Bf.654/2019/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés] mondta ki bűnösnek, ezért 8 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a legkorábbi időpontjáról, a fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről. [2] Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú bíróság ítéletét, míg a vádlott és a védője kizárólag a kiszabott büntetés enyhítése céljából jelentettek be jogorvoslatot. A vádlott utóbb visszavonta a fellebbezését. A védő írásban részletesen indokolta a perorvoslatát. Ebben nagyobb nyomatékkal kérte figyelembe venni tanú 5 vádlottat befolyásoló magatartását, és a cselekmény óta eltelt időmúlást. Álláspontja szerint a vádlott hajléktalan életvitelére figyelemmel az ,,ittas állapotban történt elkövetést" kisebb súllyal kérte értékelni. Mindezek miatt a büntetés lényeges enyhítését indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen ugyanezen érveit adta elő. [3] A ... Fellebbviteli Főügyészség ... számú átiratában a törvényszék ítéletének a helybenhagyására tett indítványt, alaptalannak tartva a védelmi jogorvoslatot. [4] Az ítélőtábla a törvényszék határozatát a Büntető Eljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 599. §

(1)bekezdése értelmében nyilvános ülésen bírálta felül. [5] A védő fellebbezése kizárólag a büntetés enyhítését célozta [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont], ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján a törvényszék ítéletének csak a jogorvoslattal sérelmezett rendelkezését bírálta felül. Ugyanakkor a Be. 590. §

(5)bekezdése értelmében a felülbírálat kiterjed az elsőfokú bíróság eljárására, és azon eljárási szabályok betartására, amelyek megsértése az ítélet hatályon kívül helyezését vonná maga után [Be. 607. §

(1)és Be. 608. §

(1)bekezdése], továbbá a bűnösség megállapítására annyiban, hogy van-e helye felmentésnek és a bűncselekmény minősítésére. Döntött még az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdését alkalmazva az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [6] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárását a perrendi szabályokat betartva folytatta le. Határozatát részletesen megindokolta, indokolási kötelezettségét teljesítette. [7] Az ítélőtábla a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont értelmében a törvényszék határozatának megalapozottságát nem vizsgálhatta, döntését az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Ezen irányadó tényállásra figyelemmel a vádlott bűnösségére okszerűen következtetett a törvényszék, és a bűncselekmény jogi minősítése is helyes és törvényes. Itt szükséges utalni arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott eshetőleges szándékát csupán a bűnösségi körülmények között tüntette fel, azonban ennek tartalmát, indokait nem fejtette ki határozatának indokolásában. [8] Az ítélőtábla nem értett egyet az eshetőleges szándék (Btk.

1. § II. fordulat) megállapításával. A vádlott különösen veszélyes eszközzel, baltával, annak élével egy ízben a közepest meghaladó erővel, illetve még három alkalommal kizárólag fejre irányzottan ütötte meg a sértettet, akinek sorsa iránt teljesen közömbös maradt. Ebből az ítélőtábla álláspontja szerint az egyenes szándékra vonható következtetés, tehát a vádlott cselekményének következményeit kívánta, és abba nem belenyugodva cselekedett. [9] A törvényszék jórészt feltárta a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket, amelyek azonban helyesbítést igényelnek a következők szerint. [10] A vádlott a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor a
2. életévét már betöltötte, ezért a büntetlenségének kell enyhítő hatást tulajdonítani, emellett a fiatal felnőttkornak további enyhítő körülménykénti értékelése nem lehetséges, ezért ezt mellőzte a másodfokú bíróság. [11] Az egyenes szándék rögzítésére tekintettel mellőzni kellett az enyhítő körülmények sorából az eshetőleges szándékot. [12] A törvényszék által alkalmazott büntetés neme és mértéke törvényes, az igazodik az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, a vádlott társadalomra veszélyességének fokához, és a helyesbített bűnösségi körülményekhez, azok helyesen értékelt nyomatékához. Az elsőfokú bíróság megindokolta, hogy a szabadságvesztés mértékét miért az irányadó középmérték alatt szabta ki, ezzel az ítélőtábla egyetért. [13] A vádlott terhére megállapított élet elleni bűncselekmény büntetési tétele 5 évtól 15 évig terjedő szabadságvesztés. Ilyen tárgyi súlyú bűncselekmény esetében a bűncselekmény elkövetésétől (
3. július 5.) a jogerős elbírálásig eltelt másfél évnek nem lehet enyhítő hatást tulajdonítani, miként azt a védő indítványozta. [14] A kiszabott büntetés a mellékbüntetéssel együtt tettarányos, alkalmas a büntetési célok elérésére, a társadalom védelmére, annak enyhítésére az ítélőtábla nem talált törvényes lehetőséget, tekintettel az egyenes szándék megállapítására is, ezért a védő enyhítést célzó fellebbezése nem foghatott helyt. [15] A járulékos kérdésekben, így a feltételes szabadságra bocsátásról, a beszámításról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről szóló rendelkezések helyesek és törvényesek. [16] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [17] Az előzetes fogvatartás további beszámítása a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése, míg a másodfokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költségről hozott rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén alapul.

1. január
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.10/2019/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.654/2019/
4. számú végzése által jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. január
6. . Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.