Pf.20300/2019/15 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.I.20.300/2019/

1. A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Asztalos Gábor ügyvéd Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Varga István ügyvéd Alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó neve (címe) Alperesi beavatkozó meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Jakab Tamás ügyvéd A per tárgya: Sérelemdíj megfizetése és egyéb követelés Az elsőfokú bíróság neve és megfellebbezett határozatának a száma: Gyulai Törvényszék 5.P.20.150/2018/
2. A fellebbező fél és a fellebbezés sorszáma: Alperes 5.P.20.150/2018/
3. ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és az alperes által fizetendő marasztalás összegét 12 000 000 (tizenkettőmillió) Ft-ra és annak az elsőfokú bíróság ítélete szerint megállapított tartamú és mértékű kamatára leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 63 500 (hatvanháromezerötszáz) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 1 200 000 (egymillió-kétszázezer) Ft másodfokú illetékből a felperes köteles megfizetni az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak 120 000 (egyszázhúszezer) Ft-ot, míg a fennmaradó 1 080 000 (egymillió-nyolcvanezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A tényállás Az 1950-ben született felperes lábfájdalom és járásnehezítettség miatt
4. november 6-án az alperesi kórházban jelentkezett, ahol panaszait gerinc eredetűnek véleményezték, ennek további vizsgálatát írták elő. Ezt követően
5. június 10-én angiográfiai vizsgálatot végeztek nála, amely alapján a radiológus megállapította, hogy bal comb-térdhajlati érelzáródása van, amelynek sebészi megoldása javasolt, emellett a jobb lábán a mély combverőér elzáródott, a felületes combverőér-eredésben pedig 70-80 %-os szűkület, térdmagasságban elzáródás, egyes részeken visszatelődés, illetve telődés tapasztalható. Úgy ítélték meg, hogy a jobb oldali elváltozás endovascuralis úton ellátható. Ugyanezen év szeptember 14-én előjegyezték műtétre a jobb oldali érelzáródás miatt, az ambuláns kezelőlapon azonban a panaszt, a fizikális és doppler státuszt, valamint a gyógyszeres javaslatot nem rögzítették.
6. szeptember 21-én a felperesen saját vénával bypass műtétet hajtottak végre úgy, hogy a lágyéki szakaszon meglévő 80 %-os szűkület alá áthidalást varrtak fel. Szeptember 24-én thrombectomiát végeztek nála, mivel a beültetett véna és a felszínes combverőér elzáródott, majd október 3-án bocsátották haza gyógyszerezési javaslattal. Kórházból való távozása után a felperes jobb alsó végtagi diszpláziás panaszai fokozódtak, ezért
7. október 11-én ismét felvették az alperes érsebészeti osztályára, de nem rögzítették sem a doppler státuszát, sem az érgyógyászati gyógyszeres kezelési javaslatot. Másnap, majd 13-án, 17-én és 18-án ismétlődő érelzáródások miatt újabb műtéti beavatkozásokat végeztek a felperesen, ennek ellenére a keringése olyan rossz állapotba került, hogy október 20-án a jobb lábát amputálni kellett. Otthonába 28-án bocsátották gyógyszerezési javaslattal. A felperes
8. óta rokkantnyugdíjas magas vérnyomása és depressziója miatt. Jelenleg családtagjaival ötödmagával lakik egy harmadik emeleti 49 m2-es lakásban. 2016 májusa óta protézist használ, a lakásban járókerettel közlekedik, ingatlanát csak betegszállító segítésével tudja elhagyni. Ahhoz, hogy a lépcsőn lemenjen, két ember segítsége szükséges, korlátozott a lakásban való mozgása is, a fürdéshez férje vagy lánya segítségét kell kérnie. Az amputációt követően életvitele jelentős mértékben, negatív irányban megváltozott, társadalmi kapcsolatai beszűkültek, az unokájával való foglalkozásban nem tud olyan mértékig részt venni, ahogy nagymamaként szeretne. Mozgáskorlátozottsága, a lakásba való bezártsága különösen megviseli, emiatt gyakran sír, szorongására gyógyszert szed. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] [8] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, az alperes megsértette testi épségét és egészségét azzal, hogy jogszerűtlen mulasztásai és szakszerűtlen intézkedései eredményeként amputálni kellett a végtagját. A jogsértés jogkövetkezményeként 1 335 115 Ft kártérítés, 25 000 000 Ft sérelemdíj és
9. október hónaptól kezdődően havi 100 000 Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, az alperes orvosai a kezelése során szakmai hibákat vétettek: az első műtétnél nem vették figyelembe a felszínes combütőér 70-80 %-os szűkületét, nem törődtek a mély combütőérrel, amely az eredésénél elzárt volt, az első műtétet követően csak a
10. napon operálták meg ismét, a második műtétnél nem állították helyre a beáramlási pályát, a mély combütőér szájadékát nem tették szabaddá és nem végeztek érfestést. Véleménye szerint az első műtétet követően minden [9] [10] [11] [12] beavatkozás a korábbi hibák következményeinek megszüntetésére vagy enyhítésére irányult. Hangsúlyozta, végtagja elvesztésével életminősége hátrányosan változott, maradandó fogyatékossága alakult ki, ami számára feldolgozhatatlan trauma. Előadta, segédeszközök nélkül nem tud mozogni, egyedül nem képes lemenni az utcára sem, holott korábban aktív társasági életet élt. Kiemelte, folyamatosan ellátásra szorul, ezért házastársa kénytelen volt a munkahelyén felmondani, így összességében 70 000 Ft-tal csökkent 12 hónapon keresztül a család bevétele. Ezen túl az amputáció következtében rendszeresen gyógyszert kell szednie, kötözőszereket kell beszereznie, ezzel havi kiadásai megemelkedtek. Utalt továbbá arra, hogy járulékos költségei (benzin, útiköltség kórházba stb.) szintén magasabbak lettek. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is. Álláspontja szerint a felperes kezelése során nem történt olyan hiba vagy mulasztás, amely a felelősségét megalapozná. Előadta, a felszínes combütőér 80 %-os szűkületét áthidalták, míg a mély combütőér esetében az áthidalást a szűkület és elzáródás alatti részről indították. Érvelése szerint az első műtétet követően újabb azonnali műtétre nem volt szükség. Kiemelte, a felperes kapott véralvadásgátló injekciót, a thrombusok eltávolításra kerültek, az újabb érfestés pedig nem befolyásolta volna a műtéti stratégiát. Hangsúlyozta, az alsó végtagi obliteratív verőérbetegség nem ritkán vezet amputációhoz. Az alperesi beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Álláspontja az volt, a felperes által érvényesített igények és az állított alperesi mulasztások között nincs okozati összefüggés, a felperes állapotának negatív változása természetes eredetű betegségeivel hozható releváns oksági kapcsolatba. Vitatta a vagyoni károk alperesi magatartással való összefüggését, felmerültének tényét és mértékét. A sérelemdíj és járadék iránti igényt eltúlzottnak tartotta azzal, hogy utóbbi esetében a jogalap is hiányzik és az összeg sem bizonyított. Az elsőfokú ítélet Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében megállapította, az alperes azzal, hogy a felperes kezeléséhez nem a megfelelő eljárást választotta és emiatt a lábát amputálni kellett, megsértette a felperes testi épségét és egészségét. Kötelezte az alperest 15 000 000 Ft sérelemdíj és járulékai,
11. december 1-től havi 85 000 Ft járadék megfizetésére azzal, hogy a
12. május
13. napjáig lejárt járadék összegét 2 550 000 Ft-ban állapította meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, az ítélet járadékra vonatkozó rendelkezését pedig előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Határozatának indokolása szerint a megismételt eljárás során a Szegedi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatás alapján kiegészíttetett orvosszakértői véleményt az ítélkezése alapjául elfogadta. A szakvélemény alapján megállapította, a felperes gyógykezelésére alkalmazott megoldás, nevezetesen az első műtét vitatható, emellett az alperes már a diagnosztikai eszközöket sem alkalmazta teljes körűen, hiányos a panasz leírása, elmaradt a Doppler vizsgálatok elvégzése, a felperes állapotának pontos felmérése, nem volt megfelelő a terápiás terv, nem mérlegelték a műtéten kívüli egyéb lehetséges terápiás eszközök alkalmazását. Rámutatott, a felperes a
14. júniusában elvégzett érfestés után a szeptember 21-i műtétig semmilyen kezelést nem kapott, holott tünetei alapján megkísérelhető lett volna a konzervatív kezelés, azaz gyógyszeres infúzió, és csak a második lépésben lett volna indokolt a műtét. Kiemelte, az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az alternatív kezelési módok bármelyikét felajánlotta volna a felperesnek, illetve hogy az egyes eljárások előnyeit illetve kockázatait mérlegelte és a felperes tudomására hozta volna. Hangsúlyozta, a műtét kivitelezése olyan módon történt (az áthidalást a szűkület alá felvarrva), ami abszolút értelemben nem téves ugyan, de olyan kompromisszumos megoldást jelentett, amit a felperes állapota nem indokolt, és ami okszerűen vezetett a graft elzáródásához, a felperes lábában a keringés további romlásához, és végső soron az amputációhoz. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a felperes kezelését nem az elvárható gondossággal végezte, és ez vezetett [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] oda, hogy a felperes gyógyulási esélyei oly mértékig csökkentek, hogy élete védelmében sor kellett kerüljön az amputációra. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes testi épségéhez, egészséghez való személyiségi jogát, amelynek jogkövetkezményeként a felperes sérelemdíj és kártérítés iránti igényét is megalapozottnak ítélte. A sérelemdíj összegének meghatározása során mérlegelési körébe vonta, hogy a felperes a műtétet megelőzően korához képest aktív, életvidám ember volt, élénk szociális kapcsolatokat ápolt, életmódját sokoldalú, változatos tevékenységek jellemezték, végtagjának elvesztése következtében azonban a legszemélyesebb teendőiben és önmaga ellátásában is állandó segítségre szorul. Kiemelte, a felperes állapota miatt nem dolgozhat, ezért elesett a kiegészítő jövedelemszerzés lehetőségétől, mozgáskorlátozottsága miatt fizikailag is a lakása falai közé szorult, nem tud gondoskodást nyújtani családtagjainak, szociális kapcsolatai beszűkültek. A felperes által hivatkozott egyedi ügyekben hozott döntéseket az összegszerűség tekintetében nem találta mérvadónak, mivel azok részben eltérő tényállás mellett születtek. Részletesen indokolta a kártérítési tételekkel kapcsolatos álláspontját is. A fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem Az ítélettel szemben az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. A felperes jogorvoslati kérelmét a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.300/2019/
15. számú végzésével elutasította. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a felperes részére megállapított 15 000 000 Ft összegű sérelemdíj leszállítását kérte 7 000 000 Ft-ra. Kiemelte, a felperesnél az angiográfia nagyon rossz érrendszert, szegényes kiáramlási pályát igazolt, ezért végtagjának elvesztése elsősorban súlyos verőérbetegségének a következménye. Vitatta a szakértő azon megállapítását, hogy az alperes nem a megfelelő beavatkozást választotta. Véleménye szerint, ha a bypass elzáródik, az eredeti állapot nem áll vissza, rosszabbodás csak nagyon meszes, rossz érrendszer esetén következhet be, ami szintén azt támasztja alá, hogy a végtag amputációját a felperes sorsszerű megbetegedése indokolta. Álláspontja szerint a problémát az okozta, hogy nem volt jó a kiáramlási pálya, ezért záródott el mindannyiszor néhány nap alatt az érintett vénaszakasz. Kiemelte, ekkor már a szakértő által kifogásolt 80 %-os - véleménye szerint csak 60 %-os - szűkület is át volt hidalva, mégis elzáródott a vénás graft, ami pedig ilyen esetekben a legjobb választás. Hangsúlyozta, az általa végzett kezelés és a végtag amputációja között nincs okokozati összefüggés, a kezelőorvos a szakma szabályainak betartása mellett minden körülményt figyelembe véve döntött a választott kezelési mód mellett. Kifogásolta továbbá a megítélt sérelemdíj nagyságát is. Véleménye szerint annak összege - a felperes által elszenvedett hátrányokhoz és a hasonló ügyekben megállapított összegekhez képest rendkívül eltúlzott, arra is figyelemmel, hogy egyrészt a felperes depresszió miatt már jóval az amputációt megelőzően kezelés alatt állt, másrészt ha meg is állapítható a felelőssége, a felróhatósága csekély fokú. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes fellebbezésével érintett részében történő helybenhagyását kérte annak helyes indokaira figyelemmel. Az ítélőtábla döntésének indokai Az elsődleges fellebbezési kérelem alaptalan, a másodlagos kisebb részben alapos. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, a peres felek között egészségügyi szolgáltatás nyújtására irányuló atipikus, ún. kezelési szerződés jött létre. Ez alapján az alperes vállalta a felperes jobb lábában kialakult érszűkület kezelését, a szükséges vizsgálatok, beavatkozások elvégzését, az egészségügyről szóló
16. évi CLIV. törvény (Eütv.) szerződés részévé vált rendelkezéseinek, köztük a
17. §