Bf.284/2019/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette, egyúttal elrendelte kényszergyógykezelését. Rendelkezett még a bűnjelekről és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az ítélet ellen a terhelt és védője a kényszergyógykezelés elrendelését sérelmezve jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.810/2019/

1. számú átiratában az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a lefoglalás megszüntetésére és a terheltnek történő kiadásra vonatkozó rendelkezés egyidejű mellőzésével a STIHL MS 170 típusú láncfűrész elkobzására, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az átirat utalt a fellebbezések kényszergyógykezelés elrendelésének szükségességét vitató tartalma miatt a felülbírálat korlátozottságára, arra, hogy a tényállás megalapozottsága emiatt nem vizsgálható. Hivatkozott még az eljárási szabályok elsőfokú bíróság általi maradéktalan betartására. Okszerűnek találta vádlott Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott kóros elmeállapot, mint büntethetőséget kizáró okból történő felmentését. Rámutatott a szakértői vélemények releváns tartalmára, s arra, hogy a kényszergyógykezelés elrendelésének valamennyi Btk. 78. §

(1)bekezdésében rögzített feltétele fennáll, ezért az intézkedés mellőzésére nem látott lehetőséget. Ugyanakkor kitért arra, hogy a törvényszék tévesen rendelkezett az elkövetés eszközéül használt láncfűrész lefoglalásának megszüntetéséről és vádlottnak történő kiadásáról, mert azt a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében el kellett volna kobozni. [4] [5] [6] [7] Ezen egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó téves döntés azonban, az átirat szerint, a korlátozott felülbírálat ellenére a Be. 590. §

(7)bekezdése alapján orvosolható, az elkobzás a másodfokú eljárásban is elrendelhető. [8] A védő

1. február
2. napján benyújtott beadványában a fellebbezését továbbra is az elsőfokú tárgyaláson elmondottaknak megfelelően, arra tekintettel tartotta fenn, hogy ügyfele már egészségesnek érzi magát, s emiatt a kényszergyógykezelés elrendelése a továbbiakban már nem indokolt. [9] A nyilvános ülésen a védő ennek megfelelően terjesztette elő perbeszédét. Hangsúlyozta, hogy a terhelt elmondása szerint állapotában kedvező irányú változás következett be, melyet személyes konzultációik során maga is észlelt. S a másodfokú bíróságnak kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy ezen változások okán az elmeállapottal összefüggő bűnismétlés veszélye jelenleg is fennáll-e, s amennyiben az általa elmondottaknak helyt ad, úgy a kényszergyógykezelés intézkedés mellőzése szükséges. [10] A vádlott felszólalásában és utolsó szó jogán előadta, hogy megbánta a cselekményét, „hülyeséget csinált”, a gyógyszereit azóta rendesen szedi, beilleszkedett az intézet életébe, tanfolyamot végzett, dolgozni kezdett. Kiemelte még, hogy szeretne hazamenni a családjához, édesanyja hazavárja, s úgy érzi további kényszergyógykezelése már nem indokolt. [11] A vádlotti és védői fellebbezés nem vezetett eredményre. [12] Kétségtelen, hogy a vádlott és védője az ítélet rendelkezései közül kizárólag a kényszergyógykezelés elrendelését vitatta, miután azonban ezen intézkedés alkalmazását megalapozó tényeket a tényállás szükségszerűen tartalmazza, s úgyszintén azért is, mert a kényszergyógykezelés intézkedés esetében a Be.
3. §

(3)bekezdés a) pontjának szövege nem értelmezhető, az elsőfokú ítélet Be. 590. §

(3)bekezdése szerinti korlátozott felülbírálatára nem kerülhetett sor. A másodfokú bíróság ezért a vádlotti és védői fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet, a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. [13] Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a Be. 163. §

(2)és

(3)bekezdésben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. [14] A vádlott és tanúk figyelmeztetése szabályszerűen megtörtént, utóbbiak közül a tárgyaláson a Be. 171. §-a alapján mentességi jogával élő sértett és tanú1 nyomozás során tett tanúvallomásának felolvasásakor is a Be. 176. §

(4)bekezdésében írtaknak megfelelően járt el. [15] Az okiratokat, iratokat is tárgyalás anyagává tette, az igazságügyi orvos-, elmeorvos, pszichológus szakértői véleményeket hasonlóképpen ismertette. Egyúttal igen körültekintően járt el akkor is, mikor a vádlott védekezésére, a szakértői vélemény következtetéseivel kapcsolatos kifogásaira tekintettel a terhelt beszámítási képessége vonatkozásában elmeorvos szakértői véleményt készítő orvosszakértőket, továbbá a pszichológus szakértői vizsgálatát végző szakértőt - a Be. 529. §

(1)és

(2)bekezdésben foglalt rendelkezéseket betartva - a tárgyaláson is meghallgatta. [16] A szakértők tárgyaláson történő meghallgatása azért sem volt mellőzhető, mert a kényszergyógykezelés alkalmazásának azon feltételének, miszerint megalapozottan tartani kell attól, hogy az elkövető kóros elmeállapotával összefüggésben hasonló cselekményt fog elkövetni, az ítélet meghozatalakor is fenn kell állnia. Az utóbbit támasztja alá a BH 2001.

1. számú eseti döntés, mely egyértelműen kifejti, miszerint nincs lehetőség a kényszergyógykezelés elrendelésére, ha az elkövető időközben meggyógyult, tünetmentessége kényszergyógykezelés (pszichiátriai kezelés) alkalmazását már nem teszi szükségessé. [17] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a terhelt kóros elmeállapotának, beszámítási képességének megítélése, csakúgy mint a kényszergyógykezelés elmeállapotával összefüggő szükségességének vizsgálata orvosszakértői és nem pszichológus szakértői kompetenciába tartozik, ezért szakértő1 pszichológus szakértő erre történt nyilatkoztatása indokolatlan volt. [18] Felhívja az ítélőtábla a figyelmet arra is, hogy a Be.
2. §

(4)bekezdéséből illetőleg a Be. 551. §

(1)bekezdésében írtakból kitűnően a rendelkező rész kézbesítésére még a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét megelőzően kell, hogy sor kerüljön. [19] Ugyancsak szükséges hangsúlyozni azt, hogy a tanúk kihallgatásának elején a személyi adatok zártan kezelésének jogára való figyelmeztetés megtörténtének (Be. 99.§), a tanúk e körben releváns nyilatkozatának jegyzőkönyvben történő rögzítése a Be. 445. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében nem lett volna mellőzhető. Ez azért is jelentőséggel bír, mert a nyomozás során személyi adatainak zártan kezelését kérő I. számú tanú a 19. számú tárgyalási jegyzőkönyvben névvel és egyéb személyi adatokkal szerepel, jóllehet a Be. 99. §

(7)bekezdés c) pontja szerint a zárt adatkezelést, egyes adatok vonatkozásában is, csak az egyéb érdekelt (tanú) beleegyezésével szüntethető meg, márpedig ilyen nyilatkozatot a jegyzőkönyv nem tartalmaz. [20] Az elsőfokú ítélet a Be. 258. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti részében helytállóan jelölte meg a vádlott korábbi büntetéseit, az a körben feltüntetett adatok viszont helyesbítésre, kiegészítésre szorulnak: A Dunkaeszi Járásbíróság

1. október
2. napján kelt és jogerős 5.B.40/2017/
3. számú ítéletével pontosan testi sértés bűntette, garázdaság bűntette, lopás bűntette, 2 rendbeli rongálás vétsége és testi sértés vétsége miatt ítélte 1 év 2 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra, melyből
4. október
5. napjával bocsátották feltételes szabadságra, a feltételes szabadság
6. október
7. napján járt volna le, melynek eredményes eltelte esetén a szabadságvesztés számított utolsó napja
8. január
9. A Dunakeszi Járásbíróság 25.B.184/2015/
10. számú ítéletével elbírált társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének elkövetési ideje
11. december
12. [21] [22] [23] A másodfokú bíróság a Be.
13. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított, egyéb tekintetben hiánytalan és pontos tényállást annyiban módosítja, hogy a vádlott elmeállapotával, beszámítási képességével kapcsolatban a személyi körülmények körében tett megállapításokat a tényállásba átemeli és azokat kiegészíti azzal, hogy a terhelt kóros elmeállapota miatt képtelen volt a terhére rótt cselekmény következményének felismerésére illetőleg a felismerésnek megfelelő cselekvésre, illetve hogy elmeállapotával összefüggésben tartani kell attól, hogy újabb személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekményt fog elkövetni, pszichiátriai kezelése szükséges. [24] A fentiek szerint kiegészített tényállás már mindenben hiánytalan és pontos, az a vádlott tárgyaláson tett beismerő vallomásán és az azt alátámasztó tanúvallomások és okirati bizonyítékok, szakértői vélemények adatain alapul, mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hibáktól, így a Be. 593. §

(3)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [25] Figyelemmel a vádlott tárgyaláson módosított vallomására, s arra, hogy az abban foglaltak az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokkal (sértett, I. számú, tanú2, tanú1 vallomásával, helyszíni szemle jegyzőkönyv, internetes bejegyzések, sértettről készült orvosi iratok, orvosszakértői vélemény adataival) a történeti tények tekintetében teljesen összhangban álltak, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, amikor pusztán a vádlott elmeállapotával, az azzal összefüggő bűnismétlés reális lehetőségével kapcsolatos bizonyítékokra, azok értékelésére tért ki részletesen, s e körben az indokolása mindenben helytálló volt. [26] Annak megítélése ugyanis, miszerint a terhelt elmeállapotával összefüggésben bűnismétléstől továbbra is tartani kell-e, olyan szakkérdés, melyben elmeorvos-szakértő vélemény beszerzése nélkül állást foglalni nem lehet. Szakértő2 igazságügyi pszichiáter szakértő és szakértő3 igazságügyi orvosszakértő

1. szeptember
2. napján a rendelkezésre álló iratok és a vádlott személyes vizsgálata alapján előterjesztett igazságügyi elmeorvos-szakértői véleménye, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
3. május
4. napján kelt soros elmeorvosi lelet és véleménye illetőleg fenti szakértők
5. szeptember
6. napján tartott tárgyaláson tett korábbi szakértői megállapításaikat változtatás nélkül fenntartó nyilatkozata alapján pedig aggálytalan az elsőfokú bíróságnak a vádlott elmeállapottal összefüggésben a bűnismétlés veszélyére és a pszichiátriai kezelés szükségességére, mint a kényszergyógykezelés alkalmazása ezen feltételének fennállására, vont következtetése. A terhelt és védőjének ezzel kapcsolatos első- és másodfokú eljárásban kifejtett személyes álláspontja közömbös. A vádlott minden ténybeli alapot nélkülöző állapotjavulásra vonatkozó kijelentései a másodfokú eljárásban - a kényszergyógykezelés felülvizsgálatát megelőző időpontban - további bizonyítás szükségességét sem vetették fel. [27] [28] [29] [30] Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen állapította meg, hogy a vádlott elkövette a Btk.
7. §

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérletét, s a cselekmény minősítése is törvényes. A 3/

1. Büntető jogegységi határozatban foglaltakra figyelemmel ugyanis az elkövetés eszköze, a támadott testtájék, az elkövetési magatartás a sértett védekezése ellenére kitartó volta, a közben elhangzott kijelentések a másodfokú bíróság álláspontja szerint is megalapozzák a cselekménysor emberölés bűntette kísérletekénti érékelését. [31] Ugyanakkor a törvényszék a Btk.
2. § b) pontjában írt büntethetőséget kizáró okra alapítottan, a Be.
3. § §

(1)bekezdés d) pontja értelmében helytállóan rendelkezett a vádlott felmentéséről. [32] Az élet elleni cselekmény tárgyi súlyán, törvényi fenyegetettségén, a közeli hozzátartozó sérelmére elkövetésen túl főként a terhelt előéletéből is kitűnő társadalomra veszélyességére (az elkövetés időpontjában visszaeső volt, testi épség elleni cselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság hatálya és erőszakos jellegű bűncselekmény miatt kiszabott próbára bocsátás próbaideje alatt állt) tekintettel, a másodfokú bíróság is osztotta a törvényszék álláspontját a tekintetben, hogy büntethetősége esetén a vádlottal szemben egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. [33] Figyelemmel erre, valamint a fenti bűncselekmények közül az emberölés bűntettének (kísérletének) a Btk. 459. §

(1)bekezdés 26/c) pontja értelmében személy elleni erőszakos bűncselekményi jellegére, továbbá arra, hogy elmeállapota folytán a hasonló bűncselekmények elkövetésétől továbbra is tartani lehet, a vádlottal szemben a kényszergyógykezelés elrendelése törvényes volt, annak mellőzésére a másodfokú eljárásban nem kerülhetett sor. [34] A bűnjelre és bűnügyi költségre vonatokozó rendelkezések törvényesek, az elsőfokú bíróság e rendelkezések jogszabályi alapját is pontosan jelölte meg. Nem tévedett a törvényszék akkor sem, amikor az elkövetés eszközét a STIHL MS170 láncfűrész lefoglalást a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette és a Be. 321. §

(1)bekezdése alapján azt a sértett (a vádlott testvére), mint tulajdonos részére rendelte kiadni, miután nevezett a

1. szeptember 18.-i tárgyaláson kifejezetten nyilatkozott arról, hogy az eszköz a tulajdonát képezi és annak kiadását kérte, s a tulajdonjogára vonatkozó állítását a terhelt sem vitatta. Márpedig a Btk.
2. §

(3)bekezdése akként fogalmaz, hogy az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, feltéve hogy az elkövetésről, márpedig ez jelen ügyben sértett sértetti pozíciójából értelemszerűen következik, nem tudott. [35] [36] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 599. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [37] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költség megállapítása a Be. 613. §

(1)bekezdésén illetőleg - figyelemmel a nyilvános ülés egy órát meg nem haladó tartamára és arra, hogy a védő áfa alanyi adómentességéről is nyilatkozott - a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet (továbbiakban R.) 1. §

(1)-

(3)bekezdésén, 2. §

(1)bekezdés a) pontján, 7. §

(1)-

(3)bekezdésén, alapszik. Ennek során a R. 7. §

(3)bekezdése szerinti felkészülési díj megállapítására is sor került, annak szem előtt tartásával, hogy a nyomozás során és az előkészítő ülésen minösszesen 4.000 forint meghatározására és utalványozására került sor, a törvényszék a tárgyaláson a védői díj, s így a felkészülési díj ügyenkénti legkisebb összegének megállapítását is elmulasztotta. [38] [39] Felhívja az ítélőtábla a törvényszéket, hogy a tárgyaláson a védő jelenléte okán felmerült díjról pótlólag, egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében döntsön. [40] A másodfokú eljárásban felmerült fentiek szerinti bűnügyi költség állam általi viseléséről az ítélőtábla a Be. 575. §

(1)bekezdése értelmében határozott. Budapest,

1. február
2. dr. Magócsi István s.k. a tanács elnöke dr. Raczky Katalin s.k. előadó bíró dr. Borbás Virág Bernadett s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 11.B.28/2019/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.284/2019/
4. számú végzése folytán
5. február
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. február
8. dr. Magócsi István s.k. a tanács elnöke