← Magyarország

Pf.20224/2019/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.III.20.224/2019/4/I. A Győri Ítélőtábla törvényes képviselő meghatalmazott által képviselt felperes neve felperesnek, Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen sérelemdíj iránt a Székesfehérvári Törvényszék előtt folyamatba tett perében Település 1en, 2019.június 26.napján 5.P.20.422/2017/

  1. szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 76.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak, az illetékes adóhatóság felhívására 42.000,(Negyvenkettőezer) forint fellebbezési illetéket, továbbá a felperesnek 15 napon belül 4.260,(Négyezer-kettőszázhatvan) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A magasvérnyomás- és cukorbetegségben szenvedő felperes
  2. július
  3. napjától kezdődően a Név 1i Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottja volt.
  4. augusztus 22-én - munkahelyi alkalmazása előtt - tüdőszűrő vizsgálaton vett részt, amely a jobb IV. bordaközben a felső lebenynek megfelelően babnyi halvány kerek lágyrész-árnyékot mutatott középárnyék eltérés nélkül. Az elváltozás miatt kezdeményezett tüdőgyógyászati szakvizsgálaton
  5. augusztus 26-án megállapították, hogy a felperes laboratóriumi leletei nem kórosak, de jobb oldalon a clavicula alatt a bordaközben továbbra is ujjbegynyi árnyékot sejtettek, amely a rétegfelvételeken nem ábrázolódott. Emiatt két hónap múlva kontrollra rendelték vissza. A Név 1i Büntetés-végrehajtási Intézet
  6. szeptember
  7. napján kiállította a beutalót a kontrollvizsgálatra, és annak időpontját
  8. október
  9. napjára irányozta elő. [2] A felperest a kontrollvizsgálat időpontja előtt,
  10. szeptember
  11. napján átszállították az alpereshez. Befogadásakor az alperes rendelkezésére állt az orvosi dokumentációja, amely tartalmazta a kontroll szükségességét és annak időpontját is. [3] Az alperes ennek ellenére sem a befogadáskor, sem azt követően nem kért új kontroll időpontot a felperes számára, és az október 19.-i vizsgálatra sem szállíttatta el. [4] A felperes
  12. október 13-án házastársa betegsége miatt kérelmezte, hogy őt látogatóként Település 1en fogadhassa. Az alperes a látogatást
  13. november
  14. napján biztosította, ezért a felperest
  15. október 24-én átszállították a település 1i objektumba, ahol
  16. november
  17. napjáig tartózkodott. [5] A felperes
  18. május 6-án kárigényt jelentett be alperesnél. Ebben sérelmezte - többek között , hogy tüdejének kontrollvizsgálata elmaradt. Az alperes az igényt
  19. június 29-én kelt 30.521/4283-1/
  20. ált. számú határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint felperesnek lehetősége volt arra, hogy tüdőszűrésen vegyen részt. [6] 2017 nyarán a felperes jelentkezett az alperesnél mobil tüdőszűrő vizsgálatra, de a vizsgálatát megtagadták. [7] A felperes
  21. július 30-án egy hete tartó, a jobb mellkasát érintő, légzésre jelentkező fájdalmával jelentkezett a bv. orvosi rendelésén, ahol heveny bronchitist vélelmezve kezelték.
  22. október 4-én ismét a mellkasa jobb oldalát érintő, légzésre fokozódó fájdalomra panaszkodott, de kóros eltérést nem tártak fel. [8]
  23. november
  24. napján munkába állítása miatt az alperes tüdőszűrő vizsgálatra küldte a felperest. A
  25. december 6-án elvégzett röntgenvizsgálat ismét kóros elváltozást tárt fel: a jobb tüdő felső lebenyében szilványi árnyéktöbblet volt és a bal oldali tüdőkapu is kiszélesedett. Az elváltozás a
  26. augusztusi felvételen ábrázolódotthoz képest kifejezett radiológiai progressziót mutatott. [9] A felperest
  27. december 13-tól
  28. február 28-ig a tököli központi kórház tüdőosztályán kezelték. Felvételekor jó általános állapotú, panasz- és tünetmentes volt. Tüdődaganat gyanúja miatt mellkasröntgen és CT vizsgálatot, valamint hörgőtükrözést és köpettenyésztést végeztek. A szövettani vizsgálat nem igazolta a daganatot, de a folyamat jellegére tekintettel tüdőbaj alapos gyanúja miatt TBC-gátló terápiát indítottak. Kontrollvizsgálatára
  29. április 25-én,
  30. június 27-én és
  31. november 8-án került sor. Ezeken a tüdő jobb felső lebenyében leírt elváltozás méretének csökkenését majd stagnálását állapították meg, egyéb kóros eltérést nem találtak. A felállított diagnózis szerint betegsége idült obstructiv tüdőbetegség, tüdő-gümőkór. [10] A felperes fogvatartotti mobiltelefont használt telefonos kapcsolattartásra. A telefonkészülék
  32. február
  33. napján megrongálódott, ezért az alperes javításra küldte a BVOP-val kötött szerződés alapján a javítást végző Cég 1 Kft-nek. A felperes a telefont csak
  34. augusztus 29-én kapta vissza. Addig többször fordult kérelemmel az alpereshez a telefonkészülékkel kapcsolatban,
  35. április 19-én kifejezettem mobiltelefon biztosítását kérte. Az alperes a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy ha kapcsolattartáshoz szükséges, kezdeményezheti helyettesítő készülék használatának engedélyezését. [11] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 15.000.000,-Ft egyösszegű és havi 150.000,-Ft sérelemdíj megfizetésére. [12] Az egyösszegű sérelemdíjat arra hivatkozva igényelte, hogy az alperes nem végeztette el kontroll vizsgálatát, emiatt a szükséges kezelést elkésetten kapta meg, ezért tüdőelváltozása növekedett, egészsége károsodott. Sérelmezte továbbá, hogy nemdohányzó zárkájában tiltás ellenére dohányoztak a zárkatársai, hogy szennyezett munkaruháját a zárkában kellett tartania, és ez fertőzésveszélyt jelentett, valamint, hogy a cukorbetegsége miatt szükséges gyógyszereket az alperes nem biztosította, és a nem megfelelő gyógyszerelés miatt többször is rosszul lett. [13] A havi 150.000,-Ft sérelemdíjat arra tekintettel kérte, hogy a fogvatartotti mobiltelefonját csak
  36. augusztus 29-én kapta vissza, és ez akadályozta a családtagjaival történő kapcsolattartásban. Hangsúlyozta, hogy igényelt helyettesítő készüléket a javítás idejére, de azt az alperes nem biztosította. [14] Az alperes a kereset elutasítását kérte. [15] Elismerte, hogy a felperest a Név 1i Büntetés-végrehajtási Intézet kontrollvizsgálatra utalta, és azt is, hogy erre csak 2017 decemberében került sor. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a felperes tudott a kontrollvizsgálat szükségességéről és a vizsgálat időpontjáról is, ennek ellenére a befogadásakor erre nem hívta fel az orvos figyelmét, sőt az ezt követő orvosi vizsgálatok során sem jelezte a kontroll elmaradását, így elmulasztotta a kármegelőzési kötelezettségét. Utalt arra is, hogy a felperes éppen a kontroll időpontjában kérte az átszállítását a település 1i objektumba, így közrehatott a kontrollvizsgálat elmaradásában. Vitatta a felperes állapotrosszabbodását is. [16] A mobiltelefonra alapított igénnyel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperes részére levelezés és látogatás útján biztosított volt a kapcsolattartás. Kiemelte, hogy a fogvatartotti mobiltelefonok javítása, cseréje nem tartozik a kompetenciájába, ezért a javítás elhúzódása miatt nem terheli felelősség. Kérte annak figyelembevételét, hogy a felperesnek lehetősége volt helyettesítő készüléket kérni, de ezt elmulasztotta. [17] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 525.000,-Ft sérelemdíjat. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak 45.000,-Ft kereseti illetéket, a törvényszék gazdasági hivatalának pedig 5.700,-Ft perköltséget. Megállapította, hogy a további, állam által megelőlegezett perköltséget az állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 napon belül 200.000,- Ft perköltséget. [18] Az elsőfokú bíróság a keresetet - tekintettel arra, hogy a felperes az alperessel szembeni kárigényét a
  37. szeptember
  38. napjától kezdődő fogvatartás időtartama alatt elszenvedett sérelmeire alapította - a Polgári Törvénykönyvről szóló
  39. évi V. tv. (Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
  40. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 8.§

(1)bekezdése és az 54.§ rendelkezése értelmében a Ptk. rendelkezései alapján bírálta el. [19] Bizonyítatlanság miatt megalapozatlannak ítélte a zárkatársak dohányzásával, a szennyezett munkaruha cseréjével, tárolásával és a fogvatartás alatti gyógyszeres kezeléssel és annak megfelelőségével kapcsolatos igényt. [20] A tüdőgyógyászati kontroll elmaradását az alperes kártérítést megalapozó felróható mulasztásaként értékelte arra hivatkozással, hogy a kontroll szükségességét és időpontját tartalmazó orvosi dokumentáció a felperes befogadásakor rendelkezésre állt, ennek ellenére azt nem vette nyilvántartásba és a későbbi orvosi vizsgálatoknál sem észlelte annak elmaradását. Álláspontja szerint az alperes felróhatóságát súlyosbítja, hogy olyan tüdőelváltozásról volt szó, amely felvetette fertőző betegség gyanúját is, ezért különös gondossággal kellett volna eljárnia. [21] A felperes orvosi dokumentációja és a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény, valamint annak kiegészítése alapján megállapította, hogy a felperes tüdejében észlelt elváltozás mérete
  1. október
  2. és
  3. december
  4. napja között nőtt, és ezt nagy valószínűséggel tuberculoticus folyamat okozta. Tényként állapította meg, hogy a korábban elindított gyógykezelés ugyan azonos lenne a jelenlegi terápiával és annak időtartamával, de korábbi kontrollvizsgálat esetén a betegség hamarabb felismerhető lett volna, és a terápia korábbi megkezdésével az elváltozás mérete vélhetően nem növekedett volna a 2017 decemberében tapasztalt szilva nagyságúra. Azt is megállapította, hogy a felperes légzésfunkciója nem csökkent, ezért objektíve az állapota nem romlott, de szubjektíve az egészségi állapotát romlónak élte meg, légzésnehezítettségét több ízben jelezte is az alperesnek. Megjegyezte, hogy bár az elváltozás - jelenleg - légzésbeli funkciócsökkenést nem okoz, de a szövetelváltozás és annak térfoglalása tény, ezért a felperes sérelme - a korábbi felismerés és a később diagnosztizált állapot közötti különbség - bizonyított. [22] Nem osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes elmulasztotta a kármegelőzési kötelezettségét, utalva arra, hogy a felperes a
  5. májusi kárigényében már sérelmezte eredménytelenül - a kontroll elmaradását, továbbá, hogy részt kívánt venni mobil szűrővizsgálaton is, de abban az alperes alkalmazottja megakadályozta. A fentiek alapján megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes egészséghez való jogát (Ptk. 2:43.§ a) pont). [23] A sérelemdíj mértékének meghatározásakor mérlegelte, hogy az alperes 1 éven át elmulasztotta a kontrollvizsgálat elrendelését, és azt is, hogy a tüdőelváltozás nagysága növekedett ugyan, de funkciócsökkenést nem okozott. Azt is figyelembe vette, hogy az egészségi állapot szubjektív megítélése szakértői módszerekkel nem igazolható. Mindezek alapján a felperest ért sérelem nagyságával 500.000,-Ft sérelemdíjat ítélt arányban állónak. [24] A fogvatartotti mobiltelefonra alapozott igény kapcsán előrebocsátotta, hogy ezek javítása és/vagy cseréje nem tartozik az alperes hatáskörébe, így annak késedelme miatt nem tartozik felelősséggel, azt kizárólag a helyettesítő készülék biztosításának elmulasztása alapozhatja meg. [25] Ezért azt vizsgálta, hogy a felperes a telefonjának bevonását követően kérelmezett-e helyettesítő készüléket, ha igen mikor, és ezt a kérelmet az alperes hogyan bírálta el. [26] A felperes által csatolt kérelmi lapokból megállapította, hogy a felperes
  6. június 16-án már nem csupán a javított készülék átadását, de ennek hiányában helyettesítő készüléket is kért, és ezt a kérelmét az alperes nem bírálta el. Ezért tényként állapította meg, hogy
  7. június
  8. és
  9. augusztus
  10. napja között a felperes telefonos kapcsolattartása az alperesnek felróhatóan akadályozott volt. [27] Kifejtette, hogy nem vezethet az alperes mentesüléséhez, hogy egyéb kapcsolattartási lehetőségekkel is élhetett a felperes, mert a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló
  11. évi CCXL. törvényben (Bvtv) szabályozott kapcsolattartási formák egymás mellett is megilletik felperest. [28] Megjegyezte továbbá, hogy a telefonos kapcsolattartás személyesebb, rugalmasabb és valós idejű kapcsolattartást biztosít az elítélt és családtagjai között a levelezéssel szemben. A személyes látogatások gyakorisága pedig nem mérhető a telefonos kapcsolattartás gyakoriságához. [29] A sérelemdíj meghatározásakor mérlegelte a sérelem időtartamát, valamint az egyéb kapcsolattartási lehetőségeket, és havi 10.000,- Ft sérelemdíjat tartott arányban állónak a felperest ért sérelem kompenzálására. [30] Az ítélettel szemben mindkét fél fellebbezést terjesztett elő. [31] A felperes fellebbezését az elsőfokú bíróság jogerősen elutasította. [32] Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. [33] Túlzónak ítélte azt a bírósági elvárást, hogy orvosa a rendelésen megjelenő elítélt egészségi állapotáról teljes körű információt szerezzen. Előadta, hogy az orvosnak az elítélt aktuális állapotát, azokat a betegségeket kell ismernie, amelyeket már diagnosztizáltak. [34] Döntő fontosságot tulajdonított annak a ténynek, hogy a felperes a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában
  12. augusztus 24-én kelt leletről másolatot kapott, mert ez igazolja, hogy tudott a kontroll vizsgálat időpontjáról. Megismételte, hogy a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle általában elvárható volt, mert nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a szűrővizsgálaton részt vegyen, hanem éppen ellenkezőleg, a kontrollvizsgálat esedékessége előtti napokban látogatója fogadása miatt a település 1i objektumba történő átszállítását kérte. Álláspontja szerint a felperesnek sokkal aktívabbnak kellett volna lennie (például panasz, bv. ügyészhez fordulás, parancsnoki meghallgatás, osztályvezetői meghallgatás stb.). [35] Tévesnek ítélte az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperes a
  13. május 6-án benyújtott kárigényében már sérelmezte a kontroll késedelmét, és kérte a szükséges intézkedés megtételét. Előadta, hogy a felperes kárigénnyel élt ugyan, többek között a kontrollvizsgálat elmaradása miatt is, de nem kérte a vizsgálatra szállítását. [36] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tényként fogadta el, hogy a felperest 2017 nyarán a tüdőszűrésről elküldték. [37] Kérte annak figyelembevételét is, hogy a felperes az egészségi állapota romlását, légzésnehezítettségét csak a kárigénye előterjesztését követően jelezte. [38] Azt is vitatta, hogy a felperes állapota romlott volna a végül elvégzett kontrollvizsgálatig. Megítélése szerint ugyanis a szakvéleményből egyértelmű állapotrosszabbodás nem állapítható meg, hiszen aszerint a felperes a gyógykezelése során végig panasz és tünetmentes volt. Arra is kitért, hogy a röntgenfelvételek elemzése igen nehézkes, így még az sem kizárt, hogy a szilva méretű árnyéktöbblet nem állt fenn, csupán téves felvétel elemzés történt. Arra is hivatkozott, hogy nem bizonyított, hogy a szövet- és térfogatelváltozás mikor következett be. Úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság eredményfelelősséget vizsgált, amikor kizárólag annak tulajdonított jelentőségét, hogy változott a felperes tüdőelváltozása, és ezt - a felperes mulasztását nem vizsgálva - kizárólag az ő terhére értékelte. Megjegyezte, hogy a felperes
  14. július
  15. és
  16. október 4-én jelzett panasza és a szakvizsgálat elmaradása között a szakértő sem írt le összefüggést, ezért az elsőfokú bíróság a szakvéleményen túlterjeszkedve, orvosi szakkérdésekben állított fel összefüggéseket. [39] A fogvatartotti helyettesítő készülék kapcsán arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a felperes kérelmi lapja alapján állapította meg, hogy már
  17. június 16-án kérte helyettesítő készülék biztosítását, azonban elmulasztotta megvizsgálni, hogy a kérelmi lapok a részére átadásra kerültek-e. Előadta, hogy a kérelmi lapokon nincs a reintegrációs tiszt, vagy a segédelőadó pecsétje, aláírása. Mindezek hiányában pedig ezek az iratok bármikor, akár utólag is készülhettek, ha pedig a peridőszakban készültek, akkor átadásukra nem került sor, ezért nem lehetett volna bizonyítékként értékelni azokat. Arra is hivatkozott, hogy a per iratai igazolják, hogy a felperes kérelmeit a fogvatartotti nyilvántartási rendszerben rögzítette, azokat elbírálta, és az elbírálás eredményéről a felperest tájékoztatta, a rögzített kérelmek között pedig nem szerepel helyettesítő készülék biztosítása iránti igény. [40] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet alperes által fellebbezett rendelkezéseinek a helybenhagyását kérte. [41] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem korlátai között bírálta felül, nem érintve a felperes kereseti kérelmeit elutasító rendelkezést, és megállapította, hogy az alperes fellebbezése nem alapos. [42] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, a bizonyítékok okszerű, a polgári perrendtartásról szóló
  18. évi III. tv. (rPp.) 206.§
(1)bekezdésének megfelelő mérlegelésével állapította meg, és abból a sérelemdíj megalapozottságát és mértékét illetően helytálló következtetésre jutott. Döntésének indokaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetért. A fellebbezésre tekintettel az alábbiakat emeli ki. [43] A felperes a Ptk. 2:52. §
(1)bekezdése szerinti sérelemdíj iránti keresetét a közhatalmi jogkörben eljáró alperes jogellenes, személyiségi jogi sérelmet okozó magatartására alapította, amelynek elbírálása során a Ptk. 2:52. §
(2)bekezdése folytán a perbeli esetben a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait, azaz a Ptk. 6:548. §
(1)bekezdését és a 6:
  1. §-át együtt kellett alkalmazni. A Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése szerinti felelősség speciális feltétele, hogy a kár (sérelem) rendes jogorvoslattal és a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata útján ne legyen elhárítható. [44] Az adott esetben a Bvtv.
  1. § és
  2. §-aiban írt panasz, illetve a
  3. § szerinti igényérvényesítés az a jogorvoslat, amellyel a sérelem elhárítható. [45] A sérelem fenti módon történő elhárításának megkísérlése egyrészt a bíróság előtti igényérvényesítés előfeltétele, másrészt a Ptk. 2:
  4. §-ának
(2)bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó 6:525. §-ának
(1)bekezdése szerint a károsultat terhelő kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség teljesítése is. [46] A fogvatartottak bv. intézetekkel szembeni kár/sérelemdíj iránti igénye esetén a kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség ugyanis a fogvatartottat megillető azon jogi eszközök felhasználását jelenti, amelyeket számára az irányadó büntetés-végrehajtási jogszabály - jelen esetben a Bvtv biztosított ahhoz, hogy a sérelmes körülményeket megszüntesse. [47] A felperes élt ezekkel a jogi eszközökkel. [48] A kontrollvizsgálat elmaradását kárigényében jelezte. Az igénybejelentésből egyértelmű, hogy a kontroll elmaradt és hogy ezt a felperes sérelmezi. Álságos az alperes azon hivatkozása, hogy a felperes a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének csak akkor tett volna eleget, ha kifejezetten kérte volna a szakvizsgálatra történő elszállítását is. [49] Ezen felül a felperes az alperesnél mobil tüdőszűrő vizsgálatra is jelentkezett. Ezzel ugyancsak kárenyhítési kötelezettségének tett eleget. Az alperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítatlanul tényként állapította meg a mobilszűrő vizsgálatra jelentkezést és azt, hogy onnan a felperest elküldték. A felperes állítását azonban Név 2 tanú bizonyította, az alperes pedig nem élt e vonatkozásban az ellenbizonyítás lehetőségével. [50] A felperes a telefonos kapcsolattartás akadályozottságával kapcsolatban is többször élt - a lentebb kifejtettek szerint - panasszal. [51] Ezeken az eszközökön felül egyéb - hatékony - módja nem volt a sérelmei elhárításának. [52] Az alperes a kármegelőzési kötelezettség megsértéseként értékelte azt is, hogy a felperes a kontrollvizsgálat - egyébként általa nyilván nem tartott - időpontját nem sokkal megelőzően kérelmezte házastársának látogatása miatti átszállítását Település 1ra. [53] Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a felperes ezt a kérelmet 2016. október 13-án nyújtotta be, míg az átszállítására 2016. október 24-én került sor. Ezért a kontroll 2016. október 19-i elvégzését a kérelem, illetve annak elintézése nem akadályozta volna. [54] A fentiek alapján az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperest ért sérelem bizonyítottsága esetén sem köteles sérelemdíj fizetésére a kármegelőzési, kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettség megsértése miatt. [55] E kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezménye egyébként is csupán kármegosztás lenne, mert a Ptk. 6:525. §-ának célja nem a károkozó mentesítése. Kármegosztást azonban az alperes sem az ellenkérelmében sem a fellebbezésében nem kért. [56] Az ítélőtábla rámutat arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem „eredményfelelősség"-ként állapította meg az alperes felelősségét, hanem az őt, mint fogvatartó intézményt terhelő egészségügyi ellátási kötelezettség teljesítése során elvárható gondossági kötelezettség megsértése miatt. [57] Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a felperest ért sérelem bizonyítottságával kapcsolatban is. [58] A Bvtv. 122. § a) pontja és 157. §
(1)bekezdése alapján az elítélt jogosult a szakmai eljárásrend szerinti egészségügyi ellátásra. E rendelkezés összhangban áll az Európai Börtönszabályzat
  1. cikkével, amely szerint a börtönhatóságoknak meg kell őrizni a gondozásuk alatt álló fogvatartottak egészségét. [59] Az elítélt egészségügyi ellátásának jogszabályi hátterét az egészségügyről szóló
  2. évi CLIV. törvény (Eütv.) adja. Az Eütv. szolgáltatásként a beteg egészségi állapotának kedvező alakítása, helyreállítása, illetőleg megőrzése érdekében végzett kezelési ellátási tevékenységet határozza meg a gyógykezelésben résztvevő egészségügyi személyzet kötelezettségeként. Mindazon mulasztások, amelyek e cél elérését veszélyeztetik vagy meggátolják, kötelezettségszegést jelentenek. A Ptk. Kommentárja szerint egészségsértőnek azok a magatartások, eljárások tekintendők, amelyek a szervezet bármely részének működését vagy azok együttes működését hátrányosan befolyásolják, vagy arra ilyen hatással lehetnek. [60] Az egészségügyi szolgáltató magatartási mércéjére az Eütv.
  3. §
(3)bekezdése szerinti speciális szabályok vonatkoznak. Amennyiben tehát az alperesi bv. intézet orvosának eljárása sérti a szakmai és etikai szabályokat, illetve irányelveket, nem felel meg az ellátásban résztvevőktől elvárható gondosság mércéjének és ezzel okozati összefüggésben sérül a felperes egészséghez fűződő személyiségi joga, az alperes jogsértő magatartása megállapítható. [61] A büntetésvégrehajtási intézetekben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 8/2014 (XII.12.) IM rendelet 3. §
(1)és
(5)bekezdése szerint a fogvatartottat a befogadásakor az egészségügyi szakdolgozó és a bv. orvos megvizsgálja, rögzíti a fogvatartott kórelőzményi adatait, általános egészségi állapotát, fizikális státuszát, valamint elbírálja a munkaképességét. [62] Tény, hogy a felperes kóros tüdőszűrő vizsgálati eredményét, valamint a kontroll szükségességét és annak időpontját rögzítő kórelőzménye a befogadásakor rendelkezésre állt. Miután a tüdőszűrőn kimutatott elváltozás további vizsgálatot igényelt, az alperesnek a kórelőzményi adatok alapján intézkednie kellett volna a felperes megfelelő egészségügyi ellátásáról, azaz a kontrollvizsgálatra történő elszállíttatásáról. Ezt elmulasztotta, ezért a szükséges egészségügyi ellátást nem biztosította, amivel - ha a felperes egészségét károsította - személyiségi jogsértést követett el (Ptk. 2:43. §
  1. a)pont). [63] Annak megítélése, hogy a felperes egészséghez fűződő személyiségi joga sérült-e, a Pp. 177. § -a szerinti szakértői bizonyításra tartozó kérdés. [64] A perben beszerzett szakvélemény alapján tényként állapítható meg, hogy a felperes tüdejében az elváltozás mérete az észlelésétől 2017. december 6-ig eltelt időben növekedett. A gyulladásos góc terjedése - függetlenül attól, hogy ténylegesen okozott-e objektíve kimutatható funkciócsökkenést - a testi egészséget károsítja. A szakvélemény alapján egyértelmű az is, hogy korábbi felismerés esetén a góc növekedése megállt vagy lassult volna, amit igazol az is, hogy a 2017. decembert 13-án végül megkezdett terápia az elváltozás csökkenését, majd stagnálását eredményezte. [65] Minden alapot nélkülöz az alperes azon fellebbezésbeli állítása, hogy a felperes állapotromlása a röntgenfelvételek „nehézkes" elemzése miatt is kétségbe vonható. A felperes tüdejéről a gyógykezelése során több röntgenfelvétel is készült, és ezek mindegyikén ábrázolódott az elváltozás. A szilva nagyságúnak véleményezett december 6-i foltot pedig - méretében is - megerősítette az egy héttel később elvégzett kontrollvizsgálat. [66] A személyiségi jogvédelem, a jogsérelem megvalósulása kapcsán - szemben a büntetőjog szabályaival - nincs jelentősége annak, hogy a testi épséget, egészséget károsító magatartás milyen gyógytartamú eredményhez vezetett, nem szükséges, hogy a sérelmet szenvedettnél maradandó károsodás következzék be. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes egészséghez fűződő joga - akár csak átmenetileg sérült, okot ad a személyiségi jogsértés tényének megállapítására és az egyéb feltételek fennállta esetén maga után vonhatja a sérelemdíj megfizetésének jogkövetkezményeit is. [67] Az alperes a fellebbezésében azt is állította, hogy nem bizonyított, miszerint a felperes 2017. július 30-án és október 4-én jelzett panaszai mögött a kontroll elmaradása (tartalma szerint a tüdőelváltozás növekedése) állt. [68] A peradatok alapján azonban aggály nélkül megállapítható, hogy a felperesnek semmilyen olyan egyéb tüdőbetegsége nem volt, amely a 2017 júliusában és októberében jelentkező tüneteit okozhatta. Ezért az elsőfokú bíróság tényekből tényekre következtetéssel, okszerű mérlegeléssel, a szakértő kompetenciáját nem sértve jutott arra a következtetésre, hogy ezeket a szubjektív tüneteket a felperes tüdejében már 2016. augusztus 26-án kimutatott elváltozás okozta. [69] A felperes a légzését nehezítettnek érezte, a betegsége miatt aggódott. Ez olyan hátrány (sérelem) amely már eléri azt a szintet, ami indokolja az alperes sérelemdíjban való marasztalását. [70] A sérelemdíj összegét az alperes külön nem sérelmezte, és azt az ítélőtábla is az elszenvedett hátránnyal arányban állónak ítélte. [71] A felperes a fellebbezés tárgyát képező másik igényét a Bvtv. 122. §
  2. b)pontjára alapította, amely szerint elítéltként jogosult a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel, szervezetekkel a Bvtv-ben meghatározottak szerint kapcsolatot tartani. [72] A Bvtv.172.§
(1)bekezdése szerint a szabadságvesztés végrehajtása során a bv. intézet a végrehajtási fokozatra és rezsimre vonatkozó szabályok szerint elősegíti az elítélt kapcsolattartását hozzátartozóival. A kapcsolattartás egyik formája a 173.§
(1)bekezdése alapján a telefonbeszélgetés a bv. intézet által biztosított telefonnal. [73] Az alperes nem vitatta a felperes azon állítását, hogy a kapcsolattartási jog korlátozása személyiségi jogsértést valósít meg, hogy a felperest megillette a telefonos kapcsolattartás joga, továbbá, hogy ezt a számára helyettesítő készülékkel tudta volna biztosítani. [74] Ezért az ítélőtábla kizárólag azt vizsgálta, hogy az alperes alaptalanul korlátozta-e a felperes telefonos kapcsolattartási jogát, és ha igen, ez indokol-e sérelemdíjjal történő kompenzációt. [75] Tény, hogy a felperes
  1. február
  2. napjától
  3. augusztus
  4. napjáig nem tudott telefonon kapcsolattartást gyakorolni. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság is rámutatott, a javítás elhúzódása nem róható fel az alperesnek, de az igen, hogy a felperesnek - kérése ellenére - nem biztosított másik készüléket. [76] Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes a regisztrált panaszaiban nem terjesztett elő helyettesítő készülék iránti kérelmet, és az elsőfokú bírtóság olyan kérelmi lap alapján állapította meg a mulasztását, amelynek benyújtása nem bizonyított. [77] Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy a
  5. sz. irathoz csatolt kézzel írott kérelmi lapok bv. intézetnek történt átadása nem bizonyított. A lapokon nincs a reintegrációs tiszt vagy a segédelőadó pecsétje vagy aláírása, és azoknak nincs nyomuk az alperesnél rögzített kérelmek között sem. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra hivatkozva állapította meg a felperest ért jogsérelmet, hogy
  6. június 16-án kérte helyettesítő készülék biztosítását, de e kérelem elbírálását az alperes elmulasztotta. [78] A fenti tévedés azonban nem teszi megalapozatlanná az ítéletet, mert a felperes már korábban,
  7. április 19-én igazoltan kérte mobiltelefon készülék biztosítását. A
  8. sz. irathoz csatolt fogvatartotti kérelem tartalma szerint egyértelműen helyettesítő készülék biztosítására irányult. A kérelemnek az alperes nem adott helyt. [79] Ezért ettől az időponttól nem biztosította a felperesnek a telefonálás lehetőségét, ezzel pedig megsértette a Bvtv.
  9. §
(6)bekezdésében és
  1. §-ában foglaltakat. [80] Az alperes védekezése azon is alapult, hogy az egyéb módon történő kapcsolattartás biztosított volt. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban a fogvatartottak számára a külvilággal való kapcsolattartás a fogvatartás ideje alatt felértékelődik, ezért a telefonálás lehetőségének megvonása fokozott hátrányt jelent akkor is, ha az csak viszonylag rövid időszakban áll fenn. Erre figyelemmel az ítélőtábla - mérlegelve a jogsértés súlyát - a havi 10.000, - Ft sérelemdíjat arányosnak ítélte. [81] A felperes sérelemdíj emelésére irányuló fellebbezését a bíróság jogerősen elutasította, ezért nem volt érdemi jelentősége annak, hogy az elsőfokú bíróság által figyelembe vettnél már korábban kérte helyettesítő készülék biztosítását. [82] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését a rPp.
  2. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [83] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a rPp.78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére. A felperes jogi képviselő nélkül járt el, de meghatalmazott képviselte. Meghatalmazottja a másodfokú tárgyaláson megjelent és a megjelenésével kapcsolatos útiköltségének megtérítését kérte és annak felmerültét, valamint összegét igazolta. Az alperes nem igazolta, hogy megfelel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5. §
(2)bekezdésében foglaltaknak, ezért illetékmentesség nem illeti meg, így köteles továbbá az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési illeték megfizetésre is. Győr,
  1. február
  2. Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke . Molnár Andrea sk. előadó bíró Dr. Sarmon Hedvig sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.