Bhar.90/2019/6 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés a./ pont), 4 rb ügyvédi visszaélés bűntettében (Btk. 285.§

(1),

(2)bekezdés), 5 rb ügyvédi visszaélés bűntettében (Btk. 285.§

(1)bekezdés), 1 rb folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (Btk. 372.§

(1),

(2)bekezdés b./ pont bc./ alpont,

(4)bekezdés b./ pont), 1 rb sikkasztás bűntettében (Btk. 372.§

(1),

(2)bekezdés b./ pont bc./ alpont,

(4)bekezdés b./ pont), 1 rb hamis tanúzásra felhívás bűntettében (Btk. 276.§

(1)bekezdés I. fordulat), 1 rb sikkasztás vétségében (Btk. 372.§

(1),

(2)bekezdés b./ pont bc./ alpont) és 1 rb sikkasztás vétségében (Btk. 372.§

(1),

(2)bekezdés a./ pont). Ezért halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és az ügyvédi tevékenység gyakorlásától végleges hatályú eltiltásra ítélte. Határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. [2] Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat az ellene emelt 1 rb ügyvédi visszaélés bűntette (Btk. 285.§

(1),

(2)bekezdés), 2 rb ügyvédi visszaélés bűntette (Btk. 285.

(1)bekezdés) és 2 rb sikkasztás vétsége (Btk. 372.§

(1),

(2)bekezdés b./ pont bc./ alpont) miatt emelt vád alól felmentette. [3] Határozott a bűnjelekről, a magánfelek által bejelentett polgári jogi igényekről - tanú 34 és tanú 12 kártérítési igényét érdemben elbírálta, míg A.A., tanú 6, B.B., tanú 40 magánfelek polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította -, 36.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el, illetőleg döntött a bűnügyi költség viseléséről. [4] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, részfelmentése miatt, bűnösségének további haszonszerzés végett elkövetett ügyvédi visszaélés bűntettében, 2 rb ügyvédi visszaélés bűntettében, továbbá 2 rb szabálysértési értékre üzletszerűen elkövetett sikkasztás vétségében való megállapítása és hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében, míg a vádlott és a védő részben felmentésért, illetve enyhítésért jelentett be fellebbezést. [5] A Győri Törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. július 9. napján kelt 3.Bf.306/2017/32. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az 5 rb ügyvédi visszaélés bűntetteként megnevezett bűncselekmények közül 1 rb folytatólagosan elkövetett, a 4 rb ügyvédi visszaélés bűntetteként megnevezett bűncselekmények közül 1 rb folytatólagosan elkövetett, valamint az 1 rb sikkasztás bűntetteként megnevezett bűncselekmény folytatólagosan elkövetett. A vádlott bűnösségét megállapította - az erre vonatkozó felmentő rendelkezés helyett további 2 rb ügyvédi visszaélés bűntettében (Btk. 285.§

(1)bekezdés). [6] tanú 34 magánfél tekintetében helyesbítette a kártérítés és az államnak fizetendő illeték összegét, valamint további 16.6000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és határozott továbbá a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. [7] A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezést jelentettek be a megállapított 2 rb ügyvédi visszaélés bűntettében való büntetőjogi felelősség megállapítása miatt. [8] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.86/2014/3-I. számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Rámutatott, hogy az első- és a másodfokú bíróság nem vétett eljárási hibát, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállás részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölte, majd a harmadfokú eljárásban is irányadó tényállást állapított meg. A vádlott bűnösségére vont következtetés további 2 rb bűncselekményben törvényes. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének ezzel kapcsolatban eleget tett. A joghátrány arányos. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét annyiban változtassa meg, hogy állapítsa meg, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a bűnösség megállapítása miatt további 18.970 forint megfizetésére a vádlott köteles, míg 32.935 forint az állam terhén marad. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett. A vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta, megjegyezve, hogy az időközben bekövetkezett jogszabályi változások -

1. évi XC. törvény (új Be.) - miatt hátrányosabb helyzetbe került. Az Alkotmánybíróság döntésének meghozataláig az eljárás felfüggesztését kérte. Hivatkozott a tisztességes eljárás sérelmére, illetve az eljárás rendkívüli elhúzódására, mivel az ésszerű határidő betartására ekként nem került sor. Álláspontja szerint az ügyészség és a bíróság részéről a pártatlanság elvének sérelme is megállapítható. A jogi minősítés tekintetében kifejtette, hogy az ügyvédi visszaélés tekintetében az eljáró bíróságok téves álláspontra helyezkedtek, mivel az ügyfelei felé a hátrányokozás, mint célzat nem állt fenn, az ügyvédi visszaélés szándékosságára, célzatára, motivációjára adat nem merült fel. Bizonyítottság hiányában felmentését kérte. A büntetés kiszabása tekintetében hangsúlyozta a rendkívüli időmúlást, azt, hogy az eljárás lelki szenvedést okozott számára, a magán és szakmai életét tönkretette. Külön kiemelte, hogy egyrészt az enyhítő körülményeket nem megfelelő súllyal értékelte az elsőfokú bíróság, és az ügyvédi tevékenységtől való végleges eltiltással sem értett egyet. Kifejtette, hogy a vele szemben alkalmazott joghátrány rendkívül eltúlzott, a büntetések enyhítését kérte, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás megállapítását akként, hogy a büntetés fele részének letöltése után feltételes kedvezménnyel szabadulhasson. [10] A harmadfokú nyilvános ülésen a védő fellebbezését fenntartotta. A vádlott írásbeli fellebbezéséhez csatlakozva az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, a 6./ és 8./ tényállási pontok tekintetében felmentést, illetve a kiszabott büntetések enyhítését kérte. Hangsúlyozta, hogy az ügyvédi visszaélés tekintetében egyik esetben sem állt fenn védence részéről a haszonszerzési szándék. A büntetéskiszabási körülmények kapcsán rámutatott, hogy az időmúlást nyomatékosan kell értékelni, emellett védence ténybelileg beismerte a terhére rótt bűncselekményeket, a kár részben megtérült. Hivatkozott arra, hogy a terhelt 2012 évtől büntetőeljárás hatálya alatt áll. Véleménye szerint sem méltányos az ügyvédi tevékenységtől való végleges eltiltás, továbbá a büntetés kiszabása tekintetében a feles kedvezmény vonatkozásában is egyetértett a vádlott indokolásával. [11] A fellebbviteli főügyészség képviselője fenntartotta az átiratban foglaltakat, és a bűnügyi költség tekintetében a másodfokú ítélet megváltoztatása mellett a másodfokú határozat helybenhagyásra tett indítványt. Álláspontja szerint a kiszabott joghátrány arányos. Emellett rámutatott, hogy a harmadfokú eljárás tárgyát a
2. és
3. tényállási pontokban írt 2 rb ügyvédi visszaélés képezi. [12]vádlott az utolsó szó jogán a fellebbezésének írásbeli indokolásában írtakat maradéktalanul fenntartotta, egyúttal csatlakozott a védője által előadottakhoz. Elmondta továbbá, hogy az elhúzódó büntetőeljárás során tönkrement az élete, a büntetés enyhítését kérte. [13] Tekintettel arra, hogy a másodfokon eljárt Győri Törvényszék az elsőfokú bíróság által 2 rb ügyvédi visszaélés bűntette (Btk. 285.§

(1)bekezdés) vádja alól felmentett a vádlottat bűnösnek mondta ki fenti bűncselekmények elkövetésében, a Be. 615.§

(1),

(3)bekezdés a./ pontja alapján megnyílt a joghatályos fellebbezés lehetősége. Mindezek alapján az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 618.§

(1)bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet valamint az első- és másodfokú eljárást is a Be. 620.§

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül. [14] A Be. 617.§ értelmében a harmadfokú eljárásban a másodfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. Vonatkozik ez a korlátozott felülbírálatra is, amely a

1. és
2. tényállási pontra vonatkozik (2 rb ügyvédi visszaélés bűntette), amelyre kiterjesztette a másodfokú bíróság a bűnösség körét. [15] A vádlott kifejtette fellebbezésének írásbeli indokolásában, hogy hátrány érte őt az időközbeni jogszabályváltozás miatt a
3. évi XC. törvény (Be.) hatályba lépésével. A régi Be. (
4. évi XIX. törvény) szabályozása eltérő volt. Ha az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét másodfokon meg kellett volna állapítani, abban az esetben az eljárás hatályon kívül helyezésére került sor. Ez elkerülhetetlenül az eljárás további elhúzódását jelentette az eljárás megismétlése miatt. A jogi szabályozás megváltozása miatt nem indokolt az Alkotmánybírósághoz fordulni. [16] A vádlott felvetései közül az időmúlás állapítható meg - amely nem hatályon kívül helyezési ok, a büntetéskiszabás során vehető figyelembe -, és a tisztességes eljáráshoz, pártatlansághoz fűződő érdekének sérelme sem áll fenn. [17] A Be. 868.§

(1)bekezdése alapján e törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. [18] A felülbírálat során vizsgálta az ítélőtábla, hogy az eljárt bíróságok megtartották-e az eljárási szabályokat, és azt is, hogy megalapozott-e a másodfokú bíróság ítélete. Az elsőfokú bíróság az eljárási törvény betartásával végezte el a bizonyítást, hallgatta ki a vádlottat, a tanúkat, ismertette a releváns okiratokat, az eljárásban részt vevő felek jogainak biztosítása mellett az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges valamennyi bizonyítékot a bizonyítás anyagává tette. Ezt követően a másodfokú bíróság is maradéktalanul betartotta a büntető perrendtartás szabályait, és a törvényesen lefolytatott eljárása eredményeként helytállóan rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, az általa lefolytatott bizonyítás törvényes volt, a tényállás a beszerzett bizonyítékokkal összeegyeztethető, a bizonyítás anyagának megfelel. Megállapította azonban, hogy további személyi bizonyítás felvétele szükséges, ezért tárgyalást tűzött ki, és tanúkat hallgatott ki. Az ítélőtábla sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan eljárási hibát, hiányosságot, amely az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna. [19] A Kúria a BH2019.267. számú eseti döntése rögzíti, hogy a másodfokú ítélet elleni fellebbezés akkor, ha nem az ellentétes döntést támadja, kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett (Be. 615.§

(3)bekezdés). [20] A jogszabály a harmadfokú bíróságot jelen ügyben a

1. és
2. tényállásban rögzítettek felülbírálatára jogosítja fel. [21] A harmadfokú bíróság a Be. 619.§

(1)bekezdése alapján a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [22] A másodfokú bíróság teljes felülbírálat keretében a

1. és
2. tényállás tekintetében is korrigálta a járásbíróság által megállapított tényállást az iratok alapján helyes ténybeli következtetéssel, amely tényállás ekként irányadó volt a harmadfokú bíróság számára. Az ítélőtábla, mivel a határozatának alapját képező tényállást teljes mértékben megalapoznak találta, így a fent említett törvényhely - Be.
3. §

(1)bekezdés - értelmében a harmadfokú bíróság a határozatát e tényállásra alapította. [23] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság jogi érvelése helytálló. [24] A harmadfokú bíróság megállapította azt, hogy a másodfokú bíróság a felülbírálat tárgyát képező 2 rb ügyvédi visszaélés törvényi tényállási elemeit részletesen elemezte. Foglalkozott a jogtalan hátrány okozásának célzatával a kialakult ítélkezési gyakorlatot felhívva. Rámutatott helyesen, hogy az ügyfél számára a függő jogi helyzet fenntartása önmagában is hátrányt jelent. A törvényszék álláspontjával a harmadfokú bíróság is egyetértett, miszerint a vádlott egyenes szándékkal követte el ezen bűncselekményeket is a két sértett sérelmére. Tudta, hogy magatartása nyomán ügyfelei hátrányos helyzetbe kerülnek. Jogi indokolásával az ítélőtábla mindenben egyetértett tanú 41 és tanú 27 sértettek vonatkozásában megvalósult bűncselekmények kapcsán. [25] A bűnösség és a minősítés tekintetében tehát nem tévedett a másodfokú bíróság hiszen kétségtelen, hogy mindkét esetben fennáll a vádlott büntetőjogi felelőssége. tanú 41 házassági vagyonközösség megszüntetése iránti igényének érvényesítése érdekében elvállalta - az ellenérdekű féllel és ügyvédjével való sikertelen egyeztetést követően -, hogy a perben eljár. A bírósági eljárást azonban nem indította meg. tanú 27 esetében egy adásvételi szerződés kapcsán szükséges földhivatali eljárás lebonyolításáról szólt a megállapodás. Mindkét esetben a sértettek részéről a munkadíj kifizetése megtörtént, a vádlott azonban mulasztott, valótlan ígéreteket tett szándékos hátrányokozási célzattal. [26] A fent említett eseti döntés tartalmazza azt is, hogy a harmadfokú bíróság akkor bírálja felül a kiszabott büntetést vagy alkalmazott intézkedést is, ha az a fellebbezés, amely a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezi, amely az ellentétes döntéssel összefügg, eredményes, és a harmadfokú bíróság e körben a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja (Be. 590.§

(5)bekezdés d./ pont, 615.§

(3)bekezdés b./ pont, 618.§

(3)bekezdés b./ pont). [27] A védelmi fellebbezés nem állta meg a helyét, a másodfokú bíróság helytálló döntésével szemben. A büntetést érintetlenül hagyta, ebből következően a büntetéshez a harmadfokú bíróság nem fért hozzá. Ez a harmadfokú eljárás rendkívül korlátozott voltából fakad, hiszen az első- és másodfokú bíróságnak a tényállás megállapítási jogát nem vonhatja el, és a büntetéskiszabás jogi indokaihoz sincs hozzáférése a harmadfokú bíróságnak. 2 rb bűncselekménnyel bővült a halmazat, azonban a másodfokú bíróság a büntetést érintetlenül hagyta. A joghátrány törvényes, a középmérték alatt kiszabott méltányos joghátrány. [28] Vizsgálta a harmadfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra tartozó kérdéseket is. A bűnügyi költség tekintetében volt szükség korrekcióra, ahogy arra helyesen rámutatott a fellebbviteli főügyészség. A másodfokú bíróság további bűnösséget állapított meg, ezen tényállási pontokhoz kapcsolódóan az eljárás során négy tanú esetében merült fel útiköltségként bűnügyi költség, amit a terheltnek kell viselnie. Ebből adódóan az állam terhén maradó bűnügyi költség összege ennek megfelelően csökken. [29] Mindezek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624.§-a alapján részben megváltoztatta a rendelkező részben írtak szerint, míg egyebekben a Be. 623.§-a alapján helybenhagyta. őr, 2020. január 8. . Csák Csilla sk. előadó bíró. Szalainé dr. Joánovits Péntek László sk. a tanács elnöke Krisztina sk. bíró A Győri Törvényszék 2019. július 9. napján kelt 3 Bf.306/2017/32. számú ítélete a harmadfokú határozatban foglalt változtatásokkal 2020. január 8. napján jogerőre emelkedett. . Péntek László sk. a tanács elnöke