Gf.40534/2019/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(11)bekezdésében foglalt kötelezettségeit továbbra sem teljesítette, a felperes iratanyagát nem adta át, és a vagyonával sem számolt el, ezért feljelentést tett. Bejelentette azt is, hogy X.Y. végrehajtó helyettes a ...V... szám alatti végrehajtói ügyszámon arról tájékoztatta, hogy a felperes ...i [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] ... hrsz. alatti ingatlanát

1. október
2. napján 31 millió forintért értékesítette, a végrehajtási költségek levonását követően,
3. november
4. napján 28.326.955 forintot utalt át az alperes 00000000-00000000-00000000 (helyesen: 00000000-00000000-00000000) számú pénzforgalmi számlájára. A felperes másik ...i, ... hrsz. alatti ingatlanának értékesítéséből 8.200.000 forint bevétel származott, amelyet az alperes szintén nem adott át a felszámolónak. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a
5. sorszámú,
6. január
7. napján kelt végzésében az alperes részére 80.000 forint + 21.600 forint áfa, összesen 101.600 forint felszámolói díjat állapított meg. A felperes keresetében kártérítés címén kérte kötelezni az alperest 36.526.955 forint és ezen tőkeösszeg után a követelés esedékességétől, azaz
8. február
9. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamat megfizetésére és kérte a perrel felmerült költségei megtérítését is. A keresetben a már ismertetett tényeken túl arra hivatkozott, hogy a felperes ingatlanainak értékesítéséből származó bevételt a felperes az alperes bankszámlája helyett jogellenesen a saját bankszámlájára utaltatta. Kiemelte: az alperes felelőssége teljes, felróhatóságon alapuló, deliktuális felelősség, az alperes a felszámolási eljárás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal lett volna köteles eljárni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes ingatlanait zálogjog terhelte, amelynek jogosultja a ... Rt., így a költségek levonása után a felszámoló a jelzálogjog jogosultjának köteles a végrehajtási eljárásban befolyt összeget átutalni. Állította, hogy a vagyonátadási kötelezettség ... felszámolóbiztost terheli, az alperest mint munkáltatót a Ptk. 6:
10. §-a alapján nem terheli felelősség, a felszámolóbiztos ugyanis harmadik személy, a felperes képviseletében járt el. Az összegszerűség vonatkozásában állította, hogy az ... hrsz. alatti ingatlan értékesítésekor valóban 8.200.000 forint folyt be, de a Cstv. 49/D. §

(1)bekezdése, illetőleg 50. §

(6)bekezdése alapján őt 416.560 forint felszámolói díj illeti meg, emellett a ... i Törvényszék Gazdasági Hivatalának jár további 82.000 forint, a bevételből tehát mindösszesen 7.378.170 forint követelhető. A ... hrsz. alatti ingatlan vonatkozásában a Cstv. 49/D. §

(1)bekezdése, illetőleg Cstv. 50. §

(6)bekezdése alapján 1.439.009 forint felszámolói díjra jogosult, a ...i Törvényszék Gazdasági Hivatalának járó összeg 283.269 forint, így összesen 26.604.677 forint jár a zálogjogosult hitelezőnek, a két ingatlan vételárából a zálogjogosult hitelező mindösszesen 33.982.847 forint összegre jogosult. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak ítélte. Mindenekelőtt leszögezte, a jogvita elbírálására a régi Ptk. alkalmazandó, figyelemmel az alperes

1. június
2. napi időponttal történt felszámolói kijelölésére. Tévesnek találta az alperes arra való hivatkozását, hogy a felperes nem jogosult vele szemben az igényt érvényesíteni. Kiemelte, hogy a felek jogviszonya a felperes és a jelzálogjog jogosultja közötti elszámolást nem érinti. Ezt követően, idézve a r.Ptk.
3. §

(1)és

(2)bekezdésében írtakat, a Cstv. 4. §

(1), 27. §

(5), 27/A. §

(12)bekezdéseit és az 54. § rendelkezését rámutatott, hogy nemcsak az iratanyag átadása, de a vagyonnal való elszámolásra is köteles a felmentett felszámoló, ennek az alperes a per ideje alatt sem tett eleget, ezzel pedig kárt okozott a felperesnek, amelynek megtérítésére köteles. Kiemelte, hogy a Cstv. 27/B. §

(1)bekezdése alapján a felszámoló jogkörét a felszámolóbiztos gyakorolja, aki a felszámoló cég nevében jár el, így a felszámoló cég a felszámolóbiztos tevékenységéért köteles helytállni. A kár mértékét érintően megállapította, hogy az alperes nem vitatta a hozzá befolyt pénz összegét, a felszámolási eljárást lefolytató bíróság az alperes részére ugyan megállapított felszámolói díjat, annak többszörös követelésére azonban az alperes nem jogosult. Mindezek mellett megjegyezte, hogy a perben az alperes a felszámolói díj igényét beszámítási kifogásként nem érvényesítette, így a felperest ért kár összegét a két felperesi ingatlan értékesítéséből befolyt vételár összegében állapította meg. [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] A határozattal szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben - tartalmilag - az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás során nem tisztázta, hogy a felszámolónak át nem adott vagyon a felszámolási vagyon részét képezi-e, figyelemmel arra a körülményre, hogy a zálogjogosult pénzintézet elkésett kifogását a per ideje alatt sem bírálta el a felszámolási eljárást lefolytató bíróság, továbbá a felszámolóbiztos a cégjegyzékből való törlése idején, azaz 2018.... napján már nem volt az alperes munkavállalója, így a munkáltatói felelősség álláspontja szerint szóba sem jöhet. Ismételten hangsúlyozta, hogy a költségek és a felszámolói díj levonása után a zálogjogos hitelezőt megillető összeg 33.982.847 forint, ezért az elsőfokú bíróság tévedett a tőkeösszeg megállapításánál. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárási hibát vétett, mert a felszámoló keresete idő előtti, továbbá a bizonyítási eljárás a fentiek alapján hiányos mind az elszámolás, mind a felszámolási vagyon tekintetében. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást megfelelően rögzítette, az alapján pedig okszerű és jogszerű ítéletet hozott. Leszögezte: a perben a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik, a peres felek jogviszonya a felperes és a zálogjogosult közötti elszámolást nem érinti. Az alperes sem a felperes iratanyagát, sem a vagyonát nem adta át a felszámolónak, mulasztásával a felperesnek kárt okozott, az alperes a keresetben megjelölt kár mértékét - amely megegyezik az alpereshez befolyt és a felperesnek át nem adott felszámolási vagyonnal - nem vitatta, a felszámoló cég a felszámolóbiztos tevékenységéért helytállni tartozik. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes felszámolói díját a felszámolási eljárásban megállapították, annak többszörös követelésére az alperes nem jogosult, továbbá az alperes a felszámolói díj igénye iránt beszámítási kifogást nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállás alapján helytálló döntést hozott, az ítélőtábla a határozat indokolásában írtakkal is - az alábbi kiegészítéssel - túlnyomó részt egyetért. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy az alperes kártérítési felelőssége nem az új Ptk. [2013. évi V. törvény] 6:519. §-án alapul, hanem arra a régi Ptk. [1959. évi IV. törvény] kártérítési szabályait [Ptk. 339. §] kell alkalmazni. Annyiban szorul pontosításra az elsőfokú bíróság okfejtése, hogy a felszámoló felelősségének jogalapja a Cstv. 54. §-a, azonban az adott esetben, amikor az adós és felmentett felszámolója közötti kártérítési felelősség megállapításáról van szó, a r.Ptk. 339. §

(1)bekezdése a Cstv.

1. §-án és a r.Ptk.
2. §

(1)bekezdésén keresztül érvényesül. Erre vonatkozóan az ítélőtábla kiemeli: az alperes felszámolóként történt kijelölése az alperes és a felperes között megbízási jellegű, quasi contractualis jogviszonyt keletkeztetett, amelyre a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [r.Ptk. 198. §

(3)bekezdés]. E szóban forgó jogviszony tartalmát, a felszámoló eljárását, kötelezettségeit, díjazását a Cstv. rendelkezései határozzák meg. A felszámoló azzal a magatartásával, hogy a felperes vagyontárgyainak értékesítéséből származó bevételt nem a felperes, hanem a saját számlájára utaltatta, majd felmentését követően a felperes vagyonát nem adta át a kijelölt (új) felszámolónak, megsértette a rá vonatkozó jogszabályi előírásokat; jogellenes magatartása a felperessel való jogviszonyára tekintettel a kontraktuális felelősség szabályai szerint bírálandó el, így kártérítési felelőssége a r.Ptk. 318. §

(1)bekezdése alapján a 339. §

(1)bekezdése szerint ítélendő meg; a régi Ptk. rendszerében azonban ennek nincs különösebb jelentősége. A fentiek alapján az elsőfokú [20] [21] [22] [23] [24] bíróság helyesen állapította meg, hogy a keresetben megjelölt jogszabályi hivatkozással (Ptk. 6:

1. §) ellentétben, a felszámoló kijelölésének időpontjára figyelemmel a jogvita elbírálására a régi Ptk. rendelkezései az irányadók. Az alperes fellebbezését illetően az ítélőtábla a következőket emeli ki. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a peres felek jogviszonyát a zálogjogosulttal történő elszámolás nem érinti, mert igényét a zálogjogosult is a felszámolás keretében érvényesítheti [Cstv. 4/A. §,
2. §

(2)bekezdés f) pont], ezért nincs jelentősége annak, hogy a zálogjogosult pénzintézet kifogását a per ideje alatt a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elbírálta-e vagy sem, illetve nem a kifogás elbírálásának az eredménye határozza meg, hogy a felperes ingatlanainak értékesítéséből származó bevétel a felszámolási vagyon részét képezi-e. Az adott tényállás esetén egyértelműen megállapítható, hogy az adós vagyonának értékesítéséből a végrehajtóhoz befolyt vételár, illetve az adósi vagyon felszámoló általi értékesítésének bevétele a felszámolási vagyon részét képezi, s a felmentett felszámoló azzal, hogy azt elvonta, az adósnak kárt okozott. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság nem a felszámolóbiztost, hanem a felszámoló szervezetet jelöli ki az adott ügyben felszámolóként, így a felszámolóbiztos tevékenységéért a szervezet (felszámoló) felel, felelőssége a Cstv.

1. §-a alapján önálló. Ebből következően jelen ügyben nincs jelentősége annak, hogy a felszámolóbiztos munkaviszonya vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya mikor szűnt meg az alperesnél. Helyesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes által megjelölt igényből magasabb összegű felszámolói díjat kívánt levonni, mint amennyit a felszámolási eljárást lefolytató bíróság részére díjként megállapított, és az is helyes, hogy az összegszerűen megjelölt díj és költségigény tekintetében az alperes az eljárás során nem terjesztett elő beszámítási kifogást, arra csak a kár összegszerűségének vitatása körében hivatkozott. E hivatkozás azonban azért alaptalan, mert a díj későbbi megállapítása és kifizetése a kár bekövetkezésének időpontjában az adósi vagyon csökkenését (a kár összegét) nem befolyásolja. Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §

(2)bekezdése értelmében - helyes indokai alapján, a fenti indokolásbeli kiegészítéssel - helybenhagyta. Mivel a fellebbezés nem vezetett eredményre, a sikertelenül fellebbező alperes köteles megfizetni a felperes mérlegeléssel megállapított másodfokú perköltségét, továbbá az államnak - külön felhívásra - a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket [Pp. 78. §

(1)bekezdés,

1. §, 32/
2. (VIII. 22.) IM rendelet
3. §

(5), 4/A. §

(1)bekezdés, Itv. 74. §

(3)bekezdés, 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(2), 15. §

(1)bekezdés]. Budapest,

1. január
2. dr. Vuleta Csaba s.k.. Mizerák Judit s.k.. Rápolti Barbara s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: (Varga Beatrix) előadó bíró bíró