A határozat elvi tartalma: I. Nem színlelt a tulajdon átruházására irányuló olyan szerződés, amelynél a feleknek volt valós ügyleti akaratuk a tulajdon átruházására, a szerződéskötésük célja azonban valamely harmadik személy fedezetének az elvonása volt. II. A törvényes képviselő nem azonos a szerződő féllel; az a körülmény, hogy a szerződéskötéskor kiskorú, néhány hónapos cselekvőképtelen szerződő fél helyett törvényes képviselője írta alá a szerződést, akkor sem eredményezné részéről a szerződési nyilatkozat színlelését, ha a törvényes képviselő tudott volna a másik szerződő fél vagyonkimentési szándékáról. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.21.185/2018/
- A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke Nyírőné dr. Kiss Ildikó előadó bíró . Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Hajdúné dr. Fehérvári Erzsébet ügyvéd (fél címe) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: . Faragó Ágnes ügyvéd (fél címe 1) A per tárgya: Ajándék visszakövetelése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság 18.P.20.240/2017/
- A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: árdi Törvényszék 12.Pf.20.035/2018/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes az alperes édesapja. A felperessel szemben az
- április
- napján benyújtott vádirat alapján büntetőeljárás volt folyamatban, melyben a bíróság a felperest mint II. rendű vádlottat az
- január
- napján jogerős ítéletével az egy rendbeli adócsalás bűntettének, egy rendbeli csődbűntettnek és egy rendbeli számviteli fegyelem megsértése bűntettének vádja alól felmentette. Az alperes
- június
- napján született. A felperes az
- július
- napján készült ajándékozási szerződéssel holtig tartó haszonélvezeti joga fenntartása mellett az alperesnek ajándékozta a P. ... hrsz.-ú, P. H. utca ... számú ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát. (a továbbiakban: az ingatlan) Az ajándékozási szerződést az alperes törvényes képviselőjeként édesanyja írta alá. Ekkor a felperes és az alperes édesanyja házasságát már felbontotta a bíróság. [3] A felperes tulajdonában áll 8,5-9 ha területű, 4.230.000 forint értékű erdő ingatlan, haszonélvezeti joga terheli a perbeli, továbbá az általa, valamint partnerével és annak gyermekével közösen lakott P. H. utca ... számú ingatlant, amelyeket 8.000.000 forint értékben felújított. A felperes a nyugdíjjogosultságot már megszerezte, de annak megállapítását még nem kérte abban bízva, hogy 300.000 forint munkabérrel munkaviszonyt tud létesíteni. A felperesnek 8.000.000 forint követelése is van. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] [6] A felperes elsődleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ajándékozási szerződés semmis: színlelt; jogszabályba; jó erkölcsbe ütközik és jogszabály megkerülésével kötötték. Kérte az eredeti állapot helyreállítása címén az alperes tulajdonjogának és saját haszonélvezeti jogának törlését, tulajdonjogának és édesanyja haszonélvezeti jogának visszajegyzését. Elsődleges keresetének ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy a szerződéskötéskor nem volt tényleges ajándékozási szándéka, a szerződés megkötésére kizárólag vagyonkimentési célból került sor: attól tartott, hogy a büntetőeljárásban bűnügyi költség és kártérítés fizetési kötelezettség terheli és vagyonát a végrehajtás alól ki akarta vonni. A vagyonkimentési célra tekintettel ütközik a szerződés jogszabályba, jó erkölcsbe és ezért minősül jogszabály megkerülésével kötött szerződésnek. Másodlagos keresetében ajándék visszakövetelése címén kérte az alperes tulajdonjogának törlését és tulajdonjogának visszajegyzését: az alperes méltatlan az ajándékra, mert elzárkózott az ingatlan tulajdoni állapotának rendezésétől; továbbá létfenntartása is veszélyeztetett. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A szerződés nem színlelt: a szerződés megkötésekor két hónapos és 13 napos volt, életkoránál fogva a szerződéskötési akarata nem volt vizsgálható, és a gyámhatóság a szerződést jóváhagyta. Annak nincs jelentősége, hogy törvényes képviselője felismerhette-e a szerződés jó erkölcsbe ütközését. Az állított jó erkölcsbe, jogszabályba ütközést a felperest maga idézte elő, ezért arra nem hivatkozhat. Az ajándék visszakövetelése iránti igény elévült; a felperes létfenntartása pedig biztosított. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezését a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §
(4)bekezdésére, 200. §
(2)bekezdésére, 203. §
(1)és
(2)bekezdésére, továbbá a 4. §
(4)bekezdésére alapította. [8] A szerződés akkor színlelt, ha megkötésekor mindkét fél színleli a szerződési akaratot és ténylegesen egyik fél sem akar szerződési nyilatkozatot tenni. A szerződés megkötésekor még csak néhány hónapos alperes esetében a színlelés fogalmilag kizárt. A törvényes képviselő nem azonos a szerződő féllel, ezért az a tény, hogy a cselekvőképtelen alperes helyett törvényes képviselője írta alá a szerződést, még akkor sem eredményezi a szerződési nyilatkozat színlelését az alperes részéről, ha a törvényes képviselő tudott a felperes vagyonkimentési szándékáról és vele szándékegységben írta alá a szerződést. [9] A szerződés színleltségét akkor sem lehetne megállapítani, ha azt két cselekvőképes személy kötötte volna. Nem színlelt a tulajdon átruházására irányuló olyan szerződés, amelynél a feleknek volt valós ügyleti akaratuk a tulajdon átruházására, a szerződéskötésük célja azonban valamely harmadik személy fedezetének az elvonása volt. Ez fedezetelvonó szerződés, amelynek jogkövetkezménye a harmadik személlyel szembeni hatálytalanság, de nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. [10] A szerződés jogszabályba ütköző volta a régi Ptk. 200. §
(2)bekezdés alapján akkor állapítható meg, ha annak tartalma valamely kógens jogszabályi rendelkezést sért. A megkötött szerződés azonban a felperes előadása szerint is legfeljebb fedezetelvonó szerződés lehet, amelyhez a Ptk. a 203. §
(1)és
(2)bekezdése alapján speciális jogkövetkezményt: a hatálytalanságot fűzi. A jogalkotó azzal, hogy ezen szerződéseknél speciális szabályokat alkotott és speciális jogkövetkezményt állapított meg, kifejezte azt is, hogy ezek a szerződések az általános szabályok alapján nem minősülhetnek érvénytelennek. [11] A felperes maga hivatkozott arra, hogy a szerződés megkötésével vagyonának végrehajtás alóli kimentése volt a célja, ami nem tekinthető az adott helyzetben elvárható magatartásnak. Ezért a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdése alapján a felperes a szerződés fedezetelvonó jellegére nem hivatkozhatna akkor sem, ha az a szerződés semmisségét eredményezné. [12] Az elsőfokú bíróság a felperes ajándék visszakövetelésére irányuló másodlagos keresetét elutasító rendelkezését a régi Ptk. 582. §
(1)bekezdésére alapította. A felperes vagyoni viszonyaira tekintettel létfenntartásának veszélyeztetettsége ténylegesen nem következett be. A régi Ptk. nem ismeri ajándék visszakövetelését megalapozó jogcímként a megajándékozott méltatlanságát. A régi Ptk. 582. §
(2)bekezdése alapján akkor követelhető vissza az ajándék, ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el. A felperes az alperes érdemtelenségét abban jelölte meg, hogy elzárkózott a perbeli ingatlan tulajdonjogának olyan rendezésétől, hogy az visszakerüljön a felperes tulajdonába. Nem tekinthető súlyos jogsértésnek, hogy az alperes magát jogszerű tulajdonosnak tekintve a felperes kezdeményezésétől elzárkózott. [13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a színlelés a szerződéskötéskor néhány hónapos kiskorú alperes részéről fogalmilag kizárt és a cselekvőképtelen fél helyett törvényes képviselője aláírása akkor sem eredményezhetné a szerződés színleltségét, ha ő tudott a szerződésről. A szülő a gyermek érdekében látja el a képviseletet. A régi Ptk. 12/C. §
(1)bekezdése szerint a cselekvőképtelen kiskorú nyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője jár el. A 13/B. §
(1)bekezdése szerint pedig a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége hiányzott. Mivel az ajándékozás időpontjában a kiskorú alperes ingyenesen szerzett, cselekvőképtelenségre alapítottan semmisségre a felperes érdekében nem lehet hivatkozni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalma szerint a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria rendelje el az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára a felperes tulajdonjogának bejegyzését és az alperes tulajdonjogának törlését. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítására irányult. Indítványozta jogegységi határozat meghozatalát. [15] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 221. §
(1)bekezdését, 266. §
(1)és
(2)bekezdését, a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdését, 582. §
(3)bekezdését, az Alap törvény
- cikkét továbbá az
- évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában
- november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény)
- Cikkét jelölte meg. [16] I. Az eljárt bíróságok megsértették a régi Pp.
- §
(1)bekezdését, mert nem indokolták: miért mellőzték a szerződés semmisségének igazolására előterjesztett bizonyítási indítványait. [17] II. A régi Pp. 266. §
(1)bekezdése azért sérült, mert az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a büntetőeljárás tényét és ebben a kényszerhelyzetben a vagyonkimentési célt. [18] III. Tévesen alkalmazták a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdését: az érvénytelenségi okot mindkét fél - az ajándékozó és a kiskorú megajándékozott törvényes képviselője - együttesen idézte elő, a törvényes képviselő jogellenes cselekménye kihat a képviseltre. A jogerős ítélet a nagykorú és a szülőtől független gyermek érdeket védte; ez diszkriminatív a szülővel szemben. Az alperes csak a kereset elutasítását kérte, de a szerződés semmisségét nem vitatta. [19] IV. A régi Ptk. 582. §
(3)bekezdés alapján is megalapozott a kereset. [20] V. Jogszabálysértően járt el az elsőfokú bíróság, amikor előzetes felhívás nélkül berekesztette a tárgyalást; ezzel megakadályozta, hogy az ingatlanon végzett értéknövelő beruházásokra vonatkozó határozott elszámolási igényét érvényesíthesse. [21] VI. A jogerős ítélet sérti az Alaptörvény
- cikkében szabályozott azon elvet, amely szerint a bíróságoknak a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük; továbbá sérti a Római Egyezmény
- cikkében szabályozott tisztességes tárgyaláshoz való jogot is. [22] VII. A felvetett jogkérdés különleges súlya és társadalmi jelentősége indokolja, hogy a Kúria a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozatot hozzon. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Az eljárt bíróságok az eljárási és anyagi jogszabályok maradéktalan betartásával hozták meg ítéletüket, a felperes által hivatkozott jogsérelmek egyike sem valósult meg. A felperes létfenntartása azért sem veszélyeztetett, mert édesanyja halála után jelentős ingó és ingatlan vagyont örökölt. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. [25] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [26] A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása előtt a Kúria az alábbiakra mutat rá: a felülvizsgálat nem az első- és másodfokú eljárás folytatása, hanem szigorú rendelkezések által szabályozott rendkívüli perorvoslat. [27] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
- (II.15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
- pontja szerint amennyiben a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból is támadja; vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a régi Pp. 272.§
(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel. A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének tehát valamennyi, a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára történő hivatkozása esetében konkrétan meg kell jelölnie az álláspontja szerint megsértett jogszabályhelyet, szövegesen elő kell adnia a jogszabálysértést és a jogszabálysértésre történő hivatkozás indokait. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatóak, amelyek esetében a régi Pp. 272. §
(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek (BH 2015.307.). [28] A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős határozatnak a felülvizsgálati kérelem keretei között történő felülbírálata. A felülvizsgálati kérelem - mint az eljárást megindító és annak kereteit meghatározó rendkívüli jogorvoslati eszköz - jogi jelentősége egyebek között abban jelölhető meg, hogy a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok vagy okok keretei között bírálhatja felül. Ennek következtében eljárása során csak azon jogszabálysértés, vagy jogszabálysértések fennállását vizsgálhatja, amelyeket a fél felülvizsgálati kérelmében megjelölt (PK vélemény 4. pont). [29] A felperes felülvizsgálati kérelmének V. pontjában a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a megsértett konkrét jogszabály megjelölése nélkül állította. A felülvizsgálati kérelem ezen pontja nem felel meg a régi Pp. 272. §
(2)bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért érdemben nem vizsgálható. [30] A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelemben pontosan jelölje meg a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatosan részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját (PK vélemény 3. pont). [31] A felperes felülvizsgálati kérelmének VI. pontjában a konkrét jogsérelem szöveges kifejtése nélkül állította az Alaptörvény 28. cikkének és a Római Egyezmény 6. cikkének megsértését. A felülvizsgálati kérelem ezen pontja ezért nem felel meg a régi Pp. 272. §
(2)bekezdésében foglalt feltételeknek, érdemben tehát nem vizsgálható. [32] A felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeinek további lényeges jellegzetessége a közöttük kimutatható szoros logikai és perjogi kapcsolat fennállása. A törvény előírásából ugyanis okszerűen következik, hogy a tartalmi elemek között egy olyan szoros összefüggésnek kell fennállni, miszerint a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölésének, valamint a fél ezzel összefüggő jogi érvelésének egy és ugyanazon jogszabálysértéshez kell kapcsolódniuk, mert csak együtt alkalmasak arra, hogy kijelöljék a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteit (Kúria Pfv.II.21.527/2018.). [33] A felülvizsgálati kérelem II. pontjában a felperes a régi Pp. perújítás megengedhetőségének feltételeit szabályozó 266. §
(1)és
(2)bekezdésének a sérelmét állította. A perújítás, mint rendkívüli perorvoslat szabályainak alkalmazása a jelen, felülvizsgálat alapjául szolgáló első- és másodfokú eljárásban kizárt. A megjelölt jogszabályhely és a megfogalmazott jogsértés között nincs logikai kapcsolat, ezért a felülvizsgálati kérelem II. pontja sem felel meg a régi Pp. 272.§
(2)bekezdésében foglalt feltételeknek, érdemi vizsgálata nem végezhető el. [34] Nem lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya a felülvizsgálati kérelem IV. pontjában hivatkozott, a régi Ptk. meghiúsult feltevésre alapított ajándék visszakövetelését szabályozó 582. §
(3)bekezdés megsértése sem. A jogerős ítélet ugyanis csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, ami az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt; amely kérdéssel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el (BH 2017.232.). A felperes a perben az ajándék visszakövetelését kizárólag az alperes méltatlanságára és létfenntartásának veszélyeztetettségére alapította, a meghiúsult feltevésre nem. A Kúria ezért nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelem IV. pontjában állított jogszabálysértést sem. [35] A felülvizsgálati kérelem a régi Pp. 272. §
(2)bekezdésében foglalt feltételeinek megfelelő, ezért érdemi vizsgálatra alkalmas I. és III. pontjaiban a felperes részben eljárási, részben anyagi jogi jogszabályok megsértését állította. A régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján az eljárási jogszabálysértésnek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással kell lennie, ennek hiányában a Kúria a megtámadott határozatot hatályában fenntartja. A Kúria ennek megfelelően elsődlegesen azt vizsgálta, hogy történt-e eljárási jogszabálysértés; ha igen, az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt-e. [36] A régi Pp. 221. §
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. [37] Az eljárt bíróságok ezen jogszabályi rendelkezésnek megfelelően indokolási kötelezettségüket maradéktalanul teljesítették: az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványokat azért utasította el, mert azok teljesítése az eljárás felesleges elhúzódását eredményezte volna (elsőfokú ítélet 5. oldal utolsó és a 6. oldal első bekezdése); a másodfokú bíróság ezzel az indokolással egyetértett, szükségtelen volt a felperes által indítványozott tanúbizonyítás foganatosítása (másodfokú ítélet 6. oldal első bekezdés). A felülvizsgálati kérelem I. pontjában állított eljárási jogszabálysértés nem valósult meg. [38] Megalapozatlanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmének III. pontjában a régi Ptk. 4. §
(4)bekezdésének téves alkalmazását is. Az eljárt bíróság ítéletük indokolásában részletesen kifejtették: a szerződéskötéskor a felperes volt az, aki általa sem vitatottan felróható magatartást tanúsított, a szerződéskötéskor néhány hónapos alperes részéről ilyen magatartás nem állapítható meg. A törvényes képviselő nem azonos a szerződő féllel; az a körülmény, hogy a cselekvőképtelen alperes helyett törvényes képviselője írta alá a szerződést, akkor sem eredményezné a szerződési nyilatkozat színlelését az alperes részéről, ha a törvényes képviselő tudott volna a felperes vagyonkimentési szándékáról (elsőfokú ítélet 4. oldal ötödik bekezdés, másodfokú ítélet 5. oldal utolsó bekezdés). A Kúria maradéktalanul egyetértett az elsőfokú és a jogerős ítéletben kifejtett okfejtéssel, ezért a helyes indokokra, ezek megismétlése nélkül a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 254. §
(3)bekezdése alapján csak visszautal. [39] A felülvizsgálati kérelem indokaira tekintettel a Kúria hangsúlyozza: az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes elsődleges, a szerződés semmisségének megállapítására irányuló keresetének az elutasítását kérte. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy nem ismerte el, vitatta a szerződés felperes által állított semmisségét. A felülvizsgálati kérelem III. pontjában állított anyagi jogi jogszabálysértés sem állapítható t meg. [40] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 27. §
(2)bekezdése alapján a jogalkalmazás egysége érdekében az ítélőtábla és a törvényszék kollégiumának vezetője tehet javaslatot a Kúria kollégiumvezetőjének vagy az ítélőtábla elnökének a jogegységi eljárás indítványozására. A Kúria ezért a felperes felülvizsgálati kérelmének VII. pontjában előterjesztett jogegységi eljárás kezdeményezésére irányuló indítványát érdemben nem vizsgálta. [41] A Kúria a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Záró rész [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. [43] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése szerint köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés b) pontja
(5)bekezdése alapján állapította meg. [44] A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése, a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- § alapján az állam viseli. Budapest,
- április
- dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: