← Magyarország

Bf.221/2018/47 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.221/2018/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten,
  2. január 18., 23.,
  3. és február
  4. napjain tartott nyilvános ülés alapján meghozta és
  5. február
  6. napján kihirdette az alábbi Í T É L E T E T: A vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 24.B.952/2015/
  7. számú ítéletét az alábbiak szerint megváltoztatja: az I. r. vádlottat az ellene - 71 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntette [
  8. évi IV. törvény 252.§

(1)
(3)bekezdés b) pont], - 1 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont], - 3 rendbeli vesztegetés hatósági eljárásban bűntette [1978. évi IV. törvény 255.§
(1)bekezdés] és - 5 rendbeli - 4 esetben folytatólagosan - felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [1978.évi IV. törvény 276.§] miatt emelt vád alól felmenti. Az I. r. vádlott terhén maradt bűncselekményeket - 35 rendbeli - 14 esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntettének [1978. évi IV. törvény 252.§
(1)
(3)bekezdés b) pont], - 3 rendbeli befolyással üzérkedés vétségének [1978. évi IV. törvény 256.§
(1)
(3)bekezdés a) pont], - 9 rendbeli vesztegetés hatósági eljárásban bűntettének [1978. évi IV. törvény 255.§
(1)bekezdés], - 18 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274.§
(1)bekezdés c) pont], - 15 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont], - 26 rendbeli - 20 esetben folytatólagosan - felbujtóként elkövetett magánokirat hamisítás vétségének [1978. évi IV. törvény 276.§], - 10 rendbeli - ebből 2 esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés bűntettének [1978.évi IV. törvény 254.§
(1)bekezdés], - 3 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettének [1978.évi IV. törvény 256.§
(1)
(2)bekezdés a) és c/ pont], - 2 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 253.§
(1)
(2)bekezdés I. fordulat] és - 1 rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettének [1978. évi IV. törvény 263/A.§
(1)bekezdés a) pont] minősíti. Szabadságvesztés büntetését 6 (hat) évre, a közügyektől eltiltását szintén 6 (hat) évre enyhíti. Őt 300 (háromszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli. Egy napi tétel összegét 3.000 (háromezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott összesen 900.000 (kilencszázezer) forint pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A II. r. vádlott cselekményeit - 188 rendbeli - 187 esetben felbujtóként, egy esetben bűnsegédként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274.§
(1)bekezdés c) pont], - 1 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274.§
(1)bekezdés a) pont], - 77 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont], - 33 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettének [1978. évi IV. törvény 256.§
(1)
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], - 2 rendbeli folytatólagosan - egy esetben felbujtóként - elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 253.§
(1)
(2)bekezdés I fordulata] és - 1 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 254.§
(1)bekezdés] minősíti. A szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra enyhíti. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A III. r. vádlott cselekményeit - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének [1978. évi IV. törvény 250.§
(1)
(3)bekezdés] és - 41 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont] minősíti. A vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év 10 (tíz) hónapra súlyosítja, a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzi, és egyben 3 (három) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A IV. r. vádlott cselekményeit - 33 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [Btk.343.§
(1)bekezdés c) pont] minősíti. Az 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntette [Btk.294.§
(1)
(3)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpont,
  3. b)pont II. fordulata] miatt ellene indult büntetőeljárást megszünteti. A szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti. Az V. r. vádlott cselekményeit - 1 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 253.§
(1)
(2)bekezdés I. fordulata] és - 38 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont] minősíti. A szabadságvesztés büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi, egyben 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A VI. r. vádlott cselekményeit - 32 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettének [1978. évi IV. törvény 256.§
(1)
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont] és - 33 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont] minősíti. Az 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [1978. évi IV. törvény 253.§.
(1)
(2)bekezdés I. fordulata] miatt ellene indult büntetőeljárást megszünteti. A szabadságvesztés büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi, egyben 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A VII. r. vádlott cselekményeit - 1 rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 254.§
(1)bekezdés], - 61 rendbeli - 3 esetben bűnsegédként, 58 esetben felbujtóként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274.§
(1)bekezdés c) pont] és - 1 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978.évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont] minősíti. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A VIII. r. vádlott cselekményeit - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 253.§
(1)
(2)bekezdés I. fordulat], - 2 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettének [1978. évi IV. törvény 265.§.
(1)
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], - 145 rendbeli - egy esetben társtettesként, 142 esetben felbujtóként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 274.§
(1)bekezdés c) pont] és - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978.évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont] minősíti. A szabadságvesztés büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A IX. r. vádlottat a - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette [1978. évi IV. törvény 251. §
(1)
(2)bekezdés II. fordulata] és - 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - magánokirat-hamisítás vétsége [1978.évi IV. törvény 276.§] miatt ellene emelt vád alól felmenti. A IX.r. vádlott terhén maradt bűncselekményeket - 4 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntettének [1978. évi IV. törvény 251.§
(1)
(2)bekezdés II. fordulat], - 1 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettének [1978. évi IV. törvény 256.§
(1)
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], - 1 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 275.§
(1)bekezdés b) pont] és - 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének [
  1. évi IV. törvény 276.§] minősíti. A szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltását 3 (három) évre enyhíti. Őt 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli. Egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintban állapítja. Az így kiszabott összesen 200.000 (kettőszázezer) forint pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A X. r. vádlott cselekményeit - 1 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettének [
  2. évi IV. törvény 253.§
(1)
(2)bekezdés I. fordulata], - 8 rendbeli - 4 esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntettének [1978. évi IV. törvény 251.§
(1)
(2)bekezdés II. fordulata] és - 15 rendbeli - 13 esetben folytatólagosan elkövetett - magánokirat-hamisítás vétségének [
  1. évi IV. törvény 276.§] minősíti. A szabadságvesztés büntetését 3 (három) évre, a közügyektől eltiltását 3 (három) évre enyhíti. Őt 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli. Egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintban állapítja. Az így kiszabott összesen 200.000 (kettőszázezer) forint pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A XI. r. vádlott cselekményeit - 6 rendbeli - 3 esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntettének [
  2. évi IV. törvény 251.§
(1)
(2)bekezdés II. fordulat] és - 10 rendbeli - 6 esetben folytatólagosan elkövetett - magánokirat-hamisítás vétségének [
  1. évi IV. törvény 276.§] minősíti. A szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év 8 (nyolc) hónapra, a közügyektől eltiltását 3 (három) évre enyhíti. Őt 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli. Egy napi tétel összegét 1.000 (egyezer) forintban állapítja. Az így kiszabott összesen 200.000 (kettőszázezer) forint pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A XII. r. vádlottat - a 3 rendbeli vesztegetés elfogadása hatósági eljárásban bűntette [
  2. évi IV. törvény 255.§
(2)bekezdés] miatt ellene emelt vád alól felmenti. A XII. r. vádlott terhén maradt cselekményeit 4 rendbeli vesztegetés elfogadása hatósági eljárásban bűntettének [1978.évi IV. törvény 255.§
(2)bekezdés] minősíti. Szabadságvesztés büntetését 1 (egy) évre súlyosítja, a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzi és egyben 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A XIII. r. vádlott cselekményeit 6 rendbeli vesztegetés elfogadása hatósági eljárásban bűntettének [1978.évi IV. törvény 255.§
(2)bekezdés] minősíti. Szabadságvesztés büntetését 1 (egy) évre súlyosítja, a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzi és egyben 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A XIV. r. vádlott cselekményeit - 4 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 250.§
(1)
(3)bekezdés] minősíti. Szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre súlyosítja, a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzi és egyben 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A XV. r. vádlott cselekményeit - 4 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 250.§
(1)
(3)bekezdés] minősíti. Szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre súlyosítja, a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzi és egyben 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A XVI. r. vádlott cselekményeit - 3 rendbeli hivatali vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 250.§
(1)
(3)bekezdés] minősíti. Szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre súlyosítja, a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzi és egyben 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli. Büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztést fegyházban rendeli végrehajtani, melyből vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A XVII. r. vádlott cselekményeit - 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk.291.§
(1)
(2)bekezdés b) pont II. fordulata] minősíti. Szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a felfüggesztés próbaidejének tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A XIX. r. vádlott cselekményét - 1 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk.294.§
(1)
(3)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpont] minősíti. A XXIV. r. vádlottat - a hivatali vesztegetés elfogadása bűntette [1978.évi IV. törvény 250.§
(1)
(3)bekezdés] miatt ellene emelt vád alól felmenti. A XXVII. r. vádlott cselekményeit - 1 rendbeli vesztegetés bűntettének [Btk.290.§
(1)bekezdés], - 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének [Btk.293.§
(1)
(2)bekezdés I. fordulat], - 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [Btk.342.§
(1)bekezdés c) pont] és - 1 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [Btk.343.§
(1)bekezdés c) pont] minősíti. A XXVIII. r. vádlott cselekményeit - 1 rendbeli vesztegetés bűntettének [Btk.290.§
(1)
(2)bekezdés], - 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének [Btk.293.§
(1)
(2)bekezdés I. fordulata], - 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének [Btk.342.§
(1)bekezdés c) pont] és - felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk.343.§
(1)bekezdés c) pont] minősíti. A XXXII. r. vádlottat az - 1 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk.343.§
(1)bekezdés c) pont] miatt ellene emelt vád alól felmenti. A XXXVI. r. vádlottat az - 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk.299.§
(1)bekezdés I. fordulat
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont] miatt ellene emelt vád alól felmenti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. ra VII. r., a VIII. r., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r., a XIV. r., a XV. r., a XVI. r., a XVII. r., a XVIII. r., a XIX. r., a XX. r., a XXI. r., a XXII. r., a XXIII. r., a XXIV. r., a XXV. r., a XXVII. r., a XXVIII. r., a XXXII. r., a XXXIII. r., a XXXVI. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. Az I. r. vádlott 2012. június 14. napjáig volt előzetes letartóztatásban. A II. r. vádlott 2011. május 27. napjától volt őrizetben. A II. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: E. A IV. r. vádlott lakcíme: a. Az V. r. vádlott lakcíme: 2/a. személyazonosító igazolványának száma: AE. A VI. r. vádlott tartózkodási helye megszűnt, személyazonosító igazolványának száma: E. A VII. r. vádlott lakcíme: 3. A VIII. r. vádlott lakcíme: 2. A X. r. vádlott lakcíme: 5. A XI. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: H. A XII. r. vádlott neve helyesen VV, személyazonosító igazolványának száma: E. A XV. r. vádlott neve helyesen PP A XIX. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: B A XX. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: E. A XXII. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: BE. A XXIV. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: AH. A XXVII. r. vádlott neve KK. Az elsőfokú ítélet bevezető részéből 2016. május 10. és június 9. napjainak tárgyalási napként feltüntetését mellőzi. A másodfokú eljárás során felmerült 1.072.215 (egymillió-hetvenkettőezer-kettőszáztizenöt) forint bűnügyi költségből a II.r. vádlott 84.299 (nyolcvannégyezer-kettőszázkilencvenkilenc) forintot, a III.r. vádlott 107.950 (egyszázhétezer-kilencszázötven) forintot, a IV.r. vádlott 115.300 (egyszáztizenötezer-háromszáz) forintot, az V.r. vádlott 66.935 (hatvanhatezer-kilencszázharmincöt) forintot, a VII.r. vádlott 98.350 (kilencvennyolcezer-háromszázötven) forintot, a VIII.r. vádlott 73.825 (hetvenháromezer-nyolcszázhuszonöt) forintot, a XIII.r. vádlott 66.935 (hatvanhatezerkilencszázharmincöt) forintot, a XVI.r. vádlott 63.695 (hatvanháromezer-hatszázkilencvenöt) forintot, a XVII.r. vádlott 66.412 (hatvanhatezer-négyszáztizenkettő) forintot, a XXVII.r. vádlott 83.000 (nyolcvanháromezer) forintot, a XXXIII.r. vádlott 91.325 (kilencvenegyezerháromszázhuszonöt) forintot, a XXXVI.r. vádlott 66.412 (hatvanhatezer-négyszáztizenkettő) forintot köteles az államnak megfizetni, míg a fennmaradó bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság ítélete ellen az I. r., a IV. r., a VI. r., a IX. r., a XII. r., a XXIV. r., dr. a XXXII. r. és a XXXVI. r. vádlott vonatkozásában a Kúriához címzett, de a Fővárosi Ítélőtáblához benyújtott fellebbezésnek van helye. INDOKOLÁS A Fővárosi Törvényszék a 2018. január 18. napján kihirdetett 24.B.952/2015/160. számú ítéletével Az I. r. vádlottat 106 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 291. §
(1),
(2)bekezdés b) pont I. és II. fordulat,
(3)bekezdés c) pont], 6 rendbeli vesztegetés bűntette [Btk. 290.§
(1),
(2),
(3)bekezdés b) pont I. és II. fordulat], 5 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 290.§
(1),
(2),
(3)bekezdés b) pont I. és II. fordulat], lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 325. §
(1)bekezdés a) pont I. fordulat], 8 rendbeli felbujtóként hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 295. §
(1)bekezdés], 4 rendbeli hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 296. §
(1)bekezdés], felbujtóként hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette [Btk. 296. §
(1)bekezdés], bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. §
(1),
(2)bekezdés I. fordulat], 3 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. §
(1)bekezdés I. fordulat,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont], 3 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés], 15 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont], 34 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont], 3 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének kísérlete [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont és 34 rendbeli felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
  1. §] miatt halmazati büntetésül 7 év 6 hónap szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltásra és 8 év gépjármű szakoktatói foglalkozástól eltiltásra ítélte. Vele szemben 33.250 euró vagyonelkobzást rendelt el. A II. r. vádlottat 40 rendbeli társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [Btk.
  2. §
(1),
(2)bekezdés I. fordulat], 32 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. §
(1),
(2)bekezdés I. fordulat], vesztegetés bűntette [Btk. 290. §
(1),
(2),
(3)bekezdés b) pont I. és II. fordulat], 3 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. §
(1)bekezdés I. fordulat,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], 73 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont], 155 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont], közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pont] és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Vele szemben 2700 euró erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A III. r. vádlottat 40 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés 1. tétel
  1. aa)pont,
  2. b)pont I. és II. ford.], 40 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] és közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 4 év okmányügyintézői foglalkozástól eltiltásra és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 200.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Vele szemben 100.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A IV. r. vádlottat 32 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés I. tétel
  1. aa)pont,
  2. b)pont I. és II. ford.] és 32 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetés 2 év szabadságvesztésre 3 év okmányügyintézői foglalkozástól eltiltásra és 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 200.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Vele szemben 100.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az V. r. vádlottat 40 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. §
(1),
(2)bekezdés I. fordulat] és 40 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 4 hónap szabadságvesztésre és 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 150.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Vele szemben 100.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A VI. r. vádlottat befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. §
(1)bekezdés I. fordulat,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], 32 rendbeli társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. §
(1),
(2)bekezdés I. fordulat], 32 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 200.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Vele szemben 200.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A VII. r. vádlottat vesztegetés bűntette [Btk. 290. §
(1),
(2),
(3)bekezdés b) pont I. és II. fordulat], 24 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] és 36 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év 4 hónap szabadságvesztésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. Vele szemben 2700 euró erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A VIII. r. vádlottat 2 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. §
(1),
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 293. §
(1),
(2)bekezdés I. fordulat], 2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] és 146 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap szabadságvesztésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A IX. r. vádlottat 9 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. §
(1),
(2)bekezdés b) pont I. és II. fordulat,
(3)bekezdés c) pont], felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont], 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
  1. §] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
  2. §] miatt halmazati büntetésül 5 év 6 hónap szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 6 év gépjármű szakoktatói foglalkozástól eltiltásra ítélte. Vele szemben 150 euró és 150.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A X. r. vádlottat 6 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  3. §
(1),
(2)bekezdés b) pont I. és II. fordulat,
(3)bekezdés c) pont], 2 rendbeli vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. §
(1),
(2)bekezdés b) pont I. és II. fordulat,
(3)bekezdés c) pont],13 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
  1. §] és 4 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
  2. §] miatt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 5 év gépjármű szakoktatói foglalkozástól eltiltásra ítélte. A XI. r. vádlottat 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  3. §
(1),
(2)bekezdés b) pont I. és II. fordulat,
(3)bekezdés c) pont], 3 rendbeli vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. §
(1),
(2)bekezdés b) pont I. és II. fordulat,
(3)bekezdés c) pont], 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
  1. §] és 5 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.
  2. §] miatt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 5 év gépjármű szakoktatói foglalkozástól eltiltásra ítélte. A XII. r. vádlottat 7 rendbeli hatósági eljárásban vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  3. §
(1)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 8 hónap szabadságvesztésre, 2 év tolmács és szakfordítói foglalkozástól eltiltásra és 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 300.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XIII. r. vádlottat 6 rendbeli hatósági eljárásban vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 296. §
(1)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 6 hónap szabadságvesztésre, 2 év tolmács és szakfordítói foglalkozástól eltiltásra és 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 300.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XIV. r. vádlottat 4 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés 1. tétel
  1. aa)pont,
  2. b)pont I. és II. ford.] miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 600.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XV. r. vádlottat 4 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés 1. tétel
  1. aa)pont,
  2. b)pont I. és II. ford.] miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 600.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XVI. r. vádlottat 3 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés 1. tétel
  1. aa)pont,
  2. b)pont I. és II. ford.] miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 600.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XVII. r. vádlottat 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont I. és II. fordulat,
(3)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 3 év postai kézbesítői foglalkozástól eltiltásra és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Vele szemben 40.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A XIX. r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. ford.,
(3)bekezdés 1. tétel
  1. aa)pont,
  2. b)pont I. és II. ford.] miatt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XX. r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés
  1. tétel aa) pont] miatt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXI. r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés
  1. tétel aa) pont] miatt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXII. r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés II. ford.,
(3)bekezdés
  1. tétel aa) pont] miatt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXIII. r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés
  1. tétel aa) pont] miatt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXIV. r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés
  1. tétel aa) pont] miatt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXV. r. vádlottat hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés
  1. tétel aa) pont] miatt 1 év 3 hónap szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetői vizsgabiztosi foglalkozástól eltiltásra és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXVII. r. vádlottat vesztegetés bűntette [Btk.
  2. §
(1)
(2)bekezdés], bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés I. fordulat], bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette[Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] és 2 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 3 hónap szabadságvesztésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Vele szemben 10.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A XXVIII. r. vádlottat vesztegetés bűntette [Btk. 290. §
(1)
(2)bekezdés], bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés I. fordulat], bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetten[Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] és 2 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 3 hónap szabadságvesztésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A XXXI. r. vádlottat 62 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 300.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXXII. r. vádlottat 11 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont]miatt halmazati büntetésül 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 1.000.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXXIII. r. vádlottat 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXXV. r. vádlottat 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 360.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXXVI. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. §
(1)bekezdés I. fordulat,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés I. fordulat], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 343. §
(1)bekezdés c) pont] és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év szabadságvesztésre és 240 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg, és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 240.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A XXXVII. r. vádlottat 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 120.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Valamennyi szabadságvesztésre ítélt vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, és mindannyiuknál kimondta, hogy feltételes szabadságra legkorábban a büntetésük kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók. Rendelkezett az egyéb járulékos kérdésekről is, így a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek további sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről is. Ugyanakkor a XVIII. r. vádlottat az ellene bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés] és a XXVI. r. vádlottat az ellene hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §
(1)bekezdés II. fordulat,
(3)bekezdés
  1. tétel aa) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete a XXVI. r. vádlott és a XXXV. r. vádlott vonatkozásában
  2. január
  3. napján, a XXXI. r. vádlott tekintetében
  4. április
  5. napján és a XXXVII. r. vádlott tekintetében
  6. április
  7. napján jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a VIII. r., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r., a XIV. r., a XV. r. és a XVI. r. vádlottak terhére a bűnszervezetben történő elkövetés megállapításáért és a büntetésük súlyosításáért, a XVIII. r. vádlott terhére a bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést. Az I. r. vádlott és védője felmentésért, a II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a III. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a IV. r. vádlott és védője felmentésért, az V. r. vádlott védője enyhítésért, a VI. r. vádlott enyhítésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a VII. r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, védője felmentésért, a VIII. r. vádlott védője elsődlegesen az eljárás megszüntetéséért, másodlagosan felmentésért, a IX. r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, védője az eljárás részbeni megszüntetéséért, felmentésért, illetve enyhítésért, a X. r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, védője az eljárás részbeni megszüntetéséért, felmentésért, illetve enyhítésért, a XI. r. vádlott és védője felmentésért, a XII. r. vádlott felmentésért, védője felmentésért, illetve előzetes mentesítésért, a XIII. r. vádlott és védője felmentésért, a XIV. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a XV. r. vádott és védője felmentésért, a XVI. r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, védőjne felmentésért, a XVII. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a XIX. r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, védője felmentésért, a XX. r. vádlott és védője felmentésért, a XXI. r. vádlott és védője felmentésért, a XXI. r. vádlott és védője felmentésért, a XXIII. r. vádlott az eljárás megszüntetéséért, védője elsődlegesen az eljárás megszüntetéséért, másodlagosan felmentésért, a XXIV. r. vádlott és védője felmentésért, a XXV. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen az eljárás megszüntetéséért, másodlagosan felmentésért, a XXVII. r. vádlott védője felmentésért, a XXVIII. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a XXXII. r. vádlott védője elsődlegesen az eljárás megszüntetéséért, másodlagosan felmentésért, a XXXIII. r. vádlott védője felmentésért, a XXXVI. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.256/2018/
  8. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlottak és védőik fellebbezését nem tartotta alaposnak. A Be.
  9. §
(1)bekezdése alapján az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását indítványozta, bejelentve, hogy azon az ügyész részt vesz. Átiratában kifejtette, hogy a bejelentett fellebbezések tartalmától függetlenül valamennyi vádlott vonatkozásában a Be. 590. §
(1)bekezdése alapján a felülbírálat teljeskörű. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Az ítéletben minden releváns eljárásjogi kérdéssel részletesen foglalkozott, így kitért a vád törvényességének kérdésére, a magyar bűnüldöző szervek tudtával Magyarországon a román büntetőeljárásban eljárási cselekményeket végző két román fedett nyomozó tevékenységének eredményeképp keletkezett adatok bizonyítékként figyelembe vehetőségére, a bűnügyi jogsegély keretében a román hatóságoktól beszerzett okiratok, gyanúsítotti és tanúkihallgatások értékelhetőségére, a titkos információgyűjtéssel és titkos adatszerzéssel beszerzett bizonyítékok törvényességére és értékelhetőségére. Álláspontját megalapozott jogi érvekkel kellően alátámasztotta, így azt az ügyészség minden tekintetben osztotta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítást a szükséges és indokolt mértékben lefolytatta, valamennyi bizonyítékot értékelési körébe vonta. Az átláthatóság érdekében a tényállást két részre bontotta. Az első rész egy általános tényállási rész, amely tartalmazza a vádlottak személyi körülményeit és kapcsolatrendszerét, és rögzíti, hogy hogyan épült fel az a hálózat, amely román állampolgárságú közvetítők útján Magyarországra utaztatott többnyire alacsony műveltségű, sokszor írni-olvasni nem vagy csak nehezen tudó román állampolgárokat abból a célból, hogy őket anyagi ellenszolgáltatás ellenében a jogszabályok kijátszásával magyar vezetői engedélyhez juttassa. Feltárta az abban résztvevő személyek feladatait, szerepkörét és a rájuk irányadó munkaköri és jogi szabályokat. Ezt követően tényállási pontonként rögzítette, hogy kik voltak azok a személyek, akik ily módon gépjárművezetői engedélyhez jutottak és ebben kik és milyen magatartással működtek közre. A tényállást döntő mértékben megalapozottnak tartotta, csak a I/48. tényállási pontnál látta fennállónak a Be. 592. §
(2)bekezdés a) pontjában írt részleges megalapozatlanságot, mert ezt a tényállást hiányosnak tartotta. Ezt a hiányosságot azonban a Be. 593. §
(1)bekezdése alapján kiküszöbölhetőnek látta. Véleménye szerint e tényállási pont annyiban szorul kiegészítésre, hogy a XVIII. r. vádlott annak érdekében, hogy az I. r. vádlott tevékenységét segítse, a vizsgaidőpontokról és a vizsgabeosztásokról még azelőtt folyamatosan tájékoztatta az I.r. vádlottat, hogy azok nyilvánossá tehetők lettek volna. Az elsőfokú bíróság az indokolásában egyenként kitért a vádlottak vallomásaira, azokat összevetette egymással, a tanúvallomásokkal, az okirati bizonyítékokkal, a titkos adatszerzés és titkos információgyűjtés anyagával. Mindezek egyenkénti és összefüggéseiben történő elemzése alapján vont következtetést a vádlottak cselekvőségére és tudattartalmára. A megállapított tényállásból a XVIII. r. vádlott kivételével okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és törvényesnek ítélte cselekményeik minősítését is. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor I-XVI. r. vádlottak esetében a bűnszervezeti elkövetést nem állapította meg. Indokolásában az elsőfokú bíróság maga is kifejtette, hogy a történeti tényállásban rögzített magatartást a vádlottak egymás személyének és betöltött funkcióikból fakadó jogaiknak és kötelezettségeiknek az ismeretével valósították meg. Meghatározott rend szerint történt a Romániából Magyarországra való utaztatás, az autósiskola felkeresése és az autósiskola oktatásában való részvétel. Ugyancsak egy szervezett és összehangolt működés állapítható meg a vizsgarend, az okmányok, az orvosi igazolások beszerzésének mechanizmusa, az érintett autósiskolába beiratkozó hallgatók tájékoztatása, utaztatása és szervezése között. Ebben az adott szereplőknek meghatározott funkcióik voltak. Az elsőfokú bíróság szerint a szervezett elkövetés kétséget kizáróan megállapítható. A bűnszervezetet az elsőfokú bíróság szerint azért nem lehetett megállapítani, mert álláspontja szerint a bűnszervezet fogalmi eleme alapvetően feltételez egy hierarchiát, alá-fölé rendeltségi rendszert, és jelen esetben a bűncselekményeket szervezetten elkövető csoport nem foglalt magába hierarchikus utasítási rendet. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a bűnszervezet működésének feltétlenül autokratikus elvek mentén kell történnie. A nagy fokú szervezettség eleve feltételezi, hogy az abban szereplő személyek közül egy vagy több személy bizonyos irányítói, szervező feladatokat kell, hogy ellásson, míg mások feladata ezek végrehajtása. Véleménye szerint azonban nem szükséges eleme ennek a viszonynak a diktatórikus kapcsolatrendszer. A bűnszervezeti csoport működését és a feladatok teljesülését biztosíthatja más összetartó erő is, például anyagi érdekeltség vagy személyi kapcsolatokon alapuló összefonódás. A törvény nem tekinti a bűnszervezet fogalmi elemének az autokrata vezetési stílust. Hivatkozott e körben a BH2008.139. számú döntésére, mely szerint a bűnszervezet fogalmi ismérveinek törvényi meghatározása kimerítő, azok más ismérvekkel nem bővíthetők. Mindezek alapján úgy látta, hogy jelen ügyben az I-XVI. r. vádlottak vonatkozásában a bűnszervezet minden ismérve fennáll. Amennyiben a bűnszervezetben történő elkövetés elfogadható, úgy a XVIII. r. vádlott vonatkozásában is megállapítható, hogy magatartásával e szervezet tevékenységét támogatta. Így az ő cselekménye önálló bűncselekményként a bűnszervezetben részvétel bűntettét valósítja meg. Az elsőfokú bíróság a büntetések kiszabásakor törekedett a belső arányosság követelményeinek megtartására. Miután a bűnszervezeti elkövetést az I-XVI. r. vádlottakra nem állapította meg, így a törvényben előírt hátrányos rendelkezések a kiszabott büntetésekben értelemszerűen nem tükröződhettek. Bűnszervezetbeni elkövetés esetén a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, szabadságvesztés kiszabása esetén annak végrehajtása nem függeszthető fel, két évi vagy ennél hosszabb tartam esetén a végrehajtási fokozat fegyház, továbbá az elkövető feltételes szabadságra sem bocsátható. A XVII. r., a XIX. r., a XX. r., a XXI. r., a XXII. r., a XXIII. r., a XXIV. r., a XXV. r., a XXVII. r., a XXVIII. r., a XXXII. r., a XXXIII. r. és a XXXVI. r. vádlottak esetében a kiszabott büntetéseket a büntetési céloknak megfelelőnek tartotta, azokat egyben szükségesnek is látta. Az ítélet egyéb rendelkezéseit ugyancsak törvényesnek minősítette. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét I-XVI. r. vádlottak és a XVIII. r. vádlott vonatkozásában a Be. 606. §
(2)bekezdése alapján változtassa meg. A tényállás az I/
  1. pont vonatkozásában a fentiek szerint egészítse ki. Az I-XVI. r. vádlott terhére a Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerinti bűnszervezetben történő elkövetést állapítsa meg és alkalmazza az ezzel járó törvényi jogkövetkezményeket. Valamennyiük esetében a szabadságvesztés tartamát - a belső arányosság szem előtt tartásával - emelje fel. A III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VIII. r., a XII. r., a XIII. r., a XIV. r., Gondi a XV. r. és a XVI. r. vádlottaknál a szabadságvesztésük végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze. Állapítsa meg, hogy a végrehajtási fokozat a Btk.
  2. §
(3)bekezdés bb) pontja szerint fegyház és a vádlottak a Btk. 38. §
(4)bekezdés c) pontja szerint a szabadságvesztésből nem bocsáthatók feltételes szabadságra. A XVIII. r. vádlott bűnösségét állapítsa meg a Btk. 321. §
(1)bekezdésébe ütköző bűnszervezetben részvétel bűntettében és ezért vele szemben a Btk. 37. §
(2)bekezdés a) pontjában írt börtön fokozatú, felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki a Btk. 85. §
(1)és
(2)bekezdése alapján azzal, hogy annak végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján valamennyi vádlott vonatkozásában hagyja helyben. Az I.r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, azt kiegészítette és pontosította. Elsősorban az ítélet Be. 604.§
(1)bekezdés b) pontja alapján történő megváltoztatását és az I.r. vádlott felmentését indítványozta a Be. 566.§
(1)bekezdés c) pontjára is tekintettel. Másodsorban - mivel az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett eleget, a tényállást hiányosan állapította meg, egyes tényállások részben vagy egészben felderítetlenek, a megállapított tényállás ellentétes az ügyiratok tartalmával, továbbá tényekre is helytelenül következtetett - indítványozta a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölését, a tényállás kiegészítését, helyesbítését, illetve eltérő tényállás megállapítását és ennek eredményeként az I.r. vádlott felmentését. Azon tényállások tekintetében pedig az eljárás megszüntetését indítványozta, ahol a vád oly mértékben hiányos, hogy nem felelt meg a törvényes vád követelményének. Harmadsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta a Be. 609.§
(1),
(2)bekezdés d) pontja és a 604.§
(1)bekezdés c) ca. pontja alapján. Negyedsorban a kiszabott büntetés enyhítését kérte arra tekintettel, hogy az I.r. vádlott 64 éves büntetlen előéletű. A vád törvényessége körében azt fejtette ki, hogy amennyiben a vád olyan bizonyítékokon alapul, amelyeket jogszabályok megszegésével szereztek be, illetve amelyek jogszabályba ütköző mivoltuk miatt nem használhatók fel, akkor a vád nem felel meg a Be. 2.§
(2)bekezdésében meghatározott törvényes vádnak, így az eljárás megszüntetése indokolt. Ebben a körben elsődlegesen a fedett nyomozók tevékenységét kritizálta, akik lényegében úgy provokálták a bűncselekmény elkövetését, hogy erre a magyar hatóságok részéről nem rendelkeztek semmilyen engedéllyel, így eljárásuk nem felelt meg a magyar jogszabályokban foglalt feltételeknek. Arra is hivatkozott, hogy az iratokban sem ügyészi engedély nem fekszik el, sem pedig jelentés, csupán nem létező személyek tanúvallomásai találhatóak. Részletesen citálta a fedett nyomozó tevékenységére vonatkozó jogszabályokat, a Kommentárból idézett értelmezést és konkrét eseti döntésre is hivatkozott, amikor a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.53/2011/
  1. számú ítéletére, illetve a Legfelsőbb Bíróság Bf.III.231/2001/
  2. számú eseti döntésében megfogalmazottakra utalt. A védelem korlátozását is felvetette, amikor évekkel egyes nyomozati cselekmény után tárgyalási szakban került sor lényeges bizonyítékok csatolására, amit a bíróság természetesnek tartott az ügyészség részéről, míg ugyanezt elfogadhatatlannak ítélte a vádlotti oldalról (pl. a XII.r. vádlott esetében). Az elsőfokú bíróság nem adott számot arról, hogy milyen jogszabályi alapon fogadta el tanúvallomásként tanú1 és tanú2 álneveken szereplő ismeretlen személyektől származó nyilatkozatokat, jelentéseket. Részletesen kifejtette álláspontját a román hatóságok által kihallgatott gyanúsítottaktól felvett jegyzőkönyvek felhasználásával kapcsolatban is. Itt elsősorban abból indult ki, hogy ezek a személyek jelen ügyben tanúk lennének, így megidézésük esetén jogosultak volnának a tanúvallomások megtagadására. Amennyiben élnének ezzel a jogukkal, úgy a korábban tett vallomásaik nem lennének bizonyítékként figyelembe vehetők. Azokat felolvasás útján sem lehetne tárgyalás anyagává tenni. Ezt a garanciális szabályt pedig véleménye szerint nem lehet oly módon kikerülni, hogy gyanúsítotti vallomásaikat a bíróság okirati bizonyítékként használja fel. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a román büntetőeljárásban a gyanúsított figyelmeztetése nem egyezik a magyar Be-ben foglaltakkal, kimarad belőle a hamis vád tilalma. Azt is figyelemreméltónak tartotta, hogy a román eljárásban kihallgatott személyek először többnyire tagadták az aktív vesztegetés elkövetését, majd miután kedvezményeket helyeztek nekik kilátásba, mégis beismerő vallomást tettek. Megjegyezte, hogy ezen személyek közül többen is azt közölték, hogy analfabéták, ennek ellenére iskolázatlan személyekként, precíz szófordulatokkal éltek a vallomásaikban. Több helyen magát a fordítást is hiányosnak minősítette. Mindezekre tekintettel a romániai gyanúsítotti vallomásokat ki kellett volna rekeszteni a bizonyítékok köréből, mert a Be. 78.§-ában foglaltak szerint jogszabályba ütközött azok beszerzése és felhasználása. A vád törvényességéhez tartozónak ítélte azt is, hogy az egyes vádpontokat - az ügyészség szerint alátámasztó bizonyítékoknak semmi köze nincs az adott tényálláshoz, példaként a lehallgatásokat említette, amelyek az adott eseményhez képest jóval előbb vagy később történtek. A váddal összefüggésben utalt még a Fővárosi Főügyészség Kiemelt és Korrupciós Ügyek Osztályának egyik határozatára, amikor egy önkormányzati ügyintézővel szemben két román állampolgár által beadott vezetői engedély kiadása iránti kérelme ügyében megszüntette a büntetőeljárást, holott ott is hiányzott a 185 napos tartózkodást igénylő feltétel, arra hivatkozással, hogy nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése. Ez az ügy egyébként az Okmányirodához kapcsolódott és a jelen ügyben tanúként meghallgatott a tanú3-hoz. A bizonyítékok mérlegelése kapcsán azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság szinte szó szerint átvette az egyes vádpontok vádirati tényállásait, azonban az ehhez tartozó indokolás rendkívül hiányos. Csupán felsorolásra kerültek a vádlotti nyilatkozatok, a tanúk vallomásainak lényege, illetve a bíróság által tanúvallomásoknak tekintett, törvénysértően értékelt okirati bizonyítékok, melyek a vezetői engedély megszerzése érdekében Magyarországon járt román állampolgárok, Romániában tett gyanúsítotti és tanúkénti nyilatkozatainak rövid, teljességre nem törekvő kivonatai. Ezek a kivonatok nem foglalták magukba, hogy hány alkalommal, milyen minőségben, milyen figyelmeztetést követően került sor ezen személyek kihallgatására, volt-e eltérés nyilatkozataik között, melyiket, miért fogadta el a bíróság. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet egyedül a XXVI.r. vádlott esetében említette meg, hogy tanú4 vallomásai különféle nyilatkozatokat tartalmaznak, lényeges körülmény tekintetében eltérőek, így erre tényállás alapítani nem lehet. Megjegyezte, hogy ugyanez mondható el a többi hasonló nyilatkozatról is. Kifogásolta e körben az elsőfokú bíróságnak azt az okfejtését, hogy ezeknek a román állampolgároknak nem lett volna okuk a román nyomozó hatóságok előtt valótlant állítani, valótlanul olyan személyeket megvádolni, akiknek megvádolása folytán az ő büntetésük a felére csökken, illetve tevőlegességük enyhébb megítélése alá esik. Megjegyezte azt is, hogy nem ellenőrizték a hatóságok, hogy ezek a személyek valójában tudnak-e írni-olvasni. Az elsőfokú ítélet átvette a vádirat
  3. oldal
  4. bekezdését, miszerint a hatályos jogszabályok szerint, amennyiben valaki a képzésre történő jelentkezésekor nyilatkozik arról, hogy a magyar nyelvet anyanyelvi szinten nem érti, tanfolyammentesnek minősül, felkészülése egyéni módon történik. Ez - a vád szerint - csupán a XXVII.r., a XXVIII.r., a XXIX.r. és a XXX.r. vádlottra vonatkozik. A többi vádlott esetén ezt a kérdést nem vizsgálta sem az ügyészség, sem a bíróság és nem is tartalmazzák az egyes vádpontok, illetőleg ítéleti tényállások. Ugyanakkor a bíróság a váddal egyezően felrója az I.r. vádlottnak, hogy az egyes román állampolgárságú vizsgázók nem vettek részt elméleti tanfolyamon. Valójában az I.r. vádlottnak azt kellett vizsgálnia, hogy az egyes vizsgázók rendelkeznek-e a törvény által előírt, a vizsgára bocsátás feltételéül szolgáló okiratokkal, azok tartalmának vizsgálata azonban nem volt tőle elvárható. Kifogásolta, hogy sem a nyomozó hatóság, sem a bíróság nem derítette fel, hogy valójában mennyibe került egy vezetői engedély megszerzése, kellett-e az orvosi vizsgálatért és igazolásért, valamint egyéb okiratokért illetéket vagy egyéb ellenértéket fizetni. Nem szerezte be az autósiskola által kiállított számlákat sem, illetve amikor azok egy részét I.r. vádlott utóbb csatolta, a bíróság figyelmen kívül hagyta, annak ellenére, hogy a romániai nyilatkozatok jelentős eltérést mutattak a tanulók által fizetett összegek tekintetében. Megjegyezte azt is, hogy nem is az I.r. vádlottnak adták át ezeket az összegeket, hanem az esetek jelentősebb részében tanú5-nek, tanú6-nak vagy más, őket Magyarországra szállító személyeknek és az egyes összegek, továbbá átadásuk helye és időpontja sem tisztázott. Nem tisztázták a hatóságok a tolmácsok díjazásának mértékét és hogyanját. A tolmácsokat ugyanis a tanulóknak kellett biztosítaniuk, és ezért nyilvánvalóan nekik kellett kifizetniük a tolmácsdíjat és a költségeiket is. Tolmácsoknak nem csupán az elméleti, hanem a gyakorlati vizsgán is jelen kellett lenniük és ezt nyilván díjazás ellenében tették. Ebből pedig az következik, hogy a részükre átadott pénzösszeg vonatkozásában semmi nem támasztja alá, hogy az korrupciót célzott volna. Arra is hivatkozott, hogy az ítélet eltér a vádirati tényállástól abban, hogy szemben azzal az állítással, miszerint I.r. vádlott egy hálózatot alakított ki, a bíróság szerint együttműködött tanú6-tal, tanú5-tel és más ismeretlenül maradt személyekkel abban, hogy az általuk vezetői engedély megszerzése végett Magyarországra utaztatott román állampolgárok anyagi ellenszolgáltatás ellenében magyar vezetői engedélyhez jussanak. A vádirati tényállás hű követése azonban oda vezetett pl., hogy a szövegben mégis benne maradt a bűnszervezet szó. Álláspontja szerint az egyes vádpontok elemzéséből az derül ki, hogy bizonyíthatóan az összegekből az I.r. vádlott csupán a tanfolyami díjnak megfelelő részt vette át, kapta meg. Nem került bizonyításra az, hogy amennyiben valóban jogszabálysértés útján kerültek egyes igazolások, okiratok kiállításra, ezekről az I.r. vádlottnak tudomása lett volna. Nem az ő feladata volt ugyanis a szükséges iratok kiállítása, beszerzése, a vezetési kartonok vezetése. Az ő feladata iskolavezetőként a jelöltek képzésének irányítása volt, ahol úgy szerepel, hogy ő közreműködött valamilyen formában ezen iratok kiállításában vagy ebben segítséget nyújtott, ott semmilyen bizonyíték nem merült fel, ami ezt alátámasztotta volna. Nem volt jelen az orvosi vizsgálatok során, az elméleti és gyakorlati vizsgákon, így nem is befolyásolhatta sem az iratok, igazolások beszerzését, sem a vizsgák lebonyolítását. Számos tanú nyilatkozott az elméleti és gyakorlati vizsgák menetéről, hogy a vizsgabiztosok személyéről csak a vizsga reggelén lehetett tudomást szerezni és, hogy maguk a vizsgabiztosok sem tudtak előre arról, hogy az adott napon kiket fognak vizsgáztatni. Ezeket a vallomásokat az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta, nem adott számot arról, hogy ezeket miért nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy személy szerint az I.r. vádlott volt az, aki különböző orvosoktól egészségi alkalmassági véleményt szerzett be anélkül, hogy a tényleges vizsgálatok megtörténtek volna. Ezt nem csak az orvosok tagadták, de nyilatkozataikban a tanulók jelentős része is. Ezt követően a védő fellebbezése írásbeli indokolásában sorra vette valamennyi tényállást, melyben az I.r. vádlott érintett volt. Részletezte a tényállás I.r. vádlottat érintő lényeges megállapításait, majd sorra vette felsorolásszerűen az ügyészség által a tényállás megállapításához kapcsolt bizonyítékokat. Ezeket egyes esetekben lényeges tartalmuk megjelenítése mellett értékelte is. A tényállásokat sok esetben hiányosnak minősítette. A rendelkezésre álló bizonyítékok közül a román eljárásban gyanúsítottként kihallgatott személyek vallomásának kirekesztésére tett indítványt, részben azért mert a gyanúsítotti kihallgatásuk előtti figyelmeztetés nem egyezik a magyar Be. szerint megkívánt figyelmeztetéssel. Továbbá azért is, mivel büntetésük csökkentésének ígérete egyes személyeket valótlan tartalmú nyilatkozatok megtételére ösztönözhetett. A lehallgatási anyagokat azért nem tartotta a tényállásban foglalt állítások bizonyítására alkalmasnak, mert egyrészt az elkövetési időt követően kerültek lehallgatásra a beszélgetések, másrészt pedig a román lehallgatási jegyzőkönyveket sem tartotta bizonyítékként felhasználhatónak, mert magyar bíróság nem engedélyezte ezeket a lehallgatásokat és nem áll rendelkezésre a román hatóságok engedélyező határozata sem. Több olyan Romániában felvett vallomást is megjelölt és kifogásolt, ahol a vallomást megelőzően semmiféle figyelmeztetés nem szerepel. Hivatkozott még ezeknek a vallomásoknak az ellentmondásosságára is. Az így tényállási pontonként felsorolt bizonyítékokat nem tartotta alkalmasnak az egyes tényállások bizonyítására. A
  5. tényállással összefüggésben kiemelést érdemelőnek tartotta, hogy 69 személyt sorol fel a vád. Az elkövetési idő, az I.r. vádlottnak ígért és adott összeg közelebbről nem meghatározható. A közbenjárások módja, helye, hogy ezt kinél tette volna, szintén nincs körülírva. Nincs elkövetési magatartás, hely és idő. Álláspontja szerint a vallomások eljárási probléma miatt nem használhatók fel, a lehallgatások nehezen kibogozhatóak, nem az egyes esetekre vonatkoznak, nem tartalmaznak bűncselekményt, az ítéleti bizonyosság hiányzik. A
  6. tényállással összefüggésben arra hivatkozott, hogy a bűncselekmény csak szándékosan követhető el, gondatlanságból nem. Utalt a BH
  8. számú jogesetre, melyben ténybeli tévedésre hivatkozást a lőfegyverrel visszaélés bűntette tekintetében a bíróság elfogadta. E cselekmény kapcsán arra hivatkozott, hogy nem bizonyított, hogy a vádlottól lefoglalt fegyver lőfegyvernek minősül. A megszerzéstől a megtalálásáig eltelt időben bekövetkezett jogszabályváltozást azért nem követte a vádlott, mert elfeledkezett a 17 évvel korábban ajándékba kapott fegyverről, tehát gondatlan volt, elmulasztotta a tőle elvárható figyelmet és körültekintetést. Valószínűleg nem is tudott magáról a jogszabályváltozásról, úgy tudta, hogy nem szükséges engedély a birtokában lévő fegyver tartásához, tehát ténybeli tévedésben volt. A bíróság ezeket a felvetéseket nem vizsgálta teljeskörűen, nem vizsgálta, hogy a lefoglalt fegyver ténylegesen lőfegyvernek minősül-e, illetőleg azt sem, hogy kétséget kizáró módon megállapíthatóe, hogy nem állt fenn tévedés. A bűnszervezet megállapíthatósága kapcsán arra hivatkozott, hogy miután nem bizonyítható, hogy az I.r. vádlott bármilyen bűncselekményt is elkövetett volna, így ennek nem is lehet jelentősége, ennek ellenére részben egyetértett az elsőfokú bíróság által e körben leírtakkal, a szervezettség foka, a hierarchia teljes hiánya nem bűnszervezetre utalnak. A II.r. vádlott és védője, továbbá a VIII.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezésüket visszavonták. A III.r. vádlott védője is benyújtotta fellebbezésének írásbeli indokolását. Elsődlegesen az elsőfokú ítéletnek a Be. 606.§
(1),
(2)bekezdése alapján történő megváltoztatását és a vádlott felmentését, ennek hiányában a kiszabott büntetés enyhítését, másodlagosan a Be. 609.§
(1),
(2)bekezdés d) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a Be. 592.§
(2)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontja alapján részben megalapozatlan, de ez a megalapozatlanság a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető. Ezt követően az ítélet oldalszámának, bekezdésének pontos felhívásával megjelölte azokat az ítéletrészeket, amelyeket megalapozatlannak tart, ezek a részek elsősorban III.r. vádlott kötelességszegésének megjelölésével, a tartózkodási feltétel figyelmen kívül hagyásával álltak összefüggésben. Ezen túlmenően iratellenesnek tartotta a 148. oldal utolsó bekezdés első mondatát, miszerint a III.r. vádlott írásban több vallomást is tett, továbbá iratellenesnek és megalapozatlannak ítélte az ítélet 183. oldal 3. bekezdését is, mely szerint a kihallgatott tanúk aggálytalanul alátámasztották azt a folyamatot és működési mechanizmust, amely a vádakban megfogalmazott cselekményeket jellemezte. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységével összefüggésben arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül és a logika szabályait is sértő módon értékelte. Hivatkozott a 35/2000.(XI.30.) BM rendelet és a 2007. évi I. törvény rendelkezéseire, melyből azt vezette le, hogy 3 hónapot meghaladó tartózkodás esetén állt fenn bejelentési kötelezettség, amelynek eredményeként kiadott regisztrációs igazolás csupán a bejelentés tényét és időpontját, nem pedig az országban tartózkodás kezdő időpontját tanúsítja. Ebből pedig szerint értelemszerűen az is következik, hogy a bejelentkezés időpontjában az adott román állampolgár már 3 hónapot Magyarországon tartózkodott, ezért a bejelentkezés időpontja nem azonosítható a tartózkodás kezdő időpontjával. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság ezen téves magyarázatból kiindulva vizsgálta III.r. vádlott kötelezettségét és magatartását. Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság a III.r. vádlott írásos vallomásában már hivatkozott 24/2005.(IV.21.) GKM rendelet 3. számú mellékletében foglaltakat is. Részletesen is idézte az itt írt beiskolázási feltételeket. E jogszabályhely alapján egyértelműnek tartotta, hogy amennyiben az adott román állampolgár a jogosítvány megszerzésére irányuló tanfolyamot elvégezte, az NKH által kiadott, a vizsga sikeres letételét igazoló dokumentumot az okmányirodában benyújtotta, a III.r. vádlott már ezen ténynél fogva biztos lehetett abban, hogy a román állampolgár megfelel a vezetői engedély kiadására vonatkozó feltételeknek. Megjegyezte, hogy önmagában a tanfolyam elvégzésének ideje, a több vizsga letétele eleve alappal utalt arra, hogy a kérelmező 6 hónapja már az országban tartózkodik. Nem merült arra bizonyíték, hogy III.r. vádlott tudomással bírt volna arról, hogy az elébe tett orvosi igazolások, vizsgapapírok esetleg nem legálisan keletkeztek. A III.r. vádlott az okmányok felülbírálatára jogosultsággal nem rendelkezett. Az elsőfokú bíróság, véleménye szerint, az indokolási kötelezettségét is megsértette, mert nem adott számot arról, hogy a III.r. vádlott védekezését miért nem fogadta el, miért nem vette figyelembe a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket és még utalás sem található a hivatkozott GKM rendelet elvetéséről sem. Adós maradt az elsőfokú bíróság azzal is, hogy miért vetette el a III.r. vádlott írásbeli vallomásában hivatkozott tanú7, a tanú8 és a tanú9 tanúvallomásaiban foglaltakat a tartózkodás kezdő időpontjának ellenőrizhetetlensége, az utasítások hiánya, a nem egyértelmű jogszabályi környezet vonatkozásában. Ezek a vallomások a váddal szemben a vádlotti védekezést támasztották alá. Nem adott magyarázatot az elsőfokú bíróság arra sem, hogy számos vádpont esetében már a kiállított orvosi igazolásoktól számítottan a vezetői engedély iránti kérelmek benyújtásáig jóval több, mint 6 hónap telt el, így a jogszabályi feltétel egyértelműen teljesült. Ezzel kapcsolatban nem volt tudomása a III.r. vádlottnak arról, hogy az orvosi igazolások kiállítására jogszerűtlen módon került volna sor. Felvetette azt is, hogy a fedett nyomozók jelentéseiben pl. III.r. vádlott fel sem merült. Kifogásolta a cselekmények minősítését is. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy a III.r. vádlott terhére megállapított 40 rendbeli cselekmény milyen konkrét cselekményekhez kapcsolható. Megjegyezte, hogy nyomozati szakban mindössze 18 rendbeli cselekménnyel gyanúsították, majd a vád ró utóbb 40 rendbeli cselekményt a terhére. Rámutatott, hogy a 43. pontnál puszta neveket sorol fel csupán az ítélet, semmilyen konkrét tényállást nem állapít meg az egyes személyekkel kapcsolatban és bizonyítékokat sem jelölt meg az elsőfokú bíróság. Hangsúlyozta, hogy a megjelölt személyek jelentős részénél sem orvosi igazolást, sem járművezetői vizsgára vonatkozó dokumentumokat nem találtak az eljárás anyagában, így az elsőfokú bíróság azon téves koncepciójának helytállósága sem bizonyított, hogy a tartózkodás időpontjaként a bejelentkezés dátumát kellene figyelembe venni. A 43. tényállásnál továbbá vannak olyanok is, akiknél egyértelműen megállapítható a 6 hónapos tartózkodás megléte az orvosi igazolás alapján. Ez szerinte egyéb tényállási pontoknál is igazolható. Így a III.r. vádlott bűnösségének megállapítására jogszerűen nem kerülhetett volna sor és a cselekmény minősítése sem felel meg a jogszabályoknak. A védő a büntetés kiszabás hibáival is foglalkozott. Az elsőfokú bíróság az alkalmazott vagyonelkobzásnál a Btk. 74.§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjaira hivatkozott, holott a
  3. c)pont 2016. október 18. napjától hatálytalan, így az arra történő hivatkozás törvénysértő. Az elsőfokú bíróság az V.r. vádlottat és a III.r. vádlottat egyaránt 100.000 forint vagyonelkobzásra ítélte, ám ez nem felel meg a Btk. 74.§
(1)bekezdés a) pontjában írtaknak, mert ítélet nem tartalmaz semmilyen indokolást arra, hogy a III.r. vádlott mely tényállási pontokhoz és mely konkrét személyekhez kapcsolódóan mikor és milyen módon, milyen összegben részesült volna olyan vagyonban, amit a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett volna. A III.r. vádlott szerepével összefüggésben arra is hivatkozott, hogy elé már más hatóságok által kiállított, illetve egyéb hivatalos iratok kerültek, munkakörébe a benyújtott iratok véleményezése, felülbírálata nem tartozott. A benyújtott iratok alapján elvileg fel sem merülhetett benne kétely, ellenőrzési lehetősége pedig nem is volt. III.r. vádlott az őt érintő lehallgatási anyagra megfelelő és teljeskörű választ adott, de a lehallgatási anyag egyébként önmagában elégtelen a bűnössége bizonyítására. A vesztegetés körében kizárólag egy védő nélkül, laikus és téves megfontolásból tett vallomás, az V.r. vádlott vallomása állt rendelkezésre. Ezt a vallomását V.r. vádlott később módosította is és azt a vallomását tartotta fenn, hogy a III.r. vádlottnak nem ígért és nem is nyújtott jogtalan előnyt. A teljes eljárás anyagában nincs adat arra, hogy III.r. vádlott jogtalan előnyt kért vagy fogadott volna el. Ilyen körülmények mellett, álláspontja szerint, kétséget kizáróan bizonyított bűnösségről nem lehet beszélni. A IV.r. vádlott védője a fellebbezését írásban indokolta. Ebben elsődlegesen arra utalt, hogy a nyomozás során a résztvevők nagy száma és az ügy bonyolultsága miatt az ügyet elkülönítették és azt követően a IV.r. vádlott ellen a Nógrád Megyei Főügyészség vádat emelt, és a Balassagyarmati Törvényszék a vádlottat már el is marasztalta. Ez indokolta azt az indítványát az elsőfokú bírósági eljárásban, hogy ugyanilyen ténybeli alapon ismételt marasztalás ne szülessen. Ezt az indítványát azonban az elsőfokú bíróság elutasította. A IV.r. vádlott a terhére rótt vádpontoknál, az ott felsorolt külföldi állampolgárságú személyek részére a gépjárművezetői engedélyek kiadáshoz szükséges kérelmek kitöltésében valóban segített. Ekkor azonban a munkaköri leírásának megfelelően járt el. Megjegyezte, hogy az a jogi szabályozás, amely 6 hónapos magyarországi tartózkodást írt elő bizonyos esetekben, 2000 novemberétől
  1. január 31-ig volt hatályban. Nem kellett megkövetelni a 6 hónapos magyarországi tartózkodást, ha a kérelem belföldön korábban megszerzett vezetői engedély pótlására, vagy külföldön megszerzett vezetői engedély honosítására irányult. Arra hivatkozott, hogy az ítélet szerint a IV.r. vádlott hivatali kötelességét megszegve kiállíttatta a nevezettek részére a kibővített kategóriákra is érvényes vezetői engedélyt, ezáltal lényeges tényt hamisan foglalt közokiratba. A
  2. tényállási pont szerint a hivatalban a a XXVIII.r. vádlott által átadott iratok fiktív voltát nem észlelték, nem is észlelhették, így valótlan lakcím adatot tartalmazó regisztrációs igazolást állítottak ki a XXVIII.r. vádlott részére. A
  3. tényállásban a XXVII.r. vádlott hasonlóképpen járt el. A IV.r. vádlott elektronikusan valóban kitöltötte a jogosítvány kiadása iránti kérelmet. A
  4. vádpontban felsorolt személyek esetében hasonló adatközlés történt. A vezetői engedély megszerzése két lépcsőben történt. Először az Okmányhivatal a IV.r. vádlott segítségével mintegy előkészítő szerepet látott el, a Központi Hivatalnál született meg a döntés a vezetői engedély kiadására. A bizonyítás hiányosságának tekintette, hogy nem derült ki, hogy mely esetben volt jogszerű a vezetői engedélyek kiadása, különös tekintettel a bekövetkezett jogszabályváltozásra. A IV.r. vádlottnak nem állt rendelkezésére olyan eszköz, amivel az okmány fiktív voltát észlelhette volna. Ezt bizonyította a III.r. vádlott, de a tanú10 nyilatkozata is. A KEKKH nem végzett ellenőrzést, semmilyen szakmai segítséget nem adott, pedig lényeges jogszabályi változások is történtek. Az eljárást sem a hivatal vezetője, sem a szakmai felügyeletet ellátó szerv nem ellenőrizte, azt nem kifogásolta. Az ítéletben szereplő, csekély összegű 5-10.000 Ft-os juttatások átvétele az Okmányirodában szokássá vált, ugyanúgy mint bármilyen kisebb összegű ajándék elfogadása. Mindez köztudott volt. Azzal is érvelt, hogy az ítéletben nevesített bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni. A IV.r. vádlott tudata nem fogta át, hogy ezzel a hivatali kötelességét megszegve bűncselekményt valósít meg. Joggal hihette, hogy ezen összeget nem vesztegetésként, hanem a korábbi gyorsabb ügyintézés reményében kapta. Elsődlegesen a IV.r. vádlott felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. A VI.r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában a felmentésre irányuló fellebbezését fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a vádlott elbírált cselekményei részben azonosak a Balassagyarmati Bíróság 4.B.150/2013/
  5. számú ítéletében már elbírált cselekményekkel. Mindkét ügyben román állampolgárok szerepelnek, nem állapítható meg pontosan, hogy szerepelnek-e azonos személyek, így a kétségeket a vádlott javára kell értékelni. Tévesen állapította meg az elsőfokú ítélet, hogy VI.r. vádlott hivatalos személy lett volna. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a VI.r. vádlottat közokirat-hamisítással soha nem gyanúsították, ennek ellenére őt ebben is elmarasztalta az elsőfokú bíróság. A tényállás
  6. pontja, mely szerint a VIII.r. vádlott a jogosítványt a VI.r. vádlotton keresztül vehette át, nem bűncselekmény, ezt a tényállásából ki kellett volna rekeszteni. Ha a felmentésre irányuló indokolást a másodfokú bíróság nem tartaná elfogadhatónak, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Ezzel összefüggésben, véleménye szerint, az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy miért nem látta megállapíthatónak a bűnszervezetben való elkövetést, így a tényállást teljeskörűen feltárta, bizonyítékokat megfelelően mérlegelve okszerű következtetést vont le. A bűnszervezet megállapíthatóságának jogszabályai feltételei hiányoznak. Amennyiben a másodfokú bíróság a bűnszervezeti elkövetést megállapítaná, úgy lényegesen súlyosabb ítéletet kellene hozni, ami viszont ellentétes lenne a büntetés céljával egy olyan ügyben, ahol már 10 év telt el az elkövetés óta. A vádlott kiskorú gyermekét egyedül tartja el, ténybeli beismerő vallomást tett, a hatóságokkal együttműködött, ami enyhítő körülmény. Vele szemben egy felfüggesztett szabadságvesztés büntetés megfelelő lenne. A VII.r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában a felmentésre irányuló fellebbezését változatlanul fenntartotta. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a VII.r. vádlott felmentését indítványozta valamennyi vád alól bizonyítottság hiányában. Másodlagosan a büntetés lényeges enyhítésére tett indítványt. Azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése alapján nem juthatott volna arra az álláspontra, hogy VII.r. vádlott bűnösségét a terhére rótt bűncselekményekben kétséget kizáróan meg lehet állapítani. Nem lehet kétséget kizáróan megállapítani ugyanis, hogy a VII.r. vádlott lenne az a tanú11 személy, aki a tényállásban meghatározott okmányirodai ügyintézését végezte, végeztette, majd ezt a tevékenységet a II.r. vádlottnak adta volna át. Az eljárásban egyrészt több a tanú11 személy is szerepelt, így nem lehet következetes vallomásokról beszélni. Az enyhítésre irányuló fellebbezés tekintetében arra hívta fel a figyelmet, hogy 9 évvel az elkövetett cselekmények után az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés nem áll arányban az elkövetett cselekmények tárgyi súlyával. Az igen hosszú ideig tartó büntetőeljárás nem került értékelésre. Álláspontja szerint a szabadságvesztés végrehajtását fel lehet függeszteni, méghozzá a maximális próbaidőre. Hivatkozott arra is, hogy a vádlott egy kiskorú gyermekét egyedül neveli és önként elállt a további cselekmények elkövetésétől. A VII.r. vádlott beadványában okirati bizonyítékokat csatolt, melyekkel összefüggésben érdemben is nyilatkozni kíván majd. A csatolt okirati bizonyítékok a VII.r. vádlott
(1943)és tanú13
(1944)visszahonosítási okirata, tanú14
(1976)honosítási okirata, tanú15
(1958)és tanú16
(1962)honosítási okirata, tanú17
(1963), tanú18
(1968), tanú19
(1987), tanú20
(1990)honosítási okirata, tanú21 születési anyakönyvi kivonata (
  2. 27.) és II.r. vádlott kézzel írott nyilatkozata, további névaláírás hitelesítéséről szóló közjegyzői okirat, szívességi lakáshasználati szerződés, tanú14 lakáshasználó részéről (
  4. 01.), tanú22
  5. december 11-i nyilatkozata, mely szerint VII.r. vádlott kiskorú gyermekével
  6. szám alatti ingatlanban élnek. A IX.r. vádlott védője fellebbezését írásban részletesen indokolta. Elsődlegesen indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a támadott elsőfokú ítéletet a Be. 604.§
(1)bekezdés
  1. c)pont
  2. cb)alpontja alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, figyelemmel a Be. 609.§
(1)bekezdésére, tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárásban lényeges eljárási szabálysértés történt, mivel a vádlottak a vádemelés után törvényes jogaik gyakorlásában korlátozva voltak [Be.609.§
(2)bekezdés b) pont], illetve az elsőfokú bíróság oly mértékben nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amely a másodfokú eljárásban nem orvosolható [Be. 609.§
(2)bekezdés d) pont] Másodlagosan a büntetés lényeges enyhítését indítványozta. Az elégtelen indokolással és a bizonyítékértékelő tevékenység hiányával összefüggésben arra mutatott rá, hogy az elsőfokú ítélet érdemi indokolást szinte nem is tartalmaz. A bizonyítékok nincsenek az egyes tényállási pontokhoz rendelve, nem található indokolás arra, hogy milyen bizonyítékokból vont az elsőfokú bíróság következtetést a IX.r. vádlott bűnösségére és ennek mi volt az oka. Az elsőfokú ítélet az 59-61. oldalon tartalmazza az eljárásban feltárt vesztegetési cselekmény általános leírását, a 152 román állampolgár magyar vezetői engedélyhez juttatásának menetét. Már az ítéletnek ezt a részét is részben felderítetlennek és részben iratellenesnek tartotta, miszerint az oktatók feladata volt, hogy az eljáró vizsgabiztosnak is jogtalan előnyt ígérjenek a jelöltek átengedése érdekében. Erre vonatkozó adat az eljárás során egyáltalán nem merült fel, a tanulóktól származó vallomások, részben a román eljárásban keletkezett gyanúsítotti vallomások ezzel ellentétes információkat tartalmaznak. Kifogásolta, hogy a történeti tényállási pontok részletes leírása, még a megszövegezése is megegyezik a vádirati történeti tényállással. Azt is megjegyezte, hogy a IX.r. vádlottat érintő tényállási pontok többségénél a történeti tényállásban a jogtalan előny, mint szükséges törvényi tényállási elem körülírása, összegszerűsítése sem szerepel, nemhogy az, hogy kitől, mikor, hogyan kapta ő azt meg. Szerinte a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság ítéletében nem más, mint számbavétel, míg a tényleges indokolás és értékelő tevékenység ehhez képest elenyésző. Mindezek alapján álláspontja szerint az elsőfokú bíróság egyáltalán nem tett eleget a Be. 561.§
(3)bekezdés d) pontjában rögzített indokolási kötelezettségének. Részletezte és röviden értékelte is az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában szereplőket. Ezek közül kiemelte, hogy a két fedett fedett nyomozó1 és fedett nyomozó2 álnevű nyomozó vallomásának részletes leírásában nem szerepel olyan értékelés, amely a
  1. és
  2. tényállási pontban foglaltakat megalapozhatná a IX.r. vádlott vonatkozásában, mivel itt sem tartalmazza az ítélet, hogy a fedett nyomozók azt állították volna, hogy a IX.r. vádlottnak ők pénzt adtak. A
  3. tényállási pont vonatkozásában arra utalt, hogy tanú23 vallomásában IX.r. vádlottat nem is említette. A
  4. tényállási ponthoz kapcsolódóan tanú24 vallomásának ismertetését nem tartalmazza az ítélet, itt tehát teljes egészében hiányzik az indokolás. A
  5. tényállási ponthoz nem tartozik vallomás, itt is hiányzik az indokolás. A
  6. tényállási pontban felsorolt nevek, nemhogy az ítéletben a tanúvallomások ismertetése között, de még a nyomozati iratban sem található. Ezt is úgy minősítette, hogy teljesen hiányzik az indokolás. Itt utalt arra is, hogy az egyéb okirati bizonyítékok, pl. konkrét vezetési kartonok sincsenek nevesítve. A felolvasott román gyanúsítotti vallomásokban az oktatók szerepéről nincs szó, a IX.r. vádlott neve egyetlen felolvasott vallomásban sem szerepel. Mindezek alapján az a kétségét fogalmazta meg, hogy mi alapján alkotta meg az elsőfokú bíróság az ítélet történeti tényállását. Az ítélet 183-
  7. oldala, álláspontja szerint, csak egy szűkszavú indokolást tartalmaz, melynek gondolatmenete több ponton aggályos, a bizonyítatlanság elfedését célozza. Ezek között a következőkre hivatkozott: a tanúvallomások értékelése csak annyi, hogy azok alátámasztották a vádban foglaltakat, a működési mechanizmust. A tanúvallomások konkrét bizonyító erejének taglalására, konkrét következtetések levonására, a védekezéssel való tényleges összevetésére nem került sor. Az okirati bizonyítékokkal kapcsolatban csak annyi szerepel az ítéletben, hogy ezekből látszik, hogy melyik napon, melyik jelölt, melyik oktatóval és vizsgabiztossal vizsgázott. Az okiratok ekkénti értékelése azonban a büntetőjogi felelősségre vonatkozó következtetés levonására nem alkalmas. Az oktatók szerepének értékelése körében az elsőfokú bíróság egyfajta negatív bizonyításra hivatkozik, miszerint nem merült fel, hogy valaki szándékosan akarná befeketíteni az oktatókat, továbbá általánosságban emeli ki, hogy aggálytalanul elfogadható a román tanúknak az a vallomása, hogy az oktatók jogosulatlanul segítették őket. Kifogásolta azonban, hogy nem található konkrét párosítás az egyes tényállási pontok és az általánosságban hivatkozott román tanú vallomások között, nincs konkrét értékelés és következtetés, nincs leírva a logikai út sem. Hangsúlyozta, hogy a konkrét oktatókkal szembeni konkrét bizonyítékok értékelésére még felsorolás szintjén sem került sor. Az elsőfokú ítéletben a bűnösségi körülmények között szereplő azon megállapítással, miszerint a törvényszék súlyosító körülményként értékelte a IX.r. vádlottnál a kitartó elkövetést és az I.r. vádlottól átvett vezető szerepet, nem tartotta elfogadhatónak, mivel a bizonyítékok alapján ilyenre nem vonható következtetés. A büntetés kiszabási szempontokról szintén nem adott érdemi indokolást az elsőfokú bíróság. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság oly mértékben mulasztotta el indokolási kötelezettségét, hogy a másodfokú bíróság emiatt nem képes megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság mire alapozta döntését, így meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, ami szükségszerűen hatályon kívül helyezést kell, hogy eredményezzen. Foglalkozott még a védő védekezési joguk korlátozásával is. E körben arra hivatkozott, hogy több esetben is indokolt indítványt tettek a két román fedett nyomozó tárgyaláson történő kihallgatására, mely indítványt az elsőfokú bíróság elutasította és véleménye szerint ennek nem adta elegendő indokát ítéletében. A bíróság számára is elérhető technikai eszközök biztosíthatták volna a két fedett nyomozó tárgyaláson történő személyes kihallgatását úgy is, hogy személyazonosságukat nem kellett volna feltárniuk (zárt célú távközlő hálózat). Arra is hivatkozott, hogy ezen indítvány teljesítése a tényállás tisztázását, felderítését elősegítette volna. Maga az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a két tanú vallomásáról készült jegyzőkönyv szinte szó szerint megegyezik, ez pedig megkérdőjelezi hiteltérdemlőségét. Emellett ezek a vallomások sok ellentmondást is tartalmaznak. a vallomások Az ítélet indokolása szerint ezek a vallomások, mint okirati bizonyítékok tartalmaztak a IX.r. vádlottra terhelő részleteket, ezért elengedhetetlen lett volna annak biztosítása, hogy a tanúkhoz a védelem is intézhessen kérdéseket. A tanúk tárgyalási kihallgatásának elmaradása a védekezéshez fűződő jog kirívóan súlyos megsértését jelenti (régi Be. 5.§
(3)bekezdés). Az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságával összefüggésben azt emelte ki, hogy elsősorban a román állampolgárok tanú-, illetve gyanúsítotti vallomásain, mint okiratokon alapult a bűnösségeket megállapító ítélet. Csakhogy ezek a vallomások a IX.r. vádlottnak még csak a nevét sem említik, szerepét nem egyértelműsítik, arra egyetlen vallomás sem tartalmaz adatot, hogy bárki, bármikor neki közvetlenül jogtalan előnyt juttatott, vagy ilyen előny juttatásáról ő közvetlenül tudott volna. Ezt követően tényállási pontonként vette végig a IX.r. vádlottal összefüggő bizonyítékokat. A
  1. tényállási pontnál tanú23 oktatójaként az I.r. vádlottat nevezte meg, neki fizetett a jogosítványért, a IX.r. vádlottat meg sem említette. A vizsga részletes lefolyását a vallomása nem tartalmazta. Elmondta, hogy az iskola 2-3 hónapig tartott, ez alapján pedig nem zárható ki, hogy a tanú szükséges gyakorlati oktatáson ténylegesen részt vett, a szükséges órákat levezette. Arra, hogy a IX.r. vádlott által kitöltött vezetési karton valótlan tartalmú lett volna, a tanú vallomása nem szolgáltatott bizonyítékot, de erre más bizonyíték sem merült fel. A
  2. tényállási pontnál megjegyezte, hogy az ítélet a tanúvallomások között nem tartalmazza az érintett román tanuló, a tanú24 vallomását, így azt az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vonta értékelési körébe, felvetődik, hogy akkor milyen bizonyítékokra alapíthatta a tényállást. A 30-
  3. tényállási pontoknál azzal érvelt, hogy a tényállási elemek nagy részét a bizonyítékok egyrészt tényszerűen nem támasztják alá, másrészt az indokolás sem igazodik a történeti tényállásban leírt tényekhez. A tanúvallomásokban még az elsőfokú ítélet számbavételi része szerint sincs olyan részlet, ami a történeti tényállást megalapozná. E körben pontokba szedve részletezte, hogy fedett nyomozó1 és fedett nyomozó2 vallomásából mik is derültek ki. Hivatkozott egy rendőri jelentésre is, mely szerint még az sem biztos, hogy a forgalmi vizsga alkalmával egyáltalán a IX.r. vádlott járt el oktatóként. Ezt a jelentést az elsőfokú bíróság egyáltalán nem értékelte, fel sem sorolta. Összefoglalóan azt rögzítette, hogy IX.r. vádlott név szerint egyik vallomásban sincs megnevezve, a nyomozás során ellentétes adat merült fel arra, hogy a forgalmi vizsgán ő járt volna el. A tanúvallomások szerint a fedett nyomozók az oktatónak közvetlenül nem adtak pénzt, kizárólag azt lehet tudni, hogy a román szervezők kérték el a pénzt és ők azt állították, hogy ebből az oktatónak is adnak. Mindezek alapján úgy látta, hogy nem bizonyított, hogy IX.r. vádlott bármelyik jelölt esetén részesült volna a jogtalan előnyből és ha igen, mennyi pénzt is kapott személy szerint. Ezt a tényállást semmi nem támasztja alá. Emellett az ítélet arról sem tett említést, hogy voltak olyan vallomások (vizsgabiztos tanúk), miszerint lehetetlen a pedállal segítés. Megjegyezte azt is, hogy a vizsgaútvonalak nyilvánosak, azokon pontosan végigmenni, gyakorolni, bárki, bármikor tud, gépjárművezetői oktatás esetén pedig el is várható, hogy az oktató ezeket az útvonalakat meg is mutassa. Értelmezhetetlennek minősítette azt a megállapítást, hogy egy oktató jogtalanul tanácsot ad, vagy jogtalanul megnyugtatja a vizsgáztatót, mert pont az az oktató dolga, hogy oktasson, tanácsoljon, instrukciókat adjon a vizsgák során. Azt sem értékelte az elsőfokú ítélet, hogy a XXV.r. vádlott a tárgyaláson elmondta, miszerint fedett nyomozó2 forgalmi vizsgája ún. szakellenőrös vizsga volt, ahol még a vizsgabiztost is felügyelték, mégpedig a szakellenőr. Ebből kifolyólag nem volt lehetséges pl. jogosulatlan pedálkezelés és a tanulók általi pénzátadás sem. A
  4. tényállási pontnál arra hivatkozott, hogy mivel ismeretlenül maradt a román állampolgár és rá csak a vádlottak társaként utalt az elsőfokú bíróság, így az ítélet
  5. pontjához tanúvallomást sem fűzött. Így pedig nem tudni honnan veszi az ítélet a történeti elemeket, milyen bizonyítékokon alapul a tényállás, ahhoz indokolás gyakorlatilag nincs párosítva. Ennél a tényállásnál mind a vád, mind az ítélet adós maradt azzal is, hogy ki volt a vizsga során eljáró vizsgabiztos, mert ha az oktató a jelölt helyett a pedálokat kezelte, azt a vizsgabiztosnak is észlelnie kellett. A
  6. tényállási pontnál véleménye szerint ugyanez a helyzet, ahol 5 rb. cselekményt rögzít a tényállás. Sőt itt már a történeti tényállás sem tartalmaz semmi konkrétumot, csak annyit, hogy a IX.r. vádlott kb. 1.000 euróért, amit ígértek vagy átadtak, összesen 5 személy jogosítványszerzését bonyolította le. Ehhez a tényállási ponthoz az indokolás semmilyen bizonyítékot nem fűz, az említett 5 személy tanúvallomásának ismertetését az ítélet nem tartalmazza, azokat név szerint keresve a nyomozati iratokban sem lehet fellelni, sőt ilyen vallomások felolvasására a tárgyalási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tárgyaláson sem került sor. A
  7. tényállási ponttal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a XXVII.r. vádlott a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomásaiban nem említette, hogy IX.r. vádlott jogosulatlanul pedálkezeléssel segített volna. A neki történő pénzátadásról, 150.000 forintról nem esett szó. Ezeket a történeti tényállási elemeket nem alapozzák meg a személyi bizonyítékban foglaltak. A XXVII.r. vádlott egyszer sem állította, hogy a IX.r. vádlottnak jogtalan előnyt adott volna, aki azért cserébe neki segített volna. A két személyt a nyomozás során szembesítették is, amiből kiderült, hogy a gyakorlati vizsgán fizikailag lehetetlen a pedálokkal segíteni. Ennek a szembesítésnek a tényét és eredményét az elsőfokú ítélet meg sem említette. A minősítési kérdések kapcsán a bűnszervezet hiányával összefüggésben a védő egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtettekkel, a vádlottak magatartása nem foglalt magában hierarchikus utasítási rendet, szigorú szervezetszerű felépítést, nem voltak vezető és vezetett személyek. Ugyanakkor nem értett egyet az önálló intézkedésre jogosultsággal, mint minősítő körülménnyel az alábbiak miatt: A IX.r. vádlott beszámlázó oktatóként dolgozott az I.r. vádlott által vezetett autósiskolának. A közöttük lévő kapcsolat főnök-beosztott viszony volt. A IX.r. vádlott soha nem volt a Kft-ben döntésre jogosult személy. A vezetési kartont kétségtelenül az oktató tölti ki és a rutin-, valamint a forgalmi vizsgán a vizsgalapot aláírja, de ez nem jelent semmilyen önálló döntési kompetenciát. Arra is hivatkozott, hogy a bűncselekmények bizonyítottsága esetén is legfeljebb a IX.r. vádlott bűnsegédi szerepét lehetett volna megállapítani. Hivatkozott e körben a BH
  9. számú eseti döntésére. Az üzletszerűség kapcsán azzal érvelt, hogy a csökkenő rendbeliség miatt az relativizálódik. Az ítélet mindössze 3 cselekmény esetén tartalmaz egyáltalán valamiféle bizonyíték megjelölést (30., 31., 38.), ami legfeljebb 3 rendbeli cselekményt feltételez. Megjegyezte, hogy az üzletszerűség tekintetében az elsőfokú ítélet érdemi indokolást nem tartalmazott, csak tényként rögzítette a minősítő körülmény meglétét. Az elsőfokú ítélet jórészt nem indokolta meg a büntetés kiszabási szempontokat és a kiszabott büntetések vonatkozásában súlyos belső aránytalanságot látott megállapíthatónak. Arra utalt, hogy a 30-40 rendbeli hivatali vesztegetésben és ugyanennyi közokirat-hamisításában bűnösnek kimondott hivatalos személynek minősülő okmányügyintézőkkel szemben kiszabott felfüggesztett 2 év szabadságvesztés hogyan lehet arányos az oktatókkal szemben kiszabott 5 év végrehajtandó szabadságvesztéssel. Sérelmezte azt is, hogy miért esnek eltérő megítélés alá az oktatók, illetve a vizsgabiztosok, szerinte ezt a markáns különbségtételt az elsőfokú bíróság nem indokolta meg. A büntetés enyhítése kapcsán tett indítványát azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott súlyosító körülményeket (kitartó elkövetés, vezető szerep átvétele) a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztották alá. Hivatkozott még arra is, hogy IX.r. vádlott két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. A X.r. vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában a felmentésre, eljárás megszüntetésre, téves jogi minősítés miatti enyhítésre vonatkozó fellebbezését fenntartotta. Az eljárás megszüntetése kapcsán azzal érvelt, hogy a védelemhez való jog csak akkor érvényesülhet, ha a terhelttel közölték a gyanúsítás tárgyát. A X. r. vádlottnak azonban ez az alapvető joga sérült. Álláspontja szerint mindazon vádpontokban, ahol az alapos gyanú közlésére nem került sor, olyan eljárási szabálysértés történt, amely alapján törvényes vád hiányában az eljárás megszüntetésének van helye, mivel sérült a gyanúsított védekezéshez való alkotmányos joga. A minősítésnél, a vesztegetés kérdéskörében azt fejtette ki, hogy nem bizonyítható, hogy bármely román állampolgár, bármilyen összeget közvetlenül a X. r. vádlottnak átadott volna, az eljárás adataiból éppen az állapítható meg, hogy az összegek átadása nem X. r. vádlottnak történt, hanem egyéb személyek részére. Vitatta, hogy X.r. vádlott önálló intézkedésre jogosult személynek lenne tekinthető és a 81/1999.Büntető elvi határozatban foglaltakra hivatkozott. X.r. vádlott gépjárműoktatóként munkaszerződéses munkavállaló volt, sem a munkaszerződésében, sem a Kft. társasági szerződésében nincs arra utalás, hogy bármely kérdésben döntési jogköre lenne, tipikus beosztott volt. Mindezek alapján nem látta megállapíthatónak a cselekmény ekkénti minősítését. A magánokirat felhasználásával összefüggésben azt fejtette ki, hogy X.r. vádlott határozottan állította, hogy olyan tartalmú magánokiratot ő nem állított ki, amelynek tartalma nem felelt meg a valóságnak. A vezetési kartonon szereplő aláírások valódiak voltak, a vezetési kartonok tartalma is valóságos volt. Kérdésként vetette fel azt is, hogy ki tekinthető jelen esetben a magánokirat felhasználójának, a gépjárműoktató-e vagy pedig a vizsgázó. Véleménye szerint felhasználó csak a vezetői engedélyt megszerezni kívánó személy lehet, a készítőnek esetlegesen a bűnsegédi felelőssége merülhet fel. Így X.r. vádlottnak a magánokirat hamisításában tettesként történő elítélése jogszabályellenes. A XI.r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában a fellebbezését fenntartotta és arra hivatkozott, hogy a XI.r. vádlott az eljárás során tagadta a cselekmény elkövetését, a vizsgák szabályosságát egyezően adta elő oktató vádlott-társaival, állította, hogy oktatóként nem avatkozott a vizsgákba, az okiratokat nem hamisította meg, nem igazolt le hamisan órákat. Hangsúlyozta, hogy a XI.r. vádlott vonatkozásában a lehallgatási anyagban nincs olyan releváns adat, ami alapján bűnössége megállapítása indokolt lett volna. Nem volt olyan hanganyag, ahol utasítást fogad el, jogtalan előnyt kért volna vagy bármilyen módon részt vett volna a cselekmény elkövetésében. Felhívta a figyelmet arra, hogy az eljárás során 4 tanú esetében megszüntették a nyomozást, pedig azok az esetek nem különböztek a vádiratban szereplő cselekményektől. Ezt követően részletezte a XI.r. vádlottat érintő tényállási pontokkal kapcsolatos (5., 6., 9., 11., 13., 14., 18., 21.) rendelkezésre álló személyi bizonyítékokat. Ezek közül kiemelte a
  10. és
  11. vádpontot, ahol arra hivatkozott, hogy tanú25 és tanú26 kihallgatására nem került sor. Álláspontja szerint ezekben a vádpontokban konkrét terhelő adatok a XI.r. vádlottra nem hangzottak el, a meghallgatott személyek arról tettek említést alapvetően, hogy a vizsgakövetelményekre készítette fel őket az oktató, mindez nem is utal jogtalan tevékenységre. Nem merült fel arra kétséget kizáró bizonyíték, hogy ő bárkitől is pénzt kapott volna egy esetleges sikeres vizsga érdekében. Aggályosnak találta a védelem, hogy egyes vádlottak nem kerültek az eljárás során meghallgatásra, a legtöbb román állampolgárt nem is hallgatták meg a bírósági eljárás során, hanem az elsőfokú bíróság a nyilatkozataikat és a jelentéseket vette figyelembe. A törvényszék álláspontja az volt, hogy ugyan a magyar és a román Be. szabályai nem mindenben egyeznek meg, így a gyanúsítottak és a tanúk figyelmeztetései sem, de az egyéb bizonyítékokkal egybevetve azok értékelési körbe vonhatóak. Megítélése szerint számos elem hiányzik a nyilatkozataikból, a személyes jelenlétet pedig nem pótolják a román hatóság által beszerzett iratok. A személyes felismertetéssel, szembesítéssel, véleménye szerint, számos kérdést lehetett volna tisztázni. Mindezek alapján álláspontja szerint a XI.r. vádlott bűnösségére utaló konkrét bizonyíték nem áll rendelkezésre, a vallomások és egyéb bizonyítékok nem alkotnak olyan zárt logikai láncot, amelyből bűnösségre lehetne következtetést levonni. Ezért elsődlegesen a XI.r. vádlott felmentését indítványozta. A bűnszervezet vonatkozásában egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amelyet megítélése szerint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.21/2015/
  12. számú eseti döntésében kifejtettek is megerősítenek. Aggályosnak tartotta az önálló intézkedésre jogosult személykénti megállapítást. Hivatkozott a 81/
  13. Büntető elvi határozatban írtakra és úgy látta, hogy egy alkalmazottként dolgozó személy nem tekinthető önálló intézkedésre jogosultnak. A büntetés kiszabása során a büntetlen előélet nyomatékos enyhítőkénti értékelését indítványozta, mivel a XI.r. vádlott már 70 éves és 1978 óta dolgozik oktatóként, több évtizeden át végezte munkáját kifogástalanul. Az időmúlást is nyomatékos enyhítőként kérte értékelni, hiszen közel 10 éve történtek a cselekmények. Véleménye szerint a sorozat-jelleg súlyosító körülményként történő értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, figyelemmel az üzletszerűségre mint minősítő körülményre. Ezek alapján úgy ítélte meg, hogy a kiszabott büntetés eltúlzott, akár enyhítő szakasz alkalmazása is indokolt lett volna. Másodlagos indítványa kapcsán tehát úgy ítélte meg, hogy a cselekmény helyes minősítése a Btk. 291.§
(1)
(2)bekezdés b) pontja, I. és II. fordulata szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntette lehet, mely cselekmény esetében bűnösség megállapítása esetén is a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta. A XII.r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítéletnek a Be.609.§
(2)bekezdés d/ pontja alapján történő hatályon kívül helyezését indítványozta, mivel az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a Be.606.§
(2)bekezdése alapján történő megváltoztatását és a vádlott felmentését indítványozta elsősorban bűncselekmény hiányában, másodsorban bizonyítottság hiányában. Harmadlagos indítványa büntetés enyhítését célozta, a szabadságvesztés büntetés kiszabásának mellőzését és a Btk.82.§
(3)bekezdése alapján - a tolmács és szakfordítói tevékenységtől eltiltás mellett pénzbüntetés alkalmazását kérte. Az előzetes mentesítés iránt bejelentett fellebbezésüket nem tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, a tényállás részben felderítetlen, releváns részeiben ellentétes az ügyiratok tartalmával, és az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is csak részben tett eleget. Ezt követően tényállási pontonként elemezte az elsőfokú bíróság által megállapítottakat és az ehhez kapcsolódó bizonyítékokat. Az
  1. tényállást részben megalapozatlannak, az ügyiratok tartalmával ellentétesnek tartotta, mivel abból nem állapítható meg az, hogy az I. r. vádlott a XII. r. vádlottnak a tolmácsi kötelességének tanú5 vizsgáján történő megszegése érdekében 50 eurót ajánlott volna fel, melyet XII. r. vádlott elfogadott, valamint az sem, hogy ilyen összeget ezért a tevékenységért XII. r. vádlott az I. r. vádlottól átvett volna. Véleménye szerint a bizonyítékok között egy sincs, amely ezt a tényállást kétséget kizáróan bizonyítaná. Azt látta bizonyítottnak, hogy a XII. r. vádlott ezen a vizsgán nem is volt végig jelen, hiszen maga is azt adta elő, hogy a vizsgának csak a legvégére tudott odaérni, tekintettel arra, hogy előtte V nevű kislányát kellett elvinnie az orvoshoz. Ennek bizonyítására csatolta 2008-as naptárának másolatát is. Azt is előadta, hogy a tanú27 tolmács kollégáját kérte meg, hogy helyettesítse őt tanú5 vizsgáján. A vizsgajegyzőkönyvre bár az ő neve és igazolványszáma került, ám a vizsga túlnyomó részében tolmácsként a tanú27 vett részt. Ezt alátámasztotta a tanú5 vallomása is, aki elmondta, hogy a tolmácsot B-nek hívták, és hogy a tolmács nem segített a vizsgán. A vádlotti védekezést a tanú28 is alátámasztotta, aki szerint előfordult, hogy felváltották a tolmácsok egymást és ez a vizsgajegyzőkönyvben nem volt rögzítve. A titkos információgyűjtés során rögzített és a vádhatóság által bizonyítékként felhívott beszélgetésfoszlányok az
  2. tényállási pontban tárgyalt vizsgához képest több mint másfél évvel később kerültek rögzítésre, így nyilvánvalóan semmi köze nem lehet a tanú5 vizsgájához. Az elsőfokú bíróság szinte valamennyi tényállási pont kapcsán bizonyítékként vette figyelembe tanú6 gyanúsítotti jegyzőkönyveit, aki elmondta, hogy az elméleti vizsgákon, tudomása szerint, tolmácsok segítették a román vizsgázókat 50-100 euró fejében, hiszen kevés tudással rendelkeztek és néha még írni-olvasni sem tudtak. Foglalkozott a román hatóság előtt felvett vallomások felhasználhatóságával, mivel a gyanúsítotti, illetve tanúkénti figyelmeztetés nem pontosan, mindenben egyezik a magyar és a román jogszabályok szerint. Ettől függetlenül a bíróságnak az volt az álláspontja, hogy ahol e körben aggály merült fel, azon dokumentumok az okirati bizonyítékokra vonatkozó rendelkezések alapján figyelembe vehetők. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a tanú6 gyanúsítotti vallomása sem felel meg a magyar Büntetőeljárási törvénynek, de okirati bizonyítékként mégis felhasználhatónak tartotta. Véleménye szerint ez ellentétben áll a magyar Be. rendelkezéseivel. Hivatkozott a Be.
  3. §
(5)bekezdésére, mely szerint nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg. Szerinte egyértelműen a terhelt lényeges jogát sérti, ha a kihallgatásának kezdetén őt az alapvető jogairól nem tájékoztatták. Az ekként beszerzett bizonyítási eszközből származó tény bizonyítékkénti felhasználását az elsőfokú eljárás során hatályban volt Be. 87. §
(4)bekezdése is kategorikusan kizárta. Álláspontja szerint a tanú6 kihallgatásáról készült jegyzőkönyveknek tehát a bizonyítékok köréből történő kizárása szükséges, melyet követően pedig megállapítható, hogy aó XII. r. vádlott bűnösségét az
  1. tényállási pont vonatkozásában semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A
  2. tényállási pont kapcsán is arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság nem teljesítette maradéktalanul az indokolási kötelezettségét, a tényállás az ügyiratok tartalmával is ellentétes. E tényállás tekintetében is elmondta, hogy a tanú6 vallomásainak felhasználása jogszerűtlen, az a tényállás alátámasztására nem szolgálhat. Foglalkozott tanú29 vizsgázó tanúkihallgatási jegyzőkönyvével, amely az elsőfokú bíróság szerint lényeges adatot nem tartalmazott. Megjegyezte, hogy e tanú vallomása sem lett volna az elsőfokú bíróság által felhasználható ugyanazon okból, amiért a tanú6 vallomásai sem. Mindezek alapján, véleménye szerint semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre arra, hogy a XII. r. vádlott a tanú29 vizsgázót meg nem engedett módon segítette és ezért az I. r. vádlottól jogtalan előnyt szerzett volna meg. Kétséget kizáróan még csak az sem állapítható meg, hogy a XII. r. vádlott egyáltalán jelen lett volna ezen az elméleti vizsgán. Vallomásában ugyanis elmondta, hogy ezen a vizsgán nem is ő vett részt, mert ezen a napon 13 óra körül el kellett távoznia, mert Z nevű gyermeke hirtelen belázasodott. Erre az eseményre azért tudott ilyen pontosan visszaemlékezni, mert ez is szerepelt a felesége naptárában. Megkérte az ott várakozó tolmács kollégáit, ugorjanak be helyette tolmácsolni. Valaki az ő nevét írta rá a vizsgajegyzőkönyvre, hiszen azon nem az ő írása és az ő aláírása szerepel. E tényállás kapcsán hívta fel a védő a tanú30 vizsgarendező vallomását, aki elmondta, hogy a XII. r. vádlottat nem ismeri, nevét soha nem hallotta. Őt a tárgyaláson sem ismerte fel, ellenben a XIII. r. vádlottat igen. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy ezen a vizsgán a XII. r. vádlott nem is volt jelen. Az elsőfokú bíróság indokolásában nem adott számot arról, hogy miért fogadta el kétséget kizáró tényként azt, hogy a XII. r. vádlott tanú29 vizsgáján jelen volt. A
  3. tényállási pontban szereplőket önmagukkal is ellentmondásosnak tartotta, mert a tényállás egyfelől megállapította, hogy tanú23 még a vizsga előtt 50-100 eurót adott a XII. r. vádlottnak, majd ezt követőn a tényállás szerint a XII. r. vádlott a vizsga után az I. r. vádlott rábírására vette át a megállapított összeget. Ezt a tényállást megalapozatlannak és az ügyiratok tartalmával ellentétesnek minősítette. Utalt arra, hogy az I. r. vádlott egyáltalán nem tett a XII. r. vádlottat terhelő nyilatkozatot, a tanú6 vallomásai pedig bizonyítékként nem felhasználhatók. A tanú23 tanúvallomása tartalmazta a szükséges figyelmeztetéseket és válaszokat is, ekként az bizonyítékként felhasználható volt. Az ő vallomása azonban a tényállást egyáltalán nem, míg a XII. r. vádlott előadásait teljes mértékben alátámasztotta. Elmondta ugyanis, hogy neki nem volt szükséges segítségre, egyedül töltötte ki a kérdőívet. Az elsőfokú bíróság megszegte az indokolási kötelezettségét akkor is, amikor a tanú vallomását összegző leírásából a fenti részt egyszerűen kihagyta. A tanú23 vallomásában egy szóval sem említette, hogy ő a tolmácsnak bármilyen pénzösszeget adott volna át, azt viszont állította, hogy az I. r. vádlottnak az iskoláztatásával kapcsolatosan 40.000 forintot fizetett. Ezt alátámasztotta az I. r. vádlott védője által becsatolt számla is, amely 45.000 forintról szólt. Az elsőfokú ítélet a tanúnak a terheltet mentő előadásával kapcsolatosan értékelést nem tartalmaz, így indokolási kötelezettségét súlyosan megszegte, mely az ítéletét felülbírálatra alkalmatlanná tette. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a tanú23 vallomásához csatolt egy saját, kézzel írott nyilatkozatot, amely szerint perfektül tud magyarul írni és olvasni, mely kijelentést az elsőfokú bíróság szintén nem vizsgálta. Ez alapján pedig a tanúnak semmilyen tolmácsolási segítségre nem volt szüksége. Többen beszámoltak arról, hogy a román vizsgázók gyakran tudtak annyira magyarul, hogy tolmács nélkül is megpróbálták letenni a vizsgát, ám mivel külföldi személyek voltak és tolmácsos vizsgára jelentkeztek, a vizsga jegyzőkönyvén a tolmácsot fel kellett tüntetni. Hivatkozott tanú31, tanú32 ezzel összefüggő nyilatkozataira. Idézett a vádlotti vallomásból is, mely szerint gyakran előfordult, hogy a vizsganap végén a tolmácsok közül már csak ő volt jelen a teremben, így ilyenkor aláírta azokat a jegyzőkönyveket, amelyekről a tolmács adminisztrálása valamiért lemaradt, akkor is, ha az adott vizsgán nem is ő járt el tolmácsként. Ezeket a vizsgákat egyébként szerinte kaotikus állapotok jellemezték. Mindezek miatt az, hogy a 26., 28-
  4. vádpontokban megjelölt elméleti vizsgák jegyzőkönyvén a pecsétje és az aláírása szerepel, még nem feltétlenül jelenti azt is, hogy ezeken a vizsgákon valóban ő is tolmácsolt. A XII. r. vádlott által elmondottakat a védő szerint az elméleti vizsgán jelenlévő vizsgabiztosok és vizsgarendezők is megerősítették, itt felhívta tanú33, tanú34, tanú28 és tanú31 tanúk nyilatkozatait. Nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, mely szerint mindezek az okirati hitelesség megdöntésére ne lennének alkalmasak, hiszen az elméleti vizsga jegyzőkönyvekben rögzített adatok valóságtartalma tekintetében érdemi aggályok merültek fel. Itt jegyezte meg, hogy a XII. r. vádlott a Zrt.-nél végzett tevékenységére, elfoglaltságaira vonatkozóan bizonyítási indítvánnyal élt és kérte tanú35 tanúkénti kihallgatását, aki a a Zrt. csoportvezetője volt a vádbeli időszakban. Vallomása alátámasztotta, hogy a XII. r. vádlott
  5. október
  6. napján egy egész napos képzésen vett részt. Így a XII. r. vádlottnak a tanú23 vizsgáján való jelenlétét kizárólag az elméleti vizsgáról készült jegyzőkönyv támasztja alá, melyben foglalt adatok helyességét azonban a meghallgatott tanúk és gyanúsítottak elmondásai jelentős mértékben megkérdőjelezték. Az elsőfokú bíróság a XII. r. vádlott terhére értékelte a tanú35 meghallgatására tett bizonyítási indítvány előterjesztésének időpontját, bár a korábbi Be.
  7. §
(2)bekezdés d/ pontja ezt az eljárás bármely szakaszában lehetővé teszi. Azt is megjegyezte, hogy a XII. r. vádlott még a bírósági szak elején tett vallomása során sem állította azt, hogy a vizsgákon biztosan nem volt jelen, hiszen erre az eltelt idő miatt pontosan visszaemlékezni nem tudott, éppen ezért tett bizonyítási indítványt a tanú35 meghallgatására. A tanú meghallgatása után pontosította a vallomását akként, hogy a tanú35 naplója által igazolt időpontokban, a vádban megjelölt elméleti vizsgákon nem lehetett jelen. Azt is megjegyezte, hogy a XII. r. vádlott már
  1. május 7-én indítványt tett a gyanúsításban megjelölt személyekkel történő szembesítésére és indítványozta, hogy a nyomozó hatóság bizonyítékként szerezze be az elméleti vizsgákról készült videofelvételeket, hangfelvételeket is, amelyek alapján egyértelműen megállapítható lett volna, hogy az adott vizsgán ő nem is volt jelen. Mindez azonban elmaradt. A tanú23 vizsgájának 18 órai kezdetére, valamint az elmondottakra tekintettel azt tartotta alappal feltételezhetőnek, hogy azon XII. r. vádlott nem volt jelen, a vizsgázó a biztos magyar tudására tekintettel a vizsgát tolmács közreműködése nélkül tette le, a vádlott pecsétje csak a nap végén került az elméleti jegyzőkönyvre. A
  2. tényállási pontnál azt sérelmezte, hogy a tényállást az elsőfokú bíróság szóról-szóra a vádiratból emelte át, de az nem felel meg a törvényes vád követelményeinek, mert nem állapítható meg, hogy a vádhatóság azt rója-e a XII. r. vádlott terhére, hogy már a vizsga előtt a tanú36-tól jogtalan előnyt vett át tolmácsi kötelessége megszegése érdekében vagy a vizsgát követően az I. r. vádlottól vagy valaki mástól kapott volna jogtalan előnyt. Ezt az ítéleti tényállást is a
  3. tényálláshoz hasonlóan részben felderítetlennek, megalapozatlannak, az ügyiratok tartalmával ellentétesnek jellemezte. E tényállás kapcsán is hivatkozott a tanú35-nek az elsőfokú bíróság előtt tett vallomására, mely szerint az e vádpontban megjelölt vizsgaidőpont tekintetében elmondta, hogy 18 órakor a XII. r. vádlott ügyféllel folytatott tárgyaláson vett részt. Ez a tanúvallomás alátámasztotta, hogy a tanú37
  4. október
  5. napján 18 órakor kezdődő elméleti vizsgáján a XII. r. vádlott biztosan nem volt jelen, ekként a vizsgázó számára semmilyen segítséget nem nyújthatott. A bíróság a bizonyítékok közötti ellentmondásokat meg sem kísérelte feloldani, pedig azok nyilvánvalóan aggályossá teszik az elméleti vizsgajegyzőkönyv adattartalmát. Itt újfent utalt arra, hogy a tanú6 romániai eljárásban tett gyanúsítotti vallomása bizonyítékként nem használható fel. Úgy foglalt állást, hogy a tanú37-nek az ügyiratban elfekvő két vallomása sem felel meg a magyar Be. követelményeinek, így bizonyítékként azok sem használhatók fel. Ennek ellenére azt megjegyezte, hogy vallomásai ugyanazon napon keltek, de alakilag és tartalmilag is teljes különbözőséget mutatnak. A „nyilatkozat" elnevezésű vallomásból még csak az sem állapítható meg, hogy milyen minőségben, tanúként vagy gyanúsítottként került-e kihallgatásra. Nem tartalmazza az előírt figyelmeztetéseket és az azokra adott válaszokat sem. A gyanúsítotti vallomásból azt emelte ki, hogy a tanú37 elmondása szerint a vizsgáján eljáró tolmács számára nem nyújtott segítséget, így ezen terhelti vallomás, még egyébként jogellenes felhasználása sem vezethet a XII. r. vádlott felelősségének megállapítására. Az ítélet ezen bizonyítékot egyáltalán nem is tartalmazza, hiszen a tanúvallomásokat felsoroló, valamint tartalmukat összegző ítéleti részből a tanú37 teljesen kimaradt. Ebből következően az elsőfokú bíróság nem is lehetett abban a helyzetben, hogy az indokolásában kifejtse, hogy a két különböző tartalmú vallomás közül miért éppen a vádlottat terhelő nyilatkozatokat fogadta el. Mindez szerinte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kell, hogy maga után vonja. A
  6. tényállásnál szintén azt kifogásolta, hogy azt az elsőfokú bíróság szóról-szóra a vádiratból vette át, és az értelmezhetetlen, a tényállás felderítetlen és megalapozatlan, ellentétes az ügyiratok tartalmával. A XII. r. vádlott a tanú38 vizsgázóra nem tudott visszaemlékezni az eltelt hosszú időre tekintettel, ugyanakkor az elsőfokú bíróság által
  7. augusztus 31-én meghallgatott tanú35 ezen vizsgaidőpontot érintően is nyilatkozott, és a rendelkezésre álló naptár alapján kijelentette, hogy
  8. október
  9. napján 17 óra 30 perctől a Zrt. alapítványi gyűlés került megtartásra. Azt is előadta, hogy a XII. r. vádlott az értekezleteken, konferenciákon legtöbbször jelen volt, nagyon ritkán hiányzott onnan. A XII. r. vádlott erre tekintettel a tárgyaláson korábbi vallomását akként egészítette ki, hogy a tanú nyilatkozata alapján biztos abban, hogy a tanú38
  10. október
  11. napján 18 órai időpontban megtartott vizsgáján nem tudott jelen lenni, mivel ugyanebben az időpontban a Zrt. alapítványi gyűlésen kellett részt vennie. Mindezen túlmenően a vizsgán való jelenléte azért sem bizonyított, mert a tanú38 az eljárás során kihallgatásra nem került. Az elsőfokú bíróság a XII. r. vádlott bűnösségét az elmélet vizsgajegyzőkönyv adataira, valamint a segítségnyújtásra vonatkozó tanúvallomásra és a romániai eljárásban felvett gyanúsítotti vallomásra alapította, ám a jelen tényállási pont tekintetében semmiféle segítségnyújtásra irányuló tanúvallomás nem állt rendelkezésre. A korábban már leírtak szerint a tanú6 romániai gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyve pedig bizonyítékként nem vehető figyelembe. A 30-
  12. tényállási pontnál arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság itt az indokolási kötelezettségét oly mértékben megsértette, mely az ítéletet felülbírálatra alkalmatlanná teszi és annak hatályon kívül helyezése szükséges. Azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság által tanúként meghallgatott a tanú35 a fedett nyomozó2 és a fedett nyomozó2 vizsgáinak időpontjával kapcsolatosan is nyilatkozatot tudott tenni, és a rendelkezésére álló
  13. évi naptár alapján előadta, hogy
  14. november 20-án 17 órakor Város1en, míg
  15. november 27-én 16 óra 30 perctől szintén vidéken, város2-n, város3-n vagy város4-en tárgyalt ügyfelekkel a XII. r. vádlott társaságában. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta rögzíteni a XII. r. vádlott bűnösségét cáfoló lényegi elemeket, hiszen a tanú35 vallomását összefoglaló bekezdés nem rögzítette a fent írt körülményeket. Mindezek alapján azt látta megállapíthatónak, hogy a XII. r. vádlott a fedett nyomozó2
  16. november
  17. napján 16 órakor, valamint fedett nyomozó1
  18. november
  19. napján 18 órakor tartott vizsgáján nem lehetett jelen. A tanú meghallgatását követően egészítette ki a XII. r. vádlott a vallomását, hogy a tanú által bemutatott napló alapján teljesen biztos abban, hogy ezekben az időpontokban a Zrt.-t elfoglaltságon vett részt. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét megsértve nem adta indokát annak, hogy hogyan lehetett volna a XII. r. vádlott két helyen egyszerre jelen. A fedett nyomozók vallomásainak felhasználhatósága kapcsán indítványozta azoknak a bizonyítékok köréből történő kizárását. Hangsúlyozta, hogy vallomásaik felhasználhatóságuk esetén sem lennének értékelhetők a XII. r. vádlott terhére, hiszen mindketten a
  20. november
  21. napján a Román Igazgatási és Belügyminisztérium Korrupció Elleni Általános Igazgatósága előtt tett vallomásaikban éppen a XII. r. vádlott azon előadását erősítő nyilatkozatot tettek, miszerint a vizsgákon nem ő járt el tolmácsként, ugyanis a fedett nyomozók a vizsgáikon eljáró tolmácsot V néven nevezték, őt a
  22. sorszámú fényképen felismerték, az a fénykép pedig nem a XII. r. vádlottat ábrázolja. A védő az elsőfokú bíróság ítéletét e tényállás kapcsán is felülbírálatra alkalmatlannak tartotta, hiszen indokolási kötelezettségét megsértve, nem adott számot arról, hogyan jutott ítéleti bizonyossággal azon tény megállapítására, hogy a XII. r. vádlott a fedett nyomozó elméleti vizsgáján jelen volt és tolmácsolt. Összegzően arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítéletben szereplő a XII. r. vádlottat érintő valamennyi tényállás vonatkozásában, azokat alátámasztó egyedüli bizonyítékként kizárólag az elméleti vizsgajegyzőkönyvek álltak rendelkezésre az ügyiratban, ám ezen bizonyítékok hitelét az ügyben beszerzett egyéb bizonyítékok oly mértékben rontották le, hogy azokra kétséget kizáró ténymegállapítások nem alapíthatók. Nem lehetne

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.