Gfv.30249/2019/7 – Kúria

(1),

1. III. tv.
2. §

(1), 272. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.249/2019/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Czirmes György ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Liszkai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Liszkai Roland ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.319/2018/6-II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 20.P.20.381/2012/
2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 2.200.00 (kétmillió-kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
3. július 18-án a peres felek svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek. A kölcsönszerződés alapján az alperes 22.000.000 Ft kölcsönt folyósított a felpereseknek. A kölcsönszerződés egyebek mellett rögzítette, hogy az alperes Általános Szerződési Feltételei és Kockázatviselési Üzletszabályzata is a szerződés részévé válnak. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, [3] hogy a kölcsönszerződés nem jött létre, mert az alperes nem vizsgálta, hogy a felperesek megfelelnek-e a hitelezési feltételeknek. Ennek elmulasztásával az alperes megszegte a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
4. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
5. §

(4)bekezdését, ezért a szerződés jogszabályba ütközik és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 200. §

(2)bekezdése alapján semmis. Másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés devizára vonatkozó részei, valamint a felmondási okot és a zálogszerződésnek a zálogkötelezett terheit utólag megnövelő rendelkezései érvénytelenek. Harmadlagosan a kölcsönszerződés lehetetlenülését állította. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés érvényesen létrejött, annak a keresetben támadott rendelkezései a felperes által előadott okokból nem érvénytelenek. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint az alperes eleget tett az rHpt. előírásainak, a peres felek kölcsönszerződése ingatlanfedezet alapú, erre tekintettel a felperesek jövedelmének nem volt jelentősége. A kölcsönszerződés nem ütközött jogszabályba, és nyilvánvalóan jóerkölcsbe se. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: DH1 tv.) 16. §

(1)bekezdése alapján a per tárgyalását hivatalból felfüggesztette. A felfüggesztés megszüntetését követően folytatódó eljárásban a felperesek a fellebbezésüket akként tartották fenn, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával azt állapítsa meg, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre a felek között. Másodlagos kérelmük annak megállapítására irányult, ha a kölcsönszerződés létrejött, akkor az az rPtk. 200. §

(2)bekezdése alapján semmis. Harmadlagosan annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés az rPtk. 312. §

(1)bekezdése alapján lehetetlenülés miatt megszűnt. Ezt meghaladó kereseti kérelmeiket nem tartották fenn. A másodfokú bíróság ítéletében az az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg, a felperesek nem tettek eleget a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) 37. §

(1)bekezdése szerinti kötelezettségüknek, ezért a másodfokú bíróság a DH2 tv.

1. §-a alapján úgy tekintette, hogy a felperesek nem tartják fenn a kölcsönszerződés érvénytelenségének [7] megállapítása iránti kereseti kérelmüket, ezért mellőzte az elsőfokú ítélet e kereseti kérelmet elutasító rendelkezésének érdemi felülbírálatát. A másodfokú bíróság megítélése szerint a szerződés érvényesen létrejött, a peres felek között az rPtk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott minden lényeges kérdésben megállapodtak. A szerződés nem vált lehetetlenné sem. Az rPtk. 312. §

(1)bekezdése szerint a teljesítés lehetetlenné válása kizárólag akkor állapítható meg, ha a szerződésben kikötött szolgáltatás teljesítése ténybelileg, vagy jogilag objektíve lehetetlenné válik. Ha az adós jövedelme csökken, akkor a kölcsön visszafizetése nem objektív módon, hanem szubjektíven az adós számára válik lehetetlenné. Ez a körülmény nem teszi a teljesítést lehetetlenné hanem az adós teljesítő képessége hiányát jelenti. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] [9] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti a jogi hierarchia elvét, mert az uniós jogszabályok és a magyar jogszabályok ütközése esetén az eljárt bíróságoknak az uniós jogszabályok alapján kellett volna dönteniük. Utaltak arra, hogy az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) a C51/17. számú ügyben hozott ítéletében a semmisség vizsgálatát a nemzeti bíróságok kötelezettségévé tette, amely alapján az eljárt bíróságoknak az árfolyamkockázat tisztességtelenségének vizsgálatakor annak gazdasági következményére is ki kellett térniük. Hivatkoztak arra is, hogy a jogerős ítélet az rPtk. 205. §-ba és 312. §

(1)bekezdésébe ütköző módon állapította meg a szerződés létrejöttét, illetve azt, hogy a teljesítés nem vált lehetetlenné. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet nem tesz eleget a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 163. §-a, 206. §-a, és 213. §

(1)bekezdés 220. §

(2)bekezdése szerinti eljárásjogi követelményeknek sem. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [11] A Kúria utal arra, hogy az rPp. 272. §

(2)bekezdése és az azt értelmező a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontja értelmében a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásra akkor alkalmas, ha a fél abban megjelöli a megsértett jogszabályhelyet és annak indokait is előadja, vagyis ezen együttes feltételek fennállása esetén e körben van mód a kérelem érdemi elbírálására. [12] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben eljárásjogi és anyagi jogi jogszabályi rendelkezések megsértését állították, valamint hivatkoztak az uniós és a magyar jog közötti jogforrási hierarchiára. [13] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság döntését a szükséges terjedelemben megindokolta, ítélete az rPp.
3. § helyesen

(1)bekezdésében, így a d) pontban írtaknak is megfelelő tartalmú, a joghatályosan előterjesztett kereseti kérelmek elbírálásra kerültek. A másodfokú bíróság tényállás felderítési kötelezettségének a fenntartottnak tekintet kereseti kérelmek tekintetében eleget tett és a bizonyítékok okszerű mérlegelésére vonatkozó kötelezettségét sem sértette meg. [14] Jelen perben a jogerős ítélet azt rögzítette, a másodfokú bíróság a felperesek nyilatkozata hiányában úgy tekintette, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmüket a felperesek nem tartották fenn. Ezt a megállapítást a felperesek felülvizsgálati kérelmükben nem vitatták, nem adták elő, hogy miért volt keresetük a DH

1. tv.
2. §-ában,
3. §-ában foglaltaknak megfelelő tartalmú, vagy a hivatkozott rendelkezéseket miért nem kellett alkalmazni. Ennek hiányában érdemben nem volt vizsgálható, hogy a szerződés jogszabályba ütközött-e, illetve tisztességtelen feltételt tartalmazott-e az árfolyamkockázat viselése tekintetében. Ebből következően a tisztességtelenséget szabályozó uniós és magyar jogszabályok hierarchiájának (helyesen: együttes értelmezési kötelezettségének), és az e körben meghozott, a felperesek által hivatkozott EU bírósági ítéleteknek sem volt jelentősége a felülvizsgálati kérelem elbírálása tekintetében. [15] A fentiektől eltérő jogkérdés, hogy a perbeli szerződés létrejötte. A Kúria nem ért egyet a felperesekkel abban, hogy a felek a szerződés lényeges kérdéseiben nem állapodtak meg. Az árfolyamkockázatról adott esetleges tisztességtelen tájékoztatás jogkövetkezménye nem a szerződés létre nem jötte, hanem érvénytelensége, amely a korábban kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban nem volt vizsgálható. [16] A jogerős ítéletben írtak az rPtk.
4. §

(1)bekezdését nem sértik, ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott. A jogerős ítélet vonatkozó indokaival a Kúria maradéktalanul egyet ért, azokat megismételni nem kívánja. [17] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [18] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte - figyelemmel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdéseire, az alperes jogi képviselője részéről ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. [19] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
3. február
4. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró