Gfv.30172/2019/5 – Kúria

(2),

1. IV. tv.
2. §

(1),

(2), 523. §

(1),

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.172/2019/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Bagi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Bagi Éva ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselői: Dr. Dávid Katalin Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Dávid Katalin ügyvé) I. rendűért Némethy Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Béres B. István ügyvéd) A per tárgya: szerződés létre nem jöttének és érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.004/2019/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Debreceni Törvényszék 5.P.20.409/2018/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja, a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint, a II. rendű alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy 1.140.000 (egymillió-száznegyvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
4. március 30-án a felperes mint adós és a II. rendű alperes mint hitelező között CHF alapú kölcsönszerződés jött létre. A szerződés - többek között - rögzítette, miszerint a hitelező az adós részére 70.284 CHF kölcsönt nyújt akként, hogy azt a [2] folyósítási feltételek teljesítését követő 8 munkanapon belül átutalja a felperes lakossági forint vagy deviza számlájára. A felperes azt vállalta, hogy e kölcsönösszeget - a szerződésben foglalt kamattal, kezelési költséggel a folyósítási jutalékkal növelt összegben - 240 hónap alatt fizeti vissza a II. rendű alperesnek. A szerződés szerint a kamat, a kezelési költség és a folyósítási jutalék mértéke a folyósításkor hatályos Hirdetményben kerül meghatározásra azzal, hogy a kamatláb és a kezelési költség ügyleti évenként változik, a folyósítási jutalék pedig a folyósításkor levonásra kerül a kölcsönösszegből. A szerződéskötés napján az ügyleti kamat 4,75 %, a törlesztő részlet összege 559,62 CHF, a THM 7,53 % volt. A szerződés VIII/
5. pontja szerint a felperes a II. rendű alperes Üzletszabályzatának és Hirdetményének rendelkezéseit megismerte és azokat magára nézve kötelezőnek fogadta el. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [3] [4] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre, mert a felek nem állapodtak meg a kölcsön összegében, a kamat és a költségek pontos mértékében, a deviza alapú elszámolásban, továbbá nem vált a szerződés részévé az Üzletszabályzat és a Hirdetmény sem. Másodlagosan a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte jogszabályba ütközésre és tisztességtelenségre hivatkozva. Jogkövetkezményként mindkét esetben az eredeti állapot helyreállítását kérte, annak megállapításával, hogy kölcsöntartozásának összege elsődlegesen 5.042.578 Ft, másodlagosan 11.675.781 Ft. Az alperesek elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérték. Az első- és másodfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
6. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
7. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.)
8. §

(2)bekezdése alapján kizárólag a szerződés létre nem jötte körében előterjesztett keresetet bírálhatta el érdemben, a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos keresetét úgy tekintette, hogy azt a felperes nem tartotta fenn. Utalt arra, a szerződésből, valamint a szerződés megkötésének körülményeiből egyértelműen megállapítható, hogy a szerződő felek megegyeztek a kölcsön összegében, a törlesztő részletek nagyságában, a törlesztő részletek számában, az ügyleti kamatban, és abban is, hogy a szerződés deviza alapú. Az elsőfokú bíróság szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 205/B. §

(1)bekezdései alapján az [6] is megállapítható volt, hogy az Üzletszabályzat és a Hirdetmény a szerződés részévé vált. Egyébként is a per tárgyát képező jogkérdések önmagában a szerződésben foglaltak alapján eldönthetők. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést azzal, hogy mellőzte a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti másodlagos kereset elbírálását. A másodfokú bíróság szerint a szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti kereset vonatkozásában az rPtk. 205. §

(1)és

(2)bekezdéseit kellett vizsgálni, figyelemmel a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződések tárgyának és törlesztő részleteinek meghatározásával kapcsolatos elvi kérdésekről szóló 1/

1. PJE határozatban kifejtettekre is. A kölcsönszerződés adatai alapján kiszámítható volt a kölcsön forint összege és egyértelműen tartalmazta a deviza alapú elszámolásban történő megállapodást is. A felek megállapodtak a törlesztő részletek összegében is, bár ez nem a megállapodás létrejöttének, hanem az érvényességének a feltétele. A másodfokú bíróság szerint a kölcsönszerződés az Üzletszabályzat és a Hirdetmény nélkül is minden olyan kérdésben tartalmazta a felek megállapodását, amely a kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a felperes keresetének helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalakozásokról szóló
2. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
3. §

(1)-

(2)bekezdésébe, 213. §

(1)bekezdés a), b), c),

1. d)
2. e)pontjaiba, 203. §

(1)-

(6),

(7)bekezdéseibe, az rPtk.

1. §-ába, 205/B. §-ába,
2. §

(2)bekezdésébe,

1. §-ába, 209/A. §-ába,
2. §

(1),

(2)bekezdéseibe, 523. §-ába, a a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 18/1999. Korm. rendelet) 1. §

1. j)pontjába és 2. §
2. b)pontjába, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) 3. cikk

(1)bekezdésébe, 4. cikk

(1)-

(2)bekezdéseibe, 6. cikk

(1)bekezdésébe ütköző módon hozták meg határozataikat. Előadta azt is, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták érdemben az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) C-38/17., C-51/17., C-118/17., C-126/17., C-186/17., C483/

1. számú ügyekben meghozott ítéleteinek a tagállami bíróságok számára kötelező jogértelmezését. Előadta továbbá, hogy az európai jog primátusának megsértése „abszolút hatályon kívül helyezési ok". [8] A felperes részletesen megindokolta, hogy a perbeli kölcsönszerződés a fogyasztói irányelv és az általa hivatkozott EU bírósági ítéletek alapján miért minősül - az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt - érvénytelennek. E körben arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságoknak kereseti kérelem hiányában is hivatalból kellett volna vizsgálni az esetleges érvénytelenséget. Álláspontja szerint jogszabálysértő módon jutottak a bíróságok arra a következtetésre, hogy a szerződés minden lényeges elemet tartalmaz, a kölcsönösszeg, a kamat, a deviza alapú elszámolás a felperes számára nem voltak egyértelmű, e körben megfelelő tájékoztatást nem kapott. A II. rendű alperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az Üzletszabályzatot a felperesnek átadta és azt sem, hogy a Hirdetmény a szerződés részévé vált volna. [9] A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta, az irányelv
2. cikke értelmezését kérve. Álláspontja szerint keresetének elbírálásához szükséges annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az EU Bíróságnak a C-449/
3. számú ügyben a 2008/48/EK irányelv rendelkezését értelmező „nem szabvány záradékkal" kapcsolatos döntését a fogyasztói irányelv fenti cikkének értelmezésére is irányadónak kell-e tekinteni. [10] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felperes felülvizsgálati kérelmében előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta ezért a Kúria először azt vizsgálta, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ)
4. cikk

(3)bekezdése alapján előterjesztési kötelezettsége fennáll-e. Az EUMSZ 267. cikk

(2)bekezdése szerint ezen eljárás kezdeményezésére akkor kerülhet sor, ha az EU Bíróság részéről a konkrét jogvita eldöntése szempontjából lényeges uniós jogszabály értelmezése szükséges. Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a felmerülő jogkérdés az ügy elbírálása szempontjából nem releváns, a hivatkozott uniós rendelkezést az EU Bíróság már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy azzal kapcsolatban ésszerű kétség nem merül fel (283/

1. sz. CILFIT-ügy,
2. pont). A Kúria ezen feltételek figyelembevételével vizsgálta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségességét, illetve kötelezettségét, és úgy ítélte meg, hogy a felperes által felvetett jogkérdés tekintetében - az adott kereseti kérelem mellett és a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértésekre is tekintettel - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn, figyelemmel elsődlegesen arra, hogy a perbeli jogvita kizárólag a kölcsönszerződés rendelkezéseinek értelmezésével eldönthető volt, ahogy arra a perben eljárt bíróságok egyezően helyesen rámutattak. A felperes erre irányuló kérelmét mindezek alapján a Kúria a polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 155/A. §

(2)bekezdése szerint elutasította. [12] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [13] A Kúria utal arra, hogy az rPp. 272. §

(2)bekezdése és az azt értelmező a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontja értelmében a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásra akkor alkalmas, ha a fél abban megjelöli a megsértett jogszabályhelyet és annak indokait is előadja, vagyis ezen együttes feltételek fennállása esetén e körben van mód a kérelem érdemi elbírálására. [14] Jelen perben a jogerős ítélet azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a felperes nyilatkozata hiányában úgy tekintette, miszerint a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmét a felperes nem tartotta fenn. Ezt a megállapítást a felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, nem adta elő, hogy miért volt keresete a DH
3. tv.
4. és
5. §-ában foglaltaknak megfelelő tartalmú, vagy a hivatkozott rendelkezést miért nem kellett alkalmazni. Ennek hiányában érdemben nem volt vizsgálható, hogy a szerződés jogszabályba, többek között az rHpt. rendelkezésébe ütközött-e, illetve tisztességtelen feltételt tartalmazott-e az árfolyamkockázat viselése tekintetében. Ebből következően a tisztességtelenséget szabályozó uniós és magyar jogszabályok értelmezésének, és az e körben meghozott, a felperes által hivatkozott EU bírósági ítéleteknek sem volt jelentősége a felülvizsgálati kérelem elbírálása tekintetében. [15] A felperes szerint az eljárt bíróságoknak - ugyanezen uniós jogszabályi rendelkezések és joggyakorlat alapján - hivatalból is vizsgálniuk kellett volna a kölcsönszerződés tisztességtelenségét. A Kúria megítélése szerint az EU Bíróságnak a fogyasztói irányelvvel kapcsolatos - részben a felperesek által is hivatkozott - joggyakorlata alapján nem állapítható meg az a kötelezettség, hogy a tagállami bíróságoknak az érvénytelenség megállapítására irányuló joghatályosan elő nem terjesztett kereseti kérelem esetén hivatalból a fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételei esetleges tisztességtelenségét hivatalból kellene, lehetne vizsgálniuk, és az esetleges tisztességtelen rendelkezéseket észlelniük. A Kúria utal arra, az EU Bíróság csak a kereseti kérelem alapjául szolgáló ÁSZF rendelkezések vonatkozásában állapított meg többlet eljárásjogi kötelezettséget a tagállami bíróságok számára (így többek között: C-488/
6. sz., Asbeek Brusse ügyben hozott ítélet,
7. pont; C-470/
8. sz., Pohotovosť-ügyben hozott ítélet,
9. pont), de egyik ítéletében sem törte át a tagállami polgári eljárásjogok legfontosabb alapelvi szintű rendelkezését, a kérelemhez kötöttség elvét úgy, ahogy arra a felperes hivatkozott. [16] A felperes jogszabálysértésként jelölte meg a fogyasztói irányelv több rendelkezésének és az EU Bíróság egyes ítéleteinek nem megfelelő alkalmazását. A Kúria megjegyzi, az EUMSZ
10. cikke alapján az irányelv, mint uniós jogforrás kétszintű, közvetett jogi szabályozó eszköz, aminek tartalmát a tagállamok kötelesek a nemzeti jogrendszerükbe beépíteni. A tagállami bíróságoknak az irányelvet átültető nemzeti jogszabályt kell alkalmazniuk, amelynek értelmezése során az irányelvben megfogalmazott cél megvalósítására kell törekedniük (C-91/
11. sz. Paola Faccini Dori ügyben
12. július 14-én hozott ítélet
13. pont, C-240-244/
14. sz. Oceano Grupo és társai egyesített ügyekben
15. június 27-én hozott ítélet
16. pont; a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről szóló 3/
17. (XII. 12.) PK vélemény
18. pontjának indokolása). Amennyiben a tagállam eleget tesz implementációs kötelezettségének, az irányelv közvetlen bírósági alkalmazása fogalmilag kizárt. A fogyasztói irányelv rendelkezéseit a perben releváns időszakban az rPtk-ba és a 18/
19. Korm. rendeletbe ültették át, amely magyar jogforrások vonatkozó rendelkezéseit - joghatályosan előterjesztett kereseti kérelem hiányában - az eljárt bíróságok nem vizsgálhatták. [17] Az EU Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott ítélete az EUMSZ
20. cikke alapján az eljárást kezdeményező bíróságra kötelező, de nincs erga omnes hatálya (66/
21. sz. International Chemical Corporation ügyben
22. május 13-án hozott ítélet
23. pont). A tagállami bíróságoknak az EU Bíróság konkrét uniós jogforrás értelmezésével kapcsolatos joggyakorlatát kell követniük (28/
24. sz. Da Costa ügyben
25. március 27-én hozott ítélet), aminek előfeltétele, hogy a konkrét perbeli jogvita eldöntéséhez az uniós jogi normát alkalmazni kell. Figyelemmel a jelen perben az erre vonatkozó, joghatályosan előterjesztett kereseti kérelem hiányára, a bíróságok nem értelmezhették sem a fogyasztó irányelvet, sem az azzal kapcsolatos EU bírósági joggyakorlatot. A fentiek alapján rögzíthető, hogy az egyébként a felülvizsgálati kérelemben megjelölt beazonosíthatatlan jogszabályi rendelkezés szerinti „uniós jog primátusa" nem sérült. [18] A Kúria mindezek alapján érdemben csak azt vizsgálhatta, hogy a perbeli szerződés létrejött-e, a jogerős ítélet megfelel-e az rPtk.
26. §

(1)-

(2)bekezdéseinek és 523. §

(1)-

(2)bekezdéseinek. A Kúria ezzel kapcsolatban mindenben egyetért a másodfokú bíróság által kifejtettekkel, a jogerős ítélet indokolását megismételni nem kívánja. A felperes felülvizsgálati kérelmében az érvénytelenség körében előadott indokait tekintette a szerződés létre nem jöttével kapcsolatos érveinek is. Dogmatikailag ez két, egymástól jól elkülöníthető jogintézmény, az rPtk-ban is elkülönülő szabályozás mellett. Az rPtk.

1. §-a és
2. §-a együttes értelmezéséből az állapítható meg, hogy a kölcsönszerződés létrejöttéhez a feleknek a főszolgáltatás és ellenszolgáltatás tekintetében kell megállapodniuk. Ez a perbeli esetben megtörtént, a kölcsönszerződés ezeket - az 1/
3. PJE határozatban írtaknak is - megfelelően tartalmazza. A felperesnek és a II. rendű alperesnek a kölcsönszerződés létrejöttére irányuló akarategységét támasztja alá az a tény is, hogy a kölcsönösszeg folyósításra került, a felperes a törlesztést megkezdte. [19] A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban is, ahogy arra a [11] pontban már utalt, hogy a perbeli szerződés létrejöttének elbírálása körében nem volt ügydöntő jelentősége annak, hogy az Üzletszabályzat és a Hirdetmény a szerződés részévé vált-e. [20] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet az rPp.
4. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [21] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesek - figyelemmel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet

(2),

(5)és

(6)bekezdéseire, az alperesek jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperes személyes költségmentességére tekintettel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. [22] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,
3. február
4. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró