A határozat elvi tartalma: A fedezetelvonó szerződés törvényi feltételei nem konjunktív jellegűek. A fedezetelvonást az is megalapozza, ha a szerző fél szerzése visszterhes, de rosszhiszemű volt. Ezért még akkor is fennállnának a fedezetelvonás megállapításának feltételei, ha az alperesek bizonyítják az életközösségük megszűnését és ezáltal megdőlt volna az ingyenes szerzés vélelme. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.847/2019/
- A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke Nyírőné dr. Kiss Ildikó előadó bíró Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda (fél címe ügyintéző: dr. Tóth Károly ügyvéd) Az alperesek: I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű Az alperesek képviselője: Mészáros Ügyvédi Iroda(fél címe 1 ügyintéző: dr. Csikász Levente ügyvéd) II. rendű alperes képviseletében A per tárgya: Szerződés hatálytalanságának megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kazincbarcikai Járásbíróság 3.P.20.279/2017/
- A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 3.Pf.20.022/2019/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 1.304.800 (egymillió-háromszáznégyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Az alperesek
- június
- napján kötött házasságából három gyermekük született.
- évben vásárolták meg a K. belterület, ... hrsz.-ú, lakóház, udvar megnevezésű, K. T. út ... számú családi házas ingatlant (a továbbiakban: az ingatlan), amelynek ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosa a II. rendű alperes lett. Az alperesek az ingatlanon a házastársi közös vagyon, pénzintézeti kölcsön és lakásépítési kedvezmény felhasználásával egy új épületet építettek, ez a közös lakásuk. Az alperesek üzemeltették a H. Bt-t és a H. Kft-t. A 2000-es évek végéig vállalkozásaik eredményesek voltak, jövedelmi helyzetük 2009-
- évre megromlott. Az alperesek és a H. Bt. adóstársakként a
- március
- napján kötött szerződéssel 80.000 EUR kölcsönt vettek fel a felperestől, amelynek biztosítására a felperes javára az ingatlanra, továbbá a k.-i, ... hrsz.-ú, üzlet és étterem megjelölésű, a H. Bt. tulajdonában álló ingatlanra jelzálogjogot jegyeztek be. Az alperesek a kölcsönt nem törlesztették szerződésszerűen, ezért a felperes a szerződést
- február
- napján felmondta. 2010 márciusában az alperesek tartozása 78.966 EUR volt. Az alperesek és a H. Kft. a
- március
- napján kötött szerződéssel a felperestől 160.000 EUR kölcsönt vettek fel. Az alperesek
- április
- napján közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tettek és a tartozás biztosítására a felperes javára az ingatlanra
- április
- napján jelzálogjogot jegyeztek be. Jelzálogjogot alapítottak a Kft. tulajdonában álló k.-i, ... hrsz.-ú ingatlanra is. A kölcsön felhasználásával - más tartozások törlesztése mellett visszafizették a
- március
- napján kötött szerződés alapján még fennálló tartozásukat. Az alperesek a kölcsönt nem törlesztették, a felperes a szerződést felmondta és végrehajtási eljárást kezdeményezett. A felperes végrehajtási jogát
- december
- napján jegyezték be az ingatlanra 54.090.861 forint és járulékai erejéig. A k.-i, ... hrsz.-ú ingatlant a végrehajtási eljárásban értékesítették. A befolyt vételár a tartozást 59.229,52 EUR-val csökkentette. A H. Kft.-t felszámolták, a céget törölték a cégnyilvántartásból. Az alperesek
- május
- napján „Megállapodás ráépítéssel megvalósuló tulajdonszerzésre és tulajdoni arányok rendezésére" megnevezésű szerződést kötöttek, amelyben rögzítették: az ingatlan 99/100 tulajdoni hányadának az I. rendű alperes, mint ráépítő a tulajdonosa; a II. rendű alperes tulajdonában az ingatlan 1/100-ad tulajdoni hányada áll. A II. rendű alperes fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő az I. rendű alperessel szemben; a közjegyző hiánypótlási felhívására előadta: az I. rendű alperessel fennállt házassági életközösségük
- február hónapban megszűnt és az I. rendű alperes
- február
- napján teljes bizonyító erejű magánokiratban vállalta
- március
- napjától kezdődően kiskorú gyermekük tartására havi 50.000 forint tartásdíj fizetését. Az I. rendű alperes nem teljesítette kötelezettségét és
- december
- napján a teljes hátralékos tartozásra tartozáselismerő nyilatkozatot tett. A közjegyző a
- április
- napján kibocsátott fizetési meghagyásban meghagyta az I. rendű alperesnek, mint kötelezettnek, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. rendű alperesnek, mint jogosultnak gyermektartásdíj címén 5.000.000 forintot és annak
- március
- napjától esedékes késedelmi kamatát. A
- május
- napján jogerős fizetési meghagyás alapján
- november
- napján az ingatlan I. rendű alperes tulajdonában álló 99/100 tulajdoni hányadára 5.000.000 forint és járulékai erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be a II. rendű alperes javára. A 244.V.1220/
- számú végrehajtási eljárás alapján az I. rendű alperes munkáltatója az I. rendű alperes munkabérének 50%-át a II. rendű alperesnek utalja. Az alperesek a perben egyezően adták elő: a II. rendű alperes 2010 márciusa és a fizetési meghagyás iránti kérelem előterjesztése közötti időtartamban önként több millió forint gyermektartásdíjat és házastársi tartást fizetett; de az összeget eltérően jelölték meg, és nem tudtak magyarázatot adni arra: a fizetési meghagyásban a hátralék összegét miért 5.000.000 forintban határozták meg. Az I. rendű alperes birtokában van egy
- február
- dátummal ellátott, ügyvédnél letett, általa írt „megállapodás" elnevezésű irat, melynek tartalma szerint vállalta: minden hónapban megfizet a II. rendű alperesnek asszonytartás címén 70.000 forintot, gyermektartásdíj címén a három gyermekre gyermekenként 50.000 forintot. A II. rendű alperes birtokában van egy
- március
- dátummal ellátott letéti igazolás, amely szerint a II. rendű alperes letétbe helyezte az I. rendű alperes kézzel írt kötelezettségvállaló nyilatkozatát. A letéti igazolás az azt készítő ügyvéd iratai között nem lelhető fel. A II. rendű alperes a Kazincbarcikai Járásbíróságon
- április
- napján benyújtott keresetlevelében kérte az I. rendű alperes gyermektartásdíj és házastársi tartás fizetésére kötelezését. Keresetének ténybeli alapjául előadta: az I. rendű alperessel 2014 áprilisában megállapodtak abban, hogy megfizet a II. rendű alperesnek gyermekenként havi 60.000 forint gyermektartásdíjat és havi 70.000 forint házastársi tartást. A keresetlevélben nem tett említést a
- február
- napján létrejött iratról. A
- június
- napján tartott tárgyaláson a felek nem jelentek meg, ezért a Kazincbarcikai Járásbíróság P.20.417/2015/
- szám alatt bírósági meghagyást bocsátott ki, amelyben kötelezte az I. rendű alperest, hogy
- november
- napjától kezdődően fizessen meg a II. rendű alperesnek három gyermekük tartására gyermekenként havi 60.000 forint gyermektartásdíjat, továbbá havi 70.000 forint házastársi tartásdíjat. A
- június
- napján ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett bírósági meghagyás alapján a II. rendű alperes végrehajtási eljárást kezdeményezett, amely 244.V.1377/
- szám alatt a k.-i önálló bírósági végrehajtó előtt jelenleg is folyamatban van. Az ingatlan I. rendű alperes tulajdonában álló 99/100 tulajdoni hányadára a végrehajtási jogot 3.250.000.-forint és járulékai erejéig
- november
- napján jegyezték be. A végrehajtó
- február
- napján az árverési hirdetmény szerint 26.000.000 forint becsértékű ingatlanra árverést tűzött ki. Az árverési vevő a felperes. A végrehajtó 240.V.1353/2010/
- számú felosztási terve szerint a 26.000.000 forint árverési vételárból az elsődlegesen levont végrehajtási költségek után fennmaradó 22.057.578 forintból a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.)
- § alapján a II. rendű alperes, mint végrehajtást kérő által kezdeményezett az I. rendű alperes, mint adóssal szemben folyamatban lévő 244.V.1220/
- és 244.V.1377/
- számú végrehajtási eljárásokban érvényesített gyermektartásdíjakat kell 5.588.298 forint és 7.460.000 forint összegben a II. rendű alperes javára kiegyenlíteni; a fennmaradó 9.009.280 forintot tudja az árverési vevő visszatartani. A felosztási tervvel szemben a felperes végrehajtási kifogást terjesztett elő, a végrehajtási eljárást a végrehajtó a per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A felek házasságát egyező akaratnyilvánításuk alapján a másodfokú eljárás tartama alatt,
- november
- napján felbontó ítélet megállapította: házassági életközösségük
- június
- napjától
- december
- napjáig állt fenn. Az alperesek tartozása
- február
- napján 116.457.364 forint volt. A felperes követelése az ingatlanra vezetett végrehajtási eljárásban sem térül meg. A kereseti kérelem és ellenkérelem A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az I. rendű alperes által a
- február
- napján tett teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt kötelezettségvállalás, továbbá az alperesek között
- április
- napján szóban létrejött megállapodás a felperessel szemben hatálytalan; és kötelezze az alpereseket annak tűrésére: a felperes 244.V.2174/
- számú végrehajtási eljárásban érvényesített követelése a II. rendű alperes által az I. rendű alperessel szemben indított, 244.V.1220/
- és 244.V.2174/
- szám alatt folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban a II. rendű alperes által érvényesített követelést megelőzően nyerjen kielégítést. Keresetének ténybeli alapjául előadta: az alperesek életközösségük megszűnésére való hivatkozása valótlan, jelenleg is házastársak, egy lakásban laknak, együtt élnek és közösen gazdálkodnak. A gyermektartásdíj és a házastársi tartás fizetési kötelezettség megállapítása a felperes kielégítési alapjának elvonását célozza. Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Egyéb, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett hivatkozás mellett a II. rendű alperes állította: a bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, mert a felperes a kereseti kérelmében nem jelölte meg azt az összeget, amelynek kielégítése érdekében a hatálytalanság megállapítását kérte. A házassági életközösségük megszűnésekor,
- február
- napján teljes bizonyító erejű magánokirati formában tett I. rendű alperesi kötelezettségvállalás nem lehet fedezetelvonása a később,
- március
- napján kötött szerződésnek. Az első és másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy I. és II. rendű alperesek között
- február
- napján gyermektartásdíj és házastársi tartás tárgyában létrejött írásbeli megállapodás és annak 2014 áprilisában szóban történt módosítása a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket annak tűrésére, hogy felperes 244.V.2174/
- számú végrehajtási eljárásban érvényesített követelése a II. rendű alperes által az I. rendű alperessel szemben indított, 244.V.1220/
- és 244.V.1377/
- számon folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban a II. rendű alperes által érvényesített követeléseket megelőzően nyerjen kielégítést. Ítéletét a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §-ra,
- §
(1)bekezdésére, 236. §
(1)bekezdésére, 324. §
(1)bekezdésére, 203. §
(1)és
(2)bekezdésére,
- § b) pontjára; a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.)
- §
(1)bekezdésére és a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §
(1)és
(2)bekezdésére alapította. Rögzítette: a kereset nem szenved tartalmi hiányosságban, így a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül nem utasíthatta el. A követelés összege jelen perben nem vitatható. A felperes megjelölte az alperesek tartozásának összegét és igazolta: a végrehajtás során követelését nem elégítették ki, az jelenleg is fennáll. Az alperesek nem bizonyították házassági életközösségük megszűnését. Házasságuk fennállása miatt hozzátartozóknak minősülnek, ezért a II. rendű alperes rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell. Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét indokolásának kiegészítésével és azzal a pontosítással helybenhagyta, hogy a jogvitára a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- § rendelkezéseit kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg: a felperes hiánytalan kereseti kérelmet terjesztett elő. A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011.(VI.15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
- pontjának utolsó mondata valóban rögzíti: az ítéletben a felperesi igényt összegszerűen meg kell jelölni Jelen perben azonban ezen összegszerűségi megjelölésnek egyértelműen eleget tesz a konkrét végrehajtási eljárásra és az abban érvényesített követelésre utalás; egyértelműen beazonosíthatóvá tette a követelést, annak a végrehajtó által megjelölt, a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában fennálló összege ismert. A követelés pontos összegének a kereseti kérelemben és az ítélet rendelkező részben történő meghatározása azért is tűnik indokolatlannak ebben a speciális helyzetben, mert a tartozás naponta változik, ezért legfeljebb kizárólag egy adott időpontban fennálló tartozást lehet megjelölni. E helyett viszont célszerűbb az adott végrehajtási eljárásra való konkrét utalás. A másodfokú bíróság nem fogadta el a II. rendű alperesnek azt az érvelését sem, hogy a támadott,
- február
- napján tett nyilatkozat időpontjában a felperesnek nem állt fenn a követelése az alperesekkel szemben. A peradatok és az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló okiratok aggálytalanul tanúsítják: a
- évben megkötött kölcsönszerződés a
- február
- napján történt felmondással egy összegben esedékessé és lejárttá vált, így egyértelmű, hogy
- február
- napján a felperesnek követelése állt fenn az alperesekkel szemben. Az alperesek sem vitatták:
- március
- napján a kölcsönszerződést egyéb tartozások mellett a felperessel szembeni korábbi tartozásuk kiváltása érdekében kötötték, és a szerződés alapján felvett összeget egy részében ténylegesen erre is használták fel. Nem kétséges, hogy a felperes kereseti kérelme a
- március
- napján kötött kölcsönszerződés alapján indult végrehajtási eljárásra és az abban érvényesített követelés kielégítési elsőbbségének megállapítására irányul, azonban ez nem értelmezhető olyan szűken, hogy ne érinthetné a
- március
- napján kötött kölcsönszerződésből eredő tartozást is. A
- március
- napján kötött kölcsönszerződés lényegét tekintve a
- március
- napján kötött kölcsönszerződés „utód-szerződésének" tekinthető, mert lényegében jogfolytonosan az előbbi szerződésből származó és még fennálló tartozás kiváltását is célozta. Ekként viszont az alperesi fedezetelvonó magatartás - legalább közvetve - a
- évi kölcsön visszafizetésének fedezetét is nyilvánvalóan elvonta. Ettől eltérő álláspont elfogadása ellentétes lenne a jogalkotói céllal és az Alaptörvény
- cikkében foglaltak szerinti bírói jogértelmezéssel. Teret engedne a visszaélésszerű joggyakorlásnak és jelen perben lehetetlenné tette volna a felperesi igényérvényesítést, mert a keresetindításkor a
- évi kölcsönből értelemszerűen már nem állt fenn tartozás, a
- évi kölcsön pedig a támadott okirat keletkezésekor még nem létezett. Rögzítette: jelen pernek nem volt célja és erre e perben lehetőség sincs, hogy az alperesek házassági életközössége megszűnésének pontos időpontját megállapítsa, pusztán arra szorítkozhatott, hogy a rendelkezésre álló peradatok alapján állást foglaljon abban a kérdésben: a
- február
- napján tett kötelezettségvállaló nyilatkozat létrejöttekor az életközösség a felek között fennállt-e, vagy sem. Egyértelműen megállapítható volt: az alperesek a jelen eljárásban előadottakhoz képest korábbi eljárásokban részben eltérő tartalmú nyilatkozatot tettek az életközösség megszűnésének időpontjára. A II. rendű alperes a fizetési meghagyásos eljárásban
- februárban jelölte meg az életközösség megszűnésének időpontját. A gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapítása iránti perben
- áprilisban előterjesztett keresetlevélben pedig azt adta elő: az I. rendű alperes kb. egy éve elköltözött otthonról, majd visszatért, és azóta elkülönülten élnek; vagyis az I. rendű alperes elköltözése
- áprilisra tehető, ezután meg nem állapítható időpontra a visszaköltözése, és a II. rendű alperesi nyilatkozat szerint azóta élnek elkülönülten. A II. rendű alperes keresetlevelében említést sem tett az életközösség
- vagy
- évi megszűnéséről, sem arról, hogy az I. rendű alperes
- február
- napján már tett egy kötelezettségvállaló nyilatkozatot. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával: a II. rendű alperes jövedelmi helyzetének ismeretében nem volt életszerű a gyermektartásdíj iránti igény érvényesítésével mintegy öt évet várnia, különösen annak ismeretében, hogy már
- évben is baráti kölcsönre szorult. Ennek ellenére nem érvényesítette igényét végrehajtás útján az I. rendű alperessel szemben és a II. rendű alperes erre nem adott érdemi, ésszerű magyarázatot. Az általuk
- március
- napján aláírt hitelengedélyezési irat is házaspárként tünteti fel az alpereseket. Életszerűtlen, hogy 2010 márciusában egy életközösségüket korábban megszakított felek ilyen magas összegű kölcsön visszafizetésére vállalnak egyetemleges kötelezettséget, 2030-ig tartó, hosszú futamidőre. Tényként állapítható meg az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen kifejtettek szerint, hogy az alperesek 2010 februárjában és a jogerős ítélet meghozatalakor is egy ingatlanban élnek. A másodfokú bíróság a fentiek mérlegelésével azt állapította meg: az alperesek életközössége
- február
- napján fennállt, legalábbis annak megelőző időpontban történő megszűnése kétséget kizáróan nem bizonyított. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a régi Pp.
- §
(1)bekezdését, 206. §
(1)bekezdését, 253. §
(2)bekezdését és a régi Ptk.
- §-t jelölte meg. A jogerős ítélet a régi Pp.
- §
(1)bekezdését és a 253. §
(2)bekezdését azért sérti, mert a felperes előterjesztett keresete nem volt határozott. A határozottságnak a PK vélemény
- pontjában rögzített fogalma ellenére - amely szerint a perben érvényesített igény értékét pénzben kell meghatározni - a felperes a keresetben nem jelölte meg követelése összegét. Ezt a hiányt a perben később nem pótolhatja joghatályosan, mert az igény értékének pénzbeni meghatározása a kereset beadásának időpontjához kötődik és érdemben teszi elbírálásra alkalmatlanná a keresetet. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a követelés összegszerűségét a végrehajtó is meghatározhatja. A követelés összegének folyamatos változása sem lehet akadálya az összeg keresetben történő meghatározásának. Felülvizsgálati érvelését a fellebbezésben is hivatkozott BDT 2011.
- és BDT 2008.
- számú döntésekkel támasztotta alá. A régi Ptk.
- §, továbbá a régi Pp.
- §
(1)bekezdés és a 253. §
(2)bekezdés azért sérült, mert a felperes kizárólag a
- március
- napján kötött kölcsönszerződésből eredő követelését érvényesítette a perben, a
- március
- napján kötött szerződésből eredőt nem. A vitatott,
- február 28-i nyilatkozat tételekor pedig ez a követelés még nem létezett. A PK vélemény
- pontja szerint a hatálytalanság megállapításának feltétele: a szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, amelynek a fedezetét a kötelezett el akarja vonni. A követelésnek a fedezetelvonó szerződés megkötésekor már léteznie kell. A korábbi kölcsönszerződésnek azért nincs jelentősége, mert a felperes perbe vitt igényének biztosítékai nem abból fakadtak; a felperesnek nem abból származott követelése és az a teljesítéssel jogilag hatályát vesztette. Nem állapítható meg szerzésének ingyenessége és rosszhiszeműsége sem: életközösségük megszűnése után a gyermekeket ténylegesen és kizárólagosan nevelte, vezette a háztartást, amit az I. rendű alperesnek a gyermektartásdíj és a házastársi tartás fizetésével kellett ellentételeznie. Az I. rendű alperessel szembeni igényeit a jogszabály által biztosított lehetőséggel élve érvényesítette. A másodfokú bíróság az életközösségük megszűnését alátámasztó bizonyítékokat a régi Pp.
- §
(1)bekezdés rendelkezéseinek megsértésével mérlegelte: közokirat; a házasságukat felbontó ítélet rögzíti házassági életközösségük megszakításának
- december 31-i időpontját, amellyel egyeznek a tanúvallomások is. A felülvizsgálati kérelem részletesen tartalmazza: a másodfokú bíróság milyen bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy házassági életközösségük nem szűnt meg a kötelezettségvállaló nyilatkozat tételekor; illetve arra, hogy a
- évben már nem volt olyan anyagi helyzetben, ami lehetővé tette a nyilatkozatban vállalt mértékű gyermektartásdíj fizetését. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és azt kérte, hogy a Kúria az ítélet indokolásában fejtse ki: a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)
- §-ban, a Ptk. 4:
- §-ban és a Vht.
- §-ban rögzített szabályozás érvényesítése a fizetési meghagyásos és azt azt követő végrehajtási eljárásban is kötelessége az eljáró közjegyzőnek, a mérlegelés nem minősül bizonyításnak és nem ütközik a fizetési meghagyásos eljárásról szóló
- évi L. törvény
- §
(3)bekezdésébe. A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát eljárási és anyagi jogszabálysértésekre alapította. A régi Pp. 270. §
(1)bekezdése, továbbá a 275. §
(4)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi szabálysértés esetén lehet eredményes. A Kúria ezért elsődlegesen azt vizsgálta: történt-e eljárási jogszabálysértés; ha igen, az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt-e. A Kúria maradéktalanul egyetértett az eljárt bíróságok azon jogi álláspontjával, hogy a felperes kereseti kérelme megfelelt a régi Pp. 121. §
(1)bekezdés e) pontjában foglalt feltételeknek: a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet tartalmazott. Igénye egyértelműen beazonosítható volt annak ellenére is, hogy azt nem pénzben határozta meg. A Kúria a jogerős ítélet ebben a körben kifejtett részletes, minden körülmény értékelésére kiterjedő indokolásának megismétlését a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 254. §
(3)bekezdés szerint mellőzte. Megalapozatlanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértését. A régi Pp. 270. §
(1)bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata csak jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Jogszabálysértésnek tekinthető a megalapozatlan ítélet meghozatala is. Megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás felderítetlen maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz. Következetes a Kúria ítélkezési gyakorlata abban, hogy a mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott: a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására csak kivételesen, abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes, vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (EBH 2006.1526; BH 1996.973.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; kizárólag az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119. II.). Az eljárt bíróságok a bizonyítékok együttes, okszerű, iratszerű és logikus, a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglal elveknek megfelelő mérlegelésével állapították meg: az alperesek életközössége
- február
- napján fennállt, legalábbis annak megelőző időpontban történő megszűnése kétséget kizáróan nem bizonyított. A Kúria rámutat: a vitatott kötelezettségvállaló nyilatkozat tételekor és a szóbeli megállapodás megkötésekor az alperesek házastársak voltak, így a régi Ptk.
- § b) pontja alapján közeli hozzátartozóknak minősülnek függetlenül attól, hogy az adott időpontban házassági életközösségük fennállt vagy nem. Ennek azért van jelentősége, mert a régi Ptk.
- §
(2)rendelkezései szerint: aki hozzátartozójával köt olyan szerződést, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ha az alperesek házassági életközössége a II. rendű alperes állításának megfelelően a szerződéskötéskor megszűnt, az kizárólag azt jelentené: a II. rendű alperes szerzése ingyenességének vélelmét sikeresen megdöntötte, mert ebben az esetben a Csjt. 69/D. §
(1)bekezdése és a Csjt. 32. §
(3)bekezdése alapján fennállhat az I. rendű alperes gyermektartásdíj és házastársi tartás fizetési kötelezettsége. Az életközösség megszűnésének bizonyítása azonban nem eredményezné a rosszhiszeműség vélelmének megdöntését is. A bírói gyakorlat értelmében a szerző fél akkor minősül rosszhiszeműnek, ha a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről és emellett arról is, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját részben vagy egészben elvonják (PK vélemény indokolás
- pont). Az alperesek a felperessel szemben fennálló tartozás egyetemleges kötelezettjei és a végrehajtás is mindkettőjükkel szemben folyamatban van: ezért nem csak vélelem szól a II. rendű alperes rosszhiszeműsége mellett, hanem az bizonyított tény is. A II. rendű alperes szükségszerűen tudott az I. rendű alperest terhelő kötelezettségről és arról is, hogy a kötelezettségvállalással a felperes kielégítési alapját részben elvonják. A fedezetelvonó szerződésnek a régi Ptk.
- §
(1)bekezdésének második fordulatában meghatározott feltételei nem konjunktív feltételek; a fedezetelvonást az is megalapozza, ha a szerző fél szerzése visszterhes, de rosszhiszemű volt. Ezért még akkor is fennállnának a fedezetelvonás megállapításának feltételei, ha az alperesek bizonyították volna az életközösségük megszűnését és ezáltal megdőlt volna az ingyenes szerzés vélelme. A II. rendű alperes megalapozatlanul állította az anyagi jogi jogszabály, a régi Ptk. 203. §
(1)bekezdés megsértését is. A jogerős ítélet mindenben helytálló jogi indokai mellett a Kúria csak arra utal: az alperesek sem vitatták, hogy a felperesnek
- február
- napján 78.966 EUR összegű követelése volt velük szemben. A fedezetelvonás megállapításának az a feltétele, hogy a vitatott szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, ezzel maradéktalanul megvalósult. A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási és anyagi jogi szabályokat nem sérti, ezért azt a régi Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárás a régi Pp. 270. §
(2)bekezdés szerint kizárólag a jogszabálysértés fennállásának vizsgálatát jelenti, nem terjedhet ki a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett jogszabály vagy a jogszabályok alkalmazásával kialakult jogalkalmazói, közjegyzői gyakorlat értelmezésre. Ezért a Kúria érdemben nem vizsgálta a felülvizsgálati ellenkérelemben felvetett jogértelmezési problémákat. Záró rész A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése szerint köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja
(5)és
(6)bekezdése alapján, a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban álló összegben állapította meg. A II. rendű alperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése, a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése és
- §-a szerint az állam viseli. Budapest,
- október
- dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikós s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró