Pf.20523/2019/7 – Szegedi Ítélőtábla

(3)bekezdésében meghatározott határidőig,

1. február 28-ig való változatlan fenntartásáról, a haszonbérleti szerződés ugyanilyen időtartamot érintő meghosszabbításáról, valamint az ezen időszakra vonatkozó üzemterv jóváhagyásáról való döntés a Vtv.
2. §

(1)bekezdése alapján. Napirendre tűzték továbbá a tulajdonosi képviselő mandátumának - szintén a Vtv. 17. §

(3)bekezdésében rögzített határidőig tartó meghosszabbításáról és a működési szabályzat módosításáról szóló döntést. A meghívóban tájékoztatták a földtulajdonosokat a határozathozatal módjáról az alábbiak szerint: „A tulajdonosi közösség gyűlésén a megjelent földtulajdonosok és képviselők a tulajdonukban és képviseletükben álló földterület - ideértve a medret is -, amely esetben a vadászterület [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] földtulajdonosai tulajdonában álló földterület tulajdoni hányad arányában számított szavazat többsége szükséges. (Azaz a teljes vadászterület több mint 50 %-os szavazati aránya.) A tulajdonosi gyűlés nem nyilvános." Utaltak arra is, hogy a határozatképességre a Vtv. 12-

1. §-ai,
2. §-a, valamint a Vhr. 9-
3. §-ai az irányadók. A hirdetmény a gyűlésen való részvétel és képviselet szabályait, követelményeit is részletesen ismertette. A tulajdonosi közösség meghirdetett napon megtartott gyűlésén a felperes is megjelent, szavazati aránya 0,32 % volt. A jegyzőkönyv szerint - a tisztségviselők megválasztását követően regisztrálták azokat a határozathozatalban tulajdonosként vagy képviselőként résztvevő személyeket, akik tulajdonosok, illetőleg rendelkeznek érvényes meghatalmazással. Majd a gyűlés a jelenlévők 86,61 %-os igen szavazati aránya mellett 5/
4. számú határozatával elfogadta a regisztráció eredményét, miután a levezető elnök kifejezetten erre irányuló kérdésére észrevétel, további betekintésre, vizsgálatra irányuló kérelem, igazolási igény nem merült fel. Ezt követően a 6/
5. számú határozattal - azonos arányú támogatottsággal - megállapították, hogy a gyűlés jogszerűen került összehívásra. A napirendi pontok 86,61 %-os igen szavazattal történt elfogadása (7/
6. számú határozat) után a levezető elnök a jegyzőkönyv számára rögzítette, hogy erre irányuló kérdés ellenére a nemmel szavazók a meghatalmazások érvényességét, valóságtartalmát nem vitatták, részletes betekintést nem kértek sem a meghatalmazásokba, sem a földkönyvbe, sem pedig az egyéb rendelkezésre álló dokumentumokba, így konkrét kifogás a regisztráció adataira vonatkozóan nem hangzott el. Ezt követően a tulajdonosi közösség határozati javaslatot fogalmazott meg a vadászterület határának meghatározására, fenntartására, a haszonbérleti szerződés meghosszabbítására, valamint az üzemterv jóváhagyására a megjelölt időszakra vonatkozóan. A felperesi jogi képviselő - aki a gyűlésen 0,07 %-os szavazati arányt képviselve ugyancsak jelen volt - aggályát fejezte ki az üzemterv hatályosságának további 20 évre való meghosszabbítását illetően „mindenféle szakmai előzetes nélkül". A levezető elnök tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy a vadgazdálkodási adatok, létszámbecslés, éves tervek, üzemtervek a vadászati hatóságnál, illetve az Országos Vadgazdálkodási Adattárból, mint közhiteles nyilvántartásból megismerhetők, áttanulmányozhatók. Ezt követően - 86,61 % igen szavazat mellett - a földtulajdonosi gyűlés meghozta 8/
7. számú határozatát, mely szerint „egyetért azzal, hogy a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervét
8. február
9. napjáig meghosszabbítsák a vadászterület határának változatlan fenntartása, illetve a haszonbérleti szerződésnek a Vtv.
10. §

(3)bekezdésében meghatározott határidőig,

1. február 28-ig való meghosszabbításával, valamint ezen időszakra vonatkozó üzemterv jóváhagyásával (Vtv.
2. §

(1)bekezdés)." A kereseti kérelem A felperes keresetében a tulajdonosi gyűlés 8/

1. számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Keresete jogalapjaként a Vtv.
2. §

(3)bekezdésére, 15. §

(1)bekezdésére, 17. §

(2)bekezdésére, 12. §

(1)bekezdésére, 47. §

(1)bekezdésére, 110. §

(1)bekezdésére hivatkozott. Előadta, a gyűlésre szóló hirdetményhez nem volt mellékelve az elfogadásra előkészített vadgazdálkodási üzemterv, az a gyűlésen sem állt rendelkezésre. Sérelmezte, hogy a 8/

1. számú határozat érthetetlen és végrehajthatatlan jogszabályi rendelkezésen alapul. Véleménye szerint a hirdetmény a határozathozatal módjára nézve érthetetlen, ellentmondásos és megtévesztő. Rámutatott, a Vtv.-ben jelenleg két
2. § van, kérte ezért az Alkotmánybíróságról szóló
3. évi CLI. törvény (Abtv.)
4. §

(1)bekezdése alapján - az eljárás felfüggesztése mellett a bíróság egyedi normakontroll eljárásának kezdeményezését. Hangsúlyozta, termőföld tulajdona jelenleg természetes személynek lehet, ezért a Vtv. második 110. §

(1)bekezdésében szerepeltetett a földtulajdonosi közösség tulajdonában nem állhat földterület. [11] A támadott határozat kapcsán kifogásolta azt is, hogy a gyűlést megelőzően szakmai anyagot a tulajdonosok elé nem tártak, érdemi adatokat nem közöltek, ezért a határozat jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár. Keresetében részletesen cáfolta az üzemterv egyes vadakra vonatkozó megállapításait. [12]érelmezte a határozat tartalmát, a haszonbérleti szerződés meghosszabbítását. Kifejtette, a gyűlésen nem kapott tájékoztatást sem a korábbi, sem a jelenlegi haszonbérleti díj mértékéről. Ugyanakkor előadta, a tudomására jutott 100 forint/hektár/év haszonbérleti díj túlzottan alacsony és nem szolgálja a földtulajdonosok érdekeit. [13] Vitatta a regisztráció során a szavazati arányok számítását. [14] [15] [16] Az ellenkérelem Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, a Vtv. 14. §

(2)bekezdése szerint érvényes határozat a gyűlésen akkor hozható, ha azt szabályszerűen hívták össze. Ez a tény jelen eljárásban nem vitatható, mivel az összehívás valamennyi jogszabályi rendelkezésnek megfelelt és ezt a felperes sem tette vitássá keresetében. Véleménye szerint a 8/

1. számú határozat nem érinti, következésképpen nem sértheti a felperes, mint földtulajdonos okszerű gazdálkodáshoz fűződő jogát és nem jár jogos érdekeinek sérelmével sem. Kiemelte, a gyűlésnek, és így a kifogásolt határozatnak sem volt tárgya a haszonbérleti díj mértéke. A határozattal érintett napirendi pontról való döntést az akkor hatályos Vtv.
2. §

(1)bekezdése tette lehetővé az ott szabályozott kérdéskörökben, azaz a vadgazdálkodási üzemterv meghosszabbításáról, a vadászterület határának változatlan fenntartásáról és a haszonbérleti szerződés meghatározott időpontig való meghosszabbításáról. Ugyanakkor nem volt jogi lehetőség a haszonbérleti díj mértékének megváltoztatására. Hangsúlyozta, a földtulajdonosi közösség tulajdonában nem áll terület, az egyes tulajdonosok tulajdoni hányadának megfelelően állapították meg a szavazati arányokat. Rámutatott, a vadgazdálkodási üzemterv módosítása, tartalmi elemeinek kialakítása nem a földtulajdonosi gyűlés hatásköre, hanem a vadászatra jogosult feladata, a Vtv. csupán az üzemtervi határidő meghosszabbításának lehetőségét biztosítja a földtulajdonosi közösség és a vadászatra jogosult közös kérelme alapján. Állította, az üzemterv a gyűlésen rendelkezésre állt, a felperesnek lehetősége volt annak tanulmányozására, ezzel azonban - a jegyzőkönyvben is rögzítettek szerint nem élt. Az elsőfokú ítélet Az elsőfokú bíróság a felperes Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította. Ugyancsak elutasította ítéletével a keresetet. Határozatának indokolásában mindenekelőtt kifejtette az Alkotmánybíróság jogszabály alaptörvényellenességének megállapítására irányuló eljárása bíróság általi kezdeményezésének jogszabályi hátterét. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 131. §-ára, valamint az Abtv. 25. §

(1)bekezdésére hivatkozva megállapította, a Vtv.-ben a

1. január 2-án hatályba lépett módosítás folytán kettő
2. § került beiktatásra, melyek közül a második
3. §

(1)bekezdés kétségtelenül értelemzavaróan használja „a földtulajdonosi közösség tulajdonában álló összes földterület" kifejezést. Mivel azonban egyértelmű a jogszabály alapján, hogy a földtulajdonosi közösség tulajdonában nem lehetnek földterületek, olyan jogalkotási hibáról van szó, amely a jogalkalmazó számára nem teszi értelmezhetetlenné a rendelkezést. Osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a jogszabályhelyet nem önmagában, hanem a Vtv. és a végrehajtása tárgyában kiadott Vhr. egyéb rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Ezzel az értelmezéssel pedig nem kétséges, hogy a földtulajdonosi közösség tagjainak tulajdonában álló összes földterület tulajdoni hányada arányában számított szavazattöbbség kell a Vtv. második 110. §

(1)bekezdésében foglalt határozathozatalhoz. Ez az értelmezés következik a Vtv. 12. §

(1)bekezdéséből is, amely szerint a tulajdonosi közösség gyűlésén megjelent földtulajdonosok a tulajdonukban álló földterület aránya [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] szerint számított szavazattöbbséggel határoznak. Úgy értékelte, ezt a megközelítést támasztja alá az alperesi működési szabályzat 5.2. pontja is. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, a jogalkotási hiba a Vtv. második 110. §

(1)bekezdésének alkalmazása során a földtulajdonosi közösség gyűlését összehívó és azon résztvevő személyek számára nem volt értelmezhetetlen, hiszen a szavazati arány kiszámításánál a tagok tulajdonában álló tulajdoni hányadokat vették figyelembe. A normatartalom így nem hatott ki a norma alkalmazására és jogbizonytalanságot sem okozott, ezért nem volt indok az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásának kezdeményezésére. Ezt követően vizsgálta, hogy a Vtv. 14. §

(3)bekezdése alapján a keresetlevélben támadott határozat a felperes okszerű gazdálkodását sérti-e, vagy jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár-e. Nem vonta kétségbe, hogy az összehívásra szóló hirdetményben a határozathozatalra nézve nem egyértelmű a megszövegezés, mivel azonban a hirdetmény azt is tartalmazta, hogy a teljes vadászterület több mint 50 %-os szavazati aránya szükséges a határozathozatalhoz, a hirdetmény pontatlanságára történő felperesi hivatkozást nem ítélte olyannak, mely megalapozná az érintett határozat hatályon kívül helyezését. Megjegyezte e körben azt is, a földtulajdonosi közösség tagjai 6/

1. számú határozatukban megállapították az ülés összehívásának jogszerűségét, amit a felperes nem támadott meg, következésképpen a gyűlés összehívásának szabályszerűtlenségére, vagyis a hirdetmény pontatlanságára utóbb eredményesen már nem hivatkozhat. Ezzel összefüggésben utalt az EBH 2011.
2. számú elvi határozatra. Osztotta az alperes álláspontját atekintetben is, hogy érdeksérelem a felperest a szavazatok összeszámlálása során sem érte, hiszen a jelenlévők több mint 50 %-a figyelembevételével született a határozat. Rámutatott, nem sérült a Vtv.
3. §

(1)bekezdése sem, hiszen az egész vadászterület nettó 5004 hektár, mely 88,13 %-ban képviselve volt a földtulajdonosi közösség gyűlésén. Kifejtette továbbá, hogy a nettó vadászterületből 3500 hektár állami terület, melyet a gyűlésen kötött mandátummal képviseltek, vagyis az egész nettó vadászterület nagyságához viszonyítva is több mint 50 % jelen volt a gyűlésen és igen szavazatot adott le. A vadászterület vadgazdálkodási üzemtervének

1. február 28-ig történő meghosszabbításával összefüggésben megállapította, az üzemterv a földtulajdonosok gyűlésén rendelkezésre állt, azt bárki megtekinthette volna. Emellett a hirdetmény kifüggesztésétől a gyűlés megtartásáig eltelt időtartam is alkalmas volt annak részletes áttanulmányozására, a földtulajdonosok számára álláspontjuk kialakítására. A felperes hitelt érdemlően nem bizonyította az eljárás során, hogy az üzemterv megtekintésében, tanulmányozásában az alperes részéről bárki akadályozta volna. A Vtv.
2. §-ából és a vadászati jog gyakorlására és hasznosítására vonatkozó jogszabályi rendelkezések indokolásából azt a következtetést vonta le, hogy a vadgazdálkodási üzemterv összeállítása, végrehajtása a vadászatra jogosult felelőssége, a jogalkotó a földtulajdonosi közösséget, mint szervezeti egységet nem vonta be a vadgazdálkodási üzemterv összeállításába. Ennek megfelelően a jogi szabályozás az, amely elzárja a felperest attól, hogy érdemben befolyásolja a vadgazdálkodási üzemterv tartalmi elemeit. E tény viszont nem alapozza meg a támadott határozat hatályon kívül helyezését a felperes lényeges jogos érdekeinek sérülésére hivatkozással. Végül rámutatott, a haszonbérleti díj mértéke nem volt tárgya a gyűlésnek, a sérelmezett határozat sem tartalmaz erre nézve rendelkezést, ezért a határozat megtámadása során a felperes ezzel kapcsolatos hivatkozásai sem vezethetnek eredményre. Megjegyezte, a haszonbérleti szerződés megkötéséhez szükséges felhatalmazás hiánya és a működési szabályzat hatályba lépésének időpontjára tett felperesi állítás szintén téves. A fellebbezés [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és az alperes 8/
3. (XII. 7.) számú határozatának - keresete szerinti - hatályon kívül helyezése érdekében. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp.
4. §

(3)bekezdés c) pontjában határozta meg. Változatlanul a jogszabály utólagos normakontrolljának kezdeményezését kérte azzal, hogy etekintetben a jogalkotó megkeresése nem mellőzhető. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával a Vtv. második 110. §

(1)bekezdésének értelmezésével sem. Továbbra is állította, a vadgazdálkodási üzemterv nem volt a hirdetmény melléklete. Kiemelte, mivel az üzemterv igen terjedelmes anyag, a gyűlésen a tanulmányozására nincs lehetőség. Álláspontja szerint a haszonbérleti díj tárgya volt a gyűlésnek amiatt, hogy a döntés érintette a haszonbérleti szerződést. A fellebbezési ellenkérelem Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai szerinti helybenhagyására irányult. Az ítélőtábla döntése és annak indokai A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla mindenekelőtt rámutat, a felperes jogorvoslati kérelmében a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §

(3)bekezdés c) pontjában jelölte meg, mely esetben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást alapul véve a döntést abban az esetben változtathatja meg, ha abból az elsőfokú bíróságéval ellentétes jogi következtetésre jut. Ezen túl a Pp. 370. §

(1)bekezdés értelmében - figyelemmel a Pp. 371. §

(1)bekezdés c) pontjára - nem vizsgálódhat, ha kötelező hatályon kívül helyezési ok nem merül fel. Az Alaptörvény értelmében a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük (

1. Cikk első mondat). Ez elsődlegesen abban mutatkozik meg, hogy ha egy jogszabályi rendelkezés többféleképpen értelmezhető, akkor csak az az értelmezés követhető, amely összhangban áll az Alaptörvénnyel. Az Abtv. a bírói kezdeményezésnek három fajtáját szabályozza: - egyrészt, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli; - másrészt ha az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már korábban megállapította; - végül a bíró akkor is az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli (
2. §

(1)bekezdés, 32. §

(2)bekezdés). Bírói kezdeményezésnek tehát akkor van helye, ha a bíróban az a meggyőződés alakul ki, hogy az alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenes, vagy nemzetközi szerződésbe ütközik. Ez történhet a fél kérelmére is, ebben az esetben viszont fontos, hogy a bíró nincs kötve a kérelemhez és nem továbbíthatja a fél kérelmét formálisan, mint bírói kezdeményezést. A bírónak a kezdeményezéshez a fél által felhozott érveket magáévá kell tennie. Ha azonban nem osztja a fél kérelmében foglaltakat, akkor azt elutasítja. A Pp. 131. §

(4)bekezdését alkalmazva az elsőfokú bíróság ítéletében részletes indokolást adott a felperes Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelme elutasításáról. Érveivel az ítélőtábla maradéktalanul egyetért, azokat megismételni nem kívánja. Az ügy érdemét tekintve: az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból levont jogi következtetése is helytálló, ezért ítéletét az ítélőtábla a Pp. 383. §

(2)bekezdése és 386. §

(4)bekezdése alapján, helyes indokai szerint hagyta helyben. A fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki: [33] [34] [35] [36] [37] A Vtv. általános indokolása szerint a törvény a vadászati jogot a vadászterület földtulajdonjogának elválaszthatatlan részévé teszi. A földtulajdonnal rendelkezők számára lehetővé vált a jogszabály megalkotásával, hogy a vadászati hatóság által vadászterületté nyilvánított területen önállóan - ha ennek feltételei fennállnak - vagy társult formában döntsenek a vadászati jogosultságokról. A vadászterület tulajdonosa, vagy a vadászterület tulajdonosainak közössége határozhat arról, hogy a vadászati jogok gyakorlását átadja-e haszonbérleti díj ellenében, mely esetben a haszonbérlőt illetik meg a vadászati joggal együttjáró jogosultságok és kötelezettségek. Kétségtelen, hogy a Vtv.-ben 2018. január 2-án hatályba lépett módosítással beiktatott második 110. §

(1)bekezdés félreérthetően fogalmaz a földtulajdonosi közösség tulajdonáról, azonban - ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen értelmezte - a törvény általános indokolásában megfogalmazott jogelvekkel összevetve egyértelműen megállapítható, hogy a földtulajdonosi közösség tagjainak tulajdonában lévő földterületekről van szó. Ez az értelmezés a jogszabály céljával is összhangban áll. A jogszabályi rendelkezés kifogásolt része a további részekkel, rendelkezésekkel együttesen értelmezve érthető, a tulajdonjog irányadó szabályainak megfelelően alkalmazható. De a gyűlésen megjelentek számára a határozathozatal módja, a szavazati arány számításának alapja azért sem lehetett kérdéses, mert a hirdetmény ennek kapcsán utalt a Vtv.

1. §-ában foglaltakra, vagyis a tulajdonosi közösség gyűlésén a megjelent földtulajdonosok a tulajdonukban álló földterület aránya szerint számított szavazattöbbséggel határozhattak. Lényeges, hogy maga a felperes is ezt a számítási módot tartotta megfelelőnek. Az alperesi gyűlés 6/
2. számú határozatával megállapította a gyűlés jogszerű összehívását, majd a jegyzőkönyv számára rögzítésre került, hogy konkrét kifogás a regisztráció adataira vonatkozóan a résztvevőktől nem hangzott el. Tekintettel arra, hogy a felperes a gyűlés összehívásáról döntő határozatot nem támadta meg, utóbb már - etekintetben is egyetértve az elsőfokú bírósággal - nem vitathatja az összehívás szabályszerűségét, a döntésben résztvevők szavazati jogát, arányát. A Vtv. deklarált célja volt, hogy az üzemtervi időszakot egységesen, a magyarországi élőhelyi viszonyoknak és jellemző vadfajoknak megfelelő, vadgazdálkodásilag indokolt 20 éves időtartamban határozza meg. Ehhez a jogalkotói szándékhoz illeszkedett a törvény azon rendelkezése, mely rögzítette, hogy a 20 éves üzemtervi időszak kezdetét (
3. március 1.) követően lejáró üzemtervű vadászterületek esetében az új üzemterv időtartama legfeljebb
4. február 28-ig terjedhet. A szabályozás célja, hogy 2037-ben valamennyi magyar vadászterület üzemterve egyidejűleg járjon le, és a vadgazdálkodási tervezés mind a tájegységi vadgazdálkodási tervek, mind a vadászterületekre vonatkozó vadgazdálkodási üzemtervek tekintetében időtartamukban és szakmai szempontjaikban egységesen legyenek kezelhetőek (a Vtv. második
5. §-ához fűzött indokolása). A törvény indokolása leszögezi továbbá, hogy az elmúlt vadgazdálkodási üzemtervi ciklus bizonyította a kiszámíthatóságot és a gazdálkodói stabilitást a legalább 3000 hektáron gazdálkodó vadászatra jogosultak, és a jelenleginél csak jóval hosszabb (20 éves) üzemtervi ciklus képes szavatolni. Az üzemterv kialakítása a jogszabály értelmében - ahogy arra az elsőfokú bíróság is rámutatott - nem az alperes feladata. Megjegyzi továbbá az ítélőtábla, a változó körülményeket a 20 éves üzemterv-időszakon belül az éves vadgazdálkodási terv (Vtv.
6. §) hivatott követni. A gyűlésről készült jegyzőkönyvből egyértelműen megállapítható, hogy a jogszabály által arra felhatalmazott személytől származó üzemterv rendelkezésre állt és a levezető elnök felajánlotta az egyik résztvevő tulajdonosnak a tanulmányozás lehetőségét. Ebből az következik, hogy az üzemtervbe a gyűlésen bárki - így a felperes is - betekinthetett volna, a hirdetmény kifüggesztésétől a gyűlés megtartásáig eltelt időtartam pedig elegendő volt annak részletes megismerésére, az egyéni álláspontok kialakítására. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a haszonbérleti díj mértékének kialakítása a gyűlésen nem volt a napirend része, következésképpen annak érdemi vizsgálata a [38] felperes által kifogásolt határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kereset kapcsán nem vizsgálható. Az alperes a másodfokú eljárásban költséget nem számított fel, ezért arról az ítélőtábla nem döntött [Pp.
7. §

(1)-

(5)bekezdés]. ,

1. január
2. Dr. Kiss Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. előadó bíró . Bálind Attila s.k. táblabíró