Kfv.39272/2007/9 – Kúria

Kfv.II.39.272/2007/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. L.Németh László ügyvéd által képviselt Cs. J.-né felperesnek a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala alperes ellen közgyógyellátással kapcsolatos közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Somogy Megyei Bíróság

1. június
2. napján kelt 22.K.20.790/2007/
3. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
5. június
6. napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 22.K.20.790/2007/
7. számú ítéletét hatályában fenntartja. A Legfelsőbb Bíróság a kirendelt pártfogó ügyvéd munkadíját 12.000.- /azaz tizenkettőezer/ forint és 2.400.- /azaz kétezernégyszáz/ forint általános forgalmi adó, összesen: 14.400./tizennégyezer-négyszáz/ forintban állapítja meg, amelyet az állam visel. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I N D O K O L Á S A felperes házastársával és egy kiskorú gyermekükkel családban él. Megélhetésüket a felperes rendszeres szociális járadéka, baleseti járadéka, a férj munkabére, és a családi pótlék biztosítja, amelyek együttes nettó összege: 155.864.- Ft. A családban
8. évben az egy főre jutó jövedelem: 51.955.- Ft volt. A felperes közgyógyellátás megállapítására Megyei Jogú Város Jegyzőjéhez /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/
9. augusztus 4-én kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság a
10. szeptember
11. napján kelt 4269787/2006./IX.11./ számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
12. október
13. napján kelt 5-1538/
14. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában idézte a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló
15. évi III. törvénynek /a továbbiakban: Sztv./ a közgyógyellátásra való jogosultságot szabályozó
16. §-ának /2/ bekezdését és megállapította, hogy a felperes körülményei nem felelnek meg az ún. normatív alapú közgyógyellátásra való jogosultság megállapításához előírt feltételeknek, mert a családjában az egy főre jutó havi jövedelem meghaladja az öregségi nyugdíj legkisebb összegét:
17. évben 25.800.- Ft-ot. A felperes kérelme szociális rászorultság miatt, az Sztv.
18. §ának /3/ bekezdése szerint alkalmazandó, a Megyei Jogú Város Önkormányzatának a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátásokról szóló 12/2000./III.27./ számú rendeletének /a továbbiakban: Önk.r./
19. §-a alapján sem teljesíthető, mert a felperes jövedelmi feltételei nem felelnek meg az Önk.r.-ben előírt jövedelmi feltételeknek, ugyanis a családjában az egy főre jutó havi nettó jövedelem meghaladja az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 %-át: 38.700.- Ft-ot. Az alperes rögzítette határozatában, hogy e törvényi és rendeleti szabályozáson kívül egyéb, méltányolható körülményeket nem értékelhet. A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását és kérelme teljesítését kérte. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében idézte az Sztv.
20. §-át, és megállapította, hogy közgyógyellátásra háromféle jogcímen alapulhat jogosultság: alanyi jogon, normatív alapon, illetve szociális rászorultság alapján. Az Sztv.
21. §-ának /1/ bekezdése az alanyi jogon való jogosultságról rendelkezik, amelyre a felperes nem jogosult, mert e törvényhelyben szabályozott személyi körbe nem tartozik. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a hatóság az Sztv.
22. §-ának /2/ bekezdésében szabályozott normatív alapú, illetve az Sztv.
23. §-ának /3/ bekezdése szerinti szociális rászorultságon alapuló közgyógyellátásra való jogosultságról felperes vonatkozásában, a családja igazolt jövedelmi viszonyai alapján helytállóan döntött, méltányosságot pedig jogszabályi felhatalmazás hiányában nem gyakorolhatott. A felperes pártfogó ügyvédje útján előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Elismerte, hogy az Sztv.
24. §-ának /2/ és /3/ bekezdése alapján, családjának az egy főre jutó havi jövedelem miatt a kérelme nem volt teljesíthető. Álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság az alanyi jogon való jogosultság körében az Sztv.
25. §-ának /1/ bekezdés e/ pontját tévesen értelmezte, e körben a körülményeit a hatóság sem vizsgálta. Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy az Sztv.
26. §-ának /1/ bekezdés e/ pontjában megjelölt központi szociális segély, az ágazati minisztérium tájékoztatása szerint, a második világháborút követően a deportálást túlélő magyar zsidóság talpra állítását szolgáló segély, amelyben a felperes nem részesül. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Sztv.
27. §-ának /1/ bekezdése értelmében a közgyógyellátás a szociálisan rászorult személy részére az egészségi állapota megőrzéséhez és helyreállításához kapcsolódó kiadásainak csökkentése érdekében biztosított hozzájárulás. Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette ítéletében, hogy a közgyógyellátásra való jogosultság az Sztv.
28. §-ának /1/ bekezdésében szabályozott alanyi jogon, a /2/ bekezdés szerinti normatív alapon, illetve a /3/ bekezdésben előírt szociális rászorultság alapján állapítható meg. Az Sztv.
29. §-ának /1/ bekezdése szerint közgyógyellátásra jogosult a/ az átmeneti gondozott, az átmeneti és tartós nevelésbe vett kiskorú; b/ a 37/A. § /1/ bekezdésének a/ pontja szerint rendszeres szociális segélyben részesülő; c/ a pénzellátásban részesülő hadigondozott és a nemzeti gondozott; d/ e/ a központi szociális segélyben részesülő; f/ a rokkantsági járadékos; g/ az, aki I., II. csoportú rokkantsága alapján részesül nyugellátásban, baleseti nyugellátásban; h/ az, aki, vagy aki után szülője vagy eltartója magasabb összegű családi pótlékban részesül. A felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem állította, így a Polgári perrendtartásról szóló
30. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./
31. §-ának /1/ bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem is igazolta, hogy az /1/ bekezdés a/-h/ pontjaiban felsorolt valamely személyi körbe beletartozna, a meghatározott jogcímű ellátás /segély, járadék, pótlék/ valamelyikében részesülne. A közigazgatási eljárásban, és a perben sem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy felperes az e/ pontban szabályozott központi szociális segélyben részesülne. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy a felperes az Sztv.
32. §-ának /1/ bekezdése közgyógyellátásra nem jogosult. alapján alanyi jogon Az Sztv.
33. §-ának /2/ bekezdése alapján közgyógyellátásra jogosult az a személy is, akinek esetében a havi rendszeres gyógyító ellátásnak a területileg illetékes megyei /fővárosi/ egészségbiztosítási pénztár által elismert térítési díja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 10 %-át meghaladja, feltéve, hogy a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, egyedül élő esetén 150 %-át. A /3/ bekezdés értelmében az /1/-/2/ bekezdésben foglaltakon kívül az a szociálisan rászorult személy is jogosult közgyógyellátásra, akinek esetében a települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállnak. E jogszabályhelyek továbbá a felperes családjának igazolt havi jövedelme alapján az elsőfokú bíróság helytállóan döntött akkor, amikor a kereseti kérelem keretei között a felülvizsgálni kért határozatok jogszerű voltát állapította meg. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
34. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban költséget nem igényelt, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak határoznia nem kellett. A Legfelsőbb Bíróság a pártfogó ügyvéd díjának megállapításáról, és annak viseléséről a 7/2002./III.30./IM rendelet
35. §-ának /2/ és /3/ bekezdése alapján rendelkezett. Az Sztv.
36. §-a szerint a szociális igazgatási eljárás költség- és illetékmentes, ezért illetékfizetésről nem kellett rendelkezni. Budapest,
37. június
38. Bauer Jánosné dr. sk. a tanács elnöke, dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Lénártné dr. Márton Gizella sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő