Pf.21053/2019/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.053/2019/

1. A Fővárosi Ítélőtábla dr. Baráth Lívia ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű és III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III. rendű felpereseknek - a ... kamarai jogtanácsos (képviselő neve címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Sándor Attila ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Dr. Sarkadi Julianna Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Sarkadi Julianna ügyvéd) által képviselt I.rendű alperesi beavatkozó neve (címe) az I. rendű alperes pernyertessége érdekében, a Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Csuka Péter ügyvéd) által képviselt II.rendű alperesi beavatkozó neve (címe) a II. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék
2. október
3. napján kelt 38.P.21.039/2011/
4. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperesek részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi együttesen az I-III. rendű felpereseket, hogy - 15 napon belül - fizessenek meg a II. rendű alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg felhívásra - 4.000 (Négyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, továbbá - ugyancsak felhívásra személyenként további 160.000 (Százhatvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam javára. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] II.rendű felperes, az I-III. rendű felperesek édesapja, 1997-től kezdődően szenvedett ismert és kezelt szívbetegségben. II.rendű felperest
6. március 16-án műtét elvégzése céljából vették fel a ... Klinika szívsebészetére, ahol
7. március 17-én művi keringés fenntartása mellett, oxygenator felhasználásával, kéthegyű műbillentyű, illetőleg DDD pacemaker beültetése történt, és rádiófrekvenciás katéterablációt is végeztek. A műtét utáni időszakban keringése, légzése egyensúlyban volt, esemény nélkül tudták a lélegeztetését megszüntetni. A kamrai pacemaker fixen vitte a kamrát, a pitvari pacemaker pedig jó működést mutatott. A szívultrahangon továbbra is csökkent bal kamra funkciót találtak, normális kamrai üregméretek és megnagyobbodott bal pitvar mellett. Jobb oldalon mérsékelt vérgyülemet észleltek a mellkasban. Sebei elsődlegesen gyógyulóban voltak, így
8. március 24-én további rehabilitációra az I. rendű alperes által fenntartott ... Belgyógyászati Kardiológiai Osztályára helyezték át. Az egyéni, műtét utáni mozgásprogramot tünet- és panaszmentesen végezte, így
9. április 14-én otthonába bocsátották. Rendszeres vérnyomásellenőrzést, a tanult tornagyakorlatok folytatását, testsúly csökkentését, havonta INR kontrollt, kardiológiai, diabetológiai gondozást javallottak. II.rendű felperes a távozását követően heves szívverést és ritmuszavart észlelt, ezért
10. április 16-án jelentkezett a II. rendű alperes kardiológiai rendelőintézetében, ahol pitvari ritmuszavart sejtettek, ami átvezetődött a kamrába. Az alkalmazott gyógyszeres terápia nem vezetett eredményre, mágnes hatására sem terminálódott a ritmuszavara, csökkent bal kamrai funkció miatt Propafenont nem adhattak, ezért Cordaron terítést kezdtek. A terápia rezisztanciájára figyelemmel másnap sikeres kardioverziót végeztek, ezt követően a DDD pacemaker ritmus tért vissza, majd a későbbiekben az perzisztált. Szívultrahangon csökkent bal kamrai funkciót észleltek, jó műbillentyű funkcióval.
11. április 18-án további kezelés céljából osztályra helyezték, majd eseménytelen napok után, 21én laborvizsgálat történt. Ugyanezen a napon a szív UH vizsgálat során tágult szívüregeket, csökkent bal kamrai pumpa funkciót láttak, körülírt falmozgászavart nem találtak, de erősen aszinkron falmozgás volt észlelhető. A pacemaker kontrollját a ... Klinikán, az azt követő héten tartották szükségesnek. További kardiológiai gondozását tervezve bocsátották el
12. április 21-én. II.rendű felperes
13. április 24-én ismételten panaszokkal jelentkezett ... orvosnál. A betegről EKG készült, amelyet az orvos értékelt, egyéb vizsgálat nem történt. II.rendű felperes panaszmentesen távozott otthonába, ahonnan ismételt rosszullét miatt a kora esti órákban a per korábbi III. rendű alperesét kereste fel, akivel másnapi kórházi bejelentkezésben állapodtak meg. II.rendű felperes
14. április 25-én a hajnali órákban elhunyt. [2] Az I-III. rendű felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen az I-III. rendű felperesek részére személyenként 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak
15. április
16. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére, továbbá vagyoni kártérítés címén az I-III. rendű felperesek részére egyetemlegesen 50.000 forint és annak
17. május
18. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. [3] Az I-II. rendű alperesek és az I-II. rendű alperesi beavatkozók érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte személyenként az I-III. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg az I. rendű alperesnek 100.000 forint, a II. rendű alperesnek 127.000 forint, az I. rendű alperesi beavatkozónak 60.000 forint, a II. rendű alperesi beavatkozónak 76.200 forint perköltséget, míg ugyancsak személyenként 121.000 forint illetéket az állam javára. Rendelkezése szerint az állam által előlegezett 114.162 forint szakértői díjat az állam viseli. [5] Határozata jogi indokolásában kiemelte: a II. rendű alperes tekintetében az I-III. rendű felperesek azt állították, hogy a II. rendű alperes azáltal mulasztott, hogy a
19. április 16-tól április 21-ig tartó kórházi kezelés során nem vizsgálta a natriuretikus peptideket, amelynek birtokában mielőbbi pacemaker kontroll vizsgálatra küldhette volna tovább a beteget; mulasztott azért is, mert a kardiális panaszok birtokában már az implantálást követő 1 hónapon belül indokolt lett volna a pacemaker kontrollja, ezt mégsem végezte el; ezen túlmenően jogellenesen járt el a II. rendű alperes akkor is, amikor
20. április 24-én nem végzett megfelelő vizsgálatokat az édesapjuk tekintetében. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy ezeknek a magatartásoknak és a bekövetkezett halálnak, vagy esélyvesztésnek az okságát az I-III. rendű felperesek tartoztak bizonyítani, míg a II. rendű alperes akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az állított mulasztások és a beteg halála, esélyvesztése között nem áll fenn az okozati összefüggés, avagy az mindenképpen bekövetkezett volna, továbbá, hogy az elvárható gondosságot tanúsította. [6] Az elsőfokú bíróság aggálytalanként elfogadta ítélkezése alapjául a perben beszerzett, többször kiegészített igazságügyi szakértői véleményt. Megállapítása szerint az I-III. rendű felperesek édesapja szívelégtelenségben hunyt el, és a szakértői vélemény alapján rögzíthető, hogy amennyiben a beteg halála a pacemaker rossz működése miatt következett be, akkor egy korábbi kontroll vizsgálat elvégzése esetén lett volna esély arra, hogy kiderüljön a pacemaker rossz működése, és ebben az esetben esély lehetett volna arra, hogy ne következzék be a halál. Az pedig nem volt kizárt, hogy a II. rendű alperes azonnali pacemaker kontrollra küldje a beteget. A II. rendű alperes felróhatóságával összefüggésben ugyanakkor rámutatott, hogy a II. rendű alpereshez a beteget pacemaker indukálta tachycardia miatt vették fel, szívelégtelensége feltárása, diagnosztizálása nem képezte a gyógykezelés célját, mert az már ismert volt. A kezelés a konkrét panaszok kivizsgálására, a gyorsult szívműködés kezelésére irányult, amelynek során figyelemmel voltak a szívelégtelenségre is. Kiemelte: a PM funkciója nem a megfelelő szívritmus létrehozása, hanem az, hogy védelmet nyújtson a lassú ritmus (AV blokk) ellen. A szapora ritmus ellen gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre. A szakma szabályai szerint nem volt vitatott, hogy amennyiben a betegnek nyugalmi panaszai nincsenek, úgy megfelelő kezelés mellett ez otthonában is elvégezhető. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a kiegészített szakértői vélemény határozottan és koherensen foglalt állást abban a kérdésben, hogy
21. április 16-án az adott panaszok és tünetek alapján nem volt indokolt a beteg ... Klinikára történő áthelyezése. Hangsúlyozta: a betegnél fennállt a krónikus szívelégtelenség, azonban ennek önmagában semmi köze nem volt a kórházi kezeléshez, a szívelégtelensége - eltérő formákban és súlyosságban - fennállt a szívsebészeti műtét előtt, majd után is. Mivel a szívelégtelenség vezető tünete a fulladás, ezért a mindennapi kardiológiai gyakorlatban a sürgősségi felvétel szükségességét lényegében ez határozza meg, azonban ilyen körülmény a felperesek édesapja esetében nem volt megállapítható. Az orvosi adatok alapján pacemaker indukálta tachycardia miatt került felvételre a II. rendű alpereshez, az utóbb eljáró ... szakkonzultáns ezt a megállapítást ugyan kétségessé tette, ennek azonban annyiban nem volt jelentősége, hogy a panasz értékelését, és a tünet kezelésének módját ez nem befolyásolta. A szakértő önellentmondásoktól mentesen megvilágította, hogy a tachycard állapot nem a PM diszfunkció jele, a PM indukálta ritmuszavarok ritkán jelentkeznek, főként az implantációt követően azonnal, és elsősorban rossz balkamra funkció, elektrolit zavarok esetén. A jelen esetben egyértelműen pitvari ritmuszavarról volt szó, ami átvezetődött a kamrára is. A tachycard állapot (szívritmus gyorsulása) kezelése gyógyszeresen történik, az ellen nem a PM véd. Hangsúlyozta: valamennyi szakértő kifejezetten kiemelte, hogy a beteg kezelése igazodott a panaszaihoz, a
22. április 21-ig tartó időszakban a megfelelő, indokolt és eredményre is vezető kezeléseket megkapta. A szakvélemény alapján rögzítette, hogy
23. április
24. és
25. között, továbbá április 21-én a II. rendű alperes ambulanciáján kezelt beteg esetében a pacemaker műszeres ellenőrzésének szükségessége felmerült (azt részben meg is tették, mágnesre nem reagált), azonban nem sürgősséggel, de ezen sürgősség nem is volt megállapítható, ugyanis a beteg a pacemaker működési zavarának feltételezése mellett szakszerű és eredményes ellátásban részesült, stabil állapotban bocsátották otthonába. [7] A II. rendű alperesnél
26. április 24-én történt vizsgálattal összefüggésben megállapította, hogy arról orvosi irat nem keletkezett, a dokumentációs kötelezettség elmulasztása ugyanakkor nem áll okozati összefüggésben a beteg halálával. Megállapítása szerint a beteg
27. április 24-én keletkezett EKG leletén eltéréseket lehetett észlelni, azonban ezek az eltérések semmilyen egyéb vizsgálatra vagy terápiára nem adtak okot, a beteg állapotához igazodó legadekvátabb diagnosztikai eszköz működési eltérést nem mutatott. A pacemaker ellenőrzése tekintetében sem volt megállapítható mulasztás. Az EKG lelet kapcsán valamennyi szakértő megcáfolta a felperesek megbízására eljáró - ebben a tekintetben nem kompetens - szakértőt, az EKG későbbi értékelése alapján sem állapítható meg, hogy a beteg állapota sürgősségi ellátást indukált. [8] A natriuretikus peptidek vizsgálata körében az elsőfokú bíróság ugyancsak elfogadta a szakértői állásfoglalásokat. Kiemelte: e vizsgálat kifejezetten a még nem diagnosztizált szívelégtelenség felkutatására irányul, azonban a felperesek édesapja igazoltan krónikus szívelégtelenségben szenvedett, így nem volt jelentősége annak, hogy ez a vizsgálat mindkét kórházi kezelés során elmaradt. [9] Az elsőfokú bíróság rámutatott: a szakértői vélemények közül több is hivatkozott az Európai Kardiológus Társaság 2008-ban kelt ajánlására, amelyet a Cardiologica Hungarica 2010-ben fordításban közölt. Megítélése szerint az eljárt szakkonzultánsok számot adtak az értékelendő körülményekről, a hivatkozott ajánlás a bevezetőjében rögzíti, hogy az a korábbi ajánlások összegzése, és a módosulásokra külön is utal. Mindezért lehetséges, hogy az abban foglaltak a gyakorlat részét képezték 2009-ben is. Álláspontja szerint a módosulások ugyanakkor nem érintik a jelen ügy megítélését, azzal, hogy a szakértők hivatkoztak a ... által szerkesztett "Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez" elnevezésű irányelvre is, továbbá a klinikai gyakorlatra is. Mindezeken túlmenően előadták, hogy figyelemmel voltak a Kardiológiai Szakmai Kollégium által készített
28. március 24-ei a „Pacemaker és implantálható cardioverter-defribrillátor kezelés" protokollra is. Ennek értékelése megtörtént, így annak becsatolásától az elsőfokú bíróság mint szükségtelentől eltekintett. Megítélése szerint a ... Klinika által a pacemaker kontrollra alkalmazott belső szabályoknak a per mikénti elbírálása tekintetében nem volt jelentősége, ahogy annak sem, hogy BNP és NT-proBNP vizsgálatra volt-e lehetőség a klinikán. Az elsőfokú bíróság a szakértői kompetenciával e vonatkozásban nem rendelkező ... és a kellő szakértelemmel rendelkező ... együttes meghallgatását szükségtelennek tartotta, ellentmondást a véleményükben nem látott. [10] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I-III. rendű felperesek éltek fellebbezéssel, és a II. rendű alperessel szembeni keresetüket elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés megváltoztatását kérték. Elsődlegesen a II. rendű alperest a keresetük szerint kérték marasztalni, másodlagos fellebbezési kérelmük az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére irányult. [11] Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság nem folytatta le szükséges mértékben a bizonyítási eljárást, ugyanis indokolt lett volna a perben az igazságügyi orvosszakértői vélemények ellentmondásainak feloldása, írásbeli kiegészítés vagy a szakértők együttes szóbeli meghallgatása útján. A szakvélemények között ugyanis releváns ellentmondás volt azokban a kérdésekben, amelyek szerint a
29. április 16-tól 21-ig tartó kórházi kezelés során indokolt lett volna-e a beteg továbbküldése a szívműtétet és a pacemaker beültetését végző ... Klinikára pacemaker kontroll és állapotkontroll céljából;
30. április 16-án a kórházi felvételt indokoló állapot és tünetek jelei lehettek-e a pacemaker nem megfelelő működésének; a
31. április 24-én történt orvosi vizsgálat szakértőileg megítélhető-e dokumentáció hiányában; megítélhető volt-e dokumentáció hiányában a beteg kardiális állapota; az ekkor elvégzett EKG vizsgálaton kívül indokolt és szükséges lett volna-e további vizsgálatok elvégzése vagy a kórházi felvétel a beteg állapotának megítélése céljából, és indokolt lett volna-e a beteg továbbküldése a ... Klinikára pacemaker kontroll és állapotkontroll céljából. [12] Hivatkozásuk szerint a két szakvélemény között abban is releváns eltérés volt, hogy milyen szakmai szabályok alapján kell megítélni a perbeli esetet, és ezt az ellentmondást az elsőfokú bíróság elmulasztotta tisztázni. Fenntartották álláspontjukat, amely szerint szükséges lett volna a kardiológiai szakmai kollégium megkeresése annak közlése érdekében, hogy 2009-ben a kardiológiai gyógykezelésekre, pacemaker kontrollra, szívelégtelenség diagnosztikájára és terápiájára milyen szakmai szabályok, protokollok, irányelvek voltak érvényben. Állításuk szerint ugyancsak megalapozatlanul utasította el az elsőfokú bíróság az arra vonatkozó bizonyítási indítványukat, hogy a ... Klinikáján a perbeli időben alkalmazott és elérhető vizsgálat volt-e a natriuretikus peptidek vizsgálata, a BNP és NT-proBNP vizsgálat, és ha igen, mi célból. Ebben a tekintetben is alapvető eltérés volt ugyanis a két szakértői vélemény között, holott szakmai szabály szól arról, hogy a szívelégtelenség kezelésének megfelelő voltát a natriuretikus peptidek vizsgálata, a BNP és NT-proBNP vizsgálata alapján lehet kontrollálni és megítélni. Álláspontjuk szerint annak megítélésében is ellentét áll fenn a szakvélemények között, hogy a beültetés utáni pacemaker kontrolljára milyen szakmai szabályok voltak érvényesek 2009 áprilisában. A perbeli kórfolyamat alapján álláspontjuk szerint elvárható lett volna, hogy a szívelégtelenségre
32. március 24-én előírt gyógyszeres terápia megfelelőségét a II. rendű alperes kontrollálja, vagy e célból mielőbb továbbküldje a beteget a ... Klinikára. A szakvélemény szerint a II. rendű alperes a natriuretikus peptidek vizsgálatával tudta volna ellenőrizni, hogy az általa a szívelégtelenségre alkalmazott kezelés megfelelő volt-e. Hangsúlyozták, hogy egy szívelégtelen betegnél jelentkező állapotromlás és panaszok hátterében mindig indokolt és szükséges az alkalmazott gyógyszeres terápia megfelelőségének kontrollálása, szükség esetén a terápia megváltoztatása. [13] További hivatkozásuk szerint az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes által
33. április 24-én végzett vizsgálat elvárható gondosságnak megfelelőségét sem helytállóan állapította meg. A szakértő ugyanis felróható mulasztást állapított meg a II. rendű alperes terhére. A szakértői véleményben részletezett vizsgálatok elmulasztása folytán a II. rendű alperes elvette az esélyét annak, hogy a beteg másnap bekövetkezett halála megelőzhető legyen. A szakértő megállapítása szerint a pacemaker beültetésétől számított 1 hónap múlva indokolt lett volna az első kontrollra visszaküldeni a beteget az implantáló ... Klinikára, tekintettel arra is, hogy a
34. március 17-i pacemaker beültetést követő rehabilitációról történő
35. április 14-ei hazabocsátás után, már április 16-án kórházba került a beteg kardiális panaszok miatt. Állításuk szerint a dokumentáció hiánya miatt nem állapítható meg, hogy a beteg
36. április 24-én jó kardiális állapotban volt, és kardiális állapota nem volt-e olyan, amely miatt további vizsgálatok, kórházi felvétel vagy mielőbbi továbbküldés lett volna indokolt. Álláspontjuk szerint bizonyított, hogy
37. április 16-án az EKG-n eltéréseket lehetett észlelni, és emiatt indokolt volt a beteg kórházi felvétele, ezért április 24-én is indokolt lett volna a további vizsgálatok elvégzése, a kórházi felvétel vagy a mielőbbi továbbküldés, amely esélyt teremthetett volna a beteg életének meghosszabbítására. [14] A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Kiemelte: a felperesek állításával szemben rögzíthető, hogy a beteg elhalálozásának oka szívelégtelenség, boncolás hiányában több adat a halál bekövetkezésének okfolyamatára nem áll rendelkezésre, a pacemaker működésének meghibásodására tett felperesi hivatkozás ezért alappal nem bírhat. A betegnek 2009 áprilisában krónikus szívelégtelensége volt, a korábban beültetett pacemaker folyamatos kontrollját és felülvizsgálatát más egészségügyi szolgáltató teljesítette, ezzel összefüggő feladata a II. rendű alperesnek nem volt, pacemaker beültetést, beavatkozást a II. rendű alperes nem végzett. Hangsúlyozta, hogy a II. rendű alpereshez a beteg szívritmuszavar miatt került felvételre, amely panaszt a szakmai szabályoknak megfelelően látták el. Utalt továbbá arra: bár pacemaker indukálta tachycardia történt, ez nem azonos a beültetett eszköz meghibásodásával, a tachycardia kezelése gyógyszeresen történik. A beteg a
38. április 24-i megjelenésekor is szédüléses panaszokra hivatkozva részesült adekvát ellátásban, amelyet az EKG eredmények alátámasztottak. A felperesek állításával szemben a kiegészített szakértői vélemény megállapításai a teljes kórdokumentáción alapulnak, a szakvélemény részletes és ellentmondásmentes, a natriuretikus peptidek vizsgálatának kérdése is értékelésre került a szakértői véleményben. [15] Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezése, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata nem érintett [a per megindítása idején hatályos, a polgári perrendtartásról szóló
39. évi III. törvény (régi Pp.)
40. §