← Magyarország

Bf.437/2019/29 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.III.437/2019/

  1. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. január
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A kábítószer birtoklásának bűntette miatt VÁDLOTT NEVE ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék
  4. május
  5. napján kihirdetett 1.B.1346/2017/
  6. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 10 (tíz) évre súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összege helyesen 3.580.698.- (hárommillió-ötszáznyolcvanezerhatszázkilencvennyolc) forint, melyből a vádlott 2.740.558.- (kettőmillió-hétszáznegyvenezerötszázötvennyolc) forintot köteles megfizetni az állam javára, míg a fennmaradó 840.140.(nyolcszáznegyvenezer-száznegyven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által
  7. május
  8. napjától
  9. január
  10. napjáig letartóztatásban töltött további időt. A másodfokú eljárás során felmerült összesen 340.313.- (háromszáznegyvenezerháromszáztizenhárom) forint bűnügyi költségből kötelezi a vádlottat, hogy külön felhívásra fizessen meg az állam javára 92.964,- (kilencvenkettőezer-kilencszázhatvannégy) forint bűnügyi költséget, az ezt meghaladóan felmerült 247.349.- (kettőszáznegyvenhétezer-háromszáznegyvenkilenc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Szegedi Törvényszék fenti ítéletével a
  11. január
  12. napjától fogvatartásban lévő vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklásának bűntettében [Btk.
  13. §

(1)bekezdés 5. fordulat,
(2)bekezdés c) pont], ezért a vádlottat mint visszaesőt 8 év 6 hónap szabadságvesztésre és 8 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, valamint megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által
  1. január
  2. napjától
  3. május
  4. napjáig fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről, továbbá kötelezte a vádlottat, hogy az ügyben felmerült 3.572.537,- forint bűnügyi költségből fizessen meg az államnak 2.740.748,- forintot, valamint megállapította, hogy a fennmaradó 832.089,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyészség a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és a végrehajtási fokozatnak fegyházban történő meghatározása, valamint hosszabb tartamú Magyarország területéről történő kiutasítás alkalmazása érdekében, míg a vádlott és védője egyezően elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése végett. [3] Fellebbezésének írásbeli indokolásában a védő kifejtette, hogy kétséget kizáró módon nem bizonyítható az, hogy a vádlott tudott arról, hogy a személygépkocsiban kábítószer van elrejtve, tudatát sem szándékosság, sem gondatlanság nem járta át. Másodlagos indítványa a büntetés enyhítésére irányult, amelynek során azt is kifejtette, hogy a Szegedi Ítélőtábla ugyanilyen jellegű ügyekben enyhébb tartamú szabadságvesztés büntetést szabott ki, illetőleg azok végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Tévesnek minősítette továbbá a törvényszék azon megállapítását, miszerint a vádlott a terhére megállapított bűncselekményt feltételes szabadságra bocsátás hatálya alatt követte el. Álláspontja szerint a vádlott a macedón bíróság által kiszabott büntetést 120 nap híján letöltötte, de a szabadságvesztés letöltése során nem került feltételesen szabadlábra, hanem - összhangban a [nemzet neve] Szankciók Végrehajtásáról szóló Törvény
  5. §-val - szabadlábra bocsátás történt, az intézmény igazgatójának döntése alapján. Véleménye szerint így a Btk.
  6. §
(4)bekezdés d) pontjában foglaltak nem valósultak meg, mert a vádlott a végrehajtás befejezése után követte el a szóban forgó bűncselekményt, ezért feltételes szabadságra bocsátható. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy amennyiben az ítélőtábla a vádlottat bűnösnek találja, úgy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítse, valamint állapítsa meg, hogy a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható, illetőleg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát ne változtassa meg. [4] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.448/2017/22. számú átiratában észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabályt sértett, amikor a 2018. június 21. napján tartott tárgyaláson az egyik ülnök személyében bekövetkezett változásra tekintettel az 1998. évi XIX. törvény 287. §
(3)és
(4)bekezdése alapán a tárgyalás addigi anyagának ismertetésével nem ismételte meg a tárgyalást, ehelyett iratellenesen azt rögzítette, hogy a tanács összetételében nem történt változás, így az eljárás ismétlés nélkül folytatható. Tekintettel azonban arra, hogy az elsőfokú bíróság ezt követően a 2018. július 1. napjától hatályos Be. 868. §
(3)bekezdése alapján egyesbíróként járt el, ennek az eljárási szabálysértésnek az ügy érdemére nem volt kihatása, ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla csupán megállapítására szorítkozzon. Ezen túlmenően indítványozta a tényállás helyesbítését, illetőleg a bűnösségi körülmények kiegészítését, összességében pedig azt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlott szabadságvesztés és kiutasítás büntetésének tartamát súlyosítsa, a szabadságvesztést fegyházban rendelje végrehajtani, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [5] A felmentésre, valamint a kiszabott büntetések enyhítésére irányuló fellebbezések alaptalanok, míg a szabadságvesztés tartamának súlyosítása érdekében bejelentett ügyészségi fellebbezés alapos, a kiutasítás tartamának súlyosítása, valamint a büntetés végrehajtási fokozatának fegyházban történő meghatározása iránt előterjesztett fellebbezés alaptalan. [6] Az ítélőtábla a Be. 590. §
(1),
(2)és
(7)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljeskörűen felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a
  1. április
  2. napján tartott tárgyalási napon (
  3. számú jegyzőkönyv) az eljáró tolmácsot az akkor hatályos
  4. évi XIX. törvény
  5. §
(1)bekezdésében és 114. §
(3)bekezdésében foglaltak ellenére a tolmács esküjére is figyelmeztette. Megállapítható ugyanakkor, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően, a hamis tolmácsolás törvényes következményeire is figyelmeztette, erre figyelemmel a tolmács törvényes figyelmeztetése megtörtént, ezért az ítélőtábla pusztán az eljárási szabálysértés megállapítására szorítkozott. [7] Nem osztotta ugyanakkor az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, miszerint a
  1. június
  2. napján tartott tárgyalási napon (
  3. tárgyalási jegyzőkönyv) az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett volna amiatt, hogy az egyik ülnök személyében bekövetkezett változásra figyelemmel a tárgyalás addigi anyagának ismertetésével nem ismételte meg a tárgyalást. Megállapítható ugyanis, hogy ezen tárgyaláson érdemi eljárási cselekmény nem történt, így a tárgyalás megismétlése nem vált szükségessé, ezért nem valósult meg eljárási szabálysértés sem. [8] A másodfokú bíróság a Be.
  4. §
(1)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását a rendelkezésre álló iratok egybehangzó adataira figyelemmel az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: [9] A vádlottnál megtalált marihuána totál-THC-tartalma legalább 2150 gramm volt, amely meghaladja a különösen jelentős mennyiség alsó határát, annak 179,16%-a. Ezen helyesbítés azért vált szükségessé, mert az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy az igazságügyi vegyészszakértői vélemény (nyomozati iratok 104-105 . oldal)
  1. oldalának „vélemény" részét megelőző bekezdésében rögzítette, hogy a lefoglalt 15.043 gramm nettó tömegű anyag 2380 + - 230 gramm totál-THC-t tartalmaz. Erre tekintettel pedig a mérési hibahatár figyelembevételével, a vádlottra nézve legkedvezőbb hatóanyagtartalmat kell megállapítani. [10] Kiegészítette az ítélőtábla az ítéleti tényállást továbbá akként, hogy a vádlott magas vérnyomás betegségben is szenved. [11] Egyebekben az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megalapozott tényállást állapított meg, melyet az ítélőtábla a fenti helyesbítéssel és kiegészítéssel határozatának alapjául elfogadott. [12] A vádlott felmentésére irányuló fellebbezések lényegében a bizonyítékok mérlegelése ellen irányultak. Azt sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösséget tagadó - de ellentmondásokat tartalmazó - vallomásával szemben, ítéleti tényállását első sorban a szemle jegyzőkönyv adataira (a gépkocsiban található illatosítókra, valamint illatosító sprayre, illetőleg a festéshez szükséges szerszámok hiányára történő hivatkozás) a vegyészszakértői véleményre, valamint az igazságügyi közlekedésügyi műszaki szakértői véleményre alapította. [13] Az elsőfokú bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján beszerzett és rendelkezésére álló bizonyítékokat maradéktalanul megvizsgálta, azokat hiánytalanul mérlegelési körébe vonta. Kellő indokát adta annak, hogy a vádlott többször megváltoztatott és következetlen vallomásait miért vetette el, részletesen és kimerítően indokolta, hogy a megállapított tényállást miért a fentebb felsorolt, egyéb bizonyítékok alapján állapította meg. [14] Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenysége okszerű és logikus volt, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a vádlott elkövette az ítéleti tényállásban terhére megállapított bűncselekményt, ezen okfejtését az ítélőtábla is maradéktalanul osztotta. [15] A Be.
  2. §
(4)bekezdése szerint a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. [16] A Be. 591. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélte megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. [17] Megalapozott tényállás esetén tehát a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség a bizonyítékok eltérő mérlegelésére, ezért az ezt támadó vádlotti és védői fellebbezések nem vezethettek eredményre. [18] A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. [19] E körben az ítélőtábla a jogi indokolást viszont kiegészítette akként, hogy a kannabisz a 66/2012. (IV.2.) Kormányrendelet 1. számú mellékletének K1 jegyzéke 23. pontja szerint is kábítószernek minősül, valamint helyesbítette a felhívott jogszabályi hivatkozást akként, hogy a Btk. 459. §
(1)bekezdés 18/a) pontjában megjelölt magyar jogszabály helyesen az
  1. évi
  2. törvényerejű rendelet. [20] A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla a bűncselekmény elkövetése óta bekövetkezett időmúlást tekintette enyhítő körülményként, mely ugyanakkor nem nyomatékos. További súlyosító körülmény a vádlott terhére visszaesői minősége. [21] Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel nem tévedett a törvényszék, amikor a Btk.
  3. §-ban foglalt büntetési célok elérése érdekében a Btk.
  4. §
(1)bekezdése alapján a vádlottat börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. Nem volt figyelemmel ugyanakkor az elsőfokú bíróság arra, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését megelőzően mindössze 24 nappal szabadult előző szabadságvesztés büntetéséből, melyet ugyancsak kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény miatt szabtak ki rá, illetőleg annak elismert tartama ugyancsak 8 év 6 hónap volt, így a fokozatosság elvének figyelembevétele mellett is, a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés eltúlzottan enyhe. Mindezek okán az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 10 évre súlyosította. [22] Ennek kapcsán helyesbítette az ítélet 7. oldalának hetedik bekezdésében található jogszabályi hivatkozást akként, hogy az helyesen a Btk., illetőleg kiegészítette azt a Btk. 35. §
(1)bekezdésére történő hivatkozással. [23] Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját, miszerint a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban kell megállapítani. A Btk. 35. §
(2)bekezdése értelmében a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. Erre figyelemmel tehát a bűnösségi körülmények figyelembevétele a végrehajtási fokozat megállapítása során nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába. Mindezeken túlmenően a börtön fokozatban történő végrehajtási mód megfelel az ehhez hasonló ügyekben kialakult bírói gyakorlatnak is. [24] Nem volt téves a törvényszék azon rendelkezése sem, mellyel kizárta a vádlottat a feltételes szabadság lehetőségéből. Nem foghattak helyt a védő által kifejtettek, miszerint a Btk. 38. §
(4)bekezdés d) pontjában foglaltak nem állnak fenn. A vádlottal szemben a macedón bíróság által kiszabott szabadságvesztést a magyar bíróság magyar elítélésként ismerte el, annak minden jogkövetkezményével együtt. Így azzal is, hogy a Btk. 39. §
(1)bekezdése szerint határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő részével, de legalább egy év. A vádlott
  1. január
  2. napján történt szabadlábra helyezése feltételes szabadságra bocsátásnak minősül a magyar jog szerint, hiszen a vádlott a végrehajtás befejezése előtt szabadult, elhagyhatta a büntetés-végrehajtási intézet területét. A terhére megállapított bűncselekményt pedig egy éven belül,
  3. január
  4. napján követte el, mellyel a Btk.
  5. §
(4)bekezdés d) pontjában foglaltakat valósította meg, azaz a bűncselekmény elkövetésére a korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt került sor. Erre tekintettel pedig a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatósága a törvényben kizárt. [25] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla kizárólag a kiszabott szabadságvesztés súlyosítása iránt előterjesztett ügyészi fellebbezést találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [26] Megállapította az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg az ügyben felmerült bűnügyi költség összegét, amely arra vezethető vissza, hogy a költségjegyzékbe nem került bevezetésre a Szegedi Ítélőtábla Bpkf.I.578/2018/
  1. számú végzésével megállapított 8.001,- forint fordítási díj (elsőfokú bírósági iratok
  2. sorszáma alatt), továbbá a törvényszék a
  3. sorszámú jegyzőkönyvében II. és III. sorszámú végzésekkel megállapított 22.000,- forint védői díjat, valamint 16.000,- forint tolmácsdíjat sem vezette be a költségjegyzékbe, illetőleg ezen túlmenően is számítási hibát vétett. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összege helyesen 3.580.698,- forint, melyből a vádlott 2.740.558,- forintot köteles megfizetni az állam javára, míg a fennmaradó 840.140,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. [27] A Btk.
  4. §
(1)és
(2)bekezdéseire figyelemmel a másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által
  1. május
  2. napjától
  3. január
  4. napjáig letartóztatásban töltött további időt. [28] A Be.
  5. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú eljárás során összesen 340.313,- forint bűnügyi költség merült fel, melyből a vádlott 92.964,- forintot (a gépjármű tárolási költségei) köteles megfizetni az állam javára a Be. 145. §
(1)bekezdés a) pontja és 574. §
(1)és
(2)bekezdése alapján, míg az ezt meghaladóan felmerült 247.349,- forint bűnügyi költséget (tolmácsolással felmerült díj) a Be. 576. §
(1)bekezdés b) pontja alapján az állam viseli. [29] Az ítélettel szemben a Be. 615. §
(1)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. ,
  1. január
  2. . Joó Attila s. k. a tanács elnöke . Kiss Dániel s. k. előadó bíró . Hegedűs István s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.437/2019/
  3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 1.B.1346/2017/
  4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. ,
  5. január
  6. . Joó Attila s. k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.