← Magyarország

Pf.20179/2019/15 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.179/2019/15/I. szám A Győri Ítélőtábla a Bihari Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek - a Kolozsvári & Waldmann Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék

  1. május
  2. napján kelt 4.P.20.074/2019/17/I. számú ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján meghozta a következő közbenső ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, mellőzi a kölcsönszerződésnek a kamat éves, százalékban kifejezett mértéke felüntetésének hiányából eredő érvénytelensége miatti érvényessé nyilvánítását, megállapítja, hogy a peres felek között 2008.04.
  4. napján létrejött HIT1358008 számú kölcsönszerződés az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezések tisztességtelensége miatt érvénytelen. Mellőzi az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezéseit. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonása tekintetében az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. A felperes másodfokú perköltségét 122.750 (Egyszázhuszonkettőezer-hétszázötven) Ft-ban, az alperes másodfokú perköltségét 19.050,- (Tizenkilencezer-ötven) Ft-ban állapítja meg. Ez ellen a közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az általa megvásárolni kívánt Peugeot Boxer típusú tehergépjármű 2.000.000,- Ft-os vételára kiegyenlítéséhez szükséges 1.600.000,- Ft összegű kölcsön kapcsán nyújtott be finanszírozási kérelmet az alpereshez. Az alperes
  5. november
  6. napjától hatályos hirdetménye magánszemélyszerződő félfinanszírozási kérelme esetén mellékletként csatolandó dokumentumként határozta meg a forgalmi engedély, személyi igazolvány, jogosítvány (útlevél, vagy adókártya),illetve egy maximum egy hónapos közüzemi számla másolatát. A felek között
  7. április 17-én a HIT1358008 számon egyedi kölcsönszerződés jött létre, melynek részét képezte az alperes gépjármű hitelezési tevékenységre vonatkozó HIT/2006.05.
  8. sz. Üzletszabályzata (a továbbiakban: Üzletszabályzat). A szerződéskötés során az alperest a Cég 1 Kft. képviselte. Az egyedi kölcsönszerződés szerint az alperes 72 hónapi futamidőre 1.600.000,- Ft összegű, svájci frank alapú kölcsönt nyújtott a felperesnek. A havi törlesztőrészlet összege 35.762,Ft, az összes törlesztőrészletet 2.574.864,- Ft volt. A kölcsönszerződés részét képező Üzletszabályzat I/
  9. és I/.
  10. pontja szerint a kölcsönbe vevő választhatott a normál deviza konstrukció - melynél az adós a kamatváltozás I. és II.-t a kölcsönbe adó hirdetménye szerint volt köteles megfizetni -, illetve a fix deviza konstrukció - melynél az adóssal a kamatváltozás I. és II. elszámolása a futamidő végén történik - között. A felperes az egyedi szerint a normál deviza konstrukciót választotta, a kamatváltozás I-t és kamatváltozás II-t (árfolyamváltozás) a kölcsönbe adó hirdetménye szerinti gyakorisággal vállalta megfizetni (Kölcsönszerződés 8./ pont). Az Üzletszabályzat - egyebek mellett - az alábbiakat tartalmazza: I/
  11. mértékadó devizanem: az egyedi kölcsönszerződésben meghatározott devizanem; I/
  12. árfolyam: a Takarékbank Rt. által a mértékadó devizanemre kiemelt ügyfelek számára jegyzett hivatalos, forintban kifejezett árfolyam; I/
  13. rendkívüli árfolyam esemény: rendkívüli árfolyam eseménynek minősül az árfolyam szélsőséges mértékű (25%-ot meghaladó) növekedése a mértékadó árfolyamhoz képest, vagy egyéb, a Magyar Nemzeti Bank, mint jegybank által foganatosított rendkívüli intézkedés (pl. intervenciós sáv eltolása, egyéb pénzpiaci szabályok megváltoztatása), amely a forint árfolyamát a jövőben szélsőségesen befolyásolhatja; I/
  14. mértékadó árfolyam: a mértékadó devizanem vételi árfolyama az egyedi kölcsönszerződés létrejötte napján; I/
  15. kamatváltozás: a./ kamatváltozás I.: a mértékadó kamatláb pénzpiacon bekövetkezett százalékos értékének változása függvényében, a hátralévő törlesztő részletek összegét érintő kamatkülönbözet; b./ kamatváltozás II. (árfolyamváltozás): a mértékadó árfolyam és a fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyam változásának függvényében az alábbi képlet szerint meghatározott kamatkülönbözet: kamatváltozás II. = fizetési kötelezettség x[(fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyam/mértékadó árfolyam)-1]. Az Üzletszabályzat IV/
  16. pontja szerint, hogy a hitelező jogosult a folyósított kölcsön összege után kamatot felszámítani. A képlet alapján kiszámított induló ügyleti kamat mértéke 17,46%. Az Üzletszabályzat IV/
  17. pontja szerint az esedékessé vált törlesztőrészletekre jutó kamatváltozás II-t a hitelező utólag - a hirdetményben közzétett gyakorisággal - terheli ki, amennyiben a még ki nem terhelt valamennyi kamatváltozás II. összege legalább a hirdetményben meghatározott mértéket eléri. A szerződés megszűnésekor a hitelező a ki nem terhelt valamennyi kamatváltozás II-t kiterheli, illetve jóváírja. Az V/
  18. pont szerint amennyiben a kölcsönszerződésben megjelölt „mértékadó devizanem" nem magyar forint (HUF), a kölcsönszerződés deviza alapú szerződés, amely esetben a kölcsönbe vevő vállalja a mértékadó devizanem és a forint közötti árfolyamváltozásból eredő kockázatokat. Az árfolyamváltozás lehetséges mértéke Euró esetében a mindenkori intervenciós sáv nagysága alapján limitálható, míg egyéb devizák esetében további kockázatot jelent az adott deviza és az Euró keresztárfolyamának változása. A kölcsönszerződés
  19. szeptember
  20. napján teljesítés folytán megszűnt. A felperes összesen a szerződés alapján 3.441.559,- Ft-ot fizetett meg az alperesnek. A
  21. évi XL. tv. - DH2 tv. - szerinti elszámolás alapján a tisztességtelenül felszámított összeget az alperes 64.767,- Ft-ban állapította meg utalta a felperesnek. *** Felperes keresetében- a deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozvaa szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását és az alperes 901.928 forintban történő marasztalását kérte. I. Arra hivatkozott, hogy a perbeli szerződés forintkölcsönnek minősül. Az egyedi szerződésből nem állapítható meg, hogy forintban kifejezett havi törlesztőrészleten felül más fizetési kötelezettsége is lenne, abból a kölcsön deviza alapúsága nem vezethető le. Azegyedi szerződés és a mellékletének minősülő Üzletszabályzat egymástól eltérő rendelkezéseire figyelemmel a rPtk. 205/C. §-a alapján a szerződés forint kölcsönnek minősül. A finanszírozási kérelem II. számú dokumentumból kitűnően az induló ügyleti kamat 17,05 % volt, a THM 19,91 %. E magas kamat is azt támasztja alá, hogy a perbeli jogügylet nem deviza alapú, hiszen a Kúria 6/
  22. PJE határozata
  23. pontja értelmében az adós amiatt fizet az árfolyamkülönbözetet, mert azt ellentételezi az alacsony kamat. II. Keresetmódosításában hivatkozott arra is, hogy a szerződés érvénytelen a kamat, költségek és díjak éves százalékos mértékének meghatározása hiánya és amiatt is, s mivel így a THM százalékos mértéke sem lehet valós. (rHpt.
  24. §

(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pont) III. Amennyiben a szerződés mégis deviza alapú kölcsön, úgy-az árfolyamkockázatot kockázatfeltárás nélkül reá hárító rendelkezés tisztességtelensége miatt- érvénytelen. Az ügyletkapcsán nem történt kockázatfeltárás. Nem készült külön kockázatfeltáró nyilatkozat. Kockázatfeltárásnak az egyedi szerződés 7. pontja, illetve az Üzletszabályzat V.6. pontja sem tekinthető. Az Üzletszabályzat V.6. pontja telepítette rá a deviza alapú kölcsön vonatkozásában az árfolyamváltozásból eredő kockázatot, de az csak a kockázat telepítése, nem feltárása. E pont megfelelő tartalma esetén is - csak akkor minősülhetne kockázatfeltárásnak, ha azt - mint speciális szerződési feltételt - külön megtárgyalta volna vele az alperes. A kockázatfeltáró nyilatkozat alkalmazásának elmaradása miatt a PSZÁF bírságot is szabott ki az alperessel szemben, ha az Üzletszabályzatban szereplő tájékoztatás a külön kockázatfeltáró nyilatkozatot pótolta volna, úgy erre nem kerül sor. Az alperes az árfolyamkockázat mibenlétét nem ismertette, nem részletezte, hogy annak mi a hatása az általa fizetendő törlesztőrészletekre. A szerződés egyetlen feltétele sem rögzíti azt, hogy a törlesztőrészlet összege korlátlanul emelkedhet, s ez kizárólag őt terheli. Az alperes már a 25 %-os mértékű árfolyamemelkedést is rendkívülinek prognosztizálta, így nem lehetett számítani ennél magasabb árfolyamemelkedésre. A szerződés alperes által tájékoztatásnak tekintett rendelkezései egymástól elszigetelten, az Üzletszabályzat különböző fejezeteiben kerültek rögzítésre, összefüggései nem áttekinthetőek. A Kúria Konzultációs Testületének 2019. április 10-i állásfoglalásában foglaltaknak nem felel meg az Üzletszabályzatban nyújtott tájékoztatás, ha maga az alperes is csak több rendelkezés együttes értelmezéséből következteti ki annak tartalmát. A szerződéskötés időpontjában az alperesnek - mint professzionális pénzügyi intézménynek - már tudnia kellett arról, hogy az 1009/2008. (II.25.) Kormányrendelet megállapította az intervenciós sáv megszüntetését, melynek következtében a svájci frank árfolyama jelentősen ingadozni kezdett. Erről azonban elmulasztotta őt tájékoztatni. A hiányos tájékoztatás ráadásul nem volt időszerű. Nem igazolt, hogy a szerződést kellő időben hazavihette volna áttanulmányozása érdekében. (EUB C-51/2017.) A leglényegesebb devizaelemre vonatkozó szerződési feltétel kiesése folytán nem teljesíthető a szerződés, azt forinthitelként kell elbírálni (rPtk. 239. §
(2)bekezdés). A szerződésből eredő valamennyi kötelezettségének eleget tett, a jogügylet
  1. szeptember
  2. napján lezárásra került. Az alperest összesen 2.574.864 forint illette meg, ezzel szemben megfizetett3.541.559 forintot Az alperes a DH törvények alapján visszafizetett részére tisztességtelenül felszámítottnak minősülő 64.767 forintot így a különbözeti 901.928 forintot köteles visszafizetni. *** Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes kishaszon-gépjárművet vásárolt, így nem minősül fogyasztónak, emiatt a rPtk. 209/A. §
(1)bekezdése értelmében csak a kikötések megtámadására jogosult, az erre nyitva álló határidőt (rPtk. 236. §
(1)bek.) azonban elmulasztotta. Fogyasztói minősége hiányában nem vonatkozik rá a rHpt.
  1. §-a, illetve a Kúria 2/
  2. számú polgári jogegységi határozata sem. Arra az esetre, amennyiben a felperes fogyasztónak minősül, arra hivatkozott, hogy a rHpt.
  3. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontja szerinti érvénytelenség megállapítására irányuló kérelem a Pp. 146/A. §-a szerinti meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. Ha a régi Hpt. 213. §
(1)bekezdés c) pontja csorbult is, abban az esetben a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánítható 17,46 %-os mértékű kamat alapulvételével. A jogszabály szerinti tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Annak megsértéséhez sem a rPtk., sem a rHpt. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Hasonló esetben a Kúria a rPtk. 205/B. §
(2)bekezdése megsértését nem állapította meg (BH2016.178.), azon elvi alapból kiindulva, hogy a szerződéskötés időpontjában a gazdaságipénzügyi életben a devizaalapú kölcsönszerződések ismertek, elterjedtek, a szokásos gyakorlat részei voltak, így az általános szerződési feltételekben szereplő kikötések külön figyelemfelhívás nélkül is a szerződés részévé válnak. Sem az uniós, sem a nemzeti jog nem ír elő külön íven teljesítendő tájékoztatási kötelezettséget. Az EUB C-51/
  1. számú döntése értelmében annak mérlegelése során, hogy a szerződés elsődleges tárgya meghatározására vonatkozó feltétel megfogalmazása világos és érthető-e a szerződés összes feltételét figyelembe kell venni, és a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre tekintettel kell lenni. Az EUB C-26/
  2. számú ítélete is a szerződés összes feltételének tulajdonít jelentőséget (
  3. pont), és figyelembe veendő a szerződéskötés során közzétett reklám és tájékoztatás is (
  4. pont). Emiatt a Kúria állásfoglalása sem célozhatja azt, hogy a tájékoztatás csak akkor megfelelő, amennyiben az egyetlen pontba sűrített. A jogviszony tartalmát az egyedi kölcsönszerződés, az Üzletszabályzat és a Hirdetmény együttesen határozzák meg. Az egyedi szerződés VIII. pontja maga is utal az árfolyamkockázatra. A felperes az egyedi szerződésben a kamatváltozás I. és II. elszámolására az úgynevezett „normál devizakonstrukciót" választotta. Az Üzletszabályzat I/6., I/17., I/20., I/22., I/23., I/24., I/25.b., c. és V/
  5. pontjai átolvasása és értelmezése mellett tisztában kellett lennie a felperesnek azzal, hogy az ügylet árfolyamkockázattal jár. Az árfolyamváltozásból eredő kötelezettségek kiterhelésének módját pedig az Üzletszabályzat IV.
  6. pontja, mértékét I/25.b. pontja részletezi. A Kamatváltozás II. szövegezéséből egyértelmű, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, erre utal a „rendkívüli árfolyamesemény" fogalom is. Az 1009/
  7. (II.25.) Kormányrendelet pedig nem vonatkozik a CHF alapú szerződésekre. A tájékoztatási kötelezettsége a 6/
  8. számú PJE határozat értelmében nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére. A szerződési feltételek áttanulmányozása, megértése kapcsán a felperest is együttműködési kötelezettség terheli. A felperes maga sem állította, hogy az Üzletszabályzat áttanulmányozására időt kért, s az alperes ennek biztosításától elzárkózott volna (BH2012.247.). Az Üzletszabályzatot a kölcsönszerződés aláírásával a felperes kifejezetten elfogadta, azt megismertnek és megértettnek, magára nézve kötelezőnek ismerte el, ennek ellenkezőjét - az okiratban foglaltakkal szemben - neki kell bizonyítani. *** Az elsőfokú bíróság ítéletében a peres felek között
  9. április 17-én HJT1358008 szám alatt létrejött kölcsönszerződést - a szerződéskötés időpontjától - érvényessé nyilvánította azzal, hogy az induló ügyleti kamat mértéke 17,46%. Megállapította, hogy a HIT/2006.05.
  10. számú üzletszabályzat XIII/
  11. pontjában foglalt illetékességi kikötés tisztességtelen. Egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 57.150,Ft perköltséget. Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a peradatai (a kölcsönigénylés és mellékletei, a felperes által csatolt iratok) alapján a felperes fogyasztónak, a kölcsönszerződés fogyasztói szerződésnek minősül, amit alátámaszt az is, hogy a felperessel az alperes a DH2 törvény alapján elszámolt. Az Üzletszabályzat XIII.
  12. pontja szerinti illetékességi kikötés tisztességtelenségét a 2/
  13. PK vélemény 5.a. pontjában foglaltak alapján állapította meg, melyre figyelemmel az alperes illetékességi kifogását alaptalannak minősítette. A rHpt.
  14. §
(1)bekezdés c) pontjára alapított keresetmódosítást az eljárás folyamán P.20.568/2017/22/I. számú végzésével, mint meg engedett keresetváltoztatást ugyan elutasította, de a nyilvánvaló semmisséget hivatalból is észlelnie kellett [2/
  1. (XII.10.) PK vélemény 9.a. pont; 2/
  2. (VI.28.) PK vélemény 4.a. pont]. A kamat éves százalékos mértékének meghatározottsága formai hiányosság, az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető volt, e téren a felek kérelmeihez sem volt kötve (1/
  3. (VI.28.) PK vélemény
  4. pont), ezért az alperes által kiszámított és az elszámolólevélben közölt érves ügyleti kamat mértékét alapul véve a DH2 törvény
  5. §
(1)bekezdése alapján az ügyleti kamat százalékos mértékének meghatározásával a szerződést érvényessé nyilvánította. Rámutatott, hogy a THM mértékét a szerződés százalékosan tartalmazza, így a rHpt. 213. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a semmissége nem állapítható meg, ezzel összefüggő megtámadási keresetet pedig a felperes nem terjesztett elő. Az árfolyamkockázatot a felperesre telepítő rendelkezések tisztességtelensége nem állapítható meg. Az egyedi szerződés és az Üzletszabályzat az árfolyamkockázat felperesre telepítését, illetve az árfolyamváltozás törlesztőrészletre gyakorolt hatását megfelelő formában, világosan és érthetően tartalmazzák. A rHpt. 203. §
(6)és
(7)bekezdése szerinti kockázatfeltárásnak a lakossági ügyfél esetén sem kell külön nyilatkozatban szerepelnie, az teljesíthető a szerződésben is. A szerződés részét képező Üzletszabályzat V.
  1. pontja alapján egyértelmű, hogy a felperes felső határ nélküli árfolyamváltozásból eredő kockázatot vállalt, ezt támasztja alá az Üzletszabályzat I/
  2. pontja is, mely szerint az árfolyam szélsőséges mértékben is megváltozhat, illetve az I/25.b. pontja, melyből az is következik, hogy az árfolyamváltozás maga után vonja a törlesztőrészlet változását. A felperesnek mindenképpen mérlegelnie kellett a fentieket akkor, amikor az Üzletszabályzatban megtalálható két fizetési konstrukció közül a normál devizakonstrukciót választotta. Nem gondolhatta azt, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy őt az csak korlátozott mértékben terheli (Kúria 2/
  3. PJE). A Kúria 6/
  4. számú PJE határozata szerint a tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére. A rPtk.
  5. §
(4)bekezdése alapján az a felperes terhére esik, ha nem olvasta el a szerződést, vagy annak ellenére, hogy egyes rendelkezéseit nem értette meg, nem kér tájékoztatást az alperestől. Személyes meghallgatása során a felperes úgy nyilatkozott, hogy bár nem tudta mit jelent a svájci frank alapú hitel, erre nem kérdezett rá, és lehetségesnek tartotta azt is, hogy a szerződést elolvasása nélkül írta alá. *** Felperes pontosított fellebbezésében (Pf.14.) - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kérte a kölcsönszerződés érvénytelenségének (közbenső ítélettel történő) megállapítását az árfolyamkockázati tájékoztatás hiánya miatt. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet sérti a rHpt. 203. §
(6),
(7)bekezdését, a 2008/
  1. EGK Irányelvben foglaltakat, a rPtk.
  2. §
(3)bekezdését, 205/C. §-át és 209. §
(1)és
(4)bekezdését, a 2/
  1. PJE
  2. pontjában foglaltakat, az EUB C-51/
  3. és 118/
  4. számú ítéleteiben foglaltakat, az Alaptörvény R. cikk
(2)bekezdését és XXVIII. Cikk
(1)bekezdését. Keresetét alátámasztandó csatolt a perbelivel azonos, az egyedi kölcsönszerződés és Üzletszabályzat keresetben érvényesített okból fennálló érvénytelenségét megállapító ítéleteket (Győri Ítélőtábla Pf.III.20.057/2019/7/I., Fővárosi Ítélőtábla 34.Gf.40.087/2019., 36.Gf.40.746/2018.). Megismételte korábbi érvelését annak kapcsán, hogy a rHpt. 203. §
(6)és
(7)bekezdésében foglaltaknak megfelelő, általa alá is írt kockázatfeltáró nyilatkozat nem készült, az árfolyamváltozásból eredő kockázatot reá telepítő szerződéses rendelkezések tisztességtelenek. Az átlagos fogyasztó számára a rPtk.
  1. §-a szerinti értelmezési szabály alkalmazásával ezekből a feltételekből nem derül ki az, hogy az árfolyam különbözet kizárólag a fogyasztót terheli és a törlesztő részlet korlátlanul emelkedhet, az elsőfokú bíróság e rendelkezéseket mögöttes tartalommal saját értelmezése alapján töltötte ki. Az elsőfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadott Üzletszabályzat V.
  2. pontja nem teszi egyértelművé a felperes kockázatvállalásának konkrét tartalmát, abból nem derül ki egyértelműen, hogy a forint gyengülése esetén fizetési kötelezettsége megnő, és annak mértéke korlátlan. A szerződésből le nem vezethető tartalmat az alperes is csak több rendelkezés együttes értelmezéséből következteti ki. Ráadásul az Üzletszabályzat I.25.b. pontja megtévesztő, mert kamatváltozásként nevesíti az árfolyamváltozást. A kockázat megértését nehezítette az is, hogy a devizakonstrukcióval kapcsolatos rendelkezések egymástól elszigetelten, az Üzletszabályzat különböző fejezeteiben kerültek rögzítésre, ezáltal azok összefüggései nem áttekinthetőek. A mozaikszerű szerződési feltételek nem teszik érthetővé és világossá a kockázatvállalás tartalmát, így az árfolyamkockázatot reá hárító rendelkezés tisztességtelensége miatt a szerződés teljes érvénytelensége állapítható meg. A tájékoztatás tartalma körében az elsőfokú bíróság törvénysértően zárta ki az alperes képviselőjének meghallgatását azzal az indokkal, hogy a szerződéskötéstől eltelt 10 éves időtartamra tekintettel a tanú meghallgatása mellőzhető. A bíró nem döntheti el előre a bizonyítási eljárás sikertelenségét. Bár elsődleges álláspontja az, hogy e bizonyítás is csak akkor lenne lefolytatandó le, ha készült volna külön, aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat. Fellebbezése kiegészítéséhez jogi álláspontját alátámasztó jogerős ítéleteket csatolt. Utalt arra, hogy az Üzletszabályzat V.
  3. pontja csak a EUR/CHF keresztárfolyamának változására utalva tartalmaz kockázat telepítést, a Ft/CHF árfolyamváltozás esetére nem. Az alperes érvelése szerint a szerződésben elszórtan szereplő 11 feltételből kellett volna megértenie, hogy a törlesztő részleteken felül milyen fizetési kötelezettség terheli árfolyamváltozás címén. Ezzel szemben a Kúria Konzultációs Testülete 2019.04.10-i Emlékeztetője szerint, ha a tájékoztatásból nem derül ki, hogy az árfolyamváltozás valós, nincs felső határa, a törlesztőrészlet jelentősen megemelkedhet, illetve a tájékoztatás tartalma a mozaikszerű tájékoztatásból csak kikövetkeztethető, akkor a kockázat nem terhelheti a fogyasztót. Az elszámolásra a Kúria 2019.06.19.-i állásfoglalásában foglaltakat tartotta irányadónak. *** Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Korábbi érvelése fenntartása és részbeni megismétlése mellett rámutatott, hogy az egyedi szerződés
  4. pontjában és az Üzletszabályzat V/
  5. pontjában a felperes kifejezetten vállalta az árfolyamváltozás Hirdetmény szerinti megfizetését. Az árfolyamváltozásból eredő kötelezettségek kiterhelésének módját az Üzletszabályzat IV.
  6. pontja, mértékét I/25.b. pontja részletezte. Hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék egyedi ügyekben hozott döntéseire. Kiemelte, hogy a szerződés, az Üzletszabályzat és az ügyleti képviselő tájékoztatása együttesen a tájékoztatási kötelezettsége teljesítését igazolja. A felperesi érveléssel szemben a tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések tipikusan egy helyen az Üzletszabályzat I. fejezetében - a fogalom meghatározások között - találhatóak, így nincsenek elrejtve, elszórva. A szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a tartozás mértéke (a kölcsön összege) a lerovó (forint) pénznemben határozandó meg, a szerződés szerint devizában meghatározott költségek, díjak, jutalékok a szerződéskötéskori MNB árfolyamon számítandóak át forintra, s a teljesítéseket is forintban kell elszámolni. A tőkeösszeg forintosítása azonban nem felel meg az 1/
  7. (VI.28.) PK vélemény
  8. pontja szerinti értékegyensúly követelményének, emiatt a kamat mértéke a ténylegesen a szerződésbe foglaltnál magasabb kell, hogy legyen. *** A felperes fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság a kereset jogalapja - az érvénytelenség - körében a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta, s azt helyesen állapította meg, abból azonban téves jogi következtetés levonásával jutott arra, hogy a deviza alapú kölcsönszerződésben az árfolyamkockázatot a felperesre - mint fogyasztóra - terhelő szerződési kikötések tisztességesek, s emiatt tévesen utasította el a felperes érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló keresetét. A tipizált fogyasztónak az árfolyamkockázat valós tartalmával nem kell tisztában lennie, az erre vonatkozó konkrét, egyedi tájékoztatás megtörténtét és tartalmát a pénzügyi intézménynek kell bizonyítania. Az alperes e kötelezettségének az egyedi szerződés és az Üzletszabályzat általa megjelölt pontjaival, s tanú meghallgatása útján nem tudott eleget tenni. Az alábbiakban részletesen kifejtettek szerint az alperes által az egyedi szerződésben és az Üzletszabályzatban a termék deviza alapúságához nyújtott tájékoztatás nem lép túl a szerződés tartalmát kitöltő rendelkezések ismertetésén, az sem formájában, sem tartalmát tekintve nem felel meg a tájékoztatással szemben elvárt követelményeknek, hiányzik belőle a figyelemfelhívó jelleg. Árfolyamkockázati tájékoztatás A per tárgyát képező kölcsön a rHpt.
  9. számú melléklete III.
  10. pontja szerinti fogyasztási, emellett a III.
  11. pont szerinti lakossági kölcsönnek minősül, de egyúttal fogyasztói kölcsönszerződés is, melyre kiterjednek a rHpt.
  12. §
(6)
(7)bekezdése és a DH1 és DH2 törvények rendelkezései is. A rHpt. 203. §
(6)bekezdése értelmében az olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely deviza hitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, melynek tudomásul vételét az ügyfél aláírásával igazolja. A rHpt. 203. §
(7)bekezdése szerint a
(6)bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell a devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén a felek közötti információs egyensúly hiány ellensúlyozásaként előírt rHpt.203.§-a szerinti tájékoztatási kötelezettség kapcsán a 6/
  1. PJE határozat
  2. pontja arra mutatott rá, hogy amennyiben az árfolyamkockázat vonatkozásában az átlagos fogyasztó számára felismerhető, hogy az kizárólag őt terheli, s hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, úgy a vizsgált kikötés tisztességtelensége nem állapítható meg. A tájékoztatás tartalmával kapcsolatosan a Civilisztikai Kollégiumvezetők
  3. november 9-
  4. napján megtartott Értekezletén elfogadott értelmezés szerint a tájékoztatásból ki kell tűnnie, hogy az árfolyamváltozás hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül megemelkedhet, az árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa és az árfolyamváltozás lehetősége valós, azaz a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet. Az árfolyamkockázat valós tartalmára vonatkozó konkrét és egyedi tájékoztatás megtörténtét és tartalmát a pénzügyi intézménynek kell bizonyítania. A rHpt.203.§ mögött meghúzódó jogalkotói szándék ugyanis abból indul ki, hogy az átlagos fogyasztónak az árfolyamkockázat valós tartalmával nem kell tisztában lennie, azt a pénzügyi intézménynek egyedileg, konkrétan el kell magyaráznia a fogyasztó számára. (Emlékeztető II. napirend, A/I/
  5. pont) Az EUB C-186/
  6. számú ítéletben megjelenő követelményként a pénzügyi intézmény fogyasztó megalapozott döntéséhez szükséges tájékoztatásának ki kell terjednie a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztő részletre gyakorolt hatására. A hitelfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénz, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik, különösen, ha a kölcsönt felvevő fogyasztó nem az adott kölcsön devizanemében kapja a jövedelmét. A C-186/
  7. számú ítéletben megfogalmazottakat megismételte az EUB C51/
  8. számú döntése is a harmadik kérdés kapcsán adott válaszában. A Kúria Konzultációs Testülete 2019.04.10-i ülésén a PJE határozatokban foglaltakat az EUB C186/16 és C-51/
  9. sz. határozatai ismeretében is fenntartotta. (Lásd Kúria devizahiteles pereket tárgyaló Konzultációs Testülete 2019.04.10-i ülésének Emlékeztetője 8.-
  10. pont) Az Emlékeztető szerint akkor megfelelő a tájékoztatás, ha abból kitűnik, hogy -a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozás lehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet, -nem elhanyagolható mértékű, -nincs felső határa, vagyis a törlesztő részlet akár jelentősen is megemelkedhet. Amennyiben a tájékoztatás a fenti tartalmi elemeket felölelte, úgy a külön kockázatfeltáró nyilatkozat (ennek hiányában a szerződés aláírása alapján) - a fogyasztó általi ellenkező bizonyításáig - feltételezni kell, hogy az árfolyamkockázat mibenléte és annak korlátozás nélkül kizárólag őt terhelő volta a fogyasztó számára világos és érthető volt, illetve az kellett, hogy legyen. Ekkor a pénzügyi intézmény által csatolt és a fogyasztó által aláírt (de legalábbis megismert), s a tájékoztatás lényeges tartalmát is rögzítő kockázatfeltáró nyilatkozattal szemben már a fogyasztót terheli annak bizonyítása, hogy az okiratban foglalt tájékoztatást ténylegesen nem kapta meg, annak tartalma eltért a nyilatkozatban foglaltaktól, illetve kiegészítő tájékoztatásra tekintettel alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy az bizonyos mértékben korlátozott. (2/2014 PJE indokolás III./
  11. pont) *** Arra helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a rHpt.
  12. §
(6)és
(7)bekezdése szerinti kockázatfeltárásnak lakossági ügyfél esetén nem kell feltétlenül külön okiratban szerepelni, az teljesíthető a szerződésbe integráltan is. Nem igazolta a per során az alperes, hogy az írásban nyújtott kockázatfeltárást meghaladóan szóban mennyiben került sor többlet tájékoztatására, s ha igen, annak mi volt a tartalma, így az ítélőtáblának is kizárólag az egyedi szerződésből és az Üzletszabályzat rendelkezéseiből kellett kiindulni. Önmagában az, hogy a szerződés tartalmazza a kirovó és lerovó pénznem megjelölését és a működési mechanizmust, melyen keresztül a kirovó pénznem deviza árfolyamának változása hat az adós által lerovó pénznemben teljesítendő törlesztőrészlet összegére, még nem jelenti azt, hogy e szerződési feltételek az árfolyamkockázat mibenléte és viselése tekintetében világosak és érthetőek, és a fogyasztó számára megfelelő tájékoztatást nyújtanak. Ennek megállapításához az is szükséges, hogy a fogyasztó - a szerződéskötést megelőzően, kellő időben - olyan tartalmú tájékoztatást kapott a pénzügyi szolgáltatótól az árfolyamkockázatról, mely alapján az árfolyamváltozás rá nézve gazdaságilag hátrányos következményeit is megfelelően értékelni tudta. A konkrét esetben a rendkívül szegényes tájékoztatásból az ügylet kockázatát a fogyasztónak az egyedi szerződés egyes pontjainak és az Üzletszabályzat különböző fejezeteinek (I. és V.) szétszórtan (mozaikszerűen) elhelyezett rendelkezéseinek egybevetéséből kellene kikövetkeztetni, ami a fogyasztótól el nem várható elemzést, aktivitást igényel. Ráadásul a több ponton téves, illetve félreérthető tartalmú tájékoztatás alapján - ez a fentiek szerint el nem várható aktivitás - sem vezetne a fogyasztó megfelelő informáltságához. Az alperes által adott tájékoztatásból az árfolyamkockázat léte kikövetkeztethető. Az egyedi kölcsönszerződés
  1. pontjából a mértékadó devizanemre (CHF), míg
  2. pontjából arra a következtethet az adós, hogy a normál devizakonstrukció választásával az Üzletszabályzatban részletezett úgynevezett Kamatváltozás I.-t és a Kamatváltozás II.-t (árfolyam) az alperesi Hirdetmény szerinti gyakorisággal köteles megfizetni. Az Üzletszabályzat V.
  3. pontjából következően - mivel a mértékadó devizanem nem magyar forint -, a svájci frank és a forint közötti árfolyamváltozásból eredő kockázatokat is vállalja. Ugyan nem kell a tájékoztatásnak kifejezetten a „korlátlan", „felső korlát nélküli" kifejezéseket tartalmaznia, de a perbeli Üzletszabályzatból nem vonható le arra vonatkozó következtetés, hogy az árfolyamváltozásból eredő kockázatnak nincs felső határa. Önmagában abból, hogy az Üzletszabályzat I/
  4. pontja rendkívüli árfolyameseményként nevesíti az árfolyam szélsőséges mértékű, 25 %-ot meghaladó növekedését, nem következik az, hogy az adós által vállalt kockázat felső határ nélküli. Az Üzletszabályzat V.
  5. pontja ráadásul - félreérhető módon - utal az EUR vonatkozásában a mindenkori intervenciós sáv nagysága alapján a kockázat limitáltságára, melyhez kapcsolódóan azt jelzi, hogy egyéb devizák esetén az adott deviza és az EUR keresztárfolyamának változása is további kockázatot jelent. Ez alkalmas azon téves képzetet keltésére, hogy mivel a forint és az EUR árfolyamváltozása vonatkozásában - az intervenciós sávval - beépítésre került egy korlát, ez - bár áttételesen - de érvényesülhet az egyéb devizák vonatkozásában is. Emellett e tájékoztatás nyilvánvalóan téves (idejétmúlt) is volt, mert a szerződés megkötésének időpontját megelőzően az 1050/
  6. (VI.4.) Kormányhatározat szerinti intervenciós sáv az 1009/
  7. (II.25.) számú Kormányhatározattal eltörlésre került. Amiatt is megtévesztő jellegű a tájékoztatásnak tekintett szerződési rendelkezés, mert a kamatváltozásból eredő kockázatot Kamatváltozás I. címszó alatt szerepelteti, ugyanakkor az árfolyamváltozásból eredő kockázatot is kamatváltozásnak nevezi (Kamatváltozás II. címszó alatt). Ez abban az esetben is megtévesztő, ha mellette zárójelben megjeleníti, hogy az tényleges tartalma szerint az árfolyamváltozásból eredő kockázatot takarja. Az alperes által felhívott szerződési rendelkezések nem utalnak arra sem - figyelemfelhívó jelleggel -, hogy a törlesztőrészletek akár jelentősen is megemelkedhetnek, s a választott devizához képest a forint leértékelődése a törlesztőrészletek olyan növekedéséhez vezethet, mely a fogyasztó számára gazdaságilag is nehezen elviselhetővé válhat. A fentiekre tekintettel az Üzletszabályzat I/6., I/17., I/20., I/22., I/23., I/24., I/
  8. b., c. pontja és V/
  9. pontja, valamint IV/
  10. pontja és az egyedi szerződés
  11. és
  12. pontja együttes értelmezése sem felel meg a deviza alapú kölcsönből eredő árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezés világos és érthető jellege kapcsán támasztott követelménynek, emiatt az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezések tisztességtelennek és a szerződés érvénytelennek minősül. (A rPtk.
  13. XXXI. törvénnyel módosított 209.§
(4)és
(5)bekezdése szövegezésének megfelelő értelmezés az irányadó a módosítást megelőző időszakra is, mert ez minősül a 93/13/EGK irányelv
  1. cikkével összhangban álló értelmezésnek.) Minderre figyelemmel az ítélőtábla a rPp.
  2. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, s a rPp. 213. §
(3)bekezdése alapján közbenső ítélettel megállapította a per tárgyát képező kölcsönszerződés érvénytelenségét. A teljes érvénytelenség megállapítása szükségképpen maga után vonta az elsőfokú ítélet éves százalékos kamat meghatározásával a szerződést érvényessé nyilvánító rendelkezése mellőzését. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása tekintetében az ítélőtábla az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, melynek során az elsőfokú bíróságnak figyelembe kell vennie a Kúria 2019 júniusában e tárgyban kiadott tájékoztatásában foglaltakat is. A közbenső ítélet alapján nem lehet állást foglalni a tekintetben, hogy a felperesi kereset milyen mértékű pernyertességet eredményez, ezért az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezéseit, s a felek másodfokú perköltségét a rPp. 252. §
(4)bekezdése alapján csupán megállapította. (Legfelsőbb Bíróság 4/
  1. (XII.14.) PK vélemény) Másodfokú perköltségként a felperes oldalán az általa kért 50.600 Ft útiköltséget és ügyvédi munkadíjat, és a lerótt 72.150 Ft fellebbezési illetéket vette figyelembe. Az alperes oldalán az őt képviselő ügyvéd munkadíját a 32/
  2. (VIII.22.) IM rendelet
  3. §
(2)bekezdés a) pontja, 3. §
(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján a kifejtett tevékenységgel arányban határozta meg, figyelembe véve, hogy az alperesi képviselő a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg. Győr, 2020. január 30. Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros Zsolt sk. előadó bíró Dr. Maurer Ádám sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.