A határozat elvi tartalma: Amennyiben az épület állapota az állékonyságot veszélyezteti, úgy a hatóság jogszerűen rendeli el a jókarbantartási kötelezettség teljesítését a tulajdonosok terhére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.615/2018/
- A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. ... ügyvéd (felperes címe) Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: ... kamarai jogtanácsos Az alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó - személyesen eljáró A per tárgya: építési bírósági felülvizsgálata ügyben hozott közigazgatási határozat A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: a felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november 17én kelt 5.K.27.201/2016/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.201/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000.- (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] Az [4] [5] [6] Az elsőfokú építési hatóság bejelentés alapján
- február 22-én helyszíni ellenőrzést tartott a ... alatti ingatlanon, amelynek során az ott álló épület külső és belső vizsgálatát végezte el. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv szerint a tetőfedés több helyen hiányos, a tető és a födém beszakadt. Az épület északi fala megsüllyedt. A tető- és födémszerkezet több helyen korhadt. Az épület észak-nyugati sarka nem függőleges, enyhén kifelé dől. A keleti, déli és nyugati homlokzat növényzettel takart, az ereszcsatornából kúszó növények lógnak, az épület lábazata sérült. A hatóság megállapításait a jegyzőkönyv mellékletét képező fényképfelvételekkel igazolta. Az elsőfokú hatóság határozatában kötelezte a felperest, az alperesi beavatkozót (a továbbiakban: beavatkozó), valamint a perben nem álló Kovács Lászlót és Várnagyi Sándort, mint tulajdonostársakat, hogy a lakóépület és a hozzáépített gazdasági épületrészek jókarbantartásának munkálatait egyetemlegesen végezzék el a határozat jogerőre emelkedésétől számított 6 hónapon belül az alábbiak szerint: a) a tető- és födémszerkezet javítása, pótlása, a korhadt elemek erősítése, pótlása; b) a tetőfedés cseréphiányainak pótlása; c) a csapadékvíz elvezetésének megoldása, a déli ereszcsatorna tisztítása, a víz épülettől elvezetése; d) az épületre kúszó növényzet eltávolítása és az épület állagát veszélyeztető növények kiirtása, ágak levágása; e) a lábazat és falszerkezet szükséges helyeken történő megerősítése, a téglahiány pótlása. A hatóság tájékoztatásul közölte, hogy amennyiben a tulajdonosok nem kívánják az épületet felújítani, úgy lehetőségük áll fenn annak lebontására is az előírt határidőn belül, a szükséges engedélyek beszerzése, illetve E-napló vezetése mellett. elsőfokú hatóság döntését elsősorban az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárások és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/
- (XI.8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet)
- §
(1)bekezdés b) pontjára alapította. A határozat ellen a 2/12 hányadban tulajdonos felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte az épület konkrét ok megjelölésével történő elbontására kötelezését azzal, ha a tulajdonosok annak nem tesznek eleget, akkor a végrehajtási eljárásban a bontást a tulajdonosok költségére kell elvégeztetni. A másodfokú eljárás során az alperes az ügyfelek értesítése mellett helyszíni ellenőrzést tartott, amelynek során külső szemrevételezés történt. A jegyzőkönyv számára Kovács László tulajdonostárs úgy nyilatkozott, hogy az épületet a többi tulajdonossal együtt inkább lebontani kívánja. Az alperes a
- június 27-én kelt ZAD/200/212-6/
- számú határozatában az elsőfokú határozat rendelkező részét oly módon változtatta meg, hogy egyrészt a jókarbantartási munkálatok elvégzésére kötelezést az állékonyságot veszélyeztető állapot miatt rendelte el, másrészt előírta, hogy a kézhezvételtől számított 8 [7] [8] napon belül a balesetveszélyes épület északi homlokzatától legalább 3 méteres távolságra a homlokzat teljes hosszában védőkorlátot vagy jelző szalagot kell elhelyezni, valamint az idegenek belépését tiltó és a balesetveszélyre figyelmeztető táblát felszerelni. Az indokolás szerint helytelenül kifogásolta a felperes, hogy Rendelet
- §
(1)bekezdés b) pontjában felsorolt munkák közül a hatóság a költséges jókarbantartást választotta. Az elrendelt legszükségesebb munkák az eddig keletkezett épületkárok helyreállítását szolgálják és az épület további állagromlását akadályozzák meg. Az eljárt hatóságnak a bontási kötelezés elrendelésére nem állt fenn mérlegelési lehetősége, mert az épület műszaki és statikai állapota teljes bontási munkálatok elrendelését nem indokolja. Az elsőfokú hatóság tájékoztatást adott arról, hogy lehetőség van a vonatkozó építésügyi előírások betartása mellett az épület elbontására, így - a fent leírtak figyelembevételével is az épület bontására történő kötelezés iránti felperesi kérelem megalapozatlan. A 10/12 tulajdoni hányaddal rendelkező többi tulajdonostárs nem emelt kifogást az elsőfokú hatóság által előírt munkálatok elvégzésével szemben. Az alperes másodfokú határozatát a
- október 27-én kelt ZAD/200/2012-18/
- számú határozatában módosította azzal, hogy az elsőfokú határozat fenti változtatással nem érintett részeit hatályában fenntartotta. A kereseti kérelem [9] Az alperesi határozattal szemben a felperes eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresetet terjesztett elő annak bírósági felülvizsgálatát kérve. Az elsőfokú ítélet [10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
- évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.)
- §
(1)-
(4), 51. §
(1), 53/A. §
(3)bekezdéseit; az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/
- (XII.20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK)
- §
(1),
(2)bekezdéseit; a Rendelet 58. §
(1),
(3), 69. §
(1)bekezdéseit, valamint a közigazgatási és hatósági eljárások általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §
(1),
(4),
(5),
(6)bekezdéseit. [11] Megállapította, az elsőfokú hatóság a felperest jogszabálysértő módon nem értesítette a helyszíni ellenőrzés lefolytatásának időpontjáról, azonban az alperes az általa foganatosított helyszíni ellenőrzés tényéről és időpontjáról a felperest előzetesen tájékoztatta. A jegyzőkönyv megküldését a Ket. nem írja elő, azt az ügyfelek iratbetekintés során megismerhetik. A közigazgatási eljárás során az építési hatóság hatásköre polgári per tárgyát képező kérdések elbírálására nem terjedhet ki, a tulajdonostársak egymás közötti elszámolási viszonyai polgári perben dönthetők el. [12] A bíróság szerint a perben nem volt vitatott, hogy az épület állapota miatt a veszélyhelyzet elhárítása érdekében a hatóságnak a szabálytalanság megszüntetését el kellett rendelnie. A beszerzett igazságügyi építésszakértői vélemény alátámasztotta azt a felperesi állítást, hogy az épület élet- és balesetveszélyes állapotban van. A szakértő az elsőfokú határozatban rögzített jókarbantartási munkálatok költségét 7,3-8 millió forintra becsülte, tehát ez az összeg összevetve az ingatlan csekély forgalmi értékével az okszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes. A döntése meghozatala során a hatóságra vonatkozó előírások nem teszi kötelezővé a gazdasági ésszerűség kizárólag érvényesítését. A tulajdonosoknak kell eldönteniük, hogy számukra melyik megoldás a kedvezőbb, a határozatban rögzített munkálatok vagy az abban is lehetővé tett bontás elvégzése. Önmagában az a tény, hogy az előírt munkálatok összege meghaladja az ingatlan értékét az alperesi döntés jogszabálysértő jellegének megállapítására nem ad alapot. [13] Az ágazati jogszabályok kötelező erővel nem írják elő a jókarbantartási kötelezési eljárásban statikai szakvélemény beszerzését. A bíróság a felperes szakértői vélemény kiegészítésére vonatkozó indítványát - mivel az a per érdemi elbírálását nem segítette volna elő - elutasította. [14] A bíróság által aggálymentesnek ítélt igazságügyi szakvélemény rögzítette, hogy nincs műszaki akadálya a jogerős határozatban foglalt munkafolyamatok végrehajtásának és az épület jelentős számú, valamint súlyú hibája ellenére annak állapota nem teszi egyedüli kényszermegoldássá annak bontását. [15] A bíróság hangsúlyozta, az első- és másodfokú hatóság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ában foglalt mérlegelési jogkörét jogszerűen gyakorolta, a kötelezést megalapozó mérlegelés okszerűsége a szakértői vélemény útján igazolódott. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak az elsőfokú és másodfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése iránt. [17] Érvelése szerint az elsőfokú hatóság és az alperes egyrészt elmulasztotta a határozatuk alapjául szolgáló tényállás kellő felderítését. Másrészt a határozatok nem tartalmazzák azokat a mérlegelési szempontokat, amelyek alapján a Rendelet 69. §
(1)bekezdésében megjelölt lehetőségek közül a hatóságok kiválasztották a jókarbantartási munkák elvégzésére való kötelezést. A szakértői véleménnyel alátámasztottan hiányosan kerültek felsorolásra a konkrét munkanemek, ezáltal kétséges azok célhoz rendelt eredményessége. Harmadrészt a határozatokból hiányzik azoknak a szempontoknak az ismertetése, amelyekre figyelemmel a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a szakvélemény szerint nagyobb részben bontásra ítélt építmény jókartbantartási munkáinak elvégzésére való kötelezés szükséges az állékonyságot veszélyeztető állapot miatt. [18] Negyedrészt a határozatok a perbeli építmény élettartalmára vonatkozó adatokat nem tartalmaznak, így az sem derült ki, hogy e miatt egyáltalán alkalmazható-e az OTÉK 108. §
(1)és
(2)bekezdése, illetve erre alapítottan a határozati kötelezése. Ötödrészt a fenti hiányosságok miatt a határozatok indokolásából nem világos, hogy az elsőfokú hatóság az egyes munkanemeket milyen bizonyítékokra alapítottan határozta meg és értékelte úgy, hogy azok elvégzése esetén megvalósul az állékonyságot veszélyeztető állapot elhárítása. A bizonyítékok megjelölésének hiánya miatt nem lehet vizsgálni, hogy azok mérlegelése megfelelő-e. [19] A fentiekre tekintettel a bíróság jogszerűtlenül rögzítette, hogy az alperes a tényállást kellően feltárta, döntése okszerű és a Pp. 339/B. §-ának megfelelő. [20] Az alperes az ítélet hatályában fenntartását indítványozta. A beavatkozó nyilatkozatot nem tett. [21] A felperes Kfv./5. számú iratában fenntartotta a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat annak kiemelésével, hogy a jókarbantartásként előírt munkálatok elvégzésének elrendelése ellenkezik az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. A munkák költségei fedezésére sem ő, sem a beavatkozó nem rendelkezik fedezettel, így az eljárt hatóságok megsértették a Ket. 1. §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségüket. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [23] A Pp. 275. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. [24] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. [25] A felülvizsgálati bíróság elsődlegesen hangsúlyozza, az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek és a beavatkozó perbeli nyilatkozatait, beadványait, így a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján a maguk összességében értékelte és helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. Jogszabálysértést ebben a körben a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértés azonban nem tárható fel. [26] A jogerős ítélet a Pp. 213. §
(1)bekezdésével összhangban kiterjedt valamennyi, a felperes által megjelölt jogszabálysértésre. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a Pp. 221. §
(1)bekezdésében előírt indokolási kötelezettségének eleget tett. [27] Az OTÉK 108. §
(2)bekezdése első mondata értelmében az építmény és annak részei állékonyságát és biztonságos használatra való alkalmasságát az építmény élettartama alatt a rendeltetésének megfelelően folyamatosan fenn kell tartani. Az Étv. 54. §
(2)bekezdése szerint a tulajdonos köteles az építmény állapotát, állékonyságát a jogszabályokban meghatározott esetekben és módon időszakonként felülvizsgáltatni, és a jó műszaki állapothoz szükséges munkálatokat elvégeztetni. Az Étv. 46. §-a határozza meg az építésfelügyeleti tevékenységre irányadó rendelkezéseket. A 46. §
(2)bekezdés c) pontja alapján az építésfelügyeleti hatóság az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint ellátja az építési folyamat felügyeletét, ellenőrzi az építmény műszaki állapotát, valamint feltárja a szabálytalan építkezéseket. Ennek keretében többek között - a jókarbantartási kötelezettség teljesítése körében ellenőrzést és eljárást folytat le. A 46. §
(3)bekezdés da) alpontja kimondja, az építésfelügyeleti hatóság jogszabályban meghatározott módon a
(2)bekezdés c) pontja szerinti feladatkörében jogszabályban meghatározott ellenőrzést végez a meglévő építmények körében, az ellenőrzésen tapasztaltak eredményeképpen kötelezheti az építmény tulajdonosát a szükséges munkálatok elvégzésére. [28] A Rendelet 69. §
(1)bekezdés b) pontja rögzíti, az építésfelügyeleti hatóság az 58. §
(3)bekezdése szerinti ellenőrzésén tapasztaltak alapján elrendeli az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot veszélyezteti. [29] A Kúria megítélése szerint az elsőfokú hatóság és az alperes eleget tettek a Ket. 50. §
(1)bekezdése szerinti tényállás-tisztázási kötelezettségüknek, a szükséges és egyben elégséges bizonyításokat lefolytatták. Az elsőfokú hatóság által foganatosított helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv és annak mellékletét képező fényképfelvételek egyértelműen igazolják, hogy a perbeli ingatlan tulajdonosai a jókarbantartási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Ezt a tényt alátámasztja az alperes részéről végzett helyszíni ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv is. A szakértő szakvéleményében kifejtette, hogy korábbi hatósági ellenőrzés és a szakvélemény készítésének érdekében tartott helyszíni szemléken tapasztaltak alapján a lakóház épület- és tartószerkezeteinek állapota több helyen is veszélyes, többségében nem megfelelő, a tulajdonosok a jókarbantartási kötelezettségüket elmulasztották. [30] A felülvizsgálati bíróság rámutat, a felperesi érveléssel szemben az érintett építmény élettartama a perbeli jogvita szempontjából irreleváns, annak megállapítása sem a hatósági, sem a bírósági eljárásban nem szükséges, az nem befolyásolja az alperesi határozat és az ítélet jogszerűségét. [31] A Pp. 339/B. §-a értelmében mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. [32] A korábban írtaknak megfelelően az építésfelügyeleti hatóság jogszerűen alkalmazta a Rendelet 69. §
(1)bekezdés
- b)pontját a perbeli lakóépület és a hozzáépített gazdasági épületről és állékonyságot veszélyeztető állapota miatt. Ugyanakkor nem vitás, hogy e vonatkozásban mérlegelési jogkörében járt el, amikor a
- b)pontban megjelölt lehetőségek közül az építmény jókarbantartásra vonatkozó kötelezettség teljesítését rendelte el meghatározott munkákat megjelölve. [33] A felülvizsgálati bíróság nézete szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogszabálysértéstől mentesen állapította meg, hogy az alperes mérlegelési tevékenysége során a tényállást megfelelően feltárta, az eljárási szabályokat betartotta. Az alperes határozata valóban nem tartalmazta a mérlegelés teljes körű szempontjait, csak azt, hogy bontás elrendelése nem volt lehetséges, mert azt az épület műszaki és statikai állapota nem indokolja. Ugyanakkor a kirendelt szakértő szakvéleményében kiemelte, hogy a helyreállítás megvalósítható, a kialakult állapot nem teszi egyedüli kényszermegoldássá az épület bontását. A bíróság a szakvéleménnyel pótoltatta az alperesi határozat azon hiányosságát, hogy a mérlegelés szempontjai abból nem teljes körűen állapíthatók meg. Ezért nincs lehetőség az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére, figyelemmel arra is, hogy a szakvélemény az alperesi mérlegelés okszerűségét igazolta. [34] A szakvélemény alátámasztotta az elsőfokú hatóság által előírt munkálatok szükségességét a rendeltetésszerű használatra biztonsággal alkalmas állapot elérése érdekében. Az ezt vitató felperesi okfejtés így nem foghat helyt. [35] Az elsőfokú határozat tartalmazza, hogy amennyiben a tulajdonostársak nem kívánják az épületet felújítani, úgy lehetőség van annak lebontására is az irányadó szabályok betartásával. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok nincsenek elzárva attól, hogy az épületet (épületeket) lebontsák. A jogerős határozat nem az épület (épületek) megszűnését eredményező lebontást, hanem annak (azok) megőrzését lehetővé tevő helyreállítást meghatározó kötelezést tartalmaz, nyitva hagyva a lebontás lehetőség, ezzel nem sérült az ésszerű gazdálkodás követelménye. [36] Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a tulajdonostársak egymás közötti elszámolási viszonyai polgári perben dönthetők el. A közigazgatási bíróság a támadott alperesi határozat, mint közjogi aktus felülvizsgálatára jogosult, a polgári jogviszonyokba nem avatkozhat be. [37] A Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(2)bekezdésére figyelemmel tárgyaláson bírálta el. [39] A pervesztes felperes köteles az alperes részére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [40]én a felperes köteles megfizetni a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésére tekintettel. [41] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- október
- Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró