Bfv.334/2015/4 – Kúria

(1)bekezdés I. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. A jogerős határozat ellen P. G. terhelt és védője a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az indítvány szerint a terhelt és munkatársai az ún. „bundaügy" kapcsán részben a birtokukba került nyomozati iratok, részben oknyomozás során feltárt adatok alapján a nyilvánosságot kívánták tájékoztatni, egyben a figyelmet felhívni arra, hogy többek ellen, illetve több befolyásolt mérkőzés miatt nem indult büntetőeljárás, következésképpen a cselekmény nem veszélyes a társadalomra. Az indítvány jogi álláspontja szerint a terhelti magatartás az Alaptörvényben biztosított „véleménynyilvánítás és a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás körébe tartozik". A fentieken túlmenően semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre a tekintetben, hogy a terhelt cselekményét szándékosan követte volna el, hiszen a másodfokú nyilvános ülésen elismerte, hogy „nem állt szándékukban az, hogy D. L-nek kárt okozzanak". A terhelt szándékát egyebekben a magánvádló sem bizonyította. A terhelt szándéka kizárólag arra terjedt ki, hogy a nyilvánosság elé tárják bizonyítékukat és az abból levont következtetésüket. A közlemény sérelmezett része nem tényállítás, hanem a nyomozati iratok tartalmán alapuló szubjektív következtetés, vagyis hiányzik a rágalmazás törvényi tényállásának egyik eleme, nevezetesen a tény állítása. A felülvizsgálati indítvány hivatkozik a Kúria PK 12. számú állásfoglalás III. pontjára, és indítványozza, hogy a Kúria állapítsa meg, miszerint a Szombathelyi Törvényszék határozata sérti a terhelt Alaptörvényből fakadó jogait, továbbá a megtámadott határozat sérti az Alaptörvény VI. cikk

(2)bekezdésében biztosított információs alapjogát. Álláspontja szerint a terheltnek nem csak joga, de kötelessége a birtokába jutott információkról a közvéleményt tájékoztatni. A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban a nyomozás hiányosságait, elsősorban a szerző, a valódi tettes személyének felderítését hiányolja arra hivatkozással, hogy „a hiányos vádiratot, a le nem folytatott bizonyítási eljárást nem lehet bírói megérzéseken alapuló, de súlyos jogi aggályokat felvető mérlegeléssel helyettesíteni, mert az a megkívánt kétséget kizáró ítéleti bizonyosságot nem éri el". Kétségbe vonja annak törvényességét, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a főszerkesztő társtettesi bűnösségét megállapították a szerkesztőség egy tagja által írt cikk vonatkozásában, ugyanis semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre a tekintetben, hogy a terhelt részt vett volna a cikk megírásában. Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy a főszerkesztő ismeri a megjelentett cikk tartalmát, netán azzal egyet is ért, még nem alapozza meg a büntetőjogi felelősségét. A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban az Emberi Jogok Európai Bíróságának a New York Times Co. vs. Sullivan ügyben hozott döntésére utalva hivatkozik arra, mely szerint lehet, hogy a terhelt hibázott és ő, valamint a szerkesztőség nem helyes módon értékelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azonban ennek büntetőjogi értékelése a sajtószabadság lényege ellen hat. A PK

1. számú állásfoglalásra hivatkozással tévesnek tartja a bíróság azon álláspontját, miszerint a terhelti szerkesztőség közlése nem egy büntetőeljárásról való tájékoztatás keretében történt. Végezetül alkotmánybírósági határozatokra hivatkozással a másodfokú bíróság határozatának megváltoztatását és „az Alaptörvénynek és a törvénynek megfelelő" felmentő határozat meghozatalát indítványozza. A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben nem alapos. Törvényben kizárt a felülvizsgálati indítvány azon részeiben, amelyekben egyrészt a nyomozati eljárás és a vádirat hiányosságait sérelmezi, másrészt, amikor a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményességét kérdőjelezi meg. A nyomozati eljárás esetleges hibái vagy hiányosságai nem képezik a felülvizsgálat tárgyát, másrészt a felülvizsgálat során bizonyításnak nincs helye, és a bizonyítékok felülmérlegelésére sincs törvényes lehetőség. A felülvizsgálati indítványban felvetett jogkérdések, nevezetesen a cselekmény társadalomra veszélyessége, vagy a bűnösség hiánya a Be.
2. §

(1)bekezdésére figyelemmel csak változatlan tényállás mellett válaszolhatók meg. Előrebocsátja a Kúria, hogy a terhelt, illetve védője a felülvizsgálati indítványban felvetett kérdések többségét, már az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezésében előadta, amelyekre a másodfokú bíróság határozatában adekvát válaszokat adott. A Btk. 179. §-ának

(1)bekezdése alapján a rágalmazás bűncselekményét az követi el, aki valakiről, más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A rágalmazás tehát tény állítását feltételezi. Jogi értelemben tények az emberi cselekedetek, meghatározott magatartások tanúsítása, és bármilyen egyéb megtörtént esemény, történés, végül a szubjektív tudatállapot létezése. Az elkövetési magatartások közül tényállításon az olyan nyilatkozatot kell érteni, amelynek tartalma valamely, a múltban megtörtént, vagy a jelenben történő esemény, jelenség, vagy állapot. A tényállításnak az is feltétele, hogy a sértett magatartását a becsület csorbítására alkalmas módon, és egyedileg, felismerhetően határozza meg; ezzel szemben az általánosságban használt, és határozott tényállítást nem tartalmazó kifejezések - annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást is - a magatartásra vonatkozó konkrét utalás hiányában nem alkalmasak a rágalmazáshoz szükséges tényállítás megállapítására. A második elkövetési magatartás a híresztelés, a mások által tett tényállításnak továbbadását, közvetítést jelenti. Olyan tényközlés tehát, amelynél határozottan kifejezésre jut, hogy az nem a híresztelő saját tudomásán alapszik. Végül a tényre közvetlenül utaló kifejezés nem az egész ténynek a leírása, elmondása, hanem valamely tényből egy jellemző mozzanatnak olyan kiemelése, vagy továbbítása, amelyből - különösképpen az előzmények ismeretében - logikailag az egész történésre, eseményre lehet következtetni. Ilyen esetben állapítható meg, hogy egy-egy szó, vagy jelző is közvetlenül utalhat valamely tényre. Az elsőfokú ítélet tényállásában rögzített maradéktalanul megfelelnek e követelményeknek. cselekmények Az elsőfokú bíróság helyt adott a valóság bizonyításának is, azonban az eredményre nem vezetett. A bizonyítás kockázatát ez esetben a terhelt viseli, ennek jogi következményeit is helyesen vonta le az elsőfokú bíróság. A véleménynyilvánításhoz való jog korlátja, hogy másnak alkotmányosan védett személyiségi jogait - ide értve az emberi méltósághoz, jó hírnévhez, társadalmi megbecsüléséhez való jogát is - nem sértheti. Ezeknek a jogoknak a jogellenes megsértése polgári jogi és büntetőjogi következményeket vonhat maga után (BH 2007.4.). A rágalmazás olyan tény állításával, vagy híresztelésével követhető el, amely valósága esetén az illető ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet. A terhelt a tényállásban részletezett írásokat a „bundaügy" miatt folyamatban lévő büntetőeljárás ideje alatt tette közzé azzal az általa sem titkolt célzattal, hogy az ügyben nem szereplő személyekre felhívja a közvélemény figyelmét. Kétségtelen, hogy az Alaptörvény IX. cikk

(1)bekezdése szerint „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához", míg a

(2)bekezdés kimondja, hogy „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit". Ezzel kapcsolatosan azonban az Alkotmánybíróság 36/

1. (VI. 24.) AB határozat a következőket rögzítette: „A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében". A rágalmazó tényállításnak olyan sajátossággal kell rendelkeznie, hogy az a becsület csorbítására legyen alkalmas. Azt, hogy valamely állítás a becsület csorbítására alkalmas-e, objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint kell megítélni (BJD 8970.; BH 1992.296.; 1994.171.). Általában a becsület csorbítására alkalmas az olyan tényállítás, amely - valósága esetén - a sértett ellen büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának szolgálhat az alapjául, vagy ha a sértett társadalmi megbecsülésének az elvesztését, a csökkentését vagy az emberi méltóságának a sérelmét eredményezheti. Nem feltétel viszont, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék, a rágalmazás ugyanis immateriális bűncselekmény. Közömbös az is, hogy az adott elkövetési körülmények között a tényállítás a sértett becsületérzését sértheti-e; a becsület csorbítására való alkalmasság ugyanis a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti. A fentiekre figyelemmel az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával állapították meg a terhelt bűnösségét a korábbi Btk.
2. §

(1)bekezdésének I. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan, az indítványban nem kifogásolt eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 424. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be.
2. §-ának

(4)bekezdésén, illetve a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. §

(3)bekezdésén és a 421. §

(2)és

(3)bekezdésén alapul. Budapest,

1. július
2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Akácz József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ