Mfv.10157/2019/7 – Kúria

(2)g.; 33/A. §) megjelölése nélkül a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírása és az arra vonatkozó jogi álláspont kifejtése mellett sem alapos a felperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 272. §

(2)bekezdése alapján. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Mfv.I.10.157/2019/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Gál Attila bíró A felperes: A felperes képviselője: . Bori László Márk ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: . Méhes László A per tárgya: rendkívüli felmentés jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.627/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.701/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.627/2018/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 208.260 (kettőszáznyolcezerkettőszázhatvan) forint felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes
5. november 2-tól állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél. Teljesítmény értékelő lapja szerint minősítése kiváló. Jogviszonyát az alperes
6. június 7-én kelt rendkívüli felmentéssel szüntette meg. Ennek indokolása szerint „
7. december hónapja óta több panasz érkezett munkahelyi vezetőjéhez, P... B... J... osztályvezetőhöz az Ön munkájára, illetve viselkedésére kollégáitól és a betegektől egyaránt. - Több beteg panaszolta, hogy Ön gumikesztyűvel masszírozta a betegeket, amikor az osztályvezető kérdőre vonta Önt, azt tagadta. -
8. június
9. napján a neurológiai osztály betegei jelezték az Önt váltó kolléga, dr. K... K... K... gyógymasszőr irányába, hogy örülnek a személyi változásnak, mert az Ön munkájával elégedetlenek, visszajelzéseiket a kezelés során nem veszi figyelembe, munkája szakszerűtlen. Az osztályvezető, illetve rutinosabb kollégái segítő szándékkal igyekeztek Önt tanácsokkal, segítséggel ellátni, ez már a korábbi panaszok esetén is így történt. Ön a segítő szándék miatt megsértődött több alkalommal, így a múlt héten is, megtagadta munkahelyi vezetője és kollégái utasításának, illetve tanácsainak végrehajtását. - Másnap,
10. június 3-án Ön felkereste a neurológiai osztályon fekvő betegeket, és őket a panaszok miatt számon kérte. A kórteremben más betegek előtt Ön felelősségre vonta a kiszolgáltatott betegeket miért nem elégedettek az Ön által nyújtott masszázzsal, megkérdezte a betegektől, hogy „törjem magába az ujjaimat?". -Viselkedése és hangneme egészségügyi dolgozóhoz egyaránt méltatlan volt. - A betegek
11. június
12. napján azzal fordultak dr. K... G...hoz, a neurológiai osztály osztályvezető főorvosához, hogy őket az Ön édesapja a hétvége folyamán a panaszok, visszajelzések miatt telefonon keresztül számon kérte, sőt megfélemlítette, megfenyegette. - A betegek nevét, elérhetőségeit az Ön édesapja kizárólag Öntől tudhatta meg." A rendkívüli felmentés a felperes terhére rótta, hogy számos alkalommal engedély nélkül elhagyta a munkaterületét, munkaidejében személyesen és telefonon egyaránt elérhetetlen volt. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] [4] A felperes keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességének megállapítását, elmaradt jövedelme megtérítését, valamint egyéb kárának (járadék, tagdíj, munkáltatói igazolások időben történő kiadásának elmaradása) megtérítését kérte, hivatkozva arra, hogy munkahelyén „idegileg" kikészült. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a munkáltatói intézkedésben foglaltak valósak, okszerűek, világosak, a rendkívüli felmentés jogalapozott és jogszerű volt. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] [7] [8] [9] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.701/2017/
13. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként fizessen a felperes részére elmaradt jövedelmet, valamint kártérítést és perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a közalkalmazottak jogállásáról szóló
14. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.)
15. §

(2)bekezdés g) pontjára, valamint a Kjt. 33/A. §-ban foglaltakra. Az elsőfokú bíróság ítélete részletesen tartalmazta a tanúvallomásokat, illetve konkrét indokát adta, hogy a felperes bizonyítási indítványai közül melyeket és milyen indokkal utasított el. Az ítélet szerint a bíróság nem találta okszerűnek a felperes gumikesztyűben történt masszírozására való hivatkozást, mivel a meghallgatott tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy nincs jogszabályi tiltás erre nézve. Nem hivatkoztak arra sem, hogy ezt munkáltatói utasítás tiltotta volna. A felperes korábban is kérte ennek bizonyítását, de a munkáltató nem rendelt el ezzel összefüggésben vizsgálatot, így nem nyert igazolást a gumikesztyűben történt masszírozás. Ennek bizonyítottsága esetén sem minősülne ez azonban olyan kötelezettségszegésnek, amely megalapozná a rendkívüli felmentés okszerűségét. Nem volt okszerű a rendkívüli felmentés abban a körben sem, hogy a felperes munkájával a betegek elégedetlenek lettek volna. A felperes tevékenységének megítélése szakmai kérdés, az általa végzett masszírozás szakszerűségének megítélése nem tartozhat a betegek kompetenciájába. [10] Az eljárás során nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy az érintett betegek nevét, elérhetőségeit a felperestől tudta meg az édesapja, az erre történő utalás a rendkívüli felmentésben is csak feltételezés. A felperes apja

1. június elején A....ban tartózkodott, így közvetlen ráhatása nem lehetett a felperesnek az ő tevékenységére. [11] Nem nyert bizonyítást, hogy a felperes „számos alkalommal" engedély nélkül hagyta el a munkaterületét, munkaidejében elérhetetlen volt személyesen és telefonon egyaránt, a masszázshoz felettese többszöri figyelmeztetése ellenére gumikesztyűt és szájmaszkot használt. [12] A felperes maga sem vitatta, hogy egy alkalommal, ebédidőben valóban átment a kórház területén lévő másik osztályra, és nem kért előzetes engedélyt arra, hogy elhagyja a munkaterületet, csak kollégáját tájékoztatta erről. A kötelezettségszegések elkövetéséről történt tudomásszerzést követően a felperes meghallgatása, az eset kivizsgálása nem történt meg. [13] Azt a felperes sem vitatta, hogy
2. június 2-án, munkaidő után meglátogatta G... L... és F... J... betegeket az osztályon. Arra adat nem merült fel, hogy ez kifejezetten tiltva lett volna. A betegek által elmondottakról írásbeli jelentést készített Ny... A..., majd átfogalmazta azt jegyzőkönyvi formába, így az nem a szó szerinti nyilatkozatokat tartalmazza, bár megtörtént az utólagos jóváhagyása. Az érintett betegek írásban tett nyilatkozatai nem felelnek meg a látogatás során szó szerint elhangzottaknak, melyet a hangfelvétel bizonyít. [14] A bíróság megítélése szerint a felperes nem valósított meg olyan kötelezettségszegést, amely a jogviszony rendkívüli felmentéssel történő megszüntetését megalapozta volna. [15] A közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló
3. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.), amelynek
4. §-a rendelkezik a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeiről. Erre figyelemmel számolta ki a bíróság a felperest megillető járandóságokat. [16] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.627/2018/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és rögzítette, hogy az illetéket az állam viseli. Kötelezte a felperest együttes első- és másodfokú perköltség viselésére. [17] A másodfokú bíróság a felperes csatlakozó fellebbezésével összefüggésben elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a tényállás megállapítása helyes volt-e, vagy mellőzni kell egyes megállapításait. [18] Dr. K... K... K... tanúvallomása kapcsán ítélete ... oldalán megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy nem tudta mindenben aggálytalanul elfogadni az általa előadottakat, figyelemmel a ... sorszám alatt csatolt jegyzőkönyvben foglaltakra. Nem adott azonban magyarázatot arra, hogy miért nem értékelte teljes körűen a vallomást, e bizonyíték kirekesztésére a törvényszék még részben sem talált indokot. [19] A közvetlenség elve folytán nem értékelhető kétséget kizáró bizonyítékként az írásban megtett nyilatkozat, azonban azok nem álltak ellentétben a többi tanú által elmondottakkal. Nincs jelentősége annak, hogy az elsőfokú bíróság ezeket az írásbeli nyilatkozatokat is értékelte, mert azok nélkül is ugyanaz a tényállás lenne megállapítható. [20] A felperes édesapjának tanúvallomását ugyancsak figyelembe vette a másodfokú bíróság, nem rekesztette azt ki a bizonyítékok köréből. Az értékelésnél azonban nagy jelentősége van nemcsak a hozzátartozói viszonynak, hanem annak, hogy a tanú a felperes munkaügyi vitájában tevékenyen közreműködött, meghatalmazott volt az alperes előtti eljárásban. A nyilatkozatot tehát csak annyiban lehet figyelembe venni, amennyiben a peradatok azt alátámasztják. [21] A perben az alperest terhelte a munkáltatói intézkedés indoka valós és okszerű voltának bizonyítása. A tanúvallomások és okirati bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a betegek panaszkodtak, nem voltak elégedettek a felperes munkájával. Bizonyított az is, hogy az osztályvezető, és a rutinosabb kollégák segítő szándékú tanácsokkal, segítséggel látták el a felperest, de ő megsértődött, megtagadta azok végrehajtását. [22] Bizonyított, hogy a felperes a fekvő betegeket a panaszok miatt számon kérte más betegek előtt, felelősségre vonta őket, miért nem elégedettek a munkájával. [23] Fentieken túlmenően bizonyított, hogy a felperes édesapja telefonon megfélemlítette, megfenyegette a betegeket. Nevüket, elérhetőségeiket a felperes édesapja kizárólag a felperestől tudhatta meg. A bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte azzal összefüggésben, hogy ki volt az a jó ismerős, aki az alperes munkavállalói közül az apát a történtekről informálta. Abból kell ugyanis kiindulni, hogy a betegek nevéhez, telefonszámához felperesnek volt hozzáférése, tehát ő tudta, hogy személy szerint kik azok, akiket a felperes egyébként a kórteremben is felkeresett, és számon kért. [24] Bizonyítási szándéka ebben a körben a felperesnek nem volt, mint ahogy azt a másodfokú tárgyaláson a törvényszék kifejezett kérdésére elő is adta jogi képviselője útján. [25] Az intézkedésben szerepel, hogy a felperes engedély nélkül hagyta el a munkaterületet, elérhetetlen volt személyesen, telefonon, valamint nem tartotta be a kezelésre írt időt. Ezeket a körülményeket az alperes nem bizonyította, mint ahogy a gumikesztyű használatát sem. A felperes részéről a szájmaszk igénybe vétele megállapítható volt, de a másodfokú bíróság álláspontja szerint ez önmagában az intézkedés okszerűségét nem támasztja alá. [26] Az egészségügyi intézmény működési rendjét, a kórházba vetett bizalmat a felperes magatartása súlyosan sértette már azzal, hogy miután megtudta munkaidőben, hogy a betegek részéről panasz van rá, munkaidő után felkereste őket a kórteremben, számon kérve, hogy mi nem megfelelő az ő munkájában. Azt is kifejezésre juttatta, hogy „talán törjem magába az ujjamat?". Annak tényét, hogy ez elhangzott, a betegek aláírt nyilatkozat és a tanúvallomások mindenben alátámasztják, ezt a meghatalmazott képviselő sem tette vitássá. [27] A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez önmagában a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az intézkedés jogszerűségét alátámasztaná, hiszen a felperes olyan magatartást tanúsított, amellyel a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné tette. [28] Súlyosító körülmény, hogy kikerültek a betegadatok, és a felperes édesapja telefonon - a tényállásban megállapítottak szerint, amit egyébként a csatlakozó fellebbezés nem sérelmezett - fenyegette G... L...t. Olyan szinten megfélemlítette, hogy további megtorlástól tartott. Ez pedig még súlyosabbá teszi a magatartást, sérti a betegek személyes egészségügyi adatai védelméhez fűződő jogát. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [29] A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal a változtatással, hogy az alperest kötelezze az elsőfokú ügyvédi munkadíjként 400.000 forint, valamint 110.000 forint másodfokú és 90.000 forint felülvizsgálati költség megfizetésére. Az Mt. 82. §

(1)bekezdése alapján további 21.960 forint tőke megtérítését is kérte, annak

1. december 3-tól a kifizetés napjáig terjedő késedelmi kamatával együtt. [30] A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság kirívóan jogsértően értékelte a bizonyítékokat, megszegte ezáltal a polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (Pp.)
3. §-a szerinti előírásokat. Tévesen állapította meg a tényállást, ebből adódóan helytelen jogi következtetést vont le. [31] Az alperes a fellebbezésében kizárólag a betegek munkaidő utáni meglátogatására és a felperes édesapja magatartására alapított felmentési okok tekintetében fellebbezett, egyébként ilyet nem terjesztett elő. [32] Dr. K... K... K..., Ny... A... Zs...., P... B... J... azt állították, hogy két beteg panaszkodott a felperesre, miszerint nem jól végezte a masszázst. A tanúk azonban azt elfelejtették hozzátenni, hogy figyelemmel kellett lenni a betegségre, a gerincbántalmakra, stb., így pedig szakmai szempontokból nem lehetett a masszázst máshogy elvégezni, mint ahogy azt a felperes tette. [33] A másodfokú bíróság a felperes édesapjának vallomásából csak bizonyos részeket fogadott el, ezzel szemben az alperes alkalmazottai vallomását teljes egészében irányadónak tekintette annak ellenére, hogy ezen személyek nem érdektelenek. [34] P... B... J..., Ny... A...Zs... és dr. K... K... K... által írt jegyzőkönyvekből a felperes nem kapott példányt. Amikor édesapja a rendkívüli felmentést követően bement a munkáltatóhoz, azt a tájékoztatást adták neki, hogy az igazgatóságnál olyan jegyzőkönyv nincs, amit a betegekkel aláírattak volna. Ehhez képest
4. novemberében hat darab ilyen jegyzőkönyv is előkerült. [35] Az alperes alkalmazásában álló tanúk nem voltak jelen, amikor a felperes a betegekhez a munkaidő után felment, nem hallották a köztük lezajlott beszélgetést, tehát semmilyen közvetlen észlelésük nem volt erről az eseményről. A bíróság mégis perdöntőként értékelte a vallomásukat. [36] A felperes a perben külön kérte, hogy a bíróság rendeljen ki szakértőt a jegyzőkönyvek elkészítési körülményeinek vizsgálatára, ezt azonban jogsértően elutasították. Ezen indítványát a felülvizsgálati eljárásban is fenntartotta a felperes. [37] Eljárásjogilag jogsértő, a közvetlenség elvébe ütköző az, hogy a bíróság írásban hallgatta ki a tanúkat. A perben egyik beteget sem hallgatták meg a Pp. szabályainak megfelelően, így az írásbeli vallomásuk figyelembe nem vehető, hiszen nem tudni, hogy milyen körülmények között készültek. [38] A felperes által készített hangfelvételből egyértelműen megállapítható, hogy mindvégig tisztelettudóan, kedvesen beszélt a betegekhez, többször is megköszönték az ő érdeklődését, semmilyen felháborodás vagy elutasítás nem volt a hangjukban. [39] A másodfokú bíróság jogsértően rekesztette ki a bizonyítékok köréből a felperes által készített hangfelvételt, és tévesen jutott arra az álláspontra, hogy a hangnemnek nincs jelentősége. [40] Önmagában az a körülmény, hogy egy kórházi alkalmazott a munkaideje után meglátogatja a betegeket, és udvariasan érdeklődik hogylétük felől, egyúttal megkérdezi, hogy a kezelést milyennek érzi, nem adhat alapot rendkívüli felmentésre. [41] A másodfokú bíróság téves megállapításokat tett a felperes édesapjának vallomását illetően is. [42] Ugyancsak jogsértő módon értékelte a másodfokú bíróság azt a körülményt, hogy a felperes adta ki édesapjának a betegek adatait, így a mobiltelefonjuk számát. Ha ez így lett volna, akkor érthetetlen, hogy a felperes édesapja miért vezetékes számon hívta fel G... L...t külföldről. [43] A másodfokú bíróság a felperes édesapjának, és így a felperesnek rója fel, hogy nem nevezte meg azt az ismerőst, akitől az információkat kapta az esettel összefüggésben. A felperes édesapja ennek a személynek megígérte, hogy nem adja ki személyazonosságát, akármi történjen is. Ez az ismerős ugyanis egy beteg, aki akkor a kórházban volt, és aki folyamatosan kezelés alatt állt, és ez a jövőben is feltehetően így lesz. [44] Alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes kiadta a betegek telefonszámát, ehhez képest a felperes igazolta, hogy ez nem történt meg. Ezen bizonyítékokat azonban a másodfokú bíróság eljárása során figyelmen kívül hagyta. [45] A Pp.
5. §

(5)bekezdés c) pontja alapján nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy a követelését a felperes az időközben esedékessé vált járadékokra kiterjessze, ez nem minősül keresetváltoztatásnak. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság döntése jogsértő. [46] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. [47] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az ítéleti tényállás iratellenes, téves, okszerűtlen, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes megállapítások rögzít (BH1994.639). Jelen esetben azonban ez nem történt meg. [48] A másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte. Az a körülmény, hogy ez nem tükrözi a felperes álláspontját, nem ad alapot felülvizsgálatra. [49] A bíróságok a bizonyítékok következetes értékelésével helyesen állapították meg, hogy a felperes munkaidő után számon kérte a betegeket, és ennek során kifejezésre juttatta azt a kérdést is, hogy „talán törjem magába az ujjamat?". Ezen tényeket a felperes és meghatalmazottja sem vitatta. [50] Az alperes a felperes perköltség iránti igényét is megalapozottnak tartotta, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [51] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [52] A Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. [53] A Pp. 272. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel (1/2016. (II. 15.) PK vélemény). [54] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként kizárólag a Pp. 206. §-át jelölte meg, továbbá utalt a Pp. 146. §

(5)bekezdés c) pontjában foglaltakra. [55] A Pp. 206. §-nak

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. [56] Az eljárási jogszabálysértésre - jelen esetben a Pp.

1. §-ra alapított felülvizsgálati kérelem nem eredményezheti annak megalapozottságát, mivel ha az eljárási jogszabálysértés megállapítható is, abból nem vonható le következtetés az anyagi jogszabályhely (Kjt.
2. §

(2)bekezdés g) pont; 33/A. §) megjelölése hiányában arra, hogy ennek megsértése is megvalósult. A megsértett anyagi jogszabályhely megjelölése nélkül a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírása, és az arra vonatkozó jogi álláspont kifejtése mellett sem alapos a felperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 272. §-nak

(2)bekezdése alapján. [57] A felperes felülvizsgálati kérelmében eljárásjogi jogszabálysértésként állította, hogy sérült a közvetlenség elve, mivel a tanúk egy részét kioktatás nélkül, írásban nyilatkoztatták. E körben azonban konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, így ezen felülvizsgálati érveléssel nem volt mód foglalkozni. [58] A Pp. 146. §

(5)bekezdés c) pontjára figyelemmel állította, hogy részéről nem történt keresetmódosítás, követelését jogszerűen felemelhette. A másodfokú bíróság a keresetet elutasította, így ezen felülvizsgálati hivatkozásnak nem volt jelentősége, különös figyelemmel a Kúria jelen eljárásban elfoglalt jogi álláspontjára is. [59] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-nak

(3)bekezdése alapján Záró rész [60] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-nak

(1)bekezdésén alapul. [61] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a felülvizsgálati eljárási illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján. [62] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [63] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. ,

1. január
2. . Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő