A határozat elvi tartalma: I. A munkáltató a munkavállaló felmondását követően, a felmondási idő alatt azonnali hatályú felmondással élhet. Nincs jelentősége, hogy a felmondás és az azonnali hatályú felmondás nem ugyanazon féltől származott. II. Az azonnali hatályú felmondás közlésének időpontjában szűnik meg a munkaviszony függetlenül a korábban közölt munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozat esetleges jogellenességétől. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Mfv.I.10.125/2019/
- A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Rózsavölgyi Bálint bíró A felperes: A felperes képviselője: Gál és Társai Ügyvédi Iroda . Czermann János ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: . P. Horváth Ügyvédi Iroda . P. Horváth István ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.930/2018/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.473/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.930/2018/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti. Egyebekben a perköltségre és az illetékfizetésre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.433/2017/
- számú ítélete munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként felperest 1.300.000 (egymillióháromszázezer) forint kártérítés megfizetésére közbenső rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 100.000 (százezer) forint és 27.000 (huszonhétezer) forint áfa együttes első- másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 394.000 (háromszázkilencvennégyezer) forint együttes első- másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] Az alperes
- június 20-tól
- június 30-ig szóló határozott idejű munkaszerződéssel állt az alperes alkalmazásában vezetőedzőként, havi 1.300.000 forintos alapbérrel. Az alperes a
- december 8-án kelt felmondásában a határozott idejű munkaviszonyát indokolás nélkül, 30 napos felmondási idővel megszüntette. A felmondási idő kezdetét a felmondás közlését követő napban jelölte meg. A felperes az alperes jogviszonyt megszüntető nyilatkozatát
- december 8-án e-mail útján,
- december 11én postai úton vette át.
- december 10-én G... F. H... a B... H... tulajdonosa az .... S... G... című műsorában bejelentette, hogy az alperes veszi át a labdarúgó csapat irányítását.
- december 18-án az O... S... által közölt interjúban az alperes nyilatkozott arról, hogy a B.... H... labdarúgó csapathoz igazol. A felperes
- december 19-én kelt okiratával az alperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette azon indokolással, hogy az alperes a felmondását nem indokolta, ezáltal a határozott idejű munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, amivel munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme és viszontkeresete [5] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes [6] jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Erre tekintettel 3.900.000 forint kártérítést és 2.000.000 forint sérelemdíjat igényelt perköltség fizetésre kötelezés mellett. Álláspontja szerint az alperes köteles lett volna megindokolni a határozott idejű munkaviszonya felmondását, amelynek nem tett eleget, így az jogellenes volt. Az alperes távozása a felperes hivatalos tudomásszerzését megelőzően a sajtó és a média útján nagy nyilvánosság előtt köztudottá vált, ezzel az alperes megsértette a felperes jó hírnevét, valamint a jóhiszemű és tisztességes eljárás elvét. Az alperes érdemi ellenkérelmében és viszontkeresetében a kereset elutasítását és 1.300.000 forint összegű távolléti díj megfizetését igényelte a felperes perköltségben való marasztalásával. Álláspontja szerint hiányzik az okozati összefüggés az alperes felmondása és a felperes munkaviszony megszüntetése között. Viszontkeresetében előadta, hogy a felperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát, mivel a határozott idejű munkaviszony indokolás nélküli felmondása nem minősül munkaviszonyból származó kötelezettségszegésnek. Az Mt. a munkaviszony jogellenes megszüntetésének esetére önálló jogkövetkezményeket állapít meg, melyek között nem szerepel a munkáltató azonnali hatályú felmondása. A sérelemdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes nem tanúsított a felperes jó hírnevét sértő magatartást azzal, hogy a
- december 18-ai sajtónyilatkozatában már közölte a más csapathoz történő igazolást. Önmagában a munkaviszony megszüntetés nem jelenti a jó hírnév sérelmét abban az esetben sem, ha a felmondás jogellenes. Az első- és másodfokú ítélet [7] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.473/2017/
- számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1.300.000 forint kártérítést és a perköltséget, valamint eljárási illetéket. [8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
- §-nak
(1)bekezdésére, valamint a 78. §
(1)bekezdés a), b) pontjában foglaltakra. [9] Kifejtette, hogy jelen perben elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy az alperes határozott ideig tartó munkaviszonyát a
- december 8-ai felmondás vagy a felperes
- december 19-én kelt azonnali hatályú felmondása szüntette-e meg. [10] A bíróság álláspontja szerint a munkaviszony az azonnali hatályú felmondással szűnt meg, utalt a BH2002.
- számú eseti döntésre. Ebből következően az alperes felmondását tartalmazó jognyilatkozat a munkaviszony jogellenes megszüntetését már nem alapozhatja meg, így az azonnali hatályú felmondás jogellenessége volt vizsgálható. [11] Az, hogy az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, önmagában nem minősül lényeges kötelezettség megszegésének, tekintettel arra, hogy ezt az Mt.
- §
(1)
(2)bekezdése nem szabályozza a munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan a munkaviszonyból származó kötelezettségek között. Másrészt az Mt. 84. §
(1)bekezdése külön jogkövetkezményeket állapít meg a munkavállaló jogellenes jogviszony megszüntetésének esetére. Így ez nem szolgálhat alapul az azonnali hatályú felmondásra. [12] Az alperes munkaviszonyát a felperes azonnali hatályú felmondással szüntette meg, ezért nincs jelentősége annak, hogy a peres felek között a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése milyen okból nem jött létre. Az Mt. 82. §
(1)bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A bíróság utalt továbbá az Mt. 82. §
(2)és
(4)bekezdésére, valamint a 69. §
(1)bekezdésében foglaltakra. [13] A munkavállalói felmondás esetén a felmondási idő 30 nap lett volna, amelynek megfelelően az azonnali hatályú felmondás jogellenessége miatt egy havi távolléti díj megfizetésére köteles a felperes. [14] A bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:45. §
(2)bekezdésre hivatkozva arra a következtetésre jutott, hogy a felperes és az alperes közötti munkaviszony megszüntetés önmagában nem alapozza meg a felperes jó hírnevének sérelmét. [15] A felperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.930/2018/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes az alperes javára 1.300.000 forint megfizetésére kötelezését mellőzte, és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2.600.000 forintot, továbbá perköltséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a további keresetet elutasító és az állam javára illeték fizetésre kötelező részében helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek másodfokú eljárási költséget, és kimondta, hogy ezt meghaladóan a felek a másodfokú költségeiket maguk viselik. [16] A másodfokú bíróság ítéletében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes
- január 18-án keresetet terjesztett elő jelen per felperesével szemben a munkaviszonya azonnali hatályú felmondással való megszüntetése jogellenessége következményeként 1.300.000 forint távolléti díj megfizetése iránt. Követelését az Mt.
- §
(4)bekezdésére alapította, mely keresetétől az elsőfokú ítélet meghozatalát követően elállt. Ezért azt a pert a bíróság a
- június 26-án kelt és szeptember 5-én jogerőre emelkedett 8.M.11/2018/
- számú végzésével megszüntette. [17] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a perbeli esetben a felmondás közlését követően nem ugyanazon fél szüntette meg a munkaviszonyt a felmondási idő alatt azonnali hatályú felmondással. Az elsőfokú bíróság és az alperes által felhívott bírói gyakorlat a jelen perben nem irányadó. A hivatkozott gyakorlatot megalapozó tényállásokban ugyanis a két, időben eltérő felmondás ugyanattól a féltől származott, így csak a módosított intézkedéshez fűződött munkaviszonyt megszüntető joghatás. [18] A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a felek a másik fél felmondást tartalmazó jognyilatkozatával szemben a közléstől számított 30 napos határidőn belül keresettel éltek a jogellenesség jogkövetkezményét igényelve. [19] A munkavállaló a külön perben a keresetétől azért állt el, mert az elsőfokú bíróság a jelen perben viszontkeresettel érvényesített igényének helyt adott. Így a keresetindítási határidő megtartott, azt nem a viszontkereset előterjesztésének időpontjára vetítve kell vizsgálni, hiszen a külön perben érvényesített anyagi jogi igény ugyanazon felek között ugyanazon ténybeli és jogi alapból származott. [20] A munkavállaló a határozott idejű munkaviszonya felmondását az Mt.
- §
(2)bekezdése értelmében köteles lett volna megindokolni, és az ok olyan lehetett volna, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné, vagy a körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Ezzel szemben a
- december 8-án kelt felmondás indokolást nem tartalmaz, ezen okból jogellenes. A jogellenesség jogkövetkezményeként a munkáltató alappal érvényesített az Mt.
- §
(2)bekezdés szerinti igényt a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb három havi távolléti díjnak megfelelő összeg, azaz 3.900.000 forint megfizetése iránt. [21] A munkáltató azonnali hatályú felmondásának indokolása nem felel meg az Mt. 78. §
(1)bekezdés
- a)illetve
- b)pontjában foglaltaknak. A megjelölt ok, mely szerint „a munkavállaló felmondását nem indokolta meg", nem minősül sem a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben való megszegésének, sem olyan magatartásnak, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné. Ezért a munkáltató azonnali hatályú felmondása is jogellenes. [22] A jogellenesség jogkövetkezményeként a munkavállaló az Mt. 82. §
(4)bekezdésében foglalt igényt érvényesített a munkáltató felmondása esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg (1.300.000 forint) megfizetése iránt. Ezen igényét az Mt. 287. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően, a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül előterjesztett keresettel érvényesítette a bíróságnál. Ebből következően a felperes alaptalanul állította a viszontkeresettel előterjesztett igény elkésettségét. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a munkavállaló a külön perben érvényesített igényétől a jelen perben meghozott viszontkeresetének helyt adó ítéleti döntésre tekintettel állt el, emiatt került sor a per megszüntetésére. [23] A jogellenesség jogkövetkezményeként a munkavállalót az Mt. 82. §
(4)bekezdés alapján a 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő 1.300.000 forint összeg illeti meg. [24] A felmondást tartalmazó jognyilatkozatok jogellenessége jogkövetkezményeként megállapított fenti igények egybeszámításával az alperest a felperes javára két havi távolléti díjnak megfelelő 2.600.000 forint megfizetése terheli. [25] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a sérelemdíj megfizetése iránti igény alaptalanságát kimondó döntésével. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, a felperes perköltség és illetékfizetésben való marasztalásával. [27] Álláspontja szerint a felperes szüntette meg jogellenesen az alperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, ezért a másodfokú ítélet jogszabálysértő. [28] A per eldöntése szempontjából meghatározó, hogy az alperes által 2017. december 11-én közölt, az Mt. 67. §
(2)bekezdése szerinti felmondáshoz kapcsolódó felmondási idő alatt a felperes
- december 19-én szüntette meg az alperes munkaviszonyát azonnali hatállyal. Miután a felmondási idő alatt a munkaviszony még fennállt, annak tartama alatt akár a munkáltató, akár a munkavállaló az Mt.
- §-a szerinti azonnali hatályú felmondással élhetett. [29] A munkaviszonyt két jognyilatkozat, jelen peres ügyben alperes felmondása és a felperes azonnali hatályú felmondása nem szüntetheti meg, e célzott joghatást csak az egyik fél jognyilatkozata válthatja ki. Jelen esetben az alperes által közölt felmondás felmondási ideje alatt élt a felperes azonnali hatályú felmondással, és miután a munkaviszony megszüntetési jogcím a jognyilatkozat közlésével kiváltja a célzott joghatást, a munkaviszony megszűnését, nem alperes felmondása, hanem a felperes azonnali hatályú felmondása szüntette meg a munkaviszonyt. [30] Fentiekre figyelemmel megalapozott az elsőfokú ítélet, amely szerint a munkaviszony a felmondási idő leteltéig fennállt, így a munkáltató élhetett azonnali hatályú felmondással. [31] Jogszabálysértő a másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy a felmondás közlését követően nem ugyanazon fél szüntette meg a munkaviszonyt felmondási idő alatti azonnali hatályú felmondással, így nem alkalmazható a BH2002.
- számon közzétett eseti döntés. A másodfokú ítélettel szemben a per eldöntésénél nem lehetett jelentősége annak, hogy a jogviszonyt megszüntető intézkedés (felmondás és azonnali hatályú felmondás) nem ugyanattól a féltől származott. Megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben a munkaviszony a felperes azonnali hatályú felmondásával szűnt meg, így az azt tartalmazó jognyilatkozathoz nem fűződött munkaviszonyt megszüntető joghatás. [32] A másodfokú ítélet jogszabálysértően állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet által felhívott bírói gyakorlat jelen esetben nem alkalmazható. Jogilag az a körülmény releváns, hogy a felmondási idő alatt azonnali hatályú felmondást közöltek, ennek folytán a korábbi felmondás joghatást már nem válthatott ki. [33] Nincs jelentősége annak, hogy a korábbi Mt-hez képest az Mt. mennyiben változtatta meg a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetéséhez fűződő jogkövetkezményeket. Jelen per elbírálásánál az egyik meghatározó körülmény az, hogy az alperes felmondása nem válthatta ki joghatásként a munkaviszony megszüntetését. [34] Fentiekből következően a másodfokú ítélet jogszabálysértően vonta le azt a következtetést, hogy a két jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként megállapított igények egybeszámítandóak (Mt.
- §
(2), Mt. 82. §
(4)). [35] Miután a munkaviszony megszüntetés tekintetében joghatást csak a felperes azonnali hatályú felmondása válthatott ki, a másodfokú ítélet jogszabálysértően állapította meg alperes felmondásának jogellenességét. [36] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. A Kúria döntése és jogi indokai [37] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. [38] A Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 272. §
(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel. [39] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes
- december 8-án - 30 napos felmondási idővel jogviszonyát felmondással, indokolás nélkül megszüntette. A felmondási idő alatt,
- december 19-én élt a munkáltató azonnali hatályú felmondással. [40] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató a (rendes) felmondás közlését követően a felmondási idő alatt - miután a munkavállaló munkaviszonya még nem szűnt meg - (rendkívüli) azonnali hatályú felmondással élhet. Ilyen esetben a munkaviszony az azt (rendkívüli) azonnali hatállyal megszüntető intézkedéssel szűnik meg, ennél fogva a (rendes) felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz már nem fűződik munkaviszonyt megszüntető joghatás (BH2002.31.). Nincs jelentősége, hogy a jogviszony felmondással történő megszüntetése melyik féltől származik, mivel a felmondási idő alatt közölt azonnali hatályú felmondással szűnik meg a munkaviszony. [41] Ebből a szempontból annak sincs jelentősége, hogy egyébként a felmondás jogszerű volt-e, mivel ennek indokai (vagy azok hiánya) vizsgálatára az eljárás során nem volt szükséges. A jogviszony jogellenes megszüntetésekor is a jognyilatkozatban foglaltak szerinti időpontban szűnik meg a munkaviszony (EBH2019.M.28.
- pont), mely jelen esetben a felmondási idő végével történt volna. A jogviszony azonban egy intézkedéssel szüntethető meg, az pedig a felperes utóbb kiadott azonnali hatályú felmondása volt, a jogviszony annak közlésével ért véget. Jelen a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei alkalmazására irányuló (Mt.
- §) eljárásban ennek jogszerűsége volt vizsgálat tárgyává tehető. [42] A felperes azonnali hatályú felmondásának indokolása azt tartalmazta, hogy az alperes a
- december 8-án kelt felmondását nem indokolta meg, a munkáltatóval fennálló határozott idejű munkaviszonyát így jogellenesen szüntette meg, ezzel pedig a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte (Mt.
- §
(1)bekezdés a) pont). [43] Önmagában az a körülmény, hogy a felperes álláspontja szerint az alperes a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg, nem minősül olyan lényeges kötelezettségszegésnek, amelyre azonnali hatályú felmondást jogszerűen alapíthatott. A határozott idejű jogviszony jogellenes megszüntetésére az Mt. 84. §
(2)bekezdésében foglaltak az irányadóak, így a munkáltató ezen jogkövetkezmények alkalmazását igényelhette volna. [44] A felperes a sérelemdíj iránti keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezést felülvizsgálati kérelemmel nem támadta, ezért a Kúria a jogerős ítélet ezen rendelkezését nem érintette, egyebekben - a perköltségre és az illetékfizetésre kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta (Pp. 275. §
(4)bekezdés). A döntés elvi tartalma I. A munkáltató a munkavállaló felmondását követően a felmondási idő alatt - tekintettel a munkaviszony fennállására - azonnali hatályú felmondással élhet. Ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy a felmondás és az azonnali hatályú felmondás nem ugyanazon féltől származott. II. Az azonnali hatályú felmondás közlésének időpontjában szűnik meg a munkaviszony függetlenül a korábban, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat jogszerűségétől. Záró rész [45] A felperesnek a perköltséget a Pp. 78. §-nak
(1)bekezdése alapján kell megfizetnie. [46] A felperes az együttes eljárási illeték fizetésére köteles az adott ügyben irányadó
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-ban foglaltak szerint. [47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. [48] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. ,
- január
- . Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő