Mfv.10224/2019/4 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.224/2019/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke Dr. Gál Attila előadó bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: . Magyar Tivadar ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: . Rajmon Balázs ügyvéd A per tárgya: közalkalmazotti rendkívüli lemondás jogellenességének jogkövetkezményei megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.118/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.35/2018/
3. Rendelkező rész A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.118/2019/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 134.000 (százharmincnégyezer) forint eljárási illetéket a az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] Az alperes a felperes alkalmazásában állt közalkalmazotti jogviszony keretében szülés-nőgyógyász főorvos munkakörben, osztályvezetői megbízással.
5. január
6. napjával az alperes osztályvezetői megbízását a felperes visszavonta azzal az indokkal, hogy a
7. december 17-i szüléssel kapcsolatban az alperes olyan orvosi és etikai hibát követett el, melyre tekintettel a kórház vezetője elvesztette benne a bizalmát. Az alperes a vezetői megbízás visszavonásának következményeként a folyamatban lévő gyógyszerkutatási kísérletekben ezután már nem vehetett részt.
8. január 17-én megtartott osztályértekezleten az alperes az osztály dolgozói előtt kifejthette a vitatott szüléssel kapcsolatos szakmai álláspontját. A vezetői megbízás visszavonásával kapcsolatban kérte a felperestől az írásos indokolást, mely kötelezettségének a felperes január 26-án eleget tett. Az alperes a vezetői megbízás visszavonását az írásbeli indokolást követően a bíróság előtt nem támadta meg. Az alperes
9. január 17-ét megelőzően - pontosan meg nem határozható időpontban - a kórház által szervezett konferencia email címére küldött levelezési fiók tartalmát mások számára hozzáférhetetlenné tette. A felperes utasítására
10. január 18-án az informatikai osztály az alperes informatikai jogosultságát inaktívvá tette a klinikai rendszerben, valamint az alperes nevét és fényképét a kórház honlapjáról is törölte. Az alperes
11. január 23-án és 24-én készenléti ügyeletet látott el, majd észlelte, hogy az informatikai rendszerhez biztosított hozzáférése nem működik. Január 24-én a felperes kérésre, de a saját elhatározásából szabadságra ment.
12. február 2-án és 5-én e-mailben magyarázatot kért azzal kapcsolatban, hogy miért nincs hozzáférése az informatikai rendszerhez, miért törölték a kórház honlapjáról, azonban erre a megkeresésre a felperes február 14-én úgy reagált, hogy a vezetői megbízás visszavonását fenntartotta. Az alperes rendkívüli a lemondását
13. február 15-én - február 22-i hatállyal - tette meg a közalkalmazottak jogállásáról szóló
14. évi XXXIII. törvény (Kjt.)
15. §

(1)bekezdés b) pontja alapján. Lemondását a következőkkel indokolta: a felperes együttműködési kötelezettségét megsértette az eset kivizsgálásával kapcsolatban, nem tette lehetővé, hogy álláspontját szakmai vita keretében megvédhesse; a részére szabadságot rendeltek el; műtéteit nem végezhette el, szülést nem vezethetett le; a kórház informatikai rendszeréből, továbbá az általa vezetett gyógyszerkísérleti tanulmányból kizárták, valamint törölték a kórház orvosainak a honlapon található listájáról; az erre vonatkozó e-mailjeire nem válaszoltak; új munkaköri leírást a részére nem adtak. A munkáltatói egyeztetést elutasító levél kapcsán az „emelt fővel történő munkavégzést" a felperes nem tette számára lehetővé, így az együttműködés teljes hiánya, „a félinformációkkal felhergelt" munkahelyi közösség és a kórház vezetésének vele szemben tanúsított rosszhiszemű eljárása, a szakmai megaláztatás miatt lehetetlenné vált a közalkalmazotti jogviszony fenntartása. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [7] [8] [9] A felperes keresetében kérte az alperes a felmondási idejére járó távolléti díjnak, 8 x 670.500 forintnak, mindösszesen 5.364.000 forintnak a megfizetésére kötelezését a rendkívüli lemondás jogellenességére hivatkozással. A kérelmét a bíróság anyagi pervezetésének következtében megváltoztatta és két havi, azaz mindösszesen 1.340.000 forintra leszállította a perfelvétel lezárását megelőzően. A kereset indokául előadta, hogy a felperes magatartása nem alapozta meg a rendkívüli lemondást, az nem volt szakmaiatlan, és nem nélkülözte az együttműködést sem. Nem vitatta, hogy az alperes a felperes kérelmére volt szabadságon, azonban vitatta, hogy az osztály dolgozóinak felháborodását a felperes idézte volna elő. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette részletesen az indokait, többek között azt is, hogy a felperesnek az a magatartása, hogy az osztályra sem műtét, sem szülés levezetése érdekében nem mehetett be, és az előjegyzett műtéteinek törlésére szólították fel, olyan volt, amely a munkavégzését ellehetetlenítette, továbbá az is, hogy a kórház számítástechnikai rendszeréhez történő hozzáférését letiltották, és a honlapról törölték. Ezen indokot megjelölte a rendkívüli lemondásában is, tehát nem kizárólag a vezetői megbízás jogszerűtlen visszavonása képezte annak okát. A felperes válasziratában előadta, hogy a vezetői megbízás visszavonásával kapcsolatban az alperes jogorvoslati lehetőségről tájékoztatást kapott, azzal nem élt a kórház számítástechnikai rendszeréből történő letiltásra úgy nyilatkozott, hogy az alperest onnan nem törölték, csupán az osztályvezetői megbízásának tényét, az alperes pedig a gyógyszerkutatási kísérletet maga töröltette az osztály dolgozóival. Az alperes írásbeli viszontválaszában kiemelte, hogy a felperes ellenkérelmére adott nyilatkozatainak tartalma ellentétben áll a kereseti kérelemben foglaltakkal és döntő többségében önmagának is ellentmond. Az első- és másodfokú ítélet [10] A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.35/2018/

1. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel fizessen meg a felperesnek 1.341.000 forintot, annak a törvényes kamatát, valamint rendelkezett az eljárási költségről, illetve az illetékről is. A bíróság az ítélet indokolásában tételesen megvizsgálta, hogy a rendkívüli lemondásban megjelölt okok megfelelnek-e a jogszabályban meghatározott követelményeknek. Rögzítette, hogy a vezetői megbízás visszavonásának jogszerűsége és annak körülményei nem képezték a peres eljárás tárgyát, mivel az alperes a bíróság előtt azt nem támadta meg. Kifejtette, hogy az alperes a felperes kérésére, de nem munkáltatói kényszer és kötelezés eredményeként ment szabadságra, a gyógyszerkísérletekből való törlés pedig a vezetői megbízás visszavonásának volt a következménye tekintettel arra, hogy a gyógyszerkísérletek a vezetői munkakörhöz kapcsolódtak. Nem tekintette a rendkívüli lemondás okszerű indokának, hogy az alperes a szabadsága alatt - amikor munkavégzésre nem volt köteles - a betervezett műtéteket és szüléseket nem végezhette el. [11] Rögzítette, hogy nem bizonyította eredménnyel az alperes, hogy a kórház területére - a munkavégzési helyére - munkáltatói intézkedés eredményeképpen nem jutott be, mivel személyes előadásában úgy nyilatkozott, hogy oda előző jogi képviselőjének tanácsára nem ment be. A honlapról való törléssel kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes oldaláról ez nem tette lehetetlenné a munkavégzést és a jogviszony fenntartását éppúgy, mint az új munkaköri leírás hiánya sem, mivel ezek az okok nem tekinthetők olyan súlyos kötelezettségszegésnek, amely a munkavégzést lehetetlenné teszi, így a rendkívüli lemondás alapjául sem szolgálhatnak. A felperes által keltett hangulatkeltéssel kapcsolatos indokra az alperes csupán nyilatkozott, azonban bizonyítási indítványt nem ajánlott fel. [12] Az alperest a kórház informatikai rendszeréből
2. január 18-án törölték, és ennek következtében nem tudta elvégezni az orvosi munka adminisztratív részét. Ennek azonban az volt a előzménye, hogy az alperes átmentette a kórház által szervezett orvosi konferenciával kapcsolatos e-mail címre érkezett dokumentumokat azért, hogy a kórház vezetősége ahhoz ne férjen hozzá, csak majd ha a kedélyek lecsillapodnak. Kiemelte, hogy az alperes a rendszerből való törlését követően ügyeletet látott el, műtétet végzett, majd
3. február 22-ig a rendkívüli lemondásáig szabadságon volt. A szabadság tényére, valamint arra, hogy a munkáltatónak a jogosultság visszaállításáról a szabadság időtartama alatt ténylegesen nem kellett intézkednie, nem volt megállapítható, hogy az alperes tényleges munkavégzését ezen intézkedés lehetetlenné tette volna. Ez alapján az informatikai rendszerből való letiltási okot valósnak találta a bíróság, azonban azt nem minősítette okszerűnek. [13] Az ítélettel szemben az alperes által benyújtott fellebbezés alapján eljárva a Balassagyarmati Törvényszék
4. május 7-én 15.Mf.20.118/2019/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Rendelkezett a perköltség, valamint az illeték viseléséről is. [14] A törvényszék ítélete indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bírósággal egyezően vizsgálta, hogy az alperes által rendkívüli lemondásban megjelölt indokok valósak, okszerűek és a rendkívüli lemondást megalapozó okok-e. Kifejtette, hogy az okokat az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta, mindegyik vonatkozásában a felajánlott bizonyítást lefolytatta, azt részletesen indokolta, és az indokolással - az alperesnek az informatikai rendszerből történő kizárásával kapcsolatos indokolás kivételével - a törvényszék egyetértett. [15] A számítástechnikai rendszerből történő kizárással kapcsolatban kiegészítette a tényállást azzal, hogy az elsőfokú eljárásban meghallgatott Cs... G... tanú nyilatkozatából megállapítható, hogy
6. január 18-án vezetői utasításra törölték az alperes hozzáférését a klinikai rendszerből, de arra, hogy a honlapról és az osztály dolgozói közül is törölje, utasítást nem kapott. A törlés inaktívvá tételt jelent, amely néhány kattintással visszaállítható lett volna, erre azonban nem került sor. Az utasítás arra sem vonatkozott, hogy a letiltás milyen időtartamig álljon fenn, így ez azt eredményezte, hogy az alperes az informatikai rendszerhez nem tudott hozzáférni. A tanú arra sem kapott utasítást, hogy ezt az intézkedést az alperessel közölje. [16] Rögzítette a törvényszék, hogy az alperes ellenkérelmében részletesen kitért a számítástechnikai nyilvántartási rendszerből történő törlésre, a hozzáférési jogának a letiltására, amellyel álláspontja szerint a munkavégzést a kórház ellehetetlenítette. A felperes a bíróság felhívására benyújtott válasziratában úgy nyilatkozott, hogy a kórház az alperest a számítástechnikai rendszerből nem törölte, csak az osztályvezetői megbízását. Az alperes a bíróság felhívására viszontválaszában fenntartotta korábbi álláspontját, ezzel kapcsolatosan tanúbizonyítási indítványt terjesztett elő. A felek a perfelvételi tárgyalás lezárásáig e körben az írásbeli nyilatkozattól eltérő nyilatkozatot nem tettek. [17] A perben az alperes bizonyította, hogy a számítástechnikai rendszerből történő törlése megtörtént, a számítástechnikai rendszerhez való hozzáférése lehetetlenné vált, és ez az intézkedés munkáltatói utasításra történt. [18] A felperes a
7. november 27-én a bíróság felhívása nélkül benyújtott beadványában előadta, hogy az alperes klinikai informatikai rendszerből törlése azért történt, mert az alperes a tervezett kongresszus anyagával kapcsolatos adatvesztést okozott, amely miatt a kongresszus elmaradt. Ezen az érdemi tárgyaláson a tanács elnöke tájékoztatta a felperest, hogy a
8. november 27-én érkezett irat a perköltség felszámítását tartalmazó irat kivételével hatálytalan, azonban a felperes erre úgy nyilatkozott, hogy ezen iratot nem tekinti keresetmódosítási indítványnak, azt nem ilyen céllal nyújtotta be. [19] A felperes
9. december 21-én kelt és a bíróságon 27-én iktatott írásbeli beadványa indokául ismét előadta, hogy az alperes klinikai számítástechnikai rendszerből kizárása egy további károkozás megelőzése érdekében történt, mivel az alperes a felperes részére érkezett kongresszusi anyagot törölte a rendszerből. Kifejtette, hogy ez az intézkedése azonban nem tette lehetetlenné a munkavégzést, mivel január 20-án és 22-én az alperes még műtétet végzett, és 26-án amikor észlelte, hogy nem tud a rendszerbe belépni, azt nem kifogásolta. Rögzítette, hogy a rendkívüli lemondásban erre már nem is hivatkozhatott, mivel erről a körülményről már lényegesen korábban tudomása volt. A felperes a tanács elnökének kérdésére előadta az elsőfokú eljárásban, hogy utólagos bizonyítás felvételét nem látja indokoltnak, az általa benyújtott előkészítő iratot annak alátámasztására készítette, hogy az alperes rendkívüli lemondásában foglaltak bizonyítatlanok maradtak. [20] A törvényszék a polgári perrendtartásról szóló
10. évi CXXX. törvény (Pp.)
11. §

(3), 203. §

(1), 215. §

(1)bekezdésére hivatkozva rögzítette, hogy a felperes sem kereseti kérelmében, sem egyéb perfelvételi iratban nem cáfolta meg az alperes rendkívüli lemondásában megjelölt azon lemondási ok valódiságát, hogy a felperes az alperest a klinikai informatikai rendszer használatából kizárta, mely lehetetlenné tette számára a jogszabályok szerinti munkavégzést. Rögzítette, hogy ez az indok súlyosnak minősül, amely a rendkívüli lemondás alapjául szolgálhat. A lemondási indokok közül, amennyiben egy is valós, okszerűnek és alaposnak minősül, akkor a rendkívüli lemondás jogszerűsége megalapozott. [21] Kifejtette, hogy nem kellett megvizsgálnia, hogy indokolt volt-e a felperes részéről az informatikai rendszerből történő kizárás, mivel ez a hivatkozás azért nem képezte az eljárás tárgyát, mert egy olyan beadványban történt, amely az eljárási jog szabályai szerint hatálytalan. Erről az elsőfokú bíróság a felperest tájékoztatta, aki ezt követően sem kívánt a keresetén változtatni. [22] Megállapította, hogy a felperes sem a perfelvételi szakban, sem a későbbiekben keresetváltoztatással nem élt. Azt a tényállítást, hogy az alperes számítástechnikai rendszerből kizárása olyan alapos indokkal történt volna, amely az alperes részéről az erre alapított rendkívüli felmondást nem alapozza, meg hatálytalan iratban terjesztette elő, a bíróság nem vehette figyelembe. Emiatt nincs jelentősége annak sem, hogy a felperes ezt a lemondási okot határidőben jelölte-e meg, mivel joghatályosan a felperes erre nem hivatkozott. Azt a tényt, hogy a számítástechnikai rendszerből az alperest kizárták, ő maga eredménnyel bizonyította, amely olyan súlyos hátrány, amely lemondás jogszerűségét. megalapozza önmagában is a rendkívüli A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [23] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a „jogszabályoknak megfelelő" határozat hozatalát kérte azzal, hogy állapítsa meg a Kúria az alperes azonnali hatályú lemondásának jogellenességét, és kötelezze a módosított kereseti kérelemnek megfelelően 1.340.000 forint és annak kamatai megfizetésére. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perköltség viselésére is. Megsértett jogszabályhelyként a Kjt. 29. §

(1)bekezdés b) pontját, illetve a Kjt. 29. §

(2)bekezdését jelölte meg. [24] Az alperes azonnali az hatályú lemondás okai közül csupán azt az okot találta a törvényszék okszerűnek, amely szerint a klinikai informatikai rendszerből az alperest kizárták. Ennek a ténye nem volt vitatott az eljárás során, és ennek a kiváltó okát is feltárták. Az alperes a kongresszusi anyagot hozzáférhetetlenné tette, ezért történt a felperes részéről válaszlépésként a klinikai rendszerből történő kizárás. Az orvosi munkavégzést ez nem lehetetleníti el, az orvosi tevékenység továbbra is folytatható, mint ahogy a klinikai rendszer bevezetése előtt is folytatható volt papír alapon. Az orvosi, a konkrét gyógyító tevékenység végzésének nem képezi akadályát a klinikai rendszer használatának hiánya. Ezt bizonyítja az is, hogy az alperes a klinikai rendszerből való kizárását követően munkát végzett, ügyeletet adott és még műtött is. [25] Álláspontja szerint törvénysértő a törvényszék ítélete azért is, mivel a bírói gyakorlat az azonnali hatályú lemondás okaként csak olyan indokot fogad el, amely objektíve alkalmas a jogviszony lehetetlenülésére. Az általános bírói gyakorlat értelmében a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás akkor sem lehet a jogviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a jogviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a jogviszonyt. A munkavégzés azonban nem vált objektíve lehetetlenné, hiszen az alperes a kizárását követően munkát végzett, senkinek nem jelezte, hogy az őt akadályozná. [26] Kifejtette, hogy a Kjt. 29. §

(2)bekezdésének megfelelően a törvényszék nem vizsgálta a lemondás elkésettségét. Az alperes az azonnali hatályú lemondás fő indokaként az egyeztetés elutasítását jelölte meg, amelyről

1. február 14-én szerzett tudomást, és innen számított 15 nap állt rendelkezésre a lemondási jog gyakorlására. Az eljárásban megállapították, hogy az alperes többi indoka nem képezhette a rendkívüli lemondás tárgyát. A törvényszék abban látta a rendkívüli lemondás jogszerű indokát, hogy az alperest január 18-án kizárták a medikai rendszerből. Az alperes ezt követően január 22-én, 23-án és 24-én is végzett munkát, így erről tudomást szerzett. A 15 napos határidőt megalapozó azonnali hatályú lemondási ok nem áll fenn, így a korábbi okokra vonatkozó „okozati lánc első szeme" nem lehet hivatkozási alap, mert az 15 napon túl történt, tehát elkésett. [27] Az alperes ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és a felperes felülvizsgálati kérelmét utasítsa el, valamint kötelezze 200.000 forint perköltség megfizetésére azzal, hogy a jogi képviselő áfa fizetésére nem köteles. [28] Előadta, hogy a másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes az informatikai rendszerből való törlést, mint lemondási ok jogszerűségét és megalapozottságát a kereseti kérelmében nem vitatta, és nem is érintette. A bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy a számítástechnikai nyilvántartási rendszerből történő törlése az alperesnek a kórházi munkavégzését ellehetetlenítette. Röviden utalt arra, hogy az egészségügyről szóló
2. évi CLIV. törvény (Eütv.)
3. §

(1)bekezdése egyértelművé teszi, hogy a beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Ezt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelően tükrözze az ellátás folyamatát. [29] Az elkésettséggel kapcsolatban kifejtette, hogy az ezzel kapcsolatban a felperes a perfelvételi szakban és a későbbiekben sem nyilatkozott, így ez a felülvizsgálati indítvány tárgyát sem képezheti. A munkáltató folyamatos kötelezettségszegésére alapított rendkívüli lemondás esetén az alperes határidőben gyakorolta a rendkívüli lemondással kapcsolatos jogát a legutolsó jogsértéstől számított 15 napon belül. A Kúria döntése és jogi indokai [30] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [31] A Pp. 423. §

(1)bekezdés alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. [32] A Pp. 413. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát, a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárásjogi, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. [33] Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatályba lépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. polgári jogegységi határozat folytán a Pp. alkalmazása körében megfelelően irányadó a 1/2016. (II. 15.) PK vélemény, melynek 3. pontja értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. [34] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként nem hivatkozott a Pp. 279. §

(1)bekezdésében foglaltakra, így jelen eljárásban a jogerős ítélet szerinti tényállás volt irányadó. [35] A felperes a Kjt. 29. §

(1)bekezdésének b) pontját jelölte meg az egyik jogszabálysértésként. [36] A Kjt. 29. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a rendkívüli lemondással a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az indokolásból a rendkívüli lemondás okának világosan ki kell tűnnie, vita esetén a rendkívüli lemondás indokának valóságát és okszerűségét a közalkalmazottnak kell bizonyítania. [37] A jogerős ítélet a felmondási okok közül az alperes informatikai rendszerből történő kizárását találta valósnak és okszerűnek. Helytállóan fejtette ki a törvényszék, hogy az informatikai rendszerből történő kizárást az alperes az eljárás során bizonyította, a kizárás indokát pedig hatálytalan beadványban fejtette ki a felperes, így az nem volt vizsgálható. [38] Megalapozottan hivatkozott az alperes arra, hogy a klinikai informatikai rendszerből történő kizárása miatt a munkavégzése nem tekinthető teljes körűnek és jogszerűnek, ugyanis a munkája nem kizárólagosan a gyógyításra korlátozódott, hanem annak pontos dokumentálására, a gyógykezelésekkel és a beteg állapotával, vizsgálatával kapcsolatos adatok rögzítésére is kiterjedt. Amennyiben az adminisztrációs kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a munkáját nem tudja hiánytalanul, pontosan és a jogszabályoknak megfelelően elvégezni. Ebből következően az informatikai rendszerből történő kizárás súlyos indoknak minősül, amely a rendkívüli lemondás okszerű és alapos indokául szolgált. [39] Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy amennyiben a lemondási okok közül egy is valósnak, okszerűnek és alaposnak minősül, a rendkívüli lemondás jogszerűsége megalapozott (MD I. 221., illetve MDI.222.). Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság helytállóan értékelte az alperes klinikai informatikai rendszerből történő kizárását, mint rendkívüli lemondásra alapot adó okot, és ezáltal helyes következtetésre jutott. [40] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Kjt. 29. §

(2)bekezdését is megjelölte, mely szerint a rendkívüli lemondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet gyakorolni. [41] A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában egyértelműen rögzítette, hogy a felperes a perfelvételi szakban és a későbbiekben sem élt keresetváltoztatással, és azt a tényállítást, hogy az alperes számítástechnikai rendszerből kizárása alapos indokkal történt, hatálytalan iratban terjesztette elő, ezért a törvényszék azt nem jogszerűen vette figyelembe. Emiatt nem volt jelentősége annak sem, hogy a felperes ezt a lemondási indokot határidőben jelölte-e meg, mivel joghatályosan a felperes erre első és másodfokon nem hivatkozott. Ebből következően a rendkívüli lemondásban megjelölt ok elkésettségét a bíróságok érdemben nem vizsgálhatták, ennek indokául a törvényszék a Pp. 201. §

(3), 203. §

(1), 215. §

(1), illetve 170. §

(2)és 217. §

(1)bekezdését jogszabálysértés nélkül jelölte meg. [42] A felperes felülvizsgálati kérelmében eljárásjogi jogszabálysértésre a jogszabályhely pontos megjelölésével és annak tartalmi körülírásával nem hivatkozott, nem jelölte meg a hivatkozott szakaszokat megsértett jogszabályhelyként, ezért a felülvizsgálati eljárásban ez nem volt vizsgálható. [43] Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 424. §

(1)bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [44] Az eljárás során a felperes teljes mértékben pervesztes lett, ezért a Kúria 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült és igazolt perköltsége megfizetésére. [45] A Kúria az illeték mértékét 1.340.000 pertárgyérték figyelembevételével az Itv. 50. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. A felperes az Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, így a megállapított illetéket helyette az állam viseli. [46] Az ítélet ellen a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak. [47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. ,

1. január
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő