Mfv.10523/2007/4 – Kúria

Mfv/K.III.10.523/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felperesnek jt. által képviselt KÖzép-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság tatabányai (Semmelweis u. 1.) székhelyű alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságon folyt perében a 2007. március 9. napján meghozott 2.M.607/2006/5. számú jogerős ítélet ellen az alperes részéről 6. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 2.M.607/2006/5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes 1984. november 13-tól 1994. szeptember 30-ig geológus, 1994. október 1-től 1998. augusztus 14-ig geológiai és MEO csoportvezető, 1998. augusztus 15-től 2000. október 18-ig főgeológus munkakört töltött be teljes munkaidőben. Bányageológusi munkakörben föld alatti műszakjainak száma 403 volt. A felperes 2006. június 26-án nyújtott be az alpereshez szolgálati idő elismerési kérelmet korkedvezmény figyelembevételével. Az alperes a felperesnek 1967. június 9. és 2006. június 26. között fennállott jogviszonyaival 36 év 311 nap szolgálati időt ismert el, melyből a 2286 teljesített földalatti műszak alapján 8 év 276 nap jogosít korkedvezményre. Ezt határozatot az alperes másodfokú szerve 2006. október 18-án kelt 35-03326/2006/0011 F: 281/2006. számú jogerős határozattal helybenhagyta. A felperes keresetében a határozat alperesi határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Előadta, hogy 1984. november 13tól 2000. október 18-ig végig olyan munkakörben dolgozott, mely korkedvezményre jogosítja. Előadta, hogy munkaidejének 3/4 részét földalatti munkavégzéssel töltötte. A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú szervének határozatát a korkedvezményre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes jogosult az 1984.november 13. és 2000. október 18-a közötti időszak alapján korkedvezményre, kötelezte alperest új határozat meghozatalára, az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárhoz képest a korkedvezményes idő megállapítására. Indokolása szerint megállapítható, hogy a felperes a perbeli időszakban munkaideje 3/4-ét volt köteles munkanaponként földalatti munkavégzéssel tölteni, amennyiben földalattinak minősítette a munkáltató a munkanapját. Munkaköre nem minősült állandó földalatti munkakörnek, voltak olyan munkanapjai, amelyeket nem földalatti munkavégzéssel kellett tölteni a munkaköri leírásának megfelelően. Ez a tény és az ezen munkanapok nyilvánvalóan elenyésző száma nem jelenti azt, hogy a felperes nem jogosult a korkedvezményre. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérve. Előadta, hogy a felperes csak esetenként teljesített földalatti műszakot, aminek megfelelő korkedvezményes idő számára elfogadásra került. Alaptalan tehát a felperes ezt meghaladó igényét jogszerűnek tekintő bírói ítélet. Jogszabálysértésként a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8. §-ára és a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997.(X.6.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának /5/ bekezdésére hivatkozott. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt nem alapos. A Tny. 8. §-a szerint aki 2007. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az a 2000. december 31-én hatályos rendelkezések szerint korkedvezményben részesül. A Vhr. 2. §-a /5/ bekezdése értelmében a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha

1. a)az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy
2. b)
3. b)az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkaköri leírásból megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos. A Vhr. 1. számú melléklete első munkaköri főcsoportja a föld alatt végzett munka. E címszó tartalmazza a bányageológus munkakört is. A perben nem volt vitás, hogy a felperes munkáltatójánál végzett bányageológusi munkát, geológus, geológiai és MEO csoportvezető, valamint főgeológusi munkakörben. A vitás az ügyben az volt, hogy a felperes bányageológusi munkakörben az általa igényelt teljes időszakban munkaidejének legalább 3/4 részét föld alatt töltötte-e. E kérdés tisztázása végett a bíróság megkereste a felperes volt munkáltatóját, melynek válasza alapján megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban munkaideje 3/4-ét volt köteles munkanapokként föld alatti munkavégzéssel eltölteni, amennyiben földalattinak minősült a munkanapja. Munkaköre nem minősült állandó földalatti munkakörnek, voltak olyan munkanapjai, amelyet nem földalatti munkavégzéssel kellett töltenie a munkaköri leírásának megfelelően. A munkaügyi bíróság ezen közlést egybevetve a per egyéb adataival azt a következtetést vonta le, hogy azok a munkanapok, melyeket a felperes nem földalatti munkavégzéssel töltött, elenyésző számúak voltak, így a felperes jogosult a korkedvezményre. Az alperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok Pp. 206. §-ának /1/ bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadta azzal az állításával, hogy a bíróság a munkáltató nyilatkozatának a per egyéb adataival való egybevetése során megsértette a Tny. és a Vhr. említett rendelkezéseit. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Pp. 270. §-ának /2/ bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre alapítottan lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárási szabálysértést nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 275. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 79. §-a /1/ bekezdése szerint felszámítható költsége nem merült fel, ezért perköltség viseléséről rendelkezni nem kellett. Az eljárás a Tny. 81. §-a szerint illeték és költségmentes. A tárgyi illetékmentesség folytán az illeték viseléséről is szükségtelen volt a rendelkezés. Budapest, 2008. április 22. Dr.Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr.Kovács Ákos sk. előadó bíró, Dr.Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok