Mfv.10555/2018/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kártérítési felelősség megállapítására kizárólag a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén nyílik meg a lehetőség. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.555/2018/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Rózsavölgyi Bálint előadó bíró . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Kovács Ernő ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: . Nagy Gergely Attila ügyvéd (Dr. Nagy Gergely Attila Ügyvédi Iroda) A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.219/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 54.M.1749/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.219/2018/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint és 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 411.884 (négyszáztizenegyezer-nyolcszáznyolcvannégy) forint felülvizsgálati illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] Az alperes
5. július 11-től állt a felperessel munkaviszonyban kereskedelmi vezető munkakörben. Munkáját a szervezeti egységben látta el, feladata volt az áruk beszerzése és értékesítése. A G.H. Kft. megállapodás alapján nyers húst szállított a felperes alperes által vezetett szervezeti egységéhez. A hús átadását számla, a vételár kifizetését nyugta igazolta. A
6. számú számla (969.925 forint), a
7. számú számla (498.853 forint), a
8. számú számla (2.650.062 forint) és a
9. számú számla (- 3 forint) alapján a nyers húst a G.H. Kft. leszállította, annak átvétele megtörtént. A számlák ellenértékének megtérítésére a G.H. Kft.
10. december 29-én fizetési felszólítást küldött a felperesnek, aki válaszában,
11. január 24-én közölte, hogy nem áll fenn tartozása. A levelet az alperes akként írta alá, hogy „a fentiekkel egyetértek". A számlákat a felperes
12. december havi könyvelési adatai szerint lekönyvelték, de mellettük nyugta nem szerepelt. A felperes a G.H. Kft-vel
13. február 8-án megállapodást kötött 4.118.836 forint részletekben történő megfizetésére. A G.H. Kft. a vételár
14. számú és
15. számú számlák megfizetése iránt fizetési meghagyásos eljárást indított a felperessel szemben, akinek ellentmondása folytán az eljárás perré alakult. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
16. május 7-én meghozott és
17. június 20-án jogerőre emelkedett 29.G.303.523/2012/
18. számú ítéletével kötelezte a felperest 2.818.836 forint és ennek késedelmi kamata, valamint 550.724 forint perköltség megfizetésére. A felperes az alperes munkaviszonyát
19. március 5-én rendkívüli felmondással megszüntette, melyet az alperes tudomásul vett. A
20. április 1-jén kelt 1/
21. számú Igazgatói Utasítás (a továbbiakban: Utasítás) rögzítette, hogy a húsáru beszerzése csak az áru átvételekor történő készpénzes kifizetéssel engedélyezett, átutalással, illetve késleltetett fizetéssel árut vásárolni nem lehet. A felperes előírta a boltvezetőknek az Utasításban a kötelező napi pénztárzárás vezetését, azzal, hogy „a nap végén ki kell mutatni a napi záró pénzkészletet". Az említett Utasítást az alperes
22. január 9-én vette át. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [9] A felperes módosított keresetében 5.284.869 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni a Munka Törvénykönyvéről szóló
23. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)
24. § és
25. §-a alapján. Arra hivatkozott, hogy az alperes neki kárt okozott, mivel nem fizette ki a G.H. Kft. részére a leszállított nyers hús ellenértékét készpénzben, holott ezen összeg a rendelkezésére állt, azt a saját céljaira fordította. E számlatartozás miatt per indult, amelyben 615.300 forint kamat és 550.724 forint perköltség megfizetésére is kötelezték felperest a 4.118.839 forint tartozáson felül. Utalt arra is, hogy az alperes a felperes felé úgy igazolta, hogy a pénzt a beszállítónak kifizette. [10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a G.H. Kft. sofőrjének kezeihez a 4.118.839 forintot készpénzben megfizette
26. december 30-án, így nem okozott kárt. [11] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 35.M.2954/2013/
27. szám alatt hozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 1.166.024 forintot és ennek késedelmi kamatát, egyebekben a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest perköltség megfizetésére és rendelkezett az eljárási illeték viseléséről. [12] A Fővárosi Törvényszék az 5.Mf.680.505/2015/
28. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes által kártérítés jogcímén követelt marasztalás összegét, a kamatot nem érintve, 615.300 forintra leszállította, az ezt meghaladó keresetet elutasító döntést helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete rendelkezést tartalmazott a kereseti illeték, a tanúdíj, a fellebbezési illeték és a perköltség tekintetében. [13] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a
29. április 12-én meghozott Mfv.I.10.484/2016/
30. számú részítéletében a Fővárosi Törvényszék ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, azon rendelkezését amellyel a felperesnek perköltség címén keletkező 550.724 forint kártérítés iránti igényét elutasította, hatályában fenntartotta, a 4.118.839 forint számlatartozás címén keletkezett kárigényről hozott elutasító rendelkezését e körben az elsőfokú bíróság ítéletére - a perköltség és illetékfizetésre vonatkozó rendelkezésekre - is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás és új határozat hozatalára utasította. A részítéletében a Kúria megállapította, hogy az alperes által vezetett szervezeti egység pénzügyi elszámolási rendszerére lefolytatott bizonyítás tekintetében az eljárt bíróságok nem vontak le következtetéseket. Az alperes károkozó magatartását igazolja, hogy a kifizetés tényét az alperes nem tudta bizonyítani, hiszen az általa végzendő bizonylatolás hiánya vezetett ahhoz, hogy a munkáltatónak ezt később ki kellett fizetnie. [14] A felperes a megismételt eljárásban fenntartott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4.118.839 forint kártérítés és annak járulékai megfizetésére. Utalt arra, hogy az alperes szándékosan okozott kárt a felperesnek, ezért az Mt.
31. §-a alapján köteles a teljes kárt megtéríteni. Azzal érvelt, hogy az alperes mint az adott egység kereskedelmi vezetője a G.H. Kft. által szállított hús ellenértékét a szállítónak nem fizette meg, de a kapott számlákat kifizetettként a felperes könyvelésének benyújtotta. A felperes kára abból adódott, hogy a kérdéses számlák ellenértéke az alperesnél maradt, azaz a felperes cég vagyonában sem pénzben sem áruban nem volt meg, ugyanakkor ezt az összeget a felperesnek később ki kellett fizetnie a G.H. Kft-nek. A felperes kára úgy keletkezett, hogy ugyanannak a húsnak az értékét egyszer kifizette a szállítónak, másodszor pedig - ténylegesen korábban az alperes a felperes vagyonában meglévő összeget kivonta. [15] Az alperes a megismételt eljárásban is a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kúria részítéletében egyértelműen előírta, hogy az adott szervezeti egységben kialakított pénzügyi elszámolás gyakorlatának vizsgálata szükséges abból a célból, hogy a felperes vagyonában bekövetkezett csökkenés megállapítható-e vagy sem. Utalt arra, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy a perbeli számlák az elszámolásban hiányt okoztak, azaz azt, hogy a felperes vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés. Amennyiben a felperes azt állítja, hogy az alperes kifizetettként adta le a számlákat, akkor azt is igazolnia kell, hogy mekkora összeg átadása-átvétele történt meg a felek között a perrel érintett számlák benyújtásakor. [16] Álláspontja szerint M.Gy. és L.G. tanúvallomásaikban akként nyilatkoztak, hogy gyakorlat volt a G.H. Kft-nél a halasztott fizetés, ezért szerepeltette a számlákon a „HKP" (halasztott készpénz) megjelölést. Utalt arra is, hogy az elszámolás hiányos dokumentálása a felperesnek róható fel. Saját korábbi nyilatkozata szerint az összeget a G.H. Kft-nek kifizette, azonban a peres eljárás során kiderült, hogy ez nem történt meg, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ezen összeg hiányozna a felperesnél. Az első- és másodfokú ítélet [17] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
32. február 21-én meghozott 54.M.1749/2017/
33. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 4.118.839 forintot és kamatát, 300.000 forint együttes elsőés másodfokú perköltséget és 40.000 forint + áfa felülvizsgálati eljárási költséget. [18] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében az alperesnek a felperes szervezeti egysége vezetőjeként az volt a feladata, hogy a leszállított húst átvegye, és azt kifizesse. A perben nem volt vitatott, hogy az áru és a készpénz kezeléséért az alperes volt a felelős. [19] A peradatok alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes azzal, hogy a felperes által követelt 4.118.439 forintot a G.H. Kft-nek nem fizette ki, megszegte kötelezettségét, nem tartotta be a munkahelyi szabályokat és előírásokat, nem a tőle elvárható szakértelemmel és gondossággal járt el. A munkáltatóját megtévesztette, amikor azt állította, hogy a vételárat kifizette és ezt aláírásával igazolta, erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította az alperes szándékos magatartását. [20] A kár bekövetkeztével összefüggésben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy nem lehet a felperes terhére értékelni azt, hogy a könyvelés nem észlelte a készpénzfizetési számlán a „HKP" megjelölést, és azt, hogy a számlát ténylegesen nem fizették ki, illetve azt sem, hogy az alperestől számla mellé nyugtát nem követelt. Ezzel szemben az alperes terhére értékelte, hogy a számlák leadásakor nem tájékoztatta a könyvelést a halasztott fizetés tényéről, és kifizetettként adta azokat le. Nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felek között a bevétel átadásakor nem készült átadás-átvételi elismervény. [21] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság bizonyítottnak találta, hogy a 4.118.839 forint a felperes vagyonából kétszeresen került ki. Először amikor az alperes a számlákkal igazolta, hogy a pénz kifizetése megtörtént, másodszor amikor a felperes az összeget a G.H. Kft-nek a polgári pert követően megfizette. Rögzítette azt is, hogy az alperes nem tudta igazolni, hogy a részére rendelkezésre álló összeget a beszállítónak ténylegesen kifizette, de az sem igazolt, hogy az alperes az összeget a saját céljaira fordította volna. [22] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság, a
34. szeptember 13-án meghozott 5.Mf.680.219/2018/
35. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, kötelezte a felperest együttes perköltség, valamint elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati illeték megfizetésére. [23] A törvényszék a tényállás kiegészítését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes
36. április 1-jéig nem tartotta szükségesnek, hogy belső normában rögzítse a munkavállalóktól az áru-, és pénzforgalommal, pénzkezeléssel összefüggésben elvárt magatartást. A felperes nem tartotta fontosnak a bevételek és kiadások következetes és szoros elszámolását, azok írásbeli rögzítését, bizonylatok készítését. [24] A perrel érintett időszakban - tekintettel arra, hogy az alperessel az Utasítást csak
37. január 9-én közölték - a felperesnél az elszámolás rendje, módja, időpontja nem volt írásban szabályozott. Olyan kialakult gyakorlat, vagy szóbeli utasítás sem volt feltárható amely alapján a munkáltató ezzel kapcsolatos magatartást elvárt volna a munkavállalóktól. Nem merült fel peradat arra, hogy a felperes rendszeresen ellenőrizte volna az áruk megrendelésével, kifizetésével, elszámolásával kapcsolatos tevékenységet. Mindezeket a törvényszék a felperes terhére értékelte, mivel a munka megszervezése, a munkavállalók szükséges utasítása a munkáltató felelősségi körébe tartozik. [25] A megismételt eljárásban a felperes arra hivatkozott, hogy a perrel érintett összegek esetében kétszeres kifizetés történt. Az eljárás során az alperes e körben nem tett egyértelmű nyilatkozatokat, a másodfokú eljárásban a korábbi nyilatkozataival szemben maga is elismerte, hogy a számlák kifizetése nem bizonyított. Ezen előadás megegyezik a Kúria megállapításával. [26] Az előzőek alapján a törvényszék álláspontja szerint a perbeli számlákon szereplő összegek kifizetése által a vagyonban beállt csökkenés nem alapulhat pusztán a felperes vélelmén. [27] Kiemelte, hogy önmagában a számlák leadása a könyvelés részére nem értelmezhető a felperes vagyonának csökkenéseként, ha egyidejűleg nem történt a számlák alapján kifizetés is. A számlák kifizetésére nézve érdemi peradat nem volt ismert, ebből következően a perben követelt pénzösszeg a felperes vagyonából nem került ki. Az áru leszállításának ténye nem volt vitatott, annak ellenértéke a szállítónak jár, azt azonban a felperes nem bizonyította, hogy a vitatott számlák összegét kétszeresen fizette volna ki. [28] A törvényszék megítélése szerint a számlán alkalmazott „HKP" jelzés észlelése a szakemberekből álló könyvelés felelőssége volt. [29] A megismételt eljárásban a felperes nem bizonyította azt, hogy állításának megfelelően a számlák ellenértéke az alperesnél maradt volna. [30] Összességében a törvényszék úgy foglalt állást, hogy az alperes valóban megszegte a munkaviszonyból származó kötelezettségét, amikor a G.H. Kft. részére a leszállított áru ellenértékét nem fizette meg, azonban önmagában a kifizetés vétkes elmulasztása nem minősül károkozásnak. A készpénzfizetési számlák - kifizetés mellőzésével - történő benyújtása a könyvelésnek nem értelmezhető úgy, hogy a „bolt bevételéből kikerült" a perbeli összeg. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [31] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a „jogszabályoknak megfelelő" új határozat meghozatalát, az alperes kereset szerinti marasztalását és perköltség megfizetésre kötelezését kérte. [32] Azt adta elő, hogy a másodfokú bíróság ítélete sérti az Mt.
38. és
39. §-aiban foglaltakat. A lefolytatott eljárás alapján álláspontja szerint az alperes által a felperesnek okozott kár pontosan meghatározható. A kártérítés megállapításának minden feltétele megvalósult, illetve bizonyítást nyert, annak ellenére, hogy ezt a törvényszék másképpen értékelte, amikor az elsőfokú bíróság jogi érvelését nem osztotta és a bizonyítékokat eltérően vette figyelembe. [33] Megítélése szerint tévesen rótta a törvényszék a felperes terhére, hogy nem terjesztett elő bizonyítási indítványt. A Pp.
40. §