A határozat elvi tartalma: A megtámadott határozatok hatályában fenntartása. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.007/2019/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke Molnár Ferencné dr., előadó bíró Dr. Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- március
- Az ügy tárgya: hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): II. rendű Első fok: Másodfok: Bicskei Járásbíróság, B.60/2015/40., ítélet, tárgyalás,
- április
- Székesfehérvári Törvényszék, 2.Bf.130/2017/13., ítélet, tárgyalás,
- október
- Az indítvány előterjesztője: II. rendű terhelt védője Az indítvány iránya: a II. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Bicskei Járásbíróság B.60/2015/
- számú, és a Székesfehérvári Törvényszék 2.Bf.130/2017/
- számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Bicskei Járásbíróság a
- április
- napján meghozott B.60/2015/
- számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés], társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés] és testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés]. Ezért a II. rendű terheltet halmazati büntetésül 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, és a II. rendű terhelt a szabadságvesztés büntetés 2/3 része letöltése követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. október 30. napján jogerős 2.Bf.130/2017/13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta; a hivatalos személy elleni cselekményt társtettesként elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettének [Btk. 310. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés I. fordulat], az
- számú sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni cselekményt társtettesként elkövetett testi sértés bűntette kísérletének [Btk.
- §
(1)és
(3)bekezdés] minősítette. A közügyektől eltiltás kapcsán utalt annak mellékbüntetés jellegére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. II. [3] [4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. §
- a)pontját megjelölve, a II. rendű terhelt terhére rótt testi sértés bűntettének kísérlete miatt felmentés, illetve a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. Indokai szerint az eljárt bíróság az anyagi jogszabály megsértésével minősítette a 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekményt a II. rendű terhelt esetében súlyos testi sértés bűntette kísérletének. Álláspontja szerint egy alkalommal, ököllel történő arculütés a közfelfogás szerint sem rejti magában a nyolc napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezésének reális lehetőségét. Az ítéleti tényállás nem tartalmaz arra vonatkozóan megállapítást, hogy az ütés ereje, iránya milyen, illetőleg mekkora volta. Az indítványozó szerint ezért a II. rendű terhelt magatartása legfeljebb nyolc napon belül gyógyuló sérülés okozására irányult, és súlyosabb sérülés keletkezésével nem kellett számolnia. Mindezek alapján a megtámadott határozat megváltoztatását, és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát, a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A Legfőbb Ügyészség BF.1070/2019/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a felülvizsgálati indítvány jogi álláspontját az irányadó tényállásban megállapított tényektől részben eltérő tényekre alapítja, ezért e részében az indítvány törvényben kizárt. Az indítványban írtakkal ellentétben a tényállás tartalmazza a II. rendű terhelt által a 2. számú sértett arcára mért ütés erejére vonatkozó ténymegállapításokat is, melyek a cselekmény jogerős ítélet szerinti minősítését megalapozzák. Mindezek alapján a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta. III. [5] [6] A II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-
- c)pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [7] Kétségtelen, hogy a Be. 649. §
(1)bekezdés
- b)pont
- ba)alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [8] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. rendű terhelt bűnösségét testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §
(1)és
(3)bekezdés] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is. [9] A Btk. 164. §
(1)bekezdése szerint, aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. [10] A
(3)bekezdés kimondja, ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt büntetendő. [11] A 10. §
(1)bekezdése alapján kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. [12] Az irányadó tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - az
- számú sértett sérelmére megvalósított cselekmény vonatkozásában egyértelműen rögzíti a következőket: -
- december
- napján az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelt a település külterületén lévő erdős részen tartózkodtak, alkoholt fogyasztottak, majd 16 óra 51 perc körüli időben a Rendőrkapitányság állományába tartozó
- és
- számú sértett intézkedés alá kívánta őket vonni (a
- számú sértett bejelentését követően). Az
- és
- számú sértett felszólította a terhelteket, hogy igazolják magukat, ekkor az I. rendű terhelt támadólag lépett fel a
- számú sértett irányába, amely támadást az
- számú sértett egy toló mozdulattal hárított el. Az I. rendű terhelt támadó kéztartással, ökölbe szorított kézzel megindult az
- számú sértett irányába, aki a támadás elhárítására gázspray-t alkalmazott, amely nem vezetett eredményre. Az I. rendű terhelt az
- számú sértettet ököllel meg akarta ütni, aki ezen ütés elől kitért, ekkor a rendőrök közös erővel, testi kényszerrel földre vitték az I. rendű terheltet, majd a
- számú sértett megkezdte a bilincselését, melyet befejezni nem tudott. Az
- számú sértettet a II. rendű terhelt próbálta elhúzni az I. rendű terhelttől. - Az
- számú sértett ekkor a II. rendű és a közbeavatkozó III. rendű terhelteket próbálta többször is ellökni magától, azonban a II. rendű terhelt azért, hogy az I. rendű terhelt bilincselését megakadályozza lendületből nekiugrott az
- számú sértettnek, és ököllel arcon is ütötte őt olyan erővel, hogy ettől a rendőr a hátára esett. - Az I. rendű terhelt - miután a sértett felállt - többször is a
- számú sértett felé ütött, illetőleg többször megrúgta őt jobb lábán a térde felett; ezek után a II. rendű terhelt hátulról rávetette magát a
- számú sértettre, és fojtó fogással őt a földre vitte, szorította a nyakát. - A jogszerű intézkedéssel szembeni, időben is viszonylag hosszan elnyúló ellenállás során a terheltek hol felváltva, hol pedig közösen ütlegelték, míg az I. rendű és II. rendű terheltek rugdalták is a járőröket. - A
- számú sértett a homlok bal oldalának bevérzését, az áll repesztett sebzését, a jobb hüvelykujj kézközépcsont alapperc ízületének rándulását, illetőleg a jobb térd mediális részén nyomásérzékenységben megnyilvánuló nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett el. Az arcsérülések esetében súlyosabb sérülés, arccsontörés, járomcsonttörés, orrcsonttörés kialakulásának reális veszélye fennállt. [13] Az indítvány valójában a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja. Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre. [14] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés. [15] A tudati - és más tények - megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van. [16] Jelen ügyben pedig ez a helyzet. [17] A tényállás ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy a II. rendű terhelt a
- számú sértettet ököllel arcul ütötte olyan erővel, hogy ettől a rendőr hátra (hanyatt) esett; miután a sértett felállt a terhelt hátulról rávetette magát a sértettre, és fojtófogással őt a földre vitte, nyakát szorította; továbbá azt is, hogy a II. rendű terhelt társaival hol felváltva, hol pedig közösen ütlegelték és rugdalták is a sértettet. [18] A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartása esetén nyilvánvaló különbség van az egyes bántalmazási módokat illetően, így az ököllel való ütés (ökölbe szorított kéz), lábbal való rúgás, nyak szorítása, fojtogatás, és a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága tekintetében. Az ökölütés nyilvánvalóan koncentrált, nagyobb erő kifejtésére alkalmas, és azt meghatározott testtájékra (arcra mérve) értelemszerűen a súlyosabb sérülés lehetséges okozásának belenyugvását is jelenti; ugyanez a helyzet a földön fekvő személy megrúgása és fojtogatása esetén is. [19] Mindezekből egyértelmű következtetés vonható le arra, hogy a sértett elhúzódó bántalmazása során nem csupán nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérülés, hanem súlyosabb eredménnyel járó, nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozásának reális lehetősége fennállt, és a II. rendű terhelt szándéka - a jogszerű intézkedés megakadályozás érdekében - éppen erre irányult; a súlyosabb eredmény elmaradása egyfelől a véletlen, másfelől a sértett (sértettek) ellenállása folytán maradt el. [20] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a II. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét a
- számú sértett sérelmére megvalósított cselekmény esetében súlyos testi sértés bűntette kísérletében [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is. [21] A Btk. 10. §
(2)bekezdése szerint kísérlete a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. [22] A büntetés (intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékre vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése. [23] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja részint a helyes minősítést meghatározó, részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés. [24] A II. rendű terhelt esetében a halmazati büntetésre tekintettel a törvény 2 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabását teszi lehetővé, a középmérték 7 év, így a II. rendű terhelttel szemben a törvényi minimumhoz közel, 2 év 6 hónap szabadságvesztésben meghatározott büntetés miként a közügyektől eltiltás alkalmazása - nem törvénysértő. [25] A Be. 659. §
(1)bekezdése alapján felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. [26] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint - a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [27] A Kúria a Be. 649. §
(2)bekezdése szerint olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659.
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt. [28] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 660. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. IV. [29] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §
(1)bekezdése értelmében a Be. 458. §
(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [30] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §
(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §
(4)bekezdés]. Budapest,
- március
- Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Molnár Ferencné dr. s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző