Pf.20186/2019/14 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.II.20.186/2019/14/I.szám A Győri Ítélőtábla Mátyás Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Udvaros Nóra jogtanácsos által képviselt I. r. alperes és a dr. Ivanics Zsuzsanna ügyvéd által képviselt II. r. alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Győri Törvényszék 2019.július 8.napján kelt P.20.397/2017/50.szám alatti ítélet ellen az I.r. alperes által 52.sorszám, a II.r. alperes által 53.sorszám alatt előterjesztett fellebbezések, valamint a felperes által Pf.5.sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, az alpereseket terhelő marasztalás tőkeösszegét - a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezések érintetlenül hagyásával - 103.713.276 (egyszázhárommillió-hétszáztizenháromezer-kettőszázhetvenhat) forintra felemeli, mellőzi az elsőfokú ítélet felperest perköltségben marasztaló rendelkezéseit, egyúttal megállapítja, hogy a peres felek az elsőfokú eljárással kapcsolatban felmerült költségeiket maguk viselik. A felperest terhelő feljegyzett kereseti illetéket 795.000 (hétszázkilencvenötezer) forintra leszállítja és megállapítja, hogy az állam által viselendő feljegyzett kereseti illeték összege 705.000 (hétszázötezer) forint. Kötelezi az I-II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 2.250.000 (kettőmillió-kettőszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Győri Törvényszék G.20.968/2014/

1. számú ítéletét a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.174/2016/7/I. számú közbenső ítélete részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I-II. r. alpereseket egyetemleges kártérítési felelősség terheli a felperesi hulladékártalmatlanítási tevékenység gyakorlásának megtiltásával, illetőleg felfüggesztésével okozati összefüggésben
2. november
3. és
4. március
5. között keletkezett felperesi károkért.A Kúria felülvizsgálati eljárás keretében meghozott Pfv.IV.22.188/2017/
6. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. Felperest az I-II. r. alperesek magatartása miatt, a hulladék ártalmatlanítási tevékenység gyakorlásának megtiltásával, illetőleg felfüggesztésével okozati összefüggésben a fenti (
7. november
8. és a
9. március
10. közötti) időszakban 70.442.000 Ft összegű kár érte. *** Az összegszerűség vonatkozásában tovább folytatódó eljárásban a felperes - a számszakilag már az alapeljárásban módosított keresetében 103.276.000 forint kártérítés és annak
11. március
12. napjától a rPtk.301.§./1/ bekezdése szerinti késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I-II. r. alperest. A közbenső ítélet meghozatalát követően kirendelt Cég 1 Kft. szakvéleményként fenntartott „C"jelű módszere szerinti
13. sz. táblázat - általa felkért szakember által -részben átszámított értékei alapján. Miután csak részben értett egyet a szakértő megállapításaival - új igazságügyi könyvszakértő kirendelését kérte. A szakértő által kidolgozott, az elmaradt árbevételből kiinduló (A jelű) illetve az adózott eredményből kiinduló (B jelű) módszerek vonatkozásában kifogásolta, hogy kieső átlagos adózott eredményt a szakértő - mintha a hulladékégetés leállítását megelőző és követő időszakban is csak veszteséget termelt volna a felperes - tévesen számolta el az egész évre (mintegy elporlasztva) időarányosan, holott az egyértelműen a hulladékégetés jogellenes leállításának időszakában keletkezett. Emellett a szakértő elmulasztotta felszámítani a Számviteli törvény 77.§./2/ bekezdés b/pontja szerinti egyéb bevételként a társasági adót, holott az a felperest terheli. Kifejtette, hogy a szakértő által alkalmazott valamennyi módszer esetében a kárát csökkentő leállás miatti megtakarításként, csak a változó költségek vehetők figyelembe, a - hulladékégetéstől (termeléstől) független - állandó költségek nem. Az ítélőtábla közbenső ítéletének iránymutatása alapján a szakértőnek a C jelű módszer alkalmazása során is a leállással nem érintett teljes gazdasági éveket (2010-2011, 2014-2015.) kellett volna figyelembe vennie referencia időszakként. A C jelű módszer másik hibája, hogy szemben az ítélőtábla közbenső ítéletének iránymutatásával - a kieső árbevételből - az értékcsökkenési leírás kivételével - nem csak a ténylegesen megspórolt termelési költségeket vonta le a szakértő, hanem minden termelési költséget levonásba helyezett. Ezáltal a szakértő önmagához képest is - téves logika alapján járt el, mert így az árbevétellel szemben - a termelés tényleges folytatásának tényétől független ráfordításokat is levonta. A dolgozóknak („feleslegesen") kifizetett munkabér az ítélőtábla közbenső ítéletben kifejtett szempontok szerint költségként érvényesíthető. Azért minősül felesleges költségnek, mert a 48-49 fő dolgozói létszámból a leállás idejének ténylegesen 11-12 fő dolgozott. (Ehhez képest az alperesekre kedvezőbben 22főben határozta meg a leállás idején munkát végző dolgozók létszámát a szakértőnek átadott listában.) Az alperesek a szakértő által a C-jelű módszer
14. sz. táblázata szerinti - a „felesleges" bérköltség tétel nélkül - 52.045.000 forintban meghatározott összeg erejéig ismerték el a felperesi igényt, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérték. *** Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az I-II. r. alperest, hogy tizenöt napon belül fizessenek meg a felperesnek 70.442.000 (hetvenmillió-négyszáznegyvenkettőezer) Ft tőkét és annak
15. március
16. napjától
17. június
18. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát, majd
19. július
20. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. A fentieket meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 3.000.000 Ft, a II. r. alperesnek 3.300.000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy azt ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik. Kötelezte a felperest 1.050.000 Ft feljegyzett elsőfokú peres eljárási illeték megfizetésére és megállapította, hogy a további 450.000 Ft elsőfokú peres eljárási illetéket az állam viseli. Indokolásában rámutatott, hogy az rPtk.355.§./4/ bekezdése szerinti kár egyes összetevő elemei vonatkozásában az igényt érvényesítő féltől függ, hogy melyik összetevő elemet érvényesíti kártérítés jogcímén. A konkrét esetben a felperes választása az elmaradt vagyoni előny (elmaradt haszon, illetve veszteség) volt. A bírói gyakorlat szerint ennek megállapításánál nem a tervezett nyereség, hanem a tényleges haszonkiesés az irányadó (BH.1998.106.), aminek reális és ellenőrizhető adatokon kell alapulnia (BH.1986.514.), meghatározása szakkérdés. A perben beszerzett szakértői véleményt az I-II. r. alperesek elfogadták, a felperes másik könyvszakértő kirendelését indítványozta - az általa felkért - Név 1 adószakértő írásbeli szakmai álláspontja alapján, aki nem igazságügyi szakértő, így szakmai álláspontja csupán a felperes részéről előterjesztett, az igazságügyi szakértő szakvéleményét vitató álláspontnak minősül, melyet nem tartott alkalmasnak az igazságügyi könyvszakértői vélemény helyességének nyomatékos megkérdőjelezésére. A kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleményében foglaltak szakmai megalapozottságát nem rontja le önmagában a felperes a kár összegszerűségének meghatározása kapcsán eltérő álláspontja. A szakértő felperes valamennyi észrevételre választ adott, az általa alkalmazott módszer megalapozottan nem volt vitatható és a szakértő kellő indokát adta annak is, hogy miért e módszerrel számolt. Emiatt a felperes másik igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát
21. sorszám alatti végzésével elutasította, s az aggálytalannak minősülő szakvéleményben meghatározott 70.442.000 forint kártérítési összegben marasztalta az I-II. r. alperest, ezt meghaladóan keresetet elutasította. A közbenső ítélet meghozatalát megelőzően eljárt Név2 igazságügyi könyvszakértő szakvéleményének költségét az rPp.80.§./2/ bekezdése alapján a felperes sikertelen percselekményének minősítette, melyet a felperes maga köteles viselni. Ezt meghaladó körben a perköltségről és a feljegyzett kereseti illetékről a rPp.81.§./1/ bekezdése alapján - kerekítéssel - a 30 %-os mértékű felperesi pernyertességi arány szerint határozott, azzal, hogy az alperesek pervesztességére eső illetéket az Itv.5.§./1/ bekezdés c/pontja szerinti alperesi személyes illetékmentesség folytán az állam viseli. *** Az elsőfokú ítélet ellen az I-II.r. alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Az I-II. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részben történő megváltoztatásával a marasztalási összeg 52.046.000 forintra történő leszállítását kérte, a
22. sz táblázat szerinti „felesleges" bérköltség 18.396.000,-Ft-os összege áthárításának mellőzésével Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal szemben könyvszakértői vélemény megállapításait nem fenntartás nélkül fogadta el. A
23. számú kiegészítői véleményt ugyanis éppen azzal fogadta el, hogy a kimunkált kárösszegből a fenti bérköltség tétel áthárítása nem indokolt. Ekként nyilatkozott 2019.február 15., március 21., június 27.napján kelt előkészítő irataiban és a
24. április 15.napján megtartott tárgyaláson is. Rámutatott, hogy a Győri Ítélőtábla közbenső ítélete sem azt írta elő, hogy a felperes által kifizetett munkabért az alperesek jogellenes magatartásával okozati összefüggésben álló valós kiadásként kell kezelni, csupán a „feleslegesen" felmerülő költségek tekintetében adott példálózó felsorolást. Az elsőfokú ítéletben áthárított bérköltség egyrészt nem az alperesi magatartás következménye volt, hiszen a felperes a per tárgyát képező időszakban is folyamatosan működött, másrészt nem minősül „feleslegesen" kifizetett költségnek. A II. r. alperes a fentivel azonos tartalmú fellebbezési kérelmében kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolást sem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miért a bérköltséggel növelt kárösszeget fogadta el a bíróság. Arra hivatkozott, hogy a szakértő a
25. számú táblázatában egy becsült adatból, az ártalmatlanítás leállításának időszakára eső átlagos bruttó árbevételből indult ki, abból levonta a ténylegesen befolyt bevételt, és az így meg nem térülő bevételre eső - szintén becsült - átlagos termelési költséget. Ezt növelte a termelés azon költségeivel, melyek az égetőmű üzemelése esetén nem merültek volna fel. Az elsőfokú ítélet a bérköltséget olyan költségtételnek minősítette döntésével, amely leállás hiányában nem merült volna fel, azaz mintha az az alperesi jogellenes magatartás következménye lenne. Ezzel szemben a leállással érintett időszak meg nem térült bevételére eső átlagköltségeket - közöttük a 18.396.000 forint bérköltséget - nem kell a károkozónak megtéríteni, figyelemmel arra, hogy azok a rendes működés esetén is felmerülnek. A bruttó bevételből levont átlagos költségek között a rendes működés bérköltsége egyszer már szerepel, azt még egyszer a felperes nem érvényesítheti alappal. Az elsőfokú bíróság ítélete azt eredményezi, hogy a bérköltség kétszeresen kerül az alperesek terhére értékelésre. E számítás azt eredményezi, mintha a becsült árbevételhez kapcsolódóan bérköltség nem is merült volna fel, azt a felperes munkabér megfizetése nélkül állította volna elő, holott a Győri Ítélőtábla közbenső ítélete is rámutatott, hogy az elmaradt haszon becsléssel történő meghatározása során az esetleges aránytalanságot eredményező hibalehetőségek kizárására kell törekedni. Iratellenes az elsőfokú ítélet indokolása a tekintetben, hogy az alperesek elfogadták a szakértői vélemény megállapításait. A bérköltség meg nem térült költségként történő figyelembe vétele terén a felek között egyetértés nem volt. A szakértői vélemény első változata a bérköltséget - mivel azt a szakértő sem tartotta indokoltnak áthárítani - nem is tartalmazta, későbbi számításában már feltüntette, de a szakértő sem tartotta e tételt átháríthatónak. Nyilatkozatában csupán az utóbbi szakértői állásponttal értett egyet. *** A felperes fellebbezési ellenkérelmében - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet alperesek által fellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperesek félreértik a szakértő számítási módszerét. A ténylegesen kifizetett munkabérnek csak egy része a 18.396.000,-Ft-os összeg. A hulladékégetést, mint alaptevékenységet csaknem 4 hónapig nem tudta az alperesi törvénysértő határozatok miatt végezni. Üzleti partnerei megtartása érdekében - amíg tárolóhelyei be nem teltek - vett át hulladékot, ez azonban ahogyan az elsőfokú eljárás során azt igazolta is, a normál üzemelés idején átvett hulladékmennyiség 24,7 %-át tette csupán ki. Emiatt a rendelkezésére álló munkaerő jelentős része kihasználatlan volt, ugyanakkor bérköltsége nem csökkent. Az alperesek fellebbezési érvelésével szemben a közbenső ítélet kifejezetten rögzítette, hogy a felmerült és „feleslegesen" kifizetett, de meg nem térült költség kárként érvényesíthető, és ilyen lehet a szükségszerűen kifizetett munkabér is. A 18.396.000,-Ft-os összeg éppen azért illeti meg kártérítés címén őt, mert a normál működés során felmerülő (ún. állandó) költségek a kártérítés összegét csökkentő tételként történő figyelembe vétele a
26. számú táblázatban megtörtént, azaz a
27. számú táblázat szerinti számítás során a szakértő a feleslegesen kifizetett bérrészt is a felperest megillető kártérítés összegét csökkentő tételként vette figyelembe. E (téves) számítási módszer miatt kell - a józan ész logikájára és az ítélőtábla közbenső ítéletében foglaltakra is figyelemmel - a munkabér „feleslegesen" kifizetett összegével növelni a szakértő által kalkulált kártérítés összegét (
28. számú táblázat
29. sor). Csatlakozó fellebbezésében -tartalma szerint - az elsőfokú ítélet módosított keresete szerinti részbeni megváltoztatásával a marasztalás tőkeösszegének 103.713.276,-Ft-ra történő felemelését, illetve másodsorban - a Pp.252.§./3/ bekezdése alapján - a keresetét részben elutasító rendelkezést érintően az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Az elsőfokú ítélet alapját képező szakértői vélemény nem önmagában a vitatás tényétől, hanem a peranyag részévé vált, a felperes által kimunkált szakmai anyagoktól minősül megalapozatlannak. Az elsőfokú bíróság aggályos szakértői véleményre alapította döntését, mely ellentmondásos, a bizonyított tényekkel és a jelen perben született jogerős közbenső ítélet iránymutatásával is ellentétben áll, emiatt szükséges a bizonyítási eljárás új szakértő igénybevétele mellett történő megismétlése. Az elsőfokú ítélet azon megállapításával szemben, hogy a szakértő kellő indokát adta annak, hogy miért a szakvéleményként fenntartott C-jelű kárszámítás az irányadó, a valóság az, hogy a szakértő az eljárás során többször módosította az elfogadható módszerre és kárszámításra vonatkozó álláspontját anélkül, hogy ennek indokát adta volna. A szakértői véleménnyel kapcsolatosan az elsőfokú eljárásban már kifejtett aggályai fenntartása mellett rámutatott annak leglényegesebb hibájára. A leállással nem érintett 4 év vizsgálata átlagos 38.982.000 forint/év adózott eredményt igazolt, ebből az következik, hogy a leállással érintett 2 évben a negatív eredményt a működés leállítása okozta. A szakvélemény alapvető ellentmondása, hogy bár a szakértő több módszerrel is megállapította, hogy - leállás hiányában - a vizsgált az adózott eredmény 85.437.000 forint (illetve más helyen 85.373.000) lett volna, a 10.sz. táblázat szerint a szakértő által figyelembe vett elmaradt haszon - de még, a leállás indukálta költségekkel növelt és a „feleslegesen" kifizetett munkabért is tartalmazó 70.442.000 forint kárösszeg is - kisebb ennél, holott a hiányzó adózott eredményt kellene a károkozás miatti többlet költségeknek és a „feleslegesen" kifizetett bérköltségnek növelni. (2.számú kiegészítő szakértői vélemény 5.számú táblázat). A Győri Ítélőtábla közbenső ítélete pedig egyértelműen állást foglalt a tekintetben, hogy a „feleslegesen" kifizetett munkabér költségként érvényesíthető. Az általa megbízott Név 1 okleveles adószakértő és a perben eljárt igazságügyi szakértők által kidolgozott B és C módszer szerinti kártérítési összeg - külön-külön a két szakértő számításában hasonló összeget eredményezett, míg a két szakértő számításai között jelentős eltérés mutatkozott, melynek oka az elmaradt haszon eltérő számítása volt. Az elmaradt haszon ugyanis az alperesi határozatok miatti állásidő alatt keletkezett, míg a perben eljárt szakértő azt porlasztva egész éves haszonkiesésként kezelte és annak csak egy az állás idejére eső arányos részét vette figyelembe árbevétel kiesésként. A szakértői számítás helyessége azt jelentené, hogy a felperesi hulladékégető
30. év első 11 hónapjában, illetve a 2013-as év állásidejét követő 9 hónapjában is veszteségesen működött, ami nem felel meg a valóságnak. A szakértő a leállással nem érintett időszakok vonatkozásában nem is vizsgálta, hogy milyen eredménnyel működött a hulladékégető. A józan ésszel is ellentétes módon azt feltételezte, hogy az átlagos adózott eredményhez képest fennálló eltérés egyenletesen jött létre. A könyvelési anyagok ismeretében a szakértő nem csupán meg tudta volna vizsgálni, hanem köteles is lett volna azt megvizsgálni, hogy mikor keletkezett az eredmény kiesése. További hibája a szakértői véleménynek az is, hogy a 89.755.000 forint adózás előtti eredmény helyett a 85.437.000 forint adózott eredménnyel számol. *** Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki. - Az I. r. alperes előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzés alapján
31. november
32. napján meghozott 12679-2/2012.számú határozatával a felperes hulladék-ártalmatlanítási tevékenységének gyakorlását azonnali hatállyal megtiltotta. A másodfokú közigazgatósági hatóságként eljáró II. r. alperesi jogelőd 2013.február
33. napján kelt 14/7398-13/
34. számú határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a tevékenység megtiltását előíró rendelkezés helyett a tevékenység felfüggesztését írta elő. - A fenti határozatok alapján a felperes
35. november
36. és 2013.március
37. napja között a hulladékégetési tevékenységét leállította. A felperes által kezdeményezett közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata iránti perben közigazgatási határozatok fenti rendelkezései hatályon kívül helyezésre kerültek. - A Győri Ítélőtábla Gf.II.20.174/2016/7/I. számú közbenső ítéletében - osztva az alperesek által korábbi elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleménnyel kapcsolatosan előterjesztett aggályokat - rámutatott, hogy a felperes a keresetében azt az elmaradt hasznot (illetve pontosabban elmaradt vagyoni előnyt) és amellett az alperesek károkozó magatartása miatt felmerült többlet költségeit érvényesítette, melyeknek fedezetét megteremtő árbevétel nem képződött nála. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság - illetve az ítélkezése alapjaként elfogadott szakvélemény - csak egyöntetű elmaradt haszonként vizsgálta és találta részben alaposnak a felperes igényét. - Rámutatott az ítélőtábla, hogy a károkozó magatartással okozati összefüggésben álló - a piaci viszonyok tükrében számított (becsült) - elmaradt bruttó árbevétel követelhető, annak kell fedezni a termelési költségeket és a nyereséget. Nem követelhetőek az éppen a károkozó cselekmény miatt kieső termelési költségek és a becsült árbevétel a ténylegesen keletkezett árbevétellel is csökkentendő. A felperes elmaradt haszna és érvényesíthető költségei meghatározása körében a korábbi aggályos szakértői vélemény helyett közgazdasági, könyvszakértői szakértelemmel rendelkező másik igazságügyi szakértő bevonását rendelte el és előírta, hogy a szakértői bizonyítás keretében nem kizárólag a perbeli leállítással érintett 4 hónapnak megfelelő időszak, hanem kieséssel nem érintett teljes gazdasági évek is vizsgálandók, melyek által a szezonális eltérések is kiküszöbölhetők. A káresemény miatt kieső költségeket (így a megspórolt tervszerű karbantartás költségét) az elmaradt árbevételből levonásba kell helyezni, s csak azon ténylegesen felmerült és meg nem térült költségek érvényesíthetők, melyek valóban az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben merültek fel. Az eljárt szakértő által tévesen ide sorolt értékcsökkenési leírás nem ilyen, az csupán számviteli kategória. - A közbenső ítélet meghozatalát követően tovább folytatódó eljárás adataiból az állapítható meg, hogy nem a leállással érintett időszak gazdasági-piaci folyamatai, hanem a leállás eredményezett a felperesnél bevételcsökkenést. Felperesnél árbevétel a hulladék átvételekor keletkezik, a hulladék ártalmatlanításakor már csak költség képződik. Ebből következően a leállás vége után, a felgyűlt és betárolt hulladék ártalmatlanításából a felperes oldalán bevétel nem keletkezett.(Cég 1 Kft. szakvélemény) - Leállás hiányában a per tárgyát képező időszakra vetített (becsült) felperesi árbevétel 167.667.000 (
38. évre 49.910.000 forint,
39. évre 117.757.000 forint). A per tárgyát képező időszakban a felperes által ténylegesen elért árbevétel 75.409.000 forint (a szakértői vélemény
40. sz. táblázata a leállással érintett két évben elért árbevételt számítási hibával összesítette 75.419.000,- Ft-ban). Emiatt a kieső árbevétel (a fenti korrekcióval) 167.667.000 - 75.409.000 = 92.258.000 forint. - A korábbi és későbbi időszakok átlagos termelési költsége (a bevétel 86 %-a szerinti összeg) 79.342.000 forint. - A felperes káreseménnyel okozati összefüggésben felmerült többletköltsége 52.635.000 forint. Ebből a leállás miatt a téli időszakban a kemence és a berendezések megóvásához (égetés hiányában) szükséges gázköltség 15.981.808 Ft; a hőntartáshoz felhasznált villamosenergia költsége, és a szerződés szerinti toleranciasávtól való eltérés miatt fizetett büntetés 5.908.457 Ft, a leállás időszakában konkurens hulladékkezelőhöz kiszállított hulladék kezelési költsége 28.556.119 Ft, e hulladék szállítási költsége 2.188.450 Ft. - A felperes kárát csökkentetik a leállás miatt kieső (megtakarított) költségek: a felperes által elismerten a leállás miatt megtakarított változó költségként 926.000,- Ft, illetve a leállási időszakra tervezett, de elmaradt karbantartási költségként 13.496.000 forint. - A felperes kára: 130.471.000 Ft (92.258.000,-Ft kieső árbevétel + 52.635.000,-Ft többletköltség -926.000,-Ft-13.496.000,-Ft.) (Lásd a
41. számú szakvélemény
42. számú táblázatát; a szakvéleményként fenntartott „C" jelű módszere szerinti
43. számú - a még a korábban eljárt szakértő által kimunkált, a termelés leállításával nem érintett megelőző és követő év átlagos értékesítési nettó árbevételi adatai alapján - készített táblázat adatait.) *** Az alperesek fellebbezése nem alapos, a felperes csatlakozó fellebbezése alapos. Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítélet fellebbezéssel és csatlakozó fellebbezéssel nem érintett rendelkezéseit a Pp.253.§