Pfv.20236/2019/7 – Kúria

(1)bekezdésére alapította. [11] Az építésügyi hatósági eljárásban hozott első- és másodfokú hatósági határozatok jogsértőek voltak és a felperes által hivatkozott jogsértés súlyos jogalkalmazási tévedésen alapult, ezért az ebből eredő kárért az alperes felelősséggel tartozik. [12] A jogsértő alperesi határozat és a felperes által kifizetett bontási költségek között azonban nincs okozati összefüggés. Az okozati összefüggés az adott esetben azt jelenti, hogy a felperes bontási költségeinek közvetlenül a jogellenesen megadott építési engedély következtében kellett keletkezniük. A felperes azonban az ingatlanok átalakítását maga tervezte, saját elhatározásából, pénzügyi érdekeinek megfelelően kívánta az irodahelyiségeket lakásokká alakítani, majd azokat értékesíteni. A bontási munkák és annak költségei ennek a felperesi elképzelésnek voltak a részei, és a munkák egy részének elvégzéséhez a felperesi előadás szerint sem kellett hatósági engedély. [13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest 7.709.720 forint és késedelmi kamatainak a megfizetésére. [14] Az alperes jogellenes magatartása és a felperest ért kár közötti okozati összefüggés fennáll. A kárát ugyan közvetlenül a jogerős építési engedély megsemmisítése eredményezte, de a jogerős határozat megsemmisítésére is a jogellenes alperesi magatartás (a jogszabálysértően megadott építési engedély) vezetett. A perben ezért azt kellett vizsgálni, hogy a (jogellenes) építési engedély megadása következtében érte-e kár a felperest. [15] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes terveinek megvalósulásával összefüggésben felmerült költségek - bár a felperes vagyonát csökkentik - nem eredményeznek alperesi kárfelelősséget, ha az alperesi jogellenes magatartással nem állnak okozati összefüggésben. Az adott esetben azonban a felperes ingatlan átalakításával kapcsolatos elképzelései jogszerűen csak építési engedéllyel voltak megvalósíthatók. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jogerős építési engedély után a felperes addigi elgondolásai engedélyezett, azaz hatóságilag jóváhagyott, ezzel jogszerűen megvalósítható tervekké váltak. [16] Az átalakítás engedélyezési tervei alapján egyértelműen megállapítható, hogy az építkezés megkezdése előtt a bontás is indokolt volt. Az építkezéshez szükséges bontás - még akkor is, ha egyes bontási munkálatok elvégzéséhez nem volt szükséges hatósági engedély - szerves egységet képez az építési tevékenységgel, annak külön engedély hiányában is a része. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha az építkezés nem valósulhat meg, nem indokolt az építkezés lehetőségét megteremtő bontás sem. [17] A felperes jogkövető magatartást tanúsítva, az építkezéshez tartozó bontást sem kezdte meg az építési engedély jogerőre emelkedéséig. A jogerős építési engedély azonban feljogosította az építkezéshez szükséges bontási munkák elvégzésére is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jogerős építési engedély birtokában a bontást és az építkezést elkezdhette, függetlenül attól, hogy a jogerős ítélettel szemben rendkívüli jogorvoslat (bírósági felülvizsgálat) volt folyamatban. [18] A felperes az építési engedély megsemmisítése miatt a korábban hatóságilag engedélyezett építési tervét nem tudta megvalósítani, amiből az is következik, hogy az addig elvégzett bontási munkák sem töltötték be a céljukat. A felperes vagyonában ezért a bontással összefüggő költségek az alperes által nem vitatott összegű csökkenést eredményeztek. [19] Az alperes nem hivatkozhat alappal arra sem, hogy magatartásának következménye nem volt előre látható. Az építési engedély iránti kérelem benyújtásának az a célja, hogy az építtető az építési tevékenységét jogszerűen kezdhesse meg. Ebből egyértelműen következik, hogy az építésügyi hatóság a tudatában van annak, hogy az építtető a jogerős engedély alapján az építkezést megkezdi. Mivel az adott esetben az építési cél irodákból lakások kialakítása volt, az építést szükségszerűen bontás előzte meg, és az alperes a tervek ismeretében ennek is tudatában kellett, hogy legyen. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalma szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályként a Ptk. 6:519. §-t és a 6:548. §-t jelölte meg. [21] A Kúria a 2018. október 2. napján hozott, az alperes részére a jogerős ítélet meghozatala után, 2018. november 22. napján kézbesített Kfv.III.37.621/2017/3. számú végzésével a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak az alperesi magatartás jogellenességét megállapító 13.K.27.522/2015/25. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A Kúria végzése alapján az alperes magatartásának jogellenessége nem állapítható meg, ezért az alperes magatartása és a felperes kára közötti okozati összefüggés fennállása nem is vizsgálható. [22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria a Kfv.III.37.621/2017/3. számú végzésében nem azt állapította meg, hogy az alperes határozata jogszabályszerű, hanem azt, hogy a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete megalapozatlan. A munkaügyi bíróság ítéletének megalapozatlansága nem azt jelenti, hogy az alperes jogerős határozata jogszabályszerű; ebben a kérdésben a munkaügyi bíróság dönt a megismételt eljárásban. A Kúria döntése és jogi indokai [23] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül: kizárólag azt vizsgálta, hogy a Kúriának a jogerős ítélet meghozatala után ismertté vált végzése megalapozhatja-e a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. [24] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [25] A régi Pp. 270. §

(2)bekezdés alapján a felülvizsgálat tárgya a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelem keretei között történő felülbírálata. A Kúria eljárási jogosultságának terjedelmét meghatározza a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő bizonyítási tilalom is. A régi Pp. 275. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellege miatt bizonyítás felvételének nincs helye. A törvényi szabályozás alapján tehát nem vizsgálhatók a jogerős ítélet meghozatala után csatolt okiratok, mert ez a bizonyítás felvételét jelentené. [26] Kizárja az utóbb csatolt bizonyíték figyelembevételét az is, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, ami az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Ennek oka, hogy a felülvizsgálatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás lehet az alapja, amely az eljárás korábbi szakaszában is a per tárgya volt. Amely kérdéssel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el (BH 2017.232.). [27] Ezektől az általános szabályoktól való eltérésnek akkor sincs helye, ha a jogerős ítélet alapjául szolgáló ítéletet a Kúria a jogerős ítélet meghozatala után ismertté vált végzésével hatályon kívül helyezte. Ez a tény egyéb feltételek fennállása esetén a régi Pp. 260. §

(1)bekezdés a) pontján alapuló perújításra adhat alapot. [28] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet meghozatalakor nem sértette a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el. [30] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése szerint az alperes köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján állapította meg. [31] A le nem rótt felülvizsgálati illeték összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. §

(1)bekezdése szerint 771.000 forint, amelyet az alperes illetékmentessége miatt az Itv. 74. §

(3)bekezdés alapján alkalmazandó 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdése és a

1. § alapján az állam visel. Budapest,
2. február
3. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: