Pfv.21831/2018/17 – Kúria

(1)bekezdésére alapította. Tényállítása szerint az alperes számára a lakáshasználatot a „kötelezvényben" foglaltaknak megfelelően biztosította, azonban az alperes a közüzemi díjakat, a lakás fenntartásával kapcsolatos költségeket nem teljesíti, az épület állagának romlását idézte elő, többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget fizetési kötelezettségének, ezért a szívességi lakáshasználatot tőle megvonja. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy az adásvételi szerződés

1. és
2. pontja értelmében, valamint a felperes által aláírt kötelezvény alapján az ingatlan használatára jogosult. Arra hivatkozott, hogy a felperes azt lakottan vásárolta és a kötelezvény alapján őt megilleti az ingatlan forgalmi értékének 50%-a is. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a B. belterület
3. helyrajzi szám alatt felvett, természetben B. H. utca
4. szám alatti ingatlant 15 napon belül ingóságaival együtt hagyja el és bocsássa a felperes birtokába. [10] Az ítélete indokolásában foglaltak szerint a Ptk. 5:
5. §

(1)bekezdését alkalmazva vizsgálta, hogy az alperes rendelkezik-e jogcímmel az ingatlan birtoklására. Úgy foglalt állást, hogy az alperesnek a lakáshasználatra nincs jogcíme. Az itt kifejtettek szerint a felperes által aláírt „kötelezvény" egy egyoldalú nyilatkozat, amelyet a felperes a szülőknek tett és a haláluk esetére rendezi az ingatlan sorsát, ugyanakkor az nem végrendelet, nem hagyomány és nem is meghagyás, hanem tulajdonképpen a szülőknek tett ígéret, amely jogilag nem kényszeríthető ki, csupán erkölcsi kötelezettséget ró a felperesre. [11] Úgy foglalt állást, hogy miután az alperes nem tett eleget költségfizetési és közüzemi díjfizetési kötelezettségének, a felperes az ígérete alól mentesül. Hangsúlyozta: a felperes szívességi használatot engedélyezett az alperes részére, amit bármikor felmondhat. [12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, lényegében annak helyes indokaira hivatkozással a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 254. §

(3)bekezdése szerint. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy az ügy elbírálására a szerződés megkötésekor és a kötelezvénybe foglalt jognyilatkozat megtételekor hatályos jogszabályi rendelkezéseket, azaz a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályait kell alkalmazni a 2013. évi CLXVII. törvény 50. §

(1)bekezdése értelmében. [13] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság okfejtésével atekintetben, hogy a „kötelezvény" bírói úton nem kikényszeríthető, nem polgári jogi jellegű, hanem erkölcsi természetű vállalás a felperes részéről, mégpedig a szülei irányába, ezért az nem tekinthető az alpereshez címzett tartozáselismerésnek, így nem teremt jogcímet az alperesnek az ingatlan birtoklására. Mindezért szerinte a felperes tulajdonjoga alapján a szívességi használatot megvonhatta és az ingatlan kiürítését, birtokba adását jogosan igényelheti az alperestől. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az eljáró bíróságok valamelyikének új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [15] Hivatkozása szerint a jogerős ítélet a régi Pp. 221. §

(1)bekezdésébe, 164. §

(1)bekezdésébe, továbbá a régi Ptk. 4. §

(1)és

(4)bekezdésébe, az 5. §

(1)-

(2)bekezdéseibe, továbbá a 233. §

(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [16] A felülvizsgálati kérelemben megismételt jogi érvelése szerint a szerződésből eredően a régi Ptk. 233. §

(1)bekezdése alapján jogszerűen követelheti a szülők által részére kikötött használati jog biztosítását. Álláspontja szerint téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy ő jogcím nélküli birtokos az ingatlanban, valamint, hogy a felperes szívességi használatot engedélyezett a számára. Ezzel szemben állította, hogy a szülők a régi Ptk. 165. §

(1)-

(2)bekezdése alapján biztosítottak a számára használati jogot, amiből a régi Ptk. 198. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján a felperesnek szerződéses kötelezettsége keletkezett harmadik fél irányába a szolgáltatás teljesítésére. Álláspontja szerint téves az ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes által aláírt „kötelezvény" csak a szülők irányába tett, erkölcsi alapon számon kérhető „ígéret". Ezzel szembeni érvelése szerint az adásvételi szerződés és a „kötelezvény" együttes értelmezése vezet el a felek szerződési akaratának helyes értelmezéséhez. Az okiratok tartalmának együttes értelmezéséből ugyanis szerinte kiderül, hogy a szülők arra tekintettel kötötték a felperessel a szerződést, hogy ő lakhatását az ingatlanban határidő nélkül lehetővé teszi. [17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. [19] A felülvizsgálati kérelemnek mint rendkívüli perorvoslatnak az alapja a régi Pp.
2. §

(2)bekezdése szerint a jogszabálysértés, amely anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt lehet, utóbbi azonban a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése szerint csak abban az esetben alapozza meg, ha annak az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása volt. [20] A felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelés tartalma szerint az adott esetben a bizonyítékokból a régi Ptk. 233. §

(1)bekezdésében és a 165. §

(1)-

(2)bekezdéseiben foglalt tényállási elemek megállapíthatók. [21] Az adott esetben az ügyben eljáró első- és másodfokú bíróságnak az

1. december 30-án a szülők mint eladók és a felperes mint vevő között létrejött adásvételi szerződés, valamint az ugyanezen a napon a felperes által aláírt „kötelezvény" elnevezésű nyilatkozat tartalmát kellett együttesen értelmeznie. [22] A régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Ehhez képest a szülők és a felperes közötti szerződés

1. pontja rögzíti, hogy az eladók és családjuk (B. Iné, B. Z., B. N.) a házas ingatlanban jelenleg életvitelszerűen laknak, és kikötik az eladók, hogy családjukkal együtt a jövőben is ott lakhassanak. [23] A régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése szerint, ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, e harmadik személy akkor válik közvetlenül jogosulttá, ha a felek ezt kifejezetten kikötötték. Az adott esetben az adásvételi szerződést az eladók ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az ott megnevezett családtagjaik - köztük az alperes - az ingatlanban lakhat a jövőben is, erre vonatkozóan a szerződés kifejezett rendelkezést tartalmaz. A szülők ezzel írásban használati jogot kötöttek ki, amely jogcímet keletkeztetett az alperes számára a lakás birtoklására, használatára. A szerződő felek nem a régi Ptk. 165. §

(1)-

(2)bekezdéseiben szabályozott dologi jogi hatályú használati jogot („a használat joga") alapítottak, a jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére nem is került sor, hiszen a szerződés nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést. Mindez azonban nem zárja ki, hogy az alperes kötelmi jogi alapon jogosultságot szerzett a lakás használatára. [24] A Kúria kiemeli, hogy az adásvételi szerződés

1. pontja szerint a vevő tudomásul veszi, hogy az
2. pontban körülírt házas ingatlanban jelenleg az eladók és családjuk lakik és hozzájárulnak, hogy a jövőben is életvitelszerűen ott lakjanak. Ezt a hozzájárulást erősíti a „kötelezvény" elnevezésű nyilatkozata a felperesnek, amelyben vállalta, hogy az ingatlan mindenkori forgalmi értékének 50%-a szülei halála esetén testvérét - az alperest - illeti meg és kötelezte magát, hogy amíg az ingatlan birtokában van, részére abban a felmerülő költségek arányos vállalása mellett lakást biztosít. [25] A két okirat tartalmának együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a szülők arra tekintettel kötötték a szerződést, hogy a felperes az alperes lakhatását az ingatlanban a jövőben határidő nélkül - lehetővé teszi. A „jövőben is a lakásban maradhat" kikötés azt a szándékot fejezi ki, hogy az alperes határidő nélkül, azaz élete végéig e lakásban maradhat. Tekintettel arra, hogy a halál bekövetkezése egy jövőbeni biztos esemény, csak az időpontja bizonytalan, ebből is következik, hogy az adott használati jogviszony relatíve határozott idejű. [26] A perbeli atipikus használati kötelemre mint atipikus szerződésre a tartalma szerint hozzá leginkább hasonló, a régi Ptk.-ban nevesített szerződés, a bérlet szabályai alkalmazandók. A régi Ptk.
3. §-a a határozatlan időre szóló bérleti szerződések esetére tartalmazza a bérbeadó rendes felmondási jogát. Ezzel szemben a határozott időre szóló bérleti szerződés a határozott idő bekövetkezésével szűnik meg, Következésképpen ebben az esetben a határozott idejű szerződésre a bérbeadót felmondási jog nem illette meg. [27] A régi Ptk.
4. §-a szerint az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ebből következően a felperes a nyilatkozata alapján reá háruló kötelezettség alól csak akkor mentesülhet, ha a jognyilatkozata megtámadásának feltételei fennállnak. Megtámadási okra a felperes az adott esetben azonban nem hivatkozott. [28] Mindezeket egybevetve az első- és másodfokú bíróság megalapozatlanul foglalt úgy állást az ügyben, hogy a „kötelezvény" jogilag nem kényszeríthető ki, csupán erkölcsi természetű vállalást jelent a felperes részéről. Ezzel szemben az egyoldalú nyilatkozata alapján jogosultság keletkezik a szolgáltatás követelésére, a felperest pedig kötelezettség terheli a szolgáltatás teljesítésére, az adott esetben az alperes lakhatásának biztosítására. Az alperes tehát érvényes jogcímmel rendelkezik az ingatlan birtoklására és használatára, nem a felperes szívességi engedélyén alapul a lakáshasználata, ami bármikor felmondható lenne. Ezzel szemben a lakáshasználatának a fentiek szerinti kikötött időtartamára tekintettel az adott esetben rendes felmondásnak nincs helye. Ebből következően a felperesnek az ingatlan kiürítése iránti keresete nem vezethet eredményre. [29] Mindezekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp.
5. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.

(2)bekezdése alapján megváltoztatta: a felperes keresetét elutasította. Záró rész [30] Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint köteles a felperes megfizetni az alperesnek az első-, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült - az ügyvédi munkadíjat és a lerótt fellebbezési illetéket magában foglaló - költségeit, míg az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 70.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján az államnak tartozik megfizetni, felhívásra. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. október
2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Gábor s. k. bíró