Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.412/2019/
- A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Bacsa Judit Ügyvédi Iroda (KÉPVISELŐ CÍME, ügyintéző: dr. Bacsa Judit ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a dr. PálócziBán Zsuzsa ügyvéd (KÉPVISELŐ CÍME) által képviselt I. RENDŰ ALPERES NEVE „felszámolás alatt" (I. RENDŰ ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) I. rendű, a dr. Pintér Miklós Dénes ügyvéd (KÉPVISELŐ CÍME) által II. RENDŰ ALPERES NEVE „felszámolás alatt" (II. RENDŰ ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) II. rendű, a dr. Kain Beáta kamarai jogtanácsos (KÉPVISELŐ CÍME) által képviselt III. RENDŰ ALPERES NEVE (III. RENDŰ ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) III. rendű és a IV. RENDŰ ALPERES NEVE (IV. RENDŰ ALPERES CÍME) IV. rendű alperesek ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék
- október 29-én meghozott 9.G.40.073/2019/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 300 000 (Háromszázezer) forint, a II. rendű alperesnek pedig ugyancsak 300 000 (Háromszázezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a felperes részére - kérelmére - 2 000 000 (Kettőmillió) forint fellebbezési eljárási illeték visszatérítésének van helye, amely kérelem elbírálásához az ítélőtábla a jelen ítélete egy példányát megküldeni rendeli - az elsőfokú bíróság útján - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adó- és Vámigazgatóságnak. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] [2] [3] [4] Az elsőfokú bíróság a
- október 29-én,
- sorszámon meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította és őt arra kötelezte, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 950 000 forint, a II. rendű alperesnek pedig 1 181 000 forint perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a
- augusztus 2-a óta felszámolás alatt álló I. rendű alperes tulajdonát képezte korábban az CÍM alatt nyilvántartott, „gazdasági épület, udvar" megnevezésű, 6174 m2 alapterületű ingatlan (a továbbiakban: ingatlan). A felszámolási eljárás során az I. rendű alperes felszámolója a Cégközlöny
- május 18-i számában az ingatlant nyilvános értékesítésre hirdette meg. A felszámoló által közzétett pályázati felhívásra a felperes és a II. rendű alperes is pályázatot nyújtott be, amelyek közül az I. rendű alperes felszámolója a II. rendű alperes pályázatát fogadta el és vele mint nyertes pályázóval
- szeptember 5-én megkötötte az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést. [5] [6] [7] [8] [9] [10] A pályázat eredményéről történő tudomásszerzést követően,
- július 24-én a felperes bejelentette az I. rendű alperes felszámolójának, hogy az ingatlanra elővásárlási joga van, amellyel élni kíván. Az I. rendű alperes felszámolója a felperes elővásárlási jogának fennállását nem ismerte el, amelyről a
- augusztus 17-én keltezett levelében tájékoztatta a felperest. A felperes az elsőfokú bírósághoz
- október 24-én benyújtott, eredeti keresetében „A Polgári Törvénykönyvről" szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
- és 6:
- §-aira hivatkozással annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az I. és II. rendű alperesek között
- szeptember 5-én létrejött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. Kérte továbbá, hogy a keresetlevélben tett elfogadó nyilatkozata alapján a bíróság az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést közte és az I. rendű alperes között hozza létre. Utóbb a felperes a keresetét akként módosította, hogy - az elsődleges kereseti kérelme fenntartása mellett - másodlagosan az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítását kérte a Ptk. 6:
- §-ának
(1)-
(3)bekezdései és a Ptk. 6:
- §-a alapján. Később a másodlagos keresetét kiegészítette azzal, hogy a Ptk. 6:
- §-a alapján (jó erkölcsbe ütközés miatt) is kérte az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítását. Ennek indokaként pedig arra hivatkozott, hogy az I. és II. rendű alperesek az adásvételi szerződést „A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról" szóló
- évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §-ának
(1)-
(3)bekezdéseibe, valamint „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló
- évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
- §-ának
(3)bekezdésébe foglalt rendelkezések megsértésével kötötték meg. [11] Az I. és II. rendű alperesek a felperesnek az előzőekben megjelölt jogcímeken előterjesztett valamennyi keresetének az elutasítását kérték. [12] Az elsőfokú bíróság a
- május 29-én meghozott és
- június 29-én jogerőre emelkedett .../
- számú végzésével a felperes elsődleges - az I. és II. rendű alperesek között létrejött szerződés hatálytalanságának megállapítására vonatkozó - kereseti kérelme tárgyában a pert „A polgári perrendtartásról" szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban:
- évi Pp.)
- §-ának a) pontja alapján megszüntette. A
- szeptember 11-én meghozott .../
- számú ítéletével pedig az elsőfokú bíróság a felperes még elbírálatlan (másodlagos) kereseti kérelmét - a felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkozással - elutasította. Az ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett fellebbezés alapján eljárt Debreceni Ítélőtábla a
- június 18-án meghozott .../
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rámutatott, hogy a felperesnek a pályázati eljárásban való részvétele már önmagában megteremtette a szerződés semmisségének megállapításához fűződő jogi érdekeltségét (ezáltal pedig a kereshetőségi jogát), amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság tévesen utasította el a felperes másodlagos keresetét a kereshetőségi joga hiányára hivatkozással. Emiatt a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásában az ítélőtábla az elsőfokú bíróságot a felperes másodlagos, semmisségre alapított keresetének az érdemi vizsgálatára és elbírálására hívta fel. [13] [14] [15] [16] [17] A megismételt eljárásban a felperes a másodlagos (még el nem bírált) keresetét akként módosította, hogy a Ptk. 6:
- §-a alapján az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte a módosított keresetében [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] megjelöltek szerint. Az elsőfokú bíróság felhívására perbe vonta a III. és IV. rendű alpereseket és őket az eredeti állapot helyreállítása körében meghozni kért rendelkezések tűrésére kérte kötelezni. A felperes a módosított (másodlagos) kereseti kérelme indokaként egyrészt arra hivatkozott, hogy az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés a Hpt.
- §-ának
(1)-
(3)bekezdéseibe ütközik, ezért semmis. Másrészt állította, hogy az adásvételi szerződés azért is semmis, mert azt a II. rendű alperes felszámolója a Cstv. 1. §-ának
(3)bekezdésébe és a Cstv. 48. §-ának
(1)bekezdésébe foglalt rendelkezések megsértésével, a vagyongazdálkodással kapcsolatos feladatkörét túllépve kötötte meg. Az I. és II. rendű alperesek a felperes módosított keresetének az elutasítását kérték. A Hpt. 101. §-ának
(1)-
(3)bekezdéseibe foglalt rendelkezésekkel összefüggésben arra hivatkoztak, hogy azok - jellegüknél fogva - csak a még működő, szabályszerű tevékenységi engedéllyel rendelkező pénzügyi intézményre vonatkoznak, a már felszámolás alatt álló intézményre azonban nem. A Cstv. rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó felperesi hivatkozásra reagálva előadták, hogy a Cstv.-nek nincs olyan tételes rendelkezése, amely tiltaná, hogy a felszámoló a hitelezői igények minél magasabb arányú kielégítése érdekében ingatlant vásároljon. A II. rendű alperes arra is hivatkozott, hogy a perbeli ingatlannal szomszédos, a felperes tulajdonát képező ingatlan a II. rendű alperes egy másik hitelügyletének a biztosítéka, amely ügylet kötelezettje a felperes, illetve annak közvetlen hozzátartozói. Az ingatlanok elhelyezkedésére és ingatlan-nyilvántartási adataira hivatkozással állította, hogy a felperes elsődleges célja a jelen per megindításával, hogy megnehezítse az ingatlanok értékesítését. [25] A III. rendű alperes a felperes módosított keresetének teljesítését nem ellenezte, a IV. rendű alperes pedig a megismételt eljárásban nyilatkozatot nem tett. [26] [27] Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresetét megalapozatlannak találta. A keresetet elutasító ítélete indokolásában mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a felperes az elővásárlási joga megsértésére vonatkozó hivatkozását a megismételt eljárásban nem vonta vissza, ezért azt a bíróságnak az új eljárásban is vizsgálnia kellett. A felperesnek ezt a hivatkozását pedig az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta, amelynek indokaként arra a bíróságok által kialakított gyakorlatra hivatkozott, amely szerint, ha a Ptk.-ra alapított keresetben előadottak tartalmukban a Cstv. 49. §-ának
(5)-
(6)bekezdéseiben foglaltaknak felelnek meg, úgy a Ptk. szabályai alapján a kereset érdemben nem vizsgálható. A felperesnek a Hpt. 101. §-ának
(1)-
(3)bekezdéseibe foglalt rendelkezések megsértésére történt hivatkozását az elsőfokú bíróság ugyancsak alaptalannak találta. Ezt a megállapítását pedig azzal indokolta, hogy a prudenciális szó jelentéséből adódóan a Hpt.-ben meghatározott prudenciális követelmények egyértelműen működő pénzintézetekhez kapcsolódnak, azaz a felszámolás alatt álló pénzintézetekre e rendelkezések nem vonatkoznak. Kifejtette továbbá, hogy mivel a Hpt. rendelkezései nem tartalmazzák, hogy a 101. §-ban foglaltak megsértésével kötött szerződés érvénytelen, és a jogszabály értelmezése sem utal ilyen jogalkotói szándékra, a felperesnek a Hpt. 101. §-ának
(1)-
(3)bekezdéseinek megsértésére alapított keresete akkor is alaptalan lenne, ha e rendelkezéseket a már felszámolás alatt álló II. rendű alperesre is alkalmazni kellene. A felperesnek a Cstv. általa felhívott szabályainak megsértésére alapított keresetével összefüggésben megállapította, hogy bár a Cstv. valóban nem szabályozza a felszámoló esetleges befektetési jelleggel történő vásárlásait, azonban nem is tiltja azokat. [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] Hivatkozott a Cstv.
- §-ának alkalmazása körében kialakult bírósági gyakorlatra, amely szerint a felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet azzal, hogy a döntései meghozatala során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségei megszegésével okozott kárért pedig a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. Ebből pedig az következik, hogy a felszámoló a vagyongazdálkodás körében minden olyan intézkedést megtehet, amit jogszabály kifejezetten nem tilt. Annak következtében pedig, hogy a Cstv. kifejezetten nem tiltja, hogy a felszámoló akár befektetési céllal ingatlant vásároljon, az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés nem ütközik a Cstv. rendelkezéseibe, tehát nem semmis. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a módosított keresetében foglaltak szerinti megváltoztatását és az alperesek perköltség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a Hpt.
- §-ának megsértésére alapított keresetét az elsőfokú bíróság az általa felhívott jogszabályhelyek helytelen értelmezése alapján minősítette alaptalannak. A Hpt.
- §-ának
(5)és
(6)bekezdéseibe, valamint az 58. §-ának
(1)bekezdésébe foglalt rendelkezésekre hivatkozással állította, hogy a pénzügyi intézmény meghatározott keretek között a felszámolása elrendelését követően is nyújthat bizonyos pénzügyi szolgáltatásokat, amelyekre a Hpt.
- §-ában megállapított prudenciális követelmények is vonatkoznak. Ellenkező értelmezés esetén ugyanis a felszámolás alatt álló pénzügyi intézmény minden fajta korlátozás nélkül folytathatna olyan tevékenységet, amelyet egy normál működés alatt álló, pénzügyi intézmény csak a prudencia elvének megfelelően és a törvényi korlátozások betartásával végezhet. A felperes álláspontja szerint nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása sem, amely szerint az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés akkor sem minősülne semmisnek, ha a Hpt.
- §-ának
(1)-
(3)bekezdéseit a felszámolás alatt álló pénzintézetekre is alkalmazni kellene. Véleménye szerint etekintetben az elsőfokú bíróság nem teljesítette az
- évi Pp.
- §-ában előírt indokolási kötelezettségét, mivel az ítélete indokolásából következtetni sem lehet arra, hogy milyen szempontok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a jogszabály értelmezése sem utal olyan jogalkotói szándékra, amelyből az lenne megállapítható, hogy a Hpt.
- §-ába foglalt rendelkezések megsértéséhez nem az érvénytelenség jogkövetkezményét kívánta fűzni. Állította, hogy a jogalkotói szándék okszerű értékelése alapján ezzel éppen ellentétes következtetésre lehet jutni, hiszen a Hpt.
- §-ának
(1)bekezdése nyilvánvalóan azért maximálja a hitelintézetek ingatlan befektetéseit, hogy a hitelintézet a nála elhelyezett idegen pénzeszközöket csak meghatározott korlátok között fordíthassa kockázatos ingatlanbefektetésekbe. A jogalkotó tehát nem kívánta megengedni az ingatlanszerzési korlátozásba ütköző szerződések érvényesülését, amelyből arra lehet következtetni, hogy ezeket a szerződéseket a jogalkotó joghatás kiváltására alkalmatlan, azaz érvénytelen ügyleteknek tekinti. A felperes álláspontja szerint tévesen minősítette megalapozatlannak az elsőfokú bíróság a Cstv. szabályainak megsértésére történt hivatkozásait is. A Cstv. 48. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakra hivatkozással állította, hogy a jogszabály a felszámoló befektetési célú tevékenységét két oldalról is korlátok közé szorítja, egyrészt kizárólag a vagyon apportként történő befektetését teszi lehetővé, másrészt ehhez is a hitelezők meghatározott arányú hozzájárulását kívánja meg. Álláspontja szerint az ettől eltérő, más jellegű befektetés a felszámoló számára nem megengedett, azaz tilalmazott tevékenység. Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] és a felperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéletében is hivatkozott „A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/
- EU rendelet módosításáról" szóló 575/2013/EU rendelet (a továbbiakban: EU rendelet) preambulumában foglaltakra hivatkozással helytállóan állapította meg, hogy az EU rendelet előírásai (ezáltal pedig a Hpt.
- §-ában meghatározott feltételek) csak az általános szabályok szerint, szabályosan működő pénzintézetekre vonatkoznak. Véleménye szerint ezt támasztja alá az is, hogy a Hpt. a felszámolás alatt álló pénzügyi intézményre külön, speciális rendelkezéseket állapít meg a 47-
- §-aiban. Az I. rendű alperes álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy mivel a Cstv. tételes szabályai nem tiltják a felszámoló ingatlan vásárlását, az erre vonatkozó szerződés nem tekinthető semmisnek. A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében ugyancsak az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Ismételten hivatkozott arra, hogy a Hpt.
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott ingatlanszerzési korlát kizárólag működő, tevékenységi engedéllyel rendelkező hitelintézet tekintetében alkalmazandó, már csak amiatt is, hogy egy felszámolás alatt álló hitelintézet esetében a szavatoló tőke nem is kerül nyilvántartásra. A felperesnek a Hpt. 47. §-ának
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltakra történt hivatkozásával összefüggésben előadta, hogy e rendelkezések csupán azt jelentik, hogy a felszámolás alá került pénzügyi intézménynek a megkötött szerződéseiből eredő kötelezettségeit továbbra is teljesítenie kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy felszámolás alá került pénzügyi intézményre a Hpt. valamennyi szabálya vonatkozna. A Hpt. szabályainak döntő hányadát ugyanis kizárólag működő, tevékenységi engedéllyel rendelkező hitelintézet esetében lehet alkalmazni, illetve értelmezni. Hivatkozott arra is, hogy az adott esetben sem az ő felszámolója, sem pedig az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) nem terjesztett elő kérelmet a pénzügyi szolgáltatások meghatározott körének a felszámolási eljárás alatt történő nyújtása iránt. Előadta továbbá, hogy a felszámolási eljárását megelőzően nyilvántartott legutolsó, 2014. december 31-i szavatoló tőkéjének összege 3 964 632 000 forint volt, melynek a Hpt. 101. §-ának
(1)bekezdése szerinti 5%-a 198 231 600 forint. Ezen adatokra hivatkozással pedig állította, hogy amennyiben az adott esetre a Hpt. 101. §-ának
(1)bekezdésében előírt korlátozást alkalmazni is kellene, úgy a perbeli adásvételi szerződéssel az általa megszerzett ingatlan értéke messze alatta van az utolsó nyilvántartott szavatoló tőkéjének 5%-át kitevő összegnek, tehát a szerződés egyébként sem ütközik a Hpt. 101. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott szerződési korlátba. A felperesnek a Cstv.
- §-ában foglaltak megsértésére történt hivatkozásával összefüggésben előadta, hogy ezt a szabályt nem lehet kiterjesztően értelmezni és abból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felszámoló számára tilalmazott lenne, hogy az adós számára ingatlant vásároljon a hitelezői igények minél nagyobb megtérülése érdekében. Véleménye szerint a felperesi érvelés elfogadása esetén a felszámolónak arra sem lenne lehetősége, hogy amennyiben az adós a felszámolási eljárás alatt gazdasági tevékenységet folytat, úgy az ahhoz szükséges anyagok megvásárlásáról az adós nevében adásvételi szerződést kössön. Hivatkozott arra is, hogy az általa korábban csatolt adóhatósági határozatból megállapíthatóan az adásvételi szerződéssel megszerzett ingatlan értékét az adóhatóság 61 480 000 forintban határozta meg a vagyonszerzési illeték összegének meghatározása során, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az ingatlan megvásárlása jelentős vagyongyarapodást eredményezett a számára, növelve ezzel a hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló vagyont. A III. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében - annak tartalma szerint - ugyancsak az elsőfokú [60] [61] bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a III. rendű alperes a perre okot nem adott, a kereset teljesítését nem ellenezte, ezért a felperesnek az a fellebbezési kérelme, hogy a másodfokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezze perköltség fizetésére, nem helytálló. A IV. rendű alperes a másodfokú eljárásban sem tett nyilatkozatot. [62] A per indulásának időpontjára tekintettel a jelen eljárásban még alkalmazandó
- évi Pp. 256/A. §-ának
(3)bekezdése szerinti felhívásra a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását. Emiatt az ítélőtábla az 1952. évi Pp. 256/A. §-ának
(4)bekezdése alapján a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el. [63] A fellebbezés nem megalapozott. [64] A felperes a fellebbezésében már kizárólag a Hpt. 101. §-ának
(1)bekezdésébe és a Cstv. általa megjelölt szabályaiba ütközésre hivatkozással előterjesztett kereseti kérelmeinek az elutasítását sérelmezte. Emiatt az ítélőtábla - figyelemmel az 1952. évi Pp. 253. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakra - az elsőfokú bíróság ítéletének csak az erre vonatkozó részeit vizsgálta és bírálta felül. [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] A Hpt. 101. §-ának
(1)bekezdése szerint a hitelintézet összes - a közvetlen banküzemi célt szolgáló, valamint a
(2)és
(3)bekezdésen kívüli - ingatlanba történő befektetése nem haladhatja meg a szavatoló tőke 5%-át. Ez a rendelkezés a Hpt.-nek a „prudens működésre vonatkozó követelmények" elnevezésű, VI. fejezetében, „Az ingatlan befektetések korlátozása" alcímben került elhelyezésre. A Hpt. VI. fejezete a prudens működésre vonatkozó követelmények általános szabályainak meghatározásaival kezdődik, amelyek közül a Hpt. 79. §-ának
(1)bekezdése a következőket tartalmazza: „A hitelintézet a prudens működésre vonatkozó előírások betartásával úgy köteles a rá bízott idegen és saját forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan fenntartsa azonnali fizetőképességét (likviditását) és mindenkori fizetőképességét (szolvenciáját)." A Hpt. 79. §-ának
(2)bekezdése kimondja továbbá, hogy a hitelintézet - a mindenkori fizetőképesség (szolvencia) fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetősége érdekében - az általa végzett tevékenység kockázatának fedezetét mindenkor biztosító megfelelő nagyságú szavatoló tőkével rendelkezik, amely legalább
- a)az 575/2013/EU rendelet 92. cikkében meghatározott minimum tőkekövetelmény,
- b)a felügyeleti felülvizsgálat keretében előírt többlettőke-követelmény összegének értéke azzal, hogy az összeg nem lehet kevesebb az engedélyezés feltételeként előírt legkisebb jegyzett tőke értékénél. Megállapítható tehát, hogy a Hpt. VI. fejezete az azonnali fizetőképesség (likviditás) és a mindenkori fizetőképesség (szolvencia) fenntartása érdekében állapít meg szabályokat a hitelintézet gazdálkodásával összefüggésben. E megállapításból pedig okszerűen következik, hogy a Hpt. VI. fejezetének rendelkezései a már fizetésképtelen helyzetben lévő, felszámolás alatt álló hitelintézetre nem vonatkozhatnak, hiszen az ilyen helyzetben lévő hitelintézet esetében az e fejezetben megállapított szabályok alkalmazásával a Hpt. 79. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott cél (a fizetőképesség fenntartása) már nyilvánvalóan nem érhető el. Alaptalanul hivatkozott a felperes a saját jogi álláspontjának alátámasztására a Hpt. 47. §-ának
(5)[74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] [84] és
(6)bekezdéseibe, valamint a Hpt. 58. §-ának
(1)bekezdésébe foglalt rendelkezésekre is. E szabályok a Hpt.-nek a „Pénzügyi intézmény jogutód nélküli megszűnése" elnevezésű IV. fejezetében találhatók, amely fejezetre vonatkozó általános rendelkezéseket - többek között - a Hpt. 47. §-ának
(1)bekezdése tartalmazza. E szerint pedig a részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő pénzügyi intézmény végelszámolására vagy felszámolására - ide nem értve a kizárólag csoportfinanszírozást végző pénzügyi vállalkozást - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.), és a Ptk. jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseit, a fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény végelszámolására vagy felszámolására a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről" szóló
- évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Fkt.) rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel szükséges alkalmazni. Megállapítható tehát, hogy a Hpt. IV. fejezete csupán a pénzügyi intézmények végelszámolására vagy felszámolására vonatkozó speciális, a Cstv. és a Ctv. általános szabályaitól eltérő szabályokat állapítja meg azzal, hogy az itt nem szabályozott kérdésekre a Cstv., a Ctv., a Ptk., illetve az Fkt. szabályait kell alkalmazni. Ebből pedig az következik, hogy pénzügyi intézmény felszámolása esetén is irányadó a Cstv.
- §ának
(3)bekezdésébe foglalt az a rendelkezés, amely szerint a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A felszámolási eljárás alapvető célja tehát a pénzügyi intézmény felszámolása esetén is a hitelezői követelések kielégítése és az adós jogutód nélküli megszüntetése, amely céllal a pénzügyi intézmény fizetőképességének fenntartására vonatkozó szabályok nyilvánvalóan nem összeegyeztethetők. Emiatt az a körülmény, hogy a Hpt. meghatározott feltételek mellett és körben lehetővé teszi a pénzügyi intézmény számára, hogy a felszámolás elrendelését követően is folytassa a tevékenységét, nem értékelhető akként, hogy ezzel a jogalkotó a prudenciális követelmények alkalmazását is kiterjesztette volna a felszámolás alatt álló pénzügyi intézményre. Mindezekre tekintettel téves a felperesnek az a fellebbezésében is fenntartott hivatkozása, amely szerint a Hpt. általa felhívott szabályainak okszerű értelmezése alapján az a jogi következtetés vonható le, hogy a prudenciális követelményeknek a pénzügyi intézmény felszámolása alatt is érvényesülnie kell. E megállapításra tekintettel pedig a perben nem volt jelentősége annak, hogy a Hpt. 101. §-ának
(1)bekezdésébe foglalt rendelkezés megsértéséhez a jogalkotó az érvénytelenség jogkövetkezményét, vagy valamely más jogkövetkezményt kívánt fűzni, amelyre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak az erre vonatkozó megállapításait mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából. Alaptalanul sérelmezte a felperes a fellebbezésében a Cstv. szabályainak megsértésére alapított keresetének az elutasítását is. A Cstv. 48. §-ának
(1)bekezdése ugyan valóban előírja a felszámoló számára, hogy az adós követeléseit behajtsa, igényeit érvényesítse és a vagyonát értékesítse. Ezt a rendelkezést azonban nem lehet formálisan és a Cstv. egyéb rendelkezéseitől elkülönülten, azok figyelmen kívül hagyásával alkalmazni. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy a felszámolónak a gazdasági tevékenység tovább folytatásával vagy az adós vagyontárgyának bérbeadásával kapcsolatos intézkedéseit is minden esetben jogszabálysértőnek kellene tekinteni, hiszen azok közvetlenül nem a követelések behajtására, az igények érvényesítésére, illetve a vagyon értékesítésére vonatkoznak. [85] [86] [87] [88] [89] [90] Márpedig a Cstv. 46. §-ában foglaltak alapján ezeket az intézkedéseket a felszámoló - a jogszabályban megállapított feltételek betartása mellett - jogszerűen megteheti. Emiatt a Cstv. 48. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat helyesen akként kell értelmezni, hogy az, a felszámolónak a felszámolási eljárásban elvégzendő legfontosabb, illetve tipikusnak mondható feladatait rögzíti, anélkül azonban, hogy a jogszabály meghatározná, hogy e feladatokat a felszámolónak milyen formában, milyen intézkedések meghozatalával kell ellátnia. Erre tekintettel alakították ki a bíróságok azt - az elsőfokú bíróság által is helyesen hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet, melynek során elsődlegesen nem a tulajdonosok, hanem a hitelezők érdekét kell védenie. Az adós gazdasági-pénzügyi helyzetének mérlegelése alapján önállóan jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja (EBH2002. 672). Ez pedig valóban azt jelenti, hogy a vagyongazdálkodás körében a felszámoló minden olyan intézkedést megtehet, amit a jogszabály kifejezetten nem tilt. E tevékenysége során azonban a felszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségei megszegésével okozott kárért pedig a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel [Cstv. 54. §
(1)bekezdés]. Amennyiben tehát a felperes álláspontja szerint a II. rendű alperes felszámolója a perbeli ingatlan megvásárlása során nem az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal járt el és ezzel kárt okozott számára, úgy annak megtérítését - a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén - közvetlenül a II. rendű alperes felszámolójától, külön perben követelheti. Önmagában az a tény azonban, hogy a per tárgyát képező adásvételi szerződésben vevőként egy felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet szerepelt, a szerződés semmisségének megállapítását nem alapozta meg. [91] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján - az indokolásának a jelen határozatban foglaltak szerinti részbeni módosításával - helybenhagyta. [92] Az eredménytelen fellebbezést előterjesztő felperes a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából származó másodfokú perköltségét az 1952. évi Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni. [93] Köteles továbbá megtéríteni az I. és II. rendű alpereseknek a jogi képviselőik ügyvédi munkadíjából származó másodfokú perköltségét, amelynek összegét az ítélőtábla „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(1),
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak alapján személyenként 300 000 forintban határozta meg, figyelemmel a jogi képviselők részéről a másodfokú eljárásban előterjesztett fellebbezési ellenkérelmek időigényességére, valamint arra, hogy a fellebbezés elbírálására tárgyaláson kívül került sor. A III. és IV. rendű alpereseknek a másodfokú eljárásban igazolt perköltsége nem merült fel, így azok viseléséről az ítélőtáblának nem kellett határoznia. Észlelte továbbá az ítélőtábla, hogy a felperes a fellebbezése -
- december 10-i előterjesztésekor szükségtelenül fizetett meg ismételten 2 000 000 forint fellebbezési eljárási illetéket, mivel az 1/
- Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatban foglaltak szerint a jelen másodfokú eljárásban is alkalmazandó „Az illetékekről" szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) -
- január 1-jétől módosított -
- §-ának
(1)bekezdése alapján mentesült a fellebbezési illeték ismételt megfizetése alól. Emiatt a felperes az általa feleslegesen megfizetett 2 000 000 forint fellebbezési eljárási illeték [94] [95] [96] visszaigénylésére jogosult az Itv. 80. §-a
(1)bekezdésének i) pontja alapján. Erre tekintettel az ítélőtábla az Itv. 81. §-ának
(2)bekezdése, valamint „A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerveinek hatásköréről és illetékességéről" szóló 485/2015. (XII.29.) Korm. rendelet 30. §-a
(2)bekezdésének e) pontja és az
- számú melléklet B) pontjában foglaltak alapján akként rendelkezett, hogy a jelen végzése egy példányát - az elsőfokú bíróság útján - megküldi az adózó székhelye szerinti adó- és vámigazgatóságnak. Debrecen,
- február
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos s.k. előadó bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -