Gf.40592/2019/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontja és az

(1a)bekezdése alapján, míg jogkövetkezményként az alperes kötelezését kérte az engedményezett 3.665.872 forint, továbbá a felszámított díja megfizetésére. Előadta, hogy a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően az adóhatóság eredménytelenül kísérelte behajtani a felperestől az adótartozást, melyről a felperes ügyvezetőjének a szerződéskötéskor tudomása volt, hiszen a felszámolást elrendelő végzést megfellebbezte, de az adófolyószámla is tartozást mutatott. A felperes az engedményezési szerződés megkötésekor már fizetésképtelen helyzetben volt. A szerződés következtében az alperes hitelezőként előnyben részesült, a követelése a kielégítési sorrendtől eltérve az adóhatóság

1. a)és
2. e)kategóriába sorolt követelését megelőzően kielégítést nyert, a felszámolási eljárást kezdeményező adóhatóság követelése kielégítetlenül maradt. A peres felek ügyvezetője azonos volt, az alperesnek tudomása volt az adótartozásról. Az engedményezés hiányában az alperes követelése
3. f)kategóriába került volna besorolásra. Úgy vélte, a tárolási díjból fakadó kétes követelés a zárómérlegben nem szerepeltethető. [2] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes kötelezését kérte a felmerült perköltség megfizetésére. Állította, hogy a jogügylettel a hitelező előnyben részesítése nem valósult meg, mivel a felperesnek az adóhatósággal szemben több mint 30.000.000 forint összegű tárolási díjból eredő követelése áll fenn, ami meghaladja a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői követeléseket. A felperes a tárolási díj érvényesítését megkísérelte, mely eredményre nem vezetett. A felperes e tárgyban 2018 áprilisában az adóhatóságnak 2 db előleg számlát küldött, amit az adóhatóság nem küldött vissza. A felszámolónak meg kellett volna kísérelnie a követelés behajtását, amit elmulasztott. A felperes követelése idő előtti, nem állapítható meg, hogy az engedményezés időpontjában nem rendelkezett megfelelő vagyonnal. [3] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.665.872 forintot, továbbá 232.783 forint perköltséget, illetve az államnak külön felhívásra 219.952 forint feljegyzett eljárási illetéket. A határozat indokolásában a kereset jogalapjaként felhívott Cstv. 40. §

(1)bekezdés c) pontjának, valamint

(1a)bekezdésének az ismertetését követően hangsúlyozta, a felhívott törvényhely alapján kizárólag a jogszabályban rögzített objektív körülmény, a hitelező előnyben részesítése vizsgálandó. Bár az alperes nem jelentkezett be az adott felszámolási eljárásba, azonban a megtámadási perek körében a hitelező fogalmát nem lehet szűken értelmezni. Mivel az alperesnek kölcsönszerződésből származó követelése van a felperessel szemben - amit a törvényszék valósnak fogadott el -, a felperes hitelezőjének minősült. Amennyiben a követelés az engedményezési szerződéssel nem térült volna meg, úgy a felszámolási eljárásba be kellett volna jelenteni. Nem értett egyet azzal az alperesi érveléssel, mely szerint idő előtti a perindítás a kintlevőség érvényesítése hiányában. A felperes az engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte, mely szerződés teljesedésbe ment. Az elsőfokú bíróság rögzítette, az alperes nem vitatta, hogy a felperesnek különböző jogcímen fennálló adótartozása volt az engedményezési szerződés megkötésének az időpontjában az adóhatóság felé, azonban azzal védekezett, hogy a felperesnek az adótartozást meghaladó követelése van tárolási díjból adódóan, ezért a hitelező előnyben részesítése nem valósult meg. Megállapította, hogy a tárolási díj tekintetében tartozást elismerő nyilatkozatot egyik hatóság sem tett, a felperes e körben közigazgatási hatósági eljárást vagy pert nem indított. [4] A törvényszék a Pp. 265. §

(1)bekezdése, a 279. §

(1)bekezdése, a 183. §

(6)bekezdése és a 237. § felhívását követően rögzítette, az alperes által bizonyítandó tényként jelölte meg, hogy a szerződés megkötésével a hitelező előnyben részesítése nem történt meg. E körben azonban az alperes kioktatása ellenére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Az előadott bizonyítási indítványokat azzal összefüggésben terjesztette elő, hogy a felszámoló akarja-e a követelést érvényesíteni, illetve, hogy a követelés nem évült el. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok egybevetése alapján megállapította, hogy az alperes azt az állítását, mely szerint a hitelező előnyben részesítése nem történt meg, bizonyítani nem tudta. Rögzítette azt is, hogy az engedményezési szerződés megkötésére 2018. március 30-án, a felszámolási kérelem benyújtását, illetve a fizetésképtelenséget megállapító elsőfokú döntés meghozatalát követően került sor. A megindult felszámolási eljárás igazolja, hogy a felperesnek nem volt elegendő vagyona a hitelezői tartozások kiegyenlítésére. A hitelezői lista alapján megállapítható az is, hogy az adóhatóság követelésének egy részét a felszámoló

1. a)és
2. e)kategóriás hitelezői igényként tartja nyilván. Azáltal, hogy a felperes az alperes hitelezői követelését engedményezés útján kiegyenlítette, az alperes előnyben részesült a többi hitelezővel szemben. Az alperes a kielégítési sorrendet figyelmen kívül hagyta, így a megkötött szerződés érvénytelen. Az előnyben részesítésre irányuló szándékra lehet következtetni abból is, hogy az alperes a felperessel szembeni követelését csak 2018. március 30-án tette lejárttá, amikor az adóhatóság igénye már esedékes volt. Kitért arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint a hitelező előnyben részesítését megvalósítja a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása után kötött szerződés, melyben az adós harmadik személlyel szemben fennálló követelését a hitelezőre engedményezi oly módon, hogy az adóssal szembeni követelésébe az engedményezett követelésért fizetendő vételár tartozását beszámítja. A per eldöntése szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy a felszámoló a tárolási díj iránti igény érvényesítése végett milyen intézkedéseket tett, mivel a felperesnek az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában volt több hitelezője, és a szerződéssel az alperesi hitelező a másik hitelezővel szemben előnyben részesült. Az alperes a követeléséhez teljes egészében hozzájutott, míg az őt megelőző hitelezők a követeléseikhez nem jutottak hozzá. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak az alperesi védekezésnek sem, mely szerint az engedményezés időpontjában a felperes a hitelezői igényeket többszörösen meghaladó fedezettel rendelkezett, mivel egyrészt az alperes sem állította, hogy e követelés tartozáselismerő nyilatkozaton, vagy bíróság, hatóság jogerős határozatán alapult volna, illetve, hogy a többi hitelező kielégítése az alperessel egy időben megvalósult. A peradatok szerint jelenleg több mint 18.000.000 forint összegű hitelezői igény vár kielégítésre. A megállapodás megkötésével az engedményezés teljesedésbe ment, az alperes az engedményezett követelés jogosultjává vált. Az alperes előnyben részesült a többi hitelező hátrányára. A Ptk. 237. §

(1)bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet vissza kell állítani. Mivel a HTB Kft. teljesítésével a követelés megszűnt, ezért kötelezte a bíróság az alperest a HTB Kft. által részére megfizetett összeg felperes részére történő visszafizetésére. [5] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltség megfizetésére kötelezését, míg másodlagosan a jelen eljárás felfüggesztését kérte a felszámolási eljárásban folyamatban lévő kifogásolási eljárás jogerős befejezéséig. Az elsőfokú döntés ismertetését követően azt hangsúlyozta, hogy az engedményezési szerződéssel nem valósult meg a hitelező előnyben részesítése az adóhatóság hitelező terhére. Az alperes nem készpénzhez, konkrét vagyontárgyhoz jutott, hanem egy felperesnek tartozó cég, a HTB Kft. elleni követeléshez. Az alperes a HTB Kft.-vel egy cégcsoportba tartozik, így a követelés kölcsönös beszámítás révén érvényesíthető, míg egy harmadik személy évekig tartó per útján juthat a követelés összegéhez. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek 130.000.000 forintot meghaladó, ebből 31.833.600 forint összegben leszámlázott és befogadott, el nem évült követelése áll fenn a NAV Bűnügyi Igazgatóságával szemben. A felperes több levélben felszólította a NAV-ot és az eljáró szerveket a tárolási díjból fakadó összeg megfizetésére, melyre nem került sor. Ezen igénynek akár 20%-ban történő megtérítése is elegendő bevételt biztosítana a hitelezői igények és a felszámolói díj rendezésére. Az alperesre engedményezett követelés harmadik személy vonatkozásában kifejezetten bizonytalan vagyonelem, melynek megtérülése kérdéses és költséggel járna, míg az adóhatósággal szembeni, más nagyságrendű követelés érvényesítése egyszerűbb. A felszámoló kötelessége az adósi követelés behajtása, melynek eredményes érvényesítése esetén a felperes működő aktív státusza is visszaállítható. A felszámoló nem tett meg mindent a követelés behajtása érdekében, míg az, hogy megkereste az illetékes hatóságot, azonban választ nem kapott, felveti a további intézkedés indokoltságát. Előadta, hogy a felszámoló mulasztása okán kifogást terjesztett elő a felszámolási eljárást lefolytató bíróságon a felszámoló ellen. A két eljárás szorosan összefügg, ezért kérte a kifogásolási eljárás jogerős befejezéséig adott eljárás felfüggesztését, figyelemmel arra is, hogy a NAV esetleges teljesítése esetén a per okafogyottá válik. Megjegyezte, hogy a kereset megalapozottsága esetén sem kötelezhető a megjelölt összeg megfizetésére a felperes javára, mivel ilyen összeget nem kapott a felperestől. Az esetleges érvénytelenségből fakadó eredeti állapot helyreállítása jelen esetben azt jelentené, hogy az engedményezési szerződés érvénytelensége folytán a HTB Kft.-vel szembeni követelés nem az alperest illeti meg, hanem a felperest. Kérte az ügyben tárgyalás tartását. [6] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az eredeti állapot helyreállítása körében hozott döntés helybenhagyása mellett az ítélet kiegészítését kérte az engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítására vonatkozóan, továbbá kérte a másodfokú eljárással felmerült perköltség megfizetésére az alperes kötelezését. Az elsőfokú döntés ismertetését követően azt hangsúlyozta, hogy a törvényszék a rendelkező részben elmulasztotta az indokolásban szerepeltetett azon megállapítás feltüntetését, mely szerint a támadott engedményezési szerződés érvénytelen és az eredeti állapot helyreállításának van helye. Ezért a Pp. 355. §

(1)bekezdése alapján az ítélet kiegészítése indokolt. Úgy vélte, a Cstv. 40. §

(1)bekezdés c) pontja feltételeinek értékelése körében nem bír relevanciával az a fellebbezési hivatkozás, mely szerint az alperes csak egy bizonytalan követeléshez jutott. A szerződés aláírásával az alperes az engedményezett követelés jogosultjává vált, az engedményezéssel az alperes kölcsönkövetelése kielégítést nyert, így előnyhöz jutott a másik hitelezővel szemben. Helytállóan állapította meg a törvényszék azt is, hogy a per eldöntése szempontjából nem bír jelentőséggel a felszámoló tárolási díj iránti igény érvényesítése, illetve annak eredménye. Bejelentette, hogy időközben az illetékes hatóság közölte, hogy a hivatkozott tárolási díjat, mint felperesi követelést vitatja. Kifejtette, a követelést a HTB Kft. megfizette az alperes részére, vagyis az alperes által bizonytalannak minősített követelés teljeskörűen megtérült. Úgy vélte, alaptalan a másodlagos fellebbezési kérelem is, ugyanis a kifogásolási eljárás nem ad okot az eljárás felfüggesztésére, de a felperesi társaság fennálló követelésének ténye egyébként is független a keresettel támadott jogügylet érvénytelenségéről. [7] Az alperes a fellebbezési ellenkérelemre előterjesztett észrevételében előadta, hogy az ítélet kiegészítésére az a bíróság jogosult, amelyik azt hozta, melyre biztosított határidő letelt. Ismételten utalt arra, hogy a kereset megalapozottsága esetén sem kötelezhető az alperes 3.665.872 forint felperes javára való megfizetésére, mivel ilyen összeget nem kapott a felperestől. Az esetleges érvénytelenségből fakadó eredeti állapot helyreállítása jelen esetben azt jelentené, hogy az engedményezési szerződés érvénytelensége folytán a HTB Kft.-vel szembeni követelés nem az alperest illeti meg, hanem a felperest, aki azt megkísérelheti érvényesíteni. Megismételte azt a hivatkozását, mely szerint a felszámoló nem tett meg minden intézkedést a követelés behajtása érdekében. Az adós nem volt köteles ingyen tárolni a marógépet, így a NAV Bűnügyi Igazgatóságának tárolási díjat kell fizetnie. [8] A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. [9] Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogkövetkeztetése is. A fellebbezésben felhozottak nem adnak alapot az elsőfokú ítélet megváltoztatására, de nem állnak fenn a per felfüggesztésének a feltételei sem. [10] Az ítélőtábla teljes mértékben egyetért a törvényszék álláspontjával, osztja az alperes fizetési kötelezettségének előírását, és csupán a fellebbezésben és fellebbezési ellenkérelemben foglaltak alapján az alábbiakat emeli ki. [11] Az adott ügyben a felperes a Cstv. 40. §

(1)bekezdés c) pontjára alapítottan terjesztette elő keresetét, kérve az

(1a)bekezdése alapján az alperes kötelezését a felperes részére 3.665.872 forint megfizetésére. A felperes által felhívott törvényi tényállás a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló jogügylet esetén biztosítja a megtámadási jogot. Az ilyen jogügylet következtében ugyanis az érintett hitelező többhöz, a követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak. A jogügylet eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A jogszabályhely lényegében jogi eszközt biztosít az arra jogosultaknak az adósi vagyon visszaszerzésére, ezáltal az összes hitelező kielégítési alapjának növelésére. [12] A jogvitában eldöntendő kérdés az volt, hogy a felek 2018. március 30-án, a felszámolási kérelem előterjesztését, illetve a fizetésképtelenség nem jogerős megállapítását követően aláírt megállapodása megvalósította-e a Cstv. 40. §

(1)bekezdés c) pontjában írtakat, az engedményezéssel az alperes előnyben részesült-e a többi hitelezőhöz képest, továbbá van-e helye az alperes arra kötelezésének, hogy az így kielégítést nyert követelése összegét fizesse vissza a felperesi vagyonba. [13] A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a felek által 2018. március 30-án aláírt engedményezési megállapodás megvalósítja a Cstv. 40. §

(1)bekezdés c) pontjában írt tényállást, mely kapcsán helytállóan vizsgálta a hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló adósi vagyon mértékét, illetve a hitelezői igények kielégítési rangsorát. [14] Tényként rögzíthető, hogy az engedményezési szerződés aláírásakor a felperes adósnak jelentős összegű adótartozása állt fenn az adóhatóság felé - melyről a szerződés aláírói tudomással bírtak, tekintve, hogy mindkét fél képviselője ugyanaz a személy volt -, mely tartozás korábbi esedékességű volt, mint a megállapodás aláírásával lejárttá tett alperes felé fennálló kölcsöntartozás. Egy teljesítőképes kötelezettel szemben fennálló felperesi követelés engedményezésével az alperes későbbi esedékességű és a felszámolás eljárás során a kielégítési rangsorban hátrébb álló tartozása került rendezésre, míg az adóhatóság követelése kielégítetlen maradt, mely okból az adós felperes ellen felszámolási eljárás indult. Mivel a felszámolási eljárásban a hitelezői igények kielégítésére fordítható vagyon megléte nem nyert bizonyítást, így az alperes a követelése kiegyenlítésével előnyben részesült a többi hitelezőhöz képest. Az engedményezési szerződés hiányában a HTB Kft.vel szemben fennálló felperesi követelés, mint az adósi vagyon része a kielégítési rangsorban előrébb álló adóhatóságot illetné meg, míg az alperes igényének kielégítésére vagyon hiányában nem kerülne sor. [15] Nem foghat helyt alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperes a hitelezői igények összegét meghaladó vagyonnal (követeléssel) rendelkezik, vagyis a követelés engedményezése nem eredményezte az alperes előnyben részesítését. Mint arra a törvényszék is helytállóan utalt, önmagában az, hogy az alperes megítélése szerint az adóhatóság jelentős összegű tárolási díjjal tartozik a felperesnek, nem elegendő az adósi vagyon, a megfelelő vagyoni fedezet meglétének az igazolására. A rendelkezésre álló adatok szerint a felszámolást megelőzően a felperesi képviselő az általa jogszerűnek tartott tárolási igény érvényesítése érdekében eljárást nem kezdeményezett, pusztán „megkereséssel" kísérelte meg az igényét érvényesíteni, de a fennállása igazolásaként tartozáselismerő nyilatkozatot, vagy más, a követelés fennállását alátámasztó okiratot sem csatolt. Ebből következően az arra való hivatkozás, hogy a gép tárolásáért az adóhatóságtól tárolási díj fizetésére lenne jogosult, nem elegendő a követelés fennállásának az alátámasztására. Rámutat a másodfokú bíróság, hogy a felperesi képviselő másodfokú eljárás során csatolt okirata is a törvényszék megállapítását igazolja. [16] Tévesen hivatkozott alperes a fellebbezésében a hitelező előnyben részesítése megvalósulásának cáfolataként arra is, hogy mivel nem készpénzhez, illetve vagyontárgyhoz, hanem követeléshez jutott az engedményezés révén, így nem valósult meg a felhívott tényállás. Figyelemmel arra, hogy a felperest (adóst) megillető követelés is a felperesi vagyon része, így a követelés engedményezésével is megvalósulhat a hitelező előnyben részesítése. Mivel a követelés behajtására sor került, annak ellenértékéhez az alperes hozzájutott, így a követelés megszűnt. Az pedig nem bír jelentőséggel, hogy e követelés harmadik személy által milyen módon érvényesíthető, mint ahogy az sem, hogy a felszámoló a követelés érvényesítése érdekében milyen intézkedéseket tesz. [17] A kifejtettek alapján helytállóan helyezkedett a törvényszék arra az álláspontra is, hogy a támadott engedményezési szerződés érvénytelen, mely körben - mint arra a Cstv. 40. §

(1a)bekezdése utal - a Ptk. érvénytelen szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a felszámoló és a hitelező pedig az érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását. [18] Nem osztotta az ítélőtábla az alperesnek azt az álláspontját, mely szerint az érvénytelenség következményeként nem kötelezhető a megjelölt összeg felperes részére való visszafizetésére arra tekintettel, hogy a felperestől ilyen összeget nem vett át. A szerződés keletkezésének idejére tekintettel a törvényszék hivatkozásával szemben adott eljárásra már a 2013. évi V. törvény, új Ptk. rendelkezései vonatkoznak, melynek XIX. fejezete az érvénytelenség jogkövetkezményeit taglalja. A Ptk. 6:113. § rendelkezik az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítéséről, melynek

(1)bekezdése értelmében, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, és a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél tényleges jogi érdekét sérti. Tekintettel arra, hogy adott ügyben az eredeti állapot helyreállítására lehetőség nincs (a HTB Kft. teljesítése okán a követelés megszűnt), ezért az elsőfokú bíróság az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítéséről, vagyis az engedményezett és megtérült követelés ellenértékének a megfizetéséről jogszerűen rendelkezett. [19] A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [20] Mivel a perben nem állnak fenn a Pp. 123. §

(2)bekezdésében írt feltételek sem, így megalapozatlanul kérte alperes a jelen eljárás felfüggesztését az általa a felszámolási eljárásban előterjesztett kifogásolási eljárás jogerős befejezéséig. A felszámoló esetleges jogszabálysértő eljárása vagy mulasztása az adósi vagyon felkutatása körében ugyanis nem függ össze az adott perben támadott megállapodással. Figyelemmel arra, hogy a kifogás elbírálása nem előkérdése jelen per tárgyának, vagyis az engedményezési megállapodás érvényességének, ezért az ítélőtábla a felfüggesztés iránti kérelmet elutasította. [21] A fellebbezési ellenkérelemben foglaltak alapján rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy az ítélet kiegészítéséről - az erre irányuló kérelmet elbírálva - az elsőfokú bíróság határoz. [22] A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 83. §-a, a 383. §

(5)bekezdése és a

1. § alapján az ítélőtábla az alperest kötelezte az illetékekről szóló többször módosított
2. évi XCIII. törvény
3. §

(1)bekezdése alapján megállapított, feljegyzett fellebbezési eljárási illeték állam javára, valamint a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. § és 4/A. § alapján megállapított, a felperes másodfokú eljárásával felmerült ügyvédi munkadíj felperes javára történő megfizetésére. Budapest,
3. február
4. Dr. Hunyady Mariann s.k. a tanács elnöke Dr. Czifra Veronika s.k. előadó bíró Dr. Horváth Andrea s.k. bíró