← Magyarország

Pfv.20412/2019/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt - jogvédelmi érdek hiányában - a végrehajtás alá tartozó követelés kapcsán nincs helye megállapítási per indításának.

  1. III. Tv.
  2. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperesek: Pfv.VI.20.412/2019/
  3. . Kollár Márta tanácselnök . Ilisz Gabriella előadó bíró . Puskás Péter bíró I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: . Krizsa Lajos ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője:. Nagy János ügyvéd A per tárgya: felmondás érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 73.Pf.636.139/2018/
  4. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.50.854/2017/
  5. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperes részére 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felek között
  6. június 10-én kölcsönszerződés jött létre, amellyel kapcsolatban a felperesek egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek. Az I. rendű felperes
  7. február 4-én közjegyzői okiratba foglaltan a kölcsönszerződéstől elállt. Az alperes
  8. október 17-én közjegyzői okiratban a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. A kereset benyújtását követően a felperesekkel szemben a végrehajtási eljárás megindult. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperesek többször módosított keresetükben - egyebek mellett - annak megállapítását kérték, hogy a felmondást tartalmazó irat nem minősül közokiratnak. Indokolásuk szerint a megállapítási keresetnek a polgári perrendtartásról szóló
  9. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  10. § szerinti feltételei fennállnak. Védendő jogi érdekük, hogy ne indulhasson velük szemben közvetlen végrehajtás, a szerződés az elállásuk folytán szűnjön meg, a végrehajtás megszüntetése iránti per indítása pedig hátrányos számukra. Érvelésük szerint az
  11. évi XLI. törvény a közjegyzőkről (a továbbiakban: Kjtv.)
  12. §

(1)bekezdés
  1. i)pontjára figyelemmel a közjegyző a lejárt tartozás összegéről nem állíthatott volna ki tanúsítványt, mivel ezt csak közhiteles nyilvántartás tartalmáról teszi lehetővé a Kjtv., ezen túlmenően a kikötés tisztességtelen is, amit a közjegyző nem ismert fel, ennek elmulasztása miatt a Kjtv. 147/A. § alapján az okirat nem minősül közokiratnak. A közjegyzői okiratot a közjegyző nem olvasta fel, ezzel megsértette a Kjtv. 129. §
  2. e)pontját, ami a 131. §
(1)bekezdése alapján szintén a közokiratiság hiányát eredményezi. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában a régi Pp.
  1. § felhívásával a BH 2017.
  2. számú eseti döntésre utalással - kifejtette, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei fennálltak, a felperesek megóvandó jogi érdeke a közvetlen végrehajtás elkerülése és a szerződés jogszerű elállás folytán történő megszűnése, így a keresetet érdemben vizsgálta. Megállapította, hogy a felmondást tartalmazó közjegyzői okirat a Kjtv.
  3. §
(1)bekezdés értelmében ügyleti okirat. A közjegyző a Kjtv. 136. §
(1)bekezdés g) pont szerint - a tartozásról, mint egyéb jelentőségű tényről - tanúsítványt állíthatott ki. Ha a ténytanúsítvány érvénytelen lenne, ez a felmondó nyilatkozat érvényességét, az ügyleti okirat közokirati jellegét nem érinti. A Kjtv. 131. §
(1)bekezdés, 120. §
(1)bekezdés
  1. d)pontja és 129. §
  2. e)pontja alapján bár a közjegyzői okirat nem tartalmazza, hogy a közjegyző az okiratot felolvasta volna, azonban a megfogalmazásából az következik, hogy a bank képviselői az okiratot elolvasták, a felolvasást helyettesítő eljárás megtörtént, az elolvasás esetén pedig annak kezdő és záró időpontját nem kell feltüntetni. A felmondást a közjegyző közokiratba foglalta, az alakiság szabályait nem sértette meg, ezért a perbeli okirat közokirat. [5] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesek által fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, döntését eltérő indokokkal osztotta. Indokolásában az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §
(1)-
(2)bekezdésének, és a Vht.224/A. § a) pontja alapján alkalmazott Vht.211. §
(2)bekezdésének felhívásával kifejtette, hogy amennyiben a bíróság az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, azt törölni kell. A felperesek alperessel szembeni jogának megóvása tehát azáltal kerül biztosításra, hogy a Vht. 23/C. § alapján a közjegyzőnek vizsgálnia kell a
(2)bekezdés szerinti feltételek meglétét is. Ennek keretében van lehetőség a közjegyzői okirat alaki és tartalmi szempontból történő vizsgálatának. A Vht. 23/C. §-ában és a Kjtv. 112. §
(1)-
(2)bekezdésében meghatározott feltételek fennállásáról a közjegyző határoz. A Vht. 221. §
(1)bekezdése pedig lehetőséget teremt a záradék törlésére, amennyiben a közjegyző a végrehajtást elrendelte, de annak feltételei nem állnak fenn (BH 2018.81.). A régi Pp.
  1. § szerinti megállapítási kereset előterjesztésének feltételei erre figyelemmel nem álltak fenn, ezért a keresetben foglaltakat érdemben nem kellett vizsgálni. Hangsúlyozta továbbá - a BH 2016.
  2. és BH 2015.
  3. szám alatti eseti döntésekre utalással, - hogy a végrehajtási eljárás az elsőfokú eljárás során megindult, annak elrendelését követően pedig nincs helye megállapítási kereset előterjesztésének. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmüknek történő helyt adást. Indokolásuk szerint a megállapítási kereset feltételei fennállnak, mivel kizárólag a megállapítási per az alkalmas eszköz a közvetlen végrehajtást lehetővé tevő, egyébként jogszabálysértően közjegyzői okiratba foglalt - felmondásokkal szembeni fellépésére (BH 2017.347.). Védendő jogukkal kapcsolatban az Alaptörvény XXVIII. cikkének első bekezdésére is hivatkoztak. Kifejtették, hogy a közjegyzői nemperes eljárásban csupán a Vht.
  4. § és 23/C. §-ában foglaltakat kell és lehet vizsgálni, ez az eljárás pedig nem teszi lehetővé a közokiratlanság és az érvénytelenség körében előadott valamennyi jogi indokolás előterjesztését. Érdemben arra hivatkoztak, hogy - a Kjtv.
  5. §
(1)bekezdése,
  1. §-a,
  2. §
(1)bekezdése, 120. §
(1)bekezdés c) pontja, 120. §
(1)bekezdés
  1. d)pontja alapján - a támadott felmondás kettős tartalmú, mind ügyleti okiratnak, mind ténytanúsítványnak minősül, a közjegyző köteles felolvasni a közjegyzői okiratot a fél előtt, továbbá a felolvasás kezdő és befejező időpontját rögzíteni, ami nem történt meg. A Kjtv. 129. §
  2. e)pontja nemcsak az ügyleti okiratokra, hanem a közjegyzői tanúsítványokra is irányadó, tehát annak is tartalmaznia kell a 129. §
  3. e)pont szerinti tartalmi elemeket, ennek hiánya folytán a közjegyzői okirat nem tekinthető közokiratnak. Megjegyezték, hogy amennyiben a közjegyző által kiállított irat ténytanúsítványnak tekintendő, úgy a szerződés felmondásának ténye kérdőjeleződne meg, mivel a féltől származó akaratnyilatkozatot az ügyleti okirat tartalmazhatja. Ez esetben pedig a perben támadott közjegyzői okirat nem alkalmas joghatás kiváltására, ezért az eljáró közjegyzőnek - a Kjtv. 121. § és 142. §
(1)bekezdés alapján - a közreműködést meg kellett volna tagadnia. Érvelésük szerint az a közjegyzői okirat, amelynek közlése nem jár jogkövetkezménnyel nem minősül közokiratnak, utalva a Kjtv. 131. §
(1)bekezdésére és 147/A. §-ára. Vitatták, hogy a Kúria 1/
  1. számú gazdasági elvi határozatának
  2. pontjával eldöntötte azt a kérdést, hogy a felmondást közjegyzői okiratba foglaló irat közjegyzői ténytanúsítványnak minősül. A Kjtv.
  3. §
(1)bekezdés g) pontja alapján sem járhatott el a közjegyző, továbbá joghatás kizárólag a nyilatkozat átvételéhez köthető, így a felmondó nyilatkozat puszta írásba foglalásának nincs jogi jelentősége. A megállapítási kereset feltételei tehát álláspontjuk szerint fennállnak, mivel a közjegyzői irat ügyleti tartalommal bír, megállapítható, hogy az nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, ennek folytán nem tekinthető közokiratnak. [7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperesek perköltségben marasztalását kérte, annak helyes ténybeli és jogi megállapításaira alapítottan. Amennyiben pedig a Kúria a jogerős ítélet indokolását nem tartaná megalapozottnak, kifejtette, hogy jogszabály nem írja elő a felmondást tartalmazó jognyilatkozat közjegyzői okiratba foglalásának kötelezettségét, csupán annak közlését kell közokiratnak tanúsítania. Erre tekintettel pedig annak nincs jelentősége, hogy a felmondás közokiratba van-e foglalva, mert a végrehajtás akkor is elrendelhető, ha az alperes a felmondó nyilatkozatát bármilyen módon megtette, azt a felperesekkel közölte és ennek tényét tanúsítja közokirat. A felperesek a felmondás kézbesítésének tényét tartalmazó közokirat kapcsán pedig keresetet nem terjesztettek elő, csupán a felmondást tartalmazó okirat vonatkozásában kérték annak megállapítását, hogy az nem minősül közjegyzői okiratnak. Ennek folytán a perbeli megállapítási kereset alapossága esetén sem vezetne a végrehajtás elkerüléséhez, azaz nem óvná meg a felperesek jogait az alperessel szemben, a régi Pp.
  1. §-ban foglalt valamennyi konjunktív feltétel tehát nem áll fenn. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos. [9] Az eljárt bíróságok a tényállást a szükséges mértékben feltárták, abból a másodfokú bíróság vont le helytálló jogkövetkeztetést, bár annak indokaival a Kúria csak részben értett egyet. [10] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy a régi Pp.
  2. §-ának konjunktív feltételeit a megállapítási keresetük vonatkozásában alátámasztották, mivel a megállapítási per az alkalmas eszköz a végrehajtást lehetővé tevő felmondással szembeni fellépésükre. [11] A felperesek
  3. február
  4. napján felmondás jogszerűtlenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet terjesztettek elő, amelyet többször - így 3., 7., és
  5. sorszámú beadványaikban is módosítottak. A
  6. október 11-én érkezett keresetmódosításuk tartalmára (7.sorszámú beadvány,
  7. oldal) figyelemmel - amely szerint annak megállapítását, hogy az okirat nem tekinthető közokiratnak, az ítélet rendelkező részében nem kérik - a felperesek a felülvizsgálattal érintett közokiratiság hiányának megállapítására irányuló, végleges tartalmú kereseti kérelme
  8. január 10-én (
  9. sorszám alatt) került egyértelműen előterjesztésre. A végrehajtási záradék kiállítására pedig
  10. május
  11. napján került sor. [12] A régi Pp.
  12. §-a szerint megállapításra irányuló "egyéb" keresetnek akkor van helye, ha a kért megállapítás egyrészt a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, másrészt a jogviszony természeténél fogva, vagy kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból a felperes teljesítést nem követelhet. [13] Jelen esetben a felperesek a megállapítási keresetük kapcsán az alperestől teljesítést nem követelhetnének. Erre figyelemmel az eljárt bíróságoknak - a régi Pp.
  13. §-ának konjunktív feltételei közül - azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperesek jogainak alperessel szembeni megóvása végett indokolt-e a megállapítási kereset indítása. A jogerős másodfokú határozat helytállóan állapította meg, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének a régi Pp.
  14. §-a szerinti jogszabályi feltételei nem álltak fenn, az elsőfokú bíróság ennek folytán alaptalanul vizsgálta érdemben a felperesek keresetét. [14] A Kúria megjegyzi, hogy a BH 2017.
  15. számú eseti döntés felmondás érvénytelenségének megállapítására irányult, míg a BH 2018.
  16. számú eseti döntésben - a perbelitől eltérően - a közjegyző ellen indult megállapítási kereset kapcsán fejtette ki álláspontját a Kúria, így azok a felperesek fenntartott kereseti kérelme tekintetében nem voltak irányadóak. [15] A Kúria ugyanakkor több eseti döntésében (BH 2015.71., BH 2016.119.) kiemelte, hogy amennyiben a végrehajtási eljárás megindult a felperesek az ezzel járó joghátrányokat már nem tudják elkerülni, azonban jogosultak végrehajtás megszüntetése iránti pert indítani, aminek kifejezett célja, hogy az adós az ellene indult végrehajtási eljárás során igazolhassa, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló követelést már valamilyen okból nem köteles megfizetni. A végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt - jogvédelmi érdek hiányában - a végrehajtás alá tartozó követelés kapcsán végrehajtás megszüntetése iránti per helyett, vagy azzal párhuzamosan nem lehet megállapítási pert indítani. Amíg tehát a felpereseknek lehetősége van a végrehajtás megszüntetése iránti per indítására, jogvédelmük érdekében megállapítás iránti keresetindítás nem indokolt, mivel a jogvédelem másként érhető el. [16] A perbeli esetben - a felülvizsgálati eljárás alapját képező - módosított megállapítási kereset előterjesztését megelőzően sor került a végrehajtási záradék kiállításával a végrehajtási eljárás megindítására, így jogvédelmi érdek hiányában a régi Pp.
  17. §-ának konjunktív feltételei nem álltak fenn, ezért a Kúria a felperesek további, - az érdemi vizsgálat körében kifejtett - érvelését nem vizsgálta. [17] Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a régi Pp.
  18. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [18] A felek az ügyben tárgyalás tartását nem kérték, ezt a Kúria sem tartotta szükségesnek, ezért a határozatát a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozta meg. [19] A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ennek folytán a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazott régi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felpereseket egyetemlegesen kötelezte az alperes részére a jogi képviselettel felmerült költség megfizetésére. A Kúria az ügyvédi munkadíjat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdés alapján12.700.- forint - a 4/A. §
(1)bekezdés szerinti áfával növelt összegben állapította meg a felülvizsgálati ellenkérelem által indokolt, tényleges ügyvédi tevékenységre figyelemmel. [20] Az ítélettel szemben a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Ilisz Gabriella s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.