← Magyarország

Kf.37084/2019/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A rendelkezésre álló teljesítmény átszállása az erről rendelkező jogszabály hatályba lépésével kezdődő időszakban, két év elteltével bekövetkezik. Nem a panasz benyújtásának időpontja határozza meg az alkalmazandó jogszabályt. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.II.37.084/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Márton Gizella előadó bíró Dr. Bögös Fruzsina bíró A felperes: Felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. ... kamarai jogtanácsos Az alperes: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 52.) Az alperes képviselője: Dr. ... kamarai jogtanácsos Az alperesi érdekelt: Alperesi Érdekelt (cím) Az alperesi érdekelt képviselője: Dr. Zoric Ildikó ügyvéd (cím) A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: Az elsőfokú jogerős határozat: energia ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata a felperes Fővárosi Törvényszék 104.K.700.496/2018/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Fővárosi Törvényszék 104.K.700.496/2018/
  3. számú ítéletét megváltoztatja, az alperes
  4. január 30-án kelt FVFO_2018/472-
  5. számú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi; - kötelezi az alperesi érdekeltet, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 15.000 (tizenötezer) forint kereseti részilletéket. A le nem rótt további 15.000 (tizenötezer) forint kereseti részilletéket és a 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A bírósági felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye [1] [2] [3] A H. ... helyrajzi szám alatti felhasználási helyre vonatkozóan
  6. július
  7. és
  8. október
  9. között állt fenn szerződéses viszony a korábbi felhasználó és a felperesi elosztói engedélyes, illetve annak jogelődje között. A kikapcsolásra a korábbi felhasználó áramdíjtartozása miatt került sor
  10. szeptember 26-án, a szerződés megszüntetésére
  11. október 26-án. Az elosztói engedélyes a szerződés megszűnését követően a fogyasztásmérőt leszerelni nem tudta. Az alperesi érdekelt árverés útján szerezte meg a felhasználási hely tulajdonjogát
  12. május 4-én, és a
  13. július 8án történő birtokbavétel során észlelte, hogy az ingatlanban nincs villamos energiaellátás. Az alperesi érdekelt
  14. szeptember 13-án rendszerhasználói igénybejelentést tett. A felperes tájékoztatta az alperesi érdekeltet, hogy az előző tulajdonossal fennálló rendelkezésre álló teljesítmény
  15. november 24-én törlésre került, a fogyasztási hely szerződött teljesítménye a hálózati engedélyesre átszállt, ezért a villamosenergia szolgáltatás visszaállítását csatlakozási díj megfizetéséhez kötötte. Az alperesi érdekelt
  16. január 26-án az alpereshez panaszt nyújtott be, amelyben kifogásolta, hogy a felperes csatlakozási díj megfizetését írta elő a villamosenergia szolgáltatás visszaállításához. Az alperes a
  17. január 30-án meghozott FVFO_2018/472-
  18. számú határozatával a panasznak helyt adott és megtiltotta a felperesnek, hogy a csatlakozási szerződés megkötését csatlakozási díj megfizetéséhez kösse. Határozatának indokolása szerint a
  19. december 22-én hatályba lépett, a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 76/
  20. (XII. 21.) NFM rendelet (a továbbiakban: NFM rendelet)
  21. §

(5)bekezdés b) pontja szerinti, a hálózati engedélyesre a felhasználási helyen rendelkezésre álló teljesítmény rendelkezési jogának visszaszállása nem állapítható meg, mert a kikapcsolás és a szerződés megszüntetése időpontjában az NFM rendelet nem volt hatályban. A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) - az érintett időszakban hatályos - 60. §
(2)bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a hálózati engedélyes által a hálózati csatlakozási szerződésbe foglalt, a rendszerhasználó által megszerzett jogok visszavásárlásra nem kerültek, ezért az alperesi érdekelt által igényelt teljesítmény a felhasználási helyen rendelkezésre állt, a felperes jogszerűtlenül járt el, amikor a nyilvántartásból a felhasználási helyre vonatkozó rendelkezésre álló teljesítményt törölte, és az alperesi érdekelttel történő csatlakozási szerződés megkötéséhez csatlakozási díj megfizetését írta elő. Megjegyezte egyúttal, hogy a 2014. október 10-én hatályba lépett, a villamos energia hálózati csatlakozási díjak meghatározásának szempontjairól, a díjak elemeiről, mértékéről és alkalmazásuk szabályairól szóló 7/2014. (IX. 12.) MEKH rendelet (a továbbiakban: MEKH rendelet) 5. §
(3)bekezdés b) pontja szerint a rendelkezésre álló teljesítmény a kikapcsolás napjától számított öt év elteltével száll át a hálózati engedélyesre, mely a felhasználási helyen rendelkezésre álló teljesítményt - annak későbbi hatálybalépése okán - szintén nem érinti. A fellebbezés szempontjából lényeges kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyben arra hivatkozott, hogy az alperes törvénysértően adott helyt az alperesi érdekelt panaszának. Az alperes tévesen alkalmazta a VET 60. §
(2c)bekezdését, mert az NFM rendelet - a rendelkezésre álló teljesítményre vonatkozó speciális, hatályba léptető rendelkezés hiányában - a felhasználó és az elosztói engedélyes közötti jogviszony tartalmát módosította, a rendelkezésre álló teljesítmény elosztói engedélyesre történő visszaszállása a jogszabály hatályba lépését követő második év végével bekövetkezett. Ez abban az esetben is megállapítható, ha a kikapcsolás dátuma az NFM rendelet hatályba lépése előtt megtörtént, de a hatályba lépést követően előírt két év eltelt. Az alperes megállapításával szemben az öt éves időtartam a MEKH rendelet 5. §
(3)bekezdés b) pontja alapján abban az esetben alkalmazható, ha a jogszabály hatályba lépéséig,
  1. október 10-ig nem telt el a két év a kikapcsolástól számítva. A MEKH rendelet átmeneti szabályának hiányában a jelen esetben a két év irányadó. Előadta, hogy a VET
  2. §
(2c)bekezdése
  1. december 30-tól hatályos, ezért annak alkalmazása a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik. A rendelkezésre álló teljesítmény visszaszállása e rendelkezés hatálybalépését megelőzően bekövetkezett, ezért sem alkalmazható az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezés. [5] [6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Az alperesi érdekelt szintén a kereset elutasítását indítványozta. Az elsőfokú ítélet és a fellebbezés szempontjából lényeges indokolása [7] [8] Az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jog megítélése kapcsán előzetesen rámutatott, hogy a felperes által hivatkozott VET
  2. §
(2c)bekezdését az alperes nem alkalmazta, az alperesi határozat a VET 60. §
(2)bekezdésén alapult. E rendelkezés alapján a rendszerhasználó által megszerzett jogok a hálózati engedélyes által visszavásárolhatók. A felperes részéről visszavásárlásra nem került sor a rendelkezésre álló teljesítmény tekintetében és az NFM rendelet 5. §
(5)bekezdés b) pontja szerinti, a visszavásárlás nélküli, a felhasználási helyen rendelkezésre álló teljesítmény az elosztói engedélyesre történő visszaszállása nem volt megállapítható, mert az NFM rendelet
  1. december 22-én lépett hatályba, ezért az a korábban bekövetkezett kikapcsolás, szerződés megszüntetés időpontjára tekintettel nem volt alkalmazható, ezért nem nyithatta meg a visszaszállásra nyitva álló kétéves időtartamot. Megjegyezte az elsőfokú bíróság azt is, hogy a MEKH rendelet
  2. §
(3)bekezdés b) pontja a panasz benyújtásakor már hatályban volt, ezért a kikapcsolás napjától számított öt év elteltével száll át a felhasználási helyen rendelkezésre álló teljesítmény a hálózati engedélyesre. Az öt év azonban a kikapcsolás időpontja és a panasz benyújtásának időpontja között még nem telt el. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét ítéletével elutasította. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [9] Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a MEKH rendelet alkalmazását tévesen mondta ki, mert nem a panasz benyújtásának időpontja határozza meg az alkalmazandó jogszabályt, mivel a rendelkezésre álló teljesítmény vagyoni jogosultság, annak az elosztói engedélyesre történő visszaszállásának kérdése anyagi jogi kérdés, ezért nincs jelentősége a panasz benyújtása időpontjának az alkalmazandó jogszabály tekintetében. A panasz benyújtásának időpontja az eljárásjogi kérdésekben lehet irányadó. Az elsőfokú bíróság az NFM rendelet 5. §
(5)bekezdés b) pontjának alkalmazását is tévesen zárta ki arra hivatkozva, hogy az NFM rendelet hatályba lépését megelőző a kikapcsolás és a szerződés megszüntetés időpontja. Éppen a szerződés megszüntetése következtében nyílhatott meg a hivatkozott kétéves időszak. Csak a szerződés fennállása esetén kellett volna alkalmazni a szerződés kötésekor irányadó jogszabályi rendelkezést. Az NFM rendelet a rendelkezésre álló teljesítményre vonatkozó speciális, hatályba léptető rendelkezés hiányában a korábbi felhasználó és az elosztó közötti jogviszony tartalmát módosította, a rendelkezésre álló teljesítmény elosztói engedélyesre történő visszaszállását a jogszabály hatályba lépését követő második év végével bekövetkezettnek kellett tekinteni. A kétéves időszak 2011. december 22-től, a jogszabály hatálybalépését követő időponttól 2013. december 22-ig eltelt, jogvesztés következett be. A visszaszállás módosult szabálya (2 évről 5 évre) abban az esetben vehető figyelembe, ha 2014. október 10-ig még nem telt el a két év a kikapcsolástól vagy a felmondástól számítva. Átmeneti szabály hiányában jelen esetben a két év az irányadó. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a határozatában a VET 60. §
(2)bekezdésére hivatkozott, de annak c) pontja tartalmazta a visszaszállás két módosult esetét, ez a rendelkezés azonban
  1. december 30-tól volt hatályos, ezért a visszaszállás vonatkozásában előírt újabb szabályozás a lezárt jogviszonyokra nem alkalmazható a jogalkotásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  3. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt visszaható hatály tilalma miatt. [10] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a kétéves szabály csak
  1. december 22-i, vagy azt követő esetekben alkalmazható, ezért a korábbi időszakban megtörtént kikapcsolás és szerződésmegszüntetés esetére, mivel akkor még az NFM rendelet nem volt hatályban, nem alkalmazható. [11] Az alperes érdekelt fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felperes fellebbezése alapos. [13] A Kúria az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  3. §
(1)bekezdése és 108. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem keretei között, a fellebbezésben megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. [14] A Kúria nem osztotta az elsőfokú bíróságnak az alkalmazandó jogszabállyal kapcsolatos érvelését. Az alperesi érdekelt panaszosként az igénybejelentését
  1. szeptember 13-án terjesztette elő. Azt kellett vizsgálni, hogy az igénybejelentéskor teljesíthető volt-e a panaszosnak az a kérelme, hogy az általa állított rendelkezésre álló teljesítmény alapján a villamosenergia szolgáltatás visszaállítását csatlakozási díj nélkül kérheti. Vizsgálni kellett, hogy az ingatlanhoz tartozóan a rendelkezésre álló teljesítmény igénybevételére való jogosultság kit illetett. A nem vitatott tényállás szerint a korábbi felhasználó áramdíjtartozás miatt kikapcsolásra került a szolgáltatásból
  2. szeptember 26-án és a felhasználó szerződését is
  3. október 26-án megszüntették. Ezt követően,
  4. december 22-én hatályba lépett az NFM rendelet, amelynek
  5. §
(3)bekezdése ennek a rendeletnek az alkalmazását írta elő a
  1. január 1-jétől alkalmazandó csatlakozási díjak megállapítására irányuló eljárásokban és a hatálybalépésekor folyamatban levő eljárásokban. A csatlakozási díj megfizetésével szerez a rendszerhasználó az igényelt rendelkezésre álló teljesítmény igénybevételére jogosultságot. Ha az adott ingatlanra már rendelkezésre álló teljesítmény igénybevételére való jog a hálózati engedélyesre szállt át, akkor az már nem tartozik az ingatlanhoz. Amennyiben ez az eset áll fenn, akkor a csatlakozási díj megállapítására irányuló eljárásban az NFM rendeletet kell alkalmazni a
  2. §
(3)bekezdése értelmében. A
  1. december 22-én hatályba lépett NFM rendelet
  2. §
(5)bekezdés b) pontja szerint ha a felhasználó a rendszerhasználati díjakat nem fizeti és nem intézkedett a rendelkezésre álló teljesítményéről, úgy az azzal való rendelkezés joga a nem fizetett rendszerhasználati díjak miatti kikapcsolás napjától számított két év elteltével a hálózati engedélyesre száll át. Az NFM rendelet
  1. december 22-től, a hatályba lépéstől alkalmazandó rendelkezései szerint a korábban nem fizetett rendszerhasználati díjak miatti kikapcsolás tényére tekintettel
  2. december 22-től
  3. december 22-ig eltelt két évre tekintettel a rendelkezésre álló teljesítmény igénybevételére való jogosultság a felperesre, mint hálózati engedélyesre átszállt, ezért a
  4. szeptember 13-án benyújtott igénybejelentés alapján a panaszost nem illette meg ez a jogosultság, mert megszűnt az igénybevételére való joga, az már nem tartozott a megvásárolt ingatlanhoz. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, amikor a
  5. október 10-én hatályba lépő MEKH rendelet
  6. §
(3)bekezdés b) pontjával öt évre emelt átszállási időszakot alkalmazhatónak tekintette a rendelkezésre álló teljesítmény már bekövetkezett visszaszállása esetére is. A felperes helyesen érvelt azzal, hogy a
  1. október 10-én bekövetkezett változás csak az ebben az időpontban még el nem telt visszaszállási időtartamokra volt alkalmazható, azaz azokban az esetekben kellett volna figyelembe venni, ahol a két év még nem telt el
  2. október 10-ig. [15] Mivel a felhasználási helyen rendelkezésre álló teljesítmény a felperesre
  3. december 22-vel átszállt, ezért nem volt és nem lehetett jelentősége annak, hogy a VET
  4. december 30-val miként szabályozta a rendelkezési jog visszavásárlását vagy ingyenes átszállásának eseteit. Mindebből következően az alperes és az elsőfokú bíróság is tévesen tulajdonított jelentőséget a VET
  5. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes a panasznak helyt adó határozatát megalapozottnak találta és azt állapította meg, hogy a panaszos rendelkezésre álló teljesítmény igénybevételére való jogosultsága fennállt. Tévedett az alperes is, amikor a panasznak helyt adó határozatot hozott. [16] A Kúria, mint másodfokú bíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Kp. 89. §
(1)bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. [17] Az új eljárás során az alperesnek a fentiekben kifejtettek alapján ismételten el kell bírálnia a panaszt és annak alaptalansága okán annak elutasításáról kell határoznia. Záró rész [18] A Kúria a pernyertes felperesnek kérése ellenére elsőfokú és másodfokú perköltséget nem állapított meg, mert a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése értelmében a felperes a perköltsége megtérítését annak felszámításával nem kérte, költségjegyzéket a Pp. 81. §
(5)bekezdése alapján sem az elsőfokú eljárásban, sem a másodfokú eljárásban nem nyújtott be. [19] A pervesztes alperes személyes illetékmentességére tekintettel a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti részilletéket és fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. Az alperesi érdekelt a Kp. 35. §
(1)bekezdés b) pontja és a Pp. 102. §
(1)bekezdése értelmében a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték fele részben történő megfizetésére köteles. Az alperesi érdekelt a másodfokú eljárásban a felperesnek többletköltséget nem okozott, ezért a Kúria az alperesi érdekeltet a fellebbezési illeték viselésében nem kötelezte. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. §
(3)bekezdése értelmében a kereseti illeték mértéke 30.000 forint, a 46. §
(1)bekezdése és 39. §
(3)bekezdés d) pontja szerint a fellebbezési illeték mértéke 40.000 forint. [20] A Kúria a fellebbezést a Pp. 107. §
(1)bekezdésére figyelemmel tárgyalás tartása iránti kérelem hiányában tárgyaláson kívül bírálta el. [21] A Kúria ítélete ellen a Kp.
  1. § d) pontja alapján felülvizsgálatnak helye nincs. Budapest,
  2. január
  3. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró, Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.