← Magyarország

Bf.45/2019/13 – Pécsi Ítélőtábla

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.45/2019/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
  2. évi február hó
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.43/2018/
  4. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vagyonelkobzás összege helyesen 120.973 (egyszázhúszezerkilencszázhetvenhárom) forint. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 31.294 (harmincegyezerkettőszázkilencvennégy) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget. Indokolás [1] [2] [3] [4] A Zalaegerszegi Törvényszék
  5. február 11-én meghozott 3.B.43/2018/
  6. számú ítéletével vádlottbüntetőjogi felelősségét a Büntető Törvénykönyvről szóló
  7. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  8. §

(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében, 2 rendbeli a Btk. 365. §
(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott rablás bűntettében, 2 rendbeli a Btk. 393. §
(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében, 2 rendbeli a Btk. 346. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott közokirattal visszaélés vétségében, a Btk. 370. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)és
  3. bc)és
  4. be)alpontjai szerint minősülő lopás vétségének kísérletében, valamint a Btk. 370. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)és
  3. bc)alpontjára figyelemmel a
(3)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja szerint minősülő lopás bűntettében állapította meg. Ezért, mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napban határozta meg. A szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottal szemben 167.073 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott és védője enyhítés: a büntetés mértékének csökkentése végett fellebbezett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A nyilvános ülésen a vádlott és védője a jogorvoslati nyilatkozatával megegyező tartalommal szólalt fel. [5] A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §
(3)bekezdése alapján - figyelemmel az
(5)bekezdésére is - a jogorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletnek csupán a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül, mely a Be. 590. §
(7)bekezdése szerint hivatalból kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. [6] A törvényszék az eljárása során a büntetőeljárási szabályokat betartotta, következésképpen a Be. 607. §
(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §
(1)bekezdésében rögzítettek szerint nem volt helye az ítélet hatályon kívül helyezésének. [7] A Be. 591. §
(2)bekezdésének a) pontja szerint a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §
(3)bekezdése alapján jelentettek be. Erre figyelemmel jelen ügyben nem volt helye a tényállás felülbírálatának. Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy az ítélet
  1. oldalán a vádlott 3./ számmal feltüntetett korábbi elítélésének rögzítésekor nyilvánvaló elírás folytán tévesen került rögzítésre a Nagykanizsai Járásbíróság ügydöntő határozatának száma, mely helyesen 4.B.245/2015/
  2. Így a másodfokú bíróság ezt a Be.
  3. §
(1)bekezdése alapján kijavította. [8] Az elsőfokú bíróság valamennyi cselekmény esetében helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmények minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. [9] Ítéletének indokolásában helytállóan hivatkozott arra is, hogy a vádlott terhére rótt, bűnhalmazatban álló bűncselekményekre irányadó büntetési tétel a Btk. 89. §
(1)bekezdésére, továbbá a Btk. 81. §
(1)és
(3)bekezdéseire figyelemmel kettőtől tizennyolc évig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke tíz év. [10] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság teljeskörűen feltárta, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. A bűncselekmények elkövetésekor mindössze 26 éves vádlott már többször állt a bíróság előtt bűncselekmények elkövetése miatt, ám ezidáig a vele szemben alkalmazott büntetések nem érték el a törvényben meghatározott célt. Ezen felül a kifejezetten idős, védtelen sértettek sérelmére elkövetett bűncselekmények jellegére is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a többszörösen büntetett előéletű vádlottal szemben a büntetés középmértékénél enyhébben megállapított jogkövetkezmények arányban állnak a cselekmények tárgyi súlyával és igazodnak a vádlott személyében rejlő fokozottabb társadalomra veszélyességéhez is. A másodfokú bíróság a törvényszék által kiszabott büntetést mértéktartónak, azt a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célokkal összhangban lévőnek találta, ezért annak enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. [11] Következésképpen a büntetés enyhítése végett előterjesztett jogorvoslati kérelmek nem voltak megalapozottak. [12] A jogkövetkezményekkel kapcsolatos indokolás körében az elsőfokú bíróság pontatlanul jelölte meg a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezést, mely helyesen a Btk. 38. §
(2)bekezdésének b) pontja. [13] Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a vagyonelkobzás mértékének meghatározásánál tévesen vette figyelembe a tényállás III/
  1. pontjánál rögzített 46.100 forintot, hiszen a tényállás alapján ezt a vádlott nem szerezte meg. Erre figyelemmel a tényleges gazdagodás nem 167.073, csupán 120.973 forintot tesz ki, mely a Btk.
  2. §
(1)bekezdésének a) pontja szerint a vagyonelkobzás alapjául szolgálhat. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlottal szemben alkalmazott vagyonelkobzás összegét erre pontosította. [14] Egyebekben az elsőfokú bíróság egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó rendelkezései törvényesnek bizonyultak. [15] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogorvoslattal megtámadott ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Pécs,
  1. február
  2. . Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, . Hudvágner András s.k. előadó bíró, . Túri Tamás s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.43/2018/
  3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.45/2019/
  4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatással - a
  5. évi február hó
  6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.