Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.387/2019/6-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Budaházi Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző: dr. Budaházi János ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a dr. Kádár Zsófia kamarai jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- június
- napján meghozott 9.G.40.471/2018/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszámon benyújtott fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltséget; valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 190.070 (százkilencvenezer-hetven) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes keresetében a felek között
- szeptember 9-én létrejött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)és
(3)bekezdésére, 209. §-ára, 209/A. §
(2)bekezdésére, 200. §
(2)bekezdésére, 237. §
(2)bekezdésére,
- §-ára, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(1)bekezdés a), b),
- e)és
- f)pontjára 203. §
(6)és
(7)bekezdésére hivatkozva. Kérte a kölcsönszerződés hatályossá nyilvánítását a határozathozatalig terjedő időre és annak megállapítását, hogy a felperesnek
- február 1-jén 77.675 forint tartozása áll fenn az alperes felé, mely összeget annak kamataival vállalja megfizetni. Az opciós szerződés érvénytelenségéből fakadóan kérte a bíróságot, hogy keresse meg a gépjárműnyilvántartó hatóságot a bejegyzett vételi jog és ennek biztosítására alapított elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránt, valamint kérte az alperest kötelezni a gépjármű törzskönyvének kiadására. [2] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását indítványozta. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az ... forgalmi rendszámú gépjárműre
- szeptember
- napján alperes javára bejegyzett vételi jog és a vételi jog biztosítására kikötött, alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom
- szeptember
- napján megszűnt. Megkereste a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárságát, hogy a gépjármű vonatkozásában az alperes javára bejegyzett vételi jogot, és ennek biztosítására alapított elidegenítési és terhelési tilalmat törölje a gépjármű-nyilvántartásból. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 114.300 forint perköltséget, a Magyar Államnak pedig külön felhívásra 108.000 forint le nem rótt eljárási illetéket. [4] A bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes, mint adós
- szeptember 9-én - a ... Kft.-n, mint kereskedőn keresztül - svájci frank alapú, változó kamatozású kölcsönszerződést kötött az alperessel gépjármű megvásárlása érdekében. Meghatalmazottként tanú 1 járt el, az okiratokat ő írta alá. [5] A szerződés szerint a kölcsön összege 1.800.000 forint, induló futamideje 84 hónap, a havi törlesztőrészletek összege 39.990 forint, a teljes induló hiteldíjmutató 23,293%, az éves induló ügyleti kamat mértéke pedig 20,02%. A szerződés rögzítette, hogy annak egyedi része az MCSK0701 számú általános szerződési feltételekkel (a továbbiakban: ÁSZF) együtt érvényes, melynek átvételét és megértését az adós aláírásával igazolja. [6] A felperes a szerződés megkötésének napján aláírt egy „Magánszemélyek kölcsönkételme", egy „Megállapodás" elnevezésű, valamint egy „Kockázatfeltáró nyilatkozat és tájékoztató a központi hitelinformációs rendszerről" elnevezésű dokumentumot. [7] Az utóbbi tájékoztató tartalmazza, hogy a devizaalapú kölcsön- és lízingszerződéseknél a kamat- és árfolyamváltozások hatásaként a havi törlesztőrészletek a forinthitelnél gyakrabban és nagyobb mértékben változhatnak. A törlesztőrészlet ingadozása a kamat- és árfolyamváltozás irányától függően kedvezően és kedvezőtlenül is érintheti az ügyfelet. Változatlan kamatok esetén, amikor a forint gyengül az adott devizával szemben (vagyis 1 euróért vagy svájci frankért a korábbinál több forintot kell fizetni), akkor a törlesztőrészlet növekszik, amikor a forint erősödik az adott devizával szemben (vagyis 1 euróért vagy svájci frankért a korábbinál kevesebb forintot kell fizetni), akkor a törlesztőrészlet csökken. [8] A felek a szerződés megkötésével egyidejűleg megállapodást kötöttek a vételi, illetve opciós jog alapításáról is. [9] Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában kifejtette, hogy a felek között a Ptk.
- §
(1)bekezdésében szabályozott kölcsönszerződés jött létre, mely a Ptk.
- § e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősül. Nem találta megalapozottnak azon felperesi hivatkozást, miszerint a felek között egy burkolt befektetési ügylet jött volna létre, e körben a 6/
- Polgári Jogegységi határozatra és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-312/
- számú ügyben hozott döntésére hivatkozott. [10] Megállapította, hogy az alperes javára bejegyzett vételi jog, valamint az ennek biztosítására kikötött elidegenítési és terhelési tilalom
- szeptember
- napján megszűnt, azonban az ÁSZF
- pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel nem kötelezte az alperest a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására. [11] A Hpt.
- §-ában foglaltakra is figyelemmel az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a perbeli kölcsönszerződés létrejött-e a felek között. E körben rögzítette, hogy az alperes két szervezeti képviselője ügyleti képviseletre meghatalmazást adott a szerződést aláíró tanú 1nak. A Hpt.
- §
(2)bekezdése ugyan lehetőséget biztosít az együttes aláírási jog átruházására, de továbbra is irányadó maradt a Hpt. 47. §
(1)bekezdésének előírása, amely alapján a bank részéről két együttes aláírási joggal rendelkező képviselőnek kellett volna a szerződést aláírnia. Erre tekintettel tanú 1 a Ptk. 221. §
(1)bekezdése szerinti álképviselőnek tekintendő, akinek eljárását a képviselt utólag jóváhagyhatja. Az aláírás jóváhagyása pedig az alperes részéről megtörtént ráutaló magatartással azáltal, hogy a kölcsönszerződésben foglaltaknak megfelelően a kölcsön összegét folyósította a felperesnek. [12] Az ÁSZF a Ptk. 205/B. §-a alapján a felek szerződésének részévé vált, mivel a felperes annak átvételét és megismerését elfogadta, aláírásával igazolta. [13] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213. §
(1)bekezdés a) pontja alapján semmis. Az 1/
- Polgári Jogegységi határozat
- pontja szerint ugyanis a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt.
- §
(1)bekezdés a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembevételével. A felek között létrejött szerződés egyértelműen meghatározza, hogy a kölcsön összege 1.800.000 forint, az ÁSZF 7/A. pontjában foglalt képlet pedig rögzíti az alperes által alkalmazott bázis árfolyamot, illetőleg a mérési időpontokban irányadó árfolyamot, erre tekintettel a kölcsönösszeg devizában kifejezett egyenértéke a szerződésben rögzítettek alapján pontosan kiszámítható. [14] A szerződés meghatározta, hogy a THM mértéke 23,293%, arra pedig a felperes sem hivatkozott, hogy valamely költségelemet a THM nem tartalmazott. Ebből következően a felperes Hpt. 213. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltakra alaptalanul hivatkozott. [15] Az 1/
- Polgári Jogegységi határozat alapján a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt.
- §
(1)bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés - ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - kiszámítható módon tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A szerződés tartalmazza a törlesztő részletek számát, amely 84, összegét, ami 39.990 forint. A havi törlesztőrészlet-változás összegének kiszámítási módját az ÁSZF 7. pontjában foglalt képlet, a törlesztési időpontokat pedig az ÁSZF 5. pontja határozza meg. Ebből következően a szerződés nem ütközik a Hpt. 213. §
(1)bekezdésének e) pontjába sem. [16] Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes eleget tett a Hpt. 203. §
(6)és
(7)bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének, az árfolyamkockázatról világos és érthető tájékoztatást nyújtott a felperes részére. A tájékoztatásból egyértelműen kitűnik, hogy az árfolyamkockázat hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül megemelkedhet, az árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa, az árfolyamváltozás valós, vagyis a hitel futamideje alatt bekövetkezhet. Az alperes által készített és a felperes által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat teljes mértékben megfelelt a 2/
- Polgári Jogegységi határozatban, továbbá a C-227/
- és a C-51/
- számú EUB döntésekben foglaltaknak, ezen túlmenően további szóbeli tájékoztatást nem volt köteles nyújtani. [17] A kockázatfeltáró nyilatkozatban kellő tájékoztatást kapott ahhoz a felperes, hogy az árfolyamkockázat működési mechanizmusát, gazdasági következményeit megismerhesse. Abból ugyanis, hogy a devizaalapú kölcsön- és lízingszerződéseknél a kamat- és árfolyamváltozások hatásaként a havi törlesztőrészletek a forinthitelnél gyakrabban és nagyobb mértékben változhatnak, amely a kamat- és árfolyamváltozás irányától függően kedvezően és kedvezőtlenül is érintheti az ügyfelet, arra lehet következtetni, hogy az árfolyamkockázat hatására a törlesztőrészlet összege emelkedhet. Azt pedig az alperes a tájékoztatásban nem jelölte meg, hogy ennek bármilyen korlátja lehetne, a tájékoztatásból ezért az következik, hogy az árfolyam korlátozás nélkül emelkedhet. [18] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását és jogkövetkezményként a másodfokú eljárásban általa csatolt elszámolás alapján a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte, továbbá az alperesnek a gépjármű törzskönyve kiadására kötelezését. [19] Továbbra is állította, hogy a kölcsönszerződés egy burkolt befektetési ügylet volt. A képviseleti jogot az alperes jogellenesen delegálta, ugyanis azt csak együttes aláírási jogként lehetett átruházni, így a kereskedő nevében is két magánszemélynek kellett volna aláírni a kölcsönszerződést, azt azonban csak egy személy jegyezte, ebből következően a szerződés érvénytelen. A kereskedő érdekében eljáró természetes személy az alperes neve alatt írt alá, amely nem felelt meg a Hpt.
- §
(1)bekezdésében írt követelménynek. Az alakiság megsértésével kötött szerződés ezért semmis és tekintettel arra, hogy ez olyan alaki hiba, amely a jogszabály kötelező rendelkezése folytán érvénytelenséget eredményez, az adott szerződés vonatkozásában az érvénytelenség orvoslásának eszközei nem alkalmazhatóak. Az álképviselet utólagos jóváhagyására ezért nem kerülhetett sor. [20] A perbeli szerződés a Hpt. 213. §
(1)bekezdés a) pontja alapján érvénytelen, azaz semmis. A kölcsönszerződés nem tartalmazza, hogy a kölcsönösszeget, a havi törlesztéseket milyen árfolyammal kell számolni, ráadásul azt sem, hogy az alperes által alkalmazott napi több árfolyamból melyiket veszi figyelembe, ebből következően a szerződés a Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontját is sérti, ezáltal tisztességtelen és nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A kölcsönszerződés nem tartalmazza a törlesztő részletek esedékességének meghatározását sem. [21] A kockázatfeltáró nyilatkozatban foglalt tájékoztatás nem tesz eleget a Hpt. előírásának. A hivatkozott irat átolvasása, megértése, illetve áttekintése az alperes által használt formanyomtatvány sajátosságai folytán a felperes számára nehezített, mely önmagában is tisztességtelen szerződéses eljárásnak és gyakorlatnak tekinthető. Az abban foglaltak alapján egy átlagos fogyasztó részére világosan és egyértelműen nem vonható le az a következtetés, hogy az árfolyamváltozásnak a törlesztő részletre milyen következményei lesznek. Nem minősül megfelelő tájékoztatásnak, ha az árfolyamkockázat viselése csak kikövetkeztethető a szerződés egyes rendelkezéseiből, vagy több különböző okiratban szereplő rendelkezések együttes értelmezése alapján. Hivatkozott a 2/2014., a 6/
- Jogegységi Határozatra, továbbá az EUB C-51/17., C-26/13., C-96/14., C-118/
- számú ügyben hozott határozataira. [22] A törzskönyv kiadását kizárólag arra hivatkozva kérte, hogy a szerződés, melynek biztosítására kötötték érvénytelen. [23] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és a felperes költségeiben történő marasztalására irányult. [24] Hangsúlyozta, hogy a Kúria 6/
- Polgári Jogegységi határozata értelmében a tájékoztatási kötelezettsége nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére. A tájékoztatásból megállapítható volt, hogy az árfolyamváltozás valós, illetve az is, hogy annak nincs felső korlátja. Emellett arról is tájékoztatta a felperest, hogy az árfolyam jelentősen is megváltozhat. A felperesnek először a hitelkonstrukciót kellett kiválasztania, melynek során a felek egyedileg megtárgyalták az árfolyamkockázat valós jellegét és hatását a felperes fizetési kötelezettségére. Ezt követően írta alá a felperes a kiválasztott konstrukciónak megfelelő kérelmet és a kockázatfeltáró nyilatkozatot. [25] A Kúria mellett működő Konzultációs Testület nem azt fogalmazta meg, hogy a tájékoztatást nem lehet külön okiratban megtenni, hanem azt, hogy arról a tényről, hogy az árfolyam változhat, valamint arról, hogy ez hogyan befolyásolja a felperes fizetési kötelezettségét egy okiratban kell tájékoztatni a felperest, ezen feltételnek pedig az alperes eleget tett. A szerződés megfelelt a C51/
- és a többi EUB ítéletben foglaltaknak. Hivatkozott a kialakult bírói gyakorlatra is. Vitatta, hogy a felperes által megjelölt EUB ítéletek meghaladottá tették volna a Kúria 1/2016., 2/
- és 6/
- számú Polgári Jogegységi határozatában foglaltakat. Az alperes megfelelő tartalmú és kellő figyelemfelhívó tájékoztatást adott ahhoz, hogy az átlagos - szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő - fogyasztó megalapozott döntést hozhasson, azaz a tájékoztatás alapján képes legyen felmérni azt, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kirovó pénznemhez képest leértékelődhet, és egyúttal értékelni tudja egy ilyen körülmény pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - adott esetben - jelentős gazdasági következményeit is. [26] A fellebbezés alaptalan. [27] A fellebbezés kizárólag az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését támadta, ezért a fellebbezéssel nem érintett része a Pp.
- §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedett, ezt az ítélőtábla nem érintette. [28] Az ítélőtábla a fellebbezett rész tekintetében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a tényállást helytállóan állapította meg, és abból helyes jogi következtetést levonva utasította el a felperes keresetét. Az irányadó jogszabályokat, a Kúria jogegységi határozatait és az EUB értelmező ítéleteit is helyesen alkalmazta, így döntésével és kifejtett indokaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. [29] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében annak helyes indokaira utalva a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján hagyta helyben. [30] A fellebbezés tartalmára utalva az ítélőtábla mindössze az alábbiakra mutat rá. [31] Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felek közt fogyasztói kölcsönszerződés jött létre, nem pedig befektetési ügylet, továbbá, hogy a szerződést aláíró tanú 1 álképviselőnek tekintendő, akinek eljárását a képviselt utólag jóváhagyta, ebből következően nem megalapozott a felperesnek az alakiság sérelmével kapcsolatos, a Hpt. 47. §-a és a Ptk. 217. §
(1)bekezdése alapján kifejtett álláspontja. [32] A felperes ugyan helyesen hivatkozott arra, hogy a szerződés megkötése során a Hpt.
- §-ban foglalt alaki követelmények sérültek, mert az aláírásra nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelőn került sor. A szerződést az alperes részéről aláíró meghatalmazott így a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti álképviselőként járt el a szerződés megkötésekor, amely esetén a bíróság nem alkalmazhatja az érvénytelenség jogkövetkezményeit (BH1993. 181, BDT2014. 3109). A felperesi állásponttal szemben nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az álképviselő eljárását a fél utólag jóváhagyja, ilyen esetben a szerződés érvényesen létrejön (BH2016. 83). A jóváhagyás nincs alakszerűséghez kötve, a képviselt személy az álképviselő eljárását, jóváhagyó nyilatkozatát szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással is kifejezésre juttathatja (BH2014. 303). A szerződésben foglaltak jóváhagyása az alperes részéről - ráutaló magatartással - már akkor megtörtént, amikor a kölcsön összegét szerződésszerűen folyósította, azaz a maga részéről a szerződésben foglaltakat teljesítette. A teljesítést a felperes is elfogadta, így ez okból nem volt a szerződés létre nem jötte vagy érvénytelensége megállapítható. [33] A felperes fellebbezésében már csak a Hpt.
- a)és
- e)pontjára hivatkozva állította, hogy a felek között létrejött szerződés nem tartalmazta a kölcsön összegét és nem határozta meg kellően a törlesztő részleteket. [34] Ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott, a szerződés mind a szerződés tárgyát, mind pedig a törlesztő részleteket meghatározta. A peres felek szerződése deviza alapú kölcsönszerződés, amelynek lényege, hogy az adós tartozása devizában keletkezik, a kölcsön folyósítására és a törlesztésére pedig forintban kerül sor, azaz az ún. kirovó és lerovó pénznem eltér egymástól. A kirovó pénznem deviza, a lerovó pedig forint. A felek a szerződés megkötésekor a kölcsön meghatározása során két módot választhatnak: vagy az érintett devizanemben jelölik meg pontosan, összegszerűen a kölcsön összegét (ebben az esetben a folyósítás időpontjában irányadó árfolyamtól függ, hogy ténylegesen milyen forint összeg kerül az adós részére átadásra) vagy azt a forintösszeget jelölik meg, amelynek a folyósítás időpontja szerinti árfolyamon az adott devizanemre átszámított összege az adós kirovó pénznemben meghatározott tartozása. Mindkét mód alkalmas a kirótt tartozás egyértelmű meghatározására (6/2013. Polgári Jogegységi határozat III.1. pontja). [35] Jelen esetben a kölcsön összege lerovó pénznemben (1.800.000 forint) került rögzítésre. A kölcsön összege a folyósítás időpontjában devizában kiszámítható volt, ami egyben azt is jelenti, hogy a kölcsön tárgyát a felek között létrejött szerződés tartalmazza, ezért az megfelel a Hpt. 213. §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltaknak. A felperes álláspontjától eltérően nem szükséges, hogy a törlesztő részletek összege devizában meghatározva tételesen szerepeljen a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok a szerződés rendelkezései alapján kiszámíthatók. [36] Ezzel egyezően foglalt állást a Kúria az 1/2016. számú Polgári Jogegységi határozatában, amikor kifejtette, hogy a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt. 213. §
(1)bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés ideértve az annak a részévé vált általános szerződési feltételeket is - kiszámítható módon tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A törlesztő részletek összege kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztő részletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztőrészletek esedékességekor pontosan meghatározható. Ezen feltételeknek pedig a felek szerződése teljeskörűen eleget tett. [37] A felperes a Kúria 6/
- számú, valamint 2/
- számú Polgári Jogegységi határozatában foglaltak szerinti kockázatfeltáró tájékoztatást megkapta, az aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat áttekinthető, jól olvasható, egyetlen okiratba foglalja a szükséges információkat így a felperesnek nem az ÁSZF egyes rendelkezéseiből kell azt kikövetkeztetni. Mindenben megfelelt a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek és a Kúria jogegységi határozataiban foglaltaknak, valamint az Európai Unió Bírósága által megfogalmazott követelményeknek is. [38] Az EUB C-51/
- számú ítélete szerint a 93/13/EGK irányelv
- cikkének
(2)bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. Az alperesi tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó felismerhette, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, és értékelni tudja egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős gazdasági következményeit is. [39] A Kúria 2/
- Polgári Jogegységi határozata szerint a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot - kedvező kamatmérték ellenében korlátozás nélkül a fogyasztó viseli - a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. [40] Az EUB C-51/
- és C-186/
- számú ügyekben hozott határozatokban foglaltak kizárólag az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjével értékelhetőek. A felperes pontos tudomással bírt a deviza alapú kölcsönszerződésből eredő árfolyamkockázat tényéről, annak jelentőségéről, az alperes részéről egyértelmű és világos, minden jogszabályi, illetve a Kúria és az EUB ítéletek szerinti kritériumoknak megfelelő és teljes körű tájékoztatást kapott. [41] Minthogy az alperes a felperest írásban teljeskörűen tájékoztatta a kockázatokról, nem volt szükséges további szóbeli tájékoztatást is nyújtania ezzel kapcsolatban. [42] A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése - és helyes indokai - alapján helybenhagyta. [43] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperest kötelezte a jogi képviselővel eljáró alperes másodfokú perköltségének megfizetésére, melynek összegét a jogi képviselő által kifejtett tevékenység figyelembevételével mérlegeléssel, a másodfokú eljárás kisebb munkaterhe alapján állapította meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései szerint. [44] A felperes a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére. Budapest,
- február
- . Buglyó Gabriella s.k. a tanács elnöke . Bicskei Ildikó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: dr. Félegyházy Megyesy Fatime s.k. bíró