← Magyarország

Kfv.38373/2019/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban nem tehető vitássá olyan, az elsőfokú eljárásban hozott - jotuódlást megállapító - végzés, amely ellen fellebbezésnek volt helye és a fellebbezés folytán jogerős másodfokú végzés került meghozatalra. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.38.373/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Márton Gizella előadó bíró Dr. Bögös Fruzsina bíró A felperesek: I. rendű Felperes (cím) II. rendű Felperes (cím) III. rendű Felperes (cím) IV. rendű Felperes (cím) A III-IV. rendű felperesek törvényes képviselője: ... és ... (cím) Az I. rendű alperes: Csongrád Megyei Kormányhivatal (cím) Az I. rendű alperes képviselője: ... jogtanácsos A II. rendű alperes: II. rendű Alperes (cím) A II. rendű alperes képviselője: Dr. Bohács Zsolt ügyvéd (cím) A per tárgya: A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat: kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata a II. rendű alperes Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.28.173/2016/37/I. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria – a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.28.173/2016/37/I. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja; – kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek együttes kezéhez 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye [1] [2] A Magyar Köztársaság és az A.
  2. május 2-án az M5 autópálya II-III. ütemének (Kiskunfélegyháza-Szeged É.; Szeged É.-országhatár) megépítésére koncessziós szerződést kötött. A szerződésben a Magyar Köztársaság az autópálya építése céljából kisajátítással megszerzett és állami tulajdonba került ingatlanoknak a koncesszor számára történő rendelkezésre bocsátását vállalta. A koncesszor feladata volt az autópálya tényleges megépítése. A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló
  3. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) kisajátítási kérelem beadásakor és a kisajátítási határozat hozatalakor hatályos
  4. §

(3)bekezdése és
  1. számú melléklete a 2003-
  2. között előkészítés alatt álló gyorsforgalmi utak között sorolta fel az M5 autópálya Szeged-Röszke-országhatár szakaszát. Az Aptv.
  3. §
(1)bekezdése az e törvény hatálya alá tartozó gyorsforgalmi utak építtetőjeként – a koncessziós szerződéssel érintett utak kivételével – a Magyar Állam kizárólagos tulajdonában levő, a gyorsforgalmi úthálózat építéséért felelős, részvénytársasági formában működő gazdasági társaságot nevezte meg. Az Aptv. 7. §
(2)bekezdése értelmében a kisajátítási eljárást az építtető kérelmére a kisajátításról szóló, akkor hatályban levő
  1. évi
  2. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) alapján, az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell lefolytatni. Az Á. (a továbbiakban: Á. Rt.)
  3. december 20-án kötött vagyonkezelői szerződést a Kincstári Vagyonigazgatósággal (a továbbiakban: KVI). Az Á. Rt.
  4. augusztus 31-ével Zrt.-vé alakult át. Az Á. Zrt.
  5. március 11-én mint vagyonkezelő kérte az M5 autópálya építése érdekében – más ingatlanok mellett – a felperesek jogelődje tulajdonában álló külterületi 0112/53 helyrajzi számon nyilvántartott 5 ha 7.780 m² területű ingatlanból 5 ha 4.996 m² területrész kisajátítását. Az I. rendű alperes a
  6. december 14-én kelt és
  7. január 2-án jogerőre emelkedett 1321-47/
  8. számú határozatával – többek között – a felperesi ingatlannak 5 ha 4.996 m² területrészét kisajátította 93.114.000 forint kártalanítás ellenében. A kártalanítás megfizetésére a kisajátítást kérő Á. Zrt.-t kötelezte. A felperesi ingatlanból kisajátított területrészt a Magyar Állam tulajdonába és az Á. Zrt. vagyonkezelésébe adta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] A felperesek jogelődje keresetet nyújtott be az I. rendű alperes határozatának felülvizsgálata és a módosított keresete alapján többletkártalanítás megítélése iránt. [4] A többször megismételt elsőfokú peres eljárásban a II. rendű alperesként eljáró Á. Zrt. neve N. Zrt.re (a továbbiakban: N. Zrt.) változott. A II. rendű alperes bejelentette, hogy vagyonkezelői szerződése
  9. január 31-ével megszűnt, és mivel vagyonkezelőként kérte az ingatlan kisajátítását, a kisajátítást kérői minősége is megszűnt. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.K.26.784/2013/
  10. számú ítéletével az I. rendű alperes határozatát megváltoztatta és a N. Zrt.-t, mint II. rendű alperest 126.799.200 forint többletkártalanítás és ennek az összegnek
  11. [5] [6] január
  12. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamata megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában a Kúria 7/
  13. (XI. 25.) KMK véleményre hivatkozással kifejtette, hogy a jogszabályokból és a csatolt iratokból kétségtelenül nem állapítható meg, hogy a II. rendű alperes személyében jogutódlás következett volna be, ezért erről rendelkezni nem kellett. A többletkártalanítás megfizetésére ezért a perben álló II. rendű alperest kötelezte. A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.II.37.980/2015/
  14. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Tényként állapította meg a becsatolt iratok alapján, hogy a II. rendű alperes igazolta, hogy a vagyonkezelői joga megszűnt. A vagyonkezelői szerződés megkötésekor hatályban volt, az államháztartásról szóló
  15. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: régi Áht.) 109/B. § d/3) pontja szerint a termőföld kincstári vagyonba tartozott, amely vagyon felett a 109/C. §
(1)bekezdése értelmében a Magyar Állam nevében, az őt megillető tulajdonosi jog gyakorlását a KVI látta el. A KVI a régi Áht. 109/F. §
(2)bekezdés b) pontja szerint a kincstári vagyon tárgyai feletti vagyonkezelői jog gyakorlását szerződéssel másnak átengedhette. Az Aptv. 4. §
(1)bekezdése a gyorsforgalmi utak építtetőjeként a II. rendű alperes jogelődjét nevezte meg, de ez a rendelkezés a koncessziós szerződéssel érintett utakra nem vonatkozott. A régi Áht. 109/G. §
(1)bekezdése szerint a vagyonkezelői jog jogosultját a tulajdonos jogai megilletik, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei. A koncessziós szerződést érintő utak esetében a kisajátítást kérő nem a gyorsforgalmi utak építtetője, hanem annak vagyonkezelője volt. Rámutatott a Kúria, hogy
  1. január 1-jével a gyorsforgalmi úthálózat vagyonkezelésének rendszere megváltozott. A koncessziós szerződés keretében megvalósuló útszakaszok kezelője már nem a II. rendű alperes volt. Az Aptv. módosított
  2. §
(4)bekezdése és 7. §
(5)bekezdése értelmében a gyorsforgalmi út létesítése érdekében megszerzett földrészlet állami kincstári vagyonba került, amelyet a KVI a gyorsforgalmi út építése céljából ellenérték nélkül az építtető vagyonkezelésébe adott. A koncessziós szerződés keretében megvalósuló útszakaszok e jogszabályi rendelkezéseken kívül estek. A KVI jogai és kötelezettségei a M. Zrt.-re szálltak át
  1. december 31-ével. A Kúria mindezek alapján kifejtette, hogy a bíróság nem vette figyelembe, hogy a II. rendű alperes a vagyonkezelői joga megszűnése folytán már nem kisajátítást kérő, a többletkártalanítás megfizetésére kötelezni nem lehet. Az új eljárásra előírta, hogy tisztázni kell, ki tekinthető a megváltozott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel kisajátítást kérőnek, a 7/
  2. (XI. 25.) KMK vélemény alapján dönteni kell a jogszabályon alapuló jogutódlásról és a jogutód perbeli eljárása mellett hozható ismételten döntés a többletkártalanítás iránti igényről. Az elsőfokú ítélet [7] [8] A megismételt eljárásban a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.K.28.173/2016/
  3. számú végzésében megállapította, hogy a II. rendű alperes jogutóda a M. Zrt. (a továbbiakban: M. Zrt., illetve II. rendű alperesi jogutód). A jogutódként megállapított M. Zrt. fellebbezést nyújtott be, és a Szegedi Törvényszék a
  4. április 7-én meghozott 2.Kpkf.20.469/2017/
  5. számú végzésével az elsőfokú bíróság
  6. sorszámú végzését helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy a
  7. január 31-én kelt vagyonkezelői szerződést megszüntető okirat 1/a. melléklete felsorolta a perbeli ingatlant, ezáltal a kisajátítást kérő vagyonkezelői joga megszűnt és ezáltal a kisajátítást kérői minősége is. Koncessziós társaság koncesszorként nem lehet az állami vagyon kezelője, ezért a tulajdonosi jogok gyakorlójának és ekképpen kisajátítást kérőnek kell tekinteni a vagyonkezelőt. Megállapítható volt, hogy a II. rendű alperesi jogelőd vagyonkezelői jogának megszűnését követően az ingatlanra vonatkozóan új vagyonkezelői szerződés nem jött létre, illetve jogszabály másik vagyonkezelőt nem nevesített, ezért mivel jogszabály szerint a KVI jogai és kötelezettségei az M. Zrt.-re szálltak át, őt kell a vagyonkezelői jog gyakorlójának tekinteni és így kisajátítást kérőnek. A jogutódlást megállapító jogerős végzés alapján az elsőfokú bíróság az M. Zrt. II. rendű alpereskénti perben állása mellett folytatta le az elsőfokú eljárást és a
  8. június 20-án meghozott ítéletében az I. rendű alperes határozatát megváltoztatta és a II. rendű alperesi jogutódot kötelezte a felperes részére 126.799.200 forint többletkártalanítás és ennek az összegnek
  9. január
  10. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperesi jogutód nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet megváltoztatását, a II. rendű alperessel szemben a kereset elutasítását. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a II. rendű alperesi jogelőd vagyonkezelői jogának megszűnését követően a kisajátítást kérő jogutódát nem a polgári perrendtartásról szóló
  11. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  12. §-a és a 7/
  13. (XI. 25.) KMK vélemény rendelkezéseinek megfelelően állapította meg, tévesen kötelezte a jogutódnak nem minősülő M. Zrt.-t többletkártalanítás megfizetésére. Álláspontja szerint az Á. Zrt.-nek a névváltozás folytán a N. Zrt. a jogutóda, ő a kisajátítást kérő és ő köteles a többletkártalanítás megfizetésére, amelyet a közúti közlekedésről szóló
  14. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.)
  15. §-a és az Aptv.
  16. §
(1)bekezdése is alátámaszt. Hangsúlyozta, hogy a kisajátítást kérő pozíciója nem azonos a vagyonkezelői pozícióval. [10] A felperesi jogelőd felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. [11] Az I. rendű alperes észrevételt nem tett. [12] A felperesi jogelőd felülvizsgálati eljárásban bekövetkezett halála miatt a felülvizsgálati eljárás félbeszakadt és a Kúria az eljárás folytatását a felperesi jogutódok II. rendű alperes által történő perbevonását követően folytatta a Kfv.II.38.373/2019/2. számú végzése folytán. A felperesi jogutódok nyilatkozatot nem tettek. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [14] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. §
(2)bekezdése és 275. §
(2)bekezdése folytán a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálhatja és vizsgálta felül. [15] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletet csak abból a szempontból támadta, hogy a II. rendű alperesként a jogutódi minősége jogszabálysértően került megállapításra, ezért a többletkártalanítás megfizetésére nem ő kötelezhető. A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270. §
(1)bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati eljárás szabályai és az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. Az általános szabályok között megfogalmazott Pp. 254. §
(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalában nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg. [16] Mindebből következően nem kerülhet a felülvizsgálati eljárás során olyan végzés felülbírálatra, amely ellen fellebbezésnek volt helye, és amelyről jogerős másodfokú végzés került meghozatalra. A Szegedi Törvényszék a II. rendű alperes tekintetében bekövetkezett jogutódlásról jogerősen döntött, ezért az utóbb a felülvizsgálati eljárásban már nem tehető vitássá, így a Kúria által az ismételten nem vizsgálható felül. [17] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme kizárólag olyan jogkérdést érintett, amelyről külön fellebbezhető végzés került meghozatalra a peres eljárás során, annak jogszerűsége felülvizsgálati eljárás tárgya nem lehet, ezért a Kúria azt állapította meg, hogy a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet – a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve –, a felülvizsgálati kérelemmel támadott, a II. rendű alperest többletkártalanítás fizetésére kötelező részében a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [18] A felpereseknek a felülvizsgálati eljárás során a jogelődjüket képviselő jogi képviselő munkájával felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a II. rendű alperes köteles. [19] A II. rendű alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja szerint személyes illetékmentes, ezért helyette a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §-a alapján az állam viseli. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [21] A Kúria határozata ellen a további felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja kizárja. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró, Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.