← Magyarország

Pfv.20515/2019/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Károsodás viszont csak akkor következik be, amikor a károsult a kárként érvényesített tartozást, vagy legalább annak egy részét megfizeti. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.II.20.515/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke . Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: . Mező Balázs Béla pártfogó ügyvéd (fél címe 1.) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Jogi Képviseleti Főosztály (fél címe 2, ügyintéző: Beérné . Vörös Helga) A per tárgya: Bírósági jogkörben okozott kár megtérítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: émi Törvényszék 7.P.20.152/2017/39-I. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: őri Ítélőtábla Pf.III.20.269/2018/
  2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség és szakértői díj fizetésére kötelezését. Az első- másodfokú eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban 100%ban pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját, az állam által előlegezett 262.736 (kétszázhatvankétezer-hétszázharminchat) forint szakértői díjat az állam viseli. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárásban 100%-ban pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját és a le nem rótt 91.600 (kilencvenegyezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és az O. Bank Nyrt. között
  3. november
  4. napján megkötött közokiratba foglalt kölcsönszerződést - a szerződés [2] [3] [4] [5] azonnali hatályú felmondása és a követelés engedményezése folytán az engedményes kérelmére a Székesfehérvári Városi Bíróság
  5. augusztus 4-én végrehajtási záradékkal látta el. A bíróság a fennálló tartozást 104.211 CHF tőke, 2.023 CHF ügyleti kamat, 181 CHF kezelési költség, 42,08 CHF késedelmi kamat, továbbá
  6. december
  7. napjától a kifizetés napjáig a tőke után 7,1% ügyleti, 2,083% késedelmi kamatban, a lejárt ügyleti kamat és kezelési költség után 8,5% késedelmi kamatban határozta meg. Az önálló bírósági végrehajtó a felperes tulajdonában álló ingatlant
  8. április
  9. napján árverésen értékesítette. A
  10. július 25-i felosztási terv alapján a befolyt 14.400.000 forintból a tartozás törlesztésére a végrehajtást kérőnek 12.215.337 forintot utalna. A felperes a felosztási tervvel szemben előterjesztett kifogását a Székesfehérvári Városi Bíróság
  11. augusztus 30-án kelt, 070122.Vh.4300/2009/
  12. számú végzésével elutasította. A végzését megküldte a végrehajtónak, aki
  13. szeptember 6-án arról tájékoztatta a Székesfehérvári Városi Bíróságot, hogy a felosztási tervben szereplő összegeket az adós végrehajtási kifogása miatt nem utalta ki. A végzés fellebbezés hiányában
  14. szeptember 27-én jogerőre emelkedett, azt azonban a városi bíróság
  15. november 7-én látta el jogerősítő záradékkal. A végrehajtó a végrehajtást kérőnek járó összeget
  16. november 18-án utalta át.
  17. szeptember 27-én a felperes tartozása 33.168.925 forint,
  18. november 8-án 38.989.400 forint volt. A felperes a tartozását nem fizeti. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] A felperes módosított keresetében az alperes kötelezését kérte kártérítés jogcímén 5.707.365 forint megfizetésére. Az érvényesíteni kívánt jogot a Polgári Törvénykönyvről szóló
  19. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  20. §

(1)bekezdése, a 355. §
(1)bekezdése, a 359. §
(1)bekezdése szerint jelölte meg. Hivatkozott az Alaptörvény XXIV. Cikk
(1)és
(2)bekezdésére is. Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy
  1. november
  2. napján közjegyzői okiratba foglalt jelzáloggal biztosított, devizában nyilvántartott kölcsönszerződést kötött. A bank
  3. november 18án a szerződést felmondta, a teljes követelést az O. Faktoring Követeléskezelő Zrt.-re engedményezte. Az engedményes kérelmére a Székesfehérvári Városi Bíróság
  4. augusztus
  5. napján végrehajtási záradékkal a végrehajtást elrendelte, a végrehajtást az önálló bírósági végrehajtó foganatosította. A felperes 2011-ben végrehajtás megszüntetése iránti pert indított, amelyben
  6. január
  7. napján hozott a Székesfehérvári Városi Bíróság első fokon ítéletet. Az alperes mint másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A végrehajtás megszüntetése iránt per a jelen kártérítési per megindításakor még folyamatban volt. [8] A tulajdonában álló ingatlant
  8. április 4-én elárverezték, a befolyt árverési vételár 14.400.000 forint volt. A végrehajtó
  9. július 25-én készített felosztási tervével szemben
  10. augusztus 24-én végrehajtási kifogást nyújtott be. A Székesfehérvári Városi Bíróság végzésével
  11. augusztus 30-án a végrehajtási kifogást elutasította, de a végzését csak
  12. november 7-én látta el jogerősítő záradékkal, holott a végzés már
  13. szeptember 27-én jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. A Székesfehérvári Járásbíróság a
  14. számú végzés jogerőre emelkedését azt követően állapította meg, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben a végrehajtást kérő tájékoztatta: az árverési vételárból egy forintot sem kapott. A végrehajtó
  15. november 18-án utalt át 12.200.000 forintot a végrehajtást kérőnek. [9] Az alperes 5.707.365 forint összegű kárt okozott azzal, hogy a
  16. szeptember 27-én jogerős végzést
  17. november 7-én látta el jogerősítő záradékkal. A kár összegét a felperes azzal vezette le, hogy az árverés időpontja és az árverési vételárnak a végrehajtást kérő részére kiutalása közötti időtartamban tőle független okok miatt a követelt összeggel emelkedett a tartozása. A két időpont között törlesztést nem teljesített, tehát a tartozás mértékének növekedése kizárólag az árfolyamváltozások következménye. [10] A kirendelt igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint a tartozása
  18. szeptember 27-én (a kifogást elutasító
  19. sorszámú végzés jogerőre emelkedésekor) 33.168.925 forint volt, ezzel szemben
  20. november 8-án 38.989.400 forintra emelkedett. Ha a végrehajtható
  21. szeptember
  22. napjától számított 15 napon belül átutalja a végrehajtást kérőnek járó 11.629.437 forintot, akkor tartozása 21.858.705 forintra csökken, amely
  23. december 18-án 27.566.070 forintra módosul. A kára a két összeg különbözete, azaz 5.707.365 forint. [11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a bírósági végrehajtásról szóló
  24. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
  25. és
  26. §-a alapján a végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya. A Vht. 154/A. §
(2)bekezdése szerint, az ingatlan árverése esetén a jogorvoslatot elbíráló bíróság a határozat jogerőre emelkedéséről tájékoztatja a végrehajtót és részére a határozatot megküldi. A felosztási terv elleni jogorvoslatot szabályozó Vht. 171. §
(4)bekezdése nem rögzíti, hogy a jogerőről a végrehajtót külön értesíteni kell. Ennek megfelelően az általános szabály érvényesül. [12] A végrehajtó a bíróság
  1. sorszámú végzését
  2. augusztus 31-én átvette. A végrehajtást kérő már
  3. augusztus 5-én a végrehajtóhoz fordult a felosztási terv szerinti összeg átutalása érdekében. Az alperes jogi álláspontja szerint a végrehajtó a felosztási terv elkészítése után jogosult és egyben köteles lett volna átutalni a végrehajtást kérőnek jutó összeget, mivel a végrehajtási kifogásának nincs halasztó hatálya. A végrehajtó
  4. augusztus 31-én arról is értesült, hogy a bíróság a végrehajtási kifogást elutasította. Mindezek alapján nem kellett volna bevárnia a
  5. sorszámú végzés jogerőre emelkedését és azt, hogy arról a bíróság külön is értesítse. A végrehajtási eljárást tehát önmagában nem akasztotta meg az, hogy a járásbíróság
  6. november 7-én állapította meg a jogerőt. [13] Az alperes arra is utalt, hogy a Székesfehérvári Városi Bíróság végzése ellen benyújtott fellebbezés esetén azt a Pp.
  7. §
(1)bekezdés alapján a végrehajtónak is kézbesíteni kellett. A végrehajtó tehát már abból a körülményből is tudomást szerzett a végzés jogerőre emelkedéséről, hogy nem kapott felhívást a fellebbezés észrevételezésére. [14] Az alperes álláspontja szerint nem okozott kárt a felperesnek. A régi Ptk. 355. §
(4)bekezdése alapján a kár bekövetkezését alappal csak akkor állíthatná a felperes, ha az alperesi magatartással összefüggésben lévőnek állított tartozás növekedést ténylegesen megfizette. [15] A végrehajtó
  1. november 8-án vette át a
  2. sorszámú végzés jogerőre emelkedéséről szóló értesítést. Azt nem lehet az alperes terhére írni, hogy 15 napon belül, november 18-án utalta át az összeget. A felperes ezért legfeljebb a
  3. szeptember 28-a és
  4. november
  5. napja közötti időtartamban és 12.200.000 forint erejéig érvényesítheti követelését. Az ezt meghaladó tőke utáni késedelmi kamattartozás ugyanis abból fakad, hogy a felperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az első- és másodfokú ítélet [16] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 916.393 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [17] A bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt igény nem az Alaptörvényen, hanem a régi Ptk. rendelkezésein alapul. A felperesnek a polgári perrendtartásról szóló
  6. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  7. §
(1)bekezdése alapján a régi Ptk. 339. §
(1)bekezdése szerinti feltételek közül - az alperes jogellenes magatartását, a kárt és az okozati összefüggést kellett bizonyítania. A felperes ebben a körben azt állította, hogy az alperes a végrehajtó felosztási terve ellen benyújtott végrehajtási kifogást elbíráló végzése jogerőre emelkedését a jogerő beálltától számított több mint két év elteltével állapította meg, ezért az ingatlana értékesítéséből befolyt árverési vételárat a végrehajtó csak jelentős késedelemmel utalt ki a végrehajtást kérőnek. [18] A felperes releváns tényállításai közül az alperes a jogerő megállapításának késedelmével okozati összefüggésben álló tartozás növekedésének bekövetkeztét (a kárt) és annak összegét vitatta, védekezése ugyanakkor azon is alapult, hogy magatartása nem volt jogellenes és nincs okozati összefüggésben a felperes kárával. [19] Az elsőfokú bíróság az alperes jogellenes magatartását és a kárral kapcsolatos ok-okozati összefüggést bizonyítottnak ítélte. A Vht. 222. §-ának és 171. §
(4)bekezdésének együttes értelmezéséből látszólag az következik, hogy a végrehajtó intézkedése elleni jogorvoslat halasztó hatályának hiányában a végrehajtónak a felosztási terv ellen benyújtott végrehajtási kifogástól függetlenül kell intézkednie az ingatlan értékesítéséből befolyt vételár kiutalása iránt. A bírósági végrehajtási ügyvitelről és a pénzkezelésről szóló 1/2002. (I.17.) IM rendelet (a továbbiakban: VÜSZ.) 47. §
(1)bekezdése azonban arra kötelezi a végrehajthatót, hogy a felektől közvetlenül felvett vagy a végrehajtható letéti számlájára befizetett összegekből kifizetést attól az időponttól számított 15 napon belül teljesítsen, amikor a kifizetés előfeltételei biztosítottak. Ilyen feltételként a VÜSZ. kifejezetten nevesíti a jogorvoslat elbírálását. A VÜSZ. 47. §
(2)bekezdése kimondja: ha a kifizetés akadálya az, hogy a végrehajtási ügyben előterjesztett jogorvoslati kérelmet nem bírálták el jogerősen, úgy a végrehajtó a pénzösszeg kezelésének tényét hat hónap elteltével a végrehajtást foganatosító bíróságnak jelzi. Ha a jogorvoslati kérelemről ezt követően sem történik döntés, úgy köteles 30 naponként újra jelezni a bíróságnak az összeg kezelésének tényét. Mivel e rendelkezések a végrehajtó intézkedésével szembeni jogorvoslat jogerős elbírálásának feltételéhez kötik a kifizetést, alaptalan az alperesnek a jogorvoslat halasztó hatályának hiányán alapuló érvelése. [20] A Székesfehérvári Városi Bíróságnak a felosztási terv ellen benyújtott végrehajtási kifogást elutasító végzése a Vht. 9. §-a szerint irányadó régi Pp. 228. §
(3)bekezdése alapján 2011. szeptember 27-én jogerőre emelkedett. A régi Pp. 230/A. §
(1)bekezdésének megfelelően a bíróságnak a határozat jogerejét a végzés eredeti példányára vezetett záradékkal kellett tanúsítania. A bíróságnak a
(3)bekezdés alapján a feleket értesítenie kell a jogerő megállapításáról, az annak beálltától számított 8 napon belül. E rendelkezés megfelelő alkalmazása szerint a jogerő megállapításáról a végrehajtót is értesíteni kell, ami közvetve következik a Vht. 217. §
(2)bekezdéséből, a 218. §
(2)bekezdéséből, valamint az alperes saját eljárásából is. A régi Pp. a Vht. és a VÜSZ. rendelkezéseit a józan ész követelményeinek megfelelően nem lehet másként értelmezni, mint úgy, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtási kifogás tárgyában hozott végzésének jogerőre emelkedéséről a végrehajtót köteles értesíteni, különösen akkor, ha a végrehajtó további eljárásának jogszabályi feltétele a bíróság jogerős döntése. [21] Tény, hogy a végrehajtó nem tett eleget a VÜSZ. 47. §
(2)bekezdésében foglalt jelzési kötelezettségének, ez azonban az alperest a felelősség alól nem mentesíti, ugyanis saját eljárásának jogszerűsége és a mulasztása felróhatósága a végrehajtó eljárásától független. Az alperes a
  1. szeptember 6-i tájékoztatás alapján tudott arról is, hogy a végrehajtó az árverési vételár kiutalásával a felosztási terv elleni végrehajtási kifogás jogerős elbírálását bevárja. A felperes tehát a keresete jogalapját bizonyította. [22] A kártérítés összegszerűsége tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a végrehajtás tárgyát képező tartozás a felperes vagyonának negatív eleme, kára pedig a passzívum növekedésében jelentkezett, függetlenül attól, hogy tartozását a végrehajtást kérőnek megfizette-e. A kár összegének meghatározásakor annak volt jelentősége, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belüli kiutalást feltételezve, milyen összegre csökkent volna a felperes tartozása, ezt az összeget kellett egybevetni a tartozás kiutalásakori tényleges összegével. [23] A perben az elsőfokú bíróság az összegszerűség meghatározására igazságügyi könyvszakértőt vont be. A szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélete alapjául elfogadta. A szakvélemény szerint a felperes teljes tartozása
  2. október 11-én 33.683.067 forint volt. A végrehajtást kérőnek járó 11.629.437 forint
  3. október 12-i kiutalása esetén a tartozás 21.858.705 forintra csökken, és ez az összeg - a felperes teljesítésének hiányában -
  4. november 18-ra 26.649.131 forint emelkedett (volna). Ehhez képest a felperes tényleges tartozása
  5. november 18-án 39.297.957 forint volt, amiből 11.629.437 forintot levonva, 27.566.070 forint adódik. A felperes kára tehát
  6. november 18-án fennálló hipotetikus tartozásának és annak az összegnek a különbözete, amelyre a tényleges tartozás e napon az árverési vételár kiutalása folytán csökkent. A felperes teljes tartozása az alperes bíróságának jogszerű eljárása mellett sem szűnt volna meg, a befolyó 11.629.437 forint csak a költségek és a késedelmi kamattartozás egy részének kiegyenlítésére volt elegendő, így a kár kizárólag a késedelmi kamattartozás különbözeteként 916.939 forintban határozható meg. A felperes teljes tartozása a
  7. október 12-én megtörtént átutalás hiányában bekövetkezett növekedése nem áll teljes egészében az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben. [24] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetésével: a felperes a keresete jogalapját és összegét bizonyította. [25] A Vht.
  8. §
(4)bekezdése és
  1. §-a alapján a felosztási terv elleni végrehajtási kifogásnak halasztó hatálya nincs. Az adott esetben a VÜSZ.
  2. §
(1)bekezdése sem írta felül e rendelkezéseket, a kifizetések előfeltételeként ugyanis a törvényszék álláspontjával szemben csak annak a jogorvoslatnak az elbírálása jöhet számításba, amelynek a törvény erejénél fogva halasztó hatálya van. A végrehajtónak az árverési vételár kiutalásához tehát nem kellett volna bevárnia a felosztási tervvel szembeni végrehajtási kifogás jogerős elbírálását, viszont a bíróságnak a végrehajtó 2011. szeptember 6-iki tájékoztatása alapján tudnia kellett, hogy a kifizetést csak a végrehajtási kifogás végleges elbírálása után teljesíti. [26] A Vht. 9. §-a szerint irányadó régi Pp. 230/A. §
(1)és
(3)bekezdései attól függetlenül teszik a bíróság kötelezettségévé a határozat jogerejének az eredeti példányára rávezetett záradékkal való tanúsítását, illetve a jogerő megállapításáról a felek nyolc napon belüli értesítését, hogy az adott határozottal szembeni jogorvoslat halasztó hatályú-e avagy sem. A Székesfehérvári Városi Bíróság kötelezettsége lett volna a jogerő
  1. szeptember 27-iki beálltától számított 8 napon belül annak megállapításáról a feleket és az elsőfokú ítéletben leírtak szerint a végrehajtót értesíteni, ráadásul előre láthatta azt, hogy a végrehajtó a végrehajtást kérő részére kifizetést csak azt követően teljesít, ekként az alperes bíróságának a mulasztása és a felperes kára között ok-okozati összegfüggést állapítható meg. [27] A régi Ptk.
  2. §
(1)bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az adott esetben a károsodás időpontja az alperes károkozó magatartásának, azaz mulasztásának megszűnéséhez igazodott, a kár pedig a felperes tartozásának a mulasztással ok-okozati összefüggésben álló növekedésében manifesztálódott. Az ítélőtábla maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a szakértői véleményre alapított álláspontját, hogy a kár valamely passzívum növekedésében is jelentkezhet és a kártérítés esedékessége nem függ attól, hogy a tartozását részben vagy egészben a végrehajtást kérőnek a felperes megfizette-e. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [28] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét utasítsa el. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a régi Pp. 221. §
(1)bekezdése, valamint a régi Ptk. 355. §
(4)bekezdése megsértésére alapította. [29] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes vagyonában értékcsökkenés következett be, továbbá a kár fogalma körében részletesen kifejtett és a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.125/2017/5/II. sorszámú ítéletével alátámasztott okfejtés általa tévesnek tekintett voltát nem indokolta meg. [30] A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet 7. oldalán a régi Ptk. 360. §
(1)bekezdésére hivatkozással azt állapította meg, hogy a kár valamely passzívum növekedésében is jelentkezhet és a kártérítés esedékessége nem függ attól, hogy a tartozást részben vagy egészben a felperes a végrehajtást kérőnek megfizette. [31] A régi Ptk. 355. §
(4)bekezdése értelmében a kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Ezen jogszabályi rendelkezés alapulvételével az alperes változatlanul állította, hogy a felperes vagyonába nem áll be értékcsökkenés, a felperest nem érte olyan vagyoni hátrány, ami a hivatkozott jogszabályhely alapján kártérítéssel kiküszöbölendő. A felperes vagyonában, az aktívákban értékcsökkenés akkor áll be, ha a felperes a tartozását a vagyonából ténylegesen megfizeti vagy azt a tartozásának növekedése egyéb módon felemészti. A magyar kártérítési jognak ugyanis az a deklarált célja, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, mint ha a kár be sem következett volna. [32] A felperes tartozása úgy emelkedett, hogy a teljesítésének hiányában a vagyonában tényleges értékcsökkenés nem állt be, nincs olyan vagyoni hátrány, ami ki kell küszöbölni. A felperes tartozását az elsőfokú bíróság maga is hipotetikus tartozásnak minősítette. Mindezek alapján nem áll fenn a régi Ptk. 355. §
(4)bekezdésében foglalt kártérítésnek az a lényegi eleme, hogy a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában értékcsökkenés állt be és a vagyoni hátrányt ki kell küszöbölni. A kártérítési felelősség megállapításához szükséges egyik konjunktív feltétel hiánya pedig a kereset megalapozatlanságát eredményezi. [33] Az elsőfokú bíróság döntésében a vagyon körébe a tartozás (passzívum) növekedésének a figyelembevételével olyan elemet vezetett be, amely a régi Ptk. 355. §
(4)bekezdéséből nem következik. Az alperes fellebbezésében ezen álláspont helyességét vitatta. A másodfokú bíróság azonban a régi Pp. 221. §
(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettsége körében kifejezetten indokolt lett volna a vagyonba bekövetkezett értékcsökkenés érdemi jogi okfejtésének magyarázata. Az alkalmazott jogszabályi rendelkezése jelen esetben való jogi értelmezése annál inkább is indokolt lett volna, mert az alperes a fellebbezésében kifejtett álláspontját a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének csatolásával is alátámasztotta, továbbá hivatkozott az EBH2006.1425. számú eseti döntésére is. [34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [35] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [36] A felülvizsgálati eljárásban az alperes kizárólag a kár tényét (bekövetkezését) vitatta, ezért a jogerős ítéletben megállapított alperesi jogellenes magatartás és az összeg nem vizsgálandó. [37] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. [38] Az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az adósság (passzívum) emelkedése nem kár, mivel az csak az aktív vagyon vonatkozásában értelmezhető. Kárnak ugyanis csak valamely konkrét, a vagyonban (vagyontárgyban) beállt értékcsökkenés minősül, a felperes a tartozását nem fizette, kár tehát nem érte, ráadásul vagyon hiányában annak értéke sem csökkent. Adósság esetén pedig az elmaradt haszon nem merülhet fel. A kártérítés megállapításának egyik konjunktív feltétele maga a kár bekövetkezése, kár nélkül - értelemszerűen - nincs helye kártérítésnek. [39] Az alperes érvelése a kár fogalma körében nem alapos, megalapozott viszont abban, hogy az adott ügyben a felperest a tartozás teljesítésének hiányában kár nem érte. [40] A polgári jogi felelősség olyan értelemben eredményfelelősség, hogy a magatartásnak valamifajta hátrányos eredményt kell megvalósítania. A leggyakoribb ilyen eredmény a kár, amelynek klasszikus jogdogmatikai szempontból két alakzata különíthető el: a tényleges kár (damnum emergens), az elmaradt haszon (lucrum cessans) és ehhez sorolható harmadik elemként a káreseménnyel okozott költségek megtérítése. [41] A régi Ptk. 355. §
(4)bekezdése négyféle kárt ismer:
  1. a)a beállott értékcsökkenést;
  2. b)az elmaradt vagyoni előnyt (elmaradt haszon);
  3. c)a nem vagyoni kárt;
  4. d)a hátrány csökkenéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlást vagy költséget. Ezek a károk mind a vagyonban beállt értékcsökkenés, vagy egyéb, személyhez kötődő károk kiküszöbölését célozzák. [42] A jelen jogvitában a Kúriának először abban kellett állást foglalnia, hogy általános értelemben kárnak minősül-e a jogellenes magatartás következményeként egy adósság összegének a növekedése. [43] A Kúria elfogadta az eljárt bíróságok egyező jogi álláspontját: kár lehet az is, hogy a károsult adósságának összege emelkedik. [44] A kár fogalma értelmezésénél elsődlegesen a vagyon fogalma definiálandó. A jogirodalomban a vagyon fogalmát valamely személy jogosultságainak és kötelezettségeinek összességeként értelmezik: a jogok és kötelezettségek pénzben kifejezhető összessége (Földi András-Hamza Gábor), becsértéken meghatározható javakra vonatkozó és más személyekkel szemben fennálló jogoknak és kötelezettségeknek az eszmei egysége (Kolosváry Bálint in. Szladits Károly), a vagyon fogalmába beletartozik a vagyoni értékű jog és kötelezettség (Lábady Tamás, Lenkovics Barna, Menyhárt Attila) [idézi Gárdos István: A vagyontárgy és a vagyon fogalma a Ptk.-ban, Gazdaság és jog 2018.11. szám]. [45] A családjogi jogirodalom és ítélkezési gyakorlat a házastársi vagyon fogalmát évtizedek óta a fenti meghatározásoknak megfelelően értelmezte. „ Magában foglalja mindazt a pozitív vagy negatív vagyoni értékkel rendelkező vagyoni aktívumot, illetve passzívumot (dolgot, jogot, követelést), amely [46]
  5. a)a régi Ptk. 94. §
(1)bekezdése szerint polgári jogi értelemben vett tulajdon tárgyának, tehát birtokba vehető - ingó és ingatlan dolognak minősül, valamint amelyre a régi Ptk. 94. §
(2)bekezdése megfelelően alkalmazandó (pénz értékpapír stb.); [47] b) polgári jogi értelemben kötelmi jogi igénynek: vagyoni értékű jognak, követelésnek, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségnek vagy tartozásnak minősül (LB Pfv.II.20.029/1997., Pfv.II.21.130/1998., Pfv.II.23.064/
  1. idézi Csűri Éva: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései Complex Kiadó
  3. o). [48] A vagyon fogalma szelesebb, mint az egyes vagyontárgy fogalma, ezért indokolt a két jogi meghatározás elkülönítése: a vagyontárgy a vagyon része, aktív vagyoneleme (a régi Ptk.
  4. §-a alapján dolog, jog, követelés), ezzel szemben a vagyon - mint jogok és kötelezettségek eszmei egysége - magában foglalja az egyes vagyontárgyat terhelő tartozásokat, vagy az önálló kötelezettségeket. [49] A vagyon fogalmának klasszikus értelmezésében a kár nemcsak az aktív vagyonban - az adott vagyontárgy értékének csökkenésében hanem a kötelezettségek növekedésében is megvalósulhat. Nyilvánvalóan kárnak kell tekinteni, ha a jogellenes magatartás eredményeként az adósság (tartozás) összege emelkedik: a teljesítéskor nem lehet közömbösnek értékelni a visszafizetendő összeg mértékének az adós terhére történő növekedését. A Kúria ezért elfogadta az eljárt bíróságok egyező álláspontját: általános értelemben a kár fogalma nem szűkíthető le az aktív vagyonon belül az egyes vagyontárgyak (dolog, jog, követelés) értékének csökkenésére, kárnak minősül a tartozás összegének emelkedése is. [50] A Kúriának ezt követően abban kellett állást foglalnia, hogy az adott konkrét ügyben ténylegesen érte-e kár a felperest. [51] Az irányadó ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy kár a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés (EBH 2008.1791.). Az adott esetben a kifogást elutasító végzés jogerősítő záradékolásának elmulasztása miatt a végrehajtó a felosztás szerinti árverési vételár kiutalásáról két évvel később rendelkezett. Az alperes mulasztása nélkül, a jogerő megállapítása utáni kiutalás esetén a felperes adóssága (tartozása) - a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett összegszerűség alapján 916.394 forinttal csökkent volna. A fentebb kifejtettek alapján ez az összeg kárnak minősül, mivel a tartozás teljesítése esetén ennyivel magasabb összeget kell fizetnie. [52] A régi Ptk.
  5. §
(1)bekezdése alapján a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Károsodás viszont csak akkor következik be, amikor a károsult a kárként érvényesített tartozást, vagy legalább annak egy részét megfizeti (EBH 2006.1425.). [53] A jelen ügyben a kár bekövetkezte akkor állapítható meg, ha a felperes az aggálytalan szakvélemény alapján kimutatott összegből (mint a jogellenes magatartásból eredő tartozásnövekedésből) legalább részben teljesített volna. Tény azonban, hogy a felperes a jogosult végrehajtás útján érvényesített követelését nem teljesítette, az árverési véghajtásból befolyt összeg a tartozását csak részben fedezte, a peradatok alapján a kiutalás óta sem fizet. Ebből viszont az következik, hogy a felperes olyan összeg megtérítését követelte, amelyet maga sem fizetett meg. Teljesítés nélkül viszont a tényleges kára nem mutatható ki. A Kúria rámutat arra, hogy (függetlenül annak forrásától) a tartozás megfizetése is vagyoncsökkenés (a pénzbeli teljesítés a vagyont csökkenti), a teljesítés hiánya miatt a jogellenes magatartás következményeként megemelkedett adósság a felperesnél kárként nem realizálódott. Helyesen érvelt tehát az alperes azzal, hogy a felperes kára nem az alperes jogellenes magatartásának (mulasztásának) elkövetésével, hanem a tartozás tényleges megfizetésével következik be, mert csak a teljesítése értékelhető a káraként. [54] A fentiek alapján a jogerős ítélet a régi Ptk. 355. §
(4)bekezdését megsértve rendelkezett a kár megállapításáról és ezzel összefüggésben jogszabálysértően marasztalta az alperest kártérítés megfizetésére. [55] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a régi Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a keresetet mivel a kártérítési felelősség egyik eleme, a kár nem állapítható meg - elutasította. Záró rész [56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyalás megtartása nélkül bírálta el. [57] Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményes volt. Az elsőmásodfokú eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban a teljes egészében pervesztes, teljes személyes költségmentességben részesült felperest képviselő pártfogó ügyvéd állam által átvállalt díját a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §
(2)bekezdése alapján az állam viseli. A Kúria ezt a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 87. §
(2)bekezdése alapján állapította meg. Az alperesnek költségigénye nem volt, ezért a régi Pp. 79. §
(1)bekezdése szerint a Kúriának ebben a kérdésben nem kellett határoznia. [58] A régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése, az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  2. §
(3)bekezdése, a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján a felperes teljes személyes költségmentessége és az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam által előlegezett szakértői díjat és a le nem rótt, az Itv.
  2. §
(1)bekezdése szerint megállapított felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
  1. március
  2. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.