Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.496/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Sár és Társai Ügyvédi Iroda (....., ügyintéző: Hennelné dr. Komor Ildikó ügyvéd) által képviselt, felperes neve (.....) felperesnek - a Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó Szabadalmi és Védjegy Iroda (......, ügyintéző: dr. Gödölle István szabadalmi ügyvivő) ügygondnok által képviselt, .... (......) I. rendű és a II.rendű alperes neve (.....) II. rendű alperesek ellen - védjegybejelentés átruházása és védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- január
- napján kelt, 3.P.20.657/2007/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatja, a felperesnek az I. rendű alperessel szemben a .... lajstromszámú védjegy átruházásának elrendelése iránt előterjesztett keresetét elutasítja és az I. rendű alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 400.000 (Négyszázezer) Ft-ra leszállítja. A másodfokú bíróság az I. rendű alperest képviselő ügygondnok másodfokú munkadíját 12.000 (Tizenkettőezer) Ft-ban állapítja meg. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül közvetlenül fizessen meg 12.000 (Tizenkettőezer) Ft-ot az I. rendű alperest képviselő ügygondnok részére. Köteles a felperes 24.000 (Huszonnégyezer) Ft fellebbezési illetéket külön felhívásra az államnak megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében elrendelte az I. r. alperessel szemben az ..... számú védjegybejelentés, továbbá a ...., a ....., a ....., a ....., a ....., a ...., a ...., a ...., a ....., és a ..... lajstromszámú védjegyek felperes részére történő átruházását. Megállapította továbbá, hogy a II. r. alperes azzal, hogy cégneve alatt élelmiszeripari terméket forgalmaz, bitorolja a felperes .... lajstromszámú védjegyét, ezért eltiltotta cégnevének élelmiszeripari termékek körében történő használatától. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az alperesek ügygondnokának díját 100.000 Ft-ban állapította meg, és rendelkezett a letétben kezelt ügygondnoki díjelőleg utalványozásáról, valamint kötelezte az I. r. alperest 432.000 Ft, a II. r. alperest pedig 91.000 Ft perköltség felperes részére történő 15 napon belüli megfizetésére. Az ítélet indokolásában ismertette azt az egy ábrás védjegybejelentést és tíz védjegyet - köztük a ....-i elsőbbségű ..... lajstromszámú „Candy/Friandise" szóelemet tartalmazó ábrás védjegyet - amelynek az alperes a jogosultja. Rögzítette, hogy a felperes jogosultja ....-i elsőbbséggel a .... lajstromszámú „Sölen" színes ábrás védjegynek. Megállapította továbbá, hogy a felperes
- óta az I. r. alperesi cégen keresztül forgalmazta Magyarországon édesipari termékeit, majd
- szeptember 23-án Forgalmazási Szerződést is kötöttek egymással, amelynek
- pontja szerint valamennyi, a Sölen termékhez kapcsolódó iparjogvédelmi jog, köztük a védjegyjog, a felperest illeti meg és az I. r. alperes nem jogosult azok többszörözésére és utánzására. A felperes által csatolt, a védjegyek elsőbbségi időpontjánál korábbi időszakból származó színes termékkatalógus alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes által lajstromoztatott védjegyek, illetőleg a védjegybejelentésben szereplő megjelölés megegyezik a felperes által forgalmazott termékek külső megjelenésével. Mivel nem volt vitás a Forgalmazási Szerződés alapján, hogy az I. r. alperes a felperes magyarországi képviselőjeként járt el, ezért a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
- évi XI. törvény (Vt.)
- §
(5)bekezdése alapján elrendelte valamennyi védjegyoltalom átruházását a felperes részére. Nem osztotta az I. r. alperesnek azt az álláspontját, hogy a .... lajstromszámú ábrás védjegy tekintetében alaptalan lenne a felperesi igény az alperesi védjegy és a felperesi termék csomagolásának az eltérése miatt. Az elsőfokú ítélet kifejtette, hogy a Vt.
- §-ának helyes értelmezéséből az következik, hogy a tényleges jogosult akkor léphet fel a védjegybejelentővel szemben, ha az őt megillető védjegyet jelenti be a képviselő, vagy az ügynök. A jogszabályi megfogalmazásból a megjelölés és a védjegy lényegi egyezősége következik, nem pedig a teljes azonosság. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint, ha a lajstromozni kért védjegy csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben különbözik a tényleges jogosultat megillető megjelöléstől, vagy más szóelemek mellett vagy más grafikailag szerkesztett környezetben alkalmazza, nem zárható ki, hogy a megjelölés egyébként őt illeti. Az adott esetben a ... lajstromszámú védjegy domináns elemeinek a piros-fehér osztott hátteret, a mogyorószemeket és a félbevágott csokoládénak az ábrázolását, továbbá a kis betűkkel szedett „candy/friandise" szóelemeket tekintette, amelyek megjelennek a felpereshez köthető „GOFRESH" terméken. Ezért megállapíthatónak látta az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes a felperest megillető megjelölést jelentett be védjegyként lajstromozásra, így e védjegy tekintetében is helyt adott a felperes védjegy átruházására irányuló kereseti kérelmének. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és kizárólag a .... lajstromszámú ábrás védjegy vonatkozásában a kereset elutasítását kérve az I. r. alperes fellebbezett. Az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját fenntartva hangsúlyozta, hogy a védjegy átruházásának elrendelése a Vt.
- §
(5)bekezdése alapján csak azonos megjelölés vonatkozásában történhet. Részletezte a fellebbezés, hogy a felperesi „GOFRESH" csokoládétermék a lajstromozott védjegytől eltér, így a „Milk" feliratú fehér pohár, az eltérő rajzolatú mogyorók, a „GOFRESH" és a „SÖLEN" feliratok, amelyek alapján megállapítható, hogy e termék vonatkozásában a védjegytől eltérő kombinált megjelölést alkalmaz a felperes. E termék esetében az alperes szerint nem állapítható meg a védjeggyel való azonosság, csak a hasonlóság. Azzal érvelt, hogy a Vt. 14. §-a és a 19. §-a
(5)bekezdése azonban az azonosságot követeli meg, mert - szemben más jogszabályhelyek megfogalmazásával, mint pl. Vt. 5. §
(2)bekezdés b) pontja, a 4. §
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontja megszövegezésével - nem biztosítja a jogosult számára a megjelöléshez hasonló védjeggyel szembeni fellépés, illetve az átruházás követelésének a lehetőségét. Ezért e tárgyi védjegy esetében nem találta megalapozottnak a felperes átruházás iránti igényét. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Szűkítő értelmezésnek tartotta a fellebbezésben kifejtett alperesi álláspontot. Érvelése szerint az ügynök jogosulatlan védjegybejelentése elleni jogvédelem hatékonysága kizárja a jogszabály megszorító értelmezését. A jogalkotó által szándékolt védelem indokolja, hogy a jogszabály hatókörébe tartozik minden olyan bejelentett megjelölés, amely ugyan tartalmaz eltéréseket, de azok a megjelölések megkülönböztethetőségét a fogyasztó számára nem teszik lehetővé. Megjegyezte, hogy az ügynök vagy a képviselő jogosulatlan bejelentése szükségszerűen rosszhiszemű, hiszen tudatában van annak, hogy nincsen önálló joga. Eljárása ezért a rosszhiszeműség alapján is megtámadható lenne. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezéssel érintett körben -a .... lajstromszámú ábrás védjegy I. r. alperestől a felperes részére történő átruházását elrendelő részében - bírálta felül, a nem támadott rendelkezéseit nem érintette. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság döntésével és indokaival a másodfokú bíróság nem értett egyet. Nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a Vt. 19. §-ának
(5)bekezdése alkalmazására nem csak a jogosultat megillető megjelölés és a lajstromozott védjegy teljes azonossága esetében, hanem a lényegi egyezősége esetén is sor kerülhet, amennyiben a védjegy csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el a megjelöléstől. A másodfokú bíróság - a fellebbezéssel egyetértve - arra az álláspontra jutott, hogy a jogosult csak a védjegy és a megjelölés azonossága esetén követelheti a védjegy átruházását. A Vt. 19. §
(5)bekezdéséből nem olvasható ki, hogy e szabály a hasonló megjelölés védjegykénti lajstromozása esetében is alkalmazható lenne. A Vt.
- §-a kimondja, hogy ha a képviselő, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében lajstromoztatja a védjegyet, a jogosult felléphet a képviselő vagy az ügynök engedély nélküli védjegyhasználatával szemben, kivéve, ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt. A Vt.
- §-ának
(5)bekezdése szerint, ha a képviselő, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében védjegybejelentést tesz vagy saját nevében lajstromoztatja a védjegyet, a jogosult követelheti a védjegyoltalmi igény vagy a védjegyoltalom átruházását. Miután a fenti rendelkezések a védjegy lajstromozása tekintetében az ahhoz hasonló megjelölést nem említik, a jogszabály meg nem engedett, kiterjesztő értelmezését jelentené, ha a képviselő vagy az ügynök által lajstromoztatott védjegy esetén a jogosultnak a védjegyhez csupán hasonló megjelölése is alapot adna a védjegy átruházásának elrendelésére. Helytállóan hivatkozott a fellebbezés arra, hogy ahol a jogszabály az azonosság mellett a hasonlóságot is vizsgálhatóvá teszi, ott erről kifejezetten rendelkezik. Így például a Vt. 5. §
(2)bekezdés b) pontjában, vagy a 4. §
(1)bekezdés b) pontjában, ahol a védjeggyel azonos vagy hasonló megjelölést is említi. Ezzel szemben a Vt. 5. §-a
(2)bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezést, amely a megjelölés tekintetében az azonosságot vagy hasonlóságot nem nevesíti, a kialakult joggyakorlat konzekvensen értelmezi akként, hogy az a korábbtól használt megjelölésre, nem pedig az ahhoz hasonló, vagy lényegében azonos megjelölésre vonatkozik. Ugyanezen érvek irányadók a Vt.
- és
- §-aira is. Mivel a jogszabály nem nevesíti a védjegy mellett az ahhoz hasonló megjelölést, emiatt az ügynök vagy képviselő által lajstromoztatott védjegy esetében a jogosult csak a védjeggyel azonos megjelölés miatt léphet fel, illetve követelheti az átruházást. A hasonló megjelölés vizsgálatára a Vt.
- és
- §-ok rendelkezései lehetőséget nem adnak, amiatt a Vt. más szabályai alapján biztosított a fellépés lehetősége. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben való eltérés sem nyerhet értékelést az ügynök által megszerzett védjegyoltalom átruházása iránti igény elbírálása során. Az adott esetben a felperes által használt kombinált, ábrás és szóelemet tartalmazó megjelölés nem volt azonos az I. r. alperes által lajstromozott színes ábrás védjeggyel, mivel a felperesi megjelölésben a mérete és elhelyezkedése folytán dominánsnak tekinthető „GOFRESH" szóelem és a „Milk" feliratú fehér pohár ábrája az I. r. alperesi védjegyben nem szerepel. Ennél fogva a védjegynek és a megjelölésnek még az elsőfokú bíróság által lényeginek minősített azonossága sem állapítható meg. A felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott rosszhiszeműség kérdése a Vt.
- és
- §-ai esetében abban az esetben nyerhetne értékelést, ha a vizsgálat abban az irányban folyna, hogy az ügynök eljárása helyénvaló volt-e. Mivel azonban a jelen perben a védjegy és a megjelölés eltérése folytán a Vt.
- §
(5)bekezdése nem volt alkalmazható, ennek a kérdésnek a vizsgálata már szóba sem került. A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott részét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és e részében a felperes keresetét elutasította. Ennek eredményeként módosult a pernyertesség-pervesztesség aránya is, a felperes a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint elsőfokú részperköltségre jogosult, ezért a másodfokú bíróság leszállította az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét az egy védjegy tekintetében történt pervesztésre figyelemmel. A másodfokú eljárásban pernyertes I. r. alperes kirendelt ügygondnoka általános forgalmi adóval növelt munkadíjának a megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint, míg az ügygondnok illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint a fellebbezési szakban pervesztes felperest kötelezte. Budapest,
- június
- . Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Lesenyei Terézia s.k. Cecília s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Katinszky bíró Márta