Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.480/2019/4-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Bárdos Gergely Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű és a személyesen eljárt II. rendű alperes ellen általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék
- július
- napján kelt 7.G.41.027/2015/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja; az I. rendű alperes perköltségben való marasztalását mellőzi és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 63.392 (hatvanháromezer-háromszázkilencvenkettő) forint + áfa ügyvédi munkadíjból és 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetékből álló együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint elsőfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás
- A felperes módosított keresetében az I. rendű alperessel
- szeptember 12-én kötött kölcsönszerződés I.
- pontja érvénytelenségének megállapítását kérte annak tisztességtelensége folytán a Polgári törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 209/A. §
(2)bekezdése és a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontja alapján. Álláspontja szerint a szerződéses rendelkezés kimentési lehetőség nélkül fordítja meg a bizonyítási terhet. Alávetette magát az alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásban foglalt adatoknak, ezáltal lemondott annak lehetőségéről, hogy a felek közötti vita esetén kétségbe vonja az I. rendű alperes által meghatározott tartozás összegét. Az alperes jogosult ennek okán a perbeli kikötés, valamint a saját nyilvántartásai révén meghatározni a követelése összegét és azt közokiratba foglaltatni. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy az ellene indított végrehajtási eljárást megszüntetni, illetve korlátozni csak akkor tudja, ha az I. rendű alperessel szemben indított perben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. §
(1)bekezdése alapján bizonyítja a Pp.
- § b) pontjában foglaltakat. Mivel a perbeli kikötés kizárólag az I. rendű alperes nyilvántartását tekinti hitelesnek a tartozás meghatározásakor, feljogosítja az alperest arra, hogy a saját nyilvántartásai alapján maga állapítsa meg, hogy a felperes teljesítése szerződésszerű-e. Ezzel az I. rendű alperes kizárta abból az egyeztetési folyamatból, amelynek célja - a felek közötti vita esetén - annak megállapítása, hogy a felperes szerződésszerűen teljesített-e, így a kölcsönszerződés I.4 pontjának második bekezdése a Rendelet
- §
(1)bekezdésének b) pontjába ütközik.
- Az I.r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a közvetlen végrehajthatóságot nem a kölcsönszerződés I.
- pontjának rendelkezései biztosítják. A végrehajtás elrendeléséhez - záradékolás esetén - nem szükséges olyan tartalmú megállapodás, amely szerint a saját nyilvántartásai alapján határozza meg a végrehajtandó tartozás összegét, a végrehajtás elrendelése iránti kérelemben ugyanis a végrehajtást kérő köteles megjelölni a végrehajtani kívánt követelés összegét. A közjegyző nem vizsgálja, nem is vizsgálhatja, hogy a végrehajtást kérő pontosan mely adatokra alapozva jelölte meg a végrehajtandó követelés összegét. A kölcsönszerződés I.
- pontja nem módosítja a bizonyítási terhet a felperes hátrányára, hiszen a bizonyítási teher a kölcsönszerződés I.
- pontja hiányában is ugyanúgy alakul, mivel a felperes végrehajtás megszüntetési, korlátozási perre kényszerül annak érdekében, hogy a tartozás összegének nem helytálló voltát bizonyítsa, amely körülmény a közvetlen végrehajthatóság jogintézményének jellegéből fakad a jogszabályoknak megfelelően. Vitatta, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés sértené a Rendelet
- §
(1)bekezdésének b.) pontjában foglaltakat.
- Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között
- szeptember
- napján létrejött 2304800 számú jelzálogjoggal biztosított, deviza elszámolási alapú kölcsönszerződés I.
- pontja tisztességtelen, ezért semmis. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 38.100 forint perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint illetéket. 3.
- Ítéletében tényként állapította meg, hogy a peres felek
- szeptember
- napján kötöttek szabad felhasználású, svájci frank alapú egyenletes részletfizetéssel és hat hónapos kamatperiódussal rendelkező kölcsönszerződést. Megállapodtak arról, hogy az I. rendű alperes mint hitelező 118.313 CHF összegű kölcsönt bocsát a felperes és a II. rendű alperes mint adósok rendelkezésére. A futamidő 240 hónap volt, a kölcsön teljes hiteldíj mutatóját 7,63%-ban, a kölcsön éves kamatlábát a folyósítás időpontjában 6,89%-ban határozták meg. A kölcsön biztosítékát képezte a felperes tulajdonát képező ingatlan. A kölcsönszerződés I.
- pontja szerint a felek kijelentik és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítése esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb, a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az adós banknál vezetett számlái és a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett az adós banknál vezetett számláiról, illetve a bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, melynek elfogadására a felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. Felek/Adós felkérik a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, vagy egyébként illetékességgel bíró közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, továbbá a fenti hivatkozott tényeket, adatokat esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén, a bank felkérésére az adósok banknál vezetett számlái, a bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői ténytanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettsége alól a felmentést megadják. 3.
- Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában rögzítette, hogy a régi Ptk.
- §
(1), 209/A. §
(2)bekezdése, továbbá a Rendelet 1. §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjai alapján vizsgálta a szerződési feltétel tisztességtelenségét. Megállapította, hogy a kikötéssel a felperes nem pusztán a tartozás tanúsításának módját fogadta el a közjegyzői tanúsítvány formájában, hanem annak is alávetette magát, hogy a tartozása mértékét a bank közlése alapján tanúsítsa a közjegyző. E rendelkezés pedig alkalmas arra, hogy a végrehajtható okiratnak minősülő közjegyzői ténytanúsítvány az I. rendű alperes hitelezői nyilvántartása alapján rögzítse az adós tartozását, így azt az alperesnek nem szükséges igazolni, hanem a végrehajtási eljárásban a felperes köteles bizonyítani a tartozása összegét, amellyel a bizonyítási teher gyakorlatilag megfordul. A Rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontja alapján is megállapíthatónak találta a tisztességtelenséget, mert a bank nyilvántartásainak, bizonylatainak elfogadása folytán az I. rendű alperes jogosult annak megállapítására, hogy a felperes teljesítése szerződésszerű volt-e.
- Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I.r. alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Kifejtette, hogy a szerződés I.
- pontja a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) jelenleg hatályos 23/C. §
(1)és
(2)bekezdésével, valamint a régi Pp. 195. §
(1)és
(6)bekezdéseivel összhangban álló rendelkezéseket tartalmaz, így a régi Ptk. 209. §
(6)bekezdése alapján nem minősülhet tisztességtelennek. A szerződéskötés időszakában hatályos 196/2007. (VII.30.) Korm. rendelet 115. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt kógens jogszabályi rendelkezésre, valamint ezzel összefüggésben a PSZÁF által korábban kiadott Bázel II. Validációs Kézikönyvben meghatározott követelményekre hivatkozott, amelyek alapján az ingatlant terhelő jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződés esetén jogszabályi rendelkezés írta elő a bank számára a zálogjoggal biztosított követelése ésszerű időn belül történő érvényesítésének lehetőségét, amelyet a felügyelet csak a szerződés közokiratba foglalásával, illetve ennek alapján a közvetlen bírósági végrehajtás megindításával látott biztosítottnak. Ennek okán a bankot kógens jogszabályi rendelkezés kötelezte a fenti tartalmú szerződés kialakítására, ami nem tekinthető tisztességtelennek. Kifejtette továbbá, hogy a közvetlen végrehajthatóságot nem a kölcsönszerződés vitatott pontja biztosítja, hanem a közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalás és a kölcsönszerződés közokiratba foglalt felmondása, melyek a Vht. 23/C. §-a alapján a végrehajtási záradékolás feltételeit képezik. Az elsőfokú bíróság így tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítási terhet a szerződéses feltétel megfordítja. A Kúria Pfv.I.21.783/2016/
- számon közzétett, valamint a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.042/2017/9/I. számú eseti döntéseiben kifejtett jogi álláspontra hivatkozással hangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés I.
- pontjának rendelkezései szerinti kijelentés az adós részéről nem minősül tartozáselismerésnek, joghatályos joglemondásként sem értékelhető, nem fordítja meg továbbá a bizonyítási terhet az adós hátrányára. A közjegyzői ténytanúsítvány nem ügyleti okirat, a kiállításához nem szükséges a kötelezett adósnak nyilatkoznia arról, hogy a bank könyvei a tartozás összegének meghatározására szolgálhatnak, annak kiállítására akkor is sor kerülhet, ha a szerződésben nincs ilyen rendelkezés. A kifogásolt feltétel nem zárja ki, hogy a felperes a tartozás összegét vitassa, az ellenbizonyítás jogát ugyanúgy gyakorolhatja, mint a szerződés I.
- pontja hiányában. A Rendelet
- §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltakat sem sérti, ugyanis a kikötés annak helyes értelmezése alapján - a fogyasztó és nem a bank teljesítésére vonatkozik, így nem korlátozza az adósok törvényben biztosított szavatossági jogainak gyakorlását a bank hibás teljesítése esetére. A fellebbezés kiegészítésében a Kúria 1/
- gazdasági elvi határozatára hivatkozott álláspontja alátámasztásaként.
- A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az ítéletben kifejtettek, valamint az elsőfokú eljárás során általa előadott jogi érvek alapján.
- Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett a keresetet részben elutasító rendelkezése, így azt az ítélőtábla a régi Pp.
- §
(4)bekezdése alapján nem érintette.
- A fellebbezés alapos.
- Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel és érdemi döntésével azonban az ítélőtábla nem értett egyet az alábbiak szerint. Azt helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a perben támadott szerződéses rendelkezés többletjogosultsággal ruházza-e fel az I. rendű alperest, illetve hátrányosabb helyzetbe hozza-e bármilyen módon a fogyasztó felperest. A kölcsönszerződés I.
- pontja lényegében arról rendelkezik, hogy a felek a fennálló tartozás mértékével, a folyósítás időpontjával és a teljesítési kötelezettség lejáratával összefüggésben az I. rendű alperes által nyilvántartott adatok alapján készült, közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el aggálytalan tartalmú bizonyítékként. Egyetértett ezért az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakkal, ugyanis a perbeli szerződéses rendelkezés nem jogosítja fel kizárólagosan a hitelezőt saját teljesítése szerződésszerűségének megállapítására, a felperesnek lehetősége van vitatni a hitelező teljesítésének szerződésszerűségét és vitathatja a hitelező álláspontját is, ha a felperes teljesítését nem ismerné el szerződésszerűnek. Az pedig, hogy a hitelező állást foglalhat a felperes teljesítésének szerződésszerűségéről, nem tekinthető tisztességtelen szerződési feltételnek a Kormányrendelet
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján, mivel annak mind a nyelvtani, mind az Irányelv 3. cikk
(3)bekezdése [Melléklet
- m) pont] szerinti értelmezéséből következően az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet arra jogosítja fel, hogy megállapítsa a saját teljesítése megfelelőségét. Erről azonban a perbeli esetben nincs szó. Arra figyelemmel, hogy a kölcsönszerződés I.
- pontjában foglaltak - összegszerűen meghatározott követelésre vonatkozó, magyarázatot nem igénylő, kifejezett és félreérthetetlen nyilatkozat hiányában - nem minősülnek a régi Ptk.
- §-a szerinti tartozáselismerésnek (EBH
- 309.), joglemondásnak vagy valamely vélelmet tartalmazó rendelkezésnek sem, a szerződési feltétel a bizonyítási terhet nem befolyásolja, így nem sérti a Kormányrendelet
- §
(1)bekezdés j) pontjában foglaltakat sem. Az I. rendű alperes számára nem biztosít ugyanis többletjogokat a tartozás érvényesítésével összefüggésben, ennek okán az ítélőtábla álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a fogyasztót a kikötés hátrányos helyzetbe hozná. Amennyiben ugyanis az I. rendű alperes a követelés érvényesítése érdekében pert indít, akkor a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. §
(1)bekezdése alapján őt terheli a bizonyítási kötelezettség a fennálló tartozás összege vonatkozásában. A nyilvántartásai alapján általa csatolt adatok helyességét a felperes a perben vitathatja, a kölcsönszerződés I.4. pontja ezért a bizonyítási eljárás menetét nem befolyásolja. A kölcsönszerződésből eredő tartozás Vht. 23/C. §
(1)bekezdésén alapuló végrehajthatóságát pedig nem a perben támadott rendelkezés teszi lehetővé, mivel a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés e kikötés hiányában is ellátható végrehajtási záradékkal, a felmondás megtörténtének és a felperes részére történt kézbesítésének közjegyzői okirattal való igazolása alapján. A végrehajtás az I. rendű alperes által közölt adatok alapján rendelhető el, a nyilatkozat alapján készült közjegyzői okirat ugyanakkor nem ügyleti okirat, hanem a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 111 §-a szerinti jogi jelentőségű tényeket tanúsító okirat. A tanúsítvány kiállítása során a közjegyző az egyoldalú kérelmet foglalja közokiratba, annak alaposságát nem vizsgálja. A kiállított ténytanúsítvány közokirat, amely a Pp. 323. §
(3)bekezdése szerint csupán azt bizonyítja, hogy az I. rendű alperes a nyilatkozatát mely tartalommal tette meg a feltüntetett időpontban. Ezért nem alkalmas önmagában arra, hogy a bizonyítási terhet a fogyasztóra hárítsa. A végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelem elbírálása során nem vizsgálja a közjegyző a felmondás jogszerűségét, így a követelés összegszerűségét sem. A végrehajtási záradék kiállítása esetén pedig a fogyasztó a régi Pp.
- §-a szerinti végrehajtás megszüntetése, vagy korlátozása iránti perben vitathatja a vele szemben érvényesített követelést. A bizonyítási teher ez esetben a pert indító felperest terheli, azonban nem a perben támadott szerződéses rendelkezésre, hanem a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perekben irányadó eljárásjogi rendelkezésekre alapítottan. Az Alkotmánybíróság az 1245/B/
- számú AB határozatban összegezte álláspontját a Vht. 23/C. §-t is érintően, amely szerint a záradékolást szabályozó rendelkezések nem alkotmányellenesek, a közjegyző által törvényes jogkörében elkészített okirat meghozatalát, valamint annak végrehajtási záradékkal történő ellátását ugyanis ugyanolyan garanciális eljárások előzik meg, mint a bírósági határozatokét. A Vht. szabályai lehetőséget adnak a végrehajtási záradék törlésére, a közjegyző határozatával szemben a fél bírósághoz fordulhat. Az Európai Unió Bíróságának C-32/
- számú ügyben hozott határozata szerint sem összeegyeztethetetlen a záradékolás szabályozása a 93/13/EGK tanácsi irányelv követelményeivel (a C-34/
- számú ítélet [53]-[59] pontjaiban is erre az álláspontra helyezkedett a bíróság). A perbeli kikötés a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket tehát nem állapítja meg egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével [régi Ptk.
- §
(1)bekezdés]. Az ítélőtábla utal e körben az egységesnek tekinthető bírói gyakorlatra, amely szerint a hasonló szerződéses rendelkezések a Kormányrendelet 1. §
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontjában foglaltakat a fentiek szerint nem sértik (EBH2018. G.1., BH2018. 146.). 9. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a perköltségre is kiterjedően a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
- Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása következtében a felperes az első- és másodfokú eljárásban pervesztes lett, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján köteles az első- és másodfokú perköltség megfizetésére, amely a jogi képviselő munkadíjából és az I. rendű alperes által lerótt fellebbezési illetékből állt. Az ítélőtábla a munkadíj általános forgalmi adóval növelt összegét az elsőfokú eljárás vonatkozásában a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdésében foglaltakra figyelemmel 30.000 forintban, míg a másodfokú eljárásban a 2. §
(1)bekezdés a) pontja szerint 33.392 forintban állapította meg. A II. rendű alperesnek költsége nem merült fel, így az ítélőtáblának a perköltségéről rendelkeznie nem kellett. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 36.000 forint eljárási illeték megfizetésére a pervesztes felperes köteles a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. Budapest,
- január
- . Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke . Vasady Loránt Zsolt s. k. előadó bíró . Balsai Csaba Zoltán s. k. bíró