Pf.20043/2020/4 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésére és 2:51. §

(1)bekezdés a-d) pontjaira alapítottan kérte a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, az alperes eltiltását a további jogsértéstől, kötelezését a hangfelvétel megsemmisítésére és elégtétel adására oly módon, hogy a ... Megyei Hírlapban saját költségén egy alkalommal közzétett negyed oldalas hirdetésben, valamint a www.t1.hu <http://www.t1.hu> honlap címoldalán 30 napon keresztül közzétett közleményben kérjen tőle bocsánatot a hangfelvételhez való jogának megsértése miatt. A felperes nem vitatta, hogy a hangfelvételen szereplők közszereplők, a felvétel az e minőségükkel kapcsolatos beszélgetésükről készült. Állította, hogy az alperes sem közérdekből, sem méltányolható magánérdekből nem volt jogosult titokban, a felperes hozzájárulása nélkül a annak elkészítésére. Az alperes által hivatkozott korábbi jogsértések nem a felperes személyéhez kapcsolódnak, a felvétel készítése, annak tartalmára is figyelemmel szükségtelen volt. Az elégtétel adására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ügy mindkét fél közösségi oldalán és az ....hu cikke révén is nagyobb publicitást kapott. Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy közéleti szereplőknek a közügyekben tartott, közérdeklődésre számot tartó információt tartalmazó beszélgetését rögzítette, aminek a legszélesebb nyilvánosságot kellett biztosítani. A Ptk.2:44.§

(1)bekezdés alapján a közéleti szereplés szükségszerűen jogkorlátozással jár, e korlátozás szükségessége és arányossága a jelen esetben nem lehet kérdéses. A közérdek indokolta azt is, hogy a hangfelvételt a sajtó részére megküldte. A felvétel készítése azért sem volt jogellenes, mert a felperessel együtt megjelenő Név 3nak, valamint az ő nevelt lányának és egy korábbi alkalmazottjának korábbi, az alperes jogait sértő magatartására figyelemmel azt az alperes méltányolható magánérdeke indokolta. Másodlagosan a jogsértés megállapítása esetén az elégtétel adásra irányuló kereseti kérelem elutasítását, vagy az alperesnek legfeljebb a magánlevél útján történő elégtétel adására kötelezését kérte. Kifejtette, hogy a felvétel elkészítéséről nagyon szűk kör értesült, annak tartalmát három ember ismerhette csak meg az alperes révén. Utalt arra, hogy az elégtétel adás körén belül az alperes által adandó magánlevelet a felperes a közösségi oldalán nyilvánosságra hozhatja. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesnek a hangfelvételhez fűződő személyiségi jogát a

1. október 25-én a p.-i képviselőtestület alakuló ülésével kapcsolatban a Település 1 Község Önkormányzatának Település 1, ...1.szám alatti épületében tartott megbeszélésről a felperes hozzájárulása nélkül készített hangfelvétellel és annak felhasználásával. Az alperest eltiltotta e hangfelvétellel kapcsolatban a további jogsértéstől és kötelezte őt a jogsértő hangfelvétel megsemmisítésére, valamint elégtétel adására oly módon, hogy a www.t1.hu <http://www.t1.hu> honlap címoldalán és az alperes Facebook oldalán 30 napon keresztül közzétételre kerülő közleményben kérjen a felperestől bocsánatot a hangfelvételhez való személyiségi jogának a fenti módon történő megsértése miatt. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 146.050 forint perköltséget, az állam javára 36.000 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a perben a tényállás a
2. évi CXXX.tv. (Pp.)
3. §

(1)bekezdése alapján volt megállapítható a felek között az előadott tények jogi minősítésében a releváns anyagi jogszabályok értékelésében volt vita. A törvényszék nem találta alaposnak a Ptk. 2:44. §

(1)bekezdés és a Ptk. 2:48.§

(1)bekezdés együttes értelmezésével kapcsolatos alperesi álláspontot. Kifejtette, hogy önmagában az a körülmény, hogy közszereplők közügyekről beszéltek, még nem jelentette azt, hogy arról felvétel készíthető, és a felperesnek a személyiségi joga megsértését tűrnie kellene. Rámutatott, hogy a Ptk. 2:44. §

(1)bekezdése nem kizárja, csupán korlátozni engedi a közszereplő személyiségi jogát. A korlátozásnak pedig az a feltétele, hogy a jogsértő magatartás egy másik alapjog, a közügyek szabad megvitatásához való jog gyakorlása körében, annak érdekében, azzal szükséges és arányos mértékben történjen. A jogkorlátozás szükségessége és arányossága az alperesi állásponttól eltérően a jelen perben vizsgálandó. Az alperes személyes nyilatkozatából és a 2009.november 25-én a Facebookon közzétett bejegyzéséből az tűnik ki, hogy a felvétel elkészítésére és felhasználására személyes védelme érdekében, saját személyiségi jogai, jó hírneve, szavahihetősége védelme miatt került sor. Rögzítette, hogy a perben az nem volt vitatott, hogy a felvétel készítéséhez a felperes nem járult hozzá, az pedig a jelen ügy eldöntése szempontjából irreleváns, hogy utóbb más események kapcsán a felperes hangfelvétel készítéséhez hozzájárult-e. Rámutatott, hogy az alperesnek más eszközök is rendelkezésére álltak ahhoz, hogy a beszélgetés tartalmát rögzítse: a hangfelvétel készítésekor jelen volt a jegyző is, de az alperes maga is készíthetett volna az ott elhangzottakról emlékeztetőt. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes a saját Facebook bejegyzésében a valóságnak megfelelően számolt be a történtekről. A hangfelvétel e beszámolóhoz képest nem tartalmaz lényeges többlet információt. Ebből pedig ugyancsak az a következtetés vonható le, hogy a hangfelvétel elkészítése szükségtelen volt (BDT2017.3760.). [9] Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak az alperesnek a politikai fenyegetettségével kapcsolatos előadását sem. Rögzítette, hogy a kritikus, számonkérő nyilatkozatok normálisnak tekinthetők a politikában, mint ahogy az is, hogy az újonnan megválasztott ellenzéki képviselők közösen jelentek meg jogi státuszuk tisztázása érdekében a polgármesternél. Rámutatott, hogy a peranyag alapján az alperesnek alapvetően csak Név 3nal és egy további személlyel voltak korábban politikai és személyes konfliktusai, utóbbi személy azonban a hangfelvétel készítésekor nem is volt jelen. Név 2nak a hangfelvétel készítését követő több hónappal későbbi nyilatkozata nem értékelhető a perbeli események kapcsán. [10] A törvényszék az alperesnek a különös méltánylást érdemlő magánérdekkel kapcsolatos védekezését sem találta alaposnak. Kifejtette, hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint sem az a feltétel nem teljesült, hogy az alperesnek az elhangzottak bizonyítására más lehetősége nem volt (BDT.2018.3877.), sem a szükségesség és arányosság követelménye nem teljesült (PJD.2016.20., BDT.2014.3076.). Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes nem tudott a felperes terhére semmilyen konkrétumot állítani a felperes által elkövetett, vagy részéről várhatóan bekövetkező jogsértéssel kapcsolatban. Önmagában pedig az, hogy a választási kampányban a felperes az alperest szavahihetetlennek nevezte nem minősül jogsértésnek. Kifejtette, hogy a felperesnek nem kellett tűrnie a jogsértést csupán abból az okból, hogy olyan személyekkel együtt jelent meg az alperesnél, akik korábban az alperes sérelmére jogsértést követtek el. [11] Az elsőfokú bíróság a Ptk.2:51. § a) pontja alapján állapította meg a jogsértést, a Ptk.2:51. §

(1)bekezdés b) pontja alapján tiltotta el a további jogsértéstől az alperest és a Ptk.2:51. §

(1)bekezdés d) pontja szerint kötelezte őt a hangfelvétel megsemmisítésére. [12] A Ptk.2:

1. § c)pontjára alapított, az elégtétel adására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban a törvényszék nem találta alaposnak azt az alperesi érvelést, hogy a jogsértésről csak szűk személyi kör értesült. Rámutatott, hogy a sajtó útján szélesebb kör volt elérhető, másrészt pedig az alperes maga is közzétette közösségi oldalán, hogy jogsértést követett el. Utalt arra, hogy az alperes közéleti szereplő, akinek magatartása nagyobb hatással van a társadalomra. Figyelemmel volt arra is, hogy az alperes nem csak elismerte a nyilvánosság felé a jogsértés tényét, hanem Facebook bejegyzésében kijelentette, hogy a jövőben is hangfelvételeket kíván készíteni. A megyei hírlapban való közzétételt az elégtétel adás körén belül mindezek alapján sem tartotta indokoltnak, figyelemmel arra, hogy az elégtétel nyilvánosságra hozatala olyan személyi kör számára és olyan módon szükséges, aki és ahogy arról korábban értesülhetett. Erre figyelemmel nem találta alaposnak az alperes védekezését a magánlevélben való elégtétel adással kapcsolatban sem. Utalt arra, hogy a magánlevélnek az alperes által javasolt, a felperes általi közzététele a levéltitok megsértését is eredményezheti. [13] Az elsőfokú perköltségről a Pp.
2. §

(1)bekezdése és

1. §-a a feljegyzett kereseti illetékről a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján határozott. [14] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a kereseti kérelem teljes körű elutasítását, másodlagosan a jogsértés megállapítása esetén az elégtétel adásra kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezés megváltoztatását kérte úgy, hogy az alperes az elégtétel adására magánlevél keretén belül legyen köteles azzal, hogy a magánlevelet a felperes meghatározott módon nyilvánosságra hozhatja. Mind az elsődleges, mind a másodlagos fellebbezési kérelme szerint a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 369.§

(3)bekezdés c) pontjában jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a törvényszék a Ptk. 2:44. §

(1)bekezdését, valamint a Ptk. 2:48. §

(1)és

(2)bekezdését tévesen értelmezte, ezért ítélete sérti a Ptk. 2:51. §

(1)bekezdés a-d) pontjában foglaltakat. A másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán állította, hogy az elsőfokú ítélet a Pp. 502. §

(1)bekezdés b) pontjába és a Ptk. 2:51. §

(1)bekezdés c) pontjába ütközik. Az elsődleges fellebbezési kérelmét illetően kiemelte, hogy a perben az nem volt vitatott, hogy a hangfelvétel közszereplőknek a közszereplői minőségükben az önkormányzat hivatalos helyiségében közügyeket érintő kijelentéseiről készült, ebből következően az a Ptk. 2:48.§

(2)bekezdése szerinti nyilvános közszereplésről készült. Állította, hogy a közügyek szabad megvitatása jogának körébe tartozik, hogy a közélet történései rekonstruálhatóak legyenek, ebből következően az általa készített hangfelvétel nem lehet jogsértő. E körben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettektől eltérően nincs annak jelentősége, hogy a megbeszélésen ki volt jelen, a jegyző „semleges" pozíciójából következően rekonstruálhatta-e a történteket álláspontja szerint nem - mint ahogy annak sem, hogy a felperes részéről a felvétel készítését egyébként mi indokolta. Utalt arra, hogy a felperes Facebook bejegyzése nem volt tényszerű, mert a felperessel együtt megjelent önkormányzati képviselők kijelentéseit teljes körűen e beszámoló nem tartalmazta. Hangsúlyozta, hogy az alperes a beszélgetés tartalmát másképp nem tudta bizonyítani. Változatlanul hivatkozott arra, hogy a felperessel együtt megjelent Név 3, illetőleg a vele kapcsolatban álló személyek korábban jogsértést követtek el az alperes terhére, ezért a felvétel elkészítését az alperes méltányolható magánérdeke is indokolta. Rámutatott, hogy a beszélgetés tartalma kívülállók számára nem vált megismerhetővé, mert a pázmándi lakosok nem tekinthetők kívülállónak. Hangsúlyozta, hogy arra nem volt lehetőség technikailag sem, hogy a méltányolható magánérdeke védelmében úgy készítsen hangfelvételt, hogy azon csak a vele szemben korábban jogsértő módon eljáró személyek előadását rögzítse, a felperes hangját nem. Összességében arra hivatkozott, hogy a hangfelvétel készítése egyrészt megfelelt a Ptk. 2:44.§

(1)bekezdésének és a Ptk. 2:48.§

(2)bekezdésében foglaltaknak, illetőleg arra méltányolható magánérdekből került sor, a hangfelvétel elküldése során pedig a

1. évi CIV. tv. (Smtv.)
2. §-a szerint járt el. [15] A másodlagos fellebbezési kérelmét illetően hangsúlyozta, hogy a hangfelvétel nem került ki a közösségi oldalra. A felperes annak tartalmát csak három személy számára tette megismerhetővé és saját oldalán sem tette azt közzé, ezért az elsőfokú bíróság ítélete sérti azt a követelményt, hogy az elégtétel nyilvánosságra hozatalának ugyanolyan személyi körben kell megvalósulnia, mint amilyen személyi kör a jogsértésről értesült, valamint az elégtételadás és a jogsértés módjának is azonosnak kell lennie. Kérte, hogy az ítélőtábla marasztalja a felperest az első- és másodfokú eljárás során felszámított perköltségeiben. [16] A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos: [17] Az alperes mind az elsődleges, mind a másodlagos fellebbezési kérelmét a Pp. 369.§

(3)bekezdés c) pontjára alapította. A másodfokú eljárás tárgyát ezért a fellebbezésben kifejtett érvelésre tekintettel az képezte, hogy a törvényszék helyesen értelmezte-e a Ptk. 2:44.§

(1)bekezdését és a Ptk. 2:48.§

(1)bekezdését. Az alperes az elsőfokú eljárásban maga is úgy nyilatkozott (7.sorszám alatti ellenkérelem), hogy a felvétel nem nyilvános közéleti szereplés alkalmával készült. A Ptk. 2:48.§

(2)bekezdésének értelmezése ezért az elsőfokú eljárásban fel sem merült. Nem érintve azt a kérdést, hogy a perfelvételi tárgyalás lezárását követően kizárólag a jogi érvelést illetően van-e lehetőség az ellenkérelem megváltoztatására a Pp. 504.§ -ának utaló szabálya folytán a Pp. 500.§

(2)bekezdés g) pontjából következően az alperesnek a Ptk. 2:48.§

(2)bekezdésével kapcsolatos jogi érvelése a jelen eljárásban meg nem engedett ellenkérelem változtatásnak minősül. [18] Az ítélőtábla teljes mértékben osztja a törvényszék álláspontját a Ptk. 2:44. §-ának és a Ptk. 2:48.§

(1)bekezdésének értelmezésével kapcsolatban. Az elsőfokú ítéletben kifejtetteket megismételni nem kívánja, azokra csak utal. A fellebbezésben előadott érvelésre figyelemmel szükségesnek tartja kiemelni, hogy a Ptk. 2:

1. §-a szerinti szükséges és arányos korlátozás, valamint a méltányolható magánérdek vizsgálata körében az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe, hogy a jelenlévő személyekre, az alperes számára nyitvaálló egyéb lehetőségekre figyelemmel a hangfelvétel elkészítése nem volt szükségszerű. A felperes mellett megjelent további személyek magatartása, az általuk, vagy a velük kapcsolatban álló személyek által az alperes sérelmére korábban elkövetett jogsértések a felperes személyével nem hozhatók összefüggésbe, e körülmények az elsőfokú ítéletben kifejtett indokok alapján semmilyen módon nem korlátozhatják a felperesnek a hangfelvétel készítésével kapcsolatos jogait. A hangfelvétel jogsértő módon készült, ehhez képest a jelen perben annak nincs jelentősége, hogy ezt meghaladóan az alperes eljárása a sajtó munkatársával szemben egyébként megfelelt-e az Smtv.
2. §-ában foglaltaknak. [19] Ami a másodlagos fellebbezési kérelmet illeti az elsőfokú bíróság helyesen vonta mérlegelési körébe és értékelte az elégtétel adás körén belül azt, hogy az alperes ugyan a hangfelvételt csak három személynek küldte meg, a hangfelvétel készítésének ténye azonban mind a sajtóból, mind az alperes
3. november 25-i, a Facebook oldalon tett bejegyzéséből szélesebb kör számára ismertté vált. Osztja az elsőfokú bíróság érvelését az ítélőtábla azzal kapcsolatban, hogy az elégtétel adás körén belül kellett értékelni azt is, hogy a hivatkozott Facebook bejegyzésben az alperes közszereplőként úgy nyilatkozott, a jövőben is hasonló módon kíván hangfelvételeket készíteni. Ebből pedig a nagy nyilvánosság számára ismertté vált, hogy az alperes egyrészt a felperesről titokban, a felperes hozzájárulása nélkül - vagyis jogsértő módon - készített hangfelvételt, másrészt pedig az is, hogy az alperes a jövőben sem kívánt tartózkodni a hasonló magatartástól. Ehhez képest súlytalan az a fellebbezési érvelés, hogy az elégtétel adás körén belül kizárólag annak lenne jelentősége, az alperes a kérdéses hangfelvételt mindössze három személynek küldte meg. [20] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp. 383.§

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [21] A másodfokú eljárásban feljegyzett fellebbezési illetéket a Pp. 364.§ és a Pp. 102.§

(1)bekezdése alapján az alperes köteles az állam javára megfizetni. Az alperes a Pp. 364. § és a Pp. 83. §

(1)bekezdés alapján köteles a felperes másodfokú eljárásban felmerült és a Pp. 81. §

(1)és

(5)bekezdése alapján felszámított 25.400 forint perköltségének megfizetésére, valamint a Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján viseli a másodfokú eljárásban felmerült saját költségeit. Győr,

1. március
2. Dr.Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke Dr.Szalay Róbert sk. előadó bíró Dr.Szabó Péter sk. bíró