Pf.21035/2019/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(8)bekezdésének előírása szerint a gépjárművet vizsgálatra kell előállítani. A hatóság megállapította, hogy a gépjármű megfelel a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/

1. (IV. 12) KöHÉM rendelet (továbbiakban Rendelet2) előírásainak. A vizsgálatról 27-....../10 számon minősítő lapot állított ki, ezen szerepel, hogy a motorszám természetes elhasználódás miatt olvashatatlan. A felügyelet által kibocsátott környezetvédelmi adatlapon szerepel a gépjármű alvázszáma és motorkódja is. [2] A II. rendű alperes gépjármű kereskedelemmel foglalkozó gazsasági társsaság. Az I.rendű alperes neve-től kapott megbízás alapján ő végezte a fentiekben körül írt gépkocsi értékesítését. A felperes a gépjárművet megtekintette és
2. november 13-án aláírta a II. rendű alperes fejléces megrendelő lapját, ezen szerepelt annak típusa, színe és vételára. Az I.rendű alperes neve és a felperes
3. november 14-én kötöttek adásvételi szerződést a gépjárműre vonatkozóan, a 3.800.000 forint vételárat felperes Szabó Józsefnek, a II. rendű alperes képviselőjének adta át. A gépjárművet a felperes
4. november 14-én vette birtokba, ekkor kézhez kapta a műszaki állapotfelmérőlapját is, ami sérült elemet tüntetett fel, illetve figyelem felhívást tartalmazott arra, hogy az állapotvizsgálat megbontás nélkül történt. Ugyanezen a napon felperes a gépjármű iratainak okmányirodai ügyintézésével meghatalmazta Sz. J.-et, aki a III. rendű alperes Kazincbarcikai Járási Hivatalánál kérelmezte a gépjármű első magyarországi forgalomba helyezését. A kérelmen motorkód szerepel, ahhoz csatolva lett a gépjármű műszaki adatlapja, az eredeti külföldi forgalmi engedély I-II., a rendszámtábla-, valamint az érvényesítő címke igazgatási szolgáltatási díjáról szóló igazolás és a tulajdonosi meghatalmazás. A vizsgálat során F. M:, az I.rendű alperes neve meghatalmazottja, a vizsgálóállomás munkatársa járt el. A kiállított műszaki adatlap záradékok rovatában a III. rendű alperes a motorszám vonatkozásában azt tüntette fel, hogy természetes elhasználódás miatt olvashatatlan. [3] A perbeli gépjárművet
5. április
6. napján a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a ..../...../
7. bü. számú eljárásában lefoglalta, és az később a felpereshez nem került vissza. A büntető ügyben tisztázást nyert, hogy a gépjármű egyedi azonosító jeleit meghamisították, továbbá az is, hogy Magyarországon tulajdonították el, és helyezték ezt követően ismételten forgalomba. Az eljárásban dr. N. G. igazságügyi szakértő megállapította, hogy a gépjármű eredeti gyári alvázszámát kiköszörülték, a motorszámát eltávolították, leolvashatatlanná tették. [4] Felperes módosított keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni a II. és III. rendű alpereseket 3.749.000 forint kártérítés, továbbá
8. április
9. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére. Jogalapul a Polgári Törvénykönyvről szóló
10. évi IV. törvény (Ptk.)
11. és
12. §-ait hívta fel. Kárként a gépkocsi lefoglaláskori értékét jelölte meg, a kamatfizetés kezdő időpontját a gépjármű lefoglalását követő napban határozta meg. [5] Az I. rendű alperessel szembeni keresetétől a felperes elállt, a per e körben jogerősen megszüntetésre került. A II. és III. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük lényege szerint úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben tőlük elvárható volt. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a III. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 3.749.000 forintot, és ezen összeg után
13. április
14. napjától a kifizetésig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 238.060 forint perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 203.300 forint szakértői díjat. A le nem rótt 233.400 forint eljárási illetékről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. A törvényszék ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Végül kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 304.055 forint perköltséget. [7] A II. rendű alperes tekintetében a kereseti követelést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ebben a részében elutasította a felperesi igényt azzal, hogy a felperest ért kár bekövetkezése a II. rendű alperesnek nem volt felróható. [8] A III. rendű alperes vonatkozásában azonban az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta. Rögzítette, hogy a III. rendű alperes által elvégzett forgalomba helyezési eljárást és az ezzel összefüggő vizsgálatot nem a felperes rendelte meg, így nem került hatósági jogviszonyba a III. rendű alperessel. Ekként a Ptk.
15. §

(1)bekezdésében írt közigazgatási jogkörben okozott kár szabályai nem voltak alkalmazhatók, hanem a 339. §

(1)kezdése szerint azt kellett vizsgálni, hogy a III. rendű alperes alkalmazottja a vizsgálat során kellő gondossággal végezte-e feladatát, illetve, hogy úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, melynek mércéje a károkozással érintett hatósági eljárásra vonatkozó eljárási szabályozás betartása. [9] A törvényszék rámutatott, hogy a felperest ért vagyoni hátrány bekövetkezése több, időben egymást követő cselekmény eredménye volt. A perbeli gépjárművet eredeti tulajdonosától ismeretlen elkövető eltulajdonította, majd - nem ismert módon - a szükséges okmányokkal ellátva került a járműkereskedelemmel foglalkozó II. rendű alpereshez. A hamisított külföldi papírokkal rendelkező gépjármű forgalomba helyezéséhez szükséges műszaki vizsgálatot a III. rendű alperes végezte el, és engedélyezte a forgalomba helyezését. A III. rendű alperes közlekedési hatóságként járt el, és ennek keretében állapította meg a gépjármű műszaki alkalmasságát, másrészt eljárt a gépjármű egyedi forgalomba helyezési ügyében. [10] Ismertette a Rendelet1 4. §

(8)bekezdését, 4/C. §

(1),

(3)és

(5)bekezdéseit és azok alapján megállapította, hogy a III. rendű alperesnek az egyedi forgalomba helyezési eljárás során szemlét kellett tartania, és ellenőriznie kellett a jármű azonosító adatait és a Rendelet1 4/C. §

(2)bekezdése szerinti okmányait. Mivel a gépkocsit 2012-ben gyártották olasz nyelvű (hamis) forgalmi engedélye harmonizáltnak volt tekinthető, így ennek adattartalma került rögzítésre a műszaki adatlapon. Ezen engedélyen már hamis alvázszám szerepel és motorszám helyett motorkód, amiből a szakértői vélemény alapján is az a következtetés volt levonható, hogy az alvázszám módosítás még külföldön történt. A III. rendű alperes a forgalmi engedély alapján motorkódot rögzített a műszaki adatlapon. Rámutatott, hogy a III. rendű alperes érdekkörében elvégzett műszaki vizsga lényege a gépjármű azonosító adatainak, motorszámának, alvázszámának ellenőrzése és azoknak dokumentumokon történő rögzítése. A

1. június 28-án kiállított műszaki adatlap a Záradékok között tartalmazta, hogy a motorszám természetes elhasználódás eredménye. Amennyiben elegendő - ahogyan azt a III. rendű alperes állította - a motorkód rögzítése, úgy a záradékban feltüntetett megjegyzése szükségtelen volt. Ugyanakkor a III. rendű alperes - feltehetően megszokott gyakorlata alapján mégis rögzítette a motorszámra vonatkozó álláspontját. [11] Az elsőfokú bíróság a büntető ügyben eljárt és a perben kirendelt szakértők véleménye alapján megállapította, hogy a gépjármű motorszámának roncsolása egyszerű szemrevételezéssel megfigyelhető volt. Minthogy a III. rendű alperes közlekedési hatóságként járt el, ezért az általa elvégzett szemlén a motorszám zúzódásos sérülését észlelnie kellett. B. E. G. igazságügyi szakértő szakértői véleménye alapján elfogadta, hogy a műszaki vizsgálat időpontjában másfél éves gépjármű motorszáma esetén a természetes elhasználódás miatti olvashatatlanná válást, mint minősítést a hatóság nem alkalmazhatta volna. A III. rendű alperes terhére értékelte, hogy egy ilyen korú gépjármű esetén - amennyiben a motorszámot közvetlenül nem vizsgálta meg - természetes elhasználódásnak minősítette a motorszám olvashatatlanná válását. A szakértői véleményből továbbá az is kiderült, hogy a részleges adatokból, és a zúzódási nyomokból észlelnie kellett volna a vizsgálónak, hogy itt nem természetes elhasználódásról van szó. [12] A peradatokból kitűnt, hogy a motorszám roncsolása és az alvázszám átütése nem a gépjármű felperes általi használata alatt következett be. Ezt alátámasztották a büntetőeljárás adatai, melyekből kiderült, hogy a gépjárművet Magyarországról tulajdonították el, és úgy próbálták legalizálni a piacon, hogy azt külföldről behozott gépjárműként tüntették fel. Már az olasz forgalmi engedélyben szereplő hamis alvázszám is ezt igazolja. Egyebekben a józan ész alapján sem állt a felperes érdekében az általa vásárolt gépjármű alváz- és motorszámának megváltoztatása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a III. rendű alperesnek kellő körültekintés és gondosság mellett észlelnie kellett volna a szándékos beavatkozás lehetőségét, és meg kellett volna tennie a szükséges intézkedéseket. Ennek elmaradása miatt vált lehetővé a gépjármű egyedi forgalomba helyezése, majd kerülhetett sor a gépkocsi eladására. [13] Utalva a Rendelet1
2. számú melléklete 2.1.
3. és 2.1.
4. pontjaiban, valamint a Pp.
5. §

(1)bekezdés d) pontjában foglaltakra megállapította, miszerint az I.rendű alperes neve által F. M:nak adott meghatalmazás szabályszerű volt, és a forgalomba helyezési eljárás során a vizsgálatot elvégezhette. Osztotta ugyanakkor a felperesnek azt az álláspontját, hogy a III. rendű alperes nem kellő gondosággal vizsgálta az engedélyezési eljárásban csatolt iratokat, mivel akkor járt volna el körültekintően, ha a benyújtott adatokat, így a cégkivonat adatait a központi rendszerből ellenőrzi, illetve az egyéb adatokat a cégadatokkal összeveti. [14] Mindezek alapján a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a III. rendű alperes magatartása felróható, és okozati összefüggésben áll a felperest ért vagyoni hátránnyal. A kár mértéke tekintetében B. E. G. szakértői véleményét vette alapul. Tekintve, hogy a vagyoni hátrány a gépjármű lefoglalásával következett be, így a lefoglaláskori értékében határozta meg a kár összegét és a szakértői véleményre alapítva 3.749.000 forint, továbbá ezen összeg után a lefoglalást követő naptól (2015. április 16.) a Ptk. 301. §

(1)bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a III. rendű alperest. [15] A törvényszék a Pp. 141. §

(6)bekezdésének felhívásával mellőzte a III. rendű alperes szakértői vélemény újabb kiegészítésére vonatkozó indítványát, mert a szakvéleményre vonatkozó nyilatkozatát a megadott határidő alatt nem terjesztette elő, emellett nem is látta szükségét a kiegészítésnek. [16] A döntés rá vonatkozó rendelkezései ellen a III. rendű alperes fellebbezett, elsődlegesen az ítélet részbeni megváltoztatásával a teljes kereset elutasítását kérte, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését indítványozta, harmadlagos kérelme a kártérítés összegének 1.837.500 forintra történő leszállítására irányult. [17] Álláspontja szerint a törvényszék a III. rendű alperes javára értékelhető bizonyítékok, tények és körülmények figyelmen kívül hagyásával hozta meg ítéletét, amely indokolásában is hiányos. Fenntartotta, hogy feladatteljesítése során nem sértett jogszabályt, jogellenes magatartás hiányában sem kártérítési felelőssége, sem helytállási kötelezettsége nem állapítható meg. A motorszám roncsolódás kapcsán kifejtette, hogy a vizsgálat megfelelőségének nem zsinórmértéke a vizsgáztató rutinossága, ami egyébként a kártérítési felelősség szempontjából értelmezhetetlen kategória. Kiemelte, hogy a vizsgáló a szakrendszerben található, rögzített listából választhat, ahol nem szerepel a megbontás nélkül nem azonosítható, illetve egyéb olyan megfogalmazás sem, ami a perbeli esetre maradéktalanul alkalmas minősítési opciót jelenthetett volna, és ilyet a szakértő vagy a bíróság sem jelölt meg. Az irányadó szabályok kötik a III. rendű alperes eljárását, így a rendszer hiányosságai nem kérhetők számon rajta. Hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló iratokból, fényképekből a szakértő szerint sem lehetett megállapítani, hogy az alváz- és a motorszám módosítása mikor történt. A válasz hiányát megítélése szerint nem lehet ténybeli következtetésekkel, az Alaptörvény szerinti józan ész követelményével, illetve az életszerűség generálklauzulájával kompenzálni. Álláspontja szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a motorszám már az alperesi vizsgálat időpontjában is roncsolt állapotban volt, ám ennek a kötelezettségének nem tett eleget, így logikailag kizárt annak vizsgálata, illetve megállapítása, hogy a III. rendű alperes mit mulasztott az észlelt helyzet kezelésével összefüggésben. Egyebekben a szakvélemény is igazolja, hogy jelen esetben a teljes számsor megbontás nélkül nem volt vizsgálható, mivel pedig a vizsgálat során a szabályozás értelmében a motorburkolat megbontása nem végezhető, ezért szemrevételezéssel kellő gondosság mellett a műszaki adatlapon feltüntetett megállapítást lehetett tenni. Fenntartotta, hogy a 2013. június 28-ai vizsgálaton további adattisztázás nem volt indokolt. Megismételte, hogy nem volt feladata a jármű származásának, eredetiségének a vizsgálata. A másodlagos fellebbezési kérelmét a bizonyítási eljárás számottevő mértékű kiegészítésének szükségességére alapította. A kártérítés mértékének leszállítására vonatkozó kérelem körében hivatkozott a szakvélemény 12. oldalán félkövér betűvel rögzített megállapításra, a 13. oldal utolsó két, továbbá a 14. oldal első bekezdésében kifejtettekre, melyek mellőzésének nem adta indokát az ítélet. A szakvélemény szerint a ............ alvázszámú jármű lefoglaláskori értéke 3.749.000 forint volt, míg a ................... alvázszámú autóé 3.675.000 forintot tett ki. A szakértő a valótlan adatokat a forgalmi értéket lényegesen befolyásoló tényezőnek minősítette, mivel a hamis adatok felfedezése után a jármű forgalomképtelenné válik és csak bontásként értékesíthető. Kifogásolta, hogy az ítélet nem adta indokát annak, hogy a kártérítést miért a gépjármű szakvéleményben rögzített legmagasabb összegében határozta meg. Ezért kérte, hogy a másodfokú bíróság a 3.675.000 forintot vegye alapul, a kártérítés összegét ennek 50%-ában határozza meg és ebben marasztalja a III. rendű alperest. [18] A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet támadott részének a helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira tekintettel. [19] A másodfokú bíróság, figyelemmel a Pp. 253. §

(3)bekezdésére a határozat nem támadott rendelkezését nem érintette, így a keresetet a II. rendű alperessel szemben elutasító ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedett, és a felülbírálat tárgyát kizárólag a III. rendű alperessel kapcsolatos megállapítások és döntés képezte. [20] A fellebbezés nem alapos. [21] Az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, abból a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a helytálló meggyőződésre, hogy a III. rendű alperest kártérítési felelősség terheli a felperes irányában, és megfelelően határozta meg a kártérítés mértékét is. Döntésével és indokaival a másodfokú bíróság mindenben egyetértett, kizárólag a fellebbezésben foglaltak miatt tér ki a következőkre. [22] A III. rendű alperes fellebbezésében hangsúlyozta, hogy nem eredetvizsgálatot kellett elvégeznie az adott esetben, hanem a feladata a gépjármű műszaki megvizsgálása és forgalomba helyezése volt, aminek során az ezen eljárásra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően járt el. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy nem eredetvizsgálatot kellett a perbeli autó kapcsán végeznie a hatóságnak, és az elsőfokú bíróság sem ebben a körben vizsgálódott. Nem osztotta ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a III. rendű alperes eljárása maradéktalanul megfelelt a Rendelet1 és Rendelet2 előírásainak. [23] A Rendelet1 4/C. §

(5)bekezdése értelmében a jármű-honosítási eljárásban a hatóságnak szemle során kell elvégezni a jármű azonosító adatainak, okmányainak az ellenőrzését, továbbá meg kell állapítani és elektronikusan rögzíteni a jármű nyilvántartásba vételéhez szükséges - az

1. számú mellékletben foglalt „Műszaki adatlapon" meghatározott - adatokat. Utóbbi szerint ilyen adatnak minősül az (E) alvázszám, a (P.5) motorszám és a motorkód. [24] A Rendelet2
2. §

(1)bekezdése előírja, hogy a gépjármű, a mezőgazdasági vontató, a lassú jármű és a pótkocsi alvázán vagy az alváz szerepét betöltő szerkezeti részén (a továbbiakban együtt: alváz) egyedi azonosítási jelnek (a továbbiakban: alvázszám) kell lennie. Az alvázszámot nem szabad eltüntetni, megváltoztatni. A

(2)bekezdés szerint a gépjármű, a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű hajtómotorja a gyártója által egyedi azonosítási jellel, illetőleg a hajtómotor egyedi azonosítására nem szolgáló típus azonosító jellel (a továbbiakban együtt: motorszám) látható el. Amennyiben a hajtómotort motorszámmal látták el, az a jármű azonosító jelének tekintendő és azt nyilvántartásba kell venni. A motorszámot nem szabad eltüntetni, megváltoztatni. [25] Az ismertetett jogszabályok egyértelmű rendelkezést tartalmaznak arra, hogy az alváz- és a motorszám a gépjármű olyan azonosító adatai, amit a forgalomba helyezési eljárás során fel kell deríteni és okiratokban kell rögzíteni. A büntető ügyben bizonyításra került, miszerint a III. rendű alperes által a vizsgálat alkalmával rögzített ........... alvázszám hamis, azonban az is megállapítást nyert, hogy a hamisítás olyan jó minőségű volt, hogy az eredetiség-vizsgálati jártassággal nem rendelkező műszaki szakembertől nem volt elvárható, hogy ezt egyszerű szemrevételezéssel felismerje. A motorszám tekintetében azonban az elvárhatóság hiánya nem volt megállapítható. A peradatok szerint a jármű nem csak az olasz forgalmi engedélyben szereplő motorkóddal, hanem motorszámmal is rendelkezett, aminek kapcsán a büntető ügyben eljárt szakértő azt a megállapítást tette, hogy eltávolítása, roncsolása egyszerű szemrevételezés alapján is szembetűnő. A jelen perben kirendelt igazságügyi szakértő kifejtette, hogy noha elhelyezkedésénél fogva a teljes motorszám nem volt látható, de a részleges adatokból, a zúzódási nyomokból észlelnie kellett volna a vizsgálónak, hogy az nem természetes elhasználódás következménye. [26] Helyesen hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a műszaki vizsgálat időpontjában a jármű alig valamivel volt több egy évesnél, a szakértő pedig kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy figyelemmel a jármű korára nem lehetséges a természetes elhasználódás miatti olvashatatlanná válás. Osztja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a közlekedési hatóságként eljárt III. rendű alperes - amennyiben a motorszámot közvetlenül nem vizsgálta meg - az olvashatatlanná válás minősítést nem alkalmazhatta volna, kellő körültekintés és gondosság mellett pedig észlelnie kellett volna a szándékos zúzódásos sérülését. Közösségi jármű egyedi forgalomba helyezésének engedélyezése (honosítás) során a közlekedési hatóság által folytatandó eljárásban nem mellőzhető a gépkocsi azonosító adatainak egyeztetése, beazonosítása. A III. rendű alperes nem tett eleget az azonosító adat megvizsgálására, ellenőrzésére és rögzítésére vonatkozó jogszabályi kötelezettségének, ennek megszegése jogellenes mulasztásnak minősül, aminek következtében kerülhetett sor a gépjármű forgalomba helyezésére. Felróható magatartásával a III. rendű alperes megsértette az eljárására irányadó jogszabályokat, ami megalapozza a Ptk. 339. §

(1)bekezdésében foglalt kártérítési felelősségét. Helytállóan mutatott rá emellett az elsőfokú bíróság arra is, hogy nem vizsgálta kellő körültekintéssel a III. rendű alperes az I.rendű alperes neve cégadatait sem. [27] A fellebbezés alaptalanul hiányolta, hogy a szakértő vagy a bíróság nem jelölte meg, hogy a szakrendszerből milyen minősítést lehetett volna adni az adott esetben, mert ez nem mentesíti a III. rendű alperest az alól, hogy a jogszabályban előírt ellenőrzési, adatrögzítési kötelezettségének nem tett eleget, és forgalomba helyezte a gépjárművet. Megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, hogy nem rendelte el az igazságügyi szakvélemény újabb kiegészítését, mert nem volt már további vizsgálatra szoruló kérdés. [28]volt a marasztalási összeg leszállítására irányuló fellebbezési kérelem is. A felperest annak folytán érte kár, hogy a hamis adatokkal forgalomba helyezett gépjárművet tőle lefoglalták és azt később sem kapta vissza. Ebből következően teljes kártérítés illeti, ennek mértéke szempontjából a jármű lefoglaláskori értéke lehet az irányadó. Közömbös ezért, hogy a szakértő az eredeti alvázszámú gépkocsira vonatkozóan milyen értéket határozott meg, mivel a felperes birtokából és tulajdonából nem az, hanem a hamisított alvázszámmal ellátott autó került ki végleg. Ennek okán az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperest illető kártérítés összegét 3.749.000 forintban, ennek csökkentésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. [29] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján a Pp. 253. §

(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [30] Az eredménytelen fellebbezés miatt a Pp. 239. §-án keresztül irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése folytán a III. rendű alperes köteles megfizetni a felperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendel 3. §

(5)-

(6)bekezdései, valamint 4/A. §

(1)bekezdése szerint megállapított, a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban álló munkadíját tartalmazza. A III. rendű alperes az Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében teljes személyes illetékmentességét élvez, ekként a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján a felmerült fellebbezési illetéket az állam viseli. Budapest,
3. február
4. Dr. Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. . Mózsik Tímea s.k. bíró előadó bíró