← Magyarország

Bfv.811/2019/10 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az ügyészség által előterjesztett nem alapos felülvizsgálati indítvány elbírálása tanácsülésen és a megtámadott határozatok hatályában fenntartása. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.811/2019/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente, előadó bíró Dr. Kónya István, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. április
  3. Az ügy tárgya: testi sértés bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): I. rendű II. rendű Első fok: Másodfok: Nyíregyházi Törvényszék, 8.B.407/2014/211., ítélet, tárgyalás,
  4. március
  5. Debreceni Ítélőtábla, Bf.III.418/2018/28., végzés, nyilvános ülés,
  6. február
  7. Az indítvány előterjesztője: Debreceni Fellebbviteli Főügyészség és Legfőbb Ügyészség Az indítvány iránya: az I. rendű és II. rendű terhelt terhére Rendelkező rész A Kúria a testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség, valamint a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Törvényszék 8.B.407/2014/
  8. számú ítéletét, illetőleg a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.418/2018/
  9. számú végzését az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Nyíregyházi Törvényszék a
  10. március
  11. napján kihirdetett 8.B.407/2014/
  12. számú ítéletével az I. rendű terheltet társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk.
  13. §

(1)bekezdés,
(8)bekezdés I. fordulat] és kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. §
(1)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő [2] [3] napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Nyíregyházi Városi Bíróság 32.B.841/2010/15. számú, illetve a Nyíregyházi Törvényszék 3.Bf.351/2011/7. számú ítéletével kiszabott 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását. A II. rendű terheltet társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(8)bekezdés I. fordulat], társtettesként, folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. §
(1)bekezdés,
(6)bekezdés
  1. a)és
  2. e)pont], társtettesként, folytatólagosan elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntette [Btk. 278. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés] és 5 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. §
(1)bekezdés] miatt mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 8 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
  1. február
  2. napján meghozott Bf.III.418/2018/
  3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta. II. [4] [5] [6] [7] [8] [9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.199/2019/1I. szám alatt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a II. rendű terhelt terhére a Be.
  4. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontjában meghatározott okból, a Be. 651. §
(1)bekezdése alapján. Az indítvány szerint a jogerős ítéleti tényállás
  1. és
  2. pontja a váddal egyezően olyan ténymegállapításokat tartalmaz, amelyek a II. rendű terhelt terhére a sértett sanyargatásával elkövetett kényszermunka bűntettében történő bűnösség megállapítására is alkalmasak, függetlenül attól, hogy e bűncselekményt a vádhatóság a vádiratban és a végindítványban, továbbá az eljárt bíróságok az ügydöntő határozataikban külön bűncselekményként nem minősítették. A kényszermunka bűntette a Btk. hatályba lépésétől,
  3. július
  4. napjától büntetendő önálló bűncselekményként. A II. rendű terhelt a sértett munkára kényszerítését a sértettnek a kórházból való visszatérését követően is folytatta a haláláig (
  5. március
  6. napjától
  7. december
  8. napjáig), mely cselekménye a terhére rótt bűncselekmények egy részével együtt már a Btk. hatályba lépését követő időszakra esik. Ekként a
  9. és
  10. tényállási pontban írt cselekmények minősítése törvénysértő, mert a megállapított tényállás alapján a II. rendű terhelt bűnössége további bűncselekményben is fennáll, melyet sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem állapított meg a terhére. A II. rendű terhelt terhére egyébként megállapított bűncselekmények szerinti tételkeret a kényszermunka bűntettében való bűnösség megállapítása esetén ugyan nem változik, azonban a helyesbített minősítés érintheti a büntetés mértékét és a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának. Minderre figyelemmel a II. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés indokolatlanul enyhe. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a II. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozatokat a Be.
  11. §
(2)bekezdés b) pontja alapján változtassa meg, és a II. rendű terheltnek a sértett sérelmére elkövetett cselekményét kényszermunka bűntettének [Btk. 193. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont] is minősítse, a szabadságvesztés büntetését számottevően, a közügyektől eltiltást pedig ehhez igazodóan súlyosítsa. Egyebekben pedig a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn és állapítsa meg, hogy a felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A Legfőbb Ügyészség BF.696/2019/5. számú átiratában a fellebbviteli főügyészség indítványát annak indokaival egyetértve - változatlanul fenntartotta. Ezen túlmenően felülvizsgálati indítványt nyújtott be az I. rendű terhelt terhére, a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontjára hivatkozva, a Be. 651. §
(1)bekezdése alapján. Indokai szerint az ítéleti tényállás
  1. tényállási pontja alapján az I. rendű terhelt bűnössége a terhére megállapított bűncselekményeken túlmenően aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében és folytatólagosan elkövetett kényszerítés bűntettében is megállapítható. Kifejtette, hogy a cselekmények törvényes minősítése mellett az I. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés - bár a büntetési tételkeret változatlan - törvénysértően enyhe, nem felel meg a bűnhalmazat tárgyi súlyának és az alanyi bűnösség fokának sem. [10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria - a II. rendű terhelt mellett - az I. rendű terhelt tekintetében is változtassa meg a megtámadott határozatokat akként, hogy az I. rendű terhelt cselekményét aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntetteként [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. b)pont és
  2. c)pont] és folytatólagosan elkövetett kényszerítés bűntetteként (Btk. 195. §) is minősítse, továbbá a szabadságvesztés büntetést számottevően, a közügyektől eltiltást pedig ehhez igazodóan súlyosítsa. Egyebekben a határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében is hatályában tartsa fenn azzal, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [11] Mindkét felülvizsgálati indítvány részletesen tartalmazta a jogerős tényállás 3. és 4. pontjának a felülvizsgálati indítvánnyal érintett részét, illetve annak jogi értékelését. [12] Az I. rendű és II. rendű terhelt védője észrevételében a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és az első- és másodfokú ítélet hatályban fenntartására tett indítványt. III. [13] A Kúria a Be. 660. §
(1)bekezdése alapján tanácsülést tartott. [14] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [15] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos [Be. 651. §
(1)bekezdés, Be. 652. §
(3)bekezdés]. [16] A Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. [17] Az ezen okra alapított ügyészi felülvizsgálati indítvány értelmében nem sértett törvényt a bíróság, amikor az I. rendű és a II. rendű terhelt bűnösségét az egyébként terhére rótt bűncselekményekben megállapította. Ellenben törvénysértőnek tartotta az első- és másodfokú határozatot a 3. és 4. tényállási pontokat érintően, mivel a bíróság nem állapította meg az I. rendű és a II. rendű terhelt bűnösségét az azokban leírt további bűncselekményekben, így az I. rendű terhelt esetében személyi szabadság megsértésének bűntettében és folytatólagosan elkövetett kényszerítés bűntettében, míg a II. rendű terhelt vonatkozásában kényszermunka bűntettében. A törvénysértő minősítés pedig - az adott büntetési tételkereten belül is - törvénysértően enyhe büntetés kiszabását eredményezte. [18] A felülvizsgálati indítvány ekként kizárólag a jogerős ítélet 3. és 4. tényállását, és azon belül is az alábbi tényállás részeket érintette: [19] 3. tényállás: - A sértett állapotát az I. rendű és a II. rendű terheltek kihasználták, és 2008. évet követően a sértettnek kellett az udvari munkákat elvégezni, fát vágni, a kandallóban tüzelni, a körbekerített ingatlan kapuját a családtagoknak és az odaérkezőknek nyitni-zárni úgy, hogy télen-nyáron a kapu mellett kellett állnia, hogy a hazaérkezőknek ne kelljen sokat várniuk. Amennyiben ez mégis előfordult, az I. rendű terhelt őt puszta kézzel, ököllel, de előfordult, hogy botszerű eszközökkel is testszerte bántalmazta, rendszeresen megrúgta. A bántalmazások során az I. rendű terhelt a személygépkocsija rádióját mindig bekapcsolta, a hangerőt felerősítette, hogy a bántalmazással járó zajokat, a sértett sírását, könyörgését idegenek, az utcán elhaladók ne hallják meg. - A II. rendű terhelt 2011. január 25. napját követően szintén bántalmazta a sértettet, rendszeresen, hosszú időn keresztül ütlegelte bottal, a sértett haját több alkalommal erősen meghúzta. A sértettet mindenki „Bolondnak"-nak szólította. - Pontosabban meg nem határozható időpontokban, több alkalommal előfordult 2013. február 8. napjával bezárólag, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek a sértettet arra kényszerítették, hogy a kapu mellé álljon reggeltől estig úgy, hogy a fejére egy vödör volt húzva, azon pedig még egy vödör vagy lavór volt és a sértett nem mozdulhatott. - A II. rendű terhelt 2011. január 25. és 2013. február 8. napja közötti időszakban - pontosan meg nem határozható időpontban - arra utasította a sértettet, hogy a forró nyári napon a ház udvarán téli, meleg ruhában felöltözve álljon több órán keresztül a tűző napon, amíg össze nem esik. Télen pedig arra kényszerítette a sértettet, hogy megfelelő ruházat hiányában, pólóban, nyári nadrágban lapátolja a havat az udvaron és a ház körül. Mindeközben az I. rendű és a II. rendű terheltek a sértettet rendszeresen szidalmazták, minden ok és előzmény nélkül ütlegelték. - 2008. és 2013. február 8. napja közötti időszakban - meg nem határozható időpontokban napközben az I. rendű terhelt arra bírta rá a sértettet, hogy csupán egy magas sarkú cipőben és tanga fazonú fehérneműben az utcán sétáljon. Az így lemeztelenített sértettet az arra járók közül bárki megláthatta, mindeközben az I. rendű és a II. rendű terheltek nevetgélve gúnyolódtak rajta. - Ebben az időszakban rendszeresen előfordult az is, hogy a sértett az I. rendű és a II. rendű terheltek verésétől tartva, a terheltek felszólítására a lakóház udvarán hosszú ideig kutyaugatást utánzott. - A sértett az őt ért kegyetlen bántalmazások és a megalázó, kínzó bánásmód miatt nem tett feljelentést, magánindítványt nem terjesztett elő, a környezetében, illetőleg a hatóságok előtt mindezeket eltitkolta. - 2013. február 8. napját megelőző napokban - közelebbről meg nem határozható időpontban - az I. rendű terhelt ismét bántalmazta a sértettet minden előzmény és indok nélkül. Ez alkalommal az I. rendű terhelt a kezénél fogva kikötötte a sértettet egy vascsőhöz, a fején át a nyakára húzott egy gumiabroncsot és így kellett a sértettnek hosszabb időn keresztül állnia. Az V. rendű terhelt megsajnálta a sértettet, a köteleit eloldozta. Az I. rendű terhelt ezt meglátta, ekkor a sértettet és élettársát, az V. rendű terheltet is puszta kézzel, ököllel megverte. - A sértettet az I. rendű és a II. rendű terhelt 2013. február hónap elején is rendszeresen bántalmazta. Ebben az időszakban az I. rendű terhelt a kerti locsolócsővel is több esetben megütötte a sértett fejét, míg a II. rendű terhelt kalapácsnyéllel ütötte meg több alkalommal a sértett testét, fejét, minden előzmény és indok nélkül. - 2013. január végén és február első napjaiban az I. rendű és a II. rendű terheltek utasítására az akaratában megtört sértettnek fűtetlen hátsó helyiségben kellett aludnia, a sértett itt tartózkodott a verésektől kimerülten, sérült állapotban. [20] 4. tényállás: - Az I. rendű terhelt 2013. február 9. napján őrizetbe, majd 2013. február 12. napján előzetes letartóztatásba került. A sértett 2013. február 8. napjától 2013. március 14. napjáig kórházban állt gyógykezelés alatt. A sértett a kórházi elbocsátását követően, március 14. napján visszatért az ingatlanra, ahol is a II. rendű terhelt és társai a sértettet a haláláig továbbra is rendszeresen, puszta kézzel, ököllel, botszerű eszközökkel bántalmazták, rugdosták, egyrészt azért, mert nem voltak megelégedve a ház körül végzett munkájával, másrészt pedig meggyőződésük volt az is, hogy a sértett a kórházban az I. rendű terheltre terhelő vallomást tett. [21] Mindezek alapján a 3. tényállás tekintetében helytálló az az ügyészi álláspont, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelt esetében is elbírálatlanul, illetve jogi értékelés nélkül maradtak olyan elkövetői magatartások, amelyek bűncselekmény megállapítására alkalmasak. Ezen magatartásokat, az I. rendű terhelt esetében kettő, a II. rendű terhelt tekintetében egy tényállásszerű elkövetői magatartást, ténybelileg azonos tartalommal a vád is tartalmazta. A Btk. az adott magatartásokat az elkövetéskor és a másodfokú elbíráláskor, de a jelenleg hatályos rendelkezései szerint is tartalmazta, tartalmazza. [22] A 3. tényállást érintő ezen két bűncselekmény a következő: [23] Egyrészt a személyi szabadság megsértése bűntette, amely bűncselekményt a Btk. 194. §
(1)bekezdése szerint az követi el, aki mást személyi szabadságától megfoszt. A
(2)bekezdés
  1. b)pontja, valamint
  2. c)pontja alapján pedig a bűncselekmény súlyosabban minősül, ha azt aljas indokból, illetve a sértett sanyargatásával követik el. [24] Másrészt a kényszerítés bűntette, amely bűncselekményt a Btk. 195. §-a szerint az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósult meg. [25] Az I. rendű terhelt irányadó tényállás szerinti (3. tényállási pont) magatartásai e két további bűncselekmény megállapítására kétségkívül alkalmasak, miként alkalmas a II. rendű terhelt itt leírt magatartása is a kényszerítés bűntettének megállapítására. [26] Az I. rendű és a II. rendű terheltek eszerint 2013. február 8. napjával bezárólag rendszeresen bántalmazták, megalázták a sértettet, hol büntetésként, hol szórakozásból, a sértett a terheltek teljes alávetettségében élt, akaratát megtörték, a sértettnek fizikai és lelki sérülést okoztak, tetteik erkölcsileg mélyen elítélendőek, motivációik aljasak voltak, a sértett által elszenvedett sérelmek kimerítik a sanyargatás fogalmát és jelentős érdeksérelmet okoztak. [27] Ekként az I. rendű terhelt, amikor ilyen körülmények közepette a sértettet egy vascsőhöz kikötötte, a személyi szabadság megsértése bűntettének minősített esetét követte el, míg az egyéb esetekben, részben a II. rendű terhelttel közösen, rendszeresen kényszerítették az akaratában megtört sértettet megalázó helyzetekbe, illetve ház körüli munkák elvégzésére, megvalósítva a kényszerítés bűntettének tényállását. [28] A 3. tényállásban foglaltakkal szemben a 4. tényállás az indítvány szerinti kényszermunka bűntette vonatkozásában túlzott általánossága mellett is rendkívül szűkszavú (a 4. tényállás egyebekben más bűncselekmény elkövetését részletesen tartalmazza a II. rendű terhelt és társai tekintetében), ezért az a 2017. július 1-től hatályos kényszermunka bűntettének megállapítására nem alkalmas. [29] Az ügyészi felülvizsgálati indítvány törvénysértő minősítésre és ehhez képest törvénysértő büntetés kiszabására hivatkozott. [30] Jelen ügyben azonban erről nincs szó. [31] A törvénysértő minősítés ugyanis az elbírált cselekmény törvénysértő, ekként eltérő jogi értékelését jelenti. Ez azonban jelen esetben - miként arra a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa is hivatkozik - nem történt meg, ugyanis „e bűncselekményt a vádhatóság a vádiratban és a végindítványban, továbbá az eljárt bíróságok az ügydöntő határozataikban külön bűncselekményként nem minősítették". Ezen megállapítás úgy az I. rendű, mint a II. rendű terhelt terhére megállapítani indítványozott bűncselekményekre igaz. [32] Ekként e valóságos anyagi halmazatot képező cselekmények minősítése, értékelése sem az ügyészség, sem a bíróság részéről az ügy jogerős befejezését megelőzően nem merült fel. [33] A vád ki nem merítése jogerő előtt korrigálható, jogerő után rendkívüli jogorvoslat útján nem. Ezen esetben ugyanis nincs törvénysértő felmentés, nincs törvénysértő minősítés. [34] Másként fogalmazva, a sem a vád, sem az ítélet szerint nem minősített - ugyan a vádban és az ítéletben is leírt - cselekmény ekként nem törvénysértően minősített cselekmény, hanem (szó szerint) el nem bírált cselekmény. [35] Ilyen cselekménynek jogerő után, a Kúria által felülvizsgálatban történő - ehhez képest első elbírálása nem lehetséges. [36] A vád ki nem merítése nem felülvizsgálati ok. Következésképpen a felülvizsgálati indítvány nem alapos. [37] A fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. IV. [38] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 458. §
(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [39] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §
(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §
(4)bekezdés]. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.