← Magyarország

Pfv.20717/2019/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. A jogosult kellékszavatossági igényét a teljesítéstől számított alapesetben 6 hónap - fogyasztó esetén 2 év - elévülési időn belül érvényesítheti. Ugyancsak a teljesítéstől kell számítani a törvény szerinti jogvesztő határidőket is. II. A szavatossági igények érvényesítése bíróság előtti igényérvényesítést (per) jelent. é A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.20.717/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Cseh Attila előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró A felperesek: ... I. rendű ... II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Konczné dr. Pásztor Turák Kinga ügyvéd I. rendű, II. rendű Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Sóczó Réka ügyvéd I. rendű, II. rendű A per tárgya: Szavatossági igény érvényesítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű, II. rendű felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 2.Pf.22.482/2017/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Járásbíróság 15.P.20.042/2016/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részének azon rendelkezése tekintetében, amellyel mellőzte az alperesek arra való kötelezését, hogy a lakás padlásfeljáróját cseréljék ki a hivatkozott tervdokumentációban szereplő, zárható és hőszigetelt ajtóval, illetve lenyitható létrával kialakított padlásfeljáróra, hatályon kívül helyezi, és e tekintetben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű és II. rendű alpereseknek mint együttes jogosultaknak 100.000 (Százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 609.000 (Hatszázkilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A ... helyrajzi szám alatt nyilvántartott, beépítetlen földterület a II. rendű alperes tulajdonát képezte. Az ingatlanra … 2 önálló lakóegység és 2 garázs építésére építési engedélyt adott, amelynek alapjául a ... Bt. által
  4. május 21-én készített, ... tervszámú építési engedélyezési tervdokumentáció szolgált. [2] Az I. rendű alperes - amelynek a II. rendű alperes az ügyvezetője - 2010-ben megkezdte a tervdokumentációban meghatározott kétlakásos lakóépület kivitelezését, és eladásra hirdette az abban kialakítandó „A" és „B" jelű lakásokat. [3] Az I. rendű felperes és néhai házastársa, ... 2010 őszén a helyszínen megtekintették az épülő ikerházat, és a „B" jelű lakás megvásárlásáról döntöttek. A perbeli ingatlan ekkor szerkezetkész állapotú volt: a falak, a tetőszerkezet, a cseréphéjazat készen volt, a belső munkálatok még nem. [4] Az I. rendű felperes és néhai házastársa
  5. október 2-án adásvételi előszerződést kötöttek a II. rendű alperessel a megépítendő kétlakásos ikerház „B" jelű lakóegységére vonatkozóan 20.500.000 forint vételáron. Az előszerződés értelmében az eladó az építési engedélyben megjelölt paraméterekért felelősséget vállalt. [5] Az ingatlan társasházzá nyilvánítását követően annak tulajdonosaként az I. rendű és a II. rendű alperesek kerültek bejegyzésre. [6] A felperes és néhai házastársa mint vevők, illetve az I. rendű és a II. rendű alperesek mint eladók
  6. május 8-án adásvételi szerződést kötöttek az alperesek közös tulajdonát képező ... helyrajzi szám alatti, 148 m2 alapterületű társasházi lakásra a hozzá tartozó gépkocsitárolóval és telekrésszel. Az adásvételi szerződés szerint a felek teljes egészében irányadónak tekintették az adásvételi előszerződésben foglaltakat. [7] A perbeli ingatlant az I. rendű felperes és családja
  7. július 30-án vették birtokba. Ezt követően rövid időn belül a szomszédos lakásból jelentős zajhatást (hangáthallást) tapasztaltak. Ezen kívül további kivitelezési hibákat is észleltek, így - egyebek mellett - azt, hogy - az engedélyezési tervdokumentációtól eltérően nem került beépítésre lehajtható, szigetelt padlásfeljáró, - nem létesült pergola a tervdokumentáció szerint az ingatlan teraszánál és déli homlokzata előtt, - a tervdokumentációban feltüntetett „tarka" barnás színű, Bramac Adria Montano betoncserép helyett alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó Bramac Duna Lumino típusú tetőcserepeket helyeztek fel a tetőre, továbbá - a lakás külső és belső homlokzatán számtalan hajszálrepedés, és helyenként több milliméter tágasságú vízszintes repedés jelent meg. [8] Miután az I. rendű felperes és néhai házastársa a hangszigetelési problémákat jelezték az alperesek felé, a II. rendű alperes 2013 márciusában intézkedéseket tett a zajhatások megszüntetése érdekében, ezek azonban nem vezettek eredményre. [9] Az I. rendű felperes időközben szakértői vizsgálat lefolytatását rendelte meg a ... Kft-től a hangszigetelés hibájának feltárása és a szükséges műszaki intézkedések meghatározása érdekében. A műszeres vizsgálat eredményeként rögzítették, hogy a perbeli ingatlant a szomszédos lakástól elválasztó falszerkezet a léghang-gátlás szempontjából nem, míg a lépéshang-gátlás szempontjából megfelel a vonatkozó szabványnak, emellett a szigetelési hiányosságok kijavítására műszaki javaslatot is tettek. A vizsgálati jegyzőkönyv megállapításai alapján az I. rendű felperes szavatossági igényt terjesztett elő a II. rendű alperessel szemben, amelyre választ nem kapott. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a hibák kijavítására, másodlagosan - ha [10] az alperesek a kijavítást nem vállalnák - a kijavítás költségeként 7.000.000 forint egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyebek mellett hivatkoztak a [11] felperesek igényének elévülésére. Marasztalásuk esetén a kijavítási munkák elvégzését vállalták. Az első- és másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletében - az elévülési kifogást alaptalannak ítélve - az elsődleges [12] kereset szerint marasztalta az alpereseket. Ennek körében a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az ítélete rendelkező részében a hangszigetelés tekintetében ún. „Phone Star" típusú faltapéta alkalmazását írta elő, kötelezte az alpereseket a külső és belső repedések kapcsán a szükséges munkálatok elvégzésére, a tervdokumentáció szerinti pergola kialakítására, a padlásfeljáró és a cseréphéjazat kicserélésére. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét [13] részben megváltoztatta. A hangszigetelés vonatkozásában az elsőfokú ítéletben előírt „Phone Star" típusú faltapéta helyett Ytong Silka HML 100 típusú mészkőhomok falazóanyag alkalmazását írta elő, és - egyebek mellett - mellőzte az alperesek kötelezését a külső és belső homlokzatokon lévő repedések javítására, a pergola kialakítására, a padlásfeljáró és a cseréphéjazat kicserélésére, míg a többi javítási tétel kapcsán az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság határozata indokolásában rögzítette, hogy a felek között létrejött [14] adásvételi szerződés hibás teljesítésével összefüggésben az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, az adásvételi szerződésben a felek - az előszerződésben foglaltakra utalással - az engedélyes tervben szereplő feltételeknek megfelelő ingatlan szolgáltatásában állapodtak meg, ezért ehhez képest kellett vizsgálni az alperesek teljesítését. Helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság megállapítását a tekintetben, hogy a lefolytatott szakértői bizonyítás alapján az alperesek hibásan teljesítettek, ám az elévülés kérdésében nagyobbrészt eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Utóbbi körében - a felek közötti adásvételi szerződés fogyasztói szerződés jellegéből [15] kiindulva - a Polgári Törvénykönyvről szóló
  8. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  9. §

(1)és
(4)bekezdéseit alapul véve azt vizsgálta, hogy a teljesítés (a felperesek nem vitásan
  1. július 30-i birtokba lépése) időpontjától számított 2 éves elévülési határidőn belül a felperesek érvényesítették-e szavatossági igényüket. Elsődlegesen a felpereseknek a hibákról való tudomásszerzésének időpontját, illetve azt vizsgálta, hogy azokról mikor kellett volna tudomást szerezniük, fennállt-e olyan menthető ok, amely miatt az elévülés nyugvása állapítható meg. A hanggátlás hibájával összefüggésben a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, e problémát a [16] felperesek már a beköltözés után közvetlenül észlelték, ezzel kapcsolatos kifogásaikat az alperesek felé bejelentették, e tekintetben igényérvényesítésük határidőben történt. A kereset ezen tétele tekintetében a kijavítás módjával kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezést ugyanakkor nem találta megalapozottnak. Kiemelte, a lefolytatott bizonyítás anyagából kétségtelenül megállapíthatóan a két lakrész közötti áthallás elsődleges oka, hogy a köztes fal nem mészkőhomok falazóanyagból, hanem egyszerű Ytong falazóblokkból készült. A másodfokú eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján úgy ítélte, hogy a mészkőhomok falazóanyag a megfelelő hangszigetelést biztosítja. Alaptalannak tartotta a felperesek azon hivatkozását, hogy ez az építész szakértői megállapítás az akusztikai szakértő véleményével ellentétes. Kitért arra is, hogy a Ptk.
  2. §-ában meghatározott szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya nem hagyható figyelmen kívül a kijavítás konkrét módjának meghatározásánál, ezért az alperesek a kijavítás körében sem kötelezhetők arra, hogy az elvárt szolgáltatás megfelelő teljesítése során az indokoltnál magasabb költséggel járó javítási móddal tegyék hibátlanná a szolgáltatást. A külső és belső falazat repedéseivel, a pergola hiányával, a padlásfeljáró és a cseréphéjazat [17] hibáival kapcsolatban a másodfokú bíróság a felperesek igényét elévültnek ítélte. Kifejtette: a külsőés belső falazat repedéseit a felpereseknek már az átadást követően észlelniük kellett, erre a 2014 nyarán készült beadványukban már utaltak is, ennek ellenére tényleges igényérvényesítésre a
  3. évi keresetmódosításig nem került sor. E tekintetben menthető ok nem állt fenn, ezért az elévülés bekövetkezett. Hasonlóképpen észlelniük kellett a felpereseknek a pergola hiányát, míg a padlásfeljáróval és [18] a cseréphéjazattal kapcsolatos hibákkal a beköltözést követő pár hónapon belül, az engedélyes tervek áttekintése után tisztában voltak. Ezért az e hibákkal összefüggésben is alaposnak ítélte az alperesek elévülési kifogását. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak [19] hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan az elsővagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk.
  4. §
(4)bekezdését, 308/A. §
(1)bekezdését, 326. §
(2)bekezdését, 327. §
(1),
(2)bekezdéseit, a 181/
  1. (XI.5.) Kormányrendeletet, valamint a 11/
  2. (VI.22.) ÉVMIpM-KM-MÉM-BkM együttes rendeletben foglaltakat jelölték meg. Elöljáróban utaltak arra, hogy a másodfokú bíróság által elévültnek ítélt igényekkel érintett [20] hibák (külső- és belső homlokzati repedések, pergola hiánya, padlásfeljáró és cseréphéjazat hibája) értékelése tekintetében laikusként nem rendelkeznek szakértelemmel, a hibák pedig nem minden esetben voltak azonnal észlelhetők. Szerintük az ismert hibák körébe azok a hibák tartoznak, amelyekről a jogosultaknak a szerződéskötéskor, illetve a birtokba lépéskor tényleges tudomása volt, míg felismerhető hibának a nyílt, azaz egyszerű észleléssel megállapítható hibák minősülnek, továbbá azok, amelyeket a jogosultnak a kötelezett tájékoztatása, a szerződéskötés körülményei, a dolog életkora, állapota, használtsági foka alapján egyébként számításba kell vennie. A hiba felismerése az azzal kapcsolatos azon tényekről való tudomásszerzést jelenti, amelyek a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez szükségesek: egyes esetekben elegendő önmagában a hibajelenség észlelése (pl. hangok áthallása), más esetekben szakember bevonása is szükséges annak megvizsgálásához, hogy az adott hibajelenséget mi idézte elő (pl. padlásfeljáró penészedése, repedések megjelenése). Ebből következően a hiba felismerése a hibajelenség észlelése mellett a hiba okának ismeretét is feltételezi. Utaltak a Ptk.
  3. §
(2)bekezdése és 308/A. §
(1)bekezdése együttes értelmezése körében [21] arra, hogy a szavatossági igények elévülése nyugszik, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető. Ebből következően az elévülés nyugvásának megszűnése akkor következhet be, ha a jogosult az igénye érvényesíthetőségének helyzetébe kerül. Hivatkoztak a kereset előterjesztése előtt peren kívüli orvoslásra tett kísérleteikre, a
  1. [22] november 4-én kelt beadványukban foglaltakra, illetve a
  2. március 25-i levelükre, amely már tartalmazta a padlásfeljáró, a pergola és a hangszigetelés hibáit is. A homlokzati repedésekkel összefüggésben előadták, hogy a perbeli ingatlan új építésű, a [23] keresetet megalapozó repedések az ingatlan birtokbavételekor még nem látszódtak, hiszen az épület mozog („él"), amelyet több tényező (évszakok változása, hőmérséklet ingadozás, talajmozgás) befolyásol. Utaltak a perben kirendelt ... szakértő
  3. augusztus 18-i nyilatkozatára, ami az épület 2-3 év alatti konszolidációját támasztja alá. E miatt a hibás kivitelezés csak 2014 tavaszán vált előttük tényszerűvé, így addig az elévülés nyugodott, 2014 júniusában pedig már a perben is kérték a szakértő véleményét e hibákra vonatkozóan. Érvelésük szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 308/A. §
(1)bekezdését, amely szerint tartós használatra rendelt dolog esetében 3 év az elévülési idő, ha a hiba a
  1. §-ban meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető. Hivatkozásaik alátámasztására a 2018-2019-es állapotokról fényképfelvételek csatoltak (felülvizsgálati kérelem
  2. számú és
  3. számú mellékletek). A pergola kapcsán előadták, kezdetben bíztak a megegyezés lehetőségében, ezt a
  4. [24] március 25-i levelük is tükrözi, amelyet az alperesek március 28-án átvettek, és amely tartalmazza egyebek mellett az engedélyes tervben szereplő pergolával és padlásfeljáróval kapcsolatos igényüket is. Arra is hivatkoztak, hogy a 2013 szeptemberében benyújtott keresetükben és a
  5. április [25] 7-én tartott tárgyaláson is előterjesztették ezzel kapcsolatos igényüket, az alperesek jogi képviselője pedig egyebekben ezen tételek (pergola, padlásfeljáró) elkészültének hiányát el is ismerte. A padlásfeljáró kapcsán kifejtették, hogy annak tervtől eltérő és szigeteletlen voltát [26] szemrevételezéssel nem állapíthatták meg. A hibát 2014 elején észlelték, a
  6. júniusi szakvélemény még megfelelőnek minősítette azt, és csak a
  7. november 8-i tárgyaláson bemutatott fényképfelvételek láttán nyilatkozott a szakértő is akként, hogy a hiba „másik padlásfeljáró beépítésével orvosolható". Arra figyelemmel, hogy maga a szakértő sem tudta 2014ben, helyszíni szemlét követően megállapítani a hibát (a feljáró szigetelésének hiányát), ennek felismerése tőlük mint laikusoktól a birtokba lépésükkor nyilvánvalóan nem volt elvárható. E tekintetben is hivatkoztak a Ptk. 308/A. §
(1)bekezdésére. A cseréphéjazattal összefüggésben kiemelték, hogy szavatossági igényük alapja nem a [27] cserép színeltérése, hanem a cserép minősége és a tetőfedés hibás volta. Ez szintén nem volt egyszerű szemrevételezéssel felismerhető, az ingatlan beázása és annak rendszeressé válása jelezte a hibát, ám annak oka előttük - szakértelem híján - nem volt ismert. Utaltak ... szakértő
  1. március 19-i szakvéleményében írtakra („a szakszerűség hagy kívánnivalót maga után"), és az általuk 2017 márciusában csatolt, a hibát igazoló szakmai állásfoglalásra. Erre tekintettel szerintük e körben is időben került sor a kereset előterjesztésére. E mellett a tetőfedéssel kapcsolatban a
  2. január 2-i beadványukhoz csatolt, ... ácsmester [28] és tetőfedő szakember által készített véleményre hivatkoztak, amelyet alátámasztott ... alkalmazástechnikai vezető nyilatkozata is. A hangszigeteléssel összefüggő, a másodfokú bíróság által módosított marasztalás [29] tekintetében - annak egyértelműsége hiánya miatt - kifogásolták annak a jogerős ítélet rendelkező részében történt megfogalmazását („szükséges építőipari dokumentáció elkészítését követően") és azt is, hogy bár az eljárt szakértő szakvéleménye több ponton ellentmondó volt, azokat a pontosítások, kiegészítések nem oldották fel, a hangszigetelés terén szükséges szakkompetencia miatt általuk kért, e területen jártas szakértő kirendelésére nem került sor. A felperesek hivatkoztak továbbá az építési napló és a jótállási jegyek átadásának hiányára, [30] és fenntartották az első- és másodfokú eljárásban tett nyilatkozataikat. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását [31] célozta. Kiemelték, hogy az elő- és a végleges adásvételi szerződés megkötése is a tervdokumentáció ismeretében történt, a felperesek megtekintett állapotban vásárolták meg a perbeli ingatlant, és birtokba lépésük nem vitásan
  3. július 30-i időpontját követően a
  4. április 25-i keresetmódosításig nem érvényesítettek igényt - egyebek mellett - a felülvizsgálati kérelemmel érintett tételek tárgyában. A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel elöljáróban a felülvizsgálati eljárás [32] jellegével, jogi természetével összefüggésben az alábbiakra mutat rá. A felülvizsgálat szigorú eljárásjogi szabályok által szabályozott rendkívüli perorvoslat, nem [33] a per folytatása. A felülvizsgálati eljárásban kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által hivatkozott, konkrétan megjelölt jogszabálysértések vizsgálhatók. A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek meg kell jelölnie az álláspontja szerint a jogerős ítélet meghozatalakor a bíróság által elkövetett jogszabálysértéseket, ennek körében kötelező tartalmi elemként a megsértett jogszabályhelyeket, valamint annak kifejtését, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp.
  5. §
(2)bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/
  1. (II.15.) PK vélemény
  2. pontja és indokolása]. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel [felhívott PK vélemény
  3. pontja]. Lényeges, hogy a Pp.
  4. §
(2)bekezdéséből következően a felülvizsgálat tárgya: a jogerős [34] ítélet, amellyel szembeni eredményes felülvizsgálat alapja a Pp. 270. §
(2)bekezdésének és 275. §
(3)-
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően anyagi jogi jogszabálysértés, vagy eljárási szabálysértés lehet, utóbbi azonban csak akkor, ha az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bír. Mindezen túlmenően a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő az első-, illetve másodfokú eljárás során a fél által kifejtett indokokra történő puszta utalás, a félnek felülvizsgálati kérelmében indokait részletesen kell ismertetnie (BH1998.558.II.). Továbbá: a felülvizsgálati eljárásban nem lehet hivatkozni olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan tehát a fél az első-, és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott, így az nem volt egyik eljárás tárgya sem (EBH2002.653.II., BH2002.283.II., BH2002.447.II., BH2017.232.II.). A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének sincs helye, a Kúria a felülvizsgálati [35] kérelem elbírálása során kizárólag a rendelkezésre álló iratok alapján dönt [Pp. 275. §
(1)bekezdés]. A kifejtett felülvizsgálati korlátokra figyelemmel a Kúria a jelen felülvizsgálat során nem [36] vehette figyelembe a felperesek által a felülvizsgálati kérelem
  1. oldalán hivatkozott, a kérelemhez
  2. és
  3. számú mellékletként csatolt fényképfelvételeket, a felperesek utalása szerinti korábbi nyilatkozataikat (
  4. oldal), ugyanígy az építési naplóval és a jótállási jegyek kérdéskörével kapcsolatos hivatkozásaikat (
  5. oldal), továbbá nem vizsgálhatta - konkrét jogszabályhely megjelölése hiányában - a 11/
  6. (VI.22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet megsértését sem. A Kúria megjegyzi továbbá, hogy az eljárás során a felperesek jótállási és szavatossági [37] igényekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat, hivatkozásokat egyaránt tettek, felülvizsgálati kérelmük azonban jótállási igényt nem érintett, így a felülvizsgálati kérelmükben megjelölt, a 181/
  7. (XI.5.) Kormányrendelet jótállási jog jogosultjának személyéről rendelkező
  8. §
(2)bekezdésének a felülvizsgálati eljárásban nem volt relevanciája. Érdemben nem volt felülvizsgálat alá vonható továbbá a felpereseknek a hangszigeteléssel [38] kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozása sem. E tétel tekintetében a jogerős ítéletében a másodfokú bíróság sem állapította meg a felperesek igényének elévülését, rendelkezése a javítás konkrét módja (anyagmeghatározás) tekintetében tért el az elsőfokú bíróságétól. Ezzel összefüggésben a felperesek (felülvizsgálati kérelmük II. pontjában, 6-
  1. oldalakon) a perben kirendelt szakértő szakvéleményét több szempontból kifogásolták, ismételten összevetve azt az eljárt akusztikai szakértő megállapításaival, és sérelmezve, hogy a másodfokú eljárásban kiegészített szakvélemény sem adott egyes kérdésekre egyértelmű, értékelhető válaszokat, a szakértő nem volt figyelemmel az ingatlan adottságaira, az általa javasolt javítási mód következményeire (lakás alapterületének csökkenése, bútorszerelési és burkolási kérdések, stb.) valamint gazdaságossági szempontokra sem. Kifogásolták azt is, hogy - bár kérték „szakkompetenciával" rendelkező szakértő kirendelését - bizonyítási indítványuknak a bíróság a perben nem adott helyt. Mindezen hivatkozásaikhoz azonban sem a szakértő kirendelését, sem a szakvélemény [39] tartalmát, annak más bizonyítékokkal összevetett értékelését érintő jogszabályi (eljárásjogi) hivatkozást nem fűztek, e tekintetben megsértett jogszabályhelyet nem jelöltek meg, a felülvizsgálati kérelmükben e kérdéskörrel összefüggésben hivatkozott Ptk.
  2. §
(4)bekezdése (saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat) pedig a szöveges indokolásukban kifejtett álláspontjukhoz nem adekvát jogszabályi rendelkezés. Ezért a hangszigeteléssel kapcsolatos jogerős ítéleti rendelkezés érdemi felülvizsgálatára szintén nem volt lehetőség. Mindebből következően a felülvizsgálattal érintett, érdemben vizsgálható tételek a külső- és [40] belső repedésekkel, a pergola hiányával, a padlásfeljáróval és a cseréphéjazattal kapcsolatos szavatossági igények voltak. Ezekkel összefüggésben a felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme a padlásfeljárót érintő igény tekintetében alapos, a többi igény kapcsán nem megalapozott. A felülvizsgálat - és az első-, valamint a másodfokú peres eljárás - központi kérdése az [41] alperesek ez irányú hivatkozására tekintettel a felperesek szavatossági igényeinek elévülése volt. Tekintettel arra, hogy - a fentebb már jelzettekre is figyelemmel - a felülvizsgálat kizárólag [42] szavatossági igényeket érintett, ezek elévülésével összefüggésben a Kúria szükségesnek tartja az alábbiak általános rögzítését. Szavatossági igényt a fogyasztónak minősülő jogosultak a szerződés teljesítésének [43] időpontjától (a felperesek a nem vitásan 2011. július 30-i birtokba lépésüktől) 2 év elévülési időn belül érvényesíthetnek [Ptk. 308. §
(4)bekezdés]. Ugyancsak a teljesítéstől kell számítani a Ptk. 308/A. § szerinti jogvesztő határidőket (tartós dolognál 3 év, ennél hosszabb kötelező alkalmassági idő esetén az annak megfelelő - lakással kapcsolatban a 11/
  1. (VI.25.) ÉVM-IpM-KM-MÉMBkM együttes rendelet melléklete szerinti - időtartam), ami egyúttal azt is jelenti, hogy akár nyugszik, akár megszakad az elévülési idő, a jogvesztő határidő letelte (a jelen esetben:
  2. július 30.) után szavatossági igény egyáltalán nem érvényesíthető, figyelemmel a I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés (I. PGED) II. pontja utolsó mondatának hatályon kívül helyezésére is. További lényeges, a Ptk.
  3. §
(2)bekezdése szerinti anyagi jogi szabály, hogy ha a [44] jogosultak szavatossági igényüket menthető okból nem tudták érvényesíteni, akkor az elévülés nyugszik, és az igényt a nyugvásra okot adó akadály megszűnésétől számított egy év alatt kell érvényesíteni. Az „igényérvényesítés" fogalmi körével kapcsolatban a Kúria kiemeli, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint (EBH2003.853., BH2004.237.) e fogalom kifejezetten bírósági úton történő igényérvényesítést - azaz peresítést - jelent, e körben önmagában az írásbeli felszólítás nem elégséges. Ugyanakkor a kötelezetthez intézett írásbeli felszólítás a Ptk. 327. §
(1)bekezdése értelmében megszakítja az elévülést, amelynek adott esetben jelentősége lehet. A felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálható egyes tételek elévülését mindezen [45] jogszabályi rendelkezések figyelembevételével kellett vizsgálni, arra is tekintettel, hogy a felperesek menthető okként milyen tényt állítottak. A felülvizsgálattal érintett egyes tételek tekintetében a Kúria álláspontja a következő. [46] A külső és belső repedésekkel kapcsolatos szavatossági igényt a felperesek eredeti,
  1. [47] szeptember
  2. napján előterjesztett keresete nem tartalmazta. Ebben a körben a felperesek menthető okként arra hivatkoztak, hogy e hibák nem voltak észlelhetők, azokat csak 2014 tavaszán ismerték fel (felülvizsgálati kérelem
  3. oldal első bekezdés). A fentebb rögzített jogszabályi rendelkezésekből kiindulva - annak elfogadása mellett is, hogy
  4. július 30-tól
  5. „tavaszáig" a hiba fel nem ismerése miatt a felperesek akadályozottak voltak az ezzel kapcsolatos igényérvényesítésben - saját tényelőadásuk alapulvételével legkésőbb 2015 „tavaszán" keresetet kellett volna benyújtaniuk, illetve a
  6. szeptember 20-i eredeti keresetüket módosítaniuk kellett volna, és a külső, belső repedések javítása iránti perbeli igényt kellett volna előterjeszteniük. Ehhez képest a felperesek az első eljárási szakasz szünetelését követően folytatódó [48] eljárásban, a
  7. június 2-án tartott tárgyaláson (20.733/
  8. számú irat
  9. sorszámú jegyzőkönyv
  10. oldal) tettek nyilatkozatot jogi képviselőjük által („Kereseti kérelmem változatlanul fenntartom. Annyiban kívánom kiegészíteni, hogy az elmúlt tárgyalás óta elkezdett beázni a felperesek ingatlana, repedések is keletkeztek rajta. Egyelőre ezzel kapcsolatban csak tényt közlök."). A tényközlés nem azonos a perbeli igényérvényesítéssel, holott a repedések megjelenéséről jogi képviselőjük nyilatkozata szerint a felpereseknek ekkor már tudomása kellett legyen. Ezt az I. rendű felperes az ugyanezen a tárgyaláson (
  11. oldal) tett személyes nyilatkozatával is megerősítette: „Kb. másfél-két hete vettem észre, hogy az alsó szinten lévő WC-kézmosóban a fal repedezik, illetve ázás nyomait láttam. E fölött a felső részen egy fürdő-WC található, és valószínűnek tartom, hogy onnan ázhat ez az alsó rész. Nem tudom milyen okból, ezt még nem nézettük meg.", továbbá: „A gipszkarton mennyezet repedezik, és pereg is le róla a festék, vakolat ... [ ] ...szinte az egész ingatlan teljes felületén fellelhető ez a probléma. Egyébként ez a repedés probléma nem új keletű, hanem már szinte a kezdetektől fogva létezik.". A felperesek az idézett nyilatkozataikhoz képest ekkor a szakértő felé csupán annak [49] vizsgálatát indítványozták, hogy mi lehet a repedések oka, konkrét perbeli igényt azonban csak a
  12. április 25-i keresetmódosításukban - azaz az akadály megszűnését követő 1 éven túl érvényesítettek. A kezdetektől észlelt repedések esetén önmagában a hibajelenségről való tudomás léte elegendő kellett volna legyen az igényérvényesítéshez, amelyet a felperesek elmulasztottak. Erre tekintettel a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg a repedésekkel kapcsolatos igényérvényesítés elkésettségét elévülés okán. A pergolával kapcsolatos igényt a felperesek eredeti,
  13. szeptember
  14. napján [50] előterjesztett keresetlevele tartalmazta. E tekintetben a tervdokumentációhoz képest semmi nem épült meg, így a perbeli igény a pergola hiányán - és nem hibás megvalósításán - alapult. A hiányt a felpereseknek a birtokbavételkor észlelniük kellett. Erre a másodfokú bíróság helyesen utalt ítélete
  15. oldal utolsó és a
  16. oldal első bekezdésében. Az adásvételi előszerződésben és az adásvételi szerződésben is említett engedélyes tervdokumentáció fedőlapján a tervezett ikerház utcai homlokzati képe látható, amelyen a pergola jól kivehető. Birtokba lépésükkor a felperesek a pergola nyilvánvaló, azonnal érzékelhető hiányának ismeretében fogadták el az alperesek teljesítését a Ptk.
  17. §
(1)bekezdése szerinti jogfenntartás nélkül, így szerződésszegésből eredő igényt - ebből adódóan szavatossági igényt - e tétellel kapcsolatban utóbb már nem érvényesíthettek. A padlásfeljáró hibás teljesítésével összefüggésben a felülvizsgálat eredményeként a Kúria [51] azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a keresetlevél 5. számú mellékleteként a felperesek által csatolt 2013. március 25-i - az eljárás során mindvégig hivatkozott - írásbeli felszólítást, és ehhez képest a Ptk. 327. §
(1)bekezdésének sem tulajdonított jelentőséget. E felszólító levél a felperesek számára nyitva álló 2 év szavatossági (igényérvényesítési, elévülési jellegű) határidőn belüli, amely a Ptk. 327. §
(1)bekezdése értelmében az elévülést megszakította, ennek következtében az elévülési idő újrakezdődött. Így a
  1. szeptember 20-i keresettel történt igényérvényesítés elévülési határidőn belül történt. Ezért a másodfokú bíróság tévedett ezen igény elévülésének megállapításakor. A cseréphéjazattal kapcsolatos - nem pusztán a színeltérésre, hanem a tervtől való eltérésre [52] alapított - szavatossági igény tekintetében is a felpereseket terhelte [a Pp.
  2. §
(1)bekezdéséből adódóan] annak bizonyítása, hogy igényüket menthető okból nem tudták érvényesíteni. Ennek körében nem pusztán a menthető okot, hanem ezen oknak - mint a nyugvásra okot adó akadálynak a megszűnését (tényét és konkrét időpontját) is a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, figyelemmel arra, hogy az akadály megszűnésétől számított 1 év állt rendelkezésre a konkrét igényérvényesítésre (a fentebb kifejtettek szerint: perbeli igényérvényesítésre). A peres eljárás iratanyagából megállapíthatóan a cseréphéjazattal kapcsolatos igényt az eredeti kereset nem érintette, konkrét igényérvényesítés a
  1. április 25-i keresetmódosításban történt. Ekkor is - a szövegkörnyezetből adódóan - a tetővel kapcsolatos beázás problémakörében, a kéménnyel, héjazattal összefüggésben tettek említést először a felperesek ezen igényük ténybeli alapjáról, egyéb, konkrét tényállítást e körben nem adtak elő az eljárás során. A felülvizsgálati kérelmükben is (
  2. oldal IV. pont) a beázások rendszeressé válásához, („kiderült ekkor ...") kötötték a tetővel kapcsolatos problémák észlelését, a kéménygallér és a tetőfóliázás hibájával együtt. Mindebből következően a felpereseket terhelő konkrét tényállítás és annak bizonyítottsága hiányában a másodfokú bíróság érdemben helytállóan határozott úgy, hogy a felpereseknek a cseréphéjazattal kapcsolatos igénye is elévült. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében [53] kizárólag a padlásfeljáróval kapcsolatos rendelkezés tekintetében helyezte hatályon kívül, és hagyta helyben az elsőfokú bíróság e tekintetben érdemben helyes ítéletét a Pp.
  3. §
(4)bekezdése alapján, míg a felülvizsgálattal érintett további rendelkezések tekintetében a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Záró rész A felperesek felülvizsgálati kérelme kis részben volt eredményes, ezért a Pp. 270. §
(1)[54] bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdésének megfelelően kötelesek megfizetni az alperesek felülvizsgálati eljárási költségeit, amelynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése, valamint
(5)-
(6)bekezdései alapján állapította meg. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási [55] illetéket - a felülvizsgálat viszonylag csekély mértékű eredményességére figyelemmel egészét tekintve - a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a szerint az állam viseli. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  2. §
(1)bekezdésére figyelemmel tárgyaláson [56] kívül bírálta el. Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [57] Budapest,
  1. április
  2. . Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.