Bf.59/2019/19 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulat] miatt, mint többszörös visszaesőt 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a szabadságvesztés-büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A büntetésbe az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelenlevő képviselője útján a tényállás kisebb körű kiegészítése és a bűnösségi körülmények pontosítása mellett a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás súlyosítására tett indítványt. A vádlott védője jogorvoslati kérelmének megfelelően szólalt fel. [3] A vádlott

1. és
2. sorszám alatti beadványaiban bizonyítási indítványokat terjesztett elő. Kérte, hogy a másodfokú bíróság bizonyítékként értékelje és szerezze be a fogdai befogadásáról készült orvosi iratot azzal kapcsolatosan, hogy a sértett bántalmazása során keletkezett-e sérülése. Indítványozta a Kaposvári Törvényszék tárgyalási jegyzőkönyvéről készült hangfelvételek [4] [5] [6] [7] [8] beszerzését, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a sértett és a gyermekkorú tanú vallomása ellentmondásos. Ezen túlmenően új orvosszakértő kirendelésére is indítványt tett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel sérelmezett ítéletét a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.)
4. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A Be. 590. §

(2)bekezdése értelmében a felülbírálat kiterjedt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására is. A

(7)bekezdés szerint pedig a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket. A másodfokú bíróság a felülbírálat során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdésének a) pontjában írt okból részben megalapozatlan, mert hiányosan tartalmazza a vádlott korábbi elítéléseit. A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Be. 593. §

(1)bekezdésének

1. a)pontja szerint - az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján - a tényállást az alábbiak szerint egészítette ki: a vádlottat a Kaposvári Járásbíróság a 2013. március 6. napján jogerőre emelkedett 6.B.696/2012/5. számú ítéletével lopás vétsége miatt 200 óra közérdekű munkára ítélte. a Kaposvári Járásbíróság a 2013. július 8. napján jogerős 1.B.333/2013/7. számú ítéletével lopás vétsége miatt, mint visszaesőt 10 hó börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. a Kaposvári Járásbíróság a 2017. február 23. napján kelt 4.B.107/2016/24/2. számú ítéletével amely a Kaposvári Törvényszék 2.Bf.161/2017/3/II. számú határozatával 2017. május 18. napján emelkedett jogerőre -, mint többszörös visszaesőt lopás vétsége miatt 40 nap elzárásra ítélte. a sértett sérülései közül a vese és a húgyúti sérülések eredményeztek közvetett életveszélyt (Kaposvári Törvényszék 13.B.368/2018/30. számú tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldal, dr. szakértő szakértő). A vádlott korábbi, visszaesőként elkövetett bűncselekmény miatti jogerős szabadságvesztésre ítéléséből - a Nagyatádi Járásbíróság 2. szám alatti ítélete - 2017. október 8. napján szabadult, így az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig 3 év még nem telt el, ezért a vádlott a Btk. 459. § 31.
2. b)pontja alapján többszörös visszaeső. A fenti kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottá vált, így az - a Be. 593. §

(3)bekezdése értelmében - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A felülbírálat során a másodfokú bíróság észlelte, hogy a Kaposvári Törvényszék eljárási szabályt sértett, amikor a nyomozati iratok 123. oldalán található, gyk. tanú 5 vallomásáról készült kivonatot bizonyítékként értékelte. A Be. 358. §

(1)bekezdése szerint, ha e törvény másként nem rendelkezik, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási cselekményről írásbeli jegyzőkönyvet készít. A

(2)bekezdés

1. b)pontja pedig további kötelezettségként előírja - ha azt jogszabály elrendeli - kép- és hangfelvétel készítését, az eljárási cselekményről egyidejűleg végzett jegyzőkönyvezés mellett. Jelen ügyben is erről van szó, miután gyk. tanú 5 tanú a Be. 83. §
2. a)pontja alapján különleges bánásmódot igénylő személynek minősül, akinek a kihallgatásáról a Be. 88. §

(1)bekezdés d) pontja alapján kép- és hangfelvételt kell készíteni, ami azonban nem pótolja a jegyzőkönyvet. A Be. 360. §

(5)bekezdése előírja a kép- és hangfelvétel ügyiratok közötti kezelését, míg a

(8)-

(11)bekezdések további rendelkezéseket tartalmaznak arra az esetre, ha a kép- és hangfelvétel, illetve a jegyzőkönyv tartalma eltér egymástól. A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság a fentiekben írt rendelkezések betartása mellett a tanú kihallgatásáról kép- és hangfelvételt készített, a felvételt azonban nem csatolta az iratokhoz, és ezzel megsértette a Be. 360. §

(5)bekezdésében írt rendelkezést. Ugyanakkor a tanú kihallgatásáról jegyzőkönyvet - a Be. idézett rendelkezései ellenére - nem készített. A nyomozati iratok

1. oldalán található és
2. április
3. napján készült jegyzőkönyv a tanú vallomását nem tartalmazza, hanem csupán a tanúzási figyelmeztetéseket, valamint a kép- és hangfelvétel készítésére utalást. A tanú vallomásáról készült jegyzőkönyv helyett a nyomozó hatóság tagja
4. május 14-én a gyermekkorú tanú kihallgatásáról egy kivonatot készített, ami a nyomozati iratok
5. oldalán található. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Be. vonatkozó előírásai értelmében a nyomozó hatóság a tanú vallomását jegyzőkönyv helyett nem rögzítheti egy kivonatban akként, hogy a tanú által elmondottakból bizonyos általa fontosnak tartott részeket kiemel, bizonyos részeket pedig mellőz, miután ezzel a vallomás hitelességét torzítja. A nyomozó hatóság által a vallomásról készült kivonat nem tekinthető a gyermekkorú tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvnek, az bizonyítékként ebben a formában nem értékelhető. Helyette - jegyzőkönyv hiányában - a kép- és hangfelvétel tekinthető bizonyítéknak, annak a Be.
6. § rendelkezései figyelembevételével történő bemutatását követően. A törvényszék nem észlelte a részletezett eljárási szabálysértést, és a tanú vallomásáról készült kivonatot olvasta fel a tárgyaláson, majd az abban foglaltakat a tanú vallomásaként értékelte a bizonyítékok mérlegelése során. [9] Ezt az eljárási szabálysértést észlelve a másodfokú bíróság az ügyben bizonyítást és tárgyalás tartását rendelte el. Rövid úton beszerezte a tanú kihallgatásáról készült kép- és hangfelvételt, azt a tárgyaláson a Be.
7. §

(1)és

(2)bekezdéseinek megfelelően bemutatta, lejátszotta és ezzel gyk. tanú 5 vallomását a tárgyalás anyagává tette, így az bizonyítékként felhasználható volt. [10] A törvényszék a tényállást a vádlott tagadásával szemben alapvetően a sértett és gyk. tanú 5 vallomása, valamint a vallomásaikat alátámasztó tanúk vallomásai és az orvosszakértői vélemény alapján állapította meg. Helytállóan vetette el a törvényszék a vádlott védekezését, amelyben arra hivatkozott, hogy nem bántalmazta a sértettet, a sértett a lovasfogatáról leesve szenvedte el a sérüléseit. Az eljárás során kihallgatott tanúk, tanú 7 és tanú 1 egybehangzóan állították, hogy a vádbeli napon a délutáni órákban ......n, a ... utca .. szám alatti lakásban találkoztak sértettel. Ekkor a sértett ittas állapotban volt, de sérülést nem láttak rajta. Miután a sértett távozott, rövid idő, kb. fél óra elteltével már a közelben az utcán feküdt súlyos sérülésekkel. Tekintettel a sértett távozása után eltelt rövid időre kizárható, hogy a sértett az ........tól történő távozását követően hazament, otthon befogta a lovait, majd a lovaskocsiról leesve sérüléseket szenvedett el. [11] Ebből következően az .............ól történt távozása után a sértett bántalmazás áldozata lett. A bántalmazás elkövetője pedig - amint azt a sértett és a bántalmazását észlelő nevelt fia, gyk. tanú 5 vallotta - nem lehetett más, mint a vádlott . A sértett és gyk. tanú 5 vallomásában előadott bántalmazási módot támasztja alá az aggálytalan orvosszakértői véleménynek a sérülések keletkezési módjára vonatkozó része is. [12] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen vetette el a vádlott védekezését és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett a vádlott bűnösségére. Erre is figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott bizonyítási indítványait elutasította, mert attól nem várható a megállapított tényállást kétségessé tevő bizonyíték. [13] A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. Helytelenül értékelte azonban a vádlott többszörös visszaesői mivoltát a súlyosító körülmények között. A Btk. 89. §

(1)bekezdése alapján ugyanis a különös és többszörös visszaeső elkövetővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a felével emelkedik. Így a vádlottal szemben a többszörös visszaesői minősége súlyosabb büntetés kiszabására ad lehetőséget, ezért annak súlyosító körülménykénti értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Ezzel szemben a vádlott terhére kell értékelni, hogy a többszörös visszaesői minőségén túl is büntetett előéletű. A vádlott a

1. életévét még nem töltötte be, folyamatosan bűncselekményeket követ el, a jelen eljárásban elbírált cselekményét is röviddel a korábbi szabadságvesztés-büntetéséből történt szabadulása után hajtotta végre. A sértett brutális bántalmazására és a vádlott előéletére is figyelemmel arra lehet következtetni, hogy a vádlott bűnöző életmódot folytat, a vele szemben korábban alkalmazott büntetések nem vezettek eredményre. Személyében tehát fokozott társadalomra veszélyesség ismerhető fel. [14] Nem értékelte ugyanakkor az elsőfokú bíróság, hogy az elbírált cselekmény elkövetését a sértett jogszerűtlen magatartása váltotta ki. Az irányadó tényállás szerint a sértett ittasan bement a vádlott udvarába és megpróbálta onnan elkötni a vádlott által korábban talált kutyát. Magatartásán a vádlott joggal háborodott fel, és szólította fel a sértettet annak abbahagyására. Reakciója azonban túlment a jog által tolerálható határokon. A sértetti magatartás, sértetti közrehatás tehát lényeges, a vádlott javára értékelhető enyhítő körülmény. [15] Erre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. [16] A vádlottnak és védőjének az enyhítést célzó fellebbezése így megalapozott volt. [17] A másodfokú bíróság - a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlottal szemben alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó részében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [18] Az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdései alapján rendelkezett az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú eljárás befejezéséig előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról. [19] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján a vádlott köteles. Pécs,

1. február
2. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 13.B.368/2018/31/I. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.59/2019/
3. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal -
4. évi február hó
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke