A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.5/2020/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi március hó
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő végzést: A másodfokú bíróság az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 13.B.276/2019/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy mellőzi a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára utalást, továbbá az ítélet kelte helyesen
- december
- Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] A Pécsi Törvényszék a
- évi december hó
- napján kelt 13.B.276/2019/
- számú ítéletében vádlottat bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntette, közvetett tettesként és folytatólagosan elkövetett az 1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntette, közvetett tettesként és folytatólagosan elkövetett az 1978. évi IV. törvény 310. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(4)bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntette és az
- évi IV. törvény
- §-ában meghatározott bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre, 2 év közügyek gyakorlásától eltiltásra és 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a
- szeptember
- napjától
- június
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, a NAV Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, a zár alá vételt feloldotta, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott és védője jogorvoslati kérelmét kizárólag a
- évi XC. törvény (továbbiakban: Be.)
- §
(3)bekezdés a) pontja alapján, a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentette be. Ezért a másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal sérelmezett ítéletnek a Be. 590. §
(3)bekezdése alapján csak a fellebbezéssel támadott rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [6] A Be. 590. §
(5)bekezdés a),
- b)és
- c)pontja alapján azonban a korlátozott felülbírálat is kiterjed a Be. 607. §
(1)és 608. §
(1)bekezdésében felsorolt eljárási szabályok megtartására, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére, illetve a Be. 590. §
(7)bekezdése folytán - hivatalból - az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre. [7] A korlátozott felülbírálat alapja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás volt, miután annak megalapozottságát a másodfokú bíróság a Be. 591. §
(2)bekezdésének a) pontja értelmében - tehát ugyancsak a korlátozott fellebbezés folytán - nem vizsgálta. [8] A másodfokú bíróság a felülbírálat során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely miatt az ítéletet a Be. 607. §
(1)bekezdése, vagy a 608. §
(1)bekezdése alapján hatályon kívül kellett volna helyezni. [9] Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményének minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. [10] Helyesen járt el akkor is, amikor az elkövetés idején hatályban lévő törvényt alkalmazta, bár annak indokát nem adta. Amint arra a fellebbviteli főügyészség is helytállóan utalt, a vádlott magatartása üzletszerű volt, amely az elbíráláskor hatályos törvény szerint a költségvetési csalás minősítő körülménye. A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntethető, míg az elkövetéskor hatályos
- évi IV. törvény alapján az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás büntetési tétele kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. A halmazati szabályokra figyelemmel az elkövetés idején hatályos rendelkezések alapján kettő évtől tizenkét évig terjedő börtönbüntetés kiszabására van lehetőség, míg az elbíráláskor hatályos Btk.-t alkalmazva a büntetési tételkeret öt évtől tizenegy évet el nem érő szabadságvesztés. A büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezések szempontjából is az elkövetéskori törvény alkalmazása a kedvezőbb, hiszen a büntetési tételkeret kettő éves alsó határa helyett legkevesebb egy évi szabadságvesztés kiszabására nyílik lehetőség. Az öt éves alsó határnál pedig legkevesebb kettő évi szabadságvesztés szabható ki. Az elkövetéskor hatályos törvényben a középmértékre vonatkozó szabály még nem szerepelt. Ezek tehát azok az indokok, amelyek alapján helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az elkövetéskor hatályos büntető törvényt alkalmazta. [11] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel és azokat tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte. A büntetés kiszabásakor a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályokat alkalmazva a büntetési tételkeret alsó határánál kevesebb szabadságvesztést szabott ki, amely eltúlzottnak semmiképpen nem tekinthető. Kétségtelen tény, hogy a vádlott büntetés-elviselési képessége az orvosszakértői vélemény alapján csökkent, de nem kizárt. Az elsőfokú bíróság értékelt minden, a vádlott javára figyelembe vehető enyhítő körülményt, amikor az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés c) pontjának alkalmazásával szabta ki a büntetést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát az elsőfokú bíróság által kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés mértéke mind a büntetés általános, mind speciális célját szem előtt tartva szükséges, de egyben elégséges is a büntetési célok eléréséhez. Annak további enyhítése, vagy a büntetés próbaidőre történő felfüggesztése nem állna arányban a hasonló bűncselekmény miatt büntetett előéletű vádlott terhére megállapított cselekmények tárgyi súlyával, a költségvetésnek okozott több százmilliós kár nagyságával. [12] Következésképpen az enyhítést célzó fellebbezések nem voltak megalapozottak. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletének az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is megfelelnek a jogszabályban foglaltaknak. [14] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogorvoslattal megtámadott ítéletét a Be. 598. §
(2)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta, mégis azzal, hogy mellőzte a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára történő utalást, tekintettel arra, hogy az
- évi IV. törvény szerint az ítéletben erről nem kell rendelkezni. Észlelte továbbá azt is, hogy elírás folytán az ítélet kelte tévesen került feltüntetésre, ezért azt helyesbítette. P é c s,
- március
- Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 13.B.276/2019/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.5/2020/
- számú végzése folytán a
- évi március hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke