Mfv.10181/2019/7 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.181/2019/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke Dr. Gál Attila előadó bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperesek képviselője: Faragó & Wesztergom Ügyvédi Iroda . Wesztergom Judit ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: . Szekeres Zsolt ügyvéd A per tárgya: felmondás jogellenességének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Törvényszék 2.Mf.20.552/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.384/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.552/2018/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon alatt 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az állam javára 107.000 (százhétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] A felek
5. december 4-én munkaszerződést kötöttek, amely alapján az alperes felperest kereskedelmi vezető munkakörben alkalmazta kötetlen munkaidőben. A munkába lépés napja
6. január 1-je volt. A felperes munkabére 105.000 forint alapbérből, valamint a hírlapnagykereskedelemben megvalósult árushelyi (vevői) befizetések 1,5%ából állt. A munkaszerződés ... pontja szerint a munkaviszony rendkívüli felmondással megszüntethető, ha a munkavállaló a munkaadójának kárt okoz, vagy árt a jó hírének.
7. február 7-én a felek módosították a munkaszerződést, amelynek
8. pontja szerint a titoktartás: minden tudomására jutott és a munkaadóját érintő információt bizalmasan kezel, azt harmadik fél részére nem adja át semmilyen formában. A rábízott üzleti adatokat kiemelt figyelemmel kezeli, és tőle függően a védelméről gondoskodik. A munkaszerződés-módosítás a felperes személyi alapbérét bruttó 127.000 forintban állapította meg. A rendkívüli felmondásra vonatkozó rendelkezések eltértek az eredeti munkaszerződésben foglaltaktól. A felperes munkabére havi összegű alapbérből és a hírlapnagykereskedelemben megvalósult árushelyi befizetések 1,5%-ából állt, tehát idő- és teljesítménybér összekapcsolásával került meghatározásra. A jutalék összegét az alperes ügyvezetője állapította meg. Az alperes a felperes munkaviszonyát
9. július 28-án azonnali hatályú felmondással megszüntette. Az indokolás szerint „munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetését az a körülmény tette szükségessé, hogy a munkaadójáról rosszindulatú hírt terjesztett, mely szerint az alperes abba akarja hagyni a hírlappal való foglalkozást. Másrészről kollégájáról (P... Cs...) azt a hírt terjesztette a visszajelzések szerint, hogy „megy az olajiparba dolgozni". A terjesztett hírről P... Cs...
10. július 27-én kapott először visszajelzést. A terjesztett hírek a L... Zrthez is visszajutottak, amelyek az alperes neve negatív irányú megítélését is befolyásolhatták. Zs... L..., a L... Zrt. képviselőjének elmondása szerint terjednek a hírlapterjesztési tevékenység felszámolásáról szóló negatív hírek." A felperes a felmondást személyesen vette át, azonban feltüntette [8] [9] rajta, hogy az indokolással nem ért egyet. Az alperes
11. július hónapra a felperesnek munkabér címén 103.214 forintot, 3 napra járó szabadság címén 18.214 forintot, szabadságmegváltás címén 97.143 forintot kifizetett, azonban az erre a hónapra járó jutalékot nem.
12. júliusban a felperes jutalék alapját képező vevői befizetések összege 10.999.920 forint volt, és a munkaviszony megszüntetésekor 16 nap szabadságmegváltásra volt jogosult. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt munkabéren alapuló kártérítés címén a munka törvénykönyvéről szóló
13. évi I. törvény (Mt.)
14. §

(1),

(4)bekezdései alapján 343.539 forintot igényelt, valamint kérte a

1. július havi jutalékát, melyet 164.990 forintban határozott meg. 16 nap szabadság megváltását kérte 261.744 forint összegben, valamint kérte, hogy kötelezzék a perköltség viselésére az alperest. Keresetében előadta, hogy a felmondásban megjelölt okok megalapozatlanok, nem felelnek meg a világosság követelményének. A kötelezettségét nem szegte meg, valamint utalt arra is, hogy
2. július 28-án, a felmondást követően az alperes megszüntette a tevékenységét, és az ott foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonya megszűnt. Az utolsó hónapra járó bérét hibásan számfejtették, a jutalékot a vevői befizetések 1,5%-ában jelölte meg. Szerinte a szabadságmegváltásnál a távolléti díjat a jogviszony megszűnésekor megillető munkabér alapján kell megállapítani, ezért az alapbér és a teljesítménybér együttes összegéből kell azt kiszámítani. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felmondás világos, valós és okszerű. A felperes rosszindulatú információt kezdett el terjeszteni az alperesről, és ez a valótlan híresztelés az üzleti partnerekkel való kapcsolattartást negatívan befolyásolta, a jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette. A szabadságmegváltásnál nem kizárólag teljesítménybérezés került meghatározásra, hanem időbér is. Az időbér elérte az alapbér összegét, ezért a távolléti díj számítása esetén irányadó az Mt.
3. §

(3)bekezdése szerint a teljesítménybért figyelmen kívül kell hagyni. A jutalékkal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a felperest túlfizette, ezért arra nem jogosult. Viszontkeresetet terjesztett elő arra hivatkozva, hogy áttekintette a rendelkezésre álló jutalékszámítással kapcsolatos adatokat, és

1. januártól a felperes munkaviszonya megszüntetéséig 301.140 forint jogalap nélküli kifizetés történt, amelynek alaptalanságát a felperesnek fel kellett volna ismerni. [19] A felperes a viszontkereset elutasítását, és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.384/2017/
2. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítésként 343.539 forintot, elmaradt teljesítménybér címén 164.990 forintot, szabadságmegváltás címén 261.744 forintot, valamint rendelkezett a perköltség és illeték viseléséről. A viszontkeresetet a bíróság elutasította. A bíróság az ítéletében az Mt.
3. §

(1)bekezdésére, a 64. §

(2)bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §

(1)bekezdésére hivatkozott, feltüntette továbbá a Kúria Munkaügyi Kollégiumának

1. számú állásfoglalását is. Az indokolás szerint az alperes állította, hogy a felperes közvetlenül K... S...ral, Zs... L...val és V... M...val közölte azokat az információkat, amelyet a felmondás indokolásában megjelölt. A felperes állította, hogy Zs... L...tól, a L... Zrt. képviselőjétől szerzett tudomást néhány nappal a munkaviszonya megszüntetését megelőzően arról, hogy az alperes azt közölte a L... Zrt-vel, hogy felkívánja mondani a szerződést. A felperes előadása szerint a felmondás közlését megelőzően két nappal az alperes képviselői közölték az éjszakai műszakban dolgozókkal, hogy az alperes befejezi a hírlapárusi tevékenységét, és feltételezése szerint a szállítókon keresztül jutott ki másnap az ügyfelekhez ez az információ. K... S... a L... Zrt. logisztikai igazgatója, valamint Zs... L... tanúk vallomása nem támasztotta alá azt, hogy a felperestől közvetlenül vagy közvetve olyan információ jutott el a L... Zrthez, amely az alperes lapterjesztéssel kapcsolatos tevékenységét érintette. Meghallgatta a bíróság P... Cs...t és P... R... E...t tanúként (az alperesi törvényes képviselő fiait), akiktől hallott információkra alapította a törvényes képviselő a felperes jogviszonya megszüntetését. A bíróság szembesítette Zs... L...t és P... Cs...t. Zs... L... fenntartotta a szembesítés során is azt az állítását, hogy nem rendelkezett információval arról, hogy az alperes a hírlapterjesztés tevékenységét meg kívánja szüntetni. Sz... F... vallomása nem támasztotta alá az alperes azon állítását, hogy a kedvezőtlen hírek terjesztésében a felperesnek bármilyen szerepe lenne. V... M... tanú sem támasztotta alá azt, hogy a felperes azt közölte [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] volna, hogy P... Cs... „megy az olajiparba dolgozni". Mellőzte a bíróság az alperes indítványát a felperes által használt mobiltelefon-híváslistájának beszerzésére vonatkozóan, mert a híváslista adatai alapján a beszélgetések tartalma nem megállapítható. A jogkövetkezmények alkalmazásában az Mt.
2. §

(1),

(2)és

(4)bekezdését hívta fel. Az alperes nem vitatta, hogy

1. július hónapban nem fizetett jutalékot a felperesnek, és az általa szolgáltatott adatok alapján júliusban a jutalék alapját képező vevői befizetések összege 10.999.920 forint volt, a munkaszerződés szerint másfél százalék jutalék illette meg a felperest, ezért ennek összege 164.990 forint. Az egy havi távolléti díj összegét az Mt.
2. §

(1),

(4)bekezdése, 149. §

(1)és 150. §

(1)bekezdése alapján állapította meg azzal, hogy a munkaviszony megszüntetését megelőző 6 hónapban a munkabér mindkét eleme alapján számított távolléti díj összegét kell figyelembe venni az Mt. 82. §

(4)bekezdés szerinti igény megállapításakor, és a szabadság megváltásánál is. Ez alapján az egy havi távolléti díj 16.359 forintos napidíjjal számítva 343.539 forint, ugyanezen napidíjjal számítva 16 nap szabadságmegváltás pedig 261.744 forint. A viszontkeresettel kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy az ügyvezető számította ki, és határozta meg a felperest megillető jutalék összegét, és erről a felperes nem kapott elszámolást. Ilyen körülmények mellett a felperesnek nem kellett felismernie a jogalap nélküli kifizetést. Az alperes ezen igényét a törvényi határidő leteltét követően kívánta érvényesíteni, ezért a viszontkeresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék 2.Mf.20.552/2018/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rendelkezett a perköltség és a fellebbezési illeték viseléséről is. A törvényszék kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita megalapozott elbírálásához szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, és a rendelkezésre álló peradatok helyes értékelésével hozta meg döntését. A tényállás a felek jogviszonyának és a jogviszony megszűnésének kereseti kérelemben és viszontkeresetben érvényesített igények szempontjából hangsúlyos elemeit, mozzanatait, adatait rögzíti, ami egyben tükrözi azt is, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli igényekkel összefüggésben jogi szempontból mit tekintett leginkább hangsúlyosnak, relevánsnak. Az ítélet indokolásának a bizonyítási eljárás adatait nem hiánytalanul, hanem a bíróság által szükségesnek ítélt körben kell tartalmaznia, és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó megállapításait is csak a relevanciával bíró körben kell rögzíteni. Az ítélet a felek kérelmeihez kapcsolódóan rögzíti az eljárás során előadottakat, a figyelembe venni kért ténybeli és jogi hivatkozásokat is. [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] A fellebbezés azon hivatkozásai, melyben az alperes a pontos jegyzőkönyvezés, kiegyensúlyozott pervezetés elmaradását sérelmezi, a törvényszék nem tartotta szükségesnek értékelni, figyelemmel a Pp.
2. §

(3)bekezdésében és a Pp. 173. §

(3)bekezdésében foglaltakra. Rögzítette, hogy az alperes képviselője útján nyilatkozott úgy, hogy a felperes közvetlenül K... S...ral, Zs... L...val és V... M...val közölte azokat az információkat, amelyeket a felmondás indokolásában megjelölt. Az alperes hírlap-árusítási tevékenység megszüntetésével kapcsolatban Zs... L... - a L... Zrt. részéről - tanúként úgy nyilatkozott, hogy

1. július 26-án az alperes ügyvezetőjével és két fiával tárgyalt, mert az előző napokban olyan dolgok történtek, amelyek nem fértek bele a szerződéses jogviszonyba. Az alperes nem látott el mindent, amit a szerződés alapján el kellett volna látni, konkrétan az adott tevékenység ellátását megtagadta. A tanú elmondta, hogy a felperest tájékoztatta arról, hogy a tárgyalások az alperessel megrekedtek, és szakmai tanácsát kérte abban, hogy a probléma megoldódjon. P... R... E... tanúként úgy nyilatkozott, hogy
2. július 26-ai feszült hangú megbeszélés eredményeként közölték Zs... úrral, hogy a szállítási szerződést felmondják, amire azt közölte, akkor nyilván a L... Zrt. az összes szerződést fel fogja mondani. Ezt tudomásul vették, és törekedtek arra, hogy a hírlapterjesztés ne akadjon el, ezért még egy másik alvállalkozót is bemutattak Zs... úrnak. Az indokolásban elemezte, és idézte a törvényszék P... R... E..., V... M..., K... S..., P... Cs..., valamint Sz... F... tanúk vallomását. A vallomásokból megállapította, hogy nem támasztották alá az alperes azon állítását, hogy a felperes terjesztette a felmondás indokolásában foglaltak szerinti híreket. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy ha a hírek terjesztése nem valós, akkor azok a L... Zrt-hez nem is jutottak el, így az alperes megítélését nem tudták negatívan befolyásolni. Kitért rá a törvényszék, hogy a felmondás jogszerűségének vizsgálatához kapcsolódóan az elsőfokú bíróság megkísérelte mindenre kiterjedően feltárni a releváns körülményeket, Zs... L... és P... Cs... tanúkénti meghallgatására két alkalommal is sor került. Az, hogy a tanúk vallomásai ennek ellenére nem mindenben mutattak teljes átfedést, ez bizonyos tekintetben természetszerű, de semmiképpen nem a bíróság pervezetési hiányossága. Az elsőfokú bíróság döntése, ítéletének indokolása a Pp.
3. §

(1)bekezdésében foglalt követelményeknek megfelel. A távolléti díj számításánál az elsőfokú bíróság az Mt. rendelkezéseit helyesen alkalmazva - az alperes által nem vitatott számadatokkal - számítási hiba nélkül állapította meg a távolléti díjat, és ennek megfelelően marasztalta az alperest. A viszontkeresetet a peradatok okszerű értékelésével ítélte alaptalannak. Kiemelte, hogy a jutalékszámítás nem a felperes feladata és kötelezettsége volt, attól függetlenül, hogy a szükséges számlaadatok átmentek a keze alatt. A felperesnek nem kellett felismernie, hogy a jutalékát túlfizették, és a teljesítésigazolások hiányában pedig ellenőrizni sem tudta azt teljes pontossággal. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, és az elsőfokú bíróság új eljárásra új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint az eljáró bíróságok megsértették az Mt. 78. §

(1)bekezdését, 64. §

(2)bekezdését, a viszontkereset körében a 137. §

(3)bekezdését és az Mt. 150. §

(1)bekezdését. Megsértették továbbá a Pp. 3. §

(3)bekezdésében, a

1. §-ban és a
2. §-ban foglaltakat. A Pp.
3. §

(1)bekezdés és a 221. §

(1)bekezdés megsértésével kapcsolatban kifejtette, hogy sem az elsőfokú ítélet, sem a másodfokú ítélet nem rögzíti a döntés alapját képező teljes tényállást, nem rögzíti a munkaviszony megszüntetését megelőző eseményeket. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, és hiányzik a tényállás megállapítására lefolytatott bizonyítási eljárásban benyújtott bizonyítékok hiánytalan megjelölése, azok teljes körű értékelése. A bíróság nem értékelte P... Cs... és P... R... tanúk vallomásait, valamint a becsatolt okirati bizonyítékokat. Az elsőfokú ítélet a két tanú vallomását azért mellőzte, mert azok feltételezésen alapultak, és a felperes hírterjesztéséről a tanúknak közvetlen tapasztalata nem volt. Ezen vallomással szemben V... M... vallomását elfogadta, holott ő is csak hallomással rendelkezhetett. P... Cs... végig következetesen nyilatkozott a felmondás előzményeiről - Zs... L...val történt szembesítés során is -, ennek ellenére az elsőfokú bíróság meg sem említi a nyilatkozatát. A másodfokú ítélet hivatkozik P... Cs... vallomására, azonban a közel három oldalból a per szempontjából kevésbé releváns nyilatkozatot emel ki. P... Cs... egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a felperes magatartása vezetett a felmondáshoz. V... M... által elmondottak alapján biztosak voltak abban, hogy legalább egy esetben a felpereshez köthető az, hogy úgy szivárogtatott információt, hogy az munkáltatójának az erkölcsi és szakmai megítélését hátrányosan befolyásolta. Ugyanígy nyilatkozott az eljárás során P... R... tanú is.

1. március 22-én csatolt egy e-mail levelezést, amely szerint H... F... a L... Zrt. alkalmazottja megkereste a felperest azzal, hogy reggel egyeztessenek. A felperes a munkáltató hozzájárulása nélkül fogadta ezt a kérést, és megbeszélték, hogy másnap [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] egyeztetnek. Másnap délelőtt a felperes konkrét információt közölt a L... Zrt-nek, megjelölve az ellenérdekelt cég adatait, nevét, adószámát és cégjegyzékszámát is. Ez alapján a felperes már korábban tudott arról, hogy mi lesz a cég hírlapterjesztésével, és a L... Zrt-vel történő együttműködéssel. Közreműködött abban, hogy egy másik cég vegye át ezt a tevékenységet. Ezt a bizonyítékot sem az első- sem a másodfokú bíróság nem értékelte. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában hivatkozott a munkaszerződés ... pontjára, amely szerint a munkaviszony megszűnhet rendkívüli felmondással is, ha például a munkaadójának kárt okoz vagy árt a jó hírének. A felperes valótlan nyilatkozatai ártottak az alperes jó hírének, üzleti megítélésének, mely okozati összefüggést mutat az alperes által elszenvedett károkkal. Ebben a kőrben P... Cs... és P... R... tanúvallomását figyelmen kívül hagyta a bíróság, és az ítéletben hivatkozott munkaszerződési rendelkezés alkalmazását indokolás nélkül mellőzte. A bizonyítási eljárásnak a munkaszerződés ezen pontjában megfogalmazott követelményekre is ki kellett volna terjednie, mert a felmondás indokolása egyértelműen az alperes jó hírének megsértésén alapul. A munkaszerződés módosítás ... pontja szerint a felperest titoktartás terhelte, aki ezt megsértette, amelyet nem értékelt az ítélet. A bíróság szerint Sz... F..., V... M..., K... S... és Zs... S... tanúk vallomása nem támasztotta alá, hogy a felperes híreket terjesztett, azonban P... Cs... és P... R... E... ezzel ellentétes vallomásait nem fogadták el, mivel azok feltételezéseken alapulnak, és a felperes hírterjesztéséről közvetlen tapasztalattal nem rendelkeznek. P... Cs... és P... R... tanúk hamis tanúzásra történő figyelmeztetés mellett tették tanúvallomásukat, ezek nem feltételezések, hanem a valóságról tett nyilatkozatok voltak. A bíróság Zs... L... és P... Cs..., valamint P... R... vallomása közötti ellentétet nem oldotta fel. Érvelése szerint a felperes magatartása a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztette, és magatartása lényeges kötelezettségszegésnek minősült. Kereskedelmi vezetőként jelentős kötelezettségszegés volt ez, mert munkaköréből kifolyólag fokozott titoktartási kötelezettség is terhelte. A bíróságok a tények valótlanságáról nem győződtek meg, a felperes nyilatkozatai nem feleltek meg a valóságnak. Kérdésként merül fel hogy, ha a felperes Zs... L...tól a L... Zrt. képviselőjétől szerzett tudomást néhány nappal a munkaviszony megszüntetését megelőzően arról, hogy az alperes közölte a L... Zrt-vel, hogy felkívánja a szerződést mondani, akkor miért adott hitelt a harmadik fél közlésének, miért nem tisztázta azt az alperessel. Az ítélet indokolásában nem rögzítették, hogy a felperessel kapcsolatban egy programozott „dezinformációról" volt szó, amelynek tartalma bizonyította a felperes viselkedését, és a munkaszerződés ... pontjának megsértését. [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] A felperes nyilatkozataiban ellentmondások vannak, továbbá V... M... és Sz... F... tanúk vallomásaiban is felfedezhetők valótlanságok. Az ítéletek nem rögzítik a hangsúlyos adatokat, tényeket, így a jogi indokolás nem tényszerű. A feltárt adatok nem elegendőek a valóság megállapításához, szükséges a feltárt ellentmondások feloldása. A felperes minden olyan információ birtokában volt, hogy mely árus helyekről, milyen befizetések történtek, tudott arról is, hogy hol vannak esetleges elmaradások, amely során fizetési felszólításokat kell írni. Tisztában volt a kiállított számlák összegével, és tudott arról is, hogy a magasabb összegű számlák alapján határozták meg a jutalékát. Ezért a viszontkeresetet nem lehetett volna elutasítani. Az elsőfokú ítélet indokolása nem tért ki a kártérítésként az Mt.
2. §

(4)bekezdése alapján 343.539 forint elmaradt teljesítménybér, a július havi jutalék címén 164.990 forint, a 16 nap szabadságmegváltás címén 261.744 forint összegek meghatározására. A távolléti díj körében kifejtette, hogy az Mt. 137. §

(3)bekezdés alapján a felperes alapbére elérte a minimálbér összegét, így a teljesítménybért a távolléti díj számításánál figyelmen kívül kell hagyni. A bíróságok az eljárás során keletkezett bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelték, így megalapozatlan döntést hoztak. Az eljárás során sérült a felek „jogegyenlősége" azzal, hogy az eljárás lefolytatása alatt az ítéletben az ellentmondások nem kerültek feloldásra, így azok nem szólhattak az alperes mellett. A felperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem „elutasítását" kérte, az alperes perköltségre való kötelezése mellett. Kifejtette, hogy a bíróság teljes körű bizonyítást folytatott le arról, hogy a felmondás alapjául szolgáló információ honnan eredt, és milyen úton jutott el a felpereshez, annak valóságtartalmáról az alperes meggyőződött-e, és az indokolás azonnali hatályú munkáltatói felmondás alapjául szolgálhat-e. A viszontkeresettel kapcsolatban téves az alperes álláspontja, valamint a távolléti díj számítását is helytelenül értékeli. Kifejtette, hogy a közvetlenség elvéből következően nincs lehetőség a felülvizsgálati eljárás keretében arra, hogy a bíróság a meghallgatott tanúk szavahihetőségét vizsgálja, vagy e körben tegyen megállapítást. A Kúria döntése és jogi indokai [71] [72] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 275. §

(1)bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye, a

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja (1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont). A Kúria ezen pontok alapján értékelt felülvizsgálati érvelések szerint vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet. Az alperes a felperes munkaviszonyát az Mt. 78. §

(1)bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondással szüntette meg. A perben az alperest terhelte (Mt. 64. §

(2)bekezdés) a bizonyítás azzal kapcsolatban, hogy a felperes valótlan hírt terjesztett a cégről és kollégájáról, valamint ezek a hírek a L... Zrt-hez visszajutottak, és ez alapján az alperest negatívan ítélték meg. A bírósági eljárásban az alperes - képviselője útján - a tanácselnök kérdésére nyilatkozott: „P... E... az alperes ügyvezetője, P... Cs... és P... R... az ügyvezető fiai. Az alperes állítása az, hogy a felperes közvetlenül K... S..., illetve Zs... L... részére közölte azokat az információkat, amelyeket az alperes a felmondásában megjelölt, illetve V... M...val is közölte ezeket és rajta keresztül is kikerült a cégtől ez az információ." (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M. 384/2017/...). Az alperes ellenkérelmében - állítása igazolására - P... Cs..., P... R... E..., V... M..., K... S... és Zs... L... tanúkénti meghallgatását kérte. Az alperes által következetesen megjelölt három személy volt az, akinek a felperes közvetlenül információt szivárogtatott ki, tehát az ő tanúvallomásuk támaszthatja alá, hogy az indok valós és tényszerű-e. A bizonyítási eljárás során a bíróság meghallgatta az alperes által indítványozott tanúkat, valamint Sz... F...et. Az alperes által megjelölt, közvetlen információval rendelkező tanúk közül (K... S..., Zs... L..., V... M...) egyik sem támasztotta alá azt, hogy a felperestől az alperessel kapcsolatban olyan információ jutott volna el a L... Zrt-hez, amely a lapterjesztéssel kapcsolatos tevékenységét érintette volna. P... Cs... és P... R... E... tanúk vallomása nem közvetlen [81] [82] [83] [84] [85] [86] tapasztaláson alapult, azaz nem hallották, hogy a felperes információt ad át az alperesről. A két tanú a felperes jelenlétében megemlítette, hogy „P... Cs... elmegy az olajiparba dolgozni". Ezt később V... M...tól hallották vissza, aki azonban nem támasztotta alá azt, hogy ezt vele a felperes közölte. Alperes ennek ellenére vonta le azt a következtetést, hogy valószínűleg a felperes volt az, aki esetlegesen információkat vitt ki a cégről. A másodfokú bíróság ítéletében a tanúvallomásokat és nyilatkozatokat pontosan idézve - jegyzőkönyv és oldalszám szerint is megjelölve - külön-külön értékelte, és helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a tanúvallomások nem támasztották alá azt az alperesi állítást, hogy a felperes negatív híreket terjesztett az alperesről. Ebből következően nem lehet valós az sem, hogy a negatív hírek visszajutottak a L... Zrt-hez, és az alperes megítélését negatívan befolyásolták, tehát a felmondás indoka nem valós, ezért nem jogszerű. Az alperes állítása szerint a bíróság nem értékelte azt az okirati bizonyítékot, amelyet

1. március 22-én csatolt be. Ez egy e-mail levelezés, amely a H... F... L... Zrt. alkalmazottja és a felperes között történt. A hivatkozott üzenet szerint H... F...
2. július 26-án 21 óra 51 perckor azt az üzenetet küldte a felperesnek, hogy „reggel beszéljünk". 21 óra 59 perckor a felperes válaszolta, hogy „hívj", majd 22 órakor H... F... válaszában „már mint reggel, mikor?". 22 óra 03 perckor a felperes azt írta, hogy „8,30 után".
3. július 27-én 9 óra 47 perckor a felperes a következő e-mailt küldte „Szia F.... Előzetesen néhány információ az új céggel kapcsolatosan: C... Ktf. cégjegyzékszám: ....., adószám: ......., székhely: ... S...., B... utca ... S..." (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.384/2017/... beadvány A/
4. melléklet). Zs... L... tanúvallomásában előadta, hogy
5. július 26-án az alperes ügyvezetőjével és két fiával tárgyalt, mivel az előző napokban olyan dolgok történtek, amik nem fértek bele a szerződéses viszonyba. Olyan szakmai problémák merültek fel, hogy az alperes nem látott el minden tevékenységet, amit a szerződés alapján el kellett volna látnia, konkrétan ezen tevékenységek ellátását megtagadta. Ezen túlmenően tarifatárgyalási igénye is volt. Az egyeztetés során az alperes részéről elhangzott, hogy az egyeztetést követő
6. napot követően a hírlapterjesztési tevékenységet beszüntetik, de ekkor már a megegyezésnek nem látszottak esélyei, így váltak el ennek a megbeszélésnek a végén (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.384/2017/...). A tanú még aznap este telefonon felhívta a felperest, és szakmai tanácsot, segítséget kért tőle arra tekintettel, hogy a tárgyalások az alperessel megrekedtek. Elmondta, hogy meddig jutottak a tárgyalásai, és hogy az alperes nem fogja ezt a tevékenységet folytatni, neki nagyon rövid időn belül megoldást kell találnia. (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.384/2017/... számú jegyzőkönyv ... oldal). [87] [88] [89] [90] [91] [92] [93] [94] Az e-mail időpontjából, annak tartalmából megállapítható, hogy ez az e-mailváltás azután történt, hogy a felperestől Zs... L... segítséget kért azzal kapcsolatban, hogy a hírlapterjesztési tevékenységet egy másik cég vegye át, mert az alperes azt nem vállalja. Nem támasztja tehát alá alperes elméletét, hogy a felperes híresztelése volt a L... Zrt-vel történő üzleti kapcsolatra negatív hatással. Az alperes alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában megjelölte a munkaszerződés ... pontját - mely szerint a munkaviszony megszüntethető, ha a munkaadónak kárt okoz vagy árt a jó hírének - azonban a bizonyítási eljárás erre nem terjedt ki. Az elsőfokú ítélet indokolásának
7. bekezdésében a tényállási elemek között szerepel az első,
8. december 4-én megkötött munkaszerződés, amelynek a ... pontja az alperes által előadottakat tartalmazta. A felek - vélhetően téves, elírt dátummal - a
9. december 4-én kötött szerződést módosították, amelynek a dátuma „Gy.., 201.02.07.". A munkaszerződés átvételének időpontjából

(2017), illetve abból, hogy a felek

1. január 1-től változtatja a munkaszerződést, a munkaszerződés módosításának dátuma vélhetően
2. február 7-e. A módosított munkaszerződés a felperes személyi alapbérét
3. február 1-től módosítja, majd
4. január 1-től kezdődően ismét rögzíti a feltételeket. A módosított munkaszerződés teljes körű.
5. január 1-től a
6. pont az Mt.
7. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján rendkívüli felmondást szabályoz. Ezek a pontok a következők: - a munkaviszony megszűnik rendkívüli felmondással is, - a munkaterületnek munkaidőben történő igazoltan elhagyása miatt, - egy nap igazolatlan mulasztás miatt, - munkaidőben észlelt ittasság miatt vagy munkavégzést befolyásoló egyéb alkalmatlanság miatt (például gyógyszerhatás), - valamint, ha a kiadott munka ellenőrzésekor megállapításra kerül, hogy a végzett munka nem megfelelő. A módosított munkaszerződésben már nem volt benne az az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló ok, hogy „a munkáltatójának kárt okoz vagy árt a jó hírének", ezért a bíróságnak arra nem kellett kitérni. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásának 6. bekezdésében feltüntette, hogy a rendkívüli felmondásra vonatkozó rendelkezések eltértek az eredeti munkaszerződésben foglaltaktól. A módosított munkaszerződés ... pontjában a titoktartási kötelezettséget rögzítették. A bizonyítási eljárás alapján a bíróságok jogszerűen állapították meg, hogy a felperestől nem származott olyan információ, amely az alperest hátrányosan érintené, ezért e kötelezettségét a felperes nem szegte meg. A bíróság az eljárás során a nyilatkozatok és tanúvallomások közötti ellentmondást próbálta feloldani, Zs... L...t és P... Cs...t két alkalommal is meghallgatta, szembesítette őket, azonban ez nem vezetett eredményre. A távolléti díj számításával kapcsolatosan az alperes alaptalanul állította, hogy a távolléti díj meghatározásakor az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén csak az időbérrészt kell figyelembe venni. [96] Az Mt. 148. §

(1)bekezdés szerint a távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (

1. §), pótlékátalány (
2. §), az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér (
3. §) és bérpótlék (
4. §) figyelembevételével kell megállapítani. [97] Az alperes által hivatkozott Mt.
5. §

(5)bekezdése (tartalma alapján helyesen 150. §

(5)bekezdése) szerint a távolléti díj meghatározásakor az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén az időbérrészt a 148. §

(1)bekezdés a) pontjában megfelelő alkalmazással kell figyelembe venni. [98] A 148. §

(4)bekezdés szerint a távolléti díj megállapításakor az

(1)bekezdés szerinti összegeket - a

1. §-tól -
2. §-ban foglaltaknak megfelelően együttesen kell figyelembe venni. [99] Nem megalapozott az alperes hivatkozása az Mt.
3. §

(5)és 137. §

(3)bekezdésére. A felperes nemcsak teljesítménybérben részesült, hanem időbérben is, és ebben az esetben a távolléti díjat az alapbér és a teljesítménybér együttes összegével kell számítani. A munkaviszony megszüntetést megelőző hat hónapban a munkabér mindkét elemét figyelembe kell venni. [100] Az alperes az ügy irataihoz csatolta a felperes

1. februártól
2. júliusig (hat hónapra visszamenő) bérjegyzékét. Az alperes által megadott adatok alapján a felperes egy napra eső távolléti díját 16.359 forintban jogszerűen határozta meg (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.384/2017/...). [101] Az egy napra járó távolléti díj alapulvételével számította a 16 nap szabadságra járó díjat, továbbá az egy havi távolléti díjnak megfelelő összeget. [102] Az elsőfokú bíróság döntésében pontosan levezette a távolléti díjjal kapcsolatos jogszabályi hivatkozásokat, illetve a számítás módját, és erre a törvényszék a jogerős ítéletében kitért. [103] Az elsőfokú bíróság az Mt.
3. §

(1)és

(4)bekezdése alapján hozott döntését részletesen megindokolta, és ezzel a törvényszék is egyetértett. [104] Részletes indokát adta az elsőfokú bíróság a

1. július havi jutalék számításának, annak jogalapját és a számítási módszert feltüntetve. Az érintett hónapban a vevői befizetések összege 10.999.920 forint volt, amelynek a 1,5%-a 164.990 forint. [105] Az Mt.
2. §-a szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabér 60 napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalóknak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismerni vagy azt maga idézte elő. A viszontkeresettel kapcsolatban az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt.
3. §-át nem jelölte meg jogszabálysértésként, annak részletes indokát nem adta, így a felülvizsgálati eljárásban ennek vizsgálatára nem volt mód. [95] [106] A bíróságok a tényállást a felek előadásának, és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapították meg, rögzítve annak az igényérvényesítés szempontjából hangsúlyos elemeit, és a bizonyítási eljárás adatai között mérlegelve a döntés szempontjából relevánsnak ítélt körben tüntették fel azokat. A bizonyítékokat a maguk összességében értékelték, és meggyőzésük szerint bírálták el. A törvényszék az ítélet indokolásában előadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, a hivatkozott jogszabályokat, részletesen kitért az alperes fellebbezésében foglaltakra, az ítéletet megalapozottan, kellő részletességgel indokolta. A bíróság a jogvita eldöntése érdekében a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítási teherről a feleket tájékoztatta. Megállapítható, hogy nem sérült a Pp.
4. §

(3)bekezdése, a Pp.

1. §, valamint a
2. §-ában foglaltak. [107] Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem a jogszabály megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [108] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §

(1)bekezdésén alapul, melynek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja alapján határozta meg. [109] Az illeték mértékének a megállapítása a 770.000 forint kereseti és 301.000 forint viszontkereseti eljárási illeték alapulvételével az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §

(1)és

(3)bekezdésén alapul, a viselése pedig a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. és
3. §-án alapul. [110] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
4. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el. [111] Az ítélet ellen a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye fellebbezésnek. Budapest,

1. március
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő