Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf......./2019/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hajdú Sándor Lóránt ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek a képviselő (....) által képviselt alperes neve (.....) alperes ellen formatervezési mintaoltalom bitorlásának megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- július
- napján kelt 3.P....../2018/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa összegű szabadalmi ügyvivői munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság 3.P....../2018/
- számú ítéletével a keresetet elutasította, mert a ..... lajstromszámú, „Palack" megjelölésű formatervezési mintaoltalom
- mintáját, amire a felperes az alperesi bitorlást alapította a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a bejelentés napjára visszaható hatállyal megsemmisítette, így a felperesnek elenyészett az a joga, aminek alapján az alperessel szemben felléphetne. [2] A törvényszék a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 248.920 forint perköltséget, ami a 24/2004. (VI. 30.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján megállapított mérsékelt szabadalmi ügyvivői munkadíjból és 27% általános forgalmi adóból áll. Az alperes perköltségigényét áfával együtt 707.840 forintban jelölte meg, amiből 14 munkaóra felszámításával 497.840 forint a szabadalmi ügyvivői díj, a fennmaradó összeg pedig a korábban eljárt ügyvéd munkadíja. Az elsőfokú bíróság a munkadíj összegét az ügy bonyolultságával és a kifejtett tevékenységgel arányosan mérsékelte. Rögzítette, hogy az alperes szabadalmi ügyvivője összesen 4 tárgyaláson jelent meg és 3 beadványt nyújtott be, amelyek egyike sem tartalmazott érdemi védekezést:
- június 1-jén a megsemmisítési eljárás megindítását,
- március 9-i beadványában a korlátozás tényét, majd
- június 26-án a költségigényét jelentette be. A tárgyalások részben felfüggesztésre vagy halasztásra kerültek. Ezért az elsőfokú bíróság mindösszesen 7 munkaórát fogadott el, ami a 28.000 forint + áfa óradíjjal számolva 248.920 forintot tesz ki. Az ezt meghaladó perköltségigényt azonban eltúlzott találta, a korábban felmerült ügyvédi költséget pedig nem látta megítélhetőnek. [3] A döntés ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen a határozat perköltségre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését indítványozta, másodlagosan az ítélet részbeni megváltoztatását és a perköltség 70.000 forintra történő mérséklését kérte. Utalva a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény
- §
(5)bekezdésére hangsúlyozta, hogy a költségigény kizárólag költségjegyzék útján számítható fel. Sérelmezte, hogy az alperes ilyet nem terjesztett elő, hanem a tárgyaláson csak bejelentette az igényét és bemutatta annak okirati bizonyítékait, így a számlákat és a megbízási szerződést vállalva azoknak még aznap elektronikus úton való benyújtását. Érvelése szerint a jogszabályi előírásnak nem megfelelő költségigényt hatálytalannak kell tekinteni. Másodlagos kérelmét a megállapított szabadalmi ügyvivői díj eltúlzott voltára alapította. Rámutatott, hogy a jelen eljárásban különleges szakértelmet igénylő tevékenységet a szabadalmi ügyvivő nem fejtett ki, emiatt nem indokolt az elsőfokú bíróság által elfogadott 28.000 forint + áfa összegű óradíj alkalmazása. Álláspontja szerint az IM rendelet 3. §
(3)bekezdése az irányadó, aminek alapján a 7 munkaóra értéke összesen 70.000 forintban határozható meg. [4] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. [5] A másodfokú bíróság a Pp. 253. §
(3)bekezdése szerint eljárva a döntés perköltségre vonatozó rendelkezését bírálta felül, azonban fellebbezés hiányában nem érintette a keresetet elutasító rendelkezést, így ebben a részében az ítélet jogerős. [6] A fellebbezés nem alapos. [7] Az elsőfokú bíróság perköltséget illető döntésével és indokaival a másodfokú bíróság egyetértett. [8] A tárgyi perben keresetlevelét a felperes
- március
- napján terjesztette elő, ezért az eljárásban a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény, azaz a régi Pp. szabályait kellett alkalmazni. Az ügyben
- július
- napján tartott utolsó tárgyaláson az alperesi képviselő megjelent és bejelentette a bruttó 707.840 forint iránti perköltségigényét, ennek alátámasztására felmutatta az alperes részéről kiállított számlákat, amelyeket ugyanezen a napon a megbízási szerződéssel együtt elektronikus úton eljutatott a bírósághoz. [9] Minthogy az irányadó Pp. nem írta elő a jogi képviselővel eljáró fél számára, hogy perköltségigényét kizárólag költségjegyzék útján számíthatja fel, alaptalanul hiányolta ezt a felperes. Ebből következően nem történt a támadott rendelkezés hatályon kívül helyezését megalapozó lényeges eljárási szabálysértés, mert megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor a perköltség igazolására az alperes által felmutatott, majd még a tárgyalás napján csatolt iratokat elfogadva a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján rendelkezett a pernyertes alperesnek járó perköltségről. [10] A döntés részbeni megváltoztatására sem látott indokot a másodfokú bíróság, ugyanis a törvényszék helyesen mérlegelte, hogy az alperes által megjelölt 14 munkaóra nem áll arányban a ténylegesen elvégzett szabadalmi ügyvivői tevékenységgel, hanem annak alapján legfeljebb 7 munkaóra számítható fel. A csatolt megbízási szerződésben megállapított 28.000 forint + áfa mértékű ügyvivői munkadíj megfelel az iparjogvédelmi tárgyú ügyekben kikötött szokásos díjnak, ekként tévesen minősítette azt eltúlzottnak fellebbezésében a felperes. Az így meghatározott 248.920 forint perköltség további mérséklésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget, ennek okán a felperes másodlagos fellebbezési kérelme sem foghatott helyt. A másodfokú bíróság annyiban pontosítja az elsőfokú határozatot, hogy helyesen a 24/2004. (VI. 30.) IM rendeletnek nem a 3. §
(6)bekezdése, hanem a 2. §
(3)bekezdése volt az alkalmazott jogszabályhely. [11] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdésének alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. [12] Az eredménytelen fellebbezés miatt a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §
(1)bekezdése folytán a felperes köteles megfizetni az alperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó szabadalmi ügyvivő 24/2004. (VI. 30.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései alapján megállapított, áfával növelt munkadíját foglalja magában, arra tekintettel, hogy a megbízási szerződés nem tartalmazott kifejezett megállapodást a másodfokú eljárásra vonatkozóan. Budapest, 2020. március 12. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. bíró Dr. Mózsik Tímea s.k. bíró előadó