A határozat elvi tartalma: Ha a bíróság a halmazati büntetést alkotmányellenesnek minősített jogszabály alkalmazásával szabta ki, annak jogalapját - a jogerős ítéletben alkalmazott Btk. alapján, de az alkotmányellenes jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával - meg kell változtatni, és vizsgálni kell, hogy az új büntetési tételkeretek között a büntetés eltúlzottan súlyos-e. Amennyiben nem, úgy pusztán a büntetési tételkeret változása miatt nem kell szükségszerűen a büntetést is mérsékelni. KÚRIA Bfv.III.1.551/2014/4.szám A Kúria Budapesten, a 2015. év tanácsülésen meghozta a következő április hó 20. napján tartott í t é l e t e t: A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - az I. rendű terhelt vonatkozásában, a Be. 416. §
(1)bekezdés e) pontja alapján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 19.B.XI.1398/2011/
- számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 32.Bf.7260/2012/
- számú ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában annyiban változtatja meg, hogy a büntetést az
- évi IV. törvény
- §-ának
(3)bekezdése alapján tekinti kiszabottnak. Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben azonos tartalommal újabb felülvizsgálati indítvány nem nyújtható be. I n d o k o l á s A Budai Központi Kerületi Bíróság a
- november 30-án kelt 19.B.XI.1398/2011/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli rablás bűntettében, melyekből egy eset kísérlet [
- évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. -
- §
(1)bekezdés], 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében [korábbi Btk. 313/C. §
(1)bekezdés b) pont,
(2)bekezdés b) pont és
(8)bekezdés], készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében [korábbi Btk. 313/C. §
(7)bekezdés a) pont és
(8)bekezdés], valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettének kísérletében mint bűnsegédet [korábbi Btk. 313/C. §
(1)bekezdés b) pont,
(2)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont és
(8)bekezdés]. Ezért az I. rendű terheltet halmazati büntetésül börtönbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte. 7 évi Ugyanakkor a terheltet az ellene további egy rendbeli készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége [korábbi Btk. 313/C. §
(7)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék a
- június 13-án kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett 32.Bf.7260/2012/
- számú határozatával az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be.
- §
(2)bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. §
(1)bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (BF.1614/2014/1.). Indítványában utalt az Alkotmánybíróság 23/
- (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény
- július
- és
- június
- napja között hatályos
- §
(4)bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény
- július
- napjától hatályos
- §
(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. §
(6)bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. Az indítvány ezt követően kiemelte, hogy jelen ügyben az eljárt elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - a másodfokú bíróság által nem érintetten - kifejtette, miszerint a terhelt terhére rótt cselekmények közül több mint három a korábbi Btk. 137. § 17. pontjában felsorolt személy elleni erőszakos bűncselekmény, ennélfogva a bűnhalmazatban lévő cselekmények legsúlyosabbikának büntetési tétele a korábbi Btk. 85. §
(4)bekezdése alapján a kétszeresére emelkedik. Ezért a büntetést két évtől tizenhat évig terjedő büntetési tételkeretek között szabta ki, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték a Btk. 83. §
(2)és
(3)bekezdése alapján 9 évi szabadságvesztés volt. A terhelt az ennek figyelembevételével kiszabott büntetését jelenleg is tölti, így a hivatkozott alkotmánybírósági határozat következményeképp a Legfőbb Ügyészség hivatalból köteles a felülvizsgálati indítvány benyújtására. A Legfőbb Ügyészség utalt rá: a felülvizsgálati indítványt ilyen esetben a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondata alapján az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A konkrét esetben azonban a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos törvény további, az elkövetéskor még nem létező minősítő körülményt tartalmaz a terhelt terhére rótt rablási cselekmények vonatkozásában, nevezetesen: a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére való elkövetést [Btk. 365. §
(3)bekezdés g) pont]. Ezzel a halmazatot alkotó legsúlyosabb cselekmények büntetési tétele, és így a halmazati büntetésként kiszabható büntetés mértékének felső határa is emelkedne, annak ellenére, hogy a pénzforgalom elleni bűncselekmények köre szűkülne. Ezért a jelen ügyben - mint a kedvezőbb elbírálás lehetőségét biztosító törvényt - az elkövetéskor hatályos Btk.-t kell a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor is alkalmazni, értelemszerűen az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett. Ebből következően az alkalmazandó büntetési tételkeret 2-12 évre, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték pedig 7 évre csökken. Ennek ellenére azonban - a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt nem is eltúlzott, így a büntetési célok elérése érdekében változatlanul indokolt. Ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. §
(2)bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, hogy az I. rendű terhelt szabadságvesztés büntetését a korábbi Btk. 85. §
(2)-
(3)bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályában tartsa fenn. A felülvizsgálati indítványra a terhelt és védője nem tett észrevételt. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány alapos. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján felülvizsgálati indítványnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg. Jelen esetben e feltételek maradéktalanul teljesültek. Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatában a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. §
(4)bekezdésének alkalmazását kizárta, a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény
- július
- napjától hatályos
- §
(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A konkrét ügyben az I. rendű terhelt terhére rótt cselekmények közül a 4 rendbeli rablás bűntette a korábbi Btk. 137. § 17. pontjában felsorolt személy elleni erőszakos bűncselekmények körébe esik. Így az eljárt bíróságok az 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. §
(4)bekezdés első mondatának alkalmazásával a büntetést kettő évtől tizenhat évig terjedő büntetési tételkeretek között szabták ki, mely büntetését a terhelt jelenleg is tölti. Ezért a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségének megfelelően, indokoltan nyújtott be a terhelt javára felülvizsgálati indítványt, amit a Kúriának a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondatát alkalmazva kellett elbírálnia. Az ennek alapján alkalmazandó jogszabály kérdését illetően azonban a Kúria eltérő indokolással látta alaposnak a felülvizsgálati indítványban kifejtetteket. Az alapügyben eljárt bíróságok az alkalmazandó jogszabályt illetően nem voltak választási helyzetben, hiszen a
- évi C. törvény még a másodfokú - jogerős - elbírálás idején sem lépett hatályba. Így az eljárt bíróságok értelemszerűen a két törvény, a korábbi és az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseit sem vethették össze. Az eltérő büntető törvények időbeli hatályának vizsgálata az adott esetben kizárt volt, csak az
- évi IV. törvény alapján bírálhatták és bírálták is el a terhelt cselekményeit. A felülvizsgálati indítvány pedig e törvény alkalmazását, a terhelt bűnösségének megállapítását, a cselekmények jogi minősítését nem tette vitássá, arra - a fentiekre tekintettel - oka sem lett volna. A legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványa kizárólag a Be.
- §
(1)bekezdés e) pontján alapszik és a kiszabott büntetést érinti. Az e pontra alapított felülvizsgálati indítvány elbírálására nézve a jogalkotó a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondata szerint a „felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos jogszabály" alkalmazásának előírásával (a bekezdés első mondatától eltérően) csak arra kívánt utalni, hogy az a jogszabályi rendelkezés, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített - mint a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt jogszabály -, a felülvizsgálat során már nem alkalmazható, hiszen alkalmazása esetén nem születhetne más eredmény, más határozat, mint amit az Alkotmánybíróság felülvizsgálni rendelt. Nem kétséges az sem, hogy a 423. §
(2)bekezdésének második mondata csak az ugyanezen bekezdés első mondatához képest jelent kivételt, tehát nem érinti a 423. §
(4)bekezdésének azt az - általános érvényű - szabályát, miszerint a megtámadott határozat [a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt októl eltekintve] kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálható felül. A Kúria döntési jogköre pedig nyilvánvalóan a felülbírálati jogköréhez igazodik, azon túl nem terjeszkedhet. Ekként viszont, miután az Alkotmánybíróság határozata nem érintette az indítványban megtámadott bírósági határozatban alkalmazott anyagi jogszabály egészét, hanem csak annak a fentebb írt egyetlen rendelkezését semmisítette meg, nincs törvényes lehetőség arra, hogy a Kúria - akár a jelenleg hatályos Btk. 2. §
(2)bekezdése szerinti enyhébb elbírálást eredményező jogszabály alkalmazandóságára való hivatkozással - áttérjen az indítvány elbírálásakor hatályos Btk. (
- évi C. tv.) alkalmazására, és annak rendelkezései szerint bírálja el az indítványt. Ez annak ellenére nem lehetséges, hogy az alkotmánybírósági határozat nem csak a megtámadott határozatban alkalmazott
- évi IV. törvény
- §
(4)bekezdését érintette, hanem megsemmisítette a hatályos Btk.-nak az ezzel az Alkotmánybíróság által érintett lényeget illetően szövegszerűen teljesen azonos 81. §
(4)bekezdését is. Az indítvány elbírálásakor hatályos Btk. alkalmazására való áttérés ugyanis a különböző büntetőtörvények tilalmazott vegyes (kombinatív) alkalmazását eredményezné, hiszen a támadott jogerős határozatnak a Btk. 423. §
(4)bekezdése szerint felülvizsgálattal nem érinthető részében - a bűnösség megállapítása és a minősítés tekintetében - a korábbi Btk., míg a büntetés kiszabását illetően a hatályos Btk. kerülne alkalmazásra. Továbbá, mivel a Kúria ilyen esetben is a határozat megtámadott részének keretei között dönthet, nem kerülhető el a különböző büntetőtörvények vegyes (kombinatív) alkalmazása az indítvánnyal érintett ügy egészének (azaz a bűnösség megállapításának, a minősítésnek és a büntetésnek) a hatályos Btk. alapján történő újbóli elbírálásával sem. Az ügy egészében való újra elbírálása mellesleg adott esetben azzal az eredménnyel is járna, hogy a Kúria az elkövetőre olyan törvényt alkalmazna, amely sem a cselekmény elkövetésekor, sem annak jogerős elbírálásakor nem volt hatályban. Ez pedig a „nullum crimen, nulla poena" alkotmányos büntetőjogi alapelvet súlyosan sértené. Mindezek egybevetéséből az következik, hogy a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos szabályok alapján való elbírálásának a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondatában írt követelménye - a 423. §
(3)bekezdésében írt szabállyal tartalmilag azonosan - akként értelmezendő, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amit a megtámadott határozatában a bíróság alkalmazott, de annak a rendelkezésnek a figyelmen kívül hagyásával, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatával megsemmisített. Ez pedig az 1978. évi IV. törvény 2011. január 17. napján hatályos szövege, az alkalmazhatatlannak minősített 85. §
(4)bekezdésének figyelmen kívül hagyásával. A Kúria ennek megfelelően járt el. Mivel a terhelt terhére rótt bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett, a büntetést a korábbi Btk. 85. §
(2)és
(3)bekezdése szerint a legsúlyosabb cselekmény büntetési tételének alapulvételével kell kiszabni azzal, hogy annak felső határa a felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának összesített tartamát. Ennek folytán a kiszabható büntetési tétel keretei 2-16 évről 2-12 évre, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték 9 évről 7 évre csökkent. Ennek ellenére a Kúria nemcsak megállapította, hogy a terhelttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a megváltozott büntetési tételkeretekhez képest sem lép túl az alkotmányos mértéken, de úgy találta, hogy az - változatlan büntetéskiszabási körülmények mellett még csak eltúlzottan súlyosnak sem tekinthető. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában külön kiemelte, miszerint - a másodfokú bíróság által érintetlenül hagyott büntetésének mértékét azért állapította meg 7 évben, mert az akkor hatályos jogszabály alapján irányadó 9 éves középmérték már eltúlzott lett volna. Ehhez képest viszont az alkotmányos keretek közötti, a korábbi Btk. 83. §
(2)és
(3)bekezdése szerint irányadó 7 éves középmértékkel pontosan egyező tartamú büntetés éppen arányos a terhelt terhére rótt bűncselekmények számával, tárgyi súlyával és a terhelt személyi társadalomra veszélyességével is. Így a főbüntetés mérséklésére a részben megváltozott jogszabályi körülmények között sincs törvényes ok. Ennek ellenére, mivel a Legfőbb Ügyészség a törvényben engedélyezett indokon alapuló, alapos felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a Kúriának - az indítványhoz igazodó terjedelemben - a jogerős ítéletet megváltoztató rendelkezést kellett hoznia. Ez azonban így csak a figyelmen kívül hagyott jogszabály helyett alkalmazott rendelkezés feltüntetésére terjedhetett ki. Ez pedig a jogerős ítéletben alkalmazott alkotmányellenes rendelkezés mellőzése után kizárólag az annak helyébe lépő korábbi Btk. 85. §
(3)bekezdése, a jogerős ítélet jogszabályi alapjának is részét képező
(2)bekezdés ismételt felhívása nem volt szükséges. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részükben a Be. 427. §
(2)bekezdése szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Egyebekben a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a szerint hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány azonos tartalommal való megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés alapja a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, illetve a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja, továbbá a Be. 418. §
(3)bekezdés és a Be. 421. §
(3)bekezdése. Budapest,
- április
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ