Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf........./2019/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Wallacher Lajos ügyvéd (.....) által képviselt felperes neve(....) kérelmezőnek a Szecskay Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Bacher Gusztáv ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve(....) I. rendű, II.rendű alperes neve(....) II. rendű, III. rendű alperes (....) III. rendű, IV.rendű alperes neve(....) IV. rendű, V.rendű alperes neve(....) V. rendű és VI.rendű alperes neve(....) VI. rendű ellenérdekű felek ellen a benyújtó védjegybejelentést elutasító határozatának megváltoztatása iránt indított ügyében a Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 1.Pk...../2018/
- számú végzése ellen a kérelmező
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi v é g z é s t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. Kötelezi a kérelmezőt, hogy 15 napon belül az ellenérdekű feleknek, mint egyetemleges jogosultaknak fizessen meg 100.000 (Százezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a benyújtó(a továbbiakban: Hivatal) védjegybejelentést elutasító M..../47 ügyiratszámú határozatának a megváltoztatására irányuló kérelmet és kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg a kérelmezettek – helyesen ellenérdekű felek – részére személyenként 88.900 forint eljárási költséget. A tényállás szerint a „Benkó Dixieland Band” nevű jazz együttest 1957-ben felperes nevealapította, aki
- december 15-én bekövetkezett haláláig a zenekar klarinétosa és vezetője volt. Ő látta el a szervezéssel, az együttes képviseletével kapcsolatos feladatokat, kötött szerződéseket a fellépésekre, hangfelvételek készítésére, televíziós műsorokra, majd 2003-ban ezen tevékenységeket a társtulajdonában álló B. Kft. (a továbbiakban: kft.) vette át. A zenekari tagok előadóművészként működtek közre, szerződéses jogviszonyban álltak a kft-ével, de ezt
- január 26-án felmondták. A kérelmező, néhai felperes nevefia
- január
- napján a „Benkó Dixieland Band” szókapcsolat védjegyoltalmát kérte a Nizzai Megállapodás 9.,
- és
- osztályaiba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében. A lajstromozással szemben az ellenérdekű felek, akik az együttes tagjai észrevételt és felszólalást terjesztettek elő, utóbbiban a névhasználati jogukkal való ütközésre hivatkoztak. A Hivatal a védjegybejelentést elutasította és 546.500 forint eljárási költség megfizetésére kötelezte a kérelmezőt. Döntését a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
- évi XI. törvény (Vt.)
- §
(1)bekezdés a) pontjára, a Ptk. 2:42. §
(2)bekezdésére, 2:
- § f) pontjára és 2:
- §
(1)bekezdésére alapította. Megállapította, hogy a zenekar felvett nevében megalakulása óta, akaratával egyezően szerepelt felperes nevecsaládneve. Irrelevánsnak tartotta, hogy a zenekar polgári jogi társaságként működött-e, mert a közös név viselésének joga az együttest ennek hiányában is megilleti. A kft.-ével kötött együttműködési szerződés alapján a tagoknak a fellepések során zenészként kellett közreműködniük, a kereskedelmi forgalomban hozzájuk kapcsolódott a „Benkó Dixieland Band” név, plakátokon, ismertetőkben, prospektusokon, lemezeken, reklámokban az együttes így szerepelt, azon túl, hogy a tagok nevei is feltüntetésre kerültek. A hivatali határozat indokai szerint a nyilvánosság előtti rendszeres megjelenés a zenekari tagoknak a felvett névhez fűződő jogát megalapozza, ezt a jogot sérti a kizárólagos jogok megszerzésére irányuló védjegybejelentés. Nem tartotta a lajstromozási eljárásban értékelhetőnek, hogy a zenekar karakterváltozáson ment át, és nem vizsgálta az ellenérdekű felek névhasználatának jogszerűségét sem, mert az polgári perre tartozó kérdés. A határozat ellen a kérelmező élt megváltoztatási kérelemmel, amit az elsőfokú bíróság a Vt. 5. §
(1)bekezdése alapján nem talált alaposnak. Végzése indokolásában rögzítette, hogy egy zenekar a zenekari tagok közös együttműködése kulturális és művészeti jellegű céllal. A tagokhoz együttesen kötődik a zenekar neve, tevékenységüket a közönség ezzel azonosítja, ezért érdekük, hogy korlátozás nélkül az ismertté vált néven működjön tovább. Megállapította, hogy néhai felperes neve1957-ben szóban hozzájárult ahhoz, hogy a zenei életben akkor ismeretlen „Benkó” név a zenekar felvett neve legyen, tehát családi nevének használatára jogosította a már ez időben is előadóművészek csoportjából állt együttest. A szóbeli megállapodás alapján a zenekar természetes személy tagjainak összessége határozatlan időre, ellenérték nélkül jogosult a dixieland stílust játszó együttes nevében a „Benkó” név használatára, kiegészítve azt a zenei műfajra és a formációra utaló leíró kifejezésekkel. A zenekar „Benkó Dixieland Band” néven vált ismertté a közönség körében itthon és külföldön anélkül, hogy szükség lett volna annak a Párizsi Uniós Egyezmény
- cikke szerinti nyilvántartásba vételére, és egészen addig ezen az értékes vagyoni joggá vált név alatt lépett fel, amíg azt a kérelmező nem kifogásolta. Az évtizedek során az együttesnek és nem felperes nevenak vált a „Benkó Dixieland Band” a művész-, illetve kereskedelmi nevévé, nem vitatva, hogy felperes nevevolt a vezetője. 2015 decemberéig a zenekar ezen a néven működött, és nem áll rendelkezésre olyan a néhaitól származó nyilatkozat, amellyel kifejezetten visszavonta volna a családneve használatára vonatkozó engedélyét. Az elsőfokú bíróság szerint szükséges, hogy a nyilvánosság előtti megjelenéskor egy zenekar azonosítható, egyedi névvel rendelkezzen, irreális elvárás lenne, hogy nagy létszám esetén a tagok neve egyenként kerüljön felsorolásra, és nincs olyan jogszabály, ami előírná, hogy a zenészek ezen összességének csak akkor lehetnének névhez fűződő személyiségi jogai, ha jogalanyisággal bíró szervezet tagjai lennének. Ezért a kérelmezői állásponttal szemben polgári jogi társaság hiányában is megállapítható, hogy a zenekar mindenkori tagjait megilleti az általuk ismertté tett, csak és kizárólag hozzájuk köthető névfeltüntetési jog, ami feltételezi a névjog meglétét. Ez a jog elkülönül felperes neve névhez fűződő személyiségi jogtól, halálával nem szűnt meg, nem került átruházásra, mint ahogy nem szüntették meg a zenekar tagjai körében az évtizedek alatt történt változások sem. A törvényszék nem találta bizonyítottnak azt sem, hogy a zenekar tagjai önként hagytak fel a névviselési joggal. Ezt az ellenérdekű felek cáfolták, és a kérelmező
- áprilisi nyilatkozatából is kiolvasható, hogy ő vonta meg a Benkó név használati jogát és e tiltás miatt hagytak fel a tagok a névhasználattal. Felhatalmazás hiányában nem lehet a zenekar nevében tett lemondásnak tekinteni a VI. rendű ellenérdekű fél nyilatkozatát sem. Tehát nem önkéntes elhatározás miatt viseli egy ideje a zenekar a „Dixie Kings of Hungary” nevet, ezt a névváltoztatást figyelemmel a Ptk. 6:
- §
(3)bekezdésére nem lehet kiterjesztően értelmezni és lemondásnak tekinteni. A kifejtettek szerint helytállónak találta az elsőfokú bíróság azt a hivatali megállapítást, hogy az ellenérdekű felek rendelkeznek a „Benkó Dixieland Band” névvel, mely joguk sérülne a megjelölés lajstromozásával, ezért a törvényszék nem látott lehetőséget a védjegybejelentést elutasító hivatali döntés megváltoztatására. A döntés ellen a kérelmező fellebbezett a végzés megváltoztatását és a megjelölés lajstromozását kérve, támadta a végzést a hivatali határozatban megállapított eljárási költség megváltoztatására irányuló kérelem elutasítása vonatkozásában is. Álláspontja szerint a törvényszék a tényeket jogszabálysértően minősítette, a tényekből és bizonyítékokból alaptalan következtetéseket vont le, és helytelenül alkalmazta a Vt. 5. §
(1)bekezdés a) pontját. A fellebbezésben megismételte korábbi érveit, így továbbra is vitatta, hogy az ellenérdekű feleket a névjog megilleti, mert természetes személyek együttesének ilyen közös jogszerzését a magyar polgári jog nem engedi meg, ez ellentmondana a névviseléshez való jog természetének, emellett értelmezhetetlen és megfelelő dogmatikai háttér hiányában számos megoldatlan jogi helyzetet eredményezne. De, ha mégis lehetőség lenne a névjog közös tulajdonlására, akkor ez felperes nevehalálával megszűnt. Fenntartotta, miszerint a zenekari tagok a névjog kereskedelmi használatát átengedték az eredeti jogszerzőnek, a zenekart alapító és ügyeit intéző felperes nevenak, 2003-tól pedig a B. Kft. vett részt a gazdasági forgalomban, az ellenérdekű felek a vele kötött szerződésben elismerték, hogy a zenekar tevékenységével kapcsolatos minden jog a kft.-ét illeti meg, a társaság viselte a felmerülő költségeket, illetve a gazdasági kockázatot, a zenészek pedig tevékenységükért fix fizetést kaptak. Hangsúlyosan hivatkozott a II. rendű ellenérdekű fél perben tett nyilatkozatára, amiben önként elismerte, hogy a kft. joga volt a zenekar működtetése, képviselete. Megítélése szerint az ellenérdekű felek nem tettek eleget a bizonyítási kötelezettségüknek, mert nem tudtak arra vonatkozó konkrét bizonyítékot felmutatni, melyben ők, mint a névjog jogosultjai szerepeltek volna a kereskedelmi használat körében. E körben az eljárt bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, ezért kérte a tényállást úgy módosítani, hogy a névjog kereskedelmi használatát megalakuláskor felperes neveszerezte meg, 2003-tól pedig a B. Kft. használta a nevet a kereskedelmi forgalomban, melynek következtében alaptalan a felszólalás. Változatlanul fenntartotta a lemondással kapcsolatos érveit, amit az támaszt alá, hogy az ideiglenesség jelzése nélkül az együttes már más név alatt zenél, és ezt igazolja a VI. rendű ellenérdekű fél azon nyilatkozata, miszerint a nevet a továbbiakban nem kívánják használni. Kifogásolta a végzés önkéntességet hiányoló megállapítását, mivel a Ptk. 6:8. §
(3)bekezdése nem említ ilyen feltételt, a jognyilatkozat megtámadásának lehetőségével pedig a VI. rendű ellenérdekű fél a mai napig nem élt. Emellett nem kérdőjelezi meg a lemondás önkéntességét, ha annak hatására történik, hogy a másik fél jóhiszeműen feltételezett jogai érdekében fellép, illetve eljárásokat helyez kilátásba. Utalva a Ptk. 6:18. §
(2)bekezdésére előadta, miszerint alappal feltételezte, hogy a VI. rendű ellenérdekű fél képviselő, mivel a zenekarnak ő az elismert vezetője, ő jelenik meg a médiában, nyilatkozik a zenekar terveiről, stb. Véleménye szerint az eljárt bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 6:8. §
(3)bekezdését és tévesen minősítette a joglemondó nyilatkozatot joghatás kiváltására alkalmatlannak, ennek okán a minősítés módosítását és a tényállás kiegészítését kérte. Sérelmezte, hogy az anyagi pervezetés nem felelt meg az előírásnak, mert a Pp. 237. §
(3)bekezdés a) pontja alapján a törvényszéknek tájékoztatni kellett volna a feleket a jogértelmezéséről valamennyi fent érintett kérdésben, emiatt kérte az ítélőtáblát, hogy a felülbírálat körében végezze el a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést. A Hivatal által megállapított eljárási költséget továbbra is túlzónak tartotta, ezért felülvizsgálatát és mérséklését kérte. Az ellenérdekű felek fellebbezési ellenkérelme a végzés helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, abból a bizonyítékok okszerű értékelésével, eljárási hiba nélkül jutott arra a meggyőződésre, hogy a kérelmező javára nem adható oltalom a „Benkó Dixieland Band” megjelölésre, mert ezzel sérülne az ellenérdekű felek névviselési joga. Döntésével a másodfokú bíróság egyetértett indokaihoz a fellebbezésben írtak miatt a következőket fűzi. A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy az ügyben nem a Benkó családnév vagy a „Benkó Dixieland Band” név használatának jogszerűsége a kérdés, hanem az, hogy az ellenérdekű felek, mint az évtizedekre visszanyúlóan ezen név alatt itthon és külföldön egyaránt ismertségre szert tett zenei formáció tagjai eredményesen felléphetnek-e a zenekar nevével azonos megjelölés rajtuk kívül álló harmadik személy javára szóló, védjegyként történő lajstromozásával szemben. A Vt. 5. §
(1)bekezdése értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, amely másnak személyhez – különösen névhez, képmáshoz – fűződő korábbi jogát sértené. A Ptk. 2:42. §
(2)és
(3)bekezdései szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult. A 2:43. § f) pontja alapján a személyiségi jogok sérelmét jelenti a névviseléshez való jog megsértése. A Ptk. 2:49. §
(1)bekezdése szerint irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet felvett névvel is lehet folytatni, ha ez nem jár mások lényeges jogi érdekének sérelmével. Művészeti tevékenységet a Ptk. 2:49. §
(1)bekezdése felvett néven is lehetővé tesz. Ez a jog nem csak egy személyt, hanem a művészegyütteseket is megilleti. (BH1979.411.) A közös zenei tevékenységet folytató természetes személyek csoportja anélkül, hogy a jog által szabályozott valamely szervezeti formába rendeződne, egy választott név alatt működhet és a felvett névvel kapcsolatosan védelmet élvezhet. A fellebbezés felperes neveeredeti szerzésével kapcsolatosan kifejtett érvelésével szemben az ítélőtábla annak tulajdonított jelentőséget, hogy a zenekar tagjai művészeti közösségük saját egyedi megnevezéseként, felvett névként kezdettől fogva alkalmazták a lajstromozni kért „Benkó Dixieland Band” szókapcsolatot. Jelen esetben a felek egybehangzó előadásából kitűnik, hogy élesen elkülönült egymástól a művészeti, illetve a kereskedelmi tevékenység, klasszikus értelemben véve a zenekar gazdasági vagy üzleti tevékenységet nem is fejtett ki. A zenekar ügyeit kezdetben felperes neve, majd
- évtől a B. Kft. végezte, és nem volt arra adat, hogy a társaság ennek során a tagokon kívül álló harmadik személyekkel a jogügyleteket ne a saját nevében, illetve neve alatt kötötte volna. Ebből az következik, hogy a „Benkó Dixieland Band” megjelölés nem vált kereskedelmi névvé, így nem is volt mit szerződéssel átengedni. Ezen okból közömbös a II. rendű ellenérdekű fél más perben tett, fellebbezésben felhívott előadása is. A zenekar és a tagjai nem a kereskedelmi, hanem a művészeti életnek váltak a szereplőivé, így kapcsolódott és kapcsolódik hozzájuk a több mint ötven évre visszavezethető, felvett név alatti zenélés, amire az biztosította a lehetőséget, hogy felperes neveszóban hozzájárult a családnevének a leíró jellegű „Dixieland” és „Band” szavakkal történő kiegészítéséhez, együttes alkalmazásához. A névhasználat az elmúlt fél évszázadban folyamatos volt, ellene felperes nevenem emelt kifogást, az engedélyt vissza nem vonta, önmagában a halála a felvett név használatát nem szüntette meg. A VI. rendű ellenérdekű fél nyilatkozata nem jelenti a tagok közösségének a felvett névről való lemondását, és nem tekinthető a zenekar részéről lemondásnak az sem, hogy a kérelmező fellépése miatt a „Dixie Kings of Hungary” elnevezést használja. A fentiek alapján a művészegyüttes felvett nevének használata a mindenkori tagok közösségét, az ellenérdekű feleket illeti meg, akik alappal léptek fel a megjelölés lajstromozása ellen, mert a felvett név használatához fűződő joguk sérülne azáltal, ha a védjegyoltalomból fakadó kizárólagos jogosítványok folytán a jövőben a kérelmező akadályozhatná őket a „Benkó Dixieland Band” elnevezés zavartalan használatában. Figyelemmel az eljárás nem peres jellegére is, nem sérült az anyagi pervezetés Pp.
- §
(3)bekezdés a) pontjában foglalt szabálya, amit az ítélőtábla számára az is megerősített, hogy a kérelmező nem változtatott jogi érvelésén az elsőfokú eljárásban előadottakhoz képest a törvényszék végzésből megismert jogértelmezését követően sem. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság a kérelmezőtől eltérően ítélte meg a jogvitát, nem teszi támadhatóvá az anyagi pervezetést. Nem talált indokot a másodfokú bíróság a döntés megváltoztatására a hivatali eljárásban megállapított költség tekintetében sem. A Hivatal határozatát a megfelelő jogszabályhelyek felhívásával kellően megindokolta és csak azokat a tételeket számolta el, amelyek a felszólalással merültek fel. Az eljárási költség további mérséklésére az ítélőtábla sem látott lehetőséget. A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Vt. 79. és a Pp. 389. §-ain keresztül irányadó Pp. 383.
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A fellebbezés sikertelensége folytán a Pp. 364. §-án keresztül alkalmazott Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében a kérelmező köteles megtéríteni az ellenérdekű feleknek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletüket ellátó ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja és 4/A. §
(1)bekezdése szerint megállapított munkadíját tartalmazza. Az ellenérdekű felek a költség alátámasztására költségjegyzéket és megbízási szerződést csatoltak, az igényelt összeg arányban áll a pertárgy értékével és a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel, ezért azt a másodfokú bíróság nem találta eltúlzottnak és azzal egyezően 100.000 forint + áfa megfizetésére kötelezte az eljárásban vesztes félnek minősülő kérelmezőt. Budapest, 2019. április 9. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró . Mózsik Tímea s.k. bíró