Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.651/2019/5/II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe III/40.) felperesnek - a Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Stanka István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelensége miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- február
- napján meghozott 34.G.41.460/2018/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.200 (tizenötezer-kétszáz) forint + áfa másodfokú perköltséget. A pártfogó ügyvéd díját a teljes egészében pervesztes felperes viseli. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú ítélet szerint a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 607.710 forint és ennek
- december
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. A felperes a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (régi Hpt.)
- §
(1)bekezdés c) pontjára, az árfolyamkockázat elmaradására alapítva kérte a felek között
- február
- napján létrejött fogyasztói kölcsönszerződés tisztességtelenségének megállapítását. Előadta, hogy a szerződésben egyetlen költséget sem jelöltek meg, ezen kívül nincs feltüntetve semmilyen egyéb költség, amelyből ki lehet elszámolni teljes hiteldíj mutató (THM) százalékos mértékét. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes által érvényesített követelés elévült, másodlagosan pedig érdemben is vitatta az igényt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 45.720 forint perköltséget. Megállapította, hogy a felperes részére kirendelt pártfogó ügyvéd költségét az állam viseli, és a le nem rótt 49.000 forint eljárási illeték is az állam terhén marad. Indokolása szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdése alapján a követelések öt év alatt évülnek el. A Ptk. 327. §
(1)bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás az elévülést megszakítja. A felperesnek az elévülés körében elsődlegesen azt kellett bizonyítania, hogy az írásbeli felszólítás tartalmazta a perrel érintett követelést, és ezt a felperesi nyilatkozatot az alperes mikor vette át. A felperes
- február 1-jén és február 20-án megkereséssel fordult az alpereshez. A
- február 1-jén kelt levél a THM-re és az éves szinten elszámolt kamatra, a február 20-án kelt irat kizárólag a felperes kamat túlfizetésére vonatkozott, a felperes azonban a keresetében az árfolyamkockázat elmaradása, a régi Hpt.
- §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltak megszegése miatt érvényesített igényt az alperessel szemben. Így a felperes perbeli követeléséről az alperesnek nem volt tudomása, miután azt a megkeresések nem tartalmazták, ezért a hivatkozott írásbeli nyilatkozatok nem alkalmasak az elévülés megszakítására. Erre tekintettel a felperes követelése a Ptk. 325. §
(1)bekezdése alapján bírói úton nem érvényesíthető. Az elsőfokú ítélet ezen kívül kitér arra, hogy nem állapítható meg, hogy a felek között létrejött szerződés a Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján tisztességtelen lenne, az elsőfokú bíróság az Európai Unió Bíróságának C-51/
- számú ítélete
- pontjára tekintettel a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján nem észlelte hivatalból a szerződés egyes kikötései vagy egésze semmisséget. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását kérte úgy, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a keresetének adjon helyt, és kötelezze az alperest a túlfizetés, valamint annak kamatai visszafizetésére. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezés alapján utasította el a keresetet mind az elévülés, mind pedig az érvénytelenség tárgyában. A felperes által csatolt,
- február 1-jén, február 20-án és augusztus 9-én írt felszólító levelek alkalmasak voltak az elévülés megszakítására. Álláspontja szerint a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján
- december
- napját követő öt éven belül kérhette a szerződés érvénytelenségét és így a túlfizetés visszafizetését. A GKT 72/
- számú állásfoglalásnak megfelelően elegendő, ha a felszólítás olyan adatokat tartalmaz, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudja. Hangsúlyozta, hogy az alperes pontosan tudta, hogy az adott levelekben mit kért tőle. A
- február 1-jén kelt levélben felszólította, hogy tisztázza a THM kiszámítását, ekkor a THM elévülése megszakadt, ezt követően a
- február 20-án kelt okiratban volt a követelés maga. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a tisztességtelenség kapcsán nem kapott a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(3)bekezdése szerinti bizonyítási teher előírást, így csak az elévülés kapcsán tett nyilatkozatot. Ha az elsőfokú bíróság - álláspontjával ellentétesen - vizsgálta ezt a kereseti kérelmet, akkor ezt a bizonyítási teherre történő felhívás hiányában nem tehette volna. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes alpereshez címzett levelei nem alkalmasak az elévülés megszakítására. A
- február 1-jén kelt irat szerint a felperes pusztán tájékoztatást kért az alperestől, semmiféle felszólítást nem közölt vele, a
- február
- napján kelt nyilatkozatában pedig még a THM kifejezés sem szerepel, az ott írt követelés a felperes által állított kamat túlfizetésre vonatkozik. Az elsőfokú bíróság így helyesen állapította meg, hogy az alperesnek sem a felperes árfolyamkockázattal kapcsolatos, sem pedig a régi Hpt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti, ezen belül is a költségek feltüntetésének hiányára alapított igényéről nem volt tudomása, így a kereseti követelés vitán felül elévült. Az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnően a bíróság az elévülési kifogáson túl kizárólag azt vizsgálta, hogy a rendelkezésre álló peradatok alapján van-e a szerződést vagy annak egyes kikötéseit érintő olyan érvénytelenségi ok, amelyet a bíróságnak hivatalból észlelnie kell, de ilyet nem talált. A felperes fellebbezése nem megalapozott. A felperes fellebbezésében az ítélet keresetet elutasító rendelkezését támadta, és azt kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla annak adjon helyt, így az elsőfokú ítéletnek nem volt a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján jogerőre rendelkezése. Az elsőfokú bíróság a keresetet az alperes védekezésére tekintettel elévülés miatt utasította el, és a felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság elévülés megszakadása körében tett megállapításait vitatta. Az elsőfokú ítéletben ebben a körben megállapított tényállás kiegészítésre szorul a következők szerint. A felek között létrejött kölcsönszerződés
- december 19-én a felperes teljesítésével megszűnt. A felperes
- február 1-jén írásban megkereste az alperest, amelyben azt kérte, hogy küldjön részére a perbeli szerződés teljes futamidejére havi szintű elszámolást az általa megadott részletezéssel, továbbá kérte, hogy tájékoztassák a THM-ről és az éves szinten elszámolt kamatról, valamint arról, hogy 2008 decemberében, a szerződés lezárásakor milyen tételek lettek felszámítva, továbbá ezen tételek összegéről. A felperes
- február 20-án ismét levéllel fordult az alpereshez, amelyben megköszönte a gyorsan megküldött számlaösszesítőt és fizetési ütemezést. Előadta, hogy a dokumentumok alapján számításai szerint 218.342 forint kamat túlfizetése van, kérte ennek az összegnek a 30 napon belül történő megfizetését. Indokolása szerint a szerződés havi törlesztő részletei 72 hónapra ütemezett részletfizetésre voltak kalkulálva, és amennyiben a kölcsön ennyi idő alatt lett volna kiegyenlítve, valószínűleg helyes is lenne a számítás. Ugyanakkor 22 hónap alatt fizette meg a szerződéses összeget, amely idő alatt 2.624,73 CHF kamatot teljesített, holott csak 1.197 CHF járt volna a számításai szerint. A különbözetként jelentkező 1.427,73 CHF kamat befizetés egy olyan időszakra mutat, amikor már a tartozás nem állt fenn, így kamatot sem lehet rá elszámolni, ez az összeg 152,93 HUF/CHF árfolyamon számolva 208.342 forint.
- március 1-jén az alperes a
- február 20-án kelt megkeresésre válaszolt, és a felperes igényét nem találta alaposnak.
- augusztus 9-én a felperes ismételten levéllel fordult az alpereshez, amelyben azt közölte, hogy a korábban megküldött adatok közül hiányzik az elszámoláshoz szükséges CHF árfolyam, illetve a számla kibocsátáshoz szükséges devizaárfolyam dátuma. Kérte, hogy küldjenek részére olyan elszámolást, amelyből egyértelműen kiderül CHF-ben megadva a havi aktuális tőkebefizetés, valamint az esedékes számlákhoz tartozó, a tőke után befizetett kamatok CHF-ben, továbbá a számlakibocsátáshoz referenciaként használható dátum és a hozzá tartozó CHF devizaárfolyam. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy bár az ítélet tényállási részében ezen körülmények nem szerepelnek, azokat az elsőfokú bíróság a döntése során valójában figyelembe vette, és az ezekre alapított döntése érdemben helyes. A felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel a következőket emeli ki. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a követelések öt év alatt évülnek el. A 2014 évi XXXVIII. törvény (DH1 tv.) 1. §
(6)bekezdése előírja, hogy a Ptk. elévüléssel kapcsolatos szabályait a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelések tekintetében úgy kell értelmezni, hogy e követelések a kölcsönszerződés fennállása alatt nem évülnek el, azok elévülése a szerződés megszűnésével kezdődik. Tekintettel arra, hogy a perben az nem volt vitás, hogy a felperes és az alperes között fogyasztói kölcsönszerződés jött létre, amely az 1. §
(1)bekezdése szerint a DH1 tv. hatálya alá tartozik, a felperes által érvényesített, szerződés érvénytelenségéből és hatályossá nyilvánításából eredő követelés elévülése a szerződés megszűnésének napján, azaz a felek egyező előadása szerint
- december 19-én kezdődött. Miután a jelen pert megindító keresetlevelet a felperes az ettől az időponttól számított öt éves elévülési időn túl, azaz
- február 19-én nyújtotta be, így a követelés elévült, kivéve, ha az elévülés nyugvását vagy megszakadását lehetett volna megállapítani a Ptk.
- §
(2)bekezdése vagy
- §-a alapján. A felperes arra hivatkozott, hogy az elévülés azért nem következett be, mert az alperesnek írt és a perben csatolt,
- február 1-jén, február 20-án és augusztus 9-én kelt felszólító levelei az elévülést megszakították. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a követelés elévülését a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás szakítja meg. Helytálló a felperes azon érvelése, hogy a felszólítás alkalmas lehet az elévülés megszakítására akkor is, ha nem tökéletes pontossággal határozták meg benne a követelés jogcímét, ugyanakkor két követelménynek mindenképpen meg kell felelnie. Egyrészt az alperes teljesítésére irányuló felhívást kell tartalmaznia, másrészt pedig a perben érvényesített követeléssel azonos tartalmú követelést kell benne megjelölni. A felperes által csatolt,
- február 1-jén kelt levél egyáltalán nem tartalmaz teljesítése irányuló felszólítást, így ez nem alkalmas az elévülés megszakítására. A
- február 20-i levél teljesítési felhívást ugyan tartalmaz, azonban az abban írt követelés nem azonos a jelen perben előadottal, abban egy másik, a felperesnek a szerződés lezárásával kapcsolatos kamat túlfizetés visszatérítése iránti követelése szerepel, azaz szó sincs benne a szerződés érvénytelenségéről és ezen érvénytelenség jogkövetkezményeként alkalmazni kért fizetési kötelezettségről. Márpedig a felperes jelen perben a szerződés érvénytelenségére alapítottan, annak hatályossá nyilvánítása iránt terjesztett elő keresetet. A felperes fellebbezésében utalt a
- augusztus
- napján írt levélre is, amelyet az elsőfokú eljárás során 34.G.41.460/2018/
- szám alatt csatolt, azonban teljesítésre vonatkozó felszólítást ezen levél sem tartalmazott. Miután a fentiek szerint a csatolt felperesi iratok nem voltak alkalmasak arra, hogy az elévülést megszakítsák, így a perbeli követelés
- december 19-én elévült, ezért ezt követően a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint bíróság előtt nem volt érvényesíthető. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes elévült követelés iránti keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából a szerződés tisztességtelensége tárgyában kifejtett indokokat. Az Európai Unió Bíróságának C-51/
- számú ítélete
- pontjából és a C-421/
- számú ítélet indokolásának
- pontjából is egyértelmű, hogy akkor kell a bíróságnak hivatalból vizsgálnia az adott szerződés vagy egyes részei tisztességtelenségét, ha ahhoz az adatok rendelkezésre állnak. Jelen esetben ez nem így van, miután a szerződés részét képező általános szerződési feltételeket és egyéb mellékleteket a felek nem csatolták. Ezen kívül pedig a 93/13/EGK irányelv célja a fogyasztók védelme, a fenti bírói ítéletek ezen irányelv rendelkezéseinek értelmezése körében születtek, így nyilvánvaló, hogy a tisztességtelenség hivatalbóli vizsgálatának célja szintén csak a fogyasztók védelme lehet. Az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének hivatalbóli vizsgálata pedig csak akkor szolgálhatja a fogyasztók érdekeit, ha megállapítása esetén a fogyasztó a kívánt igényét érvényesíteni tudja, vagy kötelezettség alól szabadulhat. Jelen esetben az elévülés körében fent már kifejtettekre tekintettel ez a lehetőség nem áll fenn, hiszen a felperes már a perbeli szerződésből igényt nem érvényesíthetett, így a szerződés tisztességtelenségének hivatalbóli vizsgálata szükségtelen volt. Ezen, részben módosított, részben kiegészített indokolással a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes részére a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján megállapított, áfával növelt ügyvédi munkadíjat. A felperes részére kirendelt pártfogó ügyvéd díjának összegről és arról, hogy a díjat véglegesen ki viseli, a jogi segítségnyújtó szolgálat fog dönteni, a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 87. §
(2)bekezdése alapján csak azt állapította meg, hogy a perköltségviselés szabályai szerint az melyik peres felet terheli. A felperes részére engedélyezett teljes személyes költségmentességre tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és a
- §-a alapján a 48.617 forint fellebbezési illetéket az állam viseli. ,
- december
- Egriné dr. Salamon Emma s.k. a tanács elnöke . Szabó Csilla s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Gyuris Judit s.k. bíró