Mfv.10244/2019/7 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.244/2019/

1. A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke é dr. Csernay Krisztina előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes: ... A felperes képviselője: ... ügyvéd Az alperes: ... Kft. Az alperes képviselője: ... ügyvéd A per tárgya: munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezménye és munkabér megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A csatlakozó felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.062/2018/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.139/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.062/2018/
4. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.139/2017/
5. számú ítéletében az alperes terhére megállapított 2.852.164,- (kétmillió-nyolcszázötvenkétezer-százhatvannégy) Ft elmaradt munkabér címén történő marasztalást nettó 1.236.491,- (egymillió-kétszázharminchatezernégyszázkilencvenegy) Ft-ra, a perköltség összegét 200.000,- (kettőszázezer) Ft-ra, míg az államnak járó illeték összegét 140.000,- (száznegyvenezer) Ft-ra leszállította hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben helybenhagyja, egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti. Az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei tárgyában előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek további 80.000,- (nyolcvanezer) Ft másodfokú és 40.000,- (negyvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra további 129.300,- (százhuszonkilencezer-háromszáz) Ft fellebbezési és 395.000,- (háromszázkilencvenötezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A tényállás A felperes
6. március 1-től állt az alperes jogelődje, majd az alperes alkalmazásában. Az alperes ügyvezetője és a felperes házastársak voltak, házasságukat a Bonyhádi Járásbíróság jogerősen felbontotta, a házassági közös vagyon megosztás iránti peres eljárás a volt házastársak között a perindításkor még folyamatban volt. A felperes az alperes tulajdonában lévő ... szám alatti üzletben bolti eladó munkakörben dolgozott. Az üzlet kötött nyilvántartási renddel üzemelt, a házasság felbontását követően szombatonként a felperes és az alperes ügyvezetője felváltva végzett munkát, esetenként egymást helyettesítették, a távolléteket egy asztali naptárban vezették. Az alperes ügyvezetője a felperes munkaviszonyát a
7. június
8. napján kelt azonnali hatályú felmondással megszüntette. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme A felperes a keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elsődlegesen munkaviszonyának helyreállítását, másodlagosan a munka törvénykönyvéről szóló
9. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
10. §

(3)bekezdés a) pontja, a 77. §

(3)bekezdés e) pontja, és 69. §

(1)és

(2)bekezdés alapján öthavi távolléti díjnak megfelelő végkielégítés és 90 napi távolléti díjnak megfelelő felmondási időre járó összeg, továbbá

1. szeptember
2. és
3. május
4. közötti időszakra - a
5. augusztusi és szeptemberi hónapok kivételével - nettó 2.858.121,- Ft elmaradt munkabére megfizetését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú bíróság határozata A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.139/2017/
6. számú ítéletével kötelezte az alperest az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként 1.103.075,- Ft, továbbá 2.852.164,- Ft elmaradt munkabér és ezen összeg
7. január 1-től a kifizetésig számított késedelmi kamatának, valamint 250.000,- Ft perköltség, 150.358,- Ft szakértői díj és 284.295,- Ft eljárási illeték megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes a rá háruló bizonyítási teher ellenére nem igazolta az azonnali hatályú felmondásban foglaltakat, vagyis a felperes igazolatlan távolléteit, ezért annak jogellenességét megállapítva az alperest a másodlagos kereset szerinti Mt.
8. §

(1)bekezdése alapján marasztalta. Az Mt. 155-

1. § -ai alapján megállapította, hogy a perben az alperest terhelte a munkabér kifizetésének bizonyítása. A kirendelt szakértő véleménye alátámasztotta, hogy az alperes pénzkezelése nem volt szabályszerű, a kifizetéseket és bevételeket tanúsító iratok nem kerültek aláírásra, a pénzmozgások nem kerültek utalványozásra, a bizonylat kiállítójának személye tisztázatlan volt. Mindezen körülmények miatt a számviteli törvény és az alperes pénzkezelési szabályzatának előírásai is sérültek. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a munkáltatónak nem a bérszámfejtéssel kapcsolatos kötelezettsége teljesítését, hanem a munkabér megfizetésének tényét kellett igazolnia, amelynek nem tett eleget. A felperes által ellátott pénzkezelési feladatok a pénztárgéphez kötődtek, de a munkabérek kifizetése nem minősült bolti eladói munkaköri feladatnak, amely munkaköri leírás hiányában szakértői módszerrel sem volt megállapítható. A felperes
2. június 6-át követően már nem volt az alperes ügyvezetője, így a peresített időszakban már nem volt feladata a vállalkozás szabályszerű működésének biztosítása. Álláspontja szerint az adóbevallások a munkabér felvételét nem igazolják, mert a M30 nyomtatvány nem képezi az adóbevallás részét, annak aláírásával a felperes csupán a nyomtatvány átvételét ismerte el. A munkabért terhelő adó és járulékok megfizetése miatt az alperest a nettó összegű munkabér megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Szekszárdi Törvényszék a 10.Mf.20.062/2018/
3. számú [10] [11] [12] [13] ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, az alperes terhére 2.852.164,- Ft összegben elmaradt munkabér címén történt marasztalást nettó 1.236.491,- Ft-ra, az alperest terhelő, a felperes javára szóló perköltség összegét 200.000,- Ft-ra, az államnak járó illeték összegét 140.000,- Ft-ra leszállította megállapítva, hogy az ezt meghaladó eljárási illeték összegét az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyta. Kötelezte az alperest 100.000,- Ft perköltség, továbbá 187.000,- Ft fellebbezési illeték megfizetésére megállapítva, hogy az ezt meghaladó fellebbezési illetéket az állam viseli. A törvényszék álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás jogellenessége és az e jogcímen megítélt jogkövetkezmények körében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a levont következtetése is megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek. A másodfokú bíróság ugyanakkor csak részben értett egyet az elmaradt munkabér jogcímén megítélt marasztalás összegszerűségével. E körben a tényállást az elsőfokú eljárásban feltárt adatok alapján pontosítva megállapította, hogy a ... igazolása szerint a felperes
4. április 4-ig rendelkezett az alperesi cég bankszámlája felett, ezért a pénzkezelői tevékenysége ezen időponthoz köthető. Figyelembe vette továbbá azt is, hogy felperes a per tárgyát érintő időszakra vonatkozóan,
5. október végén a polgári perben a munkabér kifizetése körében elismerő nyilatkozatot tett és először csak a
6. június 2-án, az elsőfokú bírósághoz benyújtott fellebbezésében utalt arra, hogy nem kap munkabért. A törvényszék álláspontja szerint a felperes a
7. április 4-i időpontot követően már nem látott el pénzkezelési feladatot, ezért nem volt abban a helyzetben, hogy a fizetéséhez hozzájusson,
8. júniust követően pedig már nem áll olyan adat rendelkezésre a perben, amely igazolná az alperes munkabér kifizetéséről szóló állítását. A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság által levont következtetéstől eltérően értékelte a felperes 2014 és 2015 évekre vonatkozó adóbevallásainak aláírását is és azt a munkabér átvételéről szóló elismerésnek fogadta el. Az a körülmény pedig, hogy a
9. január hónapban átvett
10. évi szja bevalláson a felperes jelezte munkabér iránti igényét szintén azt támasztja alá, hogy 2016 évben a munkabér kifizetése teljes körűen nem történt meg. A másodfokú bíróság ezen bizonyítékok együttes értékelésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2016 teljes évre az alperes már nem tudta igazolni a munkabér kifizetését, hivatkozása csak 2016 áprilisáig fogadható el. Minthogy a könyvszakértői véleményben kimunkált összegszerűséget a perben a felek elfogadták, továbbá az alperes a munkabér közterheit megfizette, ezért kivételesen, az alperes elmaradt munkabér címén történő marasztalását - 1.236.491,- Ft-ot- nettó összegben állapította meg. A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elmaradt munkabér megfizetésére kötelező rendelkezésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a törvényszék a ... igazolását kirívóan okszerűtlenül értékelte, mivel a pénzintézet közlése a
11. április 4-ig fennálló rendelkezési joga mellett azt nem tartalmazza, hogy ténylegesen pénzkezelést folytatott. Az igazolásnak az ügy szempontjából azért sincs jelentősége, mert a munkabérek kifizetése - a felek egyező előadása szerint - kizárólag pénztáron keresztül történt, ezért az a bankszámla feletti rendelkezési joggal semmilyen okozati összefüggésben nem áll. A törvényszék sem cáfolta az első fokú bíróság azon álláspontját, hogy az Mt. 155-
12. § rendelkezéseinek alapján a munkabér tényleges kifizetésének a bizonyítása az alperest terhelte, azt pedig a bontóperből kiragadott, pontatlanul felhívott és okszerűtlenül figyelembe vett adatok sem fordíthatják meg. [15] Tévesen értékelte a másodfokú bíróság a polgári perben
13. június 2-án előterjesztett fellebbezésben foglaltakat is. A kiragadott nyilatkozat az alperes ügyeztetőjének, ... a kocsi használatának említése mellett így szólt: „A társaság tulajdonába tartozó személygépkocsit minden [14] [16] [17] [18] [19] esetben magáncéljaira is használta, a társaság 1.202.012,- Ft munkabérrel nekem a mai napig tartozik". Ha a törvényszék ennek a fellebbezési állításnak olyan jelentőséget tulajdonított, amelyet nem tartalmaz, akkor azt egész tartalmában kellett volna értékelnie és figyelembe kellett volna vennie, hogy a megjelölt összeg közel két évi elmaradt munkabért jelentett. Az alperesi társaság ügyvezetőjével a munkabér kifizetésével kapcsolatban számos vita volt, ezért téves az a megállapítás is, hogy korábban a munkáltatójánál azt nem jelezte. Az ügyvezető magatartása miatt utóbb hangfelvételt is készített, amelyet a
14. október 25-i beadvány mellékleteként csatolt, annak leírása világosan igazolta az alperes elismerését. Arra a kérdésre ugyanis, hogy hol van a munkabére és azt miért nem fizette ki, azt válaszolta, hogy az ő bére is ott van, ahol az övé. A bontóperben
15. november 3-án kelt 51-es sorszámú iratban szerepel azon nyilatkozata is, mely szerint „fizetést nem kapok, a társaság a különvagyonomból kölcsön adott összeget nem adja meg". Ebből következően a törvényszék tévesen állapította meg, hogy 2016 áprilisát megelőzően nem tett kifogást a bérfizetés elmaradása miatt, mindezzel megsértette a Pp.
16. §

(1)bekezdését és

1. §át. A törvényszék tévesen értékelte a 2014-
2. évi adóbevallása aláírását is. A jogerős ítélet nem vette figyelembe a perben becsatolt
3. május hónapról származó munkabér listát, amellyel igazolta, hogy a felek között - különösen a bontóper időszakában - kialakult gyakorlat szerint a munkabér átvételét aláírásukkal igazolták. Azt sem értékelte a másodfokú bíróság, hogy a 20132014 évekre a szakvélemény azért nem tudott érdemi megállapítást tenni, mert a szükséges anyagokat az alperes nem bocsájtotta a rendelkezésére. A másodfokú eljárás során is rendelkezésre állt a 2.P.20.344/
4. szám alatti perben
5. február 1-jén benyújtott azon irat, amelyben azt írta „2014 szeptembere óta nem kapok fizetést, közel 2 millió forinttal tartozik munkabér címén a Kft.". Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az első és másodfokú bíróság ítéletének „megváltoztatását" és a felperes keresetének teljes elutasítását, továbbá perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok ítéletei jogszabálysértőek, tévesek és megalapozatlanok. Az elsőfokú bíróság számos helyen a lefolytatott bizonyítással ellentétes iratellenes, megalapozatlan tényállást állapított meg és indokolatlanul mellőzött olyan ténymegállapításokat, amelyeket a perben okiratokkal és tanúvallomásokkal bizonyított. Az alkalmazandó jogszabályt helytállóan állapította meg, azonban azt tévesen alkalmazta és helytelen következtetést vont le belőle. A perben okiratokkal bizonyította, hogy a felperes
6. március 1-től nem csak bolti eladói munkakörben állt az alperes alkalmazásában, hanem
7. június 9-ig annak önálló aláírással rendelkező ügyvezetője is volt. Az ítéletnek tényszerűen meg kellett volna állapítania, hogy a felperes
8. áprilisig ügyvezetőként és bolti alkalmazottként ellátta az alperes teljes pénzkezelését, rendelkezett a banki átutalások felett és kizárólagos elektronikus aláírási joga volt. Mindkét könyvelő tanúvallomása alátámasztotta, hogy
9. decemberig a felperes kezelte a teljes pénztárat, pénztárgépet, ő felelt a bolti forgalomért. Jóllehet, ez már jogtalan gyakorlat volt, hiszen nem volt ügyvezetője a cégnek, azonban ő végezte a számlázást, levelezést, pénzügyi nyilvántartást, és a pénztárgépen keresztül munkabérek kifizetését is. Indokolatlanul mellőzte a bíróság azt a tényt, hogy a felperes a pénztáron keresztül készpénzben maga vette ki saját és ... munkabérét. A szakértői vélemény megfelelően alátámasztotta az alperes nyilatkozatait és megállapította, hogy a könyvelés közhitelű, folyamatosan sorszámozott időszaki pénztárjelentések, továbbá a helyes adatrögzítést követően kinyomtatott bérjegyzékek alapján a felek 2006 óta úgy kapták meg a munkabérüket, hogy ahhoz külön kézzel írt bizonylat kiadására nem volt szükség, mert az elektronikus bérjegyzékek aláírás nélkül is megfelelnek a számviteli törvénynek, valamint az Mt.
10. §-ában foglalt előírásoknak. Ebből következően irreleváns a perben a munkabér kifizetése szempontjából, hogy a felek kézzel nem írtak alá külön analitikus pénztárbizonylatot. Téves, hogy a felperes az M30-as nyomtatvány aláírásával csak a nyomtatvány átvételét igazolta, mivel az képezi a személyi jövedelemadó bevallás alapját, egyben igazolja a megelőző év alatt levont összes járulékot, adóelőleget és a munkavállaló számára ténylegesen kifizetett teljes éves jövedelmet. Ezt a nyomtatványt a munkavállaló nem köteles aláírni, ha nem a helyes adatokat tartalmazza. [20] Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei körében is kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. [21] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel szemben előterjesztett ellenkérelmében az elmaradt munkabér megfizetésére vonatkozó rész körében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, az azonnali hatályú felmondás körében pedig annak elutasítását kérte. [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] A Kúria döntése és annak jogi indokai A Kúria mindenek előtt kiemeli, miszerint az alperes részéről elmaradt munkabér megfizetését meghaladóan csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogszerű lehetőség nem volt. A jogerős ítélet ellen ugyanis a törvényes határidőn belül -
11. június 7-én - csupán a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet
12. június 7-ei átvételét követően a Kúriához
13. november 29-én érkezett. A Pp.
14. §

(6)bekezdése értelmében a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a

1. § és a
2. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem a Pp.
3. §

(1)bekezdéséből következően azonban csak a felülvizsgálati kérelemmel élő fél ellenfele által igénybe vehető járulékos jellegű, rendkívüli jogorvoslati lehetőség, amennyiben részéről önálló felülvizsgálati kérelemnek lett volna helye. Amennyiben azonban a felülvizsgálati kérelem a per főtárgyát nem érinti, a per főtárgyára vonatkozóan csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek nincs helye. Minthogy a felperes felülvizsgálati kérelme a per főtárgyát jelentő azonnali hatályú felmondást nem érintette, e körben csatlakozó felülvizsgálati kérelem sem volt előterjeszthető. Mindezek alapján az alperes azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei körében előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria hivatalból elutasította [Pp. 275. §

(2)bekezdés]. A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, míg az alperes elmaradt munkabér körében előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozatlan. A peres felek az általuk előterjesztett rendkívüli jogorvoslati kérelmükben a jogerős ítélet elmaradt munkabér körében megállapított tényállását és a bizonyítékok okszerűtlen értékelését vitatták, azonban a Pp. 206. §

(1)bekezdése és a Pp.

1. §-a megsértését kizárólag a felperes felülvizsgálati kérelme tartalmazza. A Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH1995.193, BH1999.44) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése körében nem történt-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat az elmaradt munkabér megfizetése körében részben okszerűtlenül, iratellenesen értékelte, ezért abból megalapozatlanul vont le következtetést arra nézve, hogy az alperes a felperes részére a perbeli időszak egy részében a [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] munkabért bizonyítottan megfizette. Az eljáró bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a munkabér kifizetésének a bizonyítása a perben az alperest terhelte. Az Mt. 158. §

(1)bekezdése a munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott fizetési számlára utalással kell kifizetni, ezért bankszámlára utalás hiányában a készpénzes kifizetés átvételét a perben a munkáltatónak kellett igazolnia. A jogerős ítélet ebben a körben alaptalanul tulajdonított perdöntő jelentőséget annak, hogy a felperes 2016. április 4-ig rendelkezett a ...nál vezetett alperesi számla feletti rendelkezési joggal. Önmagában a bankszámla feletti rendelkezés ugyanis nem igazolja, hogy a felperes a számláról a részére számfejtett munkabér nettó összegét felvette. Ennek igazolásához önmagában a rendelkezési jog ténye nem volt elegendő. A jogerős ítélet megállapításával szemben valós az a felperesi hivatkozás, mely szerint a ... igazolása csupán a rendelkezési jogot, azt azonban nem igazolja, hogy a felperes ténylegesen pénzkezelést folytatott volna. Helytálló és megalapozott a felperes azon hivatkozása is, hogy ennek a ténynek az ügy lényegét tekintve azért sem tulajdonítható kiemelt jelentőség, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai ítéleti bizonyossággal alátámasztották, hogy a munkabérek kifizetése minden esetben készpénzben történt. Az alperesnek tehát az Mt. 158.§

(1)bekezdése alapján a munkabér készpénzben történő kifizetését kellett igazolni, amelyre vonatkozó bizonyítékok a perben nem álltak rendelkezésre. A felperes bolti eladói munkakörben folytatott pénzkezelése legfeljebb a lehetőségét teremtette meg a munkabér „kivételének", ennek megtörténtét azonban az alperes nem bizonyította, így annak terhét viselnie kellett. A felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan idézte az alperes ügyvezetőjével folyamatban lévő polgári perben tett nyilatkozatokat is. E körben alappal hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet megállapításával szemben korábban is tett kifogást a bérfizetés elmaradásáról, amit a

1. június 2i fellebbezés
2. oldal
3. bekezdésében foglalt pontosított nyilatkozata mellett a
4. november 3-án kelt
5. sorszámú iratban foglaltak is alátámasztották. A törvényszék kirívóan okszerűtlenül értékelte a 2014-
6. évre szóló szja bevallások aláírását is. A felperesnek, mint munkavállalónak az adóévet követően a törvényben meghatározott határidőig nyilatkozatot kell benyújtani az adóhatóság felé. Nem vitatott, hogy a felperes munkabéréből a járulékok és adóelőlegek az adóév vonatkozásában levonásra kerültek, az adóhatóság felé tartozása nem állt fenn, ezért az szja bevallás aláírásával mindössze a kötelező nyilatkozattételnek tett eleget. Az adóbevallás azonban nem volt alkalmas annak elismerésére, hogy az abban szereplő munkabér nettó összegét ténylegesen átvette. Ez a nyilatkozat ugyanis a felperes és az adóhatóság közötti jogviszony tekintetében bír jelentőséggel, míg a peres felek jogviszonyában a munkabér felvételének bizonyítására nem volt alkalmas. A munkabér kifizetése, annak átadása és a munkavállaló részéről történő átvétele minden esetben a munkáltatót terhelő bizonyítást jelent. Amennyiben a munkáltató ennek nem tesz eleget, annak következményeit a perben a Pp.
7. §

(1)bekezdése alapján viselni köteles. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elmaradt munkabér fizetési kötelezettséget leszállító rendelkezés körében a Pp. 275.§

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyta. Az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeit támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273.§

(6)bekezdése alapján hivatalból elutasította. Záró rész [38] A pervesztes alperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. [39] A további másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére az alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles. [40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,

1. március
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr.