A határozat elvi tartalma: A jogi képviselő által tévesen, közvetlenül a bíróságon előterjesztett keresetlevél Kp. 48. §
(1)bekezdés l) pont alapján történő visszautasítása jogszerű. Az elektronikus kapcsolattartás módjába beletartozik a közigazgatási szerv elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségének alkalmazása. A Kp. 48. §
(1)bekezdés l) pont szerinti visszautasítási ok hivatalból vizsgálandó, de nem az egész eljárás során, csak a Kp. VIII. fejezetében meghatározott, az elsőfokú eljárásnak a keresetlevél vizsgálására vonatkozó szakaszában. Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Kfv.VII.38.032/2019/
- dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke dr. Kulisity Mária előadó bíró Mészárosné Dr. Szabó Judit bíró Dr. Galambos KárolyÜgyvédi Iroda (, ügyintéző: dr. Galambos Károlyügyvéd) Budapest Főváros Kormányhivatala () közigazgatási határozat felülvizsgálata felperes Fővárosi Törvényszék 2.Kpkf.670.995/2019/
- Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.387/2019/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék végzését hatályában fenntartja. 2.Kpkf.670.995/2019/
- számú A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] Az alperes ...számú határozatával a felperest mint az egészségkárosodásért felelőst - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
- évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)
- §-a alkalmazásával - közúti balesettel okozott egészségkárosodás okán rokkantsági ellátás megtérítésére kötelezte. A határozat jogorvoslati tájékoztatása szerint az ügyfél a közléstől számított 30 napon belül keresettel fordulhat a székhelye (telephelye) szerint illetékes Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. A keresetet illetékmentesen három példányban kell a alperes neve Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Főosztálynál benyújtani. A jogi képviselővel eljáró felperes
- február 5-én - elektronikus úton - közvetlenül a bíróságon terjesztette elő a keresetlevelét a határozattal szemben. Az elsőfokú bíróság végzése [2] A Főváros i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.387/2019/
- számú határozatával a keresetlevelet visszautasította a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48.§
(1)bekezdés l) pontja alapján. A határozat indokolása szerint a felperes a keresetlevelét a Kp. 39.§
(1)bekezdés előírása ellenére nem az illetékes közigazgatási szervnél, hanem a bíróságnál terjesztette elő, amire a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján joghatályosan nincs mód. A felperes fellebbezése [3] [4] A végzés ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő kérve az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését. Hivatkozásképpen előadta, hogy az azonnali jogvédelem iránti kérelmet is tartalmazó keresetlevelet a Kp. 50.§-a alapján jogszerűen nyújtotta be a bíróságnál. Lényeges eljárásjogi mulasztás, hogy az elsőfokú bíróság az alperes nyilatkozata és a közigazgatási iratok beszerzése nélkül hozott határozatot, amellyel megsértette a Kp. 41.§
(1)bekezdését, a 40.§
(2)bekezdésében foglaltakat és 42.§-át. Védirat hiányában az elsőfokú bíróság a keresetlevél visszautasítását tartalmazó döntését nem hozhatta volna meg. A Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja szerinti visszautasítási ok hivatalbóli alkalmazása jogsértő figyelemmel a Kp. 48.§
(2)bekezdésének előírásaira. A Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontjának alkalmazása téves volt, mert az kizárólag az elektronikus ügyintézéssel összefüggő szabálytalanság eseteire alkalmazható, és nem vonatkoztatható arra az esetre, ha a fél a keresetlevelet a közigazgatási szerv helyett a bíróságnál terjeszti elő. Hivatkozott a Fővárosi Törvényszék 7.Kpkf.671.971/2018/
- számú végzésében foglalt jogértelmezésre. Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő. A másodfokú bíróság végzése [5] A Fővárosi Törvényszék mint 2.Kpkf.670.995/2019/
- számú végzésével másodfokú az elsőfokú bíróság bíróság végzését helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az alperesi határozat jogorvoslati kioktatása a Kp. 39.§
(1)bekezdésének megfelelő tájékoztatást tartalmazott. A Kp. 39.§
(3)bekezdése csak a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára biztosítja azt a kedvezményt, hogy a keresetlevelet közvetlenül a bíróságnál is benyújthatja. Téves a felperes Kp. 50.§-ával kapcsolatos értelmezése: a Kp. 50.§
(3)bekezdése és 39.§
(1)bekezdése alapján a keresetlevelet - függetlenül attól, hogy az tartalmaz-e azonnali jogvédelem iránti kérelmet - a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervhez kell benyújtani. Mindebből következően nincs joghatályosan benyújtott keresetlevél az ügyben. A bíróság hangsúlyozta, hogy a jogi képviselővel eljáró fél esetében a Kp. magasabb elvárhatósági mércét támaszt: fokozottan ügyelnie kell arra, hogy a keresetlevelet a törvény által előírt határidőben, helyen és módon terjessze elő. Ha bármelyik hiányzik, az a keresetlevél visszautasításához vezet. A Kp. 39.§
(3)bekezdése alapján a jogi képviselő a keresetlevél nem megfelelő helyen történő benyújtásával az elkésettséget is kockáztatja. A hatályos törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé a közvetlenül a bíróságon előterjesztett keresetlevél érdemi elbírálását. A Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja szerinti visszautasítás jogszerű volt, miután az azt az esetet is szabályozza, ha a beadványt elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjesztették elő. A felperes által hivatkozott közszolgálati jogviszonyt érintő végzés nem köti a bíróságot, s annak tényállása sem ismert. Az elsőfokú bíróság védirat hiányában is visszautasíthatta a keresetlevelet figyelemmel a Kp. 45.§
(1)bekezdésében foglaltakra. A felperes felülvizsgálati kérelme [6] A végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Hivatkozásképpen előadta, hogy a Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja szerinti „nem a jogszabályban meghatározott mód" körébe nem tartozik bele a keresetlevél benyújtásának a Kp. 39.§
(1)bekezdésében meghatározott helye, vagyis az az eset, amikor a keresetlevelet a jogi képviselő a közigazgatási szerv helyett a bíróságon terjeszti elő. A jogszabályban meghatározott mód az elektronikus eljárással beadásra kerülő dokumentum feladási módját jelöli, de nem azt, hogy a keresetlevelet hova kell benyújtani. E tekintetben hivatkozott a Fővárosi Törvényszék 7.Kpkf.671.961/2018/
- számú jogerős határozatában foglalt jogértelmezésre, melytől való eltérés tekintetében - figyelemmel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
- évi CLXI. törvény 6.§-ára - a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét teljes körűen nem teljesítette. Előadta, hogy a keresetlevél benyújtása során eleget tett „a jogszabályban meghatározott mód követelményének", mert a keresetlevelet az ÁNYK űrlap támogatási [7] keretrendszer követelményei szerint, szabályszerűen alkalmazott űrlap kitöltésével terjesztette elő. A keresetlevélnek a jogi képviselő által a közigazgatási szerv helyett a bíróságnál való közvetlen benyújtását a Kp. a visszautasítási indokok között nem sorolja fel, és eljárási szabályt sem állapít meg erre az esetre. A keresetlevélnek a jogi képviselő által a bírósághoz elektronikus úton való közvetlen előterjesztése nem járhat eltérő jogkövetkezménnyel, mint a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében. A Kp. 39.§
(3)bekezdése irányadó a jogi képviselővel eljáró félre is. Ellenkező értelmezés sérti a törvény előtti egyenlőséget. Ezen túl a Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja szerinti visszautasítási ok hivatalbóli alkalmazása jogszabálysértő, azt a bíróság a Kp. 48.§
(2)bekezdésének és 45.§
(1)bekezdésének előírásai folytán csak az alperes indítványára vehette volna figyelembe. Ezen túl az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 45.§
(1)bekezdésben meghatározott, a keresetlevél vizsgálatára előírt nyolc napos határidőt. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, mert a visszautasító határozatot a Kp. 8.§
(1)és
(3)bekezdései alapján egyesbíró nem hozhatta volna meg, csak három hivatásos bíróból álló tanács, tanácsülésen. Ezt a jogszabálysértést a másodfokú bíróságnak hivatalból észlelnie kellett volna. Az alperes felhívás ellenére felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [8] [9] [10] [11] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - megalapozatlan. A Kúria a jogerős végzést a Kp. 115.§
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108.§
(1)bekezdése által meghatározott keretek között vizsgálta felül. A nem vitatott tényadatok szerint a jogi képviselővel eljáró felperes a jogszabályoknak megfelelő jogorvoslati tájékoztatás ellenére tévesen közvetlenül a bíróságon terjesztette elő a keresetlevelét, az illetékes közigazgatási szerv helyett. Az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes esetében mi a jogkövetkezménye az ún. elvétésnek, vagyis annak, ha a keresetlevelet a Kp. 39.§
(1)bekezdésének előírása ellenére közvetlenül a bíróságon terjesztik elő. Ehhez értelmezni kellett a Kp. 48.§
(1)bekezdés
(1)bekezdés l) pontját, melynek a perbeli időben hatályos rendelkezése szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a beadványok elektronikus előterjesztésére köteles felperes vagy a jogi képviselő a keresetlevelet nem elektronikus úton vagy elektronikus úton, de nem a jogszabályban meghatározott módon terjeszti elő. E rendelkezés a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 618.§-hoz képest eltérő tartalommal szabályozza a keresetlevél előterjesztésére vonatkozó szabályok megszegésének következményeit. [12] [13] [14] A Pp.
- §-a ugyanis kifejezetten azt az esetet szabályozza, ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó beadványát nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem az az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló
- évi CCXXII. törvényben (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon terjeszti elő, és e tekintetben írja elő - a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a keresetlevél visszautasítását. Ehhez képest a Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontjában meghatározott „nem a jogszabályban meghatározott módon" való előterjesztés ennél tágabb kört szabályoz. A keresetlevél benyújtásának szabályai között a Kp. 39.§
(1)bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a keresetlevelet a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervnél kell előterjeszteni, a keresetlevél előterjesztése csak így minősül jogszabályszerűnek. Emellett azonban az E-ügyintézési tv. az elektronikus kapcsolattartásról szóló III. fejezetben, a kapcsolattartás módjaira vonatkozó szabályok között a 16. §
(1)bekezdésben előírja az elektronikus ügyintézést biztosító szerv által közzétett tájékoztatásban meghatározott elérhetőségek alkalmazását. Így valósul csak meg az E-ügyintézési tv. 13. §
(1)bekezdése szerinti elektronikus kapcsolattartás, vagyis az, hogy az ügyfél a nyilatkozatát elektronikus úton teszi meg. Ebből következően az elektronikus kapcsolattartás módjába beletartozik a közigazgatási szerv elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségének alkalmazása, azaz a keresetlevél mint elektronikus küldemény közigazgatási szerv elektronikus elérhetőségére való megküldése is. Ezért a tévesen, közvetlenül a bíróságon előterjesztett keresetlevél visszautasítása jogszabályszerű a Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja alapján, mert azt a jogi képviselő nem a jogszabályban meghatározottak szerint terjesztette elő. Ezt a jogértelmezést támasztja alá az az egyébként helytálló felperesi hivatkozás is, mely szerint a Kp. - a visszautasításon kívül - más eljárási szabályt nem tartalmaz a jogi képviselő által tévesen közvetlenül a bíróságon előterjesztett keresetlevélre, illetve annak a közigazgatási szervnek való megküldésére. A Kúria nem értett egyet az eljárt bíróságok azon megállapításával, hogy nincs joghatályosan benyújtott keresetlevél az ügyben. A keresetlevél joghatályosan benyújtásra került a jogvita elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, mely a keresetlevél címzettje volt. Csupán a közvetlen előterjesztés volt jogszerűtlen és szabálytalan, melynek jogkövetkezménye a Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja szerinti visszautasítás. A felperes hivatkozásával szemben a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének teljes körűen eleget tett, önmagában az, hogy a felperestől és a felperes által hivatkozott végzéstől eltérő jogi következtetésre jutott, nem valósítja meg az indokolási kötelezettség akár részleges megsértését. [15] [16] [17] [18] [19] A Kp., a Kp. előírása esetében a közigazgatási perben alkalmazandó Pp., és a hosszabb ideje következetesen érvényesülő bírói gyakorlat szerint az eljárási előírások betartása terén nem azonos az elvárhatóság mértéke a személyesen eljáró, illetve a jogi képviselővel rendelkező féllel szemben. A jogi képviselettel hivatásszerűen foglalkozó jogi képviselő vonatkozásában mind a jogszabály, mind a bírói gyakorlat magasabb elvárhatósági követelményt támaszt, és a mulasztás vétlenségét megalapozó okok és körülmények körét, valamint a méltányosság alkalmazhatóságának eseteit is szűkíti, továbbá a mulasztás, illetve az eljárási hiba jogkövetkezményeit is eltérően szabályozza. A Kp. is ennek megfelelően különböztet jogi képviselővel eljáró és jogi képviselő nélkül eljáró fél között a Kp. 39.§
(3)bekezdése tekintetében és ez a Kúria szerint nem alaptörvény-ellenes megkülönböztetés. Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja szerinti visszautasítási ok hivatalbóli alkalmazása jogszabálysértő. A Kp. 48.§
(2)bekezdésének azon előírásából, amely szerint a bíróság az
(1)bekezdés a)-
- j)pontjában foglaltakat az egész eljárás során hivatalból veszi figyelembe, nem következik, hogy az
- l)pontban foglaltak csupán arra történő hivatkozás esetén alkalmazandók. A Kp. 48.§
(2)bekezdése együtt értelmezendő a 81. §
(1)bekezdés a) pontjával, amely rendelkezés szerint a bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha a 48. §
(1)bekezdés a)-i) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye. Vagyis a Kp. 48.§
(1)bekezdés l) pontja szerinti visszautasítási ok, mint perakadály is hivatalból vizsgálandó, de nem az egész eljárás során, csak a Kp. VIII. fejezetében meghatározott, az elsőfokú eljárásnak a keresetlevél vizsgálatára vonatkozó szakaszában. Ez a helyes értelmezése a Kp. 48. §
(2)bekezdésének a 48. §
(1)bekezdés l) pontjára vetítve. A Kp. 45.§
(1)bekezdésben foglaltakból is ez következik, a keresetlevél vizsgálata során ugyanis a védiratban foglaltak nem kötik a bíróságot. Tévesen állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy egyesbíró nem hozhatta volna meg az elsőfokú határozatot. A felperes ezen jogszabálysértésre a fellebbezésben ugyan nem hivatkozott, de az a Kp. 115.§
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 110.§
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintet nélkül vizsgálandó jogszabálysértés. Az elsőfokú bírósági eljárás idején hatályos Kp. 8.§
(3)bekezdés d) pontja szerint egyesbíró jár el elsőfokon a 13.§
(4)bekezdése szerinti társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatos perekben. Az Ebtv. 68.§
(1)bekezdése szerinti, ellátás megtérítésre kötelező határozat egyértelműen e körbe tartozik. A Kp. 45.§
(1)bekezdésében a keresetlevél vizsgálatára megállapított nyolc napos határidő elmulasztása az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki. A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság döntése a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat nem sérti, ezért a jogerős végzést a Kp. 121.§
(2)bekezdése alapján az indokolás kiegészítésével és megváltoztatásával - hatályában fenntartotta. Záró rész [20] [21] [22] [23] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdése által alkalmazni rendelt Kp. 114. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, költséget nem számított fel, ezért a Kúria a Kp. 35.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 82.§
(3)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján tárgyi illetékmentes, ezért az illeték viseléséről rendelkezni nem kellett. A végzés ellen a Kp. 116. §
- d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2020. április 15. Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Kulisity Mária s. k. előadó bíró, Mészárosné Dr. Szabó Judit s. k. bíró